Lomb Kató könyvei a rukkolán

Lomb Kató - Egy ​tolmács a világ körül
Előbb-utóbb ​megkezdi működését az Egyesült Nemzetek Világegyeteme. Állítólag Travelógiai - Utazástudományi - Tanszék felállítását is tervezik. Remélem, magyar professzor tartja majd ott az előadásokat. Nem azért mert többet, hanem mert kevesebbet utazunk más nemzetek fiainál. Ezért megtanultunk jobban nézni és többet látni a nagyvilágból. Ebben a könyvben saját útiélményeimből próbáltam egy csokorravalót összeállítani. Húsz év leforgása alatt öt világrész ötven országába jutottam el, nemzetközi találkozók tolmácsa vagy politikai-tudományos életünk vezetőinek kísérőjeként. Néha mint egyszerű turista. Egyedül, de sohasem magányosan. Lengyel diák és japán tengerész, svéd háziasszony és indonéz bankár, koreai orvos és andalúziai sofőr segített megismerni és megérteni a nagyvilágot. Tőlük tanultam meg a legfontosabb leckét is: mindenütt barátság fogadja a barátként érkezőt. Hálából e könyvet őnekik ajánlom.

Lomb Kató - Bábeli ​harmónia
Nyelveket ​tudni kell. Sok nyelvet tudni lehet. Példa erre az a huszonegy, átlagban tizenegy nyelvet beszélő ember, akivel a szerző interjút készített. Kérdéseket tett fel, amelyek egyformán érdeklik a tanulást kezdő, folytató vagy újrakezdeni szándékozó olvasót.

Lomb Kató - Nyelvekről ​jut eszembe...
Ki ​oszt? - kérdezzük és válaszként elhangzik a szokott közhely: mindig, aki kérdi. Már kezünkben a lapok legyezője és kedvünk felderül: ott lapul közöttük a siker ígérete - egy ász. Életünk kártyáit a véletlen kevergeti-osztogatja. Ebben a játszmában a nyelvtudás az adu. Magyarországon az idegen nyelvek iránti érdeklődés igen nagy. A nyelvet tudók száma, sajnos, fájdalmasan elmarad a nyelvet tanulóké mögött. Könyvem ennek az elmaradásnak okát kutatja és a nyelvek birodalmában való bolyongásra szeretné csábítani az olvasót.

Lomb Kató - Így ​tanulok nyelveket
Ha ​valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali "váltással" fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van. 2. kérdés: Miért nem vállal nyelvoktatást? Válasz: Nem ez a mesterségem. A tanításhoz nem elég, hogy az ember egy sereg nyelvet elsajátított. Ha a statisztikai adatok gyűjtőiben több humorérzéket sejtenék, az összeíróívek "foglalkozás" rovatába azt írnám: "nyelvtanuló". A tanítás más szakma. Biztosan van a világon sok szerencsétlen ember, aki több hasműtéten esett át. Mégsem adná senki kezükbe a kést azzal, hogy annyi tapasztalatot szereztek, most már nyugodtan elvégezhetnek maguk is egy operációt. 3. kérdés: Kell-e nyelvtehetség ahhoz, hogy az ember ennyi nyelvet meg tudjon tanulni? Válasz: Nem, nem kell. A művészeteket kivéve minden emberi tevékenység eredménye az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. Aki szívesen bolyong a szavak és gondolatok erdejében, az biztosan célhoz ér. Saját tapasztalataimból szűrtem le ezt a következtetést; megfigyeléseimről szeretnék beszámolni e kis könyvecskében. Fogyatékosságai az én hibámból születtek. Érdemeiért azoknak jár elismerés, akiket idéztem. Olvasóimnak szeretetébe ajánlom. Lomb Kató