Tolnai Ottó könyvei a rukkolán

Tolnai Ottó - Nem ​könnyű
Jelenkor ​Kiadó 2016-ban indított Tolnai-életműsorozatában a szerző három korábbi, Magyarországon mindeddig alig hozzáférhető műve látott napvilágot: a Világpor, valamint egy kötetben a Gogol halála és a Virág utca 3 című kispróza-kötetek. A sorozat harmadik darabja, a Nem könnyű című gyűjteményes verseskötet a 2002-től napjainkig folyóiratokban közölt költeményekből nyújt válogatást, valamint számos új, még nem publikált művet is tartalmaz.

Tolnai Ottó - Az ​úr pantallója
A ​Szeméremékszerek prózafolyamának első kötetében (A két steril pohár, 2018) búcsút vettünk a déli határsávból-őrizetből szabaduló művésztől (akár egybe is írhatjuk: szabadulóművésztől), az új kötetben a szabadkai, palicsi kávéházak teraszán találkozunk vele és beszélgetőtársával, Czipriánnal. Ketten szinte (költői) versenyben idézik föl és illesztik össze emlékeiket, történeteiket a gyerekkortól az egykori jugoszláv esztendőkön át napjainkig. Figyelmes hallgatójuk, Tolnai Ottó - ahogy magát nevezi: az élő organizmusként alakuló, "viselkedő" mesék diszpécsere - feledhetetlen figurákra talál, pontosabban ő teszi, varázsolja feledhetetlenné őket. Az őrölt paprika fenoménjeitől a SINGER-ét utaztató varróasszonyig, a hajdani mozigépésztől a király előtt úszóbemutatót tartó Balla Laci bácsiig. Őslakosok, látogatók, menekültek. És persze felbukkan Dr. Brenner, alias Csáth Géza, nyomában a hely szellemét adó kreativitás mindennemű képviselőivel, köztük a festővel, akinek a védjegye mi más lenne, mint egy Adrián összefestékezett bácskai pantalló, azúrja a teremtés védőszíne. Szilárd Leó egykori kérdésére, aki "tudta volt az atom, a világ mibenlétét, csak azt nem tudta: Mi az, hogy Palics?", ők adják meg a választ. "A történet annyira izgalmas kezdett lenni, hogy könny szaladt a szemembe. (Jóllehet nekem, akárcsak T. Olivérnek, száraz a könnyzacskóm; mi inkább csak belülről sírunk, tele vagyunk belső kis Niagarákkal.)"

Tolnai Ottó - Szeméremékszerek
Az ​idei év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik Tolnai Ottó új könyve, a Szeméremékszerek prózafolyamának első kötete, A két steril pohár című regény. A szerteágazó történet a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok. A regény főhősét, T. Olivért felesége elküldi a helyi gyógyszertárba, s kalandos útja során Palics különböző helyszíneit, köztük a határsávot bejárva egy félreértett mozdulat következtében a határőrségre viszik be, ahol meglepetésére a történeteivel degeszre tömött iratmegőrzőiben kutakodik terhelő bizonyíték után a kihallgató tiszt. Eztán börtönbe, végül a pszichiátriára kerül, ahol összebarátkozik egy szivarozó pesti professzorral, akiről nem tudja eldönteni, valóban professzor-e vagy maga is páciens. Beszélgetéseik során T. Olivér a professzor asztalán is felfedezi az iratmegőrzőjét. Sőt olykor már együtt is olvasgatják. Például a Szeméremékszerek című kisregény terjedelmű kéziratot...

Tolnai Ottó - Költő ​disznózsírból
Ha ​már itt tartok, Tolnai Ottónál tartok: az elmúlt napokban hallhattuk délutánonként a rádióban nagy beszélgetés−sorozatát, amelyet Parti Nagy folytatott vele, amely maga volt a csoda. Tolnai a tandoris szabad−beszéd (Tandori meg a tolnaisé), amely egyszerre laza fecsegés és motívumokra ügyelő költői szöveg, egyszerre szemérmes és leplezetlenül személyes. Az efféle életmű−beszélgetés veszélyes műfaj, a hiúság terepe, dics, presztízs és márványtábla. Jó sorozata ez a rádió Irodalmi Osztályának, de ezeket a veszélyeket nem mindig tudhatja elkerülni. Ezen tudniillik a személyes szerénység nem segít. Az egész beszédet kell máshova áttenni. Ahogy azt Tolnai is tette. Ez így ahogy van, önálló műfaj, ez a matt, már−már motyogó, de élesen, pontosan fogalmazó és föltartóztathatlan Tolnai−hang. (...) Kérdés és érdekes, hogy mi lesz vele, a hanggal (majd) papíron." Esterházy Péter

