Ajax-loader

Malcolm Cowley könyvei a rukkolán


Malcolm Cowley - Nyolcvan ​év magasából
Malcolm ​Cowley (1898) Költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, melyet kritikusként és irodalomtörténészként az amerikai \elveszett nemzedék\ elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának a szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingway-nek, Faulknernek és a többieknek - róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusai magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai.

Malcolm Cowley - Az ​amerikai író természetrajza
Az ​1898-ban született Malcolm Cowley költőnek indult, de hírnevét és pályáját az az önzetlen, szép szolgálat fémjelzi, amelyet az „elveszett nemzedék” elismertetéséért, máig érvényes esztétikai és etikai példájának szüntelen életben tartásáért végzett. Kortársa, barátja, elfogult szeretetében is tárgyilagos híve volt Hemingwaynek, Faulknernek és a többieknek – a róluk szóló portréi a gyengédségnek, a személyiség titkaiba való beleérzésnek, a nem ortodox kritikusi magatartásnak ragyogó megnyilatkozásai. Kötetünk „az elveszett nemzedék munkáiról és napjairól” szóló írások mellett tartalmazza a címadó – méltán világhírű, mert alapvető érvényű – irodalomszociológiai esszéjét is.

Malcolm Cowley - Az ​eltörölt idő
Malcolm ​Cowley amerikai kritikus és irodalomtörténész válogatott tanulmánykötete több mint száz év amerikai irodalmán kalauzol végig, Hawthorne-tól a hatvanas évekig. Az amerikai naturalizmus természetrajza, Mr Papa és az apagyilkosok, Wilder – az eltörölt idő, A háborús regény – két háború után, A következő ötven év amerikai irodalma – néhány cím annak érzékeltetésére, milyen széles színskálává bomlik Cowley indulásának, a húszas éveknek erkölcsi-esztétikai fényforrása. A tanulmányok sokféleségéből – korrajz, pályakép, emlékezés, műfajelemzés, vitairat – a kritikusi magatartás következetessége világlik ki. Ez az alaposság nem téveszthető össze a vaskalapossággal: a szerző harmonikus lénye a maga természetességében eltéveszthetetlen. Megfér benne a szenvedélyes kíváncsiság és a és a józan humor, a merész általánosítás igénye és a hivalkodóan földhözragadt gyakorlatiasság. Egyik tanulmányának címe – „A kritika: sokablakú ház” – mintegy költői képpé tömöríti ez azt álláspontnak szinte csak képzavarral nevezhető mozgékonyságot. Emberi lépték, biztos alapozású falak és tárt ablakok jellemzik ezt a házat – és egy szívélyes, tapintatos (és szigorúan a maga háza előtt seperő) házigazda, akinek szemszögéből érdemes körülnézni a házban is, a házból is.

Kollekciók