Ajax-loader

Vámos Miklós könyvei a rukkolán


Vámos Miklós - Hetvenkedő
Nagyjából ​húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt? Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de tényleg. Megkértem Szabó T. Anna költőt, hogy az általam kiválogatott ötsorosokból (ez a készlet negyven százaléka) jelölje meg azokat, amelyeket kihagyna. Ő ehelyett visszaimádkozni akart néhányat. Nem hagytam. Előszavából idézek, pirulva: "Nagy kincs az ilyen, magas színvonalából soha nem engedő író, akit még életében megért és szeret a nagyközönség, akinek gyógyírként, ajándékba is megveszik és boldogan ajánlják a regényeit... Az új Vámos-könyv azért is nagy dobás, mert legjobb tudomásom szerint példátlan vállalkozás: nemcsak a magyar limerick történetében lesz fontos lépés, de az egész műfajba hoz új színt azzal, hogy önéletrajzi, mondhatni lírai limerickeket sorakoztat a klasszikus limerickek mellé, és egy teljes köteten át variálja és teszi izgalmassá a versformát."

Vámos Miklós - Az ​isten szerelmére
Ezúttal ​Mándy Iván kedvenc mondata a cím. Vámos Miklós egyrészt azokat az ironikus portréit adja közre (Örkény, Déry, Mándy, Kodály, Mészöly stb.), amelyek a Hogy volt című kötetben réges-régen már megjelentek csupa olyan nagyságról, akiket személyesen ismerhetett. Másrészt azokat a szövegeit, amelyek kötetben most először látnak napvilágot. Utóbbiak a huszadik század közepének legendás szerzőiről (Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva és mások) szólnak, kellő komolytalansággal.

999645591a
elérhető
9

Vámos Miklós - Borgisz
A ​szerző írja könyvéről: Harmadik könyvem ez, valamiképpen mégis bemutatkozásnak érzem. Az első kettő kötet ugyanis novellás kötet volt. A Borgisz pedig regény. Talán nincs is két ennyire különböző látásmódot igénylő műfaj, hiába hívják mindkettőt prózának. Még annyi kívánkozik ide, hogy a Borgisz nem valamely XVII. századbeli orosz trónkövetelő neve, hanem nyomdai szakkifejezés, a kilencpontos betűméretet jelöli.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Vámos Miklós - Tiszta ​tűz
_I. ​(első fül)_ Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg. Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát. Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi. A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval. _II. (hátsó fül)_ Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan. Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Vámos Miklós - Utazások ​Erotikában
A ​szerző a következő egyszerű alapötlet bűvöletében írta meg ezt a könyvet: elmesélhető-e egy ember - egy férfiember - élettörténete úgy, ha voltaképpen csupán szerelmi históriáit és nőügyeit taglaljuk. Sorsunk talán legfontosabb vonatkozása az, hogy kikhez fűz(ött) minket szerelem vagy erotikus vonzalom, vegyünk egyszer szemügyre regényhőst ilyen alapon. A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában. Ez sem a véletlen műve. Hősünk, Jánoska, azaz dr. Mester János, Goethe életének és munkásságának elszánt kutatója. Minthogy a költőfejedelem szerelmi ügyeivel is foglalkozik, tudja, Goethének legalább (esetleg: több mint) száz nője volt. Őneki, Mester Jánoskának, mindössze tizet engedélyezett a szerző. Három feleség, hét egyéb. Róluk szól a regény.

Dunapest_v%c3%a1mos_mikl%c3%b3s
elérhető
3

Vámos Miklós - Dunapest
Dunapest ​- Linda, az Angliában élő francia nő (negyvenes) értette így félre egyszer fővárosunk nevét. Magyar származású férje halála után vaktában fölszáll az első repülőgépre, ami történetesen Budapestre indul. Itt megismerkedik egy fiatal lánnyal, Tóth Julival (húszas) és két fiatalemberrel (harmincasok). A lány meghívja magához a regény fő helyszínéül szolgáló patinás bérházba, a Pozsonyi út 38-40.-be. Az 1938-ban készült épület múltja és jelene köti össze a cselekmény két szálát. Csillagos ház volt 1944-ben a Pozsonyi 38., a vele egybeépített 40. pedig svájci védettségű is. Történelmi alakok, Carl Lutz, a svájci alkonzul és Raoul Wallenberg, a svéd követségi titkár is felbukkannak a regény során - ők ketten egy közepes város teljes lakosságát kitevő embert mentettek meg 1944-ben. A ház valós lakóinak (Hatvany Lajos, Szép Ernő, Heltai Jenő) vagy képzeletbeli tulajdonosainak sorsa révén fiction és non-fiction kígyója szétválaszthatatlanul tekeredik össze Vámos Miklós legújabb könyvében - jelenné téve azt, ami múlt.

