Csingiz Ajtmatov könyvei a rukkolán

Csingiz Ajtmatov - Fehér ​hajó
Az ​Isszik-Kul-tótól nem messze, egy kis telepen él a kisfiú, s féltett kincsével, egy távcsővel figyeli a tavat, s a tavon a fehér hajót, melyen talán az apja dolgozik, s elképzeli, ahogy hallá változik, s odaúszik hozzá. Mert a kisfiú csak álmodozhat rég nem látott szüleiről: a nagyapja neveli, ő vesz neki iskolatáskát is, és ő meséli el Koronás Szarvas Anya történetét, akitől egész nemzetségük származik. De a szarvasok rég elszöktek arról a vidékről, mert az emberek üldözték s gyilkolták őket, s már Koronás Szarvas Anyára sem emlékeznek. Az ő emlékét csak az öreg Lótifuti Momun őrzi, a kisfiú nagyapja, de őt a többiek semmibe veszik, s kinevetik szovjet emberhez méltatlan buta meséit. És egyszer a szarvasok mégis visszatérnek... A 2008-ban elhunyt világhírű író kisregénye egzotikus világot varázsol elénk: a hegyi falvakban élő kirgizek életét, akik közül sokan immár hagyományaikat, legendáikat, emberi tartásukat elveszítve pusztítják környezetüket s önmagukat. Egy kisfiú ártatlan, tiszta szemével látjuk őket s "olthatatlan, gyötrő, örökös szenvedélyüket, hogy többnek lássák őket, mint akik". Ajtmatov legszomorúbb, legpesszimistább írása a nagyszerű életmű kiemelkedő alkotása.

Csingiz Ajtmatov - A ​versenyló halála / Fehér hajó
Csingiz ​Ajtmatov könyvei egy évtized alatt eljutottak a világ szinte valamennyi nyelvterületének olvasóihoz. A Dzsamila szerelme "a huszadik század legszebb szerelmi története", írta Louis Aragon, a regény francia fordítója. A versenyló halálá-ban, amelyet néhány év alatt szinte a világ valamennyi nyelvére lefordítottak, Tanabaj és lovának keserű históriája önmagán túlmutató jelentést közvetít, az 1970-ben megjelenő Fehér hajó-ban pedig már szinte minden jelképpé válik, a mondák és gazdagon árnyalt figurák értelme csak a gondolkozó olvasó közreműködésével bontakozhat ki. Ajtmatov korszerű és újító író, aki műveiben arra vállalkozik, hogy szembesítsen bennünket a szocialista fejlődés valódi kérdéseivel, hogy felfedje a sokszor még rejtett, de súlyos egyéni és közösségi megrázkódtatásokkal fenyegető feszültségeket és visszásságokat.

Csingiz Ajtmatov - Dzsamila ​szerelme / Az első tanító
Egy ​kis kirigiz aulban, valamikor a háború alatt Dzsamila, a szép fiatalasszony katona férjét várja vissza. Hogy szereti-e testével-lelkével, azt talán ő maga sem tudja – évezredes hagyomány kötelezi hűségre, várakozásra, s hogy zokszó nélkül dolgozzon, végezze akár a legnehezebb férfimunkát is, ha egyszer az életerős férfiak mind a háborúban vannak. De amikor meghallja Danijar énekét, s megismeri a különc, szűkszavú férfi szenvedélyét, tudja, hogy ez az igaz szerelem... A polgárháború után egyszer csak felbukkan egy kirgiz aulban Gyujsen, azzal a hóbortos ötlettel, hogy iskolát épít, és tanítani fogja a gyerekeket. Azt mondja, a párt bízta meg ezzel a feladattal, nem mintha a falubeliek sokat törődnének párttal, politikával. Az első tanító, aki tán maga sem tud rendesen írni-olvasni, mégiscsak elkezdi a munkát, s a gyerekek – főleg Altinaj, az árva kislány, akit a nagynénje nevel – rajongva lesik minden szavát. S amikor Altinajt férjhez akarják adni, mit sem törődve az akaratával, érzéseivel, csak Gyujsen védheti meg... A kirgiz írót ez a két korai kisregénye annak idején egy csapásra híressé tette a világban – egy számunkra egzotikus nép hétköznapjairól, szokásairól szóltak, s egyben olyan értésekről, szenvedélyekről, amelyek mélyen megérintik az olvasót. Az 1928-ban született kigiz író, Csingiz Ajtmatov gazdag életműve a XX. század történetének sajátos s egyben jellegzetes lenyomata – az új, „igazságosabb” társadalomba, Leninbe, a szocializmusba vetett hitet, az új élet teremtésének lázát lassanként felváltották benne a kételyek mind a szovjet rendszert, mind a világ sorsát illetően, majd – a kommunizmus bukása után – megjelent a globalizációval szembeni mélységes ellnérzés. De politikától, ideológiáktól függetlenül egyvalami bizonyos: Ajtmatov mindig nagyszerű mesélő, az emberi érzelmek szuggesztív ábrázolója volt.

Csingiz Ajtmatov - Amikor ​leomlanak a hegyek
A ​Tien-San örök hó borította hegyein él Zsaabarsz, az öreg hópárduc; prédát ejteni már nem tud, kénytelen beérni maradékokkal, s közben izzó féltékenység gyötri, amikor látja korábbi nőstényét egy fiatalabb, erősebb hímmel. És nem is sejtheti, hogy mit tartogat számára a sors: hogy az emberek nagy hópárducvadászatot szerveznek, s már kiszemelték őt, a magányos „nagyfülű hosszúfarkút”, hogy az arab vendégvadászok egyik trófeája legyen... A kirgiz fővárosban ugyanakkor magányosan él Szamancsin, a „független” újságíró is, aki a peresztrojka idején futott be, de most sehogy sem tud – és nem is akar - alkalmazkodni az új időkhöz, a tömegkultúra szennyes áradatához, a vadkapitalizmushoz. S közben szerelmi bánat is emészti: az ünnepelt, gyönyörű énekesnőt szereti, akivel együtt újjá akarta éleszteni az opera nemes műfaját, egy szépséges, ősi mondából készülő mű, Az Örök Menyasszony főszerepét szánva neki, amelynek ő maga írná a librettóját. Ám szerelme nem tudott ellenállni a pénz csábításának; most a kirgiz showbiznisz dúsgazdag producerének szeretője, és silány popdalokat énekel... A főhős izzó féltékenységében elhatározza, hogy fegyvert szerez, s megöli vetélytársát... A világhírű kirgiz író több mint tízéves szünet után jelentkezett új regénnyel, amelyben szenvedélyes hangon, egy romantikus szerelmi történetbe ágyazva mondja el keserű véleményét a pénz, a tömegkultúra, a globalizáció új világáról.

Csingiz Ajtmatov - Életveszélyben
Az ​első tanító (Árvay János) A Teveszem vidéke (Láng Anikó) Életveszélyben (Árvay János) Piros kendős kis topolyám (Árvay János) Anyaföld (Árvay János)

Csingiz Ajtmatov - Vesztőhely
A ​világszerte ismert kirgiz író - mint már annyi más regényében - a Vesztőhelyben is virtuóz módon ötvözi a mítoszt és a valóságot, múltat és jelent. Akárcsak Az évszázadnál hosszabb ez a napban most is világméretekben gondolkozik, az önmagát már-már elpusztító emberiség fájó problémáit boncolgatja. De még előző művéhez mérten is többet ad: mintha zsilipek szakadtak volna fel, úgy árad mondanivalója, amelyet most már közvetlenül, nehezen feloldható allegóriák nélkül foglalhat szavakba. Egy könyvben két izgalmas, eseménydús regényt olvashatunk. Az egyik Avgyij Kallisztratov, a kicsapott papnövendék, e modern Messiás döbbenetes története. Abdiás - mert magyarul így hangzik a neve - sikertelenül próbálja jó útra téríteni a kábítószerrel üzletelő banditákat, és a Mojunkum szavannán egy szakszaulfához kötözve pusztul el. A másik regény egy pásztor tragikus históriája. Boszton a gyermekét elragadó nőstény farkast üldözve kicsi fiát is halálra sebzi fegyverével, azután bosszút áll a farkasanyától kölykeit elraboló Bazarbajon, végezetül pedig a törvény kezére adja magát.

Csingiz Ajtmatov - Dzsamila ​szerelme
Amikor ​kötetünk címadó kisregénye, a _Dzsamila szerelme_ Franciaországban megjelent, a kritika a szerelmi témájú modern európai próza egyik gyöngyszemének nevezte a fiatal kirgiz nő történetét; az elbeszélés hőse, Dzsamila, lerázza magáról kényszerházasságának bilincseit, és az évszázados hagyományoknak ellenszegülve, vállalja új társa oldalán a szebb és igazabb emberi kapcsolatot. A Lenin-díjas Csingiz Ajtmatov írásai egy távoli, egzotikus ország, Kirgízia népéről adnak hírt. Nemes és lealjasuló emberi szenvedélyekről, a forrongó, változó világban élő egyén küzdelmes boldogságkereséséről, kis és nagy drámáiról tudósítanak; s a háttér: az égbe nyúló, hófödte hegycsúcsok, szilajul rohanó folyók és végtelen sztyeppek romantikus világa.

Csingiz Ajtmatov - A ​tengerparton futó tarka kutya
Fából ​kivájt nagy csónak úszik a Nagy Vízen. A tizenkét éves Kiriszk csupa feszült izgalom: először vesz részt fókavadászaton apja, nagybátyja és Organ, a törzs és vénje oldalán. A tenger nyugodt, barátságos. Ismerősen integetett a hazai partról a távolodó Tarka Kutya-szikla. Kedvez-e majd a vadászszerencse? Kerül-e gazdag zsákmány? Hamarosan kifutnak az óceánra. A Három Emlő-szigetek felé veszik útjukat. Csak a jó idő kitartson... Csingiz Ajtmatov új regénye ezúttal az Ohotszki-tenger partján élő kis halász- és vadásznép - a nyivhek - körébe viszi el az olvasót. A mese- és mondavilág alakjai és jelenetei szövik át a csodálatos természeti tájakat festő, feszes indíttatású történetet a három férfiról, aki a helytállás és az önfeláldozás egyetemes érvényű, nagyszerű példáját tanúsítja a veszély óráján a gyermekért, a jövő nagy vadászáért...

Csingiz Ajtmatov - A ​versenyló halála
Híres ​versenyló volt valaha Gülszári, a ménes büszkesége. Most már öreg ő is, mint a gazdája, és utolsó erejét megfeszítve, kínlódva húzza a szekeret... S míg lova küszködik, meg-megáll, aztán már jártányi ereje sem marad, és várja a halált, a gazdája, Tanabaj előtt lepereg az életük. Milyen büszke, szabad, erőtől és szépségesen vad ösztönöktől duzzadó jószág volt valaha Gülszári! Hogy szerette a ménest, hogy ficánkolt, hogy tette a szépet a kancáknak. De „az állat értelmetlen lény, állandóan tartani kell tőle, hogy bosszút forral”. Gülszárit elveszik gazdájától, az istálló rabságába kényszerítik, de ő újra és újra megszökik, még akkor is, amikor lábát megvasalják: szabadság, tér, száguldás és szeretet nélkül nem tud élni. Majd kiherélik, s végül kiölnek belőle mindent, hogy ne ismerjen mást, csak a nyerget és az utat. Mint ahogy gazdájából, Tanabajból is kiölik a hitet, amellyel a legnehezebb feladatokat is vállalta a kolhozban, miután végigharcolta a háborút: a ménes gondozását, aztán egy juhnyáj minden gondját-baját... És fel-felréved előtte a fiatalkora is, amikor még a kommunizmushoz vezető utolsó harc lázában élt, s nem riadt vissza attól sem, hogy a féltestvérét kuláknak bélyegezze. Kemény ember volt egykor Tanabaj, de most már megtört vénség, aki csak emlékezni tud... A világhírű kirgiz író 1966-ban megjelent regénye maradandó alkotás: Gülszári haldokló testében a gazemberek uralma alatt élő, hitét, illúzióit vesztő s talán saját bűneire is ráébredő ember riadt szíve dobog.

