Ajax-loader

Juhász Ferenc könyvei a rukkolán


Juhász Ferenc - A ​Sántha család
Ha ​ebbe a harmincöt évvel ezelőtt írt versbe, mint tükörbe belenézek: mai arcom fekete őszülését áttörve, ahogy a napfény áttört arany-rostájával a nehéz lombon, lángoló ifjúságom hite és mosolya néz vissza rám a tükörből. Ezt a verset 1949-ben írtam, 1950 könyvnapján jelent meg először. Mosoly, harmat és virágpor ez a vers, gőzölgő, friss tavaszi föld. Mint ahogy mosoly, harmat és virágpor volt akkor szívem és gőzölgő tavaszi föld. A népnek adott. Pedig mennyi gyötrelem és gyász is volt már akkor a szívemben. Mennyi társadalmi gyötrelem és vak történelmi bűn örömfosztó, hitet-bekormozó árnya kezdett már növekedni akkor, az új öröm gyors alkony-kezdetén. Fiatal voltam, szabadságban-szomjas, örömre-éhes. Mint ahogy fiatal volt, szabadságban-szomjas, örömre-éhes az a világ is, az az új történelmi lét, amelyet annyira vártam, amely a többszázéves úri gőg páncélhéjazatát lelökte magáról, amelyben ez az egyszerű és csöndbe-süllyedt nép a társadalmi és történelmi jogfosztottságot kitépte szívéből, mint megművelt földből a mérgező növényt, csontostarackot. Fiatal voltam, költőnek is az, s azt gondoltam: ha a költészet cselekvés, az a költői cselekvés abban a háború utáni szükségszerű fölszabadulásban, hogy kimondom a fény csíra-tüzét, hogy elmondom azok megszeppent és nehéz örömét, akik visszakapták birtokúl a föld jogát, tulajdonúl a földet, a földet, a hitet-adót, befogadót. Nemsokára az évezrednek vége. Fölénk tornyosul gigászi tömegével, sötét vigyorával nem csak az egyetemes rettenet a világpusztulástól, de hétköznapjaink szigora, gondja, sok iszonya, rejtelme, hiánya. És mennyi keserűség is. Meg szégyen. Más lett a vers is, nehéz szövevény, bonyolult, töprengő ragyogás. Bonyolúltabb a hit és rácsozottabb a versben az erkölcsi jog, a kozmikus törvényszerűség. De nem lett más a hűség! Juhász Ferenc

Covers_48911
elérhető
0

Juhász Ferenc - Anyám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​megváltó aranykard
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Három ​éposz
E ​három éposz eszmélkedésem, gyászom és örömöm hármas csillagképe! Bár teremtődés-idejük, megteremtődésük térideje és időtere, más és más belső kozmikus pillanatok gyönyöre volt, mégis: hármas-egységük csillagtest-lángolása ugyanabból az egységes anyagból lövődik ki, mert egy az anyag, a kozmikus térben s az agy tudat-terében e vers-époszok csillaganyaga és csillagtér-anyaga, csillagközti téranyaga, vagy élő s holt anyagpon tokkal lebegő haláltalan fekete csöndje. Ez az anyag (mint a fizikában, a valóság kozmikumában, a fizikai létben, a vegyi és biológiai létben) az élő szív gyötrelmeiből, szánalmából és szerelméből, piros szabadságból, árnyéktalan halálból, lehetetlen-árnyékú haláltudatból, emlékek megkövült fenyőtoboz-csápos szúnyogpillanataiból, holtakból, múlandókból, halandókból, temetőkből, az új történelmi megvalósulás akaratából, szívem szerelmes szégyenéből szerveződött versakarattá: atomjai szív-cafatok, szerelem-cafatok, halál-cafatok, s a szabadság ifjúi mámorának sose-őszülő kamasz-hite! Mert én az éposz-versekben nemcsak énekeltem, hogy a szóban a halott és élő dolgok megmaradjanak, szétmállatlanul és rothadhatatlanul a halandóság szívei és a szabadság gyors kamasz-szívütései. Akartam, hogy megmaradjon az esendő teremtésben: ifjúságom, s e nép ifjúsága, s virágozzék örökké az anyag testté alakulván (csillaggá, égitest-tömeggé, vagy biológiai szervezettségű vegyi s fizikai létté) a teremtő költészetben. És mit akartam még? Állítani emlék-örömöt, emlék-állandóságot a szabadságban: azoknak, akik megérdemlik a gyermekszívű hála-gyermektől (a pompában és a gyászban) a megőrzés minden kegyetlen kegyelmét! Jobban, mint a Kréta szigeti mítoszi királyok kék selyemgyűrődés robbanás-vízkupacainak anyagszigeteiben fekvők! őrzés-álarcai, az aranyhártya ránc-álarcok, amik mögött a rothadandó hűs és a korhadandó koponyacsont nem maradt meg, csak a penészes árva sziget-föld mikrobás tenyésző magánya. Virágzó élő koporsót építettem a vers-époszokban, virággal-burjánzó élő, lélegző kristálytéglákat, hogy akik és amik e kristályanyag húsába forrasztva mosolyognak, dacolnak, élnek, gyászolnak és szerelmesen fölszabadulnak: a halandóság ellen rózsáztassák eleven testük és élő szabadságuk múlhatatlan rejtelmét és kegyetlen tisztaságát.

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​Szent Tűzözön regéi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Halott ​feketerigó
Mit ​akarhat a költő? Egy 1967-ben megjelent könyvem, első versprózáim címe ez volt: Mit tehet a költő? Most, 1985 őszén, megtartva e régi cím kikerülhetetlen kérdésének jogát, azt kérdezem, szinte folytatásként: mit akarhat a költő? Mit akarhat a költő, aki hajdanán szegénynek született, mit akarhat a költő, a hajdani szegények fia, mit akarhat a költő, akinek felnőtté-váló-sorsa és felnőtt-sorsa egyidős azzal az Új Történelemmel, amely megváltotta és kiváltotta őt abból az akkori szegénységből, abból a történelmi, társadalmi és osztály elnyomásból, amely úgy látszott, konok és sivár végzete volt, létének árnyékba-szőtt, selyem-gyűlöletű, bádogharang-visszhangú elrendelése. Mit akarhat a költő, aki onnan jött, a lét legalsó hártyáit tépve föl jövő-izgatott és látomásra-mohó kezeivel, hogy szétszaggassa a látszatra-eleve-elrendelés feszes és sötét burkolat-gyászát, burok-cellarongyát, kemény hártyahomályát. Mit akarhat a költő, aki 1928-ban egy Budapest melletti faluban született, s most, ötvenhét évesen több történelmet élt már meg, több fölizzást, több hullást, több országos veszteséget és történelmi föllobogást, mint apja, nagyapja, dédapja, ükapja. Mit akarhat a költő, ma, 1985-ben, aggkorában az ezredévnek, a XX. század aggastyán-korában, aki nem tudja, megéri-e az új évezredet, vagy holnap már halott lesz ő is, mint annyi gyémánt-mosolyú elődje, szellemtársa, mint annyi vele-korú küldetés-hitű társa, akiknek már csak a csontváza szikrázik sárgán, agyagos sárga földdel beragadtan a földben, a temetőkben. Mit akarhat a költő abban a korban, amikor kozmikus, hallgatag esernyőként szíve fölött függ, hiszen szíve a Földgolyó, a Világ-végzete-iszonyat Technika-angyal, a száraz fénycsóva szúrás-beszédű Világ-végzete Rózsa, a költő, aki úgy él, hogy nem tudja, holnap lesz-e még emberiség? Van még értelme a szónak? Van még értelme a hitnek? Van még értelme a vigaszvágynak? Az örömkeresésnek? A világkeresztelő beszédnek és a tisztaság-szívverésű gyászbeszédnek? Az elmondásnak egyáltalán? Az elmondásnak és kimondásnak? A lét arra vár, hogy gyönyörű akaratával a tudatos fényre csalja a költő, ahogy gyerekénekünkkel kicsalogattuk mészhéj-páncélos tekervénykürt-házából a csigabigát, s az kidugta redős lepény-tőgyfejét, s aztán négybimbós szarvszemeit is föltolta gyöngéden a levegőbe. A lét arra vár, hogy kiragyogtassa a költő öntudatlansága ősi homályából mind a jelenségeket, tárgyakat, dolgokat, hogy hívásától kilángoljanak a végzetes halandósághomályból a sorsok, életek, történelmek, vágyak, szerelmek, hitek! A lét erre vár! Minden, ami természeti, ami történelmi, társadalmi, minden, ami emberi, a mítoszban éppúgy, mint a halandósággal megvalósult halhatatlan világanyagban. Ezt tudom, akárhogy a világ! Akárhogy és akármilyen. Nem hagyom legyőzni magam! A költő ne hagyja legyőzni magát, se a testétől, se más természeti vagy történelmi ellenerőtől, se másfajta mágikus csábítástól és csábítótól, se a buja hatalomvágytól, se a borzas és hülyén-ostoba kétségbeeséstől. Első verseim megjelenése, 1947 óta, amit égitest-áhítatú szívemből kifolyattam, mint spermáját potrohvégi spermacsövén a bogár, mint csillagforró szájából a méh a mézet, a testében, gyomrában, testével, lényével, termékenység-hitével gyártott sűrű édes csillogó anyagot: lázas vagy száraz üvegheggyé dermedhetett e majdnem negyven év alatt. Az innen és a túl Üveghegyévé. De ha egy szilánkjában is, egy letört sejtlapjában is, egy szilánkos töredék-hasábjában csak, de ott tündöklik valami megszilárdult ősi tűz a szerelmes boldog életakaratból, az ünnep-üveggé varázsolt emberi győzelemből, hisz az a győzelem, hogy vagyunk, hogy voltunk, akkor már megérte. Akkor már érdemes volt élni! S ha abban a tűzüveg-szilánkban önmagára is ismer a boldogtalanabb emberiség, azt mondom: mégiscsak érdemes volt élni! Nem volt hiába.