Vámos Miklós - Igen
Az ​én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze, amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most. Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni. Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet.

Vámos Miklós - Töredelmes ​vallomás
Egy ​életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát - történetet - írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, "odaülök, rövidülök" jeligére. A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit - vagy nagyon - szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon... értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.

Vámos Miklós - Jánoska ​és a Farkas
Adva ​van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) A régi címből (Utazások Erotikában - Ki a franc az a Goethe?) kiszerettem, újat kapott: Jánoska és a Farkas. Tudom, szokatlan megoldás, de... hátha szerencsét hoz. Gőte János Farkas valószínűleg helyeselné.

Vámos Miklós - Ha ​én Bródy volnék
V. ​M. (ejtsd: véem) elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről (ejtsd: béjé). Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J. -ről. De B. J.-nek semmi kedve hozzá. Arra hivatkozik, hogy ő nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Legföljebb igazán önbizalomszegényes napokon. B. J. tevékenysége véglegesen és visszavonhatatlanul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentették a belépőjegyet a magyar költészethez. A magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is elénekelhetőek a rock színpadon, megfelelő zenével. B. J. mindig izgatta V. M-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intézmény és jelenség. A saját kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagyhatású szövegíró sehol. Rock dalok szerzőinek ritkán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs, és sorolhatóak tovább a nemzetek.

Vámos Miklós - Zenga ​zének
_„E ​regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes…) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme. Az első kiadás idején (1983-ban) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká.”_ - írta az akkor új, 1996-os kiadás fülszövegében a szerző. Azt a kiadást az elmúlt huszonegy évben két újabb is követte már. Az új és újabb olvasóknak azonban érdemes lesz megvenniük ezt a még újabbat is. Hogy ismét meggyőződhessenek róla: bizony hogy szenzáció ez a regény így, harmincnégy év múltán is.

Vámos Miklós - Ki ​nem küldött tudósítónk jelenti
Mi ​a dolga a kiküldött tudósítónak? Természetesen a tudósítás, tájékoztatás. És a ki nem küldött tudósítóé? Ugyanaz. Csakhogy míg az előbbitől elvárják, témájától lehetőleg ne térjen el, az utóbbi számára kötelező a szabad asszociálás, különösen ha ő maga e sajátos "intézmény" életre hívója, egyszersmind egyetlen munkatársa. Hétről hétre nagy érdeklődés kísérte az Élet és Irodalomban megjelent cikkeket, amelyeket Vámos Miklós olyan helyszínekről keltezett, ahova "nem küldték ki". Most kötetbe gyűjtve is kézbe vehetjük a szokatlan hangvételű és nézőpontú "jelentéseket". A szellemes, fanyarul ironikus írások - foglalkozzanak bár a hazai vagy a külföldi közélettel - arra figyelmeztetnek, a társadalomban nincsenek egymástól elszigetelt jelenségek, a problémakörök, ha a paradoxonokkal és önellentmondásokkal teljesek is, összefüggenek egymással.

Vámos Miklós - Márkez ​meg én
"Előzetes ​bejelentés nélkül, incognito látogatott Budapestre a Nobel-díjas író, mindannyiunk kedvence. E könyvben bárhogyan nevezhetném, az egyszerűség kedvéért Márkeznek hívom. Nyomós okból jött ide, majd kiderül. Én ezúttal Mákos Tibor szakácsmesterként működöm, később azért adódhatnak még meglepetések. Szó kerül köztünk nőkről, irodalomról, babonáról, szerencséről, magányról, válásról, félrelépésről, barátságról, szívről, lélekről. Vannak dolgok pedig, melyekről magamtól soha nem beszélnék. De míg ő itt van, minden egészen más." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Húrok
"Kellenek ​a HÚROK. Ütőn, hangszeren, fémből, műanyagból vagy bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra, mind a teniszütőre sodorták. Ezeknél is nélkülözhetetlenebbek az érzelmi húrok, ha azokon játszunk, nagy baj nem lehet. A tudás fontosabb, mint a pénz. Az érzelmek fontosabbak, mint a tudás. E két elvet követve leélhető egy tartalmas élet ezen a földön. Tizennégy évesen kezdtem GITÁROZNI. Hamarosan zenekart alakítottam. Bródy Jánossal ekkor tájt ismerkedtem össze. Elmúltam húsz, amikor különféle okokból (részletek a könyvben) kiszálltam a Gerilla együttesből, mélyen megbántva, csalódottan. Aztán negyvenkét évig (tavaly márciusig) nem vettem a kezembe gitárt. Harmincegy voltam, amikor először jártam TENISZPÁLYÁN. Azóta rendszeresen játszom. (Küzdök.) Átlagosan heti háromszor. Télen-nyáron. Ha esik, ha fúj. Bármiféle utazás lehetőségét fontolgatva először mindig azt mérlegelem, hány tenisz maradna ki. Nem vagyok normális, belátom. Életem két meghatározó SZENVEDÉLY-éről szól a Teniszezz velem... és a Ha én Bródy volnék. A harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás kapcsolja őket össze. Amikor ezt Bródy Jánosnak megemlítettem, azt mondta: Mázlista vagy! Sokaknak egy igazi szenvedély sem jut. Az volna szép, ha az olvasó ütőt vagy gitárt ragadna e könyv hatására. Esetleg mind a kettőt, bár talán nem egyszerre." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Dr. ​Orángutay Tivadar
A ​mese főhőse ifjabb Orángutay Tivadar, a kismajom. Családjában mindenki legalább doktor, de inkább professzor vagy akadémikus. Ha végigolvassátok Vámos Miklós nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is tanulságos meséjét, megtudhatjátok, hogyan bukdácsolt a felnőttek világában, mi-mindent kellett megtanulnia a kismajomnak, mire felnőtt, és rajztanár lett belőle. És micsoda rajztanár! Olyan, aki kiválóan ért a gyerekek nyelvén, nagyon szereti őket, és nagyra értékeli varázslatos fantáziavilágukat. Ifjabb Orángutay Tivadar Arra tanítja a gyerekeket, hogy nem mindig kell ám utánozni a felnőtteket. Hogy nem mindig hiba, ha eltévesztjük az arányokat. Hogy nem mindig érdemes kijavítani, ha valamit a kelleténél nagyobbnak vagy kisebbnek rajzoltunk. Mert a világ nemcsak olyan, amilyennek látszik, hanem olyan is, amilyennek képzeljük. És ha ezt tudjuk, akkor már nyugodtan rajzolhatunk kilenclábú szamarat, hatfejű borjút, háromszárnyú galambot, négyfülű embert vagy akármit. Nem igaz?

Vámos Miklós - Hogy ​volt
Vámos ​Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról. Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük.

Vámos Miklós - Legközelebb ​majd sikerül
Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk - élet-halál kérdése -, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám. Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle. A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.

Vámos Miklós - Hattyúk ​dala
EZ ​EGY ODA-VISSZA REGÉNY. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza. Mindenesetre sem a szövegnek, sem az olvasóknak nem árt, ha kétszer. A szerző azért nagyon örül, ha legalább egyszer. EZ AZ IDŐ REGÉNYE. A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és haladást. Gyászt és reményt. EZ EGY TÖRTÉNELMI REGÉNY. Egy város, egy nép, egy törzs históriája. A jelenből indul, s hátrál visszafelé a múltba. Kétezer év magány. A cselekmény összetartó ereje egy titokzatos szöveg, a Hattyús kézirat, a manuscriptum. Minden korokban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. Ennek folytán a magyar nyelv kialakulásának néhány fordulópontját is számba veszi. EZ EGY HITTEL ÉS ISTENEKKEL FOGLALKOZÓ REGÉNY. A világvallások így vagy úgy szerepet - szereplőt - kaptak benne. EZ TALÁN NEM IS EGY REGÉNY, HANEM EGY REGE. Amolyan eposzféle, prózában. A fejezetek nem a hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz. EZ TALÁN NEM IS EGY ... hanem valamiképpen több. Sokkal több. Így hát többszörös üdv az olvasónak.

Vámos Miklós - Hanyatt-homlok
"... ​indulunk! -ordítja valaki, többen üdvrivalganak, mások derékig kilógnak az ablakon, s integetnek a sapkájukkal, az általános örömmámor rám ragad, ugrálok a helyemen, indulunk, indulunk!. Már tudom (honnét?): a népcserében veszünk részt, a nagyhatalmak úgy döntöttek, föl kell frissíteni a világ vérkeringését, emiatt a népek helyet cserélnek, mi magyarok például mostan átköltözünk Nyugat-Németországba, a nyugatnémetek pedig jönnek Magyarországra. Jobban szerettem volna, ha Franciaország jut nekünk, de hiába, ez lett a sorsolás eredménye, a franciák a bolgárokkal kerültek párba, majd meglátjuk, ki csinált előnyösebb cserét, irigylem a svédeket és a norvégokat, ők tudniillik Floridát kapták, a keletnémetek és az osztrákok pedig Japánt!, mázlisták, mennyi sok tengerük lesz, nem is beszélve a Felkelő Napról - "

Vámos Miklós - Lehetetlen ​+ Rögtön
LEHETETLEN ​(1995-1997) Úgy kezdődött, hogy Szegvári Kati és Érdi Sándor nógatott, csináljak már egy tévéműsort. Elhessegettem őket. Végül leírtam, mire gondolok. Tartok egy rövid bevezetőt, utána behívom a vendégem, és ő történeteket mesél magáról. Felelevenítjük a régi, ráérős történetmesélés hagyományait. Megmutatták a tévé akkori vezetőjének, ő elolvasta, s azt kérdezte: - Jó. De mi lesz a műsor? Sosem értettem, miért lett ennyire népszerű, persze, örültem neki. Nem bántam volna, ha három-négymillióan olvassák a regényeimet, s csak nyolcvan-százezren nézik a LEHETETLEN-t. Nem baj, közös öröm, dupla öröm. RÖGTÖN (2000-2001) Már három éve nem tévéztem, és csöppet sem hiányzott, amikor a Magyar Televízió éppen új elnöke (elnökök jöttek és mentek) üzent értem. Ekkor tájt a nemrég alakult kereskedelmi tévék már kiütötték az államit. Meglepően fiatal ember fogadott, idősebbre számítottam. Azt mondta, az MTV-t - így hívták még - cserben hagyták a nagy sztárjai, legyek kedves segíteni, csináljak új műsort. Gondolkodtam, s fölajánlottam, jöjjenek el, nézzék meg a RÖGTÖN SZÍNHÁZ-at az IBS-ben, ebből talán lehetne tévés produkciót csinálni. Nem jöttek el, de megbíztak bennem. Így elindult a képernyőkön a RÖGTÖN. Két tévéműsor emlékére készült ez a kötet. Állandóan kérdezgették (-ik) az újságírók, hogyan fér meg bennem a prózaírás és a tévézés. Úgy érzem, bizonyos írói tapasztalataimat hasznosítottam a műsorkészítésben is. Az, hogy a kötet ebben a sorozatban jelenik meg, jelzi, életművem részének tekintem a LEHETETLEN-t és a RÖGTÖN-t. Ma már büszke vagyok rájuk. VM

Vámos Miklós - Teniszezz ​velem! (én sem tudok még...)
Kedves ​olvasóm, boldog vagyok, hogy újra veled lehetek, s gratulálok, hogy megvásároltad ezt a könyvet. Jól választottál. E könyv tárgya a Tenisz. Ha szenvedélyes játékos vagy, nem kell magyaráznom, mi abban az érdekes. Ha még életedben nem volt ütő a kezedben, kiderülhet számodra, mit vesztesz. Ha "hivatásos" (itthoni értelemben) teniszező vagy, megtudhatod, hogyan vélekednek rólad s önmagukról a - pénzügyi szempontból - "igazi" amatőrök. Kapsz mindehhez némi filozófiát, külföldi tenisszakkönyvekből és -lapokból összeolvasott tippeket, ráadásként moralizálást, lélekrajzot, önvallomást. Nem leszel velem elégedetlen (most sem), ezt bízvást ígérhetem, de - ezúttal a világmegváltás elmarad.

