Ajax-loader

Zsávolya Zoltán könyvei a rukkolán


Zsávolya Zoltán - Égi ​Rozi ideje
A ​megháromszorozott történet(mondás) valóságos középpontjában a bennünk lopakodó és majd minket elpusztító és mindenkor élő-fenyegető-feloldó időélmény áll. Az Égi Rozi ideje elbeszélés, mellette pedig a Mindenféle szentek című novella „sacro-bestiáriuma” áll a „mennyek állatairól”, avagy csak egy, ám igen emlékezetes állatkájáról… (vö. angyali érzékiség!) a harmadik, a Vacakolás a Gyógyvessző utcában feliratú szöveg freudi rájátszások kíséretében úgy épül fel, hogy a tavasz-nyár-ősz-tél ringlispíljének mind a négy főülése megsúrolja, ha tetszik: fényesítgeti a korpuszát… Együtt a három: az elbeszélő „világának” egysége, három arc szorzatában.

Zsávolya Zoltán - Gyújtópont
Zsávolya ​Zoltán tanulmánykötete magától értődő természetességgel helyezkedik bele a (poszt)modern irodalomfelfogás vonatkoztatási rendszerébe, ugyanakkor nem éppen kritikátlanul, főleg pedig nem reflektálatlanul. Kritikát gyakorol, reflexiót hajt végre önmaga (lehetséges) anyagán is eleve az által, hogy szelektál: negyedszázad irodalmi kutatásaiból, a szerző korábban máshol már publikált értelmező írásai közül válogat. S ha nem is mindjárt valamiféle, éppen e könyv céljaira kialakított, külön koncepció mentén, mégsem csak úgy véletlenszerűen. Ugyan a mostani gyűjtemény nem rendelhető szoros kizárólagossággal az irodalomtörténész egyik kiemelt kutatási területéhez (germanisztika, avantgarde-vizsgálódások, XX. századi magyar irodalom) sem, mindazonáltal érdemes felfedezni sajátos ívét, amely a kortárs magyar költészeti, illetve elbeszéléstechnikai jelenségektől a két világháború környéki prózaírásunk teljesítményei felé hajlik vissza, egyszersmind „nőirodalmi” fókuszt nyitva, azaz – Lesznai Anna, Bródy Lili vagy éppen a problematikus Tormay Cécile munkáinak kiértékelése közben – úgynevezett gender-mérlegeléseket szintén végrehajtva. Minderre egyfajta „nemzetközi tájékozódás” dokumentumai következnek, s hogyha a haiku műfaj vagy éppen a hollywoodi filmgyártás kihívásait elemezve a szerző mint alkotó igényei is színezik a megközelítéseket, A. W. Schlegel és Max Reinhardt esztétikájának, tevékenységének körvonalazása feltétlenül a teoretikus-mediális irodalomkiterjesztés szemszögének érvényesülését jelenti az anyagban. Ha pedig végül a legújabb irodalmár generáció egyik képviselőjéhez olvashatunk itt „kapcsolódó tanulmányt”, az egyebek mellett azt is jelzi: „az értelmezés körüli harc” (Kulcsár Szabó Ernő) csatározásai felől érkezve Zsávolyát mindinkább az irodalomtörténeti folyamatok, s a kutatást meghatározó elméleti megfontolások és azok súlya, lehetőségei érdeklik. A talán túlságosan is hosszúra nyúlt interpretátori ifjúkor jelképes lezárása is ez a kötet, utat nyitva az érettebb életszakasz inkább historiográfiai, eszmeorientált kutatásai felé. Kántás Balázs

Zsávolya Zoltán - Hollandi ​bolygó
Mi ​a regény most? Hollandi bolygónak hívják... Zsávolya Zoltán egy nyelvi kifordítást tesz meg nagyobb terjedelmű epikai műve alapjának, de korántsem éri be a „bolygó hollandi" motívumával. Hanem továbbviszi azt: többek között a „ bolygó zsidó" mondakörével nyitja egybe; örökérvényűvé, mitikussá és egyetemessé igyekszik avatni, de nem utolsósorban földrajzi kiterjesztésről is szó van itt. Hiszen képzeletbeli hajón utazó, változatos időbeli és térbeli kalandokat átélő figuráinak fantáziája nem ismer határt, a legkülönbözőbb helyszínek képesek számukra holland tájakba (néha gyarmatbirodalmi vidékekbe) áttűnni. Végül az egész világ valamiképpen Hollandiává válik, vagyis maga a teljes „kék planéta", a Föld tűnik fel „holland(i) bolygóként" a főhős(ök) számára. Főhős(ök)? Nos, a Hollandi bolygó - bár „szabályos" életrajz-rekonstrukciónak indul - igazából az alakkettőző vagy alakeltüntető regények közé tartozik. Meg nem válaszolt, nyugtalanítóan lebegtetett kérdése, vajon az elbeszélő valóban halott barátja sorsát idézi-e fel, vagy tulajdonképpen saját személyiségének másik oldaláról beszél? Szavait mindenesetre a bibliai Péter apostolból és Veres Péterből összegyúrt, emberfeletti nagyságúra növesztett, szigorú mesterhez intézi, ami már önmagában rengeteg szeretettel, humorral és intellektuális iróniával megírt részletet garantál. Fejezetek gyanánt valamiféle transzcendens gyónás töredékeit. Zsávolya különben - egyes szám harmadik személyben - név szerinti epizodistája a regénynek, és természetesen ebben a munkájában sem adja fel szokásos esszéparodizáló gyakorlatát... Zsávolya Zoltán 1968-ban született Csornán. Megjelent könyvei: A lábadozás ezüstje (elbeszélések, 1998); Könnyű negyed (versek, 2000)

Zsávolya Zoltán - Jimmy ​visszatér
Micsoda ​vajon ez a könyv? Hatalmas nagy szentségtörés ez a könyv! Persze nem feltétlenül gondolja így mindenki. A mű Zámbó Jimmy halálának és életének fantáziával dúsított történetét kínálja, egyéni felfogásban... Alkotója nem értelmezi éppen szokványosan a kegyeletet, helyenként pedig a tabudöntéstől sem riad vissza. Ennek megfelelően kedélyes kísértetként lépteti fel, illetve egyik hölgy rajongójával hozza össze rendszeresen a Királyt. Aki természetesen a végzetes balesetről is mesél. Vagy mégsem volt baleset ama "negyedik lövés"? Semmi sem bizonyos, és senki. Még Gregor Bernadett sem, akinek azonban a lehetősége (ezáltal alakja) lebegtetve mindvégig jelen van a tizenhárom fejezet során.

Zsávolya Zoltán - A ​duplum sötétje
Zsávolya ​Zoltán 8-9 évvel ezelőtt, egyetemista korában fiatal költőkről írt kritikáival mutatkozott be a Stádium oldalain. Figyelemre méltó verseket írt, ezek bizonyára rég megjelentek volna, ha nem kerül Győrbe, ahol maga indít új folyóiratot, a Kornétást, majd bekapcsolódik a Műhely munkájába. Később Veszprémbe kerül, ahol egyetemi előadó. Ott jelenik meg első novellás könyve, A lábadozás ezüstje. Közben szinte valamennyi jelentősebb folyóirat bemutatja; első kötetére 1997-ben Gérecz Attila-díjat kap. A duplum sötétje második kötete; szigorú szimmetriával két részre tagolt; 12 novellát foglal magába. A szerző idén 30 éves, a Pázmány Péter Egyetem előadója. Elméleti érdeklődése, nyelvészeti tanulmányai egyfelől, posztmodern informáltsága, párosulva minden irányban nyitott, szabadelvű természetével másfelől, egy nem mindennapi tudású és érzékenységű elbeszélő stílusművészetét ígéri. Vitathatatlan tehetséggel, részleteiben telitalálatokkal írt, de vitatható mozzanatoktól sem mentes novellái a szokatlan, ritka teljesítménynek járó figyelemre érdemesek.

Zsávolya Zoltán - A ​metró ördöge
A ​kiváló fiatal író elbeszéléskötetében látomásos módszerrel feldolgozott történeti téma (16. századi vitézek, első világháború, koalíciós idők), többé-kevésbé realisztikus társadalmi keresztmetszet, egy lehetséges atomháborút követő világgal kapcsolatos utópisztikus képzelgés egyként akad.

Zsávolya Zoltán - Noszthy ​Fuji
Mikszáth ​Kálmán Noszty-regényét többen, többféleképpen is adaptálták már, s leginkább dramatikusan. Ami érthető, hiszen az eredetiben fellelhető rengeteg párbeszédszituáció ösztönzése leginkább ilyen irányú. Noszthy Fujink mármost (a) szöveg(e) ezen sajátosságára utal hangsúlyosan: valahány szcéna, azazhogy jelenet egy-egy kép(kocka), összemozdulva talán mindjárt amolyan "film", miközben a címben szereplő japán cégnév egyúttal a -népies változatában szereplő- "fijú" szó anagrammája is (hangzóbeli összekevertségével a főszereplő zavarodottságára utalva az egész anyag átfogó jelölésén túl). Népiességre a "népszínmű" jelleg miatt van szükség, a családnéven eszközölt apró helyesírási változtatás pedig a joggal elvárható dzsentroiditás feelingjét hivatott fokozni. Amint az alapvonalaiban nem megváltoztatott sztorit pedig egy új kulcsszereplő (rezonőr?) beszéd- és tevékenységbeli hosszába szorzása intenziválja. Amúgy irónia mozgat benne mindent. Öniróniával ellenben azt kell megállapítanunk, hogy amennyiben valamilyet egyáltalán, hát inkább csak az ún. "epikai teljességet" sikerül elérnünk jómagunknak is az adott összefüggésben..."

Kollekciók