Ajax-loader

Vágvölgyi B. András könyvei a rukkolán


Vágvölgyi B. András - Tarantino ​mozija
Kultfők. ​Kihagyhatatlanok és öntörvényűek. Nekik szenteljük ezt a sorozatot. Nyitófiguránk nem véletlenül QT... 1994 májusában a Ponyvaregény a Cannes-i Fesztiválon elhódította az Aranypálmát, amerikai- és világforgalmazása után jócskán megváltoztatta a széles nagyközönség viszonyát a mozihoz. Előtte egy, utána két filmet csinált, a Jackie Brownt és a Kill Billt. E könyv erről szól.

Vágvölgyi B. András - Kolorádó ​Kid
1959 ​nyarán Kreuzer Bélát letartóztatják. Eleinte azt hiszi, hogy a kisstílű szélhámosságaiért, lóversenyes stiklikért, de hamar kiderül, a forradalomban való részvételét akarják számon kérni rajta. Besúgás, ügynökök, árulások egymásra torlódó sora követi egymást: de a pesti srác, a szent suhanc elpusztíthatatlan. A nyomozás során kiderül, hogy nemcsak barátai, de még a nője is ellene fordul. Egyetlen ember marad, akiben bízni tud, a cellatársa. Bár az ügyész halált kér, végül csak 15 évet kap. Mire letölti, már egy egészen más világ fogadja. De vannak dolgok, amik sosem változnak. Kreuzer Béla nem felejt. Vágvölgyi B. András börtönnaplók és vamzerjelentések felhasználásával írta meg ezt a könyvet. A történelmi igazságot kereste, és megírta az árulás és a bosszú nagyon is emberi történetét a forradalom és a diktatúra díszletei között. A könyv alapjául szolgáló mozifilmet a 2010-es Magyar Filmszemlén a legjobb közönségfilmnek választották.

Vágvölgyi B. András - Énem ​indián
"Vagesz ​olyan indián, aki akár rettenetes emlékezőtehetsége segítségével irigylésre méltó információtengeréből idéz, akár harciasságával és leleményességével ellentétbe állít, akár bölcsessége révén finoman árnyal és kiemel, vagy éppen indokolt pimaszságával domborít, provokál, és elképeszt(...) Lételeme az undergroundos hév, -mely az emberek és az események iránti kifogyhatatlan kívánságát és értését gerjeszti - amellyel megismerve a világot és konstellációit úgy adja azt vissza összetéveszthetetlen gondolatfüzéreiben, akár egy jól irányított pofont. Hogy ezzel mit kezdjünk?

Vágvölgyi B. András - 1989
Sokan, ​sokféleképpen írtak már 1989-nek a magyar politikára és a világtörténelemre gyakorolt hatásáról. Vágvölgyi az események akkor ifjú mellékszereplője és tanúja másfelől támad: a hidegháború végéből közelít a magyar rendszerváltás felé. Műfajt teremt és műfaji határokat ír újra. Naplóregény és ponyvalektűr, kém- és rémregény telis-tele értékvezérelt és hedonista fiatalokkal, politikusokkal és ügynökökkel, ideológiák párharcával és eszmetörténeti vitákkal, konkrét fejlődéssel és hamisreménnyel, nagyszerűséggel és pitiánerséggel: egyszóval élettel.

Vágvölgyi B. András - Narancs ​Blue
Vágvölgyi ​András tudja, hogy Magyarország nem bokréta Isten kalapján, sőt. A világot használja mérce gyanánt, hogy törpeségünk keretek között tündököljön. Csakhogy eközben kiderül: nem csak hazánk nem alkalmas arra, hogy bokréta legyen isten kalapján, hanem a Föld sem bír Isten kalapjává magasztosulni. Vágvölgyi András publicisztikai működése során ráebredt arra, hogy ez a kettős csőd kizárólag iróniával emészthető meg. Vacak világban vagyunk vacakok -hát nem felemelő ez? Dehogynem, mondom én, úgy is mint vénebb pályatárs, bánatosan és rokonszenvezőn. Eörsi István

Vágvölgyi B. András - Neondélibáb
"Irodalom ​és más efféle lom. És mégse búsuljatok. Olvassátok, nem akármit olvastok, mert nem akárkit olvastok majd. Ez Vágvölgyi írása. Nekem már ezer éve öröm kézbevenni, bármit tesz elém, cikket, úti beszámolót, reflexiót. És bevallom, egyszerű olvasó vagyok, így hát bízzatok bennem, nem vezetlek félre titeket, kedves olvasók. Olvassátok és szeressétek Vágvölgyi B. Andrást. Nem akárki. Film is, irodalom is, és nem afféle lom. Jó. Bővebben: nagyon jó. És még valami. Tudjátok, mikor született Vágvölgyi B.? Nem fogjátok elhinni. Nem bizony, mert hihetetlen. A Kifulladásig első forgatási napján. Ti is hanyatt fogtok esni, csak lapozzatok bele ebbe a könyvbe." (Jancsó Miklós)

Vágvölgyi B. András - Pazar ​évek sötétben
Mi ​köti a szerző személyén felül össze ezeket az dolgozatokat? Mi köze Nick Cave-nek a novemberi (fény)költészethez, egy szemipornós terroristaszimpatizáns japán filmrendezőnek a Kreml sziréndalához, a beteljesületlen nagy amerikai változásnak a nagy magyar visszarendeződéshez? Norvég feketemetálnak a matyóhímzéshez, nyálas giccsnek démonológiához, thanantológiához, erotikához és csúcsgasztronómiához? Köt az idő, a korszellem, mely pazar, persze, percepciósan és peripatetikusan is, de a sötét anyagból gyúratott, mely az univerzum 27%-a, ám nem tudni róla úgyszólván semmit. Ezen írások szinte mind 2006-ban vagy azután születtek. 2006 maghatározó, megrázó éve volt a demokratikus Magyarországnak. Valami azon az őszön megbicsaklott. Nem magától bicsaklott. Ma is a 2006-os bicsaklásban vagyunk.

Vágvölgyi B. András - Arcvonal ​keleten
Ez ​a könyv személyes tapasztalaton és dokumentumokon alapszik. Írója öt éven át követte a bírósági eljárást a jogerős ítéletig. A perjegyzetek, a könyv második része volt az alap, az első rész a menet közben megismert tényekből, nyomozati anyagokból reflektált fikciót: így is történhetett. A harmadik fejezet a korábban taglalt szereplőkről szól - s így kikerekedik egy történet, az évezredelő bűnügye Magyarországon. "Maratoni futók érezhetnek így, mikor negyven kilométer után a távolból integetni kezd a cél. Nem akármilyen tárgyalási folyamat eredményeként jutottunk a Kúria dísztermébe, ahol színes kavalkád fogad, egzotikus tetoválások, Blood & Honour felirat gót betűkkel övtáskán, egy fejtetkós barát AK-47-est stilizáló, Shooting Club feliratú kardigánban, jogvédők és nácik a Markó utcai tárgyalóban. A Kúria helybenhagyja az első és másodfokú bíróság ítéletét. Bérdi ügyvéd azt nyilatkozza az ítélethirdetés után, hogy "valakik most nagyon örülhetnek", jelesül azok, akik résztvevői (megbízói, finanszírozói, bűnsegédei) voltak a bűncselekménysornak, de nem kerültek a vádlottak padjára. Gulyás József pedig annak a reményének ad hangot, hogy a belügyi szerveknek a nyomozást leállító nyilatkozata csak taktikai lépés. Nincs vége." (részlet a könyvből)

Vágvölgyi B. András - Eörsi ​István
1993 ​szeptembere volt, Anconából autóztunk föl Bécsbe, Pista vezetett, ha nem dumált, el akart aludni, ilyenkor a kézfejét harapdálta, vagy tar kobakját homorított tenyérrel ütögette. Sietett, Bécsben egy Ginsber-Jandl csúcstalálkozót hozott össze, nem akarta lekésni. Én bámultam, hogy egy számára ilyen fontos eseményt szarajevói túránk utánra tett rögtön, nem volt az márványba vésve, hogy ki tudunk onnan jönni időben felszállhatunk a brit teherszállító gépre, és landolunk Ancona mellett, Falconara katonai repterén. Eörsi "biológiai optimista", bízott benne. Bejött. (...) Ezen az autóúton gondoltam arra először, hogy kéne róla egy könyvet írni.

Vágvölgyi B. András - Tokyo ​Underground
"[Vágvölgyi] ​Kalandozásainak föltétlenül legsikeresebb vállalkozása a Tokyo Underground, ahol a cél a japán tömegkultúra különböző színtereinek bemutatása, mégpedig pimasz mód, könyörtelenül realista bemutatása, nem múló értéke pedig az, ahogy e szemrevétel, e mozaikszerű felvillantás, megjelenítés, dokumentálás közben Vágvölgyinek sikerül - egyszerre lazán ömlő és tűpontos írásmódjának kavargó, áradó, gyakran röhögtető szellemességével a Japánról úgy általában mit sem sejtő olvasót fokozatosan abba az egyre határozottabb állapotba hozni, amelynek köszönhetően oldalról oldalra, ügyről ügyre, témáról témára egyre élesebb lesz benne a kép egy rendkívüli országról, és mintegy alakot kap tudatában és érzékeiben a mai Japán utánozhatatlan karaktere. Vágvölgyi képes rá, hogy olvasóját ne csupán tudással vértezze fel, melyről épp maga állítja nagyon helyesen és követendő öniróniával, hogy az bizony állandó, folytonos korrekcióra szorul, hanem hogy ezen túl valódi érdeklődést keltsen benne az iránt, ami ezt az olvasót korábban nem is érdekelte, vagy aminek kapcsán beérte szánalmas előítélek alacsonyrendű színvonalával, hogy mi is tehát, ami valóban: Japán, azaz hogy mikor nem tévedünk nagyon nagyot, ha ennek a maga tradícióinak és ultramodernitásának morbid őrlése közt vergődő különleges övezetnek magunkban a végén valami nevet próbálunk adni. Vágvölgyi rengeteget tud a választott tárgyról, és amit tud, azt azonnal történelmi, politikai, kulturális összefüggések egész hálójába vonja, így ha az aktuális tömegkultúra egyedi eseteit veszi számba, és épp a tömegfilmről, a játék tömeges őrületéről, a mangáról, a politikai anarchizmusról, a vallásos szektariánizmusról, az építészetről, a mai gésaiparról, a szexbiznisz hajmeresztő rendszeréről, a cyborgéletmódról, az animéről, a kortárs zenéről, a televízióról stb. stb.ír, akkor még csinál valamit az olvasójával: belevonja ugyanis egy személyes történetbe, s ami még fontosabb: a szó leghevesebb értelmében dikciójának nagy iramával belesodorja az élménybe, valami felfejthetetlen homályba, amelyben Japán katonabakancsainak csattogását csak a no-szinészek és a gésák leheletfinom lépteinek nesze nyomja el." (Krasznahorkai László; Forrás: ulpiushaz.hu)

Kollekciók