Ajax-loader

Lente Gábor könyvei a rukkolán


Lente Gábor - Vízilónaptej ​és más történetek kémiából
Nem ​gondoltuk volna, hogy a vízilovak magas fényvédő faktort tartalmazó izzadsággal védekeznek a tűző nap ellen, és nem gondoltuk volna, hogy kiszámítható, mely napon verte szét a kérőket a hazatérő Odüsszeusz, ahogy azt sem, hogy Poszeidónnak nem kellett volna felmásznia Számosz szigetére, hogy lássa a trójai háborút, és persze az is újdonság, hogy Shakespeare darabjaiból kiolvasható a drámaíró természettudományos érdeklődése és az asztrológusok iránti megvetése. Ki gondolná, hogy Jókai fölöslegesen méreti Berend Ivánnal az ózon mennyiségét, s tudtuk-e, hogy a Royal Society of Chemistry Sherlock Holmes tudományos munkásságát 2002-ben tiszteletbeli tagsággal díjazta? Képzeletbeli személyt ilyen megtiszteltetés még nem ért! De ezzel nincs vége az érdekesebbnél érdekesebb történeteknek. Lente Gábor cikkeinek és blogjainak gyűjteményéből azt is megtudjuk, hogy mely jelentős politikusok, lázadók, zeneszerzők voltak középszerű vagy tudományosan eredményes kémikusok. Sőt, az első tudományos konferenciáról is olvashatunk! Jóllehet a megértéshez itt-ott a matek, a fizika, a kémia eszköztárával is rendelkeznünk kell, mégis alapvetően egy különleges szemléletet, a természettudósi attitűdöt ismerjük meg ebből a válogatásból.

Csupor Dezső - Lente Gábor - Gunda Tamás - Kovács Lajos - Száz ​kémiai mítosz
Tudásunk ​nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket. Tévhiteink nagyon is „emberiek”: a mindennapi megismerés hiányosságai (túláltalánosítás, szelektív észlelés, pontatlan megfigyelés), a számunkra elviselhetetlenül bonyolult problémák egyszerű megoldásába vetett hit és a csodavárás legalább annyira okai, mint a félretájékoztatás, félrevezetés, legyen az szándékos vagy akár jó szándékú is. És tévhiteink megannyi veszélyt hordoznak magukban: gyakran pénztárcánk, nem ritkán egészségünk látja kárát. A Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem négy kutatója arra a feladatra vállalkozott, hogy megpróbál a sok-sok tévhitünk közül száz olyannal szembesíteni bennünket, amely valamilyen módon köthető a kémia tudományához és kémiai ismereteink hiányosságaihoz. Jogos-e a mesterséges anyagoktól való félelmünk? Igaz-e, hogy a természetes anyagok csak jók és egészségesek lehetnek? Mi a veszélyesebb: az ismert mellékhatású gyógyszerek vagy az ismeretlen hatású „csodaszerek” szedése? Valóban a „bio”-é a jövő az élelmiszerek és az üzemanyagok terén? Ilyen és ehhez hasonló kérdések húzódnak meg a tudományos igényesség és az olvasmányosság határán egyensúlyozó írások mögött. Hézagpótló ez a könyv. Nem elsősorban tudományos ismeretterjesztés. Annál több: az élet dolgaiban történő eligazodásunk, végül is életben maradásunk segítője, támogatója. Ezért ajánlom mindenkinek, azoknak is, akikben a „kémia” szó rossz emlékeket ébreszt, azoknak is, akik eddig sem tartották illő dolognak, hogy kémiai ismereteik hiányosságával kérkedjenek, és legfőképpen ajánlom a könyvet a tanároknak: tegyék óráikat színesebbé, tanítványaikat problémaérzékenyebbé a könyvben található írások feldolgozásával. Tóth Zoltán egyetemi docens Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Kollekciók