Ajax-loader

Jurij Nagibin könyvei a rukkolán


Jurij Nagibin - A ​visszhang titka
Szerjozsa ​hasznos dolgokat gyűjt (bogarakat, lepkéket...stb), barátnője meg visszhangokat. A kislány, mint a hegyi szellemek ura szóra bírja a hegyeket, akik válaszolnak neki. Szerjozsa szeretne a titok birtokába jutni, de csúfosan felsül. A kislány igaz barátként, amikor hazautazik, elárulja titkát Szerjozsának, hiszen egy gyűjtemény nem lehet meg tulajdonos nélkül.

Jurij Nagibin - A ​vén teknős
Vászja ​életében most gondolt először arra, hogy mégsem ő a legjobb gyerek ezen a világon, aki megérdemli a legjobb mamát, a legjobb játékokat, a legnagyobb kényelmet. "De hát mit csináltam? - kérdezte magától bánatában. - Eladtam egy vén teknőst, ami nekem már egyáltalán nem kellett." "Igen, ő neked nem kell - hangzott a válasz -, de te kellesz neki. A világon minden jó neked volt teremtve. És te kihez voltál jó?" "A madarakhoz, akiket etetek, és a halakhoz, akiknek a vizét cserélem." "Igen, amíg örömöd telik bennük. Ha megunod, ugyanazt teszed majd velük, mint Máskával." "De miért nem szabad ezt tenni?" Vászja nem talált feleletet, a felelet azonban ott volt felindult szívében, amely először ismerte föl az egyszerű, azelőtt ismeretlen igazságot: nemcsak a világ létezik számodra, te is létezel a világnak.

Jurij Nagibin - Illés ​napja
"Egyik-másik ​kritikus baráton szerint komoly író lehetőleg kerülje a gyakori témaváltást. Engem azonban - véleményük ellenére - szinte üldöz a sokféle téma: a háború, a gyermekkor, az iskolásévek, a vadászat, a falu, a művészek világa... A kispróza - elbeszélés, kisregény - művelőjének a legkülönbözőbb dolgokról kell írnia: gyárról, iskoláról, vadászatról, színházról, szerelemről és halálról, bátorságról és büszkeségről, örömről és bánatról, becsületről és hitszegésről, de mégis mindig ugyanarról: az életről, az emberről. Az író rangját a valóságérzék és a kiforrott világszemlélet határozza meg, nem pedig az egy témához való kötődés." Csaknem három évtizedes alkotómunka, elbeszélések és kisregények hosszú sora hitelesíti ezt az írói önvallomást. A Magyarországon is jól ismert és méltán népszerű Jurij Nagibin novellái kiváló lélektani elemzőkészségről, lírai alkatról, a morális kérdések iránti érzékenységről, a természettel való összeforrottságról tanúskodnak, és az ember féltő szeretete árad belőlük. Újabb keletű írásai mindinkább filozofikus töltésűek, erősen foglalkoztatja az élet és halál, az írói hivatás problémája. Önéletrajzi ciklusában immár nagyobb távolságból szemlélve idézi fel a gyermek- és ifjúkor, a megtett út emlékeit. Kötetünk erről a gazdag és tartalmas írói pályáról kíván átfogó képet adni; a korábbi nagy sikerű elbeszéléseken kívül számos új írás is szerepel a mintegy húsz év novellaterméséből készült válogatásban.

Jurij Nagibin - Az ​Elbrusz hófödte csúcsai
Ez ​a válogatás a nálunk is ismert és kedvelt szerző magyarul még meg nem jelent legfrissebb elbeszéléseiből nyújt olvasóinknak egy csokorra valót. Ezeket az írásokat az teszi elsősorban érdekessé, hogy Nagibin olyan közérdekű, fiatalokat és időseket egyaránt érdeklő és izgató problémákat dolgoz fel bennük, amilyenekkel nap mint nap találkozhatunk a társadalmi életben csakúgy, mint a magánélet területén. A gyerekek és a szülők nemzedéki problémái, a kései szerelem, a hűség, az árulás, a közömbösség, a tettekért vállalt vagy nem vállalt felelősség mind-mind éles reflektorfénybe kerülnek a szerző sajátosan megfogalmazott, sodró lendületű elbeszéléseiben.