Ajax-loader

Jean Sévillia könyvei a rukkolán


Jean Sévillia - Történelmileg ​inkorrekt
Jean ​Sévillia neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A neves francia jobboldali szerzőnek - a Figaro Magazine főszerkesztő-helyettesének - könyvei közül eddig a Zita, a bátor császárné, Az utolsó császár és király, a Túl jón és rosszon és Az értelmiség terrorizmusa című művek jelentek meg hazánkban. Újabb kötete a két utóbbihoz hasonlóan a nyugati közvéleményt irányító, a politikai korrektség jegyében ténykedő baloldali értelmiség szemléletével száll vitába, ezúttal a korunkban uralkodó történelemszemlélet bizonyos egyoldalúságait kritizálva. A könyv e tekintetben a 2003-ban megjelent (magyarul sajnos még nem hozzáférhető) Historiquement correct (Történelmileg korrekt) című kötet folytatásának tekinthető, s ehhez hasonlóan a francia és az egyetemes történelemből választ ki olyan, sokszor "kényes" témákat, amelyekről - gyakran szándékos torzítások következtében - alapvetően téves közmeggyőződés alakult ki a nyugati világban, beleértve hazánkat is.

Jean Sévillia - Túl ​jón és rosszon
Volt ​idő, amikor a franciák még egyforma értékek szerint nevelkedtek. Bár létezett egy baloldali és egy jobboldali Franciaország, egy világi és egy keresztény Franciaország, a tanító által képviselt erkölcs nem különbözött a plébános tanította erkölcstől. Az 1970-es évektől kezdve egy társadalmi és eszmei szinten zajló forradalom hatására mindenki rákapott, hogy maga döntse el, mi a jó és mi a rossz. Emiatt napjainkban a közösség életének keretét adó szabályok kiveszőben vannak, a társadalom szétforgácsolódik, és mindenkit pusztán önös érdeke vezérel. Ennek a tendenciának az alapja a morálisan korrekt – az a teljes egészében az egyén felértékelésén alapuló gondolkodásmód, mely az élvezet mindenhatóságát, a mássághoz való jogot, kötelező toleranciát, a hagyományok áthágását és a konvenciók viszonylagosságát hirdeti. De vajon élhetünk-e közös értékek nélkül? Ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból – amely az élet minden területén pusztít: a külvárosi negyedeket éppúgy nem kerüli el, ahogyan az iskolát, az államot, a családot, a munkát vagy a kultúrát sem – újra közös szabályokat kellene alkotnunk. És legfőképpen, újra vissza kellene találnunk ahhoz az elemi erkölcshöz, amely hosszú ideig garantálta a társadalmi összetartás szilárdságát.

Jean Sévillia - Az ​értelmiség terrorizmusa
Párizsban ​néhány tucat ember adja meg a hangnemet. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket írnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petíciókat írnak alá, együtt ebédelnek... A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrát és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni. De az ötven év folyamán a párizsi értelmiségi körök egy gépezetet indítottak be a szembeszegülők ellen. Ez a gépezet az értelmiség terrorizmusa. ........ "Ötven éve tart. Párizsban néhány tucat ember adja meg a hangnemet. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket í­rnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petí­ciókat í­rnak alá, együtt ebédelnek. Nem úgy, mint Brel dalában: ezek, uraim, gondolkodnak. Másokért gondolkodnak. Minden ideológiát magukévá tesznek" - olvashatjuk a kötet előszavában.

Jean Sévillia - Zita, ​a bátor császárné
1989. ​április elsején Bécsben a Habsburg-ház uralkodói megillető szertartás és a sajtó hatalmas érdeklődése kíséri végső nyugvóhelyére Ausztria utolsó császárnéját, Magyarország és Csehország királynéját, a 97 éves korában elhunyt Zitát, aki a maga személyében jelképezte az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyát, a XX. század politikai-társadalmi földindulásait, a Habsburgok viharosan mozgalmas történetét, példás bátorsággal, méltósággal és hittel viselve boldog ifjúsága után a megpróbáltatásokat, amelyeket rámért az élt. Bourbon-Pármai Zita, Ferenc József dédunokaöccsének, Károly főhercegnek a felesége 1916-ban, az első világháború kellős közepén lesz császárné. Eddig félreismert eseményekkel találkozhat az olvasó, aki végigkíséri Zitát az élet útján: I. Károly kétéves, 1916-tól 1918-ig tartó uralkodásával, mikor a fiatal császár és király kétségbeesett elszántsággal próbálta kivezetni országát az első világháborúból, az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlásával, a dinasztia száműzetésével, az 1921-es kettős restaurációs kísérlettel és következményével, a madeirai számkivetéssel, ahol a császárt idő előtt, 1922-ben ragadja el a halál. A harmincévesen özvegyen maradt Zita gyermekei nevelésének szenteli életét, mindenekelőtt elsőszülöttjét, Ottót készítve fel a Habsburgh-ház fejének szerepére. 1930-tól a Habsburgok adtak lendületet az osztrákok küzdelmének a hitlerizmus fenyegetése ellen, az Anschluss után támogatták az antifasiszta ellenállását. A császári család, amely 1940-ben az Egyesült Államokba menekült, megpróbálta elérni, hogy a háború után a szövetségesek állítsák helyre a független Ausztriát, és ne dobják oda Magyarországot Sztálinnak. Zita 1953-ban tért vissza az óvilágba. Szerényen, visszahúzódva élt, mindvégig hűségesen az elvhez, amelyet megtestesített. 1982-ben, hatvanhárom évi száműzetés után diadallal tért haza Ausztriába. Jean Sévillia, a Figaro Magazine helyettes főszerkesztője gondos adatgyűjtés után érdekfeszítő, élvezetes és sok tekintetben megdöbbentő olvasmányt kínál az utolsó Habsburg császárné és magyar királyné élettörténetével.

Jean Sévillia - Az ​utolsó császár és király
1916-ban ​Ferenc Józsefet I. Károly osztrák császár, IV. Károly magyar király néven felszentelt uralkodó követte. A huszonkilenc évesen trónra lépő fiatalembernek határozott elképzelései voltak: békét és reformokat akart, béketárgyalásokat kezdeményezett a központi hatalmakkal. 1918-ban azonban le kellett mondania az oszták és a magyar trónról egyaránt. 1920 márciusában és októberében két sikertelen puccskisérletet hajtott végre, hogy visszaszerezze a magyar koronát. 2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Kollekciók