Ajax-loader

Louis de Wohl könyvei a rukkolán


Louis de Wohl - Dávid ​király
Ez ​a könyv lebilincselő írásművészettel, és a legjobb értelemben vett olvasmányosság eszközeivel állítja elénk minden idők egyik legnagyobb "story"-ját, a pásztorfiúból a zsidó birodalom királyi székébe emelkedő Dávid életpályáját. Az író - a magyar származása ellenére nálunk szinte teljesen ismeretlen Louis de Wohl - ragyogó elbeszélő művészetét dicséri, hogy ez a váratlan fordulatokban és rendkívüli eseményekben bővelkedő történet olyan természetességgel gördül elénk, mint egy tarka keleti szőnyeg vagy egy szokatlan írásjelekkel telerótt ókori tekercs. Így lesz a bibliai történetből "lege artis" megalkotott regény, a történelmi hűség, a lélektani valószínűség és a kinyilatkoztatott igazság sérelme nélkül. Mert ez a történet az ószövetségi kinyilatkoztatás része is. Dávid nemcsak nemzeti hős, mint Saul vagy Júdás Makkabeus, nemcsak országgyarapító, mint Salamon, nemcsak próféta, mint Sámuel vagy Jeremiás, hanem mindez együtt. És ráadásul költő, Isten nagyságának és hatalmának utolérhetetlen poétája, aki zsoltárköltészetével egyik meghatározója lett a zsidó-keresztény kultúrkör irodalmi fejlődésének. E minőségében mindannyian adósai vagyunk. Mindenekelőtt pedig ember volt: vakmerő a veszedelemben, szilaj a küzdelemben, szenvedélyes a szerelemben, bölcs és körmönfont a politikában és a hárem intrikái közepette, nyíltszívű és igazságra törekvő, aki az égig tud szárnyalni örömében, de képes a porba is hullani bánatában. Talán emiatt a telivér embersége miatt választotta ki magának az Úr. Mindannyiunkat megkísértett már a gondolat: mi lenne velem, az életemmel, ha teljesen - de igazán teljesen! - Istenre hagyatkoznék? (Talán nem más ez, mint Isten meghívása a kiválasztottságra.) De amikor rádöbbenünk, hogy ennek első feltétele, hogy mindenestül lemondjunk önmagunkról - visszahőkölünk. Nem vállaljuk a kockázatot. Nem bízunk eléggé Istenben. Inkább a polgári kényelem... Dávid nem hőkölt vissza. Jól vagy rosszul ment a sora, vállalt mindent. Fanatikusan bízott Istenben. Az Úr pedig hűséggel fizetett. Kézen fogva vezette, és kitartott mellette nyomorúságában és dicsőségében. amikor vétkezett, megfenyítette, de nem vetette el. Bűnbánata után megígérte neki, hogy nemzetségéből fog születni a Messiás, a népek eljövendő királya. Az emberiség megváltásának műve, mely mint egy pillér nélküli hatalmas híd kapcsolja össze az Ó- és Újszövetséget, Dáviddal lendül a magasba, és Jézussal ér ismét a földre. EGyik is, másik is Betlehemben született. A pásztorfiú pályája Jeruzsálem trónjáig ívelt, hogy uralkodjék Izrael és Júdea fölött. Az "ács fiának" pedig a kereszt magasába kellett emelkednie, hogy a világot magához ölelhesse. Louis de Wohl Dávidja halálos ágyán megérti, hogy ő csak előfutár volt. Az igazi király más lesz, egészen más. Birodalmát szerető emberi szívekből fogja felépíteni. És országának nem lesz vége.

Louis de Wohl - Isten ​kalandora
A ​spanyol nemesből jezsuita szerzetessé lett Xavéri Szent Ferenc kalandregénybe illő, merész és megalkuvás nélküli életútját mutatja be ez a mesteri kézzel megírt életrajzi regény. A párizsi egyetem kiváló képességű hallgatója, a nagyszerű szónok, bravúros lovag, gáláns társaságbeli ifjú életét egyszerre megváltoztatja egy véletlennek tűnő esemény: találkozik Loyolai Ignáccal, aki ugyancsak Párizsban tanul. Csatlakozik az Ignác körül kialakuló csoporthoz, melyből „Krisztus katonáinak”, a későbbi „Jézus társaságának” nevezett szerzetesrend magva alakul ki. A fiatal szerzetesek égnek a vágytól, hogy hirdethessék az evangéliumot a pogány népeknek. Xavéri Ferenc – roppant nehézségek és veszélyek leküzdése után – keletre hajózik és sikeresen hinti el az evangélium első magvait a Csendes-óceáni szigeteken, Indiában, Kínában és Japánban. Bátor, sőt vakmerő hithirdető volt. Ha apostoli munkája sikerrel kecsegtetett, nem hátrált meg még az életveszély elől sem. A nehéz munkában egészsége teljesen fel őrlődött. A trópusokon szerzett betegségben halt meg 1552-ben. Hívei az első pillanattól kezdve szentként tisztelték.