Tolnai Ottó - A ​tengeri kagyló
Tolnai ​Ottó regénye a személyesség és öntapasztalás legizgalmasabb mozzanatait aknázza ki. Az életmű jellegzetességeit idézve jeleníti meg a szerző különös vonzódását a tárgyak, a tények és a nevek iránt, s közben felmutatja, hogyan juthatunk el a személyes jelentésektől, a mindennapi banalitásoktól a metaforikus általánosításokig, a szinte már metafizikusnak tekinthető jelentésekig. A történet az alkotás–testiség–művészet jelentéseivel kötődik a Tisza virágzását váró fiatalok mély élményiségéhez. Narratív világszerűsége – középütt egy agyagszobor magával ragadó erotikájával – a „kezdek belejönni a mesébe” lendületével teremtődik meg. Az elbeszélés szellemi hátterében mindvégig ott munkál egy „brutális alakzat”, Cézanne nagy, kárminajkú kagylójának formátlan formája.

Tolnai Ottó - A ​fröccsöntés kora
A ​két steril pohár és Az úr pantallója után a Szeméremékszerek prózafolyamának harmadik kötetében tovább gyarapodnak az ÚJ TOLNAI VILÁGLEXIKON szócikkei. Köztük mindent átható jelentésével ott az irodalmi piercing fogalma: fájdalmasan felékszerezett, "új, ékes nyelv" ez, amelyen egy palicsi világpolgár, kisebbségi infaustus azonos regiszteren képes egybemesélni a helyi közösség csodabogarainak és az európai kultúra héroszainak eseteit. Úgy teszünk nagy utazást a világban, ahogy Tolnai egyik hőse: a szafari-lakókocsijával távoli kirándulásokat tervez a szélrózsa minden irányába, s amikor valóban elindulna, csak áthajtja járművét a tó mellé, a vitorlásklub és a halászcsárda közé. "Sosem szebb hajnalt", mint ott. A Szeméremékszerek első kötetében a szerzőnek, úgy érezte, sikerült előre "fixálnia valamit" a folytatásból, s gondosan sorrendbe rakta várakozó iratmegőrzőit. Azóta ugyanilyen gondosan újra és újra szétszedte-összeállította őket (Fáy András nyomán: "a romankák egybekötött csokrát"), de az életben tartó történetek szépsége és tétje nem változott: "kihajolva mindig a kisebbségi stratégiákból". "Istenem, ez már az én fantáziámat is meghaladja: egy fröccsöntött korszak..."

Tolnai Ottó - Rovarház
Irodalmunkban ​Tolnai Ottó a legsokoldalúbb kísérletezők egyike, hiszen nemcsak a költészet terén kalandozott be már eddig is megannyi járatlan utat, hanem a többi műfaj térségeibe is át-átcsap, s olyan alkotásokat mutat föl, amelyek "forradalmi" megoldásaikban újabbnál újabb színeket hoznak, ám mélyükről mégis mindig egyazon életérzés és világlátás üzen. Legújabb regénye, a Rovarház is eleven kísérletező kedvéről tanúskodik. A legszabadabb asszociációk láncolatával szinte atomjaiban jelentett meg egy világot, melynek összképében egyként megférnek a tiszta lírai futamok, a higgadtabb hangú epikus részletek, vagy a groteszk fintor. Az egymástól elütő rétegeket a mű alaphangulata - a szorongás - fogja szoros egységbe. A szerző megragadóan érzékelteti a mai ember létének abszurditását, azt, hogy mindinkább ketrecben élünk, a fölébünk növő tárgyak ketrecében. Mintha valami láthatatlan kéz dróton rángatna bennünket a sírig. Mindamellett Tolnai regénye - a központozás eltörlése, bizonyos szavak kiemelése, ismétlése stb. folytán - vizuális élményévé is válik az olvasónak.

