Jens Bjerre könyvei a rukkolán

Jens Bjerre - Kalahári
1957-ben ​Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. - Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életetmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze - főleg fűből - madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az asszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikra. Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, táncolt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal, tánccal könyörögtek esőért a hosszú száraz évszak után. Elbeszélgetett a varázslóval hiedelmeikről, plasztikus képet mutat a kis csoport megkapó közösségi életéről, szokásairól. Ismerteti a busmanok családi és temetkezési szertartásaikat. Érdekes például, hogy csak minden harmadik-negyedik újszülöttet hagynak életben, a többit születésük után elpusztítják. Az anya ugyanis - megfelelő táplálék hiányában - négyéves koráig szoptatja gyerekét, és a közben született kicsinyeit nem tudná felnevelni. Bjerre sok szép busman mesét, naív költeményt közöl könyvében.

Jens Bjerre - Vad ​Új-Guinea
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jens Bjerre - Az ​utolsó kannibálok
Bjerre ​útja Ausztrália homokos síkságán a Central Desertben élő bennszülöttekhez vezet el először. Közöttük él, a törzs tagja lesz. Közvetlen megfigyelései tudósítanak erről az egzotikus világról, ír a bennszülöttek házassági rendszeréről, néhány hétig tartó avatási szertartásaikról, szerelmi életükről stb. Az író felkeresi a lenyűgöző szépségű Ayers Rockot, a természet építette katedrálist, amely az itt élők szent helye és évezredes sziklarajzainak gyűjtője. Bjerre további útja során megjárja Uj-Guinea zord hegyeit és nyirkos mocsárvidékét. Ellátogat az egyedül kannibáloknak nevezhető kelet-új-guineai törzsekhez, akiknek életét a dzsungel törvényei uralják. Az író egyaránt megeleveníti a valóságuk veszélyes világát, melyben keményen küzdenek a létért, s a láthatatlant, melyet benépesítenek "szellemeik" és misztériumaik. A klíma, a hegyek és a vérszomjas törzsek ellenállását leküzdve, a kiváló tudós a belső-új-guineai csoportokhoz is eljut, s elénk varázsolja könyvében az emberlakta világ e legkevésbé felderített táját. Az élvezetes, izgalmas olvasmányt számos szép illusztráció gazdagítja.