Louis de Wohl - Julianus, ​a hitehagyott császár
"Ez ​a hír az egész birodalmat lázba hozza majd - minden tartományt, minden várost, minden egyes falut érinteni fog. Ez a hír fontosabb, mint Constantius halála, nagyobb bármely győzelemnél vagy vereségnél... (...) Most fogja bejelenteni, hogy a kereszténység többé nem államvallás. - Visszahelyezi régi helyükre az olümposzi isteneket." Megállíthatja-e vajon ezzel az intézkedéssel Julianus Apostata, azaz a "Hitehagyott" császár a Római Birodalom hanyatlását? A regényt olvasva odaszegődhetünk egy fiatal szerzetes mellé, akiből végül a Krisztustagadó császár válik. A töprengő, tehetséges Julianus útkeresésére hatalomszerző cselszövések vetnek árnyat, s ő igazi fénynek véli a tallmi káprázatot... Lebilincselően izgalmas, tanulságos történetet ajánlok szeretettel a figyelmükbe.

Louis de Wohl - A ​hősök hőse
A ​regény középpontjában Don Juan d'Austria, a XVI. századi törökellenes háború hőse, a sorsfordító lepantói tengeri csatában a Szent Liga hajóhadának 24 éves főparancsnoka áll. Vele éli át az Olvasó az akkori idők szenvedélyes konfliktusait: V. Károly császár emberi nagyságát és lemondását, Don Carlos tragikus őrültségét és apjával, II. Fülöppel folytatott örökös civódását, a kettőjük között kirobbant trónviszályt, Spanyolország németalföldi térhódítását és kudarcait, továbbá azt a nagy küzdelmet, amit a pápa fáradozásainak eredményeként egyesült Európa az iszlám flotta ellen vívott. Érdekfeszítően ecseteli az író a felnövekvő Don Juan herceg élményeit a fényűző spanyol udvarnál, győzelmeit a kardforgatásban, bukását Eboli hercegnő intrikáinak hálójában, szenvedélyes és boldogtalan szerelmét Donna Maria iránt, hadjáratait a mór felkelők ellen és rendíthetetlen bizalmát az Isten segítségével kivívandó győzelemben, ami igazolást nyer a Lepantónál megvívott hatalmas tengeri csatában

Louis de Wohl - Assziszi ​Szent Ferenc
Megismerkedni ​a szentek életével az értő olvasó számára annyit jelent, mint bepillantást nyerni Isten műhelyébe. Ebben a műhelyben megfigyelhetjük, hogya a fúrja-faragja, üti, kalapálja kiválasztottjait a Mester, aki minden időben mintákat ad és hivogató fényeket állít a szentség felé vezető úton, amelyre mindannyiunkat meghívott. Assziszi Szent Ferenc - amint azt a tudomány és a művészet nagyjai egyhangúan vallják Celanói Tamástól Julien Greenig - még a szentek ragyogó társaságában is kitüntetett helyet foglal el. Jellemének eltökéltsége és tisztasága, eszméihez való szigorú ragaszkodása, kiáradó szeretete olyan kisugárzó erővel ruházták fel, amellyel - és ez nem túlzás - átformálta korának, és az utána következő századoknak gondolkodását. Éspedig azzal, hogy Ferencet nézve mindenkinek óhatatlanul maga Krisztus jut az eszébe, Aki a történelem tanúsága szerint mindig akutális volt és marad. A kereszténység története során talán senki sem tudta annyi meggyőző erővel - és oly egyszerű módon - megjeleníteni az emberek előtt Jézust és az Ő tanításának lényegét, mint a "Poverello", Isten szegénykéje. Az egyetlen igazi keresztény Krisztus óta, mondják egyesek: mindenesetre látomás során megkapta Jézus sebeit, jutalmul, és 44 évnyi hányatott élete igazolásául. Különleges életútja - a modern "szent-életrajzok" ismert és népszerű alkotójának e könyve a bizonyíték rá - regényíró tollára kívánkozik. Emberi kíváncsiságunkat izgatja a sommásan talán ismert események miértje és hogyanja, a történések részletei. És Louis de Wohl, az adott kor és az emberi lélek kitűnő ismerője, pompás történelmi tablóba ágyazva eleveníti meg Pietro Bernardone, a gazdag assziszi posztókereskedő fiának valóban rendhagyó történetét: vidám és könnyelmű ifjúságát, csalódását a lovagságról szőtt álmaiban, megtérését, fösvény és értetlen apjával való szakítását. Plaszitkusan lép elénk e lapokról a zsákvászonba öltözött Ferenc, akinek példáját - csodák- csodája! - hamarosan tisztes polgárok, ifjúkori cimborák, sőt neves kisasszonyok is követik; aki ruhát cserél a koldussal, leprásokat ápol, és rongyokban jelenik meg a pápa és a szultán előtt, mégis fogadják. Lépteit csodák és misztikus jelenségek kísérik. És mindebből megtudhatjuk, hogy a kereszténység nem a polgárok biztos üzletmenetét garantáló morál, nem is az "úriemberek" illemkódexe vagy a széplelkek álmodozása. Sokkal inkább vér, tűz és vas, és az Istennel való természetfölötti kapcsolat, mely meghalad minden földi fogalmat. És ami addig emelhet egy embert, hogy a nagy találkozást jelentő elmúlás, a végső próba küszöbén énekkel és testvérként köszöntse a "halál nővért".

Louis de Wohl - Longinus ​százados
Ez ​a könyv az istenkeresés és Isten megtalálásának a regénye. A külső keret: Cassius Longinus római százados páratlan írásművészettel megjelenített élettörténete, mely Tiberius császár fülledt levegőjű, politikai intrikákkal át- meg átszőtt Rómájától a Messiás-várás lázában élő Júdeáig ível, hogy ott Krisztusba torkolljon, új irányt kapjon, és a megtalált Isten megvallásában teljesedjék ki. Mert az ifjú Cassius Longinus is hiába keresi az élet teljességét, a boldogságot, a fényes katonai pályafutásban, a szerelemben vagy éppen a jogosnak vélt bosszúban. Boldogság helyett csalódásokban és kudarcokban van része, s bár a legrosszabból - az apja megmentéséért önként vállalt rabszolgaságból - a szó szoros értelmében kiverekszi magát, szíve kiég, lelke elfásul, kiábrándul és reménytelen emberré válik. Mivel az élet teljessége: Isten. Nem azok az istenek, akik - a Longinusszal társalgó Seneca szerint - olyanok, mint a mértani feladatok megoldásához húzott segédvonalak: a továbbjutáshoz szükség van rájuk, létük feltételezésére, de a megoldásnak nem részei, mert nem léteznek. Hanem az az Isten, Aki Van, és aki úgy szerette a világot, és benne Cassius Longinust, hogy egyszülött Fiát adta érette. Longinus századosnak megadatott, hogy sok hányattatás után találkoznék Jeruzsálemben Jézussal. Szerelmét Naomit, Jézus menti meg a megkövezéstől: ő az a házasságtörő asszony, aki felett elhangzanak Jézus felejthetetlen szavai: Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek (Jn 8, 7). De Naomi Jézus nyomába szegődik, kerüli Longinust, aki ezért a Názáretit okolja, és gyűlöletre lobban iránta. Közben beteljesedik Jézus sorsa is. A nagyhét - történelmileg hitelesen, az evangéliumi leírásokhoz hűen ábrázolt - drámájában Longinus is szerepet kap. Ő vezeti a Golgotára azokat a katonákat, akiknek össze kell törniük a három elítélt lábszárcsontjait, hogy siettessék halálukat. De Jézus már halott. Longinusé a történelmi tett, hogy lándzsát szúrva Jézus szívébe, bizonyítsa halálát és későbbi feltámadásának valódiságát. És ez a lándzsadöfés elindít valamit Longinus lelkében. Szombat este a lelkifurdalás a Golgotára hajtja Longinust. A sírtól nem messze letelepszik, s addig birkózik a lelkében ágaskodó kérdőjelekkel, míg elnyomja az álom. Hajnalban földrengésre és izzó fénytengerre ébred: Krisztus feltámadt! A sír őrsége eszét vesztve menekül. Longinus lelkében pedig új világosság gyúl. Számára ugyanaz a hajnali élmény, mint pár órával később Szent János számára az üres sír és a hátrahagyott gyolcsok. "Látta és hitt" (Jn 20, 8). Longinus elbocsátását kéri Pilátustól, aki még mindig nem ért semmit. Szent Péter pünkösdi beszéde után megkeresztelkedik és csatlakozik a jeruzsálemi közösséghez. A Lélek tüzében megtisztulva találkozik újra Naomival. "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor az ember megtalálta, újra elrejtette, aztán boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet" (Mt 13, 44).

Louis de Wohl - Isten ​fellegvára
Nursiai ​Szent Benedeknek, a nyugati szerzetesség atyjának és Európa védőszentjének regényes életrajza ez a könyv. Szerzője, Louis de Wohl a történelmi regények és szent-életrajzok avatott tollú mestere, akinek művészetével már az Ecclesiá-nál 2-2 kiadásban megjelent műveiből a "Dávid király"-ból és a "Longinus százados"-ból is megismerkedhettünk. Ebben az írásban nemcsak a főhős szent életének és másfélezer év után is ható működésének mozgató rugóit tárja fel, hanem élénk színekkel festi meg azt az - általában kevéssé ismert, de földrengésszerű történelmi eseményekben bővelkedő - kort is, amelyben Szent Benedek rendkívüli egyénisége megjelenik. A cselekmény helyszíne az Alarich gótjaitól, Geiserich vandáljaitól és a Romulus Augustulus letételével a nyugatrómai császárságot véglet megdöntő Odoaker heruljaitól számtalanszor végigpusztított, kifosztott és meggyalázott Itália. Ideje a 4. és 5. század fordulója, az a kor tehát, amikor a Ravennából kormányzó ariánus keleti gót Teodorik alatt a viszonylagos béke és nyugalom évtizedei köszöntöttek az országra. Az "utolsó igazi rómaiak", a hajdani "nagy családok" leszármazottai - akik a lelkük mélyén természetesen lenézik a barbár uralkodót és nemességét - két út között választhatnak: vagy szolgálatot vállalnak Teodorik mellett, mint Cassiodirus és Boethius, vagy tovább "játsszák" a tartalmától immár megfosztott római életformát - működik a szenátus, címeket osztogatnak - és várják a bosszúra és az idegen iga Bizánc segítségével történő lerázására alkalmas pillanatot, mint Symmachus és Albinus szenátorok, és a bizánci zsoldba szegődött Szaloniki Péter. De akad néhány ember - férfiak és nők, "igazi" rómaiak meg latinul rosszul beszélő gótok - akik egy harmadik utat választanak. Elegük van a rombolás és gyilkolás látványából. Nem merengenek a múlton és elutasítják a romokon tenyésző erkölcstelenséget, de nem csatlakoznak a jövőt ígérő hódítóhoz sem. Az igazság és az élet normáit az evangéliumban keresik és találják meg, a jött-ment uralkodók helyett Krisztust választják szívük királyának. A nursiai kisnemes családból származó Benedek lesz a vezérük és atyjuk, aki 500-ban - húszéves ifjúként - az egykori fővárosba bevonuló Teodorikkal együtt érkezik Rómába, tanulmányai folytatására. De hamarosan hátat fordít a léhaságba süllyedt római társaságnak, és szíve ösztönzésére Enfidébe, majd a Subiaco melletti remetebarlangba vonul. Istent és a számára kijelölt hivatást kereső szenvedélye - kísértéseken és csalódásokon keresztül - egyre tovább hajtja, míg Cassinum hegyén (a mai Mone Cassinón) követőivel együtt felépíti azt a kolostort, amelynek közössége - az általa írt Regula alapján - az ő elképzelése szerinti eszményeknek és tevékenységeknek szenteli magát. Különös ünnepélyességgel végzik a szent liturgiát, közösen imádkoznak, kódexeket másolva kimentik a pusztulásból az antik kultúra irodalmi termésének legjavát, jelmondatuknak - "ora et labora" - megfelelően szellemi munkát végeznek és művelik a földet, tanítják a népet és prédikálnak neki. A Cassium-hegyi kolostor mintájára létesült szerzetesházak rövidesen megjelennek Itália és Európa minden részén. Szent Benedek ikertestvére, Szent Skolasztika pedig a hegy lábánál építteti fel a bencés rend női ágának első kolostorát. A Teodorik halálát követő véres trónviszályból Totila, a páviai helyőrség egykori ezredese kerül ki győztesen. A bizánci császári pár, Justinianus és Theodora, a "római párt" ösztönzésére elérkezettnek látják az időt, hogy felszabadítsák Itáliát a gót uralom alól és újra a birodalom testéhez csatolják. De a vitéz Belizár és az eunuch Narses vezette hadjáratban azok is elpusztulnak, akik céljaik eléréséhez bármilyen nemtelen politikai eszközt megengedhetőnek ítéltek. De megmarad és mindenkinek kaput nyit a Cassinum-hegy Benedek vezette kolostora. Isten számos csodával kitüntetett emberét tisztelik és megkímélik az ellenfelek. Tudják: a szent apát és társai távol tartják maguk a a politika boszorkánykonyhájától. Figyelmüket egy másik ország urára összpontosítják, amint azt Regula parancsolja: "Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek!"

Kollekciók