Domonkos István - Fehér Kálmán - Tolnai Ottó - Dolerony
Domonkos ​István, Fehér Kálmán, Tolnai Ottó egykoron közös vállalkozásként három terjedelmesebb költeményt írt (Dolerony, a Superman; Szerelmünk, Dolerony; Dolerony, a mozdonyvezető), és foglalta őket Dolerony összefoglaló cím alá. A társköltők nem ellenjegyezték a maguk költötte verssorokat, ezért legjobb, a intencióikat követjük: kollektív költői alkotásokként olvassuk ezt a három, ám mégis egységes, egyforma módszerrel írt költeményt, amelyeket (József Attilától kölcsönzött kifejezéssel) hármuk _szabad ötletek jegyzékének_ lehet minősíteni. Tagolatlan verseikben a gondolatok szabad képzetei áramlanak, ezek következnek egymás után, és a gondolati szeszély olyan merész kanyarokat téve halad előre, s a képzelet közben olyan nyaktörő tornászmutatványokat végez, amelyeket egyetlen olvasatban meg sem lehet igazán fejteni, hiszen a dadaista képvilág peremén egyensúlyoznak a versírásra szövetkezett költők. "Elrezesíteni a verset (...) más szavak további elegyítésével / mígnem a vers is berezel, / mígnem a versek is berezelnek / rézversű baglyok lesznek mind a költők." Szókincsében mind a három vers tüntetően gazdag, változatos, a hétköznapi élet fogalomvilágának emeletei mutatkoznak meg, látjuk választékos formáját és degradálódottan szerb, német, angol, svéd szavakkal és mondattöredékekkel vegyesen. Mindezt pedig azért, sejtelmem szerint, hogy egyik definíciójuk szerint "réztükörben koksztojást költsenek". _BORI Imre_ A kötet három verset tartalmaz, két hosszabb terjedelműt és egy rövidebbet, bár ennek a terjedelmi különbségeknek nincs nagyobb jelentősége, hiszen mindhárom vers az ún. "félhosszú" versek kategóriájába sorolható. A kötet azonban nem három költő három versét tartalmazza, mert mindhárom verset mindhárman aláírták, bár a versek beszédmódja, irányultsága, megformáltsága alapján könnyű meghatározni az egyes szövegek szerzőségét. Ami nem olyan fontos. Fontosabb számon tartani, hogy mikor készültek ezek a versek. Nem mostanában. Az ún. Symposion-nemzedék három meghatározó költője a hetvenes években közös vállalkozásba kezdett. Szószedeteket készítettek és céduláztak, hogy azokból ki-ki a maga költői elhatározása nyomán verset állítson össze. Ezért találhatók a versekben azonos szavak és mondatok, bár ezeknek száma a vártnál (és lehetségesnél) alacsonyabb, ami nyilván abból következik, hogy a költői indulat (ihlet?) ellenállt a vállalt és előre elkészített sablonnak. Ebből is látszik, hogy ami játéknak indult, a megvalósulás során komolyra fordult. A vállalkozás komolyságát a személyes költői hang mellett a megírás ideje, ezen túlmenően pedig a várt hatás bizonyítja. A három költő _Dolerony_-verse a modernitás poétikájától már messzire került, de az avantgárd poétikájával szemben is bizalmatlan költők "útkeresése". Az út a neoavantgárd felé vezetett, de nem oda jutott el. A "szövegirodalom" a vajdasági magyar, de talán a magyar költészetben is éppen ezekben a versekben mutatkozott meg első ízben. _BÁNYAI János_

Tolnai Ottó - Prózák ​könyve
"... ​e kézirat a Tolnai-próza (eddigi) csúcsteljesítménye. Olyan mű, amely már végképp megszabadult a költőiségnek a prózában sokszor zavaró túlburjánzásától, s az esszé nem mindig áldásos reflexióitól. Olyan prózával van dolgunk, amely műfajilag letisztult formában mutatja fel azt a közérzetet, világlátást, létérzékenységet, amely Tolnai legszuverénebb sajátja - utánozhatatlan, elleshetetlen." (Juhász Erzsébet recenziójából)

Tolnai Ottó - Cápácskám: ​apu!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolnai Ottó - Tolnai ​Ottó legszebb versei
Mikola ​Gyöngyi válogatása nem kronologikus rendben közli a korábbi kötetek "legszebbjeit", hanem az életmű jellemző poétikai eljárásait szem előtt tartva Tolnai költészetének számos vissza-visszatérő motívuma köré épít ciklusokat.

Tolnai Ottó - Kékítőgolyó
Tolnai ​Ottó kivételes hangú novellái mágikus atmoszférájuk révén kiszakítják olvasóikat megszokott közegükből. A szerző önéletrajzi elemekkel gazdagon átszőtt elbeszélői stílusa különös színt kap azáltal, hogy a hangsúly a történetek valóságtartalma felől a metaforadús jelentések felé tolódik. Megelevenednek a falusi világ rejtélyes, tragikus sorsú szereplői, miközben a múlt legendái összemosódnak a jelen történeteivel. A novellák egymásba fonódó, hosszú monológokként hömpölyögnek végig, mintha a sokat emlegetett azúrkék tenger hullámai volnának.

Tolnai Ottó - Wilhelm-dalok
"A ​szociografikus tényanyag korpuszta, a régiónak a hagyományban, beszédmódban, profán köznapiságban, anekdotikus történésekben, képzeletvilágban, beszédkultúrában, hiedelmekben összegeződő látomása minden lírátlan és apoétikus vonása ellenére a jelenkori magyar irodalom ritka jelenségévé, a vajdasági colour locale-t groteszk vízióban egyesítő naiv eposzává teljesedik." (Thomka Beáta: Tolnai Ottó, Kalligram, 1994.) "A jelen kötetben a Wilhelm-daloknak jó másfél száz darabja - közülük több poéma hosszúságú vers - van összegyűjtve. Így együtt, véleményem szerint, valami olyan új minőséget hoznak a magyar költészetbe, mint kevés verseskönyv az utóbbi években. Először is azért, mert Tolnai Ottó képes arra, amire Ady Endre óta minden magyar költő vágyik titokban - megtanít olyan érzéseket érezni, amilyeneket nem ismertünk korábban." (Kun Árpád, Holmi, 1992. október) "Tolnai könyvében - miként a mitológiákban - a részek csak az egészben érthetők meg, az egész birtokába viszont csak a részletek megismerése, megértése után juthatunk. Így akár egy végtelen megismerési folyamatról is beszélhetünk, amelynek során az olvasó előtt kibomlik egy mű- és világegész." (Bazsányi Sándor, Alföld, 1994/I.)

Tolnai Ottó - Szeplőtelen ​kis gépek csöpp fejedelmi jelvények
A ​hetvenéves Kossuth-díjas költő 1968-ban írt versciklusának reprint kiadása a kötet, amely Bányai János, az egykori előszó-, ma pedig utószóíró szerint: „szövegei létező tárgyakra, létező képekre és tájakra, nagyon közvetlenül felismerhető világokra épülnek, szövegei – akár versek, akár prózák – alapján ismert térségek járhatók be, és ezek a térségek egyformán lehetnek földrajziak és lexikoniak, lehetnek festmények és idegen szövegek is”.

Tolnai Ottó - Szög ​a nadírban
Versbe ​szedtem a naplót, végre a Wilhelm-dalokon is túlnanra léphettem, észre sem véve, mikor és hol írom át, hol írom tovább mondatait, hol billentem az egészet az én világomba. Hol helyezem át az én nadíromra. Mikor és hol születnek meg az én verseim. Hiszen Miquel Barcelóról, a mallorcai festőről nagyrészt Orléans-ban írt, alig egy éve befejezett kis kötetem utolsó soraiban fantasztikusmód ugyanehhez a nadírhoz jut el. Afrikán, a sivatagon keresztül e sivatagi sivárság által tisztára súrolt kisvilághoz. Milyen különös e nagy, kifejezetten nagyvilági művészek, Brook, Miquel Barcelo, valamint Kovács Antal egymás mellé kerülése. De tudom, bizonyosan tudom, ennek így kell lennie, így van jól.

Tolnai Ottó - Hangya ​András
Hangya ​Andrásról, bár több mint fél évszázada jelen van szellemi életünkben, keveset tudunk. Festményeinek reprodukciói, rajzai, könyvillusztrációi és karikatúrái több-kevesebb rendszerességgel megjelennek lapjainkban, de kiállításait ritkán láthatjuk és - egy rajzmappát kivéve egyetlen olyan kiadványunk sincs, amely, ha csak részben is, prezentálná ezt a gazdag életművet. Pedig Hangya András már a háború előtt elismert festő volt, a fölszabadulás után pedig másfél-két évtizeden keresztül a jugoszláv festészet élvonalába sorolták. Sikereinek bizonyítéka, hogy 1954-ben festményei ott voltak a lyoni, egy évvel később a berni, majd 1956-ban a Londonban megrendezett modern jugoszláv festészeti kiállításon, méghozzá olyan nevek között, mint Lubarda, Milunovic, Aralica, Celebonovic, Gvozdenovic, Konjovic, Srbinovic, Stupica, Peda Milosavljevic, Zora Petrovic, Mica Popovic... hogy ne is soroljuk tovább. A hatvanas évektől aztán Hangyát mind sűrűbben hagyják ki a hasonló rendezvényekről. Megtört volna időközben festészete? Lépést veszített volna a nagy versenyfutásban? Aligha. Csupán arról van szó, hogy ő nem hódolt be semmilyen divatnak, életében és művészetében is a fokozott nehézségekkel járó magányos utat választotta. Zágrábi remeteségben élve Vajdaságtól fizikailag leszakadt, s itt időnként megfeledkeztek róla. Túlzott zárkózottságával magyarázható elsősorban, hogy másutt nem is keresett kapcsolatokat. Egy új nemzedéknek kellett felnőni ahhoz, hogy ismét felfigyeljenek rá, hogy elfogadják vajdaságinak, s nem utolsó sorban, hogy megértsék azt, amit egy baráti levélben így fogalmazott meg: „Az, ami vagyok - és ami lenetek, régen történtek törvényszerűsége szerint formálódott és formálódik tovább - nem hinném, hogy hatással bírna az, ha látnám, hogy a Jaszi-bara napos oldalán a gyalogjárdát kitéglázták!

Tolnai Ottó - Elefántpuszi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolnai Ottó - árvacsáth
Tolnai ​Ottó árvacsáth versciklusában az elszigetelt, egyedülvaló pillanatot helyezi szemlélete középpontjába. Az árvacsáth nyitódarabjában állnak a következő sorok: "a pagodáig kellene átvonszolnom magam / ám pontosan érzem / az ilyen dolgokat mindig pontosan / érzem a makk / a makk ütéset nem bírnám elviselni / a nagyobb ütést igen / a legnagyobbat is / a föld az ég a nap ha rám zuhanna / ha rám zuhanna a föld az ég a nap / mint minden pillanatban ahogy rám zuhan / a föld az ég a nap az égő / azt igen / a legnagyobbat elviselném / ám a makk / a makk ütését nem". Az úr keserű kis márványtermései a versben Babits Esti kérdésének záródilemmáját ismétlik meg. A nem és a faj fogalma a világon csak egyszeri példányai sokaságaként létezik. Az élővilág nemeinek és fajainak individuális léte nem értelmes, mert az individuális létezésükben egyedül a nem és a faj jegyeinek való megfelelés az értelem.

Tolnai Ottó - Homorú ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolnai Ottó - Gogol ​halála / Virág utca 3
Mondom, ​éhen halt. Nem tudom pontosan idézni, csak a végét: Utolsó szavai ezek voltak: A létrát A létrát! Tíz éve meg a létrára nem emlékeztél, csak arra, hogy kenyérbe csomagolták, és elfelejtettek enni adni neki. A piktorokat nézve jutott eszembe valamikor én is tudtam járni ezeken a kétágú létrákon Nem hinném, hogy Gogol, utolsó órájában, kétágú létráért kiáltozott volna. Viszont az égi lajtorja is túl egyszerű megoldásnak tűnik. Tolnai Ottó első kispróza-kötetei, az 1972-ben megjelent Gogol halála és az 1983-as Virág utca 3 a rövidtörténet műfajának különleges darabjai. A Gogol halála sűrítettebb, versszerűbb, helyenként mintha egy kortárs fiatal költőt olvasnánk; a Virág utca 3 epikusabb, állandó helyszínnel és szereplőkkel, ám mindkét esetben a hétköznapok látszólag jelentéktelen eseményei, töredékes történetei billennek át egy kiismerhetetlen imaginárius térbe. A képzelet alkotta átlátszó falú labirintusban azonos intenzitással jelenik meg a déli kolostorok angyalszárnyainak forrósága és a holdfény ragyogása a fegyvereken.

Tolnai Ottó - Vidéki ​Orfeusz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolnai Ottó - A ​meztelen bohóc
Tolnai ​Ottó igen termékeny költő és író. Lírikusként indult pályája, számos verseskötete jelent meg, de írt regényt (Rovarház), gyermekverseket, esszéket, drámát (Végel(ő)adás) is. Közel négy évtizedes irodalmi kezdeményező szerepe a vajdasági magyar kulturális régióban vitathatatlan. Jelen kötetében vajdasági festő, karikaturista és képzőművész barátait, kortársait akarja bemutatni. Az Újvidéki Rádióban előadott képzőművészeti szövegek ezek, melyben az érintettség és személyesség az, ami akár az éterben, akár nyomtatásban megkülönbözteti a barátot a tárlatlátogató kritikustól. A képzőművészeti esszégyűjteményből Magyarországon szinte teljesen ismeretlen, de az irodalomban annak idején egyedülálló Új Symposion köré csoportosult és abból kifejlődött nemzedék új arcát, lázadását vagy éppen beletörődését ismerhetjük meg rendhagyó tablóként. Ezek a szobrok, plakátok, rajzok, festmények, homok- és levélképek vagy terrakotta alkotások portrét festenek alkotóikról az irodalom nyelvével kiegészítve, akikről alkotásaik szöveg nélkül is vallanak. Még nem sejlik fel bennük a délkelet-európai jugoszláviai történelem, Maurits ekkor még nem festi meg a boszniai háborút, de Piros Frankenstein-jében már felsejlik az. A több mint félszáz művészt bemutató könyvet az egyes művészekről szóló esszék mellett alkotásaikról készült fekete-fehér fotók illusztrálják, az esszéket a művészek életrajzát tartalmazó kislexikon és Thomka Beáta utószava egészíti ki.

Tolnai Ottó - Balkáni ​babér
Tolnai ​Ottó költészetét a hatvanas évektől építi, Belgrád, Budapest és Bácska vonzásában olyan új nyelvet alkotott, melyet valóban el kell sajátítanunk, ha érteni akarjuk. Feladatunk versei epikus töltetének köszönhetően több mint hálás, hiszen a szereplőkkel könnyű azonosulnunk, miként a megjelenítő pátosszal és humorral, melyek így együtt jellemzik a Vajdaság, a költő napi történelmét. Tolnai örök realista, szeretett provinciáját most úgy köti a nagyvilághoz, hogy közvetlenül vall önmagáról, útiélményeiről, pályatársairól vagy Pilinszky legendás látogatásáról. A tenger azúr védjegye ezúttal is áthatja sorait.Legújabb, Balkáni babér című kötete az elmúlt tíz év bő verstermését gyűjti egybe, folyóiratokban publikált műveinek rég várt összesítése.

Tolnai Ottó - Rothadt ​márvány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolnai Ottó - A ​pompeji szerelmesek
Tolnai ​Ottó új kötete nagy ívű válogatás a szerző 1999 és 2006 között született prózáiból. A pompeji szerelmesek tíz fejezete szinte lépésről lépésre vezeti be olvasóját lélegző történeteken keresztül az esszénovellák teremtette univerzumba. Tolnai prózái különös módon építkeznek, szeretnivaló hősei, a vidéki infaustusok - a semmis dolgok művészei, "kisénekesei", melankolikusok, boldog-boldogtalanok - népesítik be a történeteket, időben és térben áthágva határokat. Talált tárgyai, talált figurái megtalálják történeteiket - és végül, de nem utolsósorban olvasóikat is.

Tolnai Ottó - Ómama ​egy rotterdami gengszterfilmben
Ómama ​egy rotterdami gengszterfilmben

Tolnai Ottó - A ​kisinyovi rózsa
A ​kisinyovi rózsa egy költemény, ami hallucinálásra késztet, és olyan tájakra visz el, melyek felfedezetlenek. Zarándoklat, megpróbáltatás, purifikálódás, önmagam keresése-megtalálása. A meghalás azon formája, mely egy gondolattól, impulzustól újraéled, újraéleszt. A friss föld illata...

