Ajax-loader

Borisz Polevoj könyvei a rukkolán


Borisz Polevoj - Egy ​igaz ember
A ​Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító számtalan irodalmi alkotás közül még ma is magával ragadó, megrázó erejű írás ez a dokumentumregény. Hősének, Alekszej Mereszjevnek a neve annyi esztendő után is fogalom ifjú és felnőtt olvasók előtt egyaránt. Az akaraterő, a kitartás, a hősiesség példaképe ő. A történet ismert: egy fiatal szovjet repülő légiharc közben, ellenséges területen lezuhan. Súlyosan megsebesül, de akaratereje csorbítatlan. Tizennyolc hosszú napon át vonszolódik a hóban, egy ismeretlen erdőn át, mígnem visszatalál keletre, ahol a szovjet csapatokat, övéit sejti. Küzdelme azonban még nem ért véget. A gyógyulás legalább annyi önfegyelmet kíván, mint erdei vándorlása. A legnagyobb megpróbáltatás azonban még hátravan: Alekszej Mereszjev elhatározza, hogy megkísérli, amire a repülés történetében nem volt példa! Amputáltan, műlábbal is képes lesz irányítani repülőgépét. Emberfeletti kitartását siker koronázza; ismét gépre ülhet, és hamarosan mint a szovjet hadsereg legmerészebb, legkiválóbb repülője harcol a fasiszta német hadsereg ellen.

Borisz Polevoj - Az ​arany
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borisz Polevoj - Egy ​igaz ember története
A ​háború számtalan katasztrófát okoz nemcsak a nemzetek, hanem az egyes emberek életében is. Ám a katasztrófának nem kell okvetlenül tragédiával végződnie. Polevoj világhírű regénye megmutatja, hogy az a katona, aki mindkét lábát elvesztette, még teljes értékű ember lehet, folytathatja oly nagyon szeretett repülő hivatását is. S az igazi szerelmet sem sorvasztja el ilyen szerencsétlenség. Az író nem fantáziájából merítette a témát. Hőse élő személy, életének kalandos eseményei mind valóságosak. Mereszjev szovjet pilóta küzdelmeinek és nagyszerű győzelmeinek történetére csaknem két évtized távlatából tekintünk már vissza, s a történet ma is ugyanolyan elevenen hat, mint keletkezése pillanatában.

Borisz Polevoj - Amerikai ​napló
Harminckét ​napot töltött Borisz Polevoj, a kiváló szovjet újságíró az Egyesült Államokban, mint az első szovjet újságíróküldöttség tagja, amely a háború óta Amerika földjére lépett. Harminckét nap nem hosszú idő, kivált, ha valaki azzal a szándékkal látogat el Amerikába, hogy lássa "mindazt, amire az amerikaiak büszkék"; éles szemű, jótollú újságíró tudja csak a tömérdek élmény közül kiválasztani a legfigyelemreméltóbbakat. Mert élmény bőven akad, s köztük jó néhány furcsaság is: a gengsztervilág hátborzongató rémtörténetei, a szenzációs válóperek városa, a példátlan reklámőrület, az aranyláz idejéből maradt "kísértetvárosok" -, de e furcsaságok közepette annál nagyobb örömmel fedezi fel Polevoj azt, ami egyaránt elevenen él a szovjet emberek és a legtöbb amerikai szívében: az őszinte törekvést a népek barátságára, a kölcsönös megértésre, a béke megőrzésére. Különösen emlékezetesek maradnak a naplónak azok a lapjai, amelyek az amerikai értelmiség legjobbjaival - Howard Fasttal, Paul Robesonnal, Lion Feuchtwangerrel, haladó filmrendezőkkel, orvosokkal való találkozásokat örökítik meg. A szovjet újságíró őszintén megírja: van mit tanulni Amerikától. A Ford-gyárban, az óriásfarmokon, a hollywoodi filmvárosban megcsodálja a példás szervezettséget, az óramű pontosságú kooperációt, a kiváló minőségű munkát. Sok újat tudunk meg ebből a könyvből Amerikáról, sok mindent megértünk, amit eddig idegenül fogadtunk, és Polevojjal együtt őszintén megszeretjük azokat, akikről oly őszinte tisztelettel és meleg hangon ír: "Amerika aranykezű munkásait".

Borisz Polevoj - A ​nagy támadás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók