Ajax-loader

Szepes Erika könyvei a rukkolán


Szepes Erika - „Ez ​hát a vihar”
A ​kötet címe egy olyan állapotra utal, amelyben még nem tör-zúz a szélvész, nem reccsennek az ágak, nem kezdenek áradni a folyók, de mindezek a jelek előre utalnak egy pusztító természeti erő támadására. Az allegória József Attilánál is (Tűnődő.Vihar) első szinten a nagyon kicsiny, bogárlábacskáktól a nagy természeti erőig ível, majd a természeti erő megnevezése – vihar – a társadalom fenyegetettségét jelzi, az abból való kitörés lehetőségét keresi. A kötet portréiból nem sugárzik derű, legfeljebb groteszk humor, fájdalmas grimasz. Életükből, miként a miénkből, leginkább három dolog hiányzik: szabadság, egyenlőség, testvériség. Még mindig. 2017-ben is. Vagy magyar modulációja, a Pro patria et libertate. Ezért tartoznak össze, ezért várják, remélik, hogy a ­fenyegető vihar talán egy jobb jövőt hoz. Szepes Erika

Szepes Erika - A ​költő és a mítosz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szepes Erika - Magyar ​költő - magyar vers
Ki ​hitte volna, hogy a szabadvers korában a magyar költők kétharmada ütemhangsúlyos, időmértékes, vagy e kettőt elegyítő szimultán formában írja verseit. A szerző elemzése során az is nyilvánvalóvá lett, hogy a többség nemcsak ismeri és alkalmazza a világirodalom minden jelentős formáját, hanem a genezis folyamatában új elemekkel gazdagítja azokat. Az alkotók beépítik az ősi magyar verselés egyedi jellegzetességeit műveikbe, s az ennek következtében születő magyar szimultán költészet páratlan a világirodalomban. A költői mesterség csínját-bínját feltáró munka különös szellemi izgalmat kínál a ver mértanáról. Az alapos tárgyismeret, az elemző módszerek színes tárháza pontos, megbízható forrássá teszi az eszmefuttatást. A név- és versmutató mellett a kötetben szereplő időmértékes fogalmak elnevezése és képlete is ösztönzi a szakembert és az olvasót a magyar költészetben való búvárkodásra. Az ismert verstantudós