Ottlik Géza könyvei a rukkolán

Ottlik Géza - Hajnali ​háztetők
Könnyednek ​látszó kisregény. Néhány ecsetvonással elénk varázsolja a 30-as és az 50-es évek Magyarországát. Halász Péter életművész (szélhámos? csaló?) életének epizódjait egy róla festett képe apropóján meséli el Both Benedek (Bébé). Bár előbb jelent meg, mint a regény, az "Iskola a határon" néhány szereplőjének felnőtt életéről szól ez a történet. Izgalmas megfigyelni a két műben megtalálható átfedő motívumokat. Rátóti Zoltán remek előadását hallgatva módunk van megismerni Ottlik nézeteit szerelemről, barátságról, hűségről, árulásról és nem utolsó sorban a művész és a művészet feladatáról.

Ottlik Géza - Rádió
Ottlik ​Géza új, irodalomtörténeti szempontból is jelentősséggel bíró kötete javarészt eddig kiadatlan írásokat tartalmaz, amelyek az író hagyatékában, illetve a Magyar Rádió irattárában maradtak fenn. Valamennyi szöveg a Rádió számára készült, még a háború utáni első évek kezdeti, bizakodó légkörében. "Azokról a művekről akarok beszélni itt, melyekben a valóság a maga könyörtelen hitelességében jelenik meg, s egyben mégis izgalmasan, varázslatosan, vonzón. E kettős természeténél fogva azt érjük el, hogy kedvet kapunk az élethez..." Ottlik, miközben másokról mesél izgalmasan és ma is újszerűnek tűnő megközelítésben, ha közvetve is, de leginkább magáról, s írói ambícióiról vall. Az írások az életművön belül leginkább a szerző legkedvesebb könyvéhez, az 1980-ban megjelent Próza című kötetéhez kapcsolódnak. Az olvasót jegyzetek és névmutató is segíti a könnyebb tájékozódásban.

Ottlik Géza - Hajónapló
"1946-47-ben ​belekezdtem egy természettudományos kriminek szánt hangjátékba, A Valencia-rejtély címmel. A Rádió, vagyis Cserés Miklós elkérte tőlem olvasásra a még teljesen megíratlan első vázlatomat. Ijedelmemre elfogadta úgy, ahogy volt. Kigépeltette, szereposztással, súgópéldánnyal, mi-mindennel. Nekem 47 elején el kellett utaznom. Jó, majd kijavíthatom, ha visszajöttem. Csakhogy ezt nem javítani kellett, hanem átírni, sőt: megírni. Mire visszajöttem Rómából, már megkezdődtek, 47 októberében, az >ötvenes évek<. A természettudományos krimimet elnyelte (velem együtt) a történelem krimije. A tudományos szocialista krimi. Szőröstől-bőröstől. Megszűnt minden gondom, és soha nem is lesz, a Valencia-rejtéllyel. A Rádiónál minden kéziratomat eltüzelték. Legfeljebb mint egy soha le nem leplezett bűncselekményem enyhe lelkifurdalását, hordoztam magamban a Valencia-rejtély bűntudatát. 20-30-40 évig, semmi gond. Akkor egyszerre, egy harcos és ifjú rádiótörténész, az archívumokból, a föld alól napfényre hozza egy csomó ősrégi írásomat: Baj van. Megijedtem - még Cserés hagyatékából is előkerülhet -, ezt előadják, öregapám, ahogy van, és foroghatsz majd a sírodban, ha sürgősen át nem írod, hogy az édes szülőanyja se ismerjen rá."

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Ottlik Géza - Iskola a határon [Rovásírással]
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Debreczeni Gyöngyi - Ottlik Géza - Garabó ​Gereben
Ottlik ​Géza írói munkásságának egyik, de nem jelentéktelen területe a mesefeldolgozás. A kitűnő író eredeti tehetsége, egyéni színei párosulnak a feldolgozott mesék jellegzetes sajátosságaival. Izgalmas, érdekes, gyönyörködtető olvasmány kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. Az osztrák, német, svéd, lapp, spanyol, portugál mesék nagyszerű gyűjteményét, melyet feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt fordított remekbe, Heinzelmann Emma gyönyörű rajzai illusztrálják.

Ottlik Géza - Buda
Ottlik ​az Iskola a határon befejezésétől kezdve annak folytatásán dolgozott. Ez a folytatás végül is csak posztumusz jelent meg 1993-ban. A több évtizedes várakozás, a felfokozott figyelem, az írónak időközben szinte mitikussá növekedett híre és rangja ellenére a kritika egységesen azt állapította meg a műről, hogy az - minden részletszépsége ellenére - nem áll az Iskola a határon magasán. Bizonytalan volt a kötet filológiai szempontból is. Többen vitatták, hogy a kiadó, Lengyel Péter jól értette-e a szerző intencióit, helyes sorrendbe állította-e a töredékes darabokat; sokan azt is kétségbe vonták, maga Ottlik befejezettnek, kiadásra érettnek tekintette-e a Budát. A regény természetesen csak az Iskola a határon ismeretében érthető-élvezhető, mert annak több pontjai hivatkozásul szolgálnak a Buda szerkezetében. A hős, az elbeszélő ezúttal is Bébé a - festő volta ellenére - szinte pontról pontra megfeleltethető Ottlik-hasonmás. Az "Iskola" másik elbeszélője, Medve Gábor ezúttal nem egyenrangú narrátora a műnek, ám annak változatlanul kulcsszereplője. A Buda bizonyos szempontból keretregény. Azt beszéli el, ami az "Iskola" előtt és után történt, ezáltal értelmezve, állandóan "újraolvasva" az első regényt. Ezek az értelmezések azonban nem érintik az "Iskola" központi magját, annak a helyzetnek metafizikai "megértését", amit a katonaiskola Bébének és Medvének külön-külön is jelentett. A Buda nem egy helyzet, hanem minden helyzet értelmezése kíván lenni, éppen ezért - időben erősen szétszórt - epizódok sorozatából áll. Talán ezért sem oly igen fontos tudnunk, hogy a kiadó a "helyes" sorrendet rekonstruálta-e. A középpont bizonyos, a kör pontjai, amelyeket a Buda epizódjai rajzolnak ki, szinte tetszőlegesek lehetnek.

Ottlik Géza - Minden ​megvan
Ottlik ​Géza ma már világhírű regényének, az Iskola a határon-nak atmoszféráját, egyes motívumait, alakulását jó néhány elbeszélésében tetten érhetjük. S nem csupán ott, ahol maga az élményanyag ölt testet, mint A Drugeth-legendá-ban vagy az Apagyiban, de általánosabb síkon is; alig van novellája, melynek légkörét, figuráinak gondolkodásmódját a Horthy-társadalom fojtó légköre, a háború fenyegető veszélye döntően meg ne határozná. Hősei ebben a fenyegetettségben, ez alatt a nyomás alatt élnek - szeretni és alkotni próbálnak, hiszen fiatalok -, s közben minden lélegzetvétel egyre nehezebbé válik a korszak ritkuló levegőjében. Ezek az írások - kettő kivételével - 1938 és 1946 között születtek. A háború közeledése, a háború s a visszamaradt pusztulás, a romok - a látható történetek mögött, a szerelem, az értelmiségi lét problémái mögött mindvégig jelen van maga a történelem. A Magyarok novellapályázatát megnyert A rakparton az 1945-ös Budapest feledhetetlen képét adja. Kötetünk utolsó írása, az 1968-as Minden megvan újat hoz Ottlik elbeszélő módszerében; a mozgalmas-cselekményes, párbeszédekkel építkező, angolos, a klasszikus novellatípus egybeötvöződik az atmoszferikussal, a motívumok szabad asszociációs ragyogása lírával gazdagítja az elbeszélést, anélkül hogy klasszikus erényeiből, szerkezeti szilárdságából, pontos hiteléből bármit is veszítene.

