Ajax-loader

Parancs János könyvei a rukkolán


Parancs János - A ​labirintus mélyén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Parancs János - Portölcsér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Parancs János - Profán ​szertartás
A ​Graves-díjas költő válogatott verseskönyvében hat megjelent kötetének legszebb, legjellemzőbb darabjait gyűjtötte össze. A "Profán szertartás" nem csupán egyre tudatosabban épített, öntörvényű, szerves lírai világ gazdag összefoglalása, hanem érzékeny fejlődésrajz is. Emberileg változatos sorsot: Bia, Párizs, Budapest helységnevekkel jelezhető életutat ismerhetünk meg, művészileg: a francia avantgarde és a magyar klasszikus hagyományok nyomán kibontakozó, egyéni hangú, moralista-hagyományok költészet kiforrását kísérhetjük figyelemmel. Parancs János versei szinte a kezdetektől fogva korunk létélményeit, életérzéseit fogalmazzák meg, a sokrétűen átélt erkölcsi felelősség, a gondolati nyitottság s az érzelmi igényesség meghatározójuk. Kíméletlenül őszinte, fájdalmas, olykor keserű költeményeiben nemcsak a huszadik század Ady fogalmazta tragikus látomása sejlik fel arról, hogy "minden egész eltörött", hanem az illúzióktól el nem vakított, de a reménytelenséggel újra és újra perbe szálló József Attila-i hit is: "Egem az ésszel fölfogott emberiség világossága."

Parancs János - Az ​idő vonulása
A ​Graves-díjas költő hatodik kötete lét és életérzéseinek minden eddiginél gazdagabb, mélyebb, árnyalatosabb összegződése, kötetről kötetre szervesen épülő művészi világának kiteljesedése. Az erősen intellektuális fogantatású versek középpontjában az idő áll, a tünékeny és megfoghatatlan, a szépségével, édességével elbódító, a gyors futásával, csalóka érzékelhetőségével már-már misztikusan félelmetes és fenyegető. Az idő, mely akárcsak Szabó Lőrinc, Parancs János értelmezése szerint is "igazi hazánk" , emlékeink, vágyaink, érzelmeink anyaga, foglalata és teljessége mindannak, ami emberi. Így tekintve végig, ez a verseskönyv tulajdonképpen egyetlen szenvedélyes monológ, egy szemérmesen romantikus és önkínzóan moralista lélek naplószerű és mégis többszörösen áttételezett kitárulkozása, melynek során különleges érzékenységgel rajzolódnak ki a személyiség sajátos, teremtő ellentmondásai csakúgy, mint az őt körülvevő társadalmi környezet fényei és árnyékai. A "létezés szégyene" éppúgy megszólal lírájában, mint az "önfeledt, ujjongó gyermeki hit", a "gyámoltalan és gyanútlan zöld kitárulkozás" vágya. A "hiábavaló vergődések" közt mindig újra és újra feltámad az annyira sóvárgott "esztelen remény". A "gyökerek" , "hínárok", az "iszapos tófenék"-re húzó "lomha szörnyek" szorongó képeit felváltják az álom és káprázat mámoros, "bodzavirág-illatú", sejtelmes fényekben fürdő, éterien tiszta képei, szüntelenül érzékeltetve azt, amit a kötet végén a költő közvetlenül is megfogalmaz, hogy a szenvedések ellenére, sőt azokkal együtt is "gyönyörű ez a világ, gyönyörű ez a fájó élet". Hagyomány és modernség szerencsés találkozása jellemzi az egész kötetet, melyen mos már nemcsak a kortárs francia, de a klasszikus magyar költői iskola is rajta hagyta nyomait, talán Kölcseyn és Vajdán kívül elsősorban Berzsenyi és Vörösmarty. A néha már szinte kihívóan romantikus képek - az avantgarde líra asszociatív erejét felhasználva - egy-egy indulati mag köré rakódnak, tárgyszerű, objektív stílusban, kemény, prózai mondatszerkesztéssel formálva. A versek felépítése is igazolja a Szabó Lőrinc-i megállapítást: "A művészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé."

Parancs János - Félálom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Parancs János - Mélyvízben
Régóta ​tudom, hogy nem a költészet a fontos. Csupán értelmezni, megérteni segíti a zűrzavart, a külső és belső világban lezajló, nehezen ellenőrizhető állapotváltozásokat. Mégis, sokáig volt számomra menedék és vigasz. De ezeknek az időknek már vége; közben megismertem korlátait, buktatóit, és gyanakvó lettem. Ma már azt is tudom, hogy a rendelkezésemre álló eszköz tökéletlen, és örökös javítást, módosítást igényel. Ezért képességeim szerint erre is ügyeltem ebben a kötetben. De hát végül is minden gondolkodó ember legelemibb kötelessége az, hogy mindenre rákérdezzen, mindent megvizsgáljon és kérdésessé tegyen. Erőm és hitem szerint ezt csináltam én is, amikor a múltat és a jelent faggattam e kötet verseiben. /Parancs János/

Parancs János - Távol ​és közel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Parancs János - A ​versírás természetrajza
Parancs ​Jánost nem kell biztatni, hogy merje vállalni önmagát, hogy írja ki belső világát, hisz költőként ez a dolga. Már előző kötetében eljutott ahhoz a keserves felismeréshez, hogy nem segít rajta tanult szómágia, imitált fantáziajáték, mindaz a csín és dísz, ami mások (akár a legmodernebb újítók) sajátja; hogy aki a sarki hómezőben áll, nem a forróövi dzsungelek felfedezője. Ez tette költővé, a leszámolás önmagával s helyzetével. Új, ötödik kötetében, A versírás természetrajzá-ban sorra felbukkannak akár kisebb eszmefuttatásként (Vas neki is mestere), akár gondolatfoszlányként mindazok a kétségek, amelyeket a lírikusok a versírás lehetetlenülése címszó alatt tartanak számon, s amelyekkel valamirevaló művész így vagy úgy, de szembenéz. Innen-onnan kiragadva idézek belőlük: „értelmetlen már a szó. A nyelv bemocskol és elárul”, „a szándék és a megvalósulás közt megnyíló szakadék egyre áthidalhatatlanabb”, „amiről érdemes volna, arról úgysem lehet beszélni”. Digitális Irodalmi Akadémia

Parancs János - Sötét ​folyam
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Parancs János - Benjamin Péret - A ​köznapi lét szakadéka
Látszólag ​a mindnyájunk számára ismerős hétköznapi eseményekből, lelkiállapotokból meríti költészetének témáit Parancs János, akinek neve s munkássága bizonyára nem ismeretlen a versszerető közönség előtt. Elmélyült és végsőkig letisztult versvilágának új termésébe enged bepillantást e kötet, amelyet ez alkalommal a szürrealizmus egyik kiváló mesterének, Benjamin Péret válogatott költeményeinek műfordításával is gazdagított.

Parancs János - Sivatagi ​följegyzések
"Különböző ​terveket kovácsolunk. Ábrándozunk, és képzelődünk. Mint a sakkjátékos, józanul latolgatjuk lépéseinket. Minden fordulatra fölkészülünk. Mégis váratlanul csap le ránk, ragadozó madárként a vágy, a limeseken túlra hajszoló." - írja egyik szép versében a Graves díjas költő, Parancs János. Új kötetében a költői előrelépés szervesen következik eddigi munkásságából, mégis meglep, felzaklat és megörvendeztet. Hangvétele közvetlenebbé és egyszerűbbé vált, de mind mélyebb és összetettebb tartalmak megragadására képes. Moralista és intellektuális beállítottsága, az emberi lét teljességére számot tartó igényessége most a művészi és humán alázat, a feltétel nélküli áldozatvállalás dimenziójával gazdagodott. Műveinek terrénuma a banális élet sivataga, a gyarló és mulandó világ, amely "porrá és hamuvá lesz egykoron", ahol csak a személyes vállalás és felelősség ad értelmet, értéket, nemes pátoszt a létezésnek. A szándék és megvalósítás között feszülő ellentétek tiszta, élményszerű közvetítése, a katartikus pillanatok megvilágosító hatása, a látszat mögötti imaginárius titok nyugtalanító vonzása, az emóciók és vágyak bizarr kétélűségét megjelenítő költői erő és bátorság teszi aktuálisság, izgalmassá és emlékezetessé új kötetének verseit.

Parancs János - Tőletek ​távolodóban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók