Ajax-loader

Andrassew Iván könyvei a rukkolán


Andrassew Iván - Pál János - Prolitológia
"A ​szerzőpáros művének címe részben arra utal, hogy folytatása az 1988-ban megjelent Prolilét-ra című szociográfiának, részben pedig arra, hogy a főhős - Pál János - azok közé az emberek közé tartozik, akiket a sors örökösen ide-oda tologat. Alig van esztendő, amelyik ne változtatna a helyzetén, amelyikben ne kellene újra és újra, újabb és újabb szemszögből megvizsgálnia a saját helyzetét egy rohamosan változó társadalomban. Mégsem azok közé tartozik, akiket önkényesen vet ide-oda a társadalom és a gazdagság örökösen változó széljárása. Ha egy-egy kilátástalannak tűnő harcban mindent elveszít, akkor is érintetlen marad emberi méltósága. 1989-ben, a nagy fordulatok évében készült ez a könyv. Sok minden történt ekkor, bőven áradt a fecsegés, locsogás. Az esztendőre talán mégis az volt a legjellemzőbb, hogy a Pál János-féle proli-értelmiségiek hallgattak. Ha a politikai csinn-bummcirkusz porondján valaki odafigyelt volna erre a háttércsöndre, a nagypofájú demagógia talán nem csúsztatta volna a torkunkig az undor ízét..." - írja közös könyvükről a krónikás, Andrassew Iván.

Andrassew Iván - Prolilét-ra
"Miért ​szégyen ma melósnak lenni? Miért SZÉGYEN? Abból érzem ezt, ha bárkivel dumálok előbb-utóbb megkérdezi: - És te mivel foglalkozol? Amikor megmondom neki, ráfagy az arcára a mosoly. Az eddigi kedvessége úgy... alábbhagy. Nagyon sűrűn jönnek hozzánk a vágóvonalra látogatóba. Irtózattal néznek. Nagy vagyok mocskos, de úgy állnak ott, mintha majmot néznének az állatkertben. - Nézd már: emberi formája van, de mégis milyen más mint mi! Hát ez a munkás." Pál János 32 éves vágóhídi munkás 46 beszélgetésben mondja el élettörténetét egy érdeklődő újságírónak, Andrassew Ivánnak. A kötetről, melynek néhány részlete már megjelent folyóiratban, antológiában így ír egyik olvasója: "Nem tételeket és száraz igazságokat nyújt ez a könyv, hanem életet és életszemléletet, s ennek az utóbbinak a középpontjában egy dogmától mentes, de határozott erkölcsi értékrend áll, szemben a züllés, a szétesés, a cinizmus, a korrupció társadalmat emésztő jelenségeivel."

Andrassew Iván - Vashideg
"A ​zokogó sofőrt megnyugtattam, aztán visszaküldtem a kamionba. Amíg a rendőröket várva a lány testére vigyáztam az út közepén, néztem a földet, és arra gondoltam, hogy talán megmentettem volna, ha jobban figyelek, és azt mondom neki, hogy ez itt nem az ígéret, hanem az igézet földje." "Hallom, hogy a vak fiam beforduI az utcánk sarkán. A botjával veri a falat. Amúgy csöndben jön. Tudom, csak én hallom, minden este, amikor más senkise jár. De azt is, ha két vagy négy utcával arrébb megy szegény. Jó, hogy jön már. Azt hittem, sose látom többet. Sose szagol meg engem, sose matatja az arcomat." "Amikor hazaértem, nem volt otthon senki, csak a lány. Nem az, amelyiket hónapokkal előbb megismertem, nem az a kissé komikus csodanősténység, hanem a világ legszebb nője. (...) Fehér vászonruha volt rajta, de olyan, annyira egyszerű és mégis annyira ravasz, hogy nem takarta, hanem megmutatta a testét. Félmagas sarkú cipője volt, a szeme kifestve, de éppen csak. A haja olyan volt, mintha a szélcsöndben is lobogna."

Andrassew Iván - Peremkirályság
Az ​elmúlt 5-6 évben Adressew Iván az egyik legismertebb újságíró lett Magyarországon. A 168 óra, a Hócipő, a Népszabadság, a Vasárnap és más lapok vezető tárcaírójaként nevet nem közszereplések útján szerzett magának, hanem őszinte hangjával, kegyetlen történeteivel, hétköznapi életükben is rendkívüli módon élő hőseivel. Akik korábbi könyveit, a Prolilétrát vagy a Csapdalakókat ismerik, azok tudják róla, hogy valahol mindig a pokol környékén botorkál, vagy azért, mert hősei csábításának enged, vagy mert ő csábítja, taszítja, toloncolja hőseit a pokol tornácára. Peremkirály c. novelláskötetének mindegyik darabja egy-egy rendkívüli mese korunk emberéről. Mindössze talán annyi változott, hogy az átmeneti (lásd. rendszerváltások) időszak eseményei után, Andrassew Iván is visszaérkezett saját humorához. Mi sem természetesebb hát, hogy a szerző, a komolyság megőrzése érdekében grafikushoz, rajzművészhez fordult - új novellái Tettamanti Béla illusztrációval jelennek meg.

Andrassew Iván - Csanád ​és a család
2012 ​egyik legnagyobb politikai botránya az volt, hogy Szegedi Csanádról, a Jobbik alelnökéről kiderült: zsidó származású. Az Európa Parlament gárdaegyenruhás képviselőjének nem csak saját családja múltjának következményeivel kellett szembesülnie, hanem a szűkebb és tágabb politikai családjával is. Sőt, azzal a gazdasági családdal is, amelyben ő számos jobbikos vállalkozás afféle keresztapjaként foglalt el látszólag megkerülhetetlen pozíciót. A pártból való kizárása után olyan légüres térbe került, amelyben nem nagyon volt más választása, mint éppen a gyűlölt zsidókhoz fordulni lelki segítségért. Andrassew Iván megpróbált afféle pillanatfelvételt készíteni erről a tragikomikus történetről.

Andrassew Iván - Beszélések
A ​szerző 1993 óta írt rövid és groteszk prózai műveinek válogatását tartalmazza a kötet, amelyet a történetektől el nem választható, különös világról készült fényképek illusztrálnak.

Andrassew Iván - Csapdalakó
A ​Csapdalakó c. novellagyűjtemény többnyire rövid groteszkeket, megdöbbentő, abszurd történeteket tartalmaz. Andrassew nehezen, küszködve ír, mégis könnyen, élvezettel olvashatók írásai. A legelképesztőbb történetet - például, amikor eleven emberekkel bombáznak egy várost - is a leghétköznapibb, a legtermészetesebb módon, egyszerű eszközökkel, minden feltűnőt vagy kirívót mellőző leírással vagy párbeszéddel beszéli el, mintha a dolgok természetes rendjéről szólna. Figurái, hősei köztünk élnek, mégis szeretnénk, ha sohasem találkoznánk velük. Pedig ez elkerülhetetlen, mert mindegyik egy kissé valamennyiünk alteregója. A magyar novellán a modern, az avantgarde törekvései alig változtattak, lényege többnyire ma is az anekdota, mint Mikszáthnál. Andrassew groteszkjei, nonszenszei, amelyek olyan természetesen ábrázolják a képtelent, amely azonban igencsak otthon van e században, új fejezetet nyitnak a magyar kispróza történetében. Egyike ő azoknak az íróknak, akik bizonyítják: irodalmunkban tektonikus mozgások tanúi vagyunk.

Andrassew Iván - Ne ​vígy minket a kísértésbe
Tisztázni ​kell viszonyunkat Tőkés Lászlóval. [] Itt és most elnézést kérek mindenekelőtt Tőkés Lászlótól, a családjától, Joó Edithtől, legfőképpen a gyerekeitől és persze mindazoktól, akik ugyanúgy hittek abban, hogy Tőkés egy karizmatikus hős, mint ahogy én is hittem. Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat. Van-e jogom rettenetes dolgokat napvilágra segíteni, a világhálón szerteszét terjedő dokumentumokból egységes, elszomorító képet összeállítani valakiről, van-e jogom azokat szembesíteni a valósággal, akik őt ma is mélységesen tisztelik? Végül is Tőkés László egyetlen mondata miatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Feleségéről, Joó Edithről a következőket írja egy, a gyerekeinek is címzett levelében: Egyházi tekintélyemet sötét alakokkal és erőkkel összefogva, tudatosan és szántszándékkal Ő maga rombolja a (volt) Szekuritáté módjára és kedvére. Hogy miért éppen ez a mondat győzött meg, az majd kiderül. Előre szólok, hogy nem foglalkozom Tőkés László politikai pályájával, egyházi viaskodásaival ezeket csak akkor érintem, ha föltétlenül szükséges. Nem foglalkozom a jelenlegi politikai küzdelmeivel sem legföljebb annyiban, hogy megpróbálom kideríteni: a tettei, a szavai, a viselkedése mennyiben következnek a jelleméből. Előre szólok, hogy megrázó, ami az elém került dokumentumokból Tőkés Lászlóról kiderül. Engem is megrázott. Bárha sok-sok emberi élettel és tulajdonsággal szembesültem, nem hittem volna, hogy egy olyan méltóságú ember, mint ő, ugyanolyan kiszolgáltatott a saját jellemével szemben, mint bárki más. Olyan, mintha a forradalom hőse, a magyarság köztársasági elnöke - ahogy Orbán fogalmazott -, a lelkész, a püspök, az Európai Parlament alelnöke folyamatosan valami ördögfélével küzdene, és ezt a lelke körül ólálkodó lényt nem tudná legyőzni, legyűrni, elzavarni. Főleg akkor, ha a neki legjobban kiszolgáltatottakkal kellene emberségesen bánni. Elemi emberségesen. Tőkés László ördöge számos mutatkozási formát választ: hatalom, hiúság, pénz, asszony és a meglepő módon a szinte állandóan, mindenütt fölbukkanó Securitate. Megkísérlem, hogy megértsem. Talán Tőkés László is megért engem. Ahogy ő legjobb napjaiban lelkészként, püspökként és politikusként valamiféle igazsággal tartozott és tartozik a népének, a híveinek, úgy tartozom én is a birtokomba jutott igazsággal azoknak, akik őt lelkészüknek, püspöküknek, képviselőjüknek választják.

Andrassew Iván - Róna ​Péter
A ​könyv a Magyarországon és Londonban váltakozva élő világhírű közgazdász, üzletember és jogász életútját mutatja be úgy, ahogy ő maga a szerzőnek elmeséli. Személyes hangú, sok történettel fűszerezett élménybeszámoló ez a könyv, sok aktuális tanulsággal.

Kollekciók