Tolnai Ottó - Gogol ​halála
A ​Gogol halála elképzelésekor nemcsak a rövid prózaforma, hanem a történetekből létrehozható szőttes, rongyszőnyeg lehetőségei lebeghettek az elbeszélő szeme előtt. Ebből nő ki a mozzanat-mozaik műfajkoncepció és kötetkompozíció. Tolnai kifejezetten diszkurzív típus és akkor is kiváló mesélő, ha ez alkalommal prózai fragmentumai véletlenszerűen összehordott cserépdarabkák maradnak is. (...) Tolnai posztmodern ízléshez közelálló szilánkjainak nagy része azért nem funkcionál a Gogol halálában, mert a formai önállóság helyett csak a köröttük lévő halmaz, háló, füzér részeként működnek. Alapproblémájuk nem az, hogy fragmentumok, hanem, hogy nem sűrítmények.

Tolnai Ottó - Világítótorony ​eladó
"Szirti ​Bocskay Évi, Jutka osztálytársa a szabadkai építészeti középiskolából, aki különben pacséri, és a szülei barátkoztak, összejártak Piri menyem nagyszüleivel, jelentkezik telefonon. Előbb azt hiszem, Ókanizsáról hív, férje, Bocskay Ottó ugyanis ókanizsai. Olyannyira az, ókanizsai, hogy nélküle talán nem is létezne az a kis alföldi város, szülővárosom. Legalábbis nehezen tudnám Ottó nélkül elképzelni, annál is inkább, mivel szülővárosom immár elsősorban képzeletemben él. A szereposztás már végleges, új szereplők nemigen lépnek színre, a régiek pedig szép lassan a halálba távoznak. Évi sokáig (1964-től 1972-ig) ott dolgozott, Ókanizsán, az egykor jó nevű Manojlovic Mikica bácsi, Öreg Imre és Kapun Kosta által alapított tervezőirodában. Ők tervezték, építették Ördög Miki vezetésével egész Nagy-Jugoszlávia szerte a silókat, és ez számomra szép volt. Később beszélgettem is erről Öreg Imrével Amerikában — különös mód éppen Miamiból a Flamingo Roadra utazva -, milyen szép volt tudni, hogy egész Nagy-Jugoszlávia szerte mi, ókanizsaiak tároljuk a gabonát." - Részlet a könyvből

Tolnai Ottó - Világpor
Tolnai ​Ottó Kossuth-díjas költő, író 1940-ben született Magyarkanizsán. Palicson (Szerbia) él. A jugoszláviai magyar irodalom korszakalkotó csúcsteljesítménye a Világpor, megjelenésekor, 1980-ban az akkor még szorosan záró vasfüggöny miatt Magyarországon nem kerülhetett könyvforgalomba, nem válhatott részévé a hazai irodalmi kánonnak. Az újjászülető Világpor felfedező expedícióra hívja az olvasót: hogyan lesz elpusztított és pusztuló világaink nyelvi sivatagából a költői alkímia révén ezer színben világló új lehetőség: virágpor. A Világpor Tolnai Ottó életműsorozatának első kötete a Jelenkor Kiadónál.

Tolnai Ottó - Virág ​utca 3
Kutyám ​mind jobban vérző, spriccelő farka. Az első vérszeplők a fehér bútoron, kislányom és Kitti arcán, a szobanövények nagy levelein, a könyvek gerincén, a porcelán Buddhán, a hófehér pintyőkén. Mintha golyótalálat érné, egy nagyobb csöpp Bem homlokán. Ki titokban, ki idegesen tiltakozva törli le, maszatolja el őket. Menekülnének, de már késő, félnek, ha mozdulnak, torkuknak ugrik a veszett fekete állat. Vérpettyek, foltok a képen, a fehér dogon. Csurom vér már a szoba, az egész Virág utca 3. Pánik. Akárha egy nagy vérengzés, öldöklés színhelyén lennénk. A pintyőke sebből kiesett tamponként hull a porcelán tálba, és pirosra festi vizét. Kis hintája üresen, nyikorogva himbálódzik. Kislányom vértócsában, mozdulatlanul. Fölé állok és beszórom liszttel. A kutya úgy ugrál, úgy játszik faltól falig, mint Ucellonál és Velickovicnál, nem lehet megállapítani, valóban megveszett-e, avagy csak játszik, boldog, hogy benn lehet közöttünk, örül a vendégeknek.

Tolnai Ottó - Grenadírmars
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.