Ajax-loader

Vszevolod Ovcsinnyikov könyvei a rukkolán


Vszevolod Ovcsinnyikov - Az ​A-bomba sztorija
"Az ​A-bomba sztorija" a dokumentális krónika és a politikai detektívregény ötvözete. Megtudhatjuk belőle egyebek között, hogy hol tartottak a második világháború idején az atombomba létrehozására irányuló kutatások Franciaországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és - ami nem annyira közismert - Japánban. Megismerkedhetünk a német urántervvel, a japán N-tervvel, az amerikai Manhattan-tervvel, az angol "Tube Alloys" programmal. A szerző rendkívül színesen, érdekfeszítően írja le, milyen manőverek zajlottak a nehézvíz- és uránkészletek megszerzéséért, hogyan menekítették azokat a szövetségesek a németek elől, milyen álláspontot foglaltak el a maghasadással foglalkozó fizikusok az atombomba előállításával, illetve bevetésével kapcsolatban, mik voltak a mozgatórugói a hirosimai és nagaszaki bomba ledobásának. Vszevolod Ovcsinnyikov neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára: "A cseresznyefa ága" című nagy sikerű könyve a hetvenes évek közepén kétszer is megjelent az Ország-Világ sorozatban.

Vszevolod Ovcsinnyikov - A ​cseresznyefa ága
A ​tatamin - a gyékényszőnyegen - guggoló kimonós lányok, asszonyok kecses mozdulattal öntik a teát a csészékbe; Japánban a teaivás külön ceremónia. Az asszony mély meghajlással búcsúzik az ajtóban munkába induló férjétől, akit elnyel a tokiói utca forgataga. Egy esti séta a Ginzán - Tokió Váci utcájában -, csillogó-villogó neon-panoráma. A futószalagról legördülő autók ezrei már szinte eltorlaszolják az utcákat. A japánok a természet szépségeihez menekülnek: a cseresznyefavirágzás, a holdtölte, a Fudzsi megmászása - mind megannyi népünnepély, dallal, tánccal, vidámsággal... A japán emberek hétköznapjairól, szokásairól, munkájukról, gondolat- és érzésvilágukról szól Vszevolod Ovcsinnyikov nem szokványosan megírt könyve. Írása nem szorítkozik a japán élet felületi bemutatására, keresi és feltárja a jelenségek okait is. Megismerteti az olvasót a japán jellem kettősségével, általában a modernnek, az újnak és a hagyományosnak, az ősinek az összefonódásával. Vszevolod Ovcsinnyikov a Pravda tudósítójaként hosszú éveket töltött a Távol-Keleten, így Japánban is. Tudatosan törekedett rá, hogy megismerje a japán nép lelkivilágát, cselekedeteik mozgató rugóit. Ezért az olyan fogalmaknak, szokásoknak, mint az ikebana, a szamuráj-erkölcs, az esküvői ceremónia vagy az, hogy a japánok sohasem mondanak nemet, az egzotikumon túl eredeti tartalmuk is feltárul. Mint Jurij Zsukov írja utószavában: az olvasó sajnálni fogja, amikor végére ér majd ennek az érdekes könyvnek, s szerzője nemcsak Japán és a japánok életformája, észjárása és jellemvonásai iránt kelti fel az érdeklődést, ő maga is szimpátiát vált ki az olvasóban. S ahogy ugyancsak Zsukov írja, ezentúl sokan megkérdezik majd a könyvesboltban vagy a könyvtárban: Van-e újabb könyvük Vszevolod Ovcsinnyikovtól?

Kollekciók