Ajax-loader

Edvard Radzinszkij könyvei a rukkolán


Edvard Radzinszkij - Volt ​egyszer egy gáláns évszázad
Radzinszkijt ​mindig a történelem rejtélyei izgatták. Az utolsó orosz cárról és Sztálinról írt világsikerű műveiben is titkokat próbált megfejteni. Ebben a könyvében, fantizáját szabadon engedve rajzolja elénk a XVIII. század, a gáláns évszázad néhány rendkívüli személyiségét. Ki volt Tarakanova hercegnő? Szélhámos trónkövetelő, vagy valóban az utolsó Romanov? Ki és mi okozhatta Mozart halálát? Ki volt Casanova?

Edvard Radzinszkij - Koba ​II.
Radzinszkij ​monumentális történelmi regényének második részében Fudzsi, Sztálin barátja és harcostársa tovább meséli (1937-től) az életét a Nagy Vezér árnyékában - mindegyre küszködve a gondolattal: miért teljesíti szolgaian Sztálin utasításait, annak ellenére, hogy immár tisztában van gazdájának mérhetetlen kegyetlenségével? A Nagy Terror után Sztálin a háborúra készül, és az a terve, hogy Hitlerrel felosztják egymás közt Európát. Radzinszkij, Fudzsi szavain keresztül, minden eddigi szerzőnél alaposabban bogozza ki a nagy rejtélyt: hogy lehetséges, hogy Hitler túl tudott járni Sztálin eszén, aki soha senkiben sem bízott meg? Hogyan hihette Sztálin az utolsó pillanatig, hogy Hitler betartja az ígéreteit, és nem fogja megtámadni? Fudzsi a háborút a Gulagban tölti: hiába Sztálin barátja, ő sem kerülheti el a bolsevik forradalmárok, a lenini nemzedék sorsát: letartóztatják, mint "fasiszta kémet"... Mindennap a halálra készül, de Sztálin, ki tudja, miért, őt végül megkíméli. Talán csak azért, hogy valaki elmesélje majd a történetét. Aki megérti, hogy az orosz népnek olyan vezérre volt szüksége, amilyen ő, mert nem tud szabadságban élni. A háború tragédiája után, az ötvenes években Sztálin már igazi apokalipszist készít elő: egy új holokausztot és háborút - amikor... Nos, Sztálin haláláról Fudzsi olyan verziót mesél el, amely egyszerre döbbenetesen szövevényes és minden részletében hihető. Edvard Radzinszkij orosz történész, történelmi regények szerzője, drámaíró és televíziós személyiség. A hetvenes-nyolcvanas években világszerte játszották a darabjait (Beszélgetések Szókratésszal, Száznégy oldal a szerelemről), majd a kilencvenes években világsikert aratott az utolsó orosz cárról és Sztálinról írt történelmi munkáival, amelyekben elsőként dolgozta fel az akkor megnyílt levéltárak anyagait. "A történelem rejtélyei" című tévéműsora valóságos nemzeti intézmény lett Oroszországban. "Radzinszkijt azok érdeklik, akik nélkül Sztálin nem létezhetett volna." (Dmitrij Bikov)

Edvard Radzinszkij - Az ​eleven Raszputyin
Raszputyinról, ​az orosz történelemnek erről a különös, drámai figurájáról tömérdek könyv született már, de Radzinszkij szerint „a kutatók tolla alatt eltűnt a legfontosabb Raszputyin titka. Legjobb esetben is csak egy durva, szakállas muzsik maradt, aki Henry Miller valamely hőséhez hasonlóan füstölgő fallosszal rohangált Péterváron.” Radzinszkij tehát nemcsak azt tekintette feladatának, hogy a korábban ismeretlen, orosz levéltárak mélyén vagy magángyűjtőknél rejtőző dokumentumok alapján végre hitelesen rekonstruálja a történteket: azt, hogyan lett egy tanulatlan paraszt a cár és cárné bizalmi embere, aki nélkül éveken át nem születhetett fontos politikai döntés, hogy mi igaz a Raszputyin és a cárné szexuális viszonyával kapcsolatos legendából, hogy miféle orgiákat rendezett Raszputyin, és végül, hogy valójában hogyan gyilkolták meg 1916-ban… A szerző nemcsak az események homályos részleteit kutatja, hanem Raszputyin legnagyobb titkát, hitének különös erejét is, amellyel gyógyítani tudja Alekszejt, a hemofíliában szenvedő trónörököst, amellyel meghódította az örökkön rettegő, idegbeteg cárnét és még számtalan orosz arisztokrata nőt, miközben gyilkos ellenségeket is szerzett magának, akik Oroszország megrontóját és elpusztítóját látták benne. A cár és a cárné azonban a végsőkig kitartott mellette, hiába mesélt nekik számtalan bölcs és megbízható ember – politikusok, egyházi vezetők – a vad részegeskedésekről, orgiákról, hiába olvashatták a titkosrendőrség jelentéseit, amelyek pontosan leírták Raszputyin viselt dolgait. Vajon miért? Mi volt Raszputyin hitének különös titka, amely majdhogynem Oroszország tényleges uralkodójává tette, s máig is életben tartja legendáját? Radzinszkij szerint főhőse az orosz néplélek és néphit egy sajátos, félig-meddig pogány vonását testesítette meg: olyan „szent eszelős” volt, aki a legalantasabb emberi ösztönöket szabadította fel magában azért, hogy ő maga megtisztulhasson, s a világ szembenézhessen önnön bűneivel… A test kísértései azonban egyre erősebbnek bizonyultak, s a megtisztulás egyre reménytelenebbnek. Radzinszkij Raszputyinja „eleven”, mert most először szólalnak meg azok a dokumentumok, amelyek megőrizték mind az ő, mind a környezetébe tartozó emberek szavait, s azért is, mert a mai Oroszországban „lapos és közönséges” mítosz alakult ki „a cárról és Raszputyin muzsikról, az igazi orosz eszmék, az ortodoxia és az egyeduralom védelmezőiről”.

Edvard Radzinszkij - II. ​Sándor
Új ​könyvében komoly történelmi kutatómunkára támaszkodva, s ugyanakkor drámai színekben tobzódva festi elénk a szerző II. Sándor cár alakját és azt a korszakot, amely, "meglehet, a legfontosabb volt Oroszország ezeréves fennállása alatt". Nemcsak azért volt fontos ez a korszak, mert magában rejtette a huszadik századi orosz tragédia - a bolsevizmus - csíráit, hanem mert ekkor és itt jött létre először a terrorizmusnak az az ideológiája és gyakorlata, amely azóta is újra és újra fellángol világszerte. Az elbeszélés valóságos krimiként indul: Radzinszkij részletezi a megelőző cárgyilkosságokat - majd a történet végére ugrunk: a Népakarat nevű párt terroristáinak hetedszerre megkísérelt merényletük alkalmával sikerül végezniük II. Sándorral. Majd Radzinszkij elmeséli ennek a "Janus-arcú" embernek az életét, akinek szinte minden tette a visszájára fordult. Bármivel próbálkozik - az ő nevéhez fűződik például az 1861-es jobbágyfelszabadítás --, csak gyűlöletet kap cserébe. A retrográdok a reformjaiért gyűlölik, a liberálisok pedig azért, mert nem elég liberális. S közben végigvonul a könyvön a szerveződő terrorizmus története - s főszereplővé válik Dosztojevszkij is, aki talán mindenki másnál pontosabban látta előre azt, ami ennek a folyamatnak a végeredménye lehet. Radzinszkij Az orosz tragédia című tetralógiájának negyedik része ez a könyv; az első három - Az utolsó cár, a Raszputyin és a Sztálin - már megjelent magyarul.

Edvard Radzinszkij - Sztálin
A ​történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosáról szól ez a könyv: Joszif Visszarionovics Dzsugasviliről, azaz Sztálinról, az "Acélemberről" , akinek az élete - jóllehet jó néhány történész írta már meg az életrajzát - mindmáig tele van titkokkal. Edvard Radzinszkij (_Az utolsó cár_ című világsikerű könyv szerzője) ebben az új művében elsősorban a Sztálin nevéhez kapcsolódó rejtélyeket próbálja megfejteni. A kommunista uralom éveiben "szigorúan titkos" levéltári anyagokat és az életben maradt szemtanúk visszaemlékezéseit felhasználva festi meg Sztálin portréját, aki Radzinszkij - és az általa felkutatott tények, dokumentumok és vallomások - szerint a hatalom megszerzésének és megőrzésének ördögi zsenije volt; hideg fejjel, mesteri sakkjátékosként irányította azt a kegyetlen, véres játékot, amelyben a "Nagy Ábránd", a kommunista világforradalom nevében sok millió embert áldozott fel, megteremtve a totális rettegés és hazugság társadalmát. Radzinszkijtől tudjuk meg, hogy Sztálinnak még a hivatalos születési dátuma is hamis; valójában nem 1879. december 21-én született, hanem egy teljes évvel korábban. S miközben a szerző drámai jelenetekbe sűrítve meséli el a Szoszó nevű grúz kisfiú, a Koba nevű grúz terrorista és a Sztálin nevet viselő szovjet párt- és államvezető élettörténetét, még számtalan rejtélyre derül fény; már amennyire egyáltalán felderíthető egy olyan ember élete, aki módszeresen meghamisította a múltat. Többnyire alaposan dokumentált, hihető verziókat olvashatunk például arról, hogy milyen terrorista akciókat hajtott végre fiatal korában; hogy csakugyan a cári titkos rendőrség, az Ohrana ügynöke volt-e; hogy valójában milyen szerepet játszott az októberi forradalomban; hogy mi állhatott Lenin híres végrendelete mögött, amelyben óvta a pártot Sztálintól, hogy szerepet játszott-e felesége halálában; hogy miként irányította a harmincas évek nagy koncepciós pereit, hogy hódító háborút akart-e indítani Németország és Európa ellen, amikor Hitler megtámadta; hogy milyen apokaliptikus terveket készített elő halála előtt a szovjetunióbeli zsidók ellen és egy újabb háború megindítására; hogy Berija, Molotov és a szovjet felső vezetés többi tagja - akiket minden bizonnyal ugyanúgy elpusztított volna, ahogy a harmincas években Zinovjevet, Kamenyevet, Buharint, Tuhacsevszkijt - hozzájárult-e valamiképpen a halálához... "Ezennel meg van oldva annak a végtelenül hidegvérű vezérnek a rejtélye, akinek számára semmi sem volt szent az abszolút hatalom felé vezető úton, s aki minden bizonnyal a nyugati történelem legnagyobb tömeggyilkosa" - írja az amerikai kiadás fülszövege. Radzinszkij természetesen nem old meg mindent (hogyan is lehetne "megoldani" sok millió ember elpusztításának "rejtélyét" ?), s a könyve talán elsősorban nem is a történészeknek mond sok érdekeset - akik a drámaíró Radzinszkijnél nyilván alaposabban és "tudományosabban" fogják megvizsgálni a megnyílt levéltári anyagokat -, hanem minden egyszerű, laikus olvasónak... Mert nem száraz, tudományos történelemírás ez, hanem sokkal inkább egy különös lelkű, különösen kegyetlen emberről szóló, olykor szubjektív indulatú dokumentumregény.

Edvard Radzinszkij - Koba ​I.
A ​kilencvenes években nagy világsiker volt Edvard Radzinszkij Sztálin-életrajza, melyről García Márquez azt írta: "Szerintem Radzinszkij fő érdeme az, hogy könyvében Sztálin nem egy gigantikus szobor, hanem eleven ember." Az orosz történész, dráma- és prózaíró, akit egész pályafutása során leginkább a nagy diktátorok foglalkoztattak, ezúttal még közelebb ment az "eleven emberhez", és regényben írta meg Sztálin életét a gyerekkorától kezdve egészen rejtélyes haláláig. A mesélő Sztálin barátja és hasonmása, pártbecenevén Fudzsi, aki sok olyan beszélgetésnek is a szemtanúja volt, amelyről nincsenek feljegyzések. Pontosabban ő, Fudzsi, mindent feljegyez, és mindig próbál belelátni imádott-rettegett - és olykor gyűlölt - barátja gondolataiba és érzéseibe: értelmezi a nagy és kegyetlen sakkjátszmákat, melyekből mindig Sztálin kerül ki győztesen. Radzinszkij mindent tud, amit tudni lehet Sztálinról (meg Leninről, Trockijról, Buharinról és a többi kommunista vezetőről), de ezúttal a fantáziáját is szabadon engedi: így próbálja megragadni a sztálini kort, ezt az elsüllyedt Atlantiszt, amelyben a fontos eseményekről szinte egyáltalán nincsenek hiteles dokumentumok, miután szinte mindent meghamisítottak. Az első könyv az 1937-es Nagy Terrorig meséli el a történetet: Fudzsi, a jó barát ekkor már sejti, hogy ő sem kerülheti el a lágert... Edvard Radzinszkij Oroszországban valóságos nemzeti intézmény: honfitársainak milliói tapadnak a képernyőre, amikor mesélni kezd a Romanov cárokról vagy a "bolsevik Joszif cárról" - ragyogó színész, aki gyakran kicsit szabadosan bánik a tényekkel, amit a "komoly" történészek rendszeresen fel is rónak neki; de mégis ő a legfőbb történetmondó, a történelmi titkok legfőbb feltárója, a nagy krónikás, aki a maga szenvedélyes stílusában elmondja az oroszoknak, kik ők, honnan jöttek, és milyen tragédiákon át vezetett az útjuk oda, ahol most vannak...

Edvard Radzinszkij - Az ​utolsó cár
Az ​1918. július 16-ról 17-re virradó éjszakán II. Miklós lemondott orosz cárt, Alekszandra Fjodorovna cárnét és gyermekeiket a jekatyerinburgi Ipatyev-házban kivégezték a bolsevikok. A Romanov-dinasztia háromszáz éves uralkodásának vetett véget ez a büszke forradalmár öntudattal elkövetett cár- és gyermekgyilkosság. II. Miklós különös személyiségéről és az uralkodásához fűződő legendákról (különösen Rasztputyin) "sztarec" alakjáról) korábban is születtek regények, filmek, történészi munkák, de a történész-drámaíró Edvard Radzinszkij az első, aki - tizennyolc éves, fáradhatatlan kutatómunka eredményeként - igazán hitelesen, mindvégig a korábban hétpecsétes titokként őrzött korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és a résztvevők beszámolóit felhasználva rajzolta meg a cári birodalom pusztulásának végnapjait, s szinte percről percre rekonstruálta a gyilkosság éjszakáját.

Kollekciók