Søren Kierkegaard könyvei a rukkolán

Søren Kierkegaard - Mozart ​Don Juanja
Attól ​a pillanattól kezdve, hogy lelkem első ízben ámult el s hajolt meg alázatos csodálattal Mozart muzsikájának hallatán, gyakorta kedves és üdítő foglalatosságként tűnődöm azon: hogy az a derűs görög világszemlélet, amely azért nevezi kozmosz-nak a világot, mert olyan, mint valami jól elrendezett egész, mint holmi ízléses, áttetsző ékszer az őt éltető és átható szellem számára, hogy ez a derűs szemlélet miképpen ismétlődhet meg a dolgok rendjében, az eszmék világában, miként lesz itt megint irányító bölcsességgé és csodálatra méltóvá főleg abban, ahogy összekapcsolja az összetartozót, Axelt Valborggal, Homéroszt a trójai háborúval, Raffaellót a katolicizmussal, Mozartot Don Juannal. Van olyan szánalmas hitetlenség, amely látszólag sok mindenre gyógyírt ád. Szerinte az effajta összefüggés véletlen, és nem lát benne mást, csupán az élet játékában működő különböző erők valóban szerencsés egybeesését.

Søren Kierkegaard - Szerzői ​tevékenységemről
Mint ​ismeretes, Kierkegaard legtöbb - és persze legfontosabb - műveit inkognitó írta és adta ki, álnevek sokaságát használva, gyakorta egy műben többet is, ráadásul ezt az inkognitót korántsem játékosan művelve, hanem szerves részévé téve mondandójának, olyannyira, hogy például híres stádiumelmélete (az esztétikai, etikai és vallási stádiumokról) meg sem érthető, ha e szférákhoz nem rendelődnek hozzá a megfelelő álnevek és azok egymással szembeni vitái. A most megjelent karcsú kötet három olyan Kierkegaard-művet tartalmaz, amelyekben a szerző bevallja, hogy ő a szerző, ám egyúttal újabb inkognitót ölt magára, egy még sokkal bonyolultabbat, hisz a vallomást azonnal követi annak kifejtése, hogy egy - a szó köznapi értelmében vett - szerző mennyire nem szerzője az általa sajátjának tekintett műveknek. E három kis esszéremeklés ante datum posztmodern remeklés is, költői-filozófiai vallomás, életműértelmezés is dióhéjban, mindenekelőtt azonban továbbgondolása a nagy Kierkegaard-műveknek, az életmű szerves és fontos része. ; A kis kötet kétféle olvasónak ajánlható: azoknak, akik meglehetősen otthon vannak Kierkegaard ouvre-jében, akik tehát érthetik a főbb munkákra történő állandó hivatkozásokat is, az inkognitó levetése útján keletkezett új inkognitók értelmét is, jelentését is; valamint azoknak, akik most ismerkednek a nagy dán filozófussal, és akik így mintegy ízelítőt kaphatnak a kierkegaardi gondolkodásmódból, írásmódból.

Søren Kierkegaard - A ​szorongás fogalma
Ezzel ​a magyarul először olvasható, inkább tudományos, mintsem költői művével Kierkegaard a mélylélektan alapjait teremtette meg, egyúttal a szorongástól megszabadító igazi hit védelmében támadja a hamis vallásosságot. Műve az olyan fogalmak tisztázása mellett, mint ártatlanság, bűn, szabadság, az élet eseményeinek mozgatórugóit is elénk tárja. A szorongás fogalmát a szerző legaktívabb korszakában, az 1844-es esztendőben adta ki. A Vagy-vagy testes kötetének ekkor már volt némi kétes hírneve Koppenhágában, és különféle álneveken már megjelent a Félelem és reszketés, az Ismétlés és a filozófiai töredékek is. Saját néven néhány újságcikk mellett csak prédikációit publikálta Épületes beszédek címmel. E rendkívül gazdag termés azt jelzi, hogy Kierkegaard ebben az időszakban teljesen írói hivatásának szentelte életét. Különc, visszahúzódó figuráját városszerte értetlenség övezte, gyakran volt része gúnyolódásban és támadásban mind külső megjelenése, mind munkái miatt.

Søren Kierkegaard - Építő ​keresztény beszédek
A ​dán gondolkodó 1848-ban írt hét “beszéde”, melyekben elvész korábbi írásainak terjengőssége, lágysága; ezekben a beszédekben minden világos, egyszerű és érthető. Mégsem mindenkinek befogadható, hiszen Kierkegaard nem kerüli el a “botránkozás kövét”: hitet vall és tanúságot tesz. “A krisztusi kereszténység nem szorul védelemre, rajta nem segít, ha megvédik – hiszen ő maga a támadó...” – ezzel a mottóval kezd, s hív bennünket, hogy végiggondoljuk az Ige ma személyesen nekünk szóló üzenetét.

Søren Kierkegaard - Félelem ​és reszketés
Az ​egyformaság és az elszemélytelenedés a semmiért felelősséget nem vállaló tömegek jellemzője. Kierkegaard az ilyen létezéssel állítja szembe az egzisztenciát, az önmagát választásokban megvalósító egyént. Bemutatja, hogy az individuális magatartás miként valósulhat meg és fejlődhet tovább esztétikai, etikai és vallási fokozatra jutva. A vallási stádium példája Ábrahám, aki Isten szavára fiát is kész feláldozni. Ő nem általános elveknek tesz eleget, mert amit cselekszik az paradoxon, értelmileg megfoghatatlan. Egyszerre kelt félelmet és csodálatot. A hit és a döntés ellentmondásának megértési kísérlete ez az esszé, az emberi egzisztenciáról szóló egyik legmélyebb filozófiai vallomás.

Søren Kierkegaard - Berlini ​töredék
A ​Schelling-jegyzetek döntő jelentőségűek Kierkegaard filozófiai fejlődésében. Ez az írás tartalmazza az első filozófiai alapvetéseket, fontossága számos későbbi mű szempontjából is kiemelkedő. A mű fényes bizonyítéka annak, hogy létezik átmenet a német idealizmus eszmerendszere és az úgynevezett élet- és egzisztenciafilozófiák között.

Søren Kierkegaard - Imák
Az ​imagyűjtemény Kierkegaard minden írásában fellelhető, saját hitküzdelmeiből fakadó keresztény, vallásos nézőpontjának egy személyesebb aspektusát villantja fel. Könyveinek és életének kulcsfogalmai, a félelem, szorongás, kétségbeesés, bűn itt újra és újra felbukkannak, de nem mint vizsgálandók, hanem mint a könyörgés tárgyai, vagy mint a tőlük megszabadult ember örömmondásai. E fohászok ismerete nélkül csonka és téves maradhat a Kierkegaard-értelmezés. Áhítata más megvilágításba helyezi komor hangulatú, kételyekkel küzdő első korszakának opusait is, azokat, melyekről azt gondolták az elemzők, hogy hit nélkül, hideg filozófiával állítják legmagasabb rendűnek a vallási stádiumot. Éppen e gyűjtemény mutatja, hányféleképpen szólt Teremtőjéhez, Megváltójához: rövid, töredékes mondatokban, leheletszerűen vagy áradó barokkossággal, hosszan indázva – hogy csak a két végletet említsük. De mindvégig ékes irodalmisággal, igényes stílusban. Keresztény világnézete, megváltásra szorultsága átizzik minden kötetén – nemcsak a teológiai írásokon, melyek második alkotói korszakát jellemzik, hanem esztétikai elemzésein, filozófiai vagy lélektani értekezésein is. Mint áradó patakban a kövek, úgy jelennek meg e művekben az imádságok: mintegy kristályként mutatva meg szemlélete lényegét. A kötet 81 dán eredetiből fordított imát tartalmaz tematikus elrendezés szerint, mint például: szenvedés, követés, bűnbánat, józanság, stb. A kötet Szép Könyv-díjat nyert a 2011-es Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron.