Vámos Miklós - Jaj
Mi ​volna - írta Vámos Miklós a regényt elindító fikcióról -, ha befutna egy vonat a Nyugati pályaudvara, a szerelvény marhavagonokból állna, s lekászálódnának róla mindazok a rokonaim, akiket sohasem ismerhettem, mert különféle haláltáborokban végezték?! Mi vona továbbá, ha így nyert népes családommal - aj,mindig erre vágytam - együtt élhetnék; ha volnának unokatestvéreim, nagynénikéim, s a többi hozzátartozóim, annak rendje szerint?! Hogyan illeszkednének (?) be életünkbe és hogy illeszteném be őket az én életembe?!" - Vámos Miklós abban az életkorban jeleníti meg a negyven éve halott nagyszülőket, nagynéniket és nagybácsikat és a többi rokont, amelyben elérte őket a halál. Gyönyörű, csábos, éretten asszonyos nagynénik, életerős, mindazonáltal fontoskodóan nagyképű nagybácsik népesítik be rövidesen a lakást. Mondani se kell; sok baj van velük, elvégre köztudomású, hogy a család sok bajjal jár - feltéve, ha van! Ha van, úgy, ahogyan az természetes, egészséges és normális. De a második világháború óta semmi sem maradt egészen az. A kötet második fele a Világszezon című tragikomédia, rokon szemléletű a kisregénnyel. A Szegedi Nemzeti Színház mutatta be 1986-ban, nagy sikerrel. Egy tengerparti strandon vagyunk, mi, a világ különféle tájairól érkezett férfiak, nők, gyermekek, kutyák és papagájok. Nem értjük egymás nyelvét, szenvedünk e zsúfoltságtól, az olajszennyezett tengertől, a savas esőtől és a hadgyakorlatoktól - de azért igyekszünk jól érezni magunkat. A szerző biztosít bennünket baljós jövőnk felől, arra az esetre is, ha netán a harmadik világháború mégsem következnék be. Innét nézve már (még) az átlagos és szegényes turizmus kínjai is gyöngéd aggódást váltanak ki belőlünk, elvégre csak az szenvedhet a strandon, aki él.

Vámos Miklós - Előszó ​az ábécéhez
A ​szerző pályakezdő kötetében 22 elbeszélés szerepel.

Vámos Miklós - Váltás
Péter ​valahol azt olvasta: Egyetlen izgalmas regényt bárki írhatna a saját életéről. Ez a mondás tetszett neki, megjegyezte. Aztán tűnődött rajta, s idővel rájött, hogy nem is igaz. - Belőlem nem telne egy regényre... öt sorba belefér az életrajzom. Velem sose történik semmi! - panaszolta Emíliának. Erre a lány sorolni kezdte, mi történt velük abban a hónapban. Csak a múlt hétről félórát tudott volna mesélni, ám a fiú: - De hát ezek apró esetek! Ügyek. Hétköznapi történetek! - legyintett. A lány vállat vont. Azt felelte, hogy türelem, van még idő, és sok minden jöhet." Vámos Miklós új kötete valamennyi novellájának Péter és Emília a főhőse. Középiskolás koruktól a felnőtté válásig, a "lázadások" korszakától az első beletörődésekig követjük sorsukat.

Vámos Miklós - Majdnem ​összes
"Majdnem ​az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a "bár" című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert... csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek. Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young? Utóbbiról szerencsére már lemaradtam." (A Szerző)

Vámos Miklós - Beatles ​és én
"Ezt ​a kötetet énekelve kellene olvasni, bármily furcsán hangzik. Ha az nem megy (nincs az agy chipjében egy-egy dallam), akkor az eredeti fölvételeket hallgatva (YouTube, CD, DVD). Elsősorban azoknak ajánlom, akik valamilyen módon Beatles-számokat akarnak énekelni. És ugyan ki ne akarna néha? Akár hangszerrel kísérve önmagukat, akár csak úgy egyedül, nagyra nyitva a szájukat. Azokra is számítok, akik házibulik alkoholtól fényes negyedóráiban zendítenek rá, esetleg kórusban. Meg azokra, akik csak a fürdőszobában képzelik magukat a liverpooli négyes valamelyik tagjának a helyébe. Az sem rossz, ha nézve hallgatják, s beleénekelnek. Netán tercelnek. Hozzárögtönöznek nem létező szólamokat. Minimálprojekt: rádünnyögik a magyar szövegeket, kötettel a kézben. Határozott szerelmi vallomás - négy ember a célszemély. Őszinte főhajtás az életművük előtt. Szíves törlesztés, réges-régi adósságé. Minden perc élvezet volt, míg készítettem. Ugyanezt kívánom a Beatles magyar rajongóinak. LET IT BE ÚGY LEGYEN LET IT BE ÚGY LEGYEN LET IT BE ÁÁMEN" (a Szerző)

Vámos Miklós - Szitakötő
Kedves ​Barátaim - Levél Vámos Miklóstól Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barátságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem - személyes érintettség okán - régóta izgat a kérdés. A szitakötő a barátság és a nemzedék regénye. Kérdés, mire jutott a múlt század közepén (1950, plusz-mínusz valamennyi) született generáció. Nyolc főhősöm (és néhány "kültag") a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek. A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnőtt. Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás. Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltek huszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünk el, s miről maradtunk le? Mit tanultunk, s miből nem? Mit felejtettünk el, s mi vésődött belénk örökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy "örökre".) Számba vehető a várható jövő is. Sok a szitakötő-zizegés ebben a regényben. És, az egyik szereplő szavait idézve: sok a férfisírás. De nem több, mint a közös nevetés.

Vámos Miklós - Háromszoros ​vivát
A ​kötetben szereplő művek: - Irónia (hangjáték) - Égszakadás, földindulás (komédia egy hullával) - Panoptikum (hangjáték) - Asztalosinduló (szomorújáték) - Ide meg csak reggel süt egy darabig (életkép) - Háromszoros vivát (képtelen krónika)

Vámos Miklós - bárnovellák ​+ Fakciók
"TÖRTÉNETMESÉLÉS ​az én foglalkozásom, kedves barátaim, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű. Az ún. életműsorozatomban néhány éve megjelent a Majdnem összes, mely voltaképp egy válogatott novelláskötet akart lenni. A cím inkább vicces, mint pontos: az e műfajban írott munkáimnak nagyjából a fele fért bele. A maradék 50%-nak a felét szerintem nem érdemes újrapublikálni. A másik fél került ebbe a kötetbe. Egyrészt igazán régiek, amelyek bár címmel jelentek meg, 1998-ban. Másrészt igazán újak, amelyeket fakció alcímmel írtam a legutóbbi években. A faction újabban az angolszász tájakon használatos kategória, az olyan szövegeket nevezik így, melyek fiction és non fiction - szépirodalom és tényirodalom - határmezsgyéjén mozognak. Tehát: bárnovellák + Fakciók. (A kis- és nagybetűhasználat szándékos.) Szűk negyedszázad választja el őket egymástól. Megfigyelhető, fejlődött-e a szerző ezalatt. Ha igen, hogyan? honnan? hová?" (a Szerző)

Vámos Miklós - Szenvedélyes ​emberek
Vámos ​Miklós már pályája kezdetén is a kissé kesernyés, olykor álnaiv humor hangján szólalt meg, és mindmáig jellemzi írásait az irónia és az önirónia, a játszott flegma és némi kajánság. Mindazonáltal hangulataink mindennapi, közös skáláján ingadozik új novelláinak és kisregényének a kedélyvilága: önsajnálat szokványos sorsunk felett, agyonhajszoltság a pénzkereset vagy az élvezetek kedvéért, a második gazdaság és a hiánygazdaság keservei, melyek rongálják az idegrendszert, az önérzetet, a barátságot, a szerelmet és a családi érzéseket, fullasztó részvét a nálunk is szerencsétlenebbek láttán, vagy midőn abszurditással határos leleményességre kényszerülünk, hogy lebonyolítsunk valami hétköznapi ügyletet - mindehhez kell is egy-egy fintoros mosoly, szájbiggyesztés, vállvonogatás, kurta nevetés. A címadó kisregény új állomás Vámos pályáján. Hősei csúcsformájukon többé-kevésbé túljutott, negyven körüli emberek, úgy érzik, elérték, amire képesek, s most tétován keresnek valami mást, szokást, hobbit, szenvedélyt: egyszóval mindenható rögeszmét. Találnak-e boldogságot, vagy legalább lelki nyugodalmat választott játékaikban a "szenvedélyes emberek"? - teniszezők, barkácsolók, építkezők, főzőcskézők, szeretkezők: kérdi a maliciózus jelentésű cím. Ezúttal tehát nemzedékváltás tanúi is lehetünk: egy író, akinek a neve sokáig a "fiatal író" szinonimája volt, ha kora szerint még nem feltétlenül, tapasztalatai alapján érettebb korosztályba lépett.

Vámos Miklós - Kedves ​kollégák I-II.
"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A "Kedves kollégák" megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben." (Vámos Miklós)

Kollekciók