Dr. Connell Cowan könyvei a rukkolán

Dr. Connell Cowan - dr. Melvyn Kinder - Okos ​nők ostoba választások
Az ​olvasó bizonyára kíváncsi arra, hogy kik a könyv szerzői és mit akarnak elmondani az okos nőről és férfikapcsolatairól. Klinikai pszichológusok vagyunk, 16 éve dolgozunk együtt ugyanabban a rendelőben, együtt vettünk részt posztgraduális képzésen a Cedars, Sinai Egészségügyi Központban, Los Angelesben. Bár tanultuk a hagyományos pszichoanalitikai elméleteket és eljárásokat, úgy érezzük, a ma emberének csak akkor vagyunk képesek segíteni, ha új utakat, módokat találunk az együttélés örök problémáinak megoldásához. Életcélunk megvalósításához klinikát alapítottunk Kaliforniában, Beverly Hillsben, ahol olyan családi konfliktusokkal foglalkozunk, mit a válás, a szexuális élet zavarai és a férfi-nő kapcsolat nehézségei. Munkánkban az a csodálatos, másfelől elengedhetetlen a terápiához, hogy a betegeinkkel benőséges kapcsolatot sikerüljön kialakítani. Úgy véljük, azok a küzdelmek, sikerek és sikertelenségek, melyeknek rendelőnkben tanúi vagyunk, általános emberi problémák. Azért írtuk meg ezt könyvet - az elsőt -, hogy esetleg azoknak is segíteni tudjunk, akik nem fordulnak gondjaikkal szakemberhez.

Dr. Connell Cowan - dr. Melvyn Kinder - Imádott ​és elhagyott nők
Glória ​csak annyit hajlandó adni egy kapcsolatban amennyit vissza is kap, apró megnyilvánulásokért is viszonzást vár, feltétlenül érezni akarja, amit tesz, azért jobban szeretik. Cara elégedetlen, mert "Chuck nem jelent biztonságot. El sem tudom képzelni, hogy meg tudna védeni veszélyes helyzetben, de még a ház körüli munkákban is olyan ügyetlen." Belinda kételkedik Rayben, mert: "Ha valóban annyira szeret, mint mondja, elvenne feleségül. Nincs időm évekig arra várni, hogy végre elhatározza magát." Mindannyiunknak elindul a fantáziája már a kapcsolat kezdetén. Vágyaink vannak, reményeink, hogy a partnerünk majd néhány dologban úgyis változni fog. Titokban abban bízunk, hogy a rossz szokások, apró villongások majd maguktól eltűnnek, óhajaink és elvárásaink beteljesednek. Amikor szerelmesünk mégsem változik, csalódottá, illúzióktól megfosztottakká válunk. Fokozatosan jövünk rá, hogy párunk nem tud megváltozni, nem tud igényeinkhez alkalmazkodni, és titokban szívesen megszabadulnánk tőle. Nem várunk-e sokat a másiktól, amikor rá akarjuk erőltetni akaratunkat, és még meg is sértődünk, ha nem "engedelmeskedik"? Nem nekünk kellene-e inkább szégyellni magunkat, amiért nem vesszük észre a visszajelzéseket, hogy meddig ésszerű elmenni, és mi az, ami már túlzás?