Ajax-loader

Szemadám György könyvei a rukkolán


Szemadám György - Emberi ​tények és talányok
„Könyvem ​összes lénye valamiképpen ’ördögi-démoni’ jegyeket visel, hisz eltér attól az emberképtől, amely szinte minden mitológia szerint Isten képmásaként a harmóniát hordozza magában, s az Univerzum Rendjét testesíti meg – írja előszavában a szerző. – De hátha csak arról van szó, hogy kevéssé ismerjük ezt a rendet, s a szokatlan vonásokkal felruházott emberszerű lények csak a kevéssé ismert zugok meglétére utalnak? Arra, hogy a sellők, a farkasemberek, a majomemberek és társaik az embernek egy kevésbé ismert létezését-arcát mutatják meg. A Homo sapiens persze nem szeret olyan tükörbe nézni, amit torzítónak tart, de e könyv emberszerű teremtményei talán felébresztik az olvasó kíváncsiságát, hogy mégiscsak belenézzen ebbe a kicsit riasztó, mégis érdekes tükörbe.” Szemadám Györgyöt hosszú ideje foglalkoztatják az évszázadok során összegyűlt furcsa beszámolók az élővilág korábban sohasem látott szokatlan, bizarr képviselőiről, amelyeket számos utazónak, felfedezőnek, amatőr természettudósnak köszönhetünk. Élvezetes, figyelemfelkeltő formában tárja elénk e gyakran száraz, tényközlő szövegeket - az olvasóra bízva, melyeket fogadja el ténynek, és melyeket tekinti a képzelet szülöttének. Könyvét ajánljuk mindazoknak, akik amellett, hogy elismerik a tudományos tényeket, hajlandóak elmerülni egy olyan világban, amelyben az emberiség fantáziáját régóta megmozgató lényekkel találkozhatnak.

Szemadám György - Ezredfordulós ​írások
Tanulmányok, ​tárcák, kiállításmegnyitók, melyek tükrében kirajzolódik a mai magyar képzőművészeti élet egy személyes reflexióktól átszőtt körképe a neves festőművész és szakíró érdeklődő, befogadásra kész interpretációjában.

Szemadám György - Leopárd ​a teraszon
"Ez ​a könyv egy elérhetetlennek hitt gyermekkori álom beteljesüléséről, egy rövid afrikai utazásról szól. Műfajának pontos meghatározásával azonban adósa maradok az olvasónak, mert nem igazán illeszthető be a hagyományosan útleírásoknak nevezett művek sorába, hisz túl gyakran kerülnek szóba benne például olyan elméleti kérdések is, amelyeket a zoológia tudománya vet fel. Ugyanakkor nem nevezhető egyértelműen természetrajzi ismeretterjesztő műnek sem, mert ehhez képest meg túl sok helyet foglalnak el benne az olyan személyes benyomásokat rögzítő eszmefuttatások, amelyek néha bizony meglehetősen messzire vezetnek. Talán mondjuk úgy: egy hatvanéves ember afrikai közelebbről: kenyai rácsodálkozásainak gyűjteményét tartja kezében az olvasó, aki persze teljes joggal teheti fel a kérdést, hogy honnan veszi magának a bátorságot egy festőművész, akit esetleg még művészetpedagógusként vagy televíziós műsorok szerkesztőjeként, illetve műsorvezetőjeként is ismerhetnek egyesek, hogy annyi kiváló afrikai útleírás és vadászkönyv után könyvet írjon Afrikáról. Egyáltalán mi újat lehet még írni arról a földrészről, amelyet Széchenyi Zsigmond már negyven évvel ezelőtt "denaturált Afrikának" nevezett ? Remélem, hogy fent említett olvasó, miután letette a könyvet, választ kap e kérdésekre, s megbocsátón belátja, hogy egyszerűen nem tehettem mást, mint hogy kiírjam magamból azt az élményzuhatagot, amely oly váratlanul, sőt mint utóbb kiderült, felkészületlenül ért. Mentségemül csak az a tény szolgálhat, hogy Afrikára felkészülni szinte lehetetlen." (a szerző)

