Ajax-loader

Witold Gombrowicz könyvei a rukkolán


Witold Gombrowicz - Ferdydurke
"Szörnyű, ​hogy manapság mindenki a serdülőkorát éli" - sóhajt fel Gombrowicz hőse a regény vége felé, mint aki maga is belezöldült a sok talányba. Igaz, Jan Blonski szerint a Ferdydurke sajátos varázsát "teljes átláthatatlansága" adja: "A szituációk is, a figurák is, a stílus is hemzseg a váratlan fordulattól, s innen a fiatalság, a rendkívüliség, a boldog várakozás aurája, ami sugárzik a műből." A harmincas évek derekán született mű, amely máig a legnépszerűbb Gombrowicz-regény az író hazájában, bizonyos értelemben Karinthy Tanár úr, kérem!-jének rokona: időtlen szatíra a tanárok és szülők értetlenségéről, a jobb sorsra érdemes nebulók lázadásáról. De egyúttal az irodalmi konvenciók radikális paródiája is, s e tekintetben az igazi főhős maga az író, aki Umberto Eco-i nyitott művet ad a kezünkbe, a megírt alkotásban rejlő virtuális regényt, aminek az olvasóban kell megszületnie a szerzővel folytatott vitából és harcból.

Witold Gombrowicz - Pornográfia
"Most életem egy másik, tán legfatálisabb kalandját mesélem el Önöknek. Akkoriban, mégpedig 1943-ban, a hajdanvolt Lengyelországban, a hajdanvolt Varsóban éltem volt életemet a befejezett tény legalsó bugyraiban. A hajdanvolt kávéházakból, verbuválódó ismerőseim és barátaim meggyérült köre egy Krucza utcai lakásban gyűlt össze keddenként, és ott, poharazgatás közben, igyekeztünk továbbra is művészek, írók és gondolkodók maradni... folytattuk régi, hajdanvolt magasröptű diskurzusainkat és vitáinkat... Szóval az egyik ezt kiáltja: Isten, a másik: művészet, a harmadik: nemzet, a negyedik: proletariátus, és emígyen diskuráltunk nekikeseredve, és egyre és egyre - Isten, művészet, nemzet, proletariátus mígnem egy szép napon egy ismeretlen alak jelent meg közöttünk, középkorú, feketés és szikár, sasorrú, s a mindennémű formaságok betartásával, külön-külön mindannyiunknak bemutatkozott. Minekutána jószerivel meg sem szólalt. Igen választékosan köszönte meg a kupica vodkát - majd nem kevésbé választékosan ezt mondta: - Ha volnának oly szívesek egy doboz gyufát is... minekutána türelmesen várt a gyufára, és várt... és amikor megkapta, rágyújtott egy cigarettára. Eközben parázs vita dúlt - Isten, proletariátus, nemzet, művészet és a bűz már az orrunkat facsarta. Teával kínálták, meg is itta, de egy kockacukor a csészealjon maradt - és már nyúlt érte, hogy bekapja - de tán kicsit megalapozatlannak vélve e mozdulatot, visszahúzta a kezét - ám kezének eme visszahúzása voltaképpen még megalapozatlanabb volt - ekkor másodjára is a cukorért nyúlt, és bekapta - de talán már nem az élvezet kedvéért, hanem hogy illendően viselkedjék... a cukorral vagy velünk szemben?... és hogy e benyomásunkat megcáfolja, köhintett egyet, majd, hogy e köhintést megokolja, elővette a zsebkendőjét, de az orrát megtörülni már nem merte - csak a lábát mozdította. Lábának megmozdítása, gondolom, újabb bonyodalmakat okozott számára, ez okból néma hallgatásba és mozdulatlanságba burkolózott. Ez a különös viselkedés (mert voltaképpen mást se tett, mint „viselkedett”, szünet nélkül csak „viselkedett”) már akkor, első találkozásunkkor fölkeltette érdeklődésemet, majd a következő hónapokban közelebbi kapcsolatba kerültem ezzel az emberrel, aki mellesleg korántsem bizonyult faragatlan tuskónak, s a művészetek terén is rendelkezett némi tapasztalattal (annak idején színházi berkekben forgolódott). Hogy is mondjam... hogy is mondjam... szóval együtt kupeckedtünk, s e kupeckedésből tartottuk fenn magunkat. Úgy bizony, de nem sokáig, mert egy szép napon levelet kaptam, levelet egy bizonyos Hip nevű férfiútól, azaz Hipolit S. sandomierzi földesúrtól, aki meghívott kúriájába - megjegyezvén, hogy bizonyos varsói ügyeit szeretné megbeszélni velünk, amelyekben segítségére lehetnék. Mifelénk, hogy úgy mondjam, nyugalom van, de bandák azért akadnak, le- lecsapnak, érted, nincs már diszciplína. Gyertek mind a ketten, kettesben vidámabb az élet."

Witold Gombrowicz - Yvonne, burgundi hercegnő
Witold Gombrowicz groteszk darabja, bár látszólag banálisan egyszerű mese, mély lélektani titkokat feszeget, az ösztönök és a tudatosság ellentmondásait kutatja. A szerző írta darabjáról: „Yvonne tragikomikus története néhány szóban összefoglalható. Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó, visszataszító… Yvonne lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedős. A herceg az első pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. – Nem adom meg magam, szeretni fogom! – veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t. Yvonne, miután a herceg menyasszonyaként bevezették a királyi udvarba, bomlasztó elemmé válik. Számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit, s az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik…”

Witold Gombrowicz - Pornografie
Mit ​einem Nachwort von Felix Philipp Ingold und einem Essay von Poul Vad. Aus dem Polnischen von Walter Tiel und Renate Schmidgall. Grombrowiczs raffiniertester und provozierendster Roman: Zwei ältere Herren meinen zwischen der junge Henia und dem Burschen Karol erotische Spannungen wahrzunehmen und inszenieren einen frivolen Schwank. Henia soll ihren Verlobten Waclaw, einenlangweilen Advokaten, verlassen und dem unschuldigen Karol in die Arme fallen. Das vermeintlich harmlose Spiel endet mit einem raffiniert eingefädelten politischen Mord. Der moderne Klassiker jetzt mit einem Essay zu Leben und Werk Gombrowiczs von Paul Vad.

Witold Gombrowicz - Napló ​(1953-1956)
„Mi ​születik Lengyelországban, a tönkretett és eldurvult emberek lelkében, ha egy napon eltűnik ez az új rend is, amely megfojtotta a régit, és eljő a Semmi?" - tette fel az író a bolsevizmus térhódítása idején az igazán évtizedekkel később aktuálissá váló kérdést emigrációban írt Naplójában, amely hazájában csak a rendszerváltás után jelenhetett meg csonkítatlanul. De a következő kérdés, amelyet megfogalmaz, mindjárt sejteti, hogy elsősorban mégsem politikai pikantériája miatt érdekes ez a napló: „Csoda volna-e, ha önmagunkban látnánk meg az egyetlen teremtő erőt és az egyetlen hozzáférhető istenséget?" Gombrowiczot „az embernek mint meghatározó és meztelen erőnek a felfedezése" érdekli, az önteremtő ember, aki valóságosan csupán „a másikkal való kapcsolatban" létezik. Ebben az összefüggésben tarthat igényt érdeklődésünkre a művész naplója is, amely kifejezve "az irodalom személyes aspektusát", teljessé teszi „a tiszta művészi termést", s amely által „egyszerre látjuk az írót ebben a kettős dimenzióban: mint önzetlen, objektív művészt és mint a többiek közt önmagáért harcoló embert."

Witold Gombrowicz - Bacacay
First ​published in 1957 in Poland, Bacacay is a collection of twelve short stories by Witold Gombrowicz (1904-1968), one of the major European literary figures of the 20th century. Stunningly original in both style and content, these stories are often hilarious yet with an undercurrent of profound moral disquiet and horror when the respectable turns slowly but inexorably into the outrageous, conveying both the horrors of upper-class life and the deepest anguish of the human condition.

Witold Gombrowicz - Testamentum
1967. ​- Dominique de Roux francia irodalmár ráveszi az akkor már világhírű, lengyel emigráns írót, hogy egy beszélgetéssorozatban tárja fel életét, az élete és a művei közötti kapcsolatot. Mégsem igazi interjú ez a beszélgetést nem rögzítették magnószalagra. A Testamentumot végül Gombrowicz írta meg, a francia irodalmár jegyzetei alapján. A vállalkozás sikerrel járt. A riportkötet 1968-ban megjelenik franciául, majd lengyelül, aztán sorra számos világnyelven. A siker csak részben magyarázható Gombrowicz népszerűségével. Mert bár afféle kalauzt kapunk az életműhöz, a főbb regényekhez (Ferdydurke, Transz-Atlantik, Pornográfia stb.), a kötet igazi erénye a tabukat sem tűrő őszinteség és gondolatgazdagság. Gombrowicz saját, fordulatokban bővelkedő életén és izgalmas személyiségén át bemutatja századunk eseményektől pezsgő öngyilkos és gyilkos ideológiáktól terhes korszakát, hol Lengyelországból, hol Argentínából, hol Párizsból szemlélve a történetet. Az alkotás és a magánélet intim epizódjaitól világtörténelmi eseményekig (világháború, diáklázongások), az önbírálattól a világsztárrá kinevezett írótársak (Sartre, Camus, Borges) frivol és meghökkent? kritikájáig, a párizsi felsőbbrendűség gúnyos elemzésétől a kisebbségi tudatba zárkózó lengyelség kivesézéséig minden olyan problémával találkozhatunk, ami nemcsak a Gombrowicz-művek alapanyagát képezik, de ma is élő és reveláns gondolatok, s talán 25 év távlatából még aktuálisabbak, még tisztábban, élesebben csengenek. „Megelőztem lonescot és Becketet" - állítja az abszurd, a groteszk, a nonszensz Magyarországon is kedvelt nagymestere, aki független és öntörvényű személyiségével, epés megjegyzéseivel elbűvöli az olvasót.

Witold Gombrowicz - Drámák
A ​Witold Gombrowicz művei sorozatnak ez az egyetlen drámakötete. Maga a szerző mondja önmagáról, hogy ő az a lengyel nemes, aki az egyetemes létben azzal találta meg létezése értelmét, hogy meglátta a forma (tehát a kultúra) és az élet közti távolságot. A kötetben olvasható darabjai e forma és az élet feszültségének egy-egy drámai feloldását nyújtja. Három világszerte játszott darabja már nálunk is több színház repertoárján szerepelt, a jelen kötetben emellett magyarul mindeddig ismeretlen drámatöredéke, a Történelem is olvasható.

Witold Gombrowicz - Kozmosz
Gombrowicz ​Kozmosz című regénye 1967-ben megkapta a Kiadók Nemzetközi Formentor Díját. A regény inkább a történet kialakulásáról szól, mintsem hogy egy hétköznapi szerelmi történetet meséljen el. A gombrowiczi erotika túlmegy a biológián, s az emberi test anatómiáját titkos nyelv rangjára emeli, e nyelvben a csábítás, az árulás és az erőszak metaforaként jelenik meg, s hihetetlen tág tér nyílik minden lehetséges átlényegülés és misztifikáció előtt. Író és olvasó együttes kalandja ez a páratlan regény.

Witold Gombrowicz - Megszállottak
Gombrowicz ​e háború előtti regényét álnéven írta, 1939-ben folytatásokban látott napvilágot egyszerre két napilapban. Az utolsó részek Lengyelország lerohanása után jelentek meg, amikor a szerző már útban volt jövőbeli otthona, Argentína felé. A halála után felfedezett és azóta az összes nagy európai nyelvre lefordított gótikus thriller azonban mégis szerves részévé vált az életműnek. Az író nem hazudtolta meg önmagát: ebben a szövegében is rendre megjelennek az olyan, védjegyévé vált filozófiai problémák, mint a "magasabb rendű" és az "alacsonyabb rendű" viszonya, vagy a Forma szerepe az emberi viselkedésben. A Megszállottak egyszerre egyfajta előtanulmány a háború utáni "nagy" művekhez, és egy remek stílusban megírt, érdekfeszítő, népszerű regény.

Witold Gombrowicz - Transz-atlantik ​/ Pornográfia
Kegyetlen ​csoportképet festett a handabandázó, élvetegen nacionalista társaságról, amely Argentínából "figyelte" az otthon zajló hadi eseményeket, s közben eljátszotta a maga kis háborúját, majd a honi arisztokráciáról, amely a történelmi sablonok szerint "nyögött" a német megszállástól. Az eredmény mindkét esetben iróniával teli történelmi groteszk - olyan írói fintorokkal és nyelvi leleményekkel, amelyekre a XX. századi lengyel irodalomban talán csak ez a "hitetlen" író volt képes.

Witold Gombrowicz - Cosmos
A ​“creatively captivating and intellectually challenging” existential mystery from the great Polish author—“sly, funny, and . . . lovingly translated” (_The New York Times_). Winner of the 1967 International Prize for Literature Milan Kundera called Witold Gombrowicz “one of the great novelists of our century.” Now his most famous novel, _Cosmos_, is available in a critically acclaimed translation by the award-winning translator Danuta Borchardt. Cosmos is a metaphysical noir thriller narrated by Witold, a seedy, pathetic, and witty student, who is charming and appalling by turns. In need of a quiet place to study, Witold and his melancholy friend Fuks head to a boarding house in the mountains. Along the way, they discover a dead bird hanging from a string. Is this a strange but meaningless occurrence or is it the first clue to a sinister mystery? As the young men become embroiled in the Chekhovian travails of the family that runs the boarding house, Grombrowicz creates a gripping narrative where the reader questions who is sane and who is safe. “Probably the most important 20th-century novelist most Western readers have never heard of.” —Benjamin Paloff, _Words Without Borders_

Witold Gombrowicz - Transz-Atlantik
"Ha ​kihallható a Transz-Atlantikból (humoros formában) egy olyan hang - egy viszolygó, rémült, gúnyos, szégyenkező hang -, amelyet eddig Lengyelországgal szemben nem engedtünk meg magunknak, annak az a magyarázata, hogy ez a mű Lengyelországgal szemben a lengyeleket veszi védelmébe" - írja Gombrowicz a regény első, 1953-as kiadásának utószavában. A második világháború kitörésekor Argentínába emigrált író az elfeledettség évei után ezzel a regényével "debütált" mintegy másodszor, nem kis megrökönyödést okozva emigrációs körökben. Nem csoda: a XVII. századi emlékírók nyelvén írt paródia az ember teremtette, megkövült forma elporladásának gombrowiczi toposzát ezúttal a nemzeti hősi póz és vértanúság elhasználódott sztereotípiáinak kigúnyolásában fogalmazza újra. Épp ezáltal lett a nemzeti önismeret egyik alapműve ez a regény, amely most új fordításban kerül a magyar olvasók elé.

Witold Gombrowicz - Cselédlépcsőn
"Nagyon ​szégyelltem akkoriban az írást, bujkáltam, eldugtam a papírt, ha bejött valaki a szobába... Húszéves lehettem, amikor kétségbeesésemben elhatároztam, hogy írok egy regényt, ami szándékosan lesz rossz, pontosan abból építem fel, ami rossz bennem, szégyenletes, takargatni való. Ki tudja, nem ez volt-e a legmerészebb vállalkozás az összes közül... és talán fontos is volt. A gépelt példányt odaadtam olvasni egy hölgynek, akiben megbíztam, aki hitt bennem. Elolvasta, szó nélkül visszaadta a kéziratot és attól kezdve látni se akart. Én meg ijedtemben elégettem a művet." Szerencsére a szigorú hölgy ítélete nem akasztotta meg Gombrowicz éppen csak induló írói pályáját: a tűzbevetett regényt ugyancsak vad humorú, szándékosan a "rosszra", a "szégyenletesre" épülő novellák követték. Ezek a novellák nem az ifjúkori zsengék helyét kapták az életműben - évtizedekkel ezelőtt lefordították őket minden világnyelvre. Gyűjteményes kötetben most jelennek meg először magyarul.

Kollekciók