Csingiz Ajtmatov - Dzsingisz ​kán fehér fellege
Csingiz ​Ajtmatov műveit a szocialista rendszer bukása óta nem fordították magyarra. Az előítéletes, félszeg hallgatást a világhírű író legújabb alkotásairól a Mire a madarak visszatérnek című elbeszélés törte meg, Somfai Kara Dávid fordításában. Az évszázadnál hosszabb ez a nap c. regény folytatása a Dzsingisz kán fehér fellege, amely a főhős, Abutalip további sorsának, fogságának és halálának tragikus története. Az író ezzel állít emléket saját apjának, aki a sztálini terror áldozatául esett. A műben a diktátort Dzsingisz kán jelképezi, míg a Szári-Özek síkságán játszódó szerelmesek legendáját Abutalip és az őt fogva tartó, vallató hatalom konfliktusa zárja keretbe. Ajtmatov szimbólumrendszerében, filmszerű leírásaiban kibontakoznak az áldozat és a rémuralmat kiszolgáló ember gondolatai, lelkivilága és vívódásai, lelepleződik a diktatúra embertelensége.

Csingiz Ajtmatov - Az ​évszázadnál hosszabb ez a nap
Amikor ​Ajtmatov új könyvének otthon megjelenése után néhány hónappal később hazánkban járt, így beszélt azokról a gondolatokról, amelyekben művészi megformálásával lebilincselően érdekes regényében találkozhatnak olvasóink: "Az emberiség súlyos ellentmondások közepette él. Az ész korlátlan lehetőségeit a civilizáció rettenetes veszélyei kísértik. Ne feledjük, hogy ismert történelmünk során soha nem teremtődött olyan helyzet, hogy önnön kezünk által teremtett eszközökkel elpusztíthatjuk önmagunkat. Vannak - és sajnos nem kevesen -, akikben ez a korántsem vigasztaló állapot görcsös veszélyérzetet ébreszt. Én soha nem hittem, és nem is szeretnék hinni semmilyen öncsaló buta, kívülről szuggerált optimizmusnak... Világos, hogy a valóság veszélyekkel szemben csak reális és vonzó eszményekkel lehet harcolni... Az a lecke számunkra, hogy ne riadalomban éljünk, hanem érezzük a globális problémát, hiszen másként aligha leszünk képesek megérteni és a megoldásra törekedni."

Csingiz Ajtmatov - Az ​első tanító
Valósághoz ​híven és mélyrehatóan ábrázolni az embert - ez a világ minden írójának egyedüli feladata, és milyen nagyszerű, hogy olvashatjuk egymást!... Minden mindenkire tartozik! Csingiz Ajtmatov

Csingiz Ajtmatov - Korai ​darvak
1943 ​tavaszán korán érkeztek a darvak Kirgíziába, hozták a tavaszt, a jó időt, melyre olyan nagy szüksége volt Szultanmuratnak. Óriási munka várta. Egy még soha meg nem munkált földet kellett felszántania társaival meg a jó lovaival. Jól halad a munka, ám egy éjszaka rablók támadják meg őket. Harc kezdődik, igazi harc. Ajtmatov legújabb kisregénye, a Korai darvak egy kirgiz falu életét eleveníti fel a háború második évéből. a másodiknak közölt kisregény, Az első tanító - film is készült belőle - szintén Kirgíziába vezet el, csak sokkal korábbi időkbe, amikor tanítónak lenni, különösen első tanítónak, valóban merész és páratlan vállalkozás volt e távoli vidéken.