Ottlik Géza - Hugh Kelsey - Kalandos ​hajózás a bridzs ismeretlen vizein
Egy ​balatoni vitorláson három barát a kedvező szelet várja, és közben kedvenc játékukról, a bridzsről beszélgetnek. Egyikük börtönévei alatt a magánzárkában bridzsmegoldásokon törte a fejét, másikuk neves zongoraművészként a bridzs segítségével piheni ki a koncertezés fáradalmait, a harmadik pedig gyerekkorára emlékszik vissza: nénikéi tanították erre a gyönyörű szép játékra, azóta is felfedezőként kutatja külön univerzumát.

Ottlik Géza - Próza
A ​Prózát "úgy fogták fel a kritikusok, mint regényt. Helyesen. (...) Czakó Pali regénye a világ legrövidebb, de teljes regénye, minden benne van, Czakó szerelme, élete, halála, ez ad egy keretet. Belül egyik vonulata önéletrajzi, a másik a tanulmányok, és három interjú. Közülük az egyikből most a Középiskolai Lapok szerkesztője engedélyt kért, hogy közölhesse azt a versenyfeladatot, amit én leírtam. Mi az, hogy engedélyezem, mondtam, boldog vagyok, hogy végre megtudom, hogy egyáltalán matematikailag helytálló-e, jól emlékeztem-e az egészre? Mert nagyon gyorsan kellett nyomdába adni a Prózát. Kardos György, a Magvető igazgatója soron kívül bevette, Lengyel Péter segített összeállítani, és már nem volt idő arra, hogy matematikus ismerőseimmel ellenőriztessem. Így vállaltam, hogy esetleg tökéletes hülyeség, és a fejemre fogják olvasni, de bánja a fene. Most kaptam a levelet a Matematikai Lapoktól, és azt írják, hogy teljesen rendben van. (...) Nekem a legkedvesebb könyvem a Próza, ezt szeretem a legjobban. Hogy mi fér bele műfajilag, az volt a kérdéses."

Ottlik Géza - Továbbélők
A ​tetszhalálból életre támadó Továbbélők teljes értékű mű. Nem írói ujjgyakorlat, nem elfeledhető szövegkezdemény, nem is a filológusok és irodalomtörténészek bogarásznivaló csemegéje. Mindenekelőtt élvezetes olvasmány. Csírájában tartalmazza a későbbi nagy regény – az Iskola a határon – jellegzetes vonásait; kevesebb is, olykor több is annál. Gyerekregény – az értés reményében adható a kis szereplőivel egykorú tizenéves diákok kezébe.

Ottlik Géza - Pilinszky János - Csillagszórók ​az éjszakák - A test költészete
Az ​Olvasó üljön képzeletben a rádió mellé, és "hallgassa", amint kedves versei közt kalauzolják egykori műsorvezetők: Ottlik Géza és Pilinszky János

Ottlik Géza - A ​Valencia-rejtély / Hajónapló / Pályákon
Ottlik ​Géza mindannyiunk örömére hosszú idő után új kötettel jelentkezik. A könyv: négy kisprózai remekmű. A címadó írás egy színmű, pontosabban "hang- és képsor", melyről így ír Hubay Miklós: "A darab két főszereplője két idős elméleti fizikus - két magyar Prospero... Cholnoky - aki a világvég pillanatát kiszámította - a végzetes időpont előtt a néhány órával érkezik haza - negyven év után - amerikából, hogy diákkori jó barátjával töltse együtt az anyagi világ utolsó óráját, amely beszélgetésük során oly végtelenné tágul, mint volt az ifjúságuk. Az eltűnt idő - tudjuk - a szinte megfoghatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan, boldog, talányos labirintust járja a két barát, miközben utolsó százhúsz percét pergeti le a jövő. Egy harangszó emléke kísérte őket Gyulafehérvárról, egy szakítás »rejtélye«, meg egy jókedvű táncdalé (a címadó rejtély), hogy került bele valami mélabú »Istenem, lehettünk volna boldogok...« Ilyesmi. Csupa életbe vágó semmiség, viszont ezek kérdőjelezik meg az Univerzum totális elmúlását. A Semminek és a Mindenségnek a konfliktusa...

Ottlik Géza - Hajnali ​háztetők / Minden megvan
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.