Ajax-loader

William Makepeace Thackeray könyvei a rukkolán


William Makepeace Thackeray - A ​nagy Hoggarty gyémánt
A ​thackeray-i életmű ez első kis remeke az egyik legsúlyosabb társadalmi betegséget, "a hitvány felsőbbrendűség hitvány imádatát" állítja pellengérre. A történet hőse Samuel Titmarsh, kis fizetésű banktisztviselő, igyekvő, derék fiatalember, hűséges barát és még hűségesebb szerelmes. Életének e szerény és meghitt köréből ragadja ki bogaras nagynénikéjének egy szeszélye, aki megajándékozza őt a családi ereklyeként őrzött nagy Hoggarty gyémánttal. Ez a gyémánt hívja fel rá egy szenilis grófnő, Lady Drum figyelmét, s lesz oka váratlan fölemelkedésének, majd szomorú bukásának.

William Makepeace Thackeray - A ​virginiai testvérek
Önálló ​regény ez, mégis, aki már olvasta Henry Esmond történetét, ráismer néhány szereplőre, és Esmond ezredes unokáinak sorsát követheti a könyv lapjain. A két ikerfiú, a társaságkedvelő, vidám, nyílt szívű Harry és a művelt, fanyar George életfonala egymástól eltérően bonyolódik. Thackeray a virginiai testvérek története mellett a XVIII. sz.-i Anglia irodalmi és művészeti életének hatalmas tablóját mutatja be, és elviszi az olvasót az amerikai Függetlenségi Háború izgalmas harcaiba is. A regény szereplői, a főhősök kivételével mind valóságos történelmi személyek, s a regényben előforduló politikai, közéleti események is megtörténtek. Sokoldalú jellemek, nagy egyéniségek, izgalmas fordulatok, szellemes párbeszédek olyan bőségét tartalmazza ez a könyv, amivel csak a legnagyobb regényírók ajándékozhatják meg az olvasót.

William Makepeace Thackeray - Pendennis ​története
Színes, ​kavargó világ bontakozik ki e monumentális regény lapjain: a XIX. század közepének Angliája, a nyüzsgő, eleven London és derűs, kedves kastélyaival, paplakjaival az angol vidék. S ezt a káprázatos színteret Thackeray megannyi érdekes figurával népesíti be: szépasszonyok, és szélhámosok, öregedő katonatisztek és elegáns ficsúrok, szerelmes lelkészek és pletykás vénlányok, lordok és inasok tűnnek fel a történet különböző állomásain. Közöttük vívja harcát ifjú hősünk, Arthur Pendennis úr legnagyobb ellenségével - önmagával. Illetve a tisztaságát, egyenességét minduntalan megkísértő önzéssel, a felelőtlen cinikus karriervágyat. Küzdelme sikerrel jár. E híres regényben ismét pompás képét kapjuk az emberi természetnek. Az áradó mese végig ébrentartja érdeklődésünket.

William Makepeace Thackeray - Vanity ​Fair (Oxford Bookworms)
When ​Becky Sharp and Amelia Sedley leave school, their feet are set on very different paths. Kind, foolish Amelia returns to her comfortable home and wealthy family, to await a suitable marriage, while Becky must look out for herself, earing her own living in a hard world. but Becky is neither kind nor foolish, and with her quick brain and keen eye for a chance, her fortuness soon rise, while Amelia's fall. Greed, ambition, loyalty, betrayal, folly, wisdom... Thackeray's famous novel gives us a witty and satirical picture of English society during the Napoleonic wars.

William Makepeace Thackeray - Hiúság ​vására
A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett. Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

William Makepeace Thackeray - Vanity ​Fair
"Ah! ​Vanitas Vanitatum! Which of us is happy in this world? Which of us has his desire? or, having it, is satisfied?" —Vanity Fair A bewitching beauty who bends men to her will using charm, sex, and guile. An awkward man who remains loyal to his friends, even when those friends don't deserve his affection. A mother who cannot get over the loss of her husband and devotes her life to her child. Though written in 1847-48, William Makepeace Thackeray's Vanity Fair is peopled by types who remain familiar today. The novel's early nineteenth-century setting immerses us in a strange world of social stratification, moral strictures, and self-conscious sentiment. Yet its characters—from dissolute playboys and self-important heirs to judgmental aunts and finicky gourmands—are instantly recognizable. None of the novel's characters is more memorable than Becky Sharp, one of Victorian literature's most remarkable creations. While Thackeray's narrator takes pains to expose Becky's subterfuges and to insinuate sexual immorality and even murder, we cannot help but admire her intelligence and élan. Alone among the novel's major characters, she is not content to live out the life she was born into—that of a governess. Lacking money and family, she uses the only tools at her disposal, sex and cunning, to seek advancement in the world. Her success in gaining entrée to society's most exclusive circles, despite the hostility of her husband's family and a chronic lack of cash, is a testament to Becky's audacity and brilliance, her ultimate downfall notwithstanding. Thackeray juxtaposes Becky's story with that of Amelia Osborne, the naïve, sentimental daughter of a wealthy merchant who goes bankrupt partway through the book. Her artless modesty and devotion to her first love, the good-for-nothing George Osborne, contrast sharply with Becky's amoral machinations and social climbing. Yet as a paragon of womanhood, Amelia also falls short. Her passivity, her maudlin illusions, and her selfish exploitation of William Dobbin, a man who devotes his life to her, make her less than completely sympathetic; near the end of the book, Dobbin himself declares that he has wasted his life in pursuit of someone who is not worthy. Dobbin alone comes through the book with dignity. He is, as Thackeray declares, a true gentleman. But in the end, having achieved what he long sought—marriage to Amelia—Dobbin too is disillusioned, fonder of his daughter and his History of the Punjab than he is of his wife, though he would never admit as much. Thackeray interweaves the stories of these three main characters into an exuberant narrative that's chockablock with indelible secondary characters and cynical aperçus that illuminate all manner of human folly. His withering gaze lands on both lords and ladies, exposing the mean-spirited pretensions and craving for distinction that permeate the whole social world. By placing the social skirmishes and family clashes of his characters against the backdrop of the Napoleonic Wars, Vanity Fair invites us to contemplate the pervasiveness of human strife—and the damage that our egotism and self-delusion do every day.

William Makepeace Thackeray - Sznobok ​könyve
Nagy ​hiba, ha valaki egy legyintéssel elintézi a sznobokat, és azt hiszi, hogy csupán az alsóbb néposztályban fordulnak elő. Sznobok, azt hiszem, ennek a halandó életnek minden ranglépcsőjén föllelhetők. Ne ítélkezzünk hát sebtiben általánosan a sznobok fölött: ha ön így tesz, ez csak azt mutatja, hogy ön úgyszintén sznob - mondja Thackeray szellemes könyvecskéje bevezetőjében. Görbe tükröt tart korának, hazájának, sőt talán minden idők és vidékek sznobjainak. A szórakoztató kis könyvet Illés László ötletes fordításában adjuk ki, Thackeray eredeti rajzaival.

William Makepeace Thackeray - Nemes ​Barry Lyndon úr emlékiratai
A ​Fraser című tekintélyes londoni folyóiratban 1844-ben egy bizonyos George Savage Fitz-Boodle közzétette Barry Lyndon memoárjait. A Fitz-Boodle álnév alatt - ezt akkoriban már jóformán mindenki tudta Londonban - Thackeray rejtőzött. Ugyanez a folyóirat két évvel előbb már közölte ugyanettől a képzeletbeli emlékirat-gyűjtőtől egy idősebb úriember vallomásait, mint gyújtották lángra kihamvadó szívét a különféle szép német nők. Ezek a német nők Barry Lyndonnak, ennek az ír kalandornak az életében is szerepet játszanak. De Thackeray regényének szintere immár csaknem egész Európába, és Barry Lyndon szélhámos pályafutása, szégyenletes bukása kitűnő alkalmat adott az akkor harminchárom éves szerzőnek, hogy leleplezze a XVIII. század "műveit világának" álszent képmutatását. Barry Lyndon kártyás szédelgései, pénzsóvár fondorlatai, züllött élete szellemes, gúnyos tükre az akkori társadalom felső rétegének.

William Makepeace Thackeray - A ​Newcome család
A ​világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. "Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh, továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

William Makepeace Thackeray - Kisregények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

William Makepeace Thackeray - Henry ​Esmond története
A ​romantikus cselekményt maga Esmond meséli el: Lord Castlewood főúri környezetében nevelkedik (törvénytelen gyermeknek hiszik), s rajong a lordért, de főleg a ladyért. Amikor a lord a gaz csábító Mohun lord elleni párbajban halálosan megsebesül, elárulja Esmondnak, hogy tulajdonképpen ő a rang és a vagyon törvényes örököse, a lady viszont őt teszi felelőssé a párbajért és elűzi a háztól. Kalandok hosszú sora következik: Esmond részt vesz Marllborough összes hadjáratában, s csak hosszú idő múlva találkozik újra Lady Castlewooddal. Esmond egy darabig inkább a lady lányáért, Beatrixért lobog, de az ifjú hölgy roppant becsvágyó, előkelőbb férjre vadászik. Esmond így Lady Castlewood nyugodt és biztonságos szerelme mellett köt ki, feleségül veszi és kivándorolnak Amerikába. Thackeray később történetük folytatását is megírta: http://moly.hu/konyvek/william-makepeace-thackeray-a-virginiai-testverek

William Makepeace Thackeray - A ​rózsa és a gyűrű
William ​Makepeace Thackeray, a múlt századi Anglia egyik legnagyobb prózaírójának, a Hiúság vására, a Henry Esmond, A nagy Hoggyrty-gyémánt szerzőjének meseregénye csupa meghökkentő fordulat, váratlan bukfenc, tele ötlettel, jóízű humorral. XXIV. Dalia és Térdkalács gonosz királyok ugyan, de nevetségesek is, amilyen jóságos Ébentündér, aki pedig még az ostoba királyoknál is több bonyodalmat okoz. Jóság és gonoszság, értelem és ostobaság csap össze a fordulatos, izgalmas regényben, s nyeri el végül jutalmát - természetesen, a jó és a bölcs.

William Makepeace Thackeray - The ​Rose and the Ring
Between ​the kingdoms of Paflagonia and Crim Tartary, there lived a mysterious personage, who was known in those countries as the Fairy Blackstick, from the ebony wand or crutch which she carried; on which she rode to the moon sometimes, or upon other excursions of business or pleasure, and with which she performed her wonders. When she was young, and had been first taught the art of conjuring by the necromancer, her father, she was always practicing her skill, whizzing about from one kingdom to another upon her black stick, and conferring her fairy favors upon this Prince or that.

Kollekciók