Bogdány Ferenc - Juhász Ferenc - Kati, ​Péter meg a többiek
Rólatok ​van szó ebben a könyvben, kedves Katik, Péterek meg a többiek! Örömeitekről, szórakozásotokról, kirándulásról, iskoláról, súgásról, pontosságról, barátságról, az illik - nem illikről, az összetartásról, a becsületről... egyszóval mindenről, ami csak adódhat az életben. Vidám könyv ez a "Kati, Péter meg a többiek", sokat nevettek majd rajta, de tanulhattok is belőle. Jó tudni, például, hogy mit nem szabad evés közben: vihogni, csámcsogni, szuszogni, krákogni stb. De nem folytatjuk, kicsit félrevezető is lenne, mintha csupán efféléről lenne szó a könyvben. Aki elolvassa, úgyis meglátja.

Juhász Ferenc - Harc ​a fehér báránnyal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​végtelen tükre
Ha ​már szüleid (és nem származásod) jóvoltából megáldódtál a tehetség türelmével, szeretetével és bizalmával, nem lehetsz lusta. Mert a költő, ha a Teremtő Isten homlokára tette fényes kezét, nem lehet lusta. A lustaság a legnagyobb bűn, amit elkövethet a költő. A költő legszentebb, legbizalmasabb kötelessége a folyamatos figyelem, az állandó töprengő türelem, a lét-bizalom szeretete és a szeretet gyakorlása. Az emberré varázsolódott létezés lehet szomorú, lehet büszke, lehet türelmetlen, lehet hitében és jövőjében bizalmas, de a költőnek legfontosabb kötelessége a bizalom a hűséghez és a valósághoz. Kötelessége a szeretet, a létező dolgok ismerete és a hűség ahhoz a valósághoz, amelyből, és amelyben született. Kötelessége a hűség és a szépség szeretete és szolgálata. A költőnek (hiszen lényének ez a lényege) szeretnie kell a valóságot, azt az anyagot, amelyből, és amelyben született. A költő tiszta bizalma a vágy a hűségre, a szolgálat tisztessége és tisztasága. A költő sohasem lehet hűtlen, mert létének egyetlen bizonyítéka a valóság szeretete, a lét-anyaghoz való hűség és a dolgos bizalom. A költő sohasem lehet hűtlen az anyaghoz, ahhoz a küldetéshez, amelyre rendeltetett, mert tudnia kell, hogy sosincs egyedül, hiszen az Isten homlokára tette fényes kezét és azt súgta a fülébe: "Sohase hagyd abba, mindig csináld, amíg élsz, hiszen majd eljön a hallgatás ideje is!"

Juhász Ferenc - Kozmosz-magány
Juhász ​Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas művész, a „kimondott teremtés” költője. Könyvének címével is kifejezi, hogy a költészet világegyetem a költő-lét egészében. A kötet kínálta szűkre szabott megmutatkozásban néhány versével az ötvenes évek megpróbáltatásokkal teli időszakát idézi. Ilyen A tékozló ország: „ Riadtság, rémület, s dac a szemekben, de több a néma alázat, / a félelem lombosodik” a Könyörgés középszerért… „Hallgasd meg végre panaszom: / e terhet én már nem bírom.” vagy A sejtelem harangjai: „Rettegek, de nem ütök” Közismert verse az archaikus beszédmódú Szarvas ének, melyben az átváltozás motívumát vegyítette a csodaszarvas mítosszal: „Ott állt az idő hegygerincén, / ott állt a mindenség torony-csücskén, / ott állt a titkok kapujában, / szarva-hegye a csillagokkal játszott” A Babonák napja csütörtök… az 56-ot követő korhangulat felidézése: „El kéne szaladni. / Itt kéne maradni.” A költő kitágítja a vers jelentését hasonlatokkal, asszociációk sorával, gondolati váltásokkal, az idő szeleteinek egymásra rétegezésével, így fejezve ki érzelmeinek szabad áramlását. Mindezek hatására a kép vízióvá válik, valóságos mitologikus világgá tágul, amelyben a mikrovilág épp úgy jelen van, mint a kozmosz. Új sorképzési módszert bevezető verse A tízmilliárd éves szív… Eposzai, melyekből részleteket olvashatunk: a Fekete saskirály, Éposz szonettekből. Az eposzok hősei egyszerű emberek, nagyszabásúvá a szenvedésük teszi őket, amelyet újra meg újra ellenpontoz a remény. Egyik legszebb verse a Rezi bordal: „Ne sírj ifjúság múlásán, / zúgó idő szárnyalásán.” A kötetet a költő addig megjelent műveinek felsorolása zárja.

Juhász Ferenc - A ​lezuhant Griffmadár
Ez ​a kötet jól tükrözi a Kossuth-díjas költő sajátos stílusát, mely magában foglalja a vaskosan reális, sőt naturalisztikus-biologisztikus szemlélet bizonyos formaelemeit éppúgy, mint valami tisztaságot, a bonyolult, erősen intellektuális jellegű, máskor viszont ösztönös, asszociatív jellegű, merészen, néha már végletesen modern képalkotást.

Juhász Ferenc - A ​gyermekkor csontváza
A ​költő legújabb kötetében visszautazik az időben, sajátos, összetéveszthetetlen nyelvezetén idézi fel a gyermekkor emlékeit és a bennük rejtőzködő titkokat.

Juhász Ferenc - Pacsirta ​a szívben
A ​költészet nem más, mint cselekvés a remény, a gyász, a szerelem szolgálatában. Érintése a tárgyaknak és a lángoknak... A költészet világegyetem a költő-lét egészében. A költőnek írnia kell, amíg él. És a költő ír. Juhász Ferenc verseinek legújabb kötete igazi ritkaság. Nemcsak nyomtatásban, hanem kézírásban is olvashatjuk a költeményeket, amelyek már a huszonegyedik században születtek.

Juhász Ferenc - Remény ​a halálig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Titkok ​kapuja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Írás ​egy jövendő őskoponyán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Versprózák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Virágzó ​világfa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Szerelmes ​hazatántorgás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​csörgőkígyó hőszeme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​szarvassá változott fiú
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - A ​Nap és a Hold elrablása
Három ​népmesét dolgozott föl ezekben a versekben a kiváló költő, követve a magyar költészet legszebb hagyományait. E verses mesék tartalmukban - némi rövidítéssel és eltéréssel - azonosak az alapul szolgáló népmesékkel. A költői feldolgozás csak hangsúlyozza a mesék igazságát: a zsarnokság elleni tiltakozást, a szabadság dicséretét, a jóság és a szépség győzelmét a rútságon és a gonoszságon. Juhász Ferenc érzelemben-szépségben gazdag költői világa sok eleven színével, nagyszerű költői eszközeivel, hangulatteremtő erejével magával ragadja az olvasót.

Juhász Ferenc - Szívbe ​nyomott mag
A ​kötetben Juhász Ferenc beszél a fiatal irodalomtörténész, Csábi Domonkos kérdéseire válaszolva gyermekkoráról, pályakezdéséről, utazásokról és barátokról, a szerencsével és szerencsétlenségekkel teli múltról. A versekkel és fényképekkel illusztrált könyv a kortárs magyar irodalom egyik, költői kísérletekben gazdag életművébe nyújt betekintést, megidézve a korfordulókkal és küzdelmekkel terhes, mégis termékenynek bizonyuló időt.

Juhász Ferenc - Reklámgrafika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Krisztus ​levétele a keresztről
A ​vers látomás. Összefoglaló indulat látomássá térképeződve. Látomássá szőtt világ életből és halálból. Ezért csak a látomás törvényei szerint érzékelhető és magyarázható. S a látomás törvényeit csak a roppant bonyolult szerkezetű és magányú ihlet egy-egy kitakaródzás-pillanatában láthatja, aki látni meri, amikor az ihlet fölszakad, mint az eleven hús, kinyílik, mint a reggeli tulipán-kehely, s vérzeni kezd, s az ihlet-belsőben meglátszik egy foszló pillanatra a titok óraszerkezete, a teremtés-atommáglya működése, az önmaga lángtömegében gomolygó napcsillag hő-ereje roppant mennyiség. Ez az éposz: látomás. Látomás a megtörtént időről. Nem esemény-történet, nem politika, nem ítélet, nem döntés. Egy ország történelem-keretére feszített látomás-vászon, mint festett kép lényekkel-örvénylő és vasakkal-kavargó apokaliptikus jelenése. Tájkép csata közben. Nem olyan amorf vérlövellések és vérág-kötegek, vér-villámok csomós és robbanó gomolyaga, az elven rubint polip-hemzsegés, a bíbor alaktalan kaszabolás-téboly, mint Georges Mathieau japán csatája, s nem is olyan szelíd lila-derengés, ezüst-homály merev és ünnepélyes lándzsa-hömpölyeg és lassú ló-tolongás, mint Paolo Uccello kékszilva-viaszhamvú csataképei, ahol csak a vasazott fejű ló lángszilánk pupilla-villanásában látni a rettenetet, mert fénytelen, mint egy korom-gömb az ember-szemgolyó. De minden együtt: vér és halál és csönd és élet és ünnep. Remény és reménytelenség, mámor-asztal és köd-virág, gyász és föltámadás-igéret, virágzó lehetetlen. Tájkép csata közben, mondom, csakhogy ez a csata-táj a költő merengéstudatában és tudat-gyötrelméből festődik a mulandóság szemhéjára, s mint harmatos őszi pókhálók egyre mélyebb emeletei, ahogy átszikrázik és átvonalazódik egymáson az egyre lentibb hálórácsok vonalkocka-rengetege: a képben a képek szerkezet-idomai látszanak és egymáson átlátszanak: gyerekkor, idő-emlék, szerelem, szégyen, betegség, a téboly és a magyarázat képrengetege csillan hálósan a csatában, halandóság, történelem-vonatkozás, nép-árvaság pontgyűjteménye tükör-sokszorozódás, emberiség-fossziliák. Belső tájkép is ezért. 1956 boldog, szenvedélyes, gyötrelmes és halálos ősze lett látomássá époszomban. És hogy miért hoztam le a Testet a keresztről? Mert Istenként eleven embertesttel keresztfára szögezve meghalni az elveszettség legnehezebb magánsúlya ember-halál. Mintha egy neutron-csillag lenne a szívbe fúródva, a kamrák, pitvarok közé süllyedve. De lehozni a halál-keresztről az embertest-istenhalottat: mintha a világegyetem összanyag-súlya mindenség-tetemet kellene a föltámadás felé vinnie a halandó és törékeny, szúnyog-szerkezet lényű embernek. Aki azért nem roskad össze Isten-súlya alatt a világnak, mert tudatával emberiség-rész a világból.

Juhász Ferenc - A ​halottak királya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Juhász ​Ferenc válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Virtuális ​valóság modellezése
A ​virtuális valóság egy olyan modern, internetes technológia, amelyik átgondoltságával, jól lefektetett szabadalmaival a jövőben széles körű elterjedtségre számíthat. Úgy tűnik, hogy az akadémiai világ is és az:;ipar is ott áll támogatóként a háta mögött. A tankönyv az Oktatási Minisztérium támogatásával készült. Ritkán adódik úgy, hogy a támogatásra szánt Összeg, a célt tekintve, ilyen hatékonysággal szolgálja korszerű technikák széles körben való elterjesztését.

Juhász Ferenc - Föld ​alatti liliom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Csikóellés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Ferenc - Vázlat ​a mindenségről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók