Ajax-loader

Josef Škvorecký könyvei a rukkolán


Josef Škvorecký - Borůvka ​felügyelő szomorúsága
Borůvka ​felügyelő arcán tizenkétszer jelenik meg a "végtelen nagy szomorúság" - a jel, mely annyit jelent: olvasó, most már minden adat, nyom a rendelkezésedre áll ahhoz, hogy megfejtsd a rejtély titkát. Ám Škvorecký, "detektívmeséje" nem azért készült a műfaj legszigorúbb szabályai szerint, hogy az olvasó valóban meg is fejthesse a talányokat, nem , erre csak az öregedő "bűnügyér", Borůvka felügyelő képes. Škvorecký Egy detektívregény-olvasó ötletei című tanulmányában bebizonyította, hogy a műfaj elméletének professzora, most viszont a műfaj gyakorlatából vizsgázott jelesre. Tizenkét történetéből egy detektívgyáros regényt írt volna, ő beérte tizenkét mintafeladvány tizenkét hibátlan megoldásával. Izgalom, humor, játék, szigorú logika és hibátlan szerkezet jellemzi mindegyiket, s mire a "mese" végére érünk, gyanakodva sandítunk az öreg felügyelőre: nem az irodalom hősei közé lopakodik a szemünk láttára ez az öreg "bűnügyér"? Valójában már ott áll közöttük, mert Škvoreckýnek sikerült személyében megteremteni a szocialista környezetben élő és dolgozó Nagy Detektívet.

Josef Škvorecký - Csoda
"Ajánlom ​ezt a vastag könyvet azoknak, akik nem szeretik a hosszú regényeket. Ajánlom ezt a krimit azoknak, akik utálják a bűnügyi történeteket. Ajánlom ezt a politikai kulcsregényt azoknak, akiknek elegük van a közelmúlt feltárásából. Ajánlom ezt a klasszikus regényt azoknak, akik valami újabbra vágynak. Ajánlom ezt a modern írást a klasszikus elbeszélés híveinek. Ajánlom ezt a nehéz művet a könnyű kikapcsolódást keresőknek. Ajánlom ezt a könnyű kikapcsolódást azoknak, akik nehéz műveket olvasnának." Kálmán C. György

Josef Škvorecký - Pléhkatonák
A ​háború utáni cseh próza fenegyerekének és bortányhősének számító, és nálunk mindenekelőtt a hatvanas években megjelent, majd rögtön be is tiltott regényével, a Gyávák-kal ismertté és népszerűvé vált Josef Skvorecky szórakoztató könyvéből két ismerős irodalmi arc köszön vissza az olvasóra. Egyrészt Skvorecky regényeinek állandó, központi hőse és narrátora, Danny Smiricky szaxofonista és szociális-egészségügyi iskolai tanerő. Másrészt a XX. századi cseh irodalom legendás figurája, Svejk. Ő persze csak áttételesen van jelen, a szelleme hatja át a regényt és élteti hőseit, az ötvenes évek csehszlovák néphadseregében szolgáló Dannyt és társait, a hetedik harckocsizó zászlóalj "derék katonáit". A sokak (ha a férfinépesség arányát tekintjük, legalább a lakosság fele) számára nálunk is jól, nagyon jól ismert "néphadsereges" környezetben ugyanúgy két táborra szakadnak a történet szereplői, mint Hasek művében, mint a K. u. K. hadsereg bornírt világában: zömmel ütődött, ugyanakkor felfuvalkodott és műveletlen tisztkáderek állnak szemben a közlegényekkel és altisztekkel, akik a nagy Svejk fegyvereit, azaz saját megjátszott butaságukat, valójában talpraesett dörzsöltségüket és rettenthetetlen humorukat állítják csatasorba, hogy testi-szellemi épségben megússzák a két és fél éves sorkatonai szolgálatot. A "csatának" - groteszkebnél groteszkebb jelentek, mulatságosabbnál mulatságosabb történetek kavalkádjának - nem lehet kétséges a kimentele: az immár letűnt rendszer ostoba és rosszindulatú képvésielői rendre a nevetségesség vereségét szenvedik el. Sorozatos kudarcaik, felsüléseik éppoly mulattatók, mint tanulságosak, hiszen lépten-nyomon arra figyelmeztetik az olvasót: a hülyeség halhatatlan, s így az ellene vívott harc sem érhet véget soha.

Josef Škvorecký - Oroszlánkölyök
Az ​Oroszlánkölyök detektívregény, mert cselekménye egy bűnügy körül forog, ám nem közönséges krimi, mert a bűnügyet, nevezetesen a gyilkosságot a műfaj szabályaival ellentétben nem a regény elején, hanem a legvégén követik el. És melodráma, mert a gyilkosság indítékai egy, a II. világháború idején játszódó tragikus végű szerelmi történetben keresendők, amely egy másik, jelenkori szerelmi sztoriba ágyazódik bele. Ez utóbbi két főszereplője egy már nem éppen zöldfülű és így minden hájjal megkent szerkesztő és egy furcsa, titokzatos lány (a könnyű győzelmekhez szokott kiadói Don Juan számára főleg azért furcsa és titokzatos, mert minden igyekezete és mesterkedése ellenére sem sikerült meghódítania). Ám Skvorecky számos nyelvre lefordított, világszerte számtalan kiadást megért és megfilmesített műve (amelynek első amerikai kiadásához Graham Greene írt előszót) mindenekelőtt fordulatos, szellemes és rendkívül szórakoztató regény. A szerző a mában továbbélő és ható múltbeli gonosztett, a bűn és bűnhődés motívumát boncolgatja benne, ezúttal a nem a háború alatti és utáni korszak, hanem az ötvenes és a hatvanas évek, a sztálinizmus "gyáváinak" szemszögéből. A gyávák, akik között vannak igazi opportunisták és karrieristák, a hatalmat mindenben és mindenáron kiszolgálók, és vannak ügyeskedők, a kiskapukat keresők, a szabad-tilos határvonalát kutatók és próbálgatók, egy prágai könyvkiadó szerkesztőségében gyűlnek össze. Az ő könnyes-mulatságos munkahelyi, alkotói és szerelmi kalandjaik adnak lehetőséget az írónak arra, hogy felrajzolja a korabeli politikai-irodalmi élet - számunkra, magyarok számára is oly ismerős és napjainkban is visszaköszönő - sokszínű tablóját.

Josef Škvorecký - Gyávák
Josef ​Škvorecký 1969-ben – igen helyesen – Kanadában felejtkezett. Attól fogva azt írt, amit akart, ráadásul feleségével emigráns kiadót alapított, amely nem kisebb cseh ellenzéki szerzők műveit jelentette meg, mint Hável, Kundera, Vaculík. Mára állandó Nobel-díj várományos, titkos befutójelölt. Emigrációjának előtörténete, ha akarjuk, Gyávák című első, nagyszerű regényével kezdődött: ennek megjelenése után rúgták ki 1958-ban a cseh szépirodalmi könyvkiadótól, ahol szerkesztőként dolgozott. A Gyávák tudniillik, tudomást sem véve a „tilt-tűr-támogat“ szocialista dimenzióiról, olyannak – vagy tán még groteszkebbnek is – ábrázolta szerzője szülővárosának felszabadulását, amilyen a valóságban volt. Szelíd és pontos, de eltéveszthetetlenül ironikus regény a Gyávák – tenyérnyi ép helyet nem hagy a történelmi napok kincstári ábrázolatán. Škvorecký ugyanis igaznak írta meg. Sejthető, miért adta ezt a címet könyvének: mert a hivatalosság gyávának bélyegzett mindenkit, aki nem a kommunista párt zászlaja alatt vagy csak nem az illő és elvárható elszántsággal fordult szembe a már megvert németekkel: magyarán a nem kommunista munkásságot, a nem moszkovita politikusokat, a nem osztálytudatos, mondhatni, zavaros fejű ifjúságot… Az utóbbi képviselője Danny Šmirický, az író frissen érettségizett, anglomán és dzsesszbolond alteregója, aki, ugyanúgy, mint zenész barátai, igazából csak annyit akar, amennyit ennyi idősen mindenki: élni, udvarolni (sokat), zenélni (ugyancsak sokat), aztán majd, ha már a németek elhordták magukat, egyetemre menni. Meg talán még egy kis forradalmat is, mert polgárgyerek ugyan, de világos számára, hogy a két világháború közti demokratikus Csehszlovákia sem volt a földi paradicsom… Az olvasó gyorsan megszereti Dannyt és enyhén léha társaságát, továbbá a bumfordi és kedves kisvárosi cseheket (ha ugyan már nem szerette őket eleve, úgy Hašek óta), nyájas elnézéssel figyeli történelminek szánt ügyetlenkedéseiket – és megtanulja tisztelni Danny Šmirický munkásgyerek-ellentétpárját, aki minden, csak nem gyáva, és fegyverrel a kezében teszi meg, amit hazája szabadsága érdekében megteendőnek gondol. Vannak aztán a komor, elszánt és egyáltalán nem gyáva, viszont olykor igen komisz kommunista ellenállók, továbbá virtigli, igazi gyávák: kollaboránsok és köpönyegforgatók. Ez a három csoport orrolhatott a leginkább a Gyávákra és Škvoreckýre ’58-ban, aki, ha megkapja, emiatt is kapja majd meg a nagyon is kiérdemelt Nobel-díjat.