Szemadám György - Háromperhármasok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szemadám György - Családtörténet ​és önéletírás
"... ​Ha azokat a momentumokat keresem, amelyek személyiségemet meghatározzák, akkor nyilván nem alkothatok tökéletes képet, mert a vizsgálatot végző és a vizsgált személy azonossága kizárja ennek a lehetőségét, mint ahogy az önarcképek is (mint ez a könyv is!) valamilyen módon mindig "másról szólnak". Ám ez a "más" néha nagyon is érdekes..." "...Fiatalon egész életem alaphangulatát a bezártság élménye határozta meg. A testbe, adott térbe és meghatározott játékszabályok közé zártságé. Ezért volt számomra szinte elviselhetetlen az iskola és a kórház élménye, amelybe alkalmam volt belekóstolni, s ezért rettegtem annyira a katonaságtól és a börtöntől. Valószínűleg ez a szabadságvágy volt az, amelyik figyelmemet a madarakra irányította, s nem kevésbé járt fontos tanulságokkal az sem, hogy az állatkertben rácsok mögött élő állatokkal dolgoztam. Mellesleg: első munkatársam, akitől tudtomon kívül igen sokat tanultam, börtönviselt ember volt. Jóvoltából egyre inkább nyilvánvalóvá lett előttem, hogy az engem körülvevő világ sem más, mint egy ember-állatkert, ahol kisebb-nagyobb ketrecekben élünk. A szerencsésebbek kifutókat is kapnak, a még szerencsésebbeket pedig pórázon is megsétáltatják a nagyvilágban. Utóbbiak azok, akik még útlevelet is kaphatnak. Természetesen saját ketrecemet túl szűknek éreztem, s ezért egy álomvilágot hoztam létre magam körül,aminek fontos eszköze volt a festészet..."

Gyurkovics Tibor - Szemadám György - Az ​alkotás vegetatív bája
A ​Napkút Kiadó kétszereplős könyveinek ezen részében a költő Gyurkovics és a festő Szemadám társalog. A sorozat köteteiben természetesen új meg új arcokkal, egymással szóba ereszkedő, alkotó párosokkal ismerkedhetünk majd meg. De változnak bennük a szereplők mellett a szerepek, hangsúlyok, zsánerek, művészeti ágak, a témamerítés és a körítés is. Ahogy az élet és az alkalom hozza, és ahogy a változó idő hitük szerint mindig alkalmat ad a soha nem szűnő párbeszédre.

Szemadám György - Jelenetek ​egy emberkertből
"A ​különös helyszín hol másutt is lehetne, mint a Budapesti Állatkertben? Itt játszódik tehát a történet, egészen pontosan 1970. február huszonharmadikán, hétfőn. A nap azért emlékezetes számomra, mert valami olyan - csak E. A. Poe tollára illő - groteszk és abszurd szörnyűség történt akkor a szemem láttára, amelyet soha, amíg élek, el nem felejtek. Egy teve a nyílt utcán agyonharapta az egyik ápolókollégámat. Akkoriban úgy véltem, hogy ilyen hihetetlen eset a valóságban egyszerűen elő sem fordulhat, de ma - idestova negyvennégy év elteltével - úgy látom, hogy bekövetkeztének volt valami törvényszerű jellege. Mert bár mi - Magyarországon élő emberek - ezt nem láttuk magunkon, és azon a világon sem, melyben élnünk adatott, de a kívülálló számára nálunk, a "legvidámabb barakk"-ként gúnyolt, megcsonkított és meggyalázott országban, valószerűtlen volt minden. Semmi nem az volt, mint aminek látszott, és aminek mondták. Ahol olyan emberek éltek, akik fegyveres felkeléssel szegültek szembe a világ egyik legerősebb és legbrutálisabb nagyhatalmával, majd alig több mint fél évvel ez után, már éltették forradalmuk elárulóit. Olyan emberek, akik még vagy harminchárom évig nemcsak eltűrték, de őszintén kedvelték is azt a joviális, kacsingatós főárulót, akinek kezéhez testvéreik vére tapadt. Olyan emberek, akik számára természetes közeg volt a hazugság, amelyben éltek, és tudták, hogy semmi nem működhet úgy, mint normális körülmények között. Ezt a rendszert "gulyáskommunizmusként", a bátrabbak pedig "puha diktatúraként" eufemizálták. Számomra is felfedezésként hatott, hogy egykori munkahelyem - a Budapesti Állatkert - milyen alkalmas arra, hogy modellezze a kort, amelyben éltünk. És itt korántsem csak a ketrecbe zárt állatok nyomorúságára gondolok, hanem azokéra is, akiknek ugyanolyan kusza sejtéseik voltak csak saját rácsaik és áthatolhatatlan árkok mögé zárt világuk korlátairól, mint gondozottaiknak a magukéról." (a Szerző)

Szemadám György - Kérdőjelek ​a múltból
Miközben ​hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tudományok fejlődésének köszönhetően egyre tisztább kép rajzolódik ki az ember származásáról, a valóság az, hogy sokkal több a kérdés, mint a megnyugtató válasz. Az emberré válás folyamatát ugyanis nem lehet egyenes vonalú fejlődésként ábrázolni. Ahogy ma tudjuk, avagy tudni véljük, sok-sok kacskaringó, elágazás és zsákutca vezetett a mai ember kialakulásáig, miközben emberfajok bukkantak fel és tűntek el, mintha sohasem léteztek volna. Könyvünk szerzője nem akar tudós képében tetszelegni, miközben számba veszi a tengernyi tényanyagot, és új elméleteket sem állít fel. Ráhagyja ezt a szakemberekre. Sokéves kutatómunkájának eredményeképpen inkább idéz, felsorol, rendszerez, és legfőképpen kérdez. Nem is akárhogyan.

Szemadám György - Madarak, ​madarászok és más csodalények
A ​széncinegének miért fekete a fejteteje, s a csík sárga melle közepén? A kék cinegének miért kék a fejteteje? A barátcinege és a kormosfejű cinege miért színtelenebb az előbbieknél? S végül: a búbos cinege miért visel szépséges fejdíszt a sapkáján? Nincs az a tudományos ember, aki a környezethez való alkalmazkodással, vagy bármi más érvvel magyarázatot tudna adni erre. Csak az érti meg mindezt, aki látja: a Teremtő, az Igazi Művész nem a célszerűséggel, a "minél kevesebb, annál jobb" szisztémájával bíbelődött, hanem belefeledkezve az alkotás gyönyörébe a Mindenséggel gazdálkodhatott. (Szemadám György)

Szemadám György - Jankovics ​Marcell
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szemadám György - Vándorok ​könyve
Ez ​a könyv a vándorlásról, illetve a vándorokról szól. Egyszóval: mindannyiunkról, hisz földi létünket időben, egyfajta vándorlásként éljük meg. Olyan út megtételeként, ami nem is elsősorban a térben való elmozdulások révén, hanem az időközben, bennünk történő változásokban fogható meg. Mert mindannyian saját belső dzsungeleink, mocsaraink, sivatagjaink, hómezőink, hegyfokaink, lapályaink felfedezői vagyunk, ahol néha beláthatatlan labirintusokba, értelmezhetetlen zsákutcákba és bírhatatlanul nehéz terepekre tévedünk. Állandóan úton lévő, tévelygő vándorok vagyunk tehát, akik több-kevesebb tudatossággal - de leginkább ösztönösen - keressük az életben az Utat! (...) Az okkultizmus hívei (...) egyetértenek abban, hogy a tarot lapjai olyan titkos, szimbolikus - nemritkán eretnek nézeteket képviselő - nyelv mondatai, amelyet beavatottak szerkesztettek tanítványaik okítására, akik még arra is gondot fordítottak, hogy egyes elemek beleszövésével szándékosan összezavarják a profán >>érdeklődőket<<. (...) Egy idő múlva aztán azon vettem észre magamat, hogy a kártyalapok mögött olyan rendszert látok, amely bizonyos ismert irodalmi művekből visszaköszönni látszott. Elővettem Homérosz Odüsszeiáját, Dante Isteni színjátékát, Goethe Faustját, Vörösmarty Csongor és Tündéjét, Petőfi János vitézét, sőt: Joyce Ulyssesét is, de ami a legfontosabb: ekkor kezdtem el foglalkozni igazán behatóan Az ember tragédiájával. Ámulatból ámulatba estem..." - írja a Vándorok könyve bevezetőjében a szerző, Szemadám György, Munkácsy-díjas festőművész. A kötet nagy tudással és szintézisalkotó képességgel megírt útikalauz, amely bevezeti olvasóit a tarot kártya által őrzött, sokrétű és -értelmű bölcseleti és művelődéstörténeti kincsesházba. Bemutatja, hogy ez a tudás kulcsot adhat a kezünkbe például Madách Imre rendkívüli, enciklopédikus művéhez, Az ember tragédiájához is.

Szemadám György - Állati ​tények és talányok
Szemadám ​György tíz éve megjelent _Hihetetlen lények könyve_ első részének átdolgozott, bővített kiadása egy sajátos állatenciklopédia, amelyben jól megférnek egymással a valós és elképzelt lények, a megmásíthatatlan tények és a sokszor megmosolyogtató talányok. A szerzőt idézve: "Úgy is lehet olvasni ezt a könyvet, hogy a tapasztalati tények igazságtartalmáról, illetve ennek nem is oly egyértelmű határairól szól." Miközben a képzeletünk elkalandozhat, s kedvünkre kételkedhetünk egyes - valóságos vagy annak hitt - lényekben, élvezettel merülünk el az olvasmányos történetekben. A hihetetlen teremtményekhez fűződő kalandos megfigyelések mellett a szerző tudományos alapossággal veszi számba az emberiség alig pár száz éves írott történelme alatt már bizonyítottan kihalt, a kipusztultnak hitt és újrafelfedezett, az ismeretlenségből előbukkant és a már évmilliókkal ezelőtt kihalt élőlényekhez hasonló fajokat. A tudomány határmezsgyéjén kalandozó, gazdagon illusztrált könyvében egy sok évtizedes gyűjtőmunka eredményét tárja elénk, a következtetések levonását az olvasóra bízva.

Hoppál Mihály - Szemadám György - Nagy András - Jankovics Marcell - Jelképtár
"Alapvető ​kézikönyv megírására vállalkozott a négy szerző: mintegy félezer címszó segítségével kalauzolják végig az olvasót - támaszkodva az összehasonlító mitológia, a néprajz, a vallástörténet és a szimbólumkutatás legfrissebb eredményeire - jel- és képvilágunk sokszor áthatolhatatlan erdejében. A lexikon közel ötszáz szócikke felöleli a legelemibb ábrázolások, a primitív kultúrák, a népművészet képnyelvét, és eligazít a nagy civilizációk művészeti, vallásos és tudományos kultúrájának - mára sokszor megfejtendő talánnyá vált - jelkészletében. A szerzők - és ez egy úttörő jellegű hazai kézikönyv esetében több mint indokolt - külön is gondot fordítottak a magyarság szellemi hagyományának, jelképi örökségének bemutatására és feltárására. Ízelítőül néhány a címszavakból: ÁG, ALKÍMIA, APA, ARC, ASZTROLÓGIA, BÉKA, BOR, CÉGÉR, CÍMER, CSILLAG, DICSFÉNY, DISZNÓ, EMBER, FA, FÁTYOL, FENÉKBÉLYEG, GÓLYA, HALÁL, KENTAUR, KERESZT, ÖRDÖG, RAGADOZÓ MADARAK, RÓKA, ROVÁSÍRÁS, SÁRKÁNY, SZABADKŐMŰVES SZIMBÓLUMOK, SZAMÁR, SZÁMOK, TEMPLOM, VILLÁM, VIRÁGOK, ZÁSZLÓ. A lexikont a szócikkek világos utalásrendszere és gazdag irodalomjegyzék teszi mindenki számára könnyen forgatható kézikönyvvé, szemléletességét pedig csaknem ezer kísérő ábra biztosítja."

Szemadám György - Apokrif ​lények enciklopédiája
Ez ​a könyv azokról a lényekről szól, amelyekről egyszerűen csak azt szokás kijelenteni: "Ilyen állat pedig nincs!" Nos, mintha csak ezt az egyszerű mondást hallaná ki az ember a tudósvilág hivatalos állásfoglalásaiból is akkor, amikor szóba kerül a tengeri kígyó, a Loch Ness-i szörny vagy például a yeti. Az utóbbi évtizedek megdöbbentő tudományos felfedezései már megtaníthattak bennünket arra, hogy bizonyos tények bosszantó módon nem engedelmeskednek a tudomány hipotéziseinek, s megfigyelhettük azt a bosszús mozdulatot is, mellyel az ilyen "engedetleneket" a tudós lesöpri az asztalról. A könyve címébe azért választotta a szerző az "apokrif" jelzőt - ami a tételes vallás által hivatalosan el nem ismert s így kétséges eredetűnek, illetve kétes hírűnek feltételezett iratokra vonatkozó kifejezés -, mert némi iróniával szeretett volna utalni a zoológia tudományának dogmatikus vallásjellegére. "Ilyen állat pedig nincs!" Milyen állat nincs? - kérdez vissza Szemadám Gyrögy, és kezét nyújtja mindazoknak, akik bölcs szavú idegenvezetésre vágynak az emberiség történetének - hivatalosan mitikus körbe utasított - állat- (és ember-)kertjében.

Szemadám György - Hihetetlen ​lények könyve
Miről ​is szól voltaképpen ez a könyv? Nos, olyan lényekről, amelyekről a tudomány - már vagy még - keveset tud, illetve túlnyomórészt olyanokról, amelyeknek a létezése a zoológia tudományának ítélőszéke előtt bizonytalan, esetlege mindenestül elfogadhatatlan. És itt álljunk meg egy pillanatra! Úgy is lehet olvasni ezt a könyvet, hogy a tapasztalati tények igazságtartalmáról, illetve ennek nem is oly' egyértelmű határairól szól. Hisz a fantasztikus történeteken túl éppen az érdekelt engem e témában leginkább, ahogyan az itt leírt, "feltételes módban létező" állatok valós vagy képzeletbeli léte szamárfület mutat a higgadt és pontos tudománynak. (a szerző)

Szemadám György - Zé, ​ó és ó
A ​neves képzőművész-esszéíró most egy szikár szerkezetű regénnyel jelentkezik - "egy emberkert kacagtató tragédiájá"-t írta meg. A mű a hetvenes évek budapesti Állatkertjébe kalauzolja olvasóját, ahol az ápolók és fogvatartottjaik élnek és dolgoznak. A terepet, a metafizikus helyet ("állatkert"), nyilvánvaló önéletrajzi elemekkel átszőve, a főhős szemüvegén keresztül látjuk. Az elmondható történet egy valóságos esemény előzményeit-körülményeit "mondja el": egy állatkerti teve gyalogos szállítás közben, a budapesti utcán agyonharapta egyik ápolóját. Az Állatkert történetileg is hiteles, 1956 utáni, különös strukturájú világában a kint és a bent sokszor abszurd valósága nem csak a lelkekben, de az átlagos mindennapokban is megjelenik. Hogy valójában ki van kint és bent, ki a foglár és ki a fogvatartott - az olvasónak kell eldöntenie. Gyűlölet és szeretet, önmentség és árulás, megbocsátás és bűn - ezek a regény kulcsszavai.

Szemadám György - Apokrif ​állattan
"Ha ​okod van azt hinni, hogy egy adott helyen kell lennie valaminek, de nem találod azt a valamit, nem szabad nyomban arra következtetned, hogy nincs is ott, amit keresel. Inkább gondolj arra, hogy rossz a megfigyelőképességed!" (Louis Leakey) A fenti idézet és a kissé bizarr könyvcím pontosan fedi a könyv lényegét: olyan állatokról ír a szerző, amelyeknek létezését a tudomány nem tekinti hitelesnek, viszont a tengereket, szárazföldeket járó utazók, expedíciók találkoztak velük, hallották a hangjukat, követték a nyomukat, vagy látták a rémületet az afrikai bennszülöttek arcán, ha csupán kiejtették a nevüket. Ezeket az állatokat gyűjtötte "rendszerbe" a szerző, így illik a könyvre az "állattan" megjelölés. Miközben e titokzatos csoda birodalmában járunk, egyre inkább eltölt bennünket az a bizonyosság: nem igaz, hogy ezen a világon már minden föl van fedezve. A vizek legmélye, a még mindig járhatatlan mocsarak, őserdők, a felhőbe nyúló magas hegységek talán még ma is őrzik a múlt idők állatvilágának tanúit, és sem a yeti, sem a Loch Ness-i szörny létében nem lehet kételkedni azért, mert nem hisszük el. Hiszen - az is kiderül ebből a kitűnő könyvből - nem egy olyan állat került napjainkra a nem létezők közé, amelyet az ember egyszerűen elpusztított, mielőtt megismert volna. A könyvet három kiváló képzőművész, Melocco Miklós, Orosz István és Somogyi Győző grafikái, valamint fekete-fehér fotók illusztrálják.

Kollekciók