Raffay Ernő könyvei a rukkolán

Raffay Ernő - Trianon ​titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal...
A ​trianoni békeszerződés nyomán Magyarország nemcsak területének kétharmadát, nemcsak gazdasági életképességét, s magyarjainak millióit vesztette el, de kettétörte és a továbbiakban szinte lehetetlenné tette a nemzeti fejlődésnek akkor már több évszázados folyamatát is. Hiába hangoztatták a nemzet legjobbjai háromnegyed évszázadon át, hogy túl a tépelődéseken végre új hazát kell építeni, igazán cselekvővé sohasem ért, sohasem érhetett a szándék. Trianon súlyos titokként, a végzetes katasztrófák félelmetes súlyával nehezedett a nemzetre. Raffai Ernő a titok föloldására vállalkozott, amikor egykorú hiteles források alapján nyomon követi könyvében az eseményeket. A történész az 1920 junius 4-én aláírt békeszerződést az "erőszak békéjé"-nek tekinti, olyan nagyhatalmi döntésnek, amely nyomán Magyarország történelme a világ legméltánytalanabb csapását volt kénytelen elszenvedni

Raffay Ernő - Szabadkőműves ​zsoldban
Raffay ​Ernő korábbi könyveiben már vizsgálta a magyarországi szabadkőművesség Trianon előtti történetét, célrendszerét. Rámutatott, hogy a szervezet – amelynek legharciasabb, legaktívabb és egyre erősödő radikális tagjai, illetve páholyai a keresztény magyar nemzetállam megdöntését akarták elérni – előszeretettel alkalmazta a közvélemény, az értelmiség titkos befolyásolásának különféle módszereit. Ady Endre hírlapírói tevékenységének elemzése azért fontos, mert egyrészt prózai munkássága nem része a kialakított Ady-képnek, másrészt megvilágítja a folyamatot, amelynek során a tehetséges, tragikus sorsú költő szellemi és erkölcsi béklyóba kényszerült, majd a pénz reményében, ám meggyőződésből is, az országrontó erők és személyek zsoldjába állt. Napjaink eszmei-politikai folyamatainak megértése szempontjából is jelentőséggel bír, hogyan ítéljük meg Ady Endre sorsát, életét és munkásságát – valamint a korszakot, amelyben élt, és amely a Magyar Királyság megsemmisítéséhez vezetett. A szerző Ady Endre és a szabadkőművesség viszonyát taglaló könyvei közül ez a második, az első Szabadkőműves béklyóban címmel jelent meg 2013-ban

Raffay Ernő - Balkáni ​birodalom
Raffai ​Ernő Balkáni birodalom című könyve (A vajdaságoktól a birodalomig átdolgozott, kibővített kiadása)azt a bő fél évszázados folyamatot mutatja be, amelynek során a különböző országokban szétszórtan élő románokat diplomáciával és háborúval - de mindkét módon családrul - egy országban egyesítették. A könyv összefoglalja a régi Román Királyságban (a Regátban) és a Kelet-Magyarországon élő románok politikai, gazdasági, kulturális-művelődési történetét, különös tekintettel a román kormányok és egyes társadalmi szervezetek magyarellenes tevékenységére. E kötetben olvasható először Gróf Tisza István és az erdélyi románok tárgyalásainak története, az eszmecserékkel a magyar miniszterelnök a két nép közötti egyetértést akarta előmozdítani. Ez a román területszerző célok miatt nem sikerülhetett, ezért a Trianont megelőző néhány évtized a magyar-román kapcsolatok végső megromlásának időszaka.

Raffay Ernő - Országbomlasztó ​szabadkőművesség
A ​XIX. század végére Európa számos országában szabadkőműves kormányok alakultak. A titkosan működő szervezet egyre nagyobb befolyásra tett szert a nemzetállamok fölött, és mint egy pók, elkezdte behálózni azokat a területeket, amelyeket meghódításra szemelt ki. Ebbe a körbe tartozott a Magyar Királyság is. Már az 1890-es években a budapesti vezetésű páholyok államot képeztek az államban. Titkos összejöveteleiken olyan dokumentumokat szerkesztettek a társadalom átalakítására, amelyeket a magyar Országgyűlés később már törvényként fogadott el. A szabadkőművesek ugyanis szinte minden pártban befolyásos pozícióban voltak. Mindezekről az ország közvéleménye semmit sem tudott. A történések hátterét Raffay Ernő már több könyvében megírta, ám most először kerül sor arra, hogy csak és kifejezetten szabadkőműves dokumentumokat felvonultatva ismerteti azokat a páholy-törekvéseket, amelyeknek legfontosabb céljuk volt, hogy Magyarországból szabadkőműves köztársaságot hozzanak létre. Az összeomlás előtti két-három évtizedben a szabadkőművesek lényegében minden kérdésben a magyar érdekekkel szemben foglaltak állást, ezzel is elősegítve azt a bomlasztási folyamatot, melynek vége Magyarország szinte teljes megsemmisülésével járt.

Raffay Ernő - Szabadkőművesek ​Trianon előtt
Raffay ​Ernő új könyvében egyedülálló módon, kifejezetten szabadkőműves levéltári források alapján mutatja be a titkos szervezet Trianon előtti működését a történelmi Magyarországon. Részletesen vizsgálja az 1867. évi kiegyezés utáni évek történetét, amikor megalakultak a kétféle rítushoz tartozó szabadkőműves páholyok. Bemutatja a két nagypáholy közötti tárgyalásokat, amelyek végül 1886-ban az egyesüléshez vezettek. A szerző arra is rávilágít, hogy milyen okok miatt és milyen tartalmi elemekkel változik, alakul át a hazai szabadkőművesség. Kiderül, miért fordul radikális irányba a titkos társaság, illetve miért kezdi meg a küzdelmet a magyar államrend ellen. A 256 oldalas könyv fő fejezetei: Álláspontok a szabadkőművességről; A magyarországi szabadkőművesség kezdetei; A forradalomtól a kiegyezésig (1848–1867); Páholyok és nagypáholyok a kiegyezés után (1867–1886); Az egységes szabadkőművesség létrejötte; A “szellemi szolgaság szervezete”; Az országgyűlés 1910–1911. évi vitája a szabadkőművességről. A könyv szerzője, dr. Raffay Ernő a szegedi József Attila Tudományegyetemen történelem–Kelet-Európa története szakán végzett. 1994-től a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, tudományos rektorhelyettese, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezetője. Az általa alapított Balkanisztikai Kutatócsoport vezetője. Országgyűlési képviselő (1989–1994), a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára (1990–1993), a Magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke (1990), az Erdélyi Szövetség társelnöke (1988–1990), a Trianon Társaság elnöke, majd tiszteletbeli elnöke (1997). 2007-ben egyik alapítója a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítványnak és szerkesztője a 2009 januárjában indult Trianoni Szemle című tudományos szakfolyóiratnak. Kutatási területe a 19–20. századi magyar történelem és a balkáni népek története, főként a magyar–román kapcsolatok, Erdély és a trianoni békediktátum története.

Raffay Ernő - Nagy-Románia ​megteremtése 1866-1920
A ​száz évvel ezelőtt létrejött Románia nem a véletlen hozadéka. Raffay Ernő Nagy-Románia megteremtése című könyve (A vajdaságoktól a birodalomig és a Balkáni birodalom című kötetek átdolgozott, kibővített új kiadása) azt a bő fél évszázados folyamatot mutatja be, amelynek során a különböző országokban szétszórtan élő románokat diplomáciával és háborúval – de mindkét módon csalárdul – egy országban egyesítették. A könyv összefoglalja a régi Román Királyságban (a Regátban) és a Kelet-Magyarországon élő románok politikai, gazdasági, kulturális-művelődési történetét, különös tekintettel a román kormányok és egyes társadalmi szervezetek magyarellenes tevékenységére. E kötetben olvasható először gróf Tisza István és az erdélyi románok tárgyalásainak a története, amelyekkel a magyar miniszterelnök a két nép közötti egyetértést akarta előmozdítani. A román területszerző célok miatt a terv nem sikerülhetett. Ez a magyar–román kapcsolatok végső megromlásának időszaka. Raffay Ernő a tőle megszokott lebilincselő stílusban, mindenki számára közérthető feldolgozásban mutatja be a szomszédos ország történelmének azon fejezeteit, amelyeknek az ismerete nélkülözhetetlen. Magyarország szétbomlásának ugyanis nemcsak belső okai voltak, a szomszédos ország évtizedeken át készült Erdély megszállására. RAFFAY ERNŐ szerző (Borjád, /Baranya megye/ 1948-) történész, politikus. Pécsett érettségizett 1968-ban. 1977-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen, történelem-Kelet-Európa története szakon. 1977-1993 között a JATE történészoktatója volt: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, 1989-től docens. 1981-ben doktorált, 1987-ben kandidált. Társalgási szinten beszél angolul és románul. A rendszerváltás alatt és után országgyűlési képviselő és az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt. Kutatási területe a XIX-XX. századi magyar történelem és a balkáni népek története. Szűkebb kutatási területe: magyar-román kapcsolatok, valamint Erdély és a trianoni békediktátum.

Raffay Ernő - Országhódító ​szabadkőművesség
Az ​első világháború előtt minden jel arra mutatott, hogy a szabadkőművesek országbomlasztó tevékenységét siker koronázhatja, így ráerősítettek a kereszténység elleni küzdelemre, és még jobban fokozták a magyarországi etnikai feszültségeket, valamint hazánk nemzetközi lejáratását. Ezzel párhuzamosan a páholyokban elkezdődött formálódni az első szabadkőműves Károlyi-kormány és a későbbi Kun Béla-féle Tanácsköztársaság személyi állománya. Mindezeket a korabeli liberális magyar államvezetés tétlenül nézte, ami felbátorította az államellenes összeesküvőket. 1913-ban a páholyok a törvényeket megszegve, Jászi Oszkár vezetésével pártot alapítottak és megkezdték azt az országhódító akciót, amelynek végső célja a keresztény magyar nemzetállam megszüntetése, és francia mintára, egy ateista államszervezet létrehozása volt. Raffay Ernő ebben a könyvében is kifejezetten szabadkőműves dokumentumokat vonultat fel. Olyan iratokat ismertet, melyekről egykori alkotóik azt hitték, hogy soha nem kerülnek napvilágra, s főleg nem az elemző történész nagyítója alá. Azért is fontos ezeknek a forrásoknak a megismerése, mert az utóbbi években mind a jobboldali, mind a baloldali médiában látványosan megszaporodtak azok a manipulatív vélemények, amelyek meghamisítják a szabadkőművesek szerepét azért, hogy elfedjék az emberek szeme elől az igazságot. A tények viszont magukért beszélnek.

M. Kiss Sándor - Raffay Ernő - Salamon Konrád - Magyarország ​sorstragédiái a 20. században
A ​Magyarország sorstragédiái az Osztrák–Magyar Monarchia korszakától napjainkig tekinti át Magyarország történelmét. A Millennium-korabeli Magyarország, a Monarchia stabil, felfelé ívelő időszak előtt állott – erre utalt a pénzügyileg, gazdaságilag szilárd birodalom: az aranykorona Európa egyik legerősebb fizetőeszköze volt. A felszín alatt azonban ott lapult a megoldatlan nemzetiségi kérdés, aminek elmélyüléséhez hozzájárult az is, hogy a nyomor egymillió embert űzött külföldre – ennyi magyarral lettünk kevesebbek. Aztán a Monarchia darabjaira is hullott, jóval több darabra, mint kellett volna… Innen indul a könyv, hogy aztán a forradalmak, világháborúk, diktatúrák által sújtott ország sorsát M. Kiss Sándor, Raffay Ernő és Salamon Konrád beszélgetéseiből ismerhessük meg. Vélemények ütköznek, új nézőpontok merülnek fel, rejtett összefüggések szálai futnak össze. Könyvünket ajánljuk mindazoknak, akik a (közismert) történelmi tények hátterét is szeretnék megérteni, megismerni.

Raffay Ernő - Erdély ​1918-1919-ben
“Majdnem ​40 év után úgy látom, hogy az Erdély 1918–1919-ben című könyvem az utolsó hazai kommunista évtizedben úttörő kötet volt, témaválasztása miatt a hazai történetírásban, valamint az idegen megszállás alatt élni kényszerülő magyarok sorsával kapcsolatos tudományos kutatásban is. S még egy utolsó, nem kevésbé fontos szempont: sajnos, e könyvem most is időszerű, ugyanis Erdély még mindig román megszállás alatt van, s a mindenkori román kormányok legalább akkora intenzitással nyomják el, soviniszta intézkedésekkel keserítik meg a még ott élő magyarok életét, mint a szintén soviniszta kommunizmus alatt. Amikor e könyvet írtam, azt hittem, hogy nemsokára fölbomlik a hazugsággal és nemzetközi megtévesztéssel, s végül (1918–1919-ben, majd 1944–1945-ben) árulással és fegyverrel összeollózott Nagy-Románia. Ez előbb-utóbb bekövetkezik, azonban addig még nagy küzdelmek várnak a Juhász Gyula által „világ árvájának” nevezett magyarságra. Most könyvem harmadik kiadását tartja a kezében az Olvasó. Úgy tűnik számomra – „tűntén az ifjú láznak” –, hogy nemcsak a könyveknek, hanem a történészeknek is megvan a maguk sorsa: 29 éves kezdőként kezdtem írni e könyvet, s most, éppen betöltve a 70. évet, kerül a könyvesboltokba tanulmányaim legújabb kiadása.” Raffay Ernő RAFFAY ERNŐ szerző (Borjád, /Baranya megye/ 1948-) történész, politikus. Pécsett érettségizett 1968-ban. 1977-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen, történelem-Kelet-Európa története szakon. 1977-1993 között a JATE történészoktatója volt: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, 1989-től docens. 1981-ben doktorált, 1987-ben kandidált. Társalgási szinten beszél angolul és románul. A rendszerváltás alatt és után országgyűlési képviselő és az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt. Kutatási területe a XIX-XX. századi magyar történelem és a balkáni népek története. Szűkebb kutatási területe: magyar-román kapcsolatok, valamint Erdély és a trianoni békediktátum.

Raffay Ernő - Ady ​Endre és a Nyugat
Ha ​ma élne Ady Endre, akkor melyik pártra szavazna? Támogatná-e a migrációt? Mi lenne a véleménye az Európai Unióról? Hihetetlennek tűnik, de pontos választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. És nem csak ezekre. Vajon mi mozgatta és mi vitte a zseniális költőt a különböző eszmei irányzatok felé? Ady tényleg egy zseni? Milyen viszonya volt a zsidósággal, a zsidó nagytőkésekkel, a keresztényekkel? Igaz, hogy néha antiszemita volt? Miért kereste, miben, mikor és hol találta meg Istent? Mi vitte a szabadkőművesség irányába és miért lépett be a Martinovics páholyba? Miért lett munkatársa a Nyugat című folyóiratnak? Utóbbi nem tűnik izgalmas kérdésnek. Pedig az. A 110 évvel ezelőtt alapított Nyugatról és legfontosabb szerzőjéről, Ady Endréről könyvtárnyi szakirodalom született, de egyik munka sem tér ki az igazi háttérre. Egyik sem ad választ arra a kérdésre: miért, kik és milyen céllal alapították a Nyugatot? Miért volt szükség Ady Endrére? Ki volt Ignotus? Helytálló-e Octavian Goga, az egyik legnagyobb román költő bírálata? És vajon hogyan kerül a képbe Németh László, Babits Mihály és Móricz Zsigmond? Lényegtelen kérdések, nem is gondolnánk, mennyire fontosak a válaszok. Az eddigi irodalomtörténet- és történetírás kutatói kizárólag a folyóiratokban és könyvekben, azaz írásban a nyilvánosság előtt megjelent műveket, álláspontokat elemezték. Azonban a lényeges világnézeti és politikai folyamatok csak akkor érthetőek meg teljes mélységükben és ok-okozati összefüggéseikben, ha az érintett személyek titkos szervezetbeli szellemi-ideológiai tevékenységét is bemutatjuk és elemezzük. Enélkül bizony csak csonkák lehetnek mind az irodalomtörténeti, mind az eszmetörténeti elemzések. Raffay Ernő levéltári forrásokra támaszkodó újabb kötete tabukat dönt le, olyan kérdésekre ad választ, amelyeket a tudományos élet fel se mert tenni. Kutatásaival újraírja a XIX. század végének és a XX. század elejének magyar történelmét és irodalomtörténetét.

Raffay Ernő - Politizáló ​szabadkőművesség
Raffay ​Ernő szabadkőműves témakörben megjelenő harmadik, talán az eddigi leginkább érdekfeszítő kötetét tartja kezében az olvasó. A szerző – folytatva korábbi gyakorlatát – egyedülálló levéltári kutatásaival nemcsak a magyarországi titkos társaság szándékait és célrendszerét tárja fel, hanem új megvilágításba helyezi a 20. század első két évtizede Magyarországának történetét. Nem túlzás azt állítani, hogy munkája teljesen átrajzolja a Trianont megelőző időszakról kialakult képet. A Politizáló szabadkőművesség című új kötetből megismerhetjük a magyarországi szabadkőművesség radikalizálódásának következő állomását, a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Martinovics páholy létrejöttét és tevékenységét, s hosszú oldalakon át olvashatjuk ama súlyos állítás bizonyítékait, mely szerint: a baloldali radikálisok célja nem volt más, mint a magyar keresztény nemzetállam megdöntése. A könyv nemcsak az eszme- és politikatörténeti folyamatokat mutatja be, hanem a radikális vonal elfogadott és meghatározó személyiségeit is, akik politikai szerephez Károlyi Mihály kormányában, illetve az azt követő kommunista diktatúrában jutottak. Feltárul szemünk előtt, hogy a Tanácsköztársaság szellemi előkészítése éveken keresztül folyt, az nem „a semmiből ugrott elő” 1919. március 21-én. A titkos társaság tevékenységével akarva-akaratlanul hozzájárult a vörösterrorhoz és bizony a Magyar Királyság széthullásához is.

Raffay Ernő - Harcoló ​szabadkőművesség
A ​magyar történelem 19. század végi és 20. század elejei korszakát átírják azok a dokumentumok, amelyek a gerincét adják Raffay Ernő Harcoló szabadkőművesség – küzdelem a katolikus egyház ellen című új könyvének. A tudományos munka zömében eddig soha nem publikált levéltári forrásokkal mutatja be azt, hogy a különféle erők miként szállják meg az 1890-es évektől a szabadkőműves szervezetet. Ismerteti, hogy ezt követően a titkosan működő társaság saját szabályzatait és a legtöbb korabeli vonatkozó magyar törvényt megsértve politikai szerepvállalásba kezd, amelynek egyetlen fő célja: a keresztény magyar állam megdöntése. Miután ennek egyik legfőbb támasza a katolikus egyház, így soha nem látott küzdelemben próbálják ellehetetleníteni, lejáratni és megsemmisíteni a legnagyobb keresztény erőt. Megtudhatjuk, hogy kik állnak a küzdelem élén és a hátterében, kik lesznek a szövetségeseik és azt, hogy a zsidóságnak milyen szerepe van a sikeres stratégiában. A könyv a Szabadkőművesek Trianon előtt című munka folytatása.

Raffay Ernő - A ​vajdaságoktól a birodalomig
Az ​1866-tal kezdődő időszak a modern román állam megszületésének és kialakulásának a kora. 1859-ben a két fejedelemség Moldva és Havasalföld egyesült, majd 1866-ban királysággá alakult. Az első világháború utáni Párizs környéki békében Románia megkapta Erdélyt és ezzel létrejött Nagyrománia. A valamivel több mint félévszázad alatt a korábbi fejedelemségek gazdasági és társadalmi berendezkedése nagy változásokon ment át, 1919-ben pedig a már azelőtt is nemzetiségi ország sok nemzetiségűvé vált. Enélkül a korszaknak az ismerete nélkül nem érthető meg a két világháború közti és a mai belső román helyzet sem.. ... A munka nagy érdeme, hogy nem csak a román királyság keretei közt élő románok történeti helyzetét mutatja be, hanem mintegy összehasonlításként melléállítja az erdélyi románok helyzetének a bemutatását. Így kapunk teljes képet a román nép egészének múltjáról, így tudjuk helyesen értékelni az erdélyi románok sorsát, jóval fejlettebb iskolarendszerét és művelődési intézményeit, valamint azokat a törekvéseket, amelyek bukaresti indításra támadtak közöttük. Mind az óromániai, mind pedig az erdélyi helyzet rajza a modern történetszemlélet és módszer eszközeivel történik, a munka stílusa pedig olyan, amely a tudományos eredményeket mindenkihez érdekesen közvetíti.

Raffay Ernő - Szabadkőművesek ​köztársaságai
A ​19. század végére, 20. század elejére a szabadkőművesség titkos páholyaiból szervezett országhódító tevékenységet siker koronázza. Franciaországtól Olaszországig szabadkőműves kormányok készítik elő a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Rövid időn belül francia hatásra Európa más országaiban is hozzákezdenek a szabadkőműves köztársaságok létrehozásához. Összeesküvéseiket puccsok, gyilkosságok, forradalmak kísérték, a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos jelszavai alatt megvalósult új világ a földi poklot testesítette meg és előrevetítette a bolsevizmus kegyetlenkedéseinek későbbi rémuralmát. 1908-tól megkezdődött a nyugat-európai szabadkőműves vezetők budapesti látogatásának sorozata. A hiteles levéltári források egyértelműen bizonyítják, hogy a vizitációk célzottak voltak, s arra irányultak, hogy hazánk legyen a következő európai láncszem, ahol eltörlik a keresztény nemzetállamot és királyságot. Kiderül, hogy a titkosan működő szabadkőművesség már a 19. és 20. század folyamán kormányokat megbuktató, merényleteket szervező, népek, nemzetek sorsát háborúkkal befolyásoló globális hálózatrendszer volt. Ezeket a kriminél is izgalmasabb fordulatokat ismerteti Raffay Ernő új könyve, aki a már megszokott tabumentes nézőpontjával újraírja hazánk történelmét és leleplezi a Magyar Tudományos Akadémia jelenkori történelemhamisító tevékenységét is.

Raffay Ernő - Magyar ​tragédia
Magyarországot ​a döntés meghozatala előtt nem kérdezték meg, róla nélküle döntöttek. A kormány, mint láttuk, egyrészt az igazságtalanságnak orvoslásában bízott, másrészt ismerte a kirabolt és megalázott Magyarország kétségbeejtő helyzetét. Éppen ezért kényszerhelyzetben írta alá az eléje tett papírt. Az a tény, hogy nem vonták bele a tárgyalásokba, s róla nélküle döntöttek, erkölcsi értelemben fölmenti a magyarságot a békediktátum hosszútávú elfogadása alól, s följogosítja az igazságtalan döntés elleni küzdelemre. A győztesek Magyarország földarabolását a demokratizmus jelszavaiba burkolták. Mintha a cseh, szerb, román területszerzés egyenlő lett volna a demokráciával. Ez csak beállítás volt - valójában egyszerű területrablásról volt szó. Sajátos pszichózis alakult ki: a románok, szerbek, szlovákok 75 éve tudják magukban, hogy a magyarlakta területeket igazságtalanul kapták meg. Ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy ezeket a területeket vissza kellene adni jogos tulajdonosának, Magyarországnak, hanem azt, hogy a Megszállt Területek magyarsága szükségszerűen és magától értetődően irredenta. De irredentának tartják az anyaország magyarjait it. Megítélésem szerint, amíg a trianoni rendszer működik, megbékélésről nem lehet szó. Nem azért, mert mi, magyarok ezt nem akarjuk, hanem azért, mert a három trianoni országban változatlanul tart a magyarság eltüntetése, megszüntetése. Rendkívül fontosnak tartom annak a megállapítását, hogy 75 év alatt a megszállók egyértelműen bebizonyították, hogy nem tudják és nem is akarják a legalapvetőbb emberi és kisebbségi jogokat megadni a magyarságnak. Sem azokat, amiket ők ígértek meg, sem azokat, amikre a nagyhatalmak kötelezték őket. Éppen azért van rákényszerítve a magyarság a határkérdés fölvetésére. Igen, fölül kell vizsgálni a trianoni döntéseket. Mi magyarok, éppen az elmúlt 75 év tapasztalatait számba véve történelmi megegyezést szeretnénk elérni a szomszédos népekkel. Ennek egyetlen föltétele van: a volt magyar területek nemzetközi ellenőrzéssel történő, tisztességes megosztása. Lehetetlenség, hogy a magyarság nyolc országban élve, továbbra is porladjon, s eltűrje az őt ért sérelmeket. Ha a helyzet így marad, Európának ez a része történelmi veszélyforrásként, háborús tűzfészekként jut el a Krisztus utáni harmadik évezredbe. A magyarkérdés becsületes rendezése éppen ezért az egész Európa érdeke.

Raffay Ernő - Ady ​Endre kultúrharcai
1789-ben, ​mintegy 230 éve, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával indult meg a francia forradalom által vezérelt politikai-ideológiai változás, ami a későbbiekben minden idők leggyilkosabb rémuralmát eredményezte. Ekkor szabadultak el azok az erők, amelyek nemcsak százmillió ember kiírtásáért felelősek, hanem elhatározták, hogy megsemmisítik az európai kereszténységet és a nemzetekhez kötődő kultúrát. Magyarország sokáig kimaradt ezekből a folyamatokból, ám a XX. század elején hozzánk is beköszöntött a felvilágosodás új formája. 1919-ben a Tanácsköztársaság és vérszomjas gyilkosai 133 napig tobzódtak a vérben, de ez csak a bemelegítés volt. A második világháború után már a legbetegebb vágyaikat is kiélhették a francia jakobinusok hazai követői, akik Marx, Engels, Lenin nyomdokain hozzákezdtek az „új társadalom” létrehozásához. A legbrutálisabb gyilkosságokra épülő hazai kommunista terror ideológiai légköre az 1900 évek elején alakult ki. Ebben kiemelt szerepet kapott az a kulturális térfoglalás, amelyen keresztül elindult a magyar identitás megsemmisítése. Ez volt a napjainkban zajló kultúrharc első állomása. A küzdelemben kiemelt szerepe volt a tragikus sorsú nagy magyar költőnek, a pontosan 100 éve elhunyt Ady Endrének is. Vajon ő hová állt ebben a harcban, és azt milyen indokkal tette? A könyvben megtaláljuk annak a rengeteg súlyos állításnak a bizonyítékait, amelyeket eddig az irodalomtörténészek kérdésként sem mertek feltenni. Raffay Ernő folytatja korábbi könyveiben megismert hiteles forrásokra épülő tényfeltáró oknyomozását. Kutatásaival újraírja a XX. század elejének magyar történelmét és irodalomtörténetét.

Raffay Ernő - Szabadkőműves ​béklyóban
A ​magyar szellemi élet a mai napig nem nézett szembe becsületesen a mesterségesen kialakított Ady-kultusszal: okaival, kiváltóival, haszonélvezőivel, a fönntartásásban szerepet játszó személyekkel – s mindenekelőtt: utóbbiak kifejezett politikai céljaival. Annak ellenére van ez így, hogy Ady Endréről már rengeteg, összességében több tízezer nyomtatott oldalnyi elemzést és értékelést publikáltak. Ezek többsége azért magasztalja Adyt – természetesen kritikátlanul –, mert a költő és a hírlapíró írásainak túlnyomó többségében ún. baloldali, a materialisták szerint „haladó” eszméket vallott. A 20. század első éveitől mintegy nyolc-tíz személy kezdte támogatni a szárnyait bontogató Adyt. A patronálás jól körvonalazható módszerekkel, pontosan fölismerhető célok érdekében történt. A fiatal váradi újságíró már pályájának kezdetén olyan nagyváradi szabadkőművesek társaságában forgolódott, akik fő céljuknak a keresztény magyar állam megdöntését tartották. Ennek a környezetnek a szellemi előkészítő munkája (az „eszmeérlelés”) jelentősen segítette később a vörös diktatúra létrejöttét, s így akarva-akaratlanul hozzájárult Magyarország összeomlásához. Ha összevetjük Ady cikkeit a váradi László király páholy írásaival, teljesen új megvilágításba kerülnek akkori írásai, politikai nézetei, keresztényellenes kirohanásai. Forráselemző összehasonlító módszerrel, részletekbe menően mutatom be, hogy korántsem csak véletlen, alkalmi átfedésekről van szó. Könyvemben megkísérlem az óriási tehetségű, tragikus sorsú magyar költő életének néhány fontos fejezetét a kor szabadkőművességéről szerzett ismeretek birtokában, a pártos és elfogult történetírás és irodalomtörténet-írás ellenére, a magam konzervatív felfogása szerint ismertetni.

Raffay Ernő - Takaró Mihály - Vekov Károly - Wass ​Albert igazsága
Ez ​a könyv azért született, mert még ma sem juthatnak el hiánytalanul Wass Albert egyre gyarapodó olvasóközönségéhez életének jelentős, meghatározó eseményeiről szóló híradások, beszámolók. Napjainkban, amikor Wass Albert műveit országszerte, sőt, határainkon túl is százezrek olvassák és szinte naponta jelennek meg róla írások a hazai és a külhoni sajtóban is, elengedhetetlenül fontos, hogy hiteles képet alkothasson róla az, aki elfogultság nélkül közelít hatalmas életművéhez. E könyv nem titkoltan azokhoz is szólni akar, akikben bármilyen okból előítélet él Wass Alberttel szemben.