Josef Škvorecký - Egy ​tenorszaxofonos történetei
"Akkoriban ​én csak pöttöm fasisztacsemete voltam, apám viszont ordas fasisztának számított, bár nem annak mondta magát. A mai egyszerűsített terminológia mondja így, régebben a dolog bonyolultabb volt. Én bársonynadrágos, állam alatt pöttyös masnit viselő burzsoá kisfiú voltam, és azt kiabáltam Vozenilnak, hogy - bolsi vagy, bolsi vagy! - amikor a nagyszünetben virslit harapdáltam, Vozenil pedig azt leste, hagyok-e neki egy falatot. Csakhogy én nem hagytam neki semmit, így aztán Vozenil nekem esett" - Így kezdődik a nálunk is népszerű cseh Írónak, a Gyávák, A csoda, a Pléhkatonák, az Oroszlánkölykök szerzőjének elbeszélés kötete és a narrátor - aki ezúttal maga Skvorecky - élettörténete a harmincas évek végének Csehszlovákiájában. A negyvenes, ötvenes évekbeli folytatás sem sokkal fényesebb.Skvorecky tehát gyógyíthatatlan idealistaként és remek elbeszélőként írja, nem is írja, hanem szó szerint meséli, áradóan, élvezetesen, oldott, a korabeli argóval színezett, az amerikai iskolát idéző nyelven mulatságos és ugyanakkor szívszorító történeteit a háborút követő, embert próbáló esztendőkről, arról hogyan torzítja az ember jellemét, roppantja meg gerincét az uralomra jutó kommunizmus. Elbeszéléseinek légköre, eszköztára annál hitelesebb, hogy nem a korra visszaemlékezve, nem a múlt távlatából, hanem napi tapasztalatai alapján írta őket. A nagyszerű olvasmány egyben kiváló kordokumentum is.

Josef Škvorecký - Hétköznapi ​életek
Egy ​különös szövetű, sajátos műfajú könyvet tart kezében az olvasó: a háború utáni cseh irodalom kiemelkedő érdemű mindenese, vitathatatlan tehetsége, Josef Skvorecky látomásszerű visszatekintését serdülő és felnőtt kora apró-cseprő vagy éppen világrengető eseményeire. A múlt egykori gimnáziumi osztálya, a hajdani egy csapat, egy banda tagjainak sorsában éled újjá, a XX. század két embertelen rendszerének, a fasizmusnak és a kommunizmusnak baljós, komor díszletei között, amelyeket azonban különös, megkapó fénnyel ragyog be a nosztalgiával megidézett ifjúság. Škvorecký két osztálytalálkozó kulisszái mögé enged bepillantást, amelyeket harminc év választ el egymástól, és ahol a történelem és az egyéni sorsok váratlan, groteszk, hol komikus, hol tragikus kaleidoszkópja tárul elénk. Az osztálytársak, tanárok mind-mind a hányatott Škvorecký-életút illusztrálói, időnként elbeszélői. Azt példázzák, hogyan lesznek a hétköznapi emberekből hősök, vagy ellenkezőleg, antihősök… az életben és az irodalomban.

Josef Škvorecký - Egy ​detektívregény-olvasó ötletei
Josef ​Skvorecky a cseh irodalmi élet amolyan szókimondó fenegyereke, aki minden írásában, a regénytől a karcolatig, rendszerint kényes témákhoz nyúl, s gyakorta vihart kavar. Ezúttal egy oly sokak által lenézett, háttérbe szorított, sőt halottnak ítélt műfaj védelmében száll síkra, mint a detektívregény. Hét "ötletre" épített tanulmányában a detektívregény műfajához illő szigorú szerkezettel és logikával, egy igazi Nagy Detektív szellemességével és mindenre kiterjedő figyelmével követi a műfaj kialakulásának "nyomait", s vonja le a következtetéseit, sorakoztatja fel érveit, íróktól, kritikusoktól, irodalmároktól vett idézetekkel támogatja "ötleteit", megtetézve mindezt a tárgyalt könyvekből vett jellegzetes részletekkel, rengeteg adattal, a műfaj szabályaival, "bonctani leleteivel", s nem utolsósorban kemény oldalvágásokkal a mai irodalmi élet egyes jelenségeire, különös tekintettel a "komoly" irodalom álarcába bújó silányságokra, hogy aztán tanulmányának utolsó fejezetében - akárcsak a detektívregényekben - bebizonyítsa a gyanúsított ártatlanságát, s leleplezze a bűnöst, jelen esetben a bűnösöket: a detektívregény ellenzőit.

Josef Škvorecký - Az ​emberi lélek mérnöke
Josef ​Škvorecký Bohumil Hraballal és Milan Kunderával együtt a második világháború utáni cseh prózairodalom legkiemelkedőbb és legismertebb képviselője. Az 1958-ban megjelent Gyávák című regénye igazi fordulatot jelentett a cseh irodalomban, egyrészt a háború alatti német megszállás és az ellenállás nonkonformista ábrázolásával, másrészt a regény megjelenése idején az irodalomból száműzött köznyelv és a szleng használatával. A regényt Škvorecký az 1971-ben kiadott Pléhkatonák, az 1972-ben megjelent Csoda, valamint az 1977-es Az emberi lélek mérnöke révén tetralógiává fejleszti. Az emberi lélek mérnöke tükrözi leginkább Škvorecký írói kvalitásának minden jellemzőjét: a mindig szórakoztató, de sohasem olcsó meseszövést, az érzékletes jellemábrázolást, a lírai és az epikai elemek, illetve a reális és a fiktív történések finom egymásba ötvözését, az idősíkok szinte önként kínálkozó váltakozását, a gyakran szarkazmussá élesedő humort és iróniát. A regény cselekménye Kanadában játszódik, de retrospektív rétegei visszavezetnek a német megszállás alatti Csehországba. Az emberi lélek mérnöke a második világháború utáni cseh próza egyik méltán világhírű alapműve. Josef Škvorecký 1924-ben Náchodban született. Reálgimnáziumi érettségi vizsgáját a német megszállás alatt tette le, tervbe vett egyetemi tanulmányait azonban a cseh egyetemek bezárása miatt nem kezdhette el, ezért segédmunkásként dolgozott a második világháború végéig. A háború után 1951-ben szerzett angol-filozófia szakos tanári oklevelet a prágai Károly Egyetemen. Két évig középiskolai tanár, majd 1953-1963 között az Odeon Könyvkiadó, 1956-58 között a Světová literatura című lap szerkesztője. Az 1958-ban megjelent Gyávák című regénye megjelenése után az ellene indított heves támadások miatt kénytelen megválni a laptól. 1963-tól szabadfoglalkozású író. 1969-ban feleségével, Zdena Salivarová írónővel együtt az USA-ba emigrál, majd Kanadába költözik, s Torontóban Sixty-Eight Publishers néven kiadót hoz létre, emellett a torontói egyetemen angol irodalmat oktat.

Kollekciók