Søren Kierkegaard - Naplójegyzetek ​AA-DD
Kierkegaard ​1835-tõl haláláig több-kevesebb rendszerességgel vezetett naplóját kettõs nagybetûkkel jelzett füzetekbe írta. Az e kötetben közzétett válogatás az AA - DD jelzésû füzetekre terjed ki. Az 1837-39 között készült jegyzetek többek között az Egy még élõ ember írásaiból, Az irónia fogalmáról, a Vagy-vagy ("Diapszalmata" fejezet) és A szorongás fogalmáról címû Kierkegaard-mûvek elõmunkálataiba engednek betekintést, a levélfogalmazványok és személyes jellegû feljegyzések pedig számos új vonással gazdagítják a dán bölcselõrõl kialakított képünket.

Søren Kierkegaard - Az ​ismétlés / Félelem és reszketés / Filozófiai morzsák / A szorongás fogalma / Előszók
A ​tízkötetesre tervezett Kierkegaard-kiadás ötödik kötete a szerzőnek a Vagy-vagy és a Stádiumok mellett talán legismertebb, legtöbbet idézett írásait tartalmazza: az 1843-ban kiadott Az ismétlést és Félelem és reszketést, továbbá az 1844-ben megjelent Filozófiai morzsákat, A szorongás fogalmát és az Előszót. Kierkegaard szokása szerint ezeket az írásokat is szerzői alteregói: Constantin Constantius, Johannes de Silentio, Johannes Climacus, Vigilius Haufniensis ill. Nicolaus Notabene jegyzik.

Søren Kierkegaard - A ​halálos betegség
Kierkegaard ​egy kései művében tehát egy olyan elemzést fogalmaz meg, amely minden addigi egzisztenciál-probléma meghatározásán túllép. Ez a halála előtt hat évvel megjelent A halálos betegség (Sygdomen til Døden) című írása. Az ezzel kapcsolatos első gondolatai már egy évvel korábban megfogalmazódnak, és Kierkegaard, a műhöz tartozóan, mintegy azt követően három beszédet is megírt, és négy hónappal a könyv megjelenése után megjelenésre le is adott. A halálos betegséget többen Kierkegaard fő művének tekintik. Így például Walter Schulz vagy Heimbüchel, sőt Arne Grøn szerint itt nem csupán Kierkegaard fő művéről, hanem a XIX. századnak – filozófiai és teológiai oldalról szemlélve – az egyik legfontosabb értekezéséről van szó. Jelen esetben egy olyan kérdés taglalásáról, amely a legmélyebben érinti az embert, és ezért Kierkegaard önanalízisének is legszervesebb részét képezi. Ugyanakkor egyben ez egy kordiagnózis is, amely, ha nem is foglalkozik az akkori forradalmi eseményekkel, éppen ezért sokkal kevésbé lesz konkrét időhöz vagy korszakhoz köthető. Egyszerűen talán azt is mondhatnánk, hogy a kétségbeesés a mi modern korunk egyik legmélyebb vizsgálata, mely – hasonlóan a szorongáshoz – a mai ember alapérzelmét is döntően meghatározza. A kétségbeesés az egyes ember emocionális világában olyan problémát alkot, amely igen nehezen közelíthető meg, éppen talán annak személyessége miatt. Más ezért a megközelítésnek a módja is, amit jól mutat, hogy ezt a könyvet Anti-Climacus “írja”, aki ezért neve szerint már nem vállal teljes közösséget a korábbi “szerzővel”. A kétségbeesés (Fortvivlelse) ugyanis a szellem, az én betegsége, amelynek három általános formája lehet, amelyeket aztán további szempontok alapján vizsgált meg: 1. ha nem tudjuk, hogy van énünk, 2. ha nem akarunk önmagunk lenni, 3. ha önmagunk akarunk lenni. A kétségbeesésnek több formája is lehet (pl. a végtelenség kétségbeesése, a végesség kétségbeesése, a lehetőség kétségbeesése, a szükségszerűség kétségbeesése), amelyek más és más élethelyzetet tipizálnak, mégpedig nagyon élesen és lényegre törően. Ez a betegség halálos, de szörnyűsége épp abban van, hogy nem ebbe lehet belehalni. Az ember ezen a módon az énjét veszti el, mégpedig úgy, hogy ezt a veszteséget észre sem veszi. Ezek az emberek “képességeiket kamatoztatják, pénzt és javakat gyűjtenek, világi ügyeik vannak, okosan kalkulálnak stb., stb., talán a történelembe is beírják a nevüket, de ők maguk nem léteznek, szellemi értelemben nincs Énjük, Énjük, amiért ők mindent merhetnének” – írja meglehetősen élesen fogalmazva. Éppen ebben a felismerésben jut el a kétségbeesés oda, hogy kimondható róla: nem más, mint a hit negatív határozmánya, amely mint negatív egyben affirmációt jelent. A Lezáró tudománytalan utóiratban ezt úgy fogalmazza meg, hogy az egzisztenciában való önmegértésben az “én” sokkal gazdagabb és mélyebb meghatározást kap, amit az egzisztálással együtt még nehezebb megérteni. A nehézség nagyobb, mint a görögöknél, mivel nagyobbak az ellentétek, ugyanis az “egzisztencia paradox módon bűnként, az örökkévalóság paradox módon mint időben tételezett Isten jelenik meg”: “…de az, hogy az egzisztencia paradox, jelenti a szenvedély csúcsát”. Hit, bűn és szenvedély. A végső következtetés tehát abban áll, hogy az igazi én, akit máshol vallásos egzisztenciának nevez, a hitben, mégpedig a szenvedély hitében alapozza meg saját énjét, önmagát. Ez az, amit ez a negyvenkét éves korában meghalt különc önnön tapasztalataként élt meg. Ez az, amiről e rövid – alkotói korszakát nézve mindössze tizenhárom év – munkássága során számos kötetben egybefoglalt. Ebben a filozófiában Karl Jaspers véleményével összhangban a kérdezés a legfontosabb és nem a válasz, de reagáljanak arra akárhogy, mindenképpen benne van a megengedő jelleg; aki kérdez, az nem kizárólagos, nem akar normatív módon semmit sem eldönteni. Ennek köszönhető a gondolkodásában fellelt inkonzisztencia is. Kierkegaard egész filozófiájának mond az ellent, aki valamiféle rendszert akar benne meglátni, s talán erre gondol maga is, amikor műveit az elemző filozófusoktól, filológusoktól félti. És itt kellene nekem is bocsánatot kérni. De ha bocsánatot kérek, meg fogom bánni, ha nem kérek, azt is meg fogom bánni, kérek vagy nem kérek, mindkettőt meg fogom bánni. Vagyis ezzel nem megyünk semmire. A cél nem fontos, sokkal inkább maga az út, ahogy azt akár Hegel, akár Schelling vagy éppen Nietzsche mondta. Kierkegaard esetében ez az út a lázadó és soha meg nem nyugvó, de folytonosan kereső ember útja. A formálódó, lázadó, majd önmagát autonóm módon megfogalmazó személyiség golgotája. Az a golgota, amelyet megtenni is csak “személyesen” lehet. Lehet ezért valaki lexikonok szócikke, az irodalomnak vagy a történelemnek tankönyvek által nagyra tartott alakja, ha a személyesség varázsát nem hordja magán, ha nem képes azt a hangot megtalálni, amely közvetlenül képes megszólaltatni, kimondva kérdezni.

Søren Kierkegaard - Isten ​változatlansága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Søren Kierkegaard - Az ​ismétlés
Az ​ismétlés című könyv - két másik művel együtt, amelyek közül az egyik a Félelem és reszketés - 1843 októberében jelent meg Koppenhágában. Kierkegaard rövid élete (1813-1855) alatt elképesztő mennyiségű könyvet írt, talán egy személyben volt zseni és grafomán, mind a művek minőségét, mind azok mennyiségét tekintve. Ez a mű, amely egyszerre híres regényes formában megírt szerelmi történetéről és egészen különös erővel megjelenített Jób- értelmezéséről, az idők során a szerző egyik legismertebb és legkedveltebb írása lett. Rilkét például arra készteti, hogy dánul tanuljon azért, hogy a szerző műveit eredetiben olvashassa. Az ismétlés a világirodalom egyik legszebb és legszemélyesebb vallomása a szerelemről. Személyes és szenvedélyes.

Søren Kierkegaard - Épületes ​beszédek
A ​könyv egy tízkötetesre tervezett sorozat negyedik darabja, és az 1843-ban született „Két épületes beszéd”, „Három épületes beszéd” és „Négy épületes beszéd”, illetve az 1844-ben íródott „Két épületes beszéd”, „Három épületes beszéd” és „Négy épületes beszéd” című szövegeket tartalmazza. A kiadás jelentőségét – túlzás nélkül – rendkívülivé teszi, hogy a fordítás alapjául a koppenhágai Kierkegaard Kutatóközpont gondozásában megjelenő Søren Kierkegaards Skrifter történeti-kritikai összkiadás szolgál. (A szerkesztőbizottság előszavából)

Søren Kierkegaard - Max Scheler - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - A ​halál filozófiai megszólításai
Jelen ​kötet beszédkoszorú a halálról. Ez a koszorú többféle növényből fonódott. Van benne sírbeszéd, mely mégis más, mint a hivatásos prédikátorok szájából elhangzó sírbeszéd (Kierkegaard). Van benne olyan elemzés, mely első ízben próbálja a személyes elmúlást a fenomenológia eszköztárával hozzáférhetővé tenni (Scheler), s olyan meditáció, amelyben egy filozófus néz szembe a saját halálával (Simmel). Végül pedig belefonódik két misztikus vízió, melyek szerzője – gondolatban, érzésben – makacs következetességgel köröz a számára egyedüli alaptéma, a halál körül (Unamuno). A kötetet elmélyült utószó teszi teljessé.

Søren Kierkegaard - Søren ​Kierkegaard írásaiból
A ​huszadik századi polgári filozófia - és ezen belül az elmúlt évtizedekben oly nagy hatású egzisztencializmus - problematikájának korai megfogalmazója a tizenkilencedik század első felében élt dán filozórius és író, Sören Kierkegaard. Az európai kultúrának ez az ellentmondásosságában is klasszikus gondolkodója, a korábbi racionalista áramlatokkal szembefordulva, a létezés irracionális és szubjektív vonatkozásait tárta fel ma is lenyűgöző, szépírói teljesítménynek is jelentős alkotásaiban. A szubjektívitás e múlt századi prófétája huszadik századi gondolatokat és életérzéseket sejtett és fogalmazott meg, melyekkel a magyar olvasóközönség Camus, sartre és annyi más itthon is népszerű nyugati író műveiben találkozhatott. Ismerete ezért mindazoknak nélkülözhetetlen, akik a filozófiai fejlődés mélyebb összefüggései iránt érdeklődnek, de nem kevésbé hasznos a modern irodalom barátai számára sem.

Søren Kierkegaard - A ​csábító naplója
A ​világirodalom legszebb és legkülönösebb szerelmi története a dán filozófus tollából. Művészi vallomás a szerelemről, magányról, két lélek elrendelt egymásra találásáról; a szellemi világ és az anyagi valóság belső harcáról.

Søren Kierkegaard - Önvizsgálat ​/ Isten változatlansága
"Ő, ​a nagy vagyon ura jól fűtött szobában, rendesen táplálkozva írta szellemes munkáit, melyeknek megírása neki lelki élvezetet nyújtott, és így az ő szenvedésében... sok volt a képzelt szenvedés." Lehet, hogy így van, de ma már jól tudjuk, hogy a képzelt betegség is betegség: valóságosan szenvedni lehet benne, akár bele is lehet halni. Sokféle a mártírium is: Kierkegaard alakját nem kell fenntartásokkal néznünk. Szentírás-magyarázatát hiteles és felelős ember vallomásaként olvashatjuk, aki a hit útján járt, sokat szenvedett, s akinek tapasztalataira ma is nagy szükségünk van. A Biblia nagy magyarázói közé tartozik, mint Szent Ferenc, Bach vagy Rembrandt. Milyen szép, hogy beszéde minduntalan imádsággá változik. Ilyenkor már nem hozzánk szól, hanem Istenhez, akárcsak Ágoston, a legelső a nagy gyónók és vallomástevők sorában. (Jelenits István bevezetőjéből)

Søren Kierkegaard - Vagy-vagy
A ​múlt század egyik legnagyobb hatású filozófusának főművét tartja kezében az olvasó - minden bizonnyal a filozófiatörténet egyik legkülönösebb művét. Semmiben sem hasonlít a rendszeres bölcseletekhez: műbírálatok és naplók, lírai tanulmányok és levelek váltják benne egymást, különböző "szerzőktől", akik vitatkoznak egymással, cáfolják és vádolják egymást. A filozófus átöltözetei ezek, s a bonyolult inkognitók rendszerében végül is három magatartás különül el, három életlehetőség (az esztétikai, az etikai és a vallási). Gondolat Kiadó, 1978

Søren Kierkegaard - Filozófiai ​morzsák
A ​Filozófiai morzsák Kierkegaard első könyve, melynek kiadójaként önmagát tünteti föl, sőt tudjuk azt is, hogy az első kéziratban szerzőként is ő maga szerepel. Az egész munka egy kísérletezgető "gondolatmenet-tervezet" a kereszténység és a filozófia viszonyáról, a kereszténységet mint egyszerű hipotézist fogva fel. Kierkegaard, korával ellentétben, viszolygott attól, hogy filozófiai rendszert építsen fel, a létezésnek ugyanis "valamely létező számára nem lehet rendszere". Jelen műben is lépten-nyomon ironikus célzásokat olvashatunk mindenféle rendszertörekvés, főként Hegel filozófiája ellen. Az alábbi fejtegetések tehát úgyszólván "morzsák" a filozófiai "rendszer" asztaláról.

Søren Kierkegaard - Egy ​még élő ember írásaiból / Az irónia fogalmáról
Az ​olvasó egy tízkötetesre tervezett sorozat első darabját veheti a kezébe, amely Soren Kierkegaard, dán bölcselő, író, teológus korai írásait tartalmazza. Az első rész Az egy még élő ember írásaiból magyarul mindeddig nem jelent meg, míg a kötetben ezután olvasható Az irónia fogalmáról állandó tekintettel Szókratészra fordítása is csak részletekben jutott el magyarul az olvasókhoz. Mindkét szöveg a fiatal Kierkegaard írói munkásságának gyümölcse: az első egy 1838-ban közzétett terjedelmes recenzió H. C. Andersen Csak egy muzsikus című, önéletrajzi elemekkel tarkított regényéről, a második pedig az egyetemi tanulmányokat 1841-ben lezáró filozófiai doktori disszertáció.

Søren Kierkegaard - A ​keresztény hit iskolája
A ​mű a történelmileg megvalósult, fennálló kereszténység, illetve a korabeli dán egyház ellen indított kierkegaard-i hadjárat egyik első darabja; fő célja a hiteles kereszténység (Christendom), más szóval krisztushit bemutatása teljes szigorában. Kierkegaard szemében ugyanis a keresztény hit lényege az emberré lett Istenbe vetett hit, pontosabban a hit ama tényben, hogy az örök Isten megalázta magát és megjelent az időben. A keresztény ember hitének központi tartalma az isteni megtestesülés történeti egyszerisége, örökkévalóság és időbeliség paradox találkozása. Amikor az ember botránkozás és hit közül választ, döntésének homlokterében Krisztus, az Istenember személye áll.

Søren Kierkegaard - Önvizsgálat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Søren Kierkegaard - Stádiumok ​az élet útján
A ​könyv egy tízkötetesre tervezett sorozat harmadik darabja. Első és második része az 1844 januárjától novemberéig terjedő időszakban íródott. Kierkegaard ezeket először önálló kötetben kívánta megjelentetni Színe és visszája címen. A harmadik rész 1843 májusa és 1845 márciusa között keletkezett. Kiindulópontjául egy befejezetlen elbeszélés vázlata szolgált, melyet Kierkegaard eredetileg a Vagy-vagyba szánt.