Ajax-loader

Vámos Miklós könyvei a rukkolán


Vámos Miklós - Az ​isten szerelmére
Ezúttal ​Mándy Iván kedvenc mondata a cím. Vámos Miklós egyrészt azokat az ironikus portréit adja közre (Örkény, Déry, Mándy, Kodály, Mészöly stb.), amelyek a Hogy volt című kötetben réges-régen már megjelentek csupa olyan nagyságról, akiket személyesen ismerhetett. Másrészt azokat a szövegeit, amelyek kötetben most először látnak napvilágot. Utóbbiak a huszadik század közepének legendás szerzőiről (Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva és mások) szólnak, kellő komolytalansággal.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Dunapest_v%c3%a1mos_mikl%c3%b3s
elérhető
3

Vámos Miklós - Dunapest
Dunapest ​- Linda, az Angliában élő francia nő (negyvenes) értette így félre egyszer fővárosunk nevét. Magyar származású férje halála után vaktában fölszáll az első repülőgépre, ami történetesen Budapestre indul. Itt megismerkedik egy fiatal lánnyal, Tóth Julival (húszas) és két fiatalemberrel (harmincasok). A lány meghívja magához a regény fő helyszínéül szolgáló patinás bérházba, a Pozsonyi út 38-40.-be. Az 1938-ban készült épület múltja és jelene köti össze a cselekmény két szálát. Csillagos ház volt 1944-ben a Pozsonyi 38., a vele egybeépített 40. pedig svájci védettségű is. Történelmi alakok, Carl Lutz, a svájci alkonzul és Raoul Wallenberg, a svéd követségi titkár is felbukkannak a regény során - ők ketten egy közepes város teljes lakosságát kitevő embert mentettek meg 1944-ben. A ház valós lakóinak (Hatvany Lajos, Szép Ernő, Heltai Jenő) vagy képzeletbeli tulajdonosainak sorsa révén fiction és non-fiction kígyója szétválaszthatatlanul tekeredik össze Vámos Miklós legújabb könyvében - jelenné téve azt, ami múlt.

Vámos Miklós - Hetvenkedő
Nagyjából ​húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt? Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de tényleg. Megkértem Szabó T. Anna költőt, hogy az általam kiválogatott ötsorosokból (ez a készlet negyven százaléka) jelölje meg azokat, amelyeket kihagyna. Ő ehelyett visszaimádkozni akart néhányat. Nem hagytam. Előszavából idézek, pirulva: "Nagy kincs az ilyen, magas színvonalából soha nem engedő író, akit még életében megért és szeret a nagyközönség, akinek gyógyírként, ajándékba is megveszik és boldogan ajánlják a regényeit... Az új Vámos-könyv azért is nagy dobás, mert legjobb tudomásom szerint példátlan vállalkozás: nemcsak a magyar limerick történetében lesz fontos lépés, de az egész műfajba hoz új színt azzal, hogy önéletrajzi, mondhatni lírai limerickeket sorakoztat a klasszikus limerickek mellé, és egy teljes köteten át variálja és teszi izgalmassá a versformát."

Vámos Miklós - Utazások ​Erotikában
A ​szerző a következő egyszerű alapötlet bűvöletében írta meg ezt a könyvet: elmesélhető-e egy ember - egy férfiember - élettörténete úgy, ha voltaképpen csupán szerelmi históriáit és nőügyeit taglaljuk. Sorsunk talán legfontosabb vonatkozása az, hogy kikhez fűz(ött) minket szerelem vagy erotikus vonzalom, vegyünk egyszer szemügyre regényhőst ilyen alapon. A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában. Ez sem a véletlen műve. Hősünk, Jánoska, azaz dr. Mester János, Goethe életének és munkásságának elszánt kutatója. Minthogy a költőfejedelem szerelmi ügyeivel is foglalkozik, tudja, Goethének legalább (esetleg: több mint) száz nője volt. Őneki, Mester Jánoskának, mindössze tizet engedélyezett a szerző. Három feleség, hét egyéb. Róluk szól a regény.

Vámos Miklós - Tiszta ​tűz
_I. ​(első fül)_ Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg. Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát. Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi. A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval. _II. (hátsó fül)_ Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan. Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Vámos Miklós - Ki ​nem küldött tudósítónk jelenti
Mi ​a dolga a kiküldött tudósítónak? Természetesen a tudósítás, tájékoztatás. És a ki nem küldött tudósítóé? Ugyanaz. Csakhogy míg az előbbitől elvárják, témájától lehetőleg ne térjen el, az utóbbi számára kötelező a szabad asszociálás, különösen ha ő maga e sajátos "intézmény" életre hívója, egyszersmind egyetlen munkatársa. Hétről hétre nagy érdeklődés kísérte az Élet és Irodalomban megjelent cikkeket, amelyeket Vámos Miklós olyan helyszínekről keltezett, ahova "nem küldték ki". Most kötetbe gyűjtve is kézbe vehetjük a szokatlan hangvételű és nézőpontú "jelentéseket". A szellemes, fanyarul ironikus írások - foglalkozzanak bár a hazai vagy a külföldi közélettel - arra figyelmeztetnek, a társadalomban nincsenek egymástól elszigetelt jelenségek, a problémakörök, ha a paradoxonokkal és önellentmondásokkal teljesek is, összefüggenek egymással.

Vámos Miklós - Lehetetlen ​+ Rögtön
LEHETETLEN ​(1995-1997) Úgy kezdődött, hogy Szegvári Kati és Érdi Sándor nógatott, csináljak már egy tévéműsort. Elhessegettem őket. Végül leírtam, mire gondolok. Tartok egy rövid bevezetőt, utána behívom a vendégem, és ő történeteket mesél magáról. Felelevenítjük a régi, ráérős történetmesélés hagyományait. Megmutatták a tévé akkori vezetőjének, ő elolvasta, s azt kérdezte: - Jó. De mi lesz a műsor? Sosem értettem, miért lett ennyire népszerű, persze, örültem neki. Nem bántam volna, ha három-négymillióan olvassák a regényeimet, s csak nyolcvan-százezren nézik a LEHETETLEN-t. Nem baj, közös öröm, dupla öröm. RÖGTÖN (2000-2001) Már három éve nem tévéztem, és csöppet sem hiányzott, amikor a Magyar Televízió éppen új elnöke (elnökök jöttek és mentek) üzent értem. Ekkor tájt a nemrég alakult kereskedelmi tévék már kiütötték az államit. Meglepően fiatal ember fogadott, idősebbre számítottam. Azt mondta, az MTV-t - így hívták még - cserben hagyták a nagy sztárjai, legyek kedves segíteni, csináljak új műsort. Gondolkodtam, s fölajánlottam, jöjjenek el, nézzék meg a RÖGTÖN SZÍNHÁZ-at az IBS-ben, ebből talán lehetne tévés produkciót csinálni. Nem jöttek el, de megbíztak bennem. Így elindult a képernyőkön a RÖGTÖN. Két tévéműsor emlékére készült ez a kötet. Állandóan kérdezgették (-ik) az újságírók, hogyan fér meg bennem a prózaírás és a tévézés. Úgy érzem, bizonyos írói tapasztalataimat hasznosítottam a műsorkészítésben is. Az, hogy a kötet ebben a sorozatban jelenik meg, jelzi, életművem részének tekintem a LEHETETLEN-t és a RÖGTÖN-t. Ma már büszke vagyok rájuk. VM

Vámos Miklós - Anya ​csak egy van
Az ​"Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik - az első javított - kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós - mindközönségesen: félbolond - anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - a szerző írói nyílvesszeje célba talált. "Nem voltam képes abbahagyni a röhögést, bökdösött pedig a Zsuzsa, bámult rám a Sári, a Julcsi, meg az egész gyásznép, az a másfél tucatnyi ember, aki eljött anya temetésére Rávallott ez az utolsó tréfa, és persze rám, észrevehettem volna a halotti anyakönyvi kivonaton, hogy téves az évszám, anya fiatalítási célból a születési évét átjavította a személyijében, azt vették alapul, észrevehettem volna a sírkövesnél is, de én nem szoktam észrevenni azt, amit kéne, vagy csak későn, túl későn, így hát anya életéből végleg elveszett tíz év, s a veszteséget márványba vésték az örökkévalóságnak, pontosabban tíz évre, urnafülke esetén ennyi a porladási idő, jaj, nehogy elfelejtsem meghosszabbítani, ahogyan anya felejtette el apát, illetve ahogyan mindannyian elfelejtettük Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE"

Vámos Miklós - Jaj
Mi ​volna - írta Vámos Miklós a regényt elindító fikcióról -, ha befutna egy vonat a Nyugati pályaudvara, a szerelvény marhavagonokból állna, s lekászálódnának róla mindazok a rokonaim, akiket sohasem ismerhettem, mert különféle haláltáborokban végezték?! Mi vona továbbá, ha így nyert népes családommal - aj,mindig erre vágytam - együtt élhetnék; ha volnának unokatestvéreim, nagynénikéim, s a többi hozzátartozóim, annak rendje szerint?! Hogyan illeszkednének (?) be életünkbe és hogy illeszteném be őket az én életembe?!" - Vámos Miklós abban az életkorban jeleníti meg a negyven éve halott nagyszülőket, nagynéniket és nagybácsikat és a többi rokont, amelyben elérte őket a halál. Gyönyörű, csábos, éretten asszonyos nagynénik, életerős, mindazonáltal fontoskodóan nagyképű nagybácsik népesítik be rövidesen a lakást. Mondani se kell; sok baj van velük, elvégre köztudomású, hogy a család sok bajjal jár - feltéve, ha van! Ha van, úgy, ahogyan az természetes, egészséges és normális. De a második világháború óta semmi sem maradt egészen az. A kötet második fele a Világszezon című tragikomédia, rokon szemléletű a kisregénnyel. A Szegedi Nemzeti Színház mutatta be 1986-ban, nagy sikerrel. Egy tengerparti strandon vagyunk, mi, a világ különféle tájairól érkezett férfiak, nők, gyermekek, kutyák és papagájok. Nem értjük egymás nyelvét, szenvedünk e zsúfoltságtól, az olajszennyezett tengertől, a savas esőtől és a hadgyakorlatoktól - de azért igyekszünk jól érezni magunkat. A szerző biztosít bennünket baljós jövőnk felől, arra az esetre is, ha netán a harmadik világháború mégsem következnék be. Innét nézve már (még) az átlagos és szegényes turizmus kínjai is gyöngéd aggódást váltanak ki belőlünk, elvégre csak az szenvedhet a strandon, aki él.

Vámos Miklós - 135 ​lehetetlen történet
Vámos ​Miklós tévéműsora, a 'Lehetetlen' 73 adást ért meg. Ez a kötet nemcsak azt tartalmazza, ami a tévében elhangzott, olvasható benne több olyan történet is, amely először itt kap nyilvánosságot.

Vámos Miklós - Álmaimban ​valahol
A ​kisregény szerintem nem abban különbözik a nagytól, hogy rövidebb. Filmes hasonlattal előbbi kistotálokkal és közeliekkel operál, utóbbiból nem hiányozhat a nagytotál, a széles látószög, a tabló. Úgy is mondhatnám, hogy a kisregény emberközelibb ábrázolásmódokkal él. Hosszú és kacskaringós életem során hét kisregényt írtam. (Eleddig.) Az Ének évadá-ban megjelent három. Itt a többi négy. Emezekben az alvás közbeni és az éber álmok adják a vezérfonalat. Reális és szürreális vágyálmokkal tetézve. Ne tessék fölébredni. Különös, hogy éppen engem választottak, a lomha értelmiségit, bár néhány éve rendszeresen járok teniszezni, sajnos, kénytelen vagyok belátni, hogy ez az egyetlen esélyem a világhírre, pedig ifjúkoromban nagyképűen hirdettem: mire a negyedik ikszbe lépek, meg fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, most harmincegy múltam, s biztosan tudom, hogy tévedtem, kiben vagy miben keressem a hibát? magamban? származásomban s anyanyelvemben? a díjbizottság irodalmon kívüli szempontjaiban? a világ politikai és gazdasági helyzetében? a szerencse forgandóságában? utóbbi most mégis nekem kedvezett, én lettem a magyar űrhajósjelölt. Már tudom: a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi, magyarok, például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt! mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem beszélve a Felkelő Napról.

Vámos Miklós - bárnovellák ​+ Fakciók
"TÖRTÉNETMESÉLÉS ​az én foglalkozásom, kedves barátaim, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű. Az ún. életműsorozatomban néhány éve megjelent a Majdnem összes, mely voltaképp egy válogatott novelláskötet akart lenni. A cím inkább vicces, mint pontos: az e műfajban írott munkáimnak nagyjából a fele fért bele. A maradék 50%-nak a felét szerintem nem érdemes újrapublikálni. A másik fél került ebbe a kötetbe. Egyrészt igazán régiek, amelyek bár címmel jelentek meg, 1998-ban. Másrészt igazán újak, amelyeket fakció alcímmel írtam a legutóbbi években. A faction újabban az angolszász tájakon használatos kategória, az olyan szövegeket nevezik így, melyek fiction és non fiction - szépirodalom és tényirodalom - határmezsgyéjén mozognak. Tehát: bárnovellák + Fakciók. (A kis- és nagybetűhasználat szándékos.) Szűk negyedszázad választja el őket egymástól. Megfigyelhető, fejlődött-e a szerző ezalatt. Ha igen, hogyan? honnan? hová?" (a Szerző)

Vámos Miklós - bár
"Art ​várta, hogy befusson a lány, akit a Zanzibárban ismert meg két napja. Várta, de nem túl izgatottan. Egy ilyen bárkapcsolat eléggé kiszámítható ívű. Tíz évvel ezelőtt Art még tisztára takarította a lakást, virágot tett az ólomkristály vázába, s megpróbálta beszerezni az illető nő kedvenc italát, ha tudta. Ha nem, igyekezett kitalálni. Most hason feküdt a szőnyegen, s egy rondán gépelt kéziratot olvasott. Kortárs magyar író - Art látásból ismerte, kötözködő mitugrász - novellája volt, melyet holnap kell fölolvasnia a rádióban, húszezer forintért. Megéri. Bár a szövegtől tarkótájt fájni kezdett a feje. A kortárs magyar író végtelen párbeszédekben nyilvánult meg, két hőse mögé bújva. Minden megszólaláshoz szolgálatkészen odabiggyesztette: - mondta Béla. - mondta Bella. - mondta Béla. - mondta Bella. Istenem, ki a fene mondaná, ha összesen két szereplő van? Miért nem egyénítette őket inkább? Egy nő másképp fejezi ki magát, mint egy férfi, nem igaz? Hemingway jutott eszébe, aki a legritkább esetben jelöli a beszélőt. Ha mégis, könnyű a dolga: angolban van két "ő", külön a férfinak és a nőnek, he és she. A magyarban is bevezethetnénk. Csak elhatározás dolga. Lehetne például ő és öe. Ő, a középkorú színművész várja, hogy öe, a szőke bárkapcsolat megérkezzék, s minél hamarább levetkőzzék. Hogy ez miért nem jut eszébe egy írónak?"

Vámos Miklós - Borgisz
A ​szerző írja könyvéről: Harmadik könyvem ez, valamiképpen mégis bemutatkozásnak érzem. Az első kettő kötet ugyanis novellás kötet volt. A Borgisz pedig regény. Talán nincs is két ennyire különböző látásmódot igénylő műfaj, hiába hívják mindkettőt prózának. Még annyi kívánkozik ide, hogy a Borgisz nem valamely XVII. századbeli orosz trónkövetelő neve, hanem nyomdai szakkifejezés, a kilencpontos betűméretet jelöli.

Vámos Miklós - Ének ​évada
"Három ​kisregény került ebbe a kötetbe. Az Én és én egészen ifjúkori munka, húszas éveim végén írtam (1979), miután eltöltöttem egy szűk hetet Bábolnán, az akkori szocializmus kiemelt állami gazdaságában, mely állattenyésztésre szakosodott, sorozatgyártott boldogtalan csirkétől sikeres versenylóig. Az Emily néni szakálla címűt tizennégy évvel később írtam (1993). Angoltanfolyamra jártunk Kepes Andrással, mely nagyjából a kisregényben olvasható módszerrel próbált középfokú tudáshoz juttatni bennünket, egy hónap alatt. Nem bentlakásosan, csak bejárósan. A siker elmaradt. Eléggé filmszerűnek éreztem a témát, és egy darabig fontolgatta az Objektív Stúdió, hogy lecsapjon rá, végül ez elmaradt, már nem emlékszem rá, miért. Az, hogy miképpen zajlott az ilyesmi a magyar filmgyártásban, a következő kisregény egyik fejezetében valamelyest körvonalazódik. A Márkez meg én újabb tizenegy év múltán született (2003-4). Ez volt az első szemérmes kísérlet valamiféle önéletrajzi szöveg létrehozására. Ihletője a spanyol nyelv volt, melyet nagy erőkkel igyekeztem magamba szívni, mert el akartam olvasni eredetiben a Száz év magány című regényt. Sikerült. Gabriel García Márquezt közeli szellemi rokonomnak éreztem és érzem. Képe a konyhában lóg, azon a falon, ahol a családtagjaim fotói..." (a Szerző)

Vámos Miklós - Háromszoros ​vivát
A ​kötetben szereplő művek: - Irónia (hangjáték) - Égszakadás, földindulás (komédia egy hullával) - Panoptikum (hangjáték) - Asztalosinduló (szomorújáték) - Ide meg csak reggel süt egy darabig (életkép) - Háromszoros vivát (képtelen krónika)

Vámos Miklós - A ​New York–Budapest metró
Egy ​magyar színész kijut Amerikába ösztöndíjjal. Elhatározza, hogy ott is szerencsét próbál a szakmájában. Bejárja az egész országot, tíz fejezetben tanít, rendez, játszik, próbafelvételekre megy, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát. Máskor sejti, még az sem elég.

Vámos Miklós - Húrok
"Kellenek ​a HÚROK. Ütőn, hangszeren, fémből, műanyagból vagy bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra, mind a teniszütőre sodorták. Ezeknél is nélkülözhetetlenebbek az érzelmi húrok, ha azokon játszunk, nagy baj nem lehet. A tudás fontosabb, mint a pénz. Az érzelmek fontosabbak, mint a tudás. E két elvet követve leélhető egy tartalmas élet ezen a földön. Tizennégy évesen kezdtem GITÁROZNI. Hamarosan zenekart alakítottam. Bródy Jánossal ekkor tájt ismerkedtem össze. Elmúltam húsz, amikor különféle okokból (részletek a könyvben) kiszálltam a Gerilla együttesből, mélyen megbántva, csalódottan. Aztán negyvenkét évig (tavaly márciusig) nem vettem a kezembe gitárt. Harmincegy voltam, amikor először jártam TENISZPÁLYÁN. Azóta rendszeresen játszom. (Küzdök.) Átlagosan heti háromszor. Télen-nyáron. Ha esik, ha fúj. Bármiféle utazás lehetőségét fontolgatva először mindig azt mérlegelem, hány tenisz maradna ki. Nem vagyok normális, belátom. Életem két meghatározó SZENVEDÉLY-éről szól a Teniszezz velem... és a Ha én Bródy volnék. A harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás kapcsolja őket össze. Amikor ezt Bródy Jánosnak megemlítettem, azt mondta: Mázlista vagy! Sokaknak egy igazi szenvedély sem jut. Az volna szép, ha az olvasó ütőt vagy gitárt ragadna e könyv hatására. Esetleg mind a kettőt, bár talán nem egyszerre." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Jánoska ​és a Farkas
Adva ​van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) A régi címből (Utazások Erotikában - Ki a franc az a Goethe?) kiszerettem, újat kapott: Jánoska és a Farkas. Tudom, szokatlan megoldás, de... hátha szerencsét hoz. Gőte János Farkas valószínűleg helyeselné.

Vámos Miklós - Teniszezz ​velem! (én sem tudok még...)
Kedves ​olvasóm, boldog vagyok, hogy újra veled lehetek, s gratulálok, hogy megvásároltad ezt a könyvet. Jól választottál. E könyv tárgya a Tenisz. Ha szenvedélyes játékos vagy, nem kell magyaráznom, mi abban az érdekes. Ha még életedben nem volt ütő a kezedben, kiderülhet számodra, mit vesztesz. Ha "hivatásos" (itthoni értelemben) teniszező vagy, megtudhatod, hogyan vélekednek rólad s önmagukról a - pénzügyi szempontból - "igazi" amatőrök. Kapsz mindehhez némi filozófiát, külföldi tenisszakkönyvekből és -lapokból összeolvasott tippeket, ráadásként moralizálást, lélekrajzot, önvallomást. Nem leszel velem elégedetlen (most sem), ezt bízvást ígérhetem, de - ezúttal a világmegváltás elmarad.

Vámos Miklós - Dr. ​Orángutay Tivadar
A ​mese főhőse ifjabb Orángutay Tivadar, a kismajom. Családjában mindenki legalább doktor, de inkább professzor vagy akadémikus. Ha végigolvassátok Vámos Miklós nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is tanulságos meséjét, megtudhatjátok, hogyan bukdácsolt a felnőttek világában, mi-mindent kellett megtanulnia a kismajomnak, mire felnőtt, és rajztanár lett belőle. És micsoda rajztanár! Olyan, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén, nagyon szereti őket, és nagyra értékeli varázslatos fantáziavilágukat. Ifjabb Orángutay Tivadar Arra tanítja a gyerekeket, hogy nem mindig kell ám utánozni a felnőtteket. Hogy nem mindig hiba, ha eltévesztjük az arányokat. Hogy nem mindig érdemes kijavítani, ha valamit a kelleténél nagyobbnak vagy kisebbnek rajzoltunk. Mert a világ nemcsak olyan, amilyennek látszik, hanem olyan is, amilyennek képzeljük. És ha ezt tudjuk, akkor már nyugodtan rajzolhatunk kilenclábú szamarat, hatfejű borjút, háromszárnyú galambot, négyfülű embert vagy akármit. Nem igaz?

Vámos Miklós - Sánta ​kutya
Nők ​mozgatják a világot, kétlem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ők szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, rendszerint ők is temetnek el. Asszonyi sors Magyarországon a múlt (XX.) században - hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig.Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szoborban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet s fejet nékik hajtván, szívből, igazán.

Vámos Miklós - Valaki ​más
A ​szerző írja új, válogatott novelláit tartalmazó könyve elé: "Amikor e kötet terve fölmerült, sokat tűnődtem, milyen szempontok alapján válogassak novelláim közül. De végül félretoltam az okos megfontolásokat, s a szívemnek legkedvesebb írásokra szavaztam. Elhatároztam, hogy nem változtatok rajtuk - az ember ne retusálja a múltját -, ám azért apróbb javításoknak mégsem tudtam ellenállni. Publikált novelláim negyedrésze szerepel a kötetben. Közülük a legrégebbi már tizenöt éves. Úgy gondolom, első írói korszakom lezárása ez a könyv. A novellafolyó apadóban. Olyan érzés, mintha ifjúkori szerelmem cserbenhagyott volna. Pedig inkább én szakítottam ővele. Ezt az agyonbonyolódott világot egyre kevésbé tudom szeletekben ábrázolni, nagyobb formák felé fordultam. De a válás fáj. Mert a novella olyan, mint az ijfúság: gyors, forró, rövid, szertelen, s gyakran kissé igazságtalan, hiszen csak egyetlen harapás a valóságból, egy (ízes? fanyar? keserű? édes?) falat élet."

Vámos Miklós - Én ​és én
Nyika ​(Richter Margit) 1950-ben született, konszolidált körülmények között nőtt fel. Látszólag semmi sem akadályozhatta volna meg a tisztes karriert, hogy eminensként tanuljon, férjhez menjen, gyereket szüljön, a társadalomnak hasznos tagja legyen. Mégis, édesanyja öngyilkossága után, Nyika veszélyes, lejtős útra tér: előbb csak felelőtlen, kerüli az iskolát, aztán tékozolni kezdi önmagát is, rövid és megalázó testi szerelmek juttatják egyre lejjebb, egészen a börtönig. Édesapja gyönge, hiába akarja megállítani a folyamatot, nem segíthet. Kiszabadulás után ismét kalandokba sodródik Nyika - a véletlen menti meg az újabb lebukástól. S a véletlen hozza a menekvést is: Tamást. Összeházasodnak, Nyika ikreket szül... látszólag megnyugodott, mintha végérvényesen "elfeledte volna" a múltját. A múlt mégis megjelenik, szükségszerűen. "Mikor ezt a regényt írni kezdtem, még meg tudtam volna mondani, kiről (kikről) mintáztam Nyikát. Még elmesélhettem volna - író-olvasó találkozókon rendszeresen fölbukkanó kérdés -, milyen élmények alapján készült ez a könyv. De írás közben sok minden átalakul, a szöveg élni kezdi a saját életét, egyik dolog hozza a másikat, összefonódik az élmény a fikcióval. Megváltoztak a helyszínek, a történet, legfőképpen a hős, először is nő lett a férfiból, másodszor is... No, hisz ez majd kiderül, ha elolvassák. Annyi bizonyos, hogy régi jegyzeteimet nézegetve, egy szakállas vicc jut eszembe. Ismerik? Kérdést intéznek a jereváni rádióhoz: igaz-e, hogy Kohn százezer pengőt nyert kártyán? Igaz, de nem kártyán, hanem lóversenyen, nem százezret, csak százat, nem Kohn, hanem Grün, nem nyert, ellenben vesztett... Körülbelül így áll a helyzet az eredeti történettel is. Ezért hát ez a könyv nem kulcsregény. Mi több, ahogy telik az idő, kezdem azt hinni, hogy Nyika - hódolat Flaubert-nak - többé-kevésbé én vagyok.

Vámos Miklós - Hanyatt-homlok
"... ​indulunk! -ordítja valaki, többen üdvrivalganak, mások derékig kilógnak az ablakon, s integetnek a sapkájukkal, az általános örömmámor rám ragad, ugrálok a helyemen, indulunk, indulunk!. Már tudom (honnét?): a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi magyarok például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt!, mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem is beszélve a Felkelő Napról - "

Vámos Miklós - Töredelmes ​vallomás
Egy ​életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát - történetet - írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, "odaülök, rövidülök" jeligére. A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit - vagy nagyon - szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon... értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.

Vámos Miklós - Zenga ​zének
"E ​regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes…) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme. Az első kiadás idején (1983-ban) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Előszó ​az ábécéhez
A ​szerző pályakezdő kötetében 22 elbeszélés szerepel.

Vámos Miklós - Beatles ​és én
"Ezt ​a kötetet énekelve kellene olvasni, bármily furcsán hangzik. Ha az nem megy (nincs az agy chipjében egy-egy dallam), akkor az eredeti fölvételeket hallgatva (YouTube, CD, DVD). Elsősorban azoknak ajánlom, akik valamilyen módon Beatles-számokat akarnak énekelni. És ugyan ki ne akarna néha? Akár hangszerrel kísérve önmagukat, akár csak úgy egyedül, nagyra nyitva a szájukat. Azokra is számítok, akik házibulik alkoholtól fényes negyedóráiban zendítenek rá, esetleg kórusban. Meg azokra, akik csak a fürdőszobában képzelik magukat a liverpooli négyes valamelyik tagjának a helyébe. Az sem rossz, ha nézve hallgatják, s beleénekelnek. Netán tercelnek. Hozzárögtönöznek nem létező szólamokat. Minimálprojekt: rádünnyögik a magyar szövegeket, kötettel a kézben. Határozott szerelmi vallomás - négy ember a célszemély. Őszinte főhajtás az életművük előtt. Szíves törlesztés, réges-régi adósságé. Minden perc élvezet volt, míg készítettem. Ugyanezt kívánom a Beatles magyar rajongóinak. LET IT BE ÚGY LEGYEN LET IT BE ÚGY LEGYEN LET IT BE ÁÁMEN" (a Szerző)

Vámos Miklós - Félnóta
Ez ​az a könyv, amelyben a nyolcvanas évek elején igyekeztem megírni, hogy voltaképp mi történt velünk, elérve vagy túllépve a krisztusi kort, mi lett a nemzedékemmel, a barátaimmal, a szerelmeimmel. Még nem voltam harminc, amikor nekifogtam. Harminchat éves lettem én, mire megjelent, 1986-ban. Azóta mindig makacsul megakadályoztam, hogy a Félnóta újra kiadódjék (magvasnak vélt okaimról elő- s utószót írtam, akit érdekel, lássa ott). 1986 - vagy inkább '85, akkor kaptam a második korrektúrát - óta nem olvastam. Most igen. Nagyon fölkavart. Ez persze mindegy. El sem tudom képzelni, hogy a harminc alattiak mit szólnak hozzá. Sok benne a számukra ismeretlen kifejezés, a géemkától a Konsumex dolláros boltig. Ám e fogalmak nem lényegesek. A regénynek a hatvanas évek magyar történelme és politikai viszonyai csupán a hátterét adták, semmilyen módon nem a témáját. A Félnóta a barátságról, a szerelemről, az árulásról, a gerincről, a szolidaritásról és hűségről szól. Gondolom én. Másként: az ifjúságról. Az enyémről biztosan. A miénkről.

Vámos Miklós - Ha ​én Bródy volnék
V. ​M. (ejtsd: véem) elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről (ejtsd: béjé). Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J. -ről. De B. J.-nek semmi kedve hozzá. Arra hivatkozik, hogy ő nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Legföljebb igazán önbizalomszegényes napokon. B. J. tevékenysége véglegesen és visszavonhatatlanul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentették a belépőjegyet a magyar költészethez. A magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is elénekelhetőek a rock színpadon, megfelelő zenével. B. J. mindig izgatta V. M-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intézmény és jelenség. A saját kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagyhatású szövegíró sehol. Rock dalok szerzőinek ritkán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs, és sorolhatóak tovább a nemzetek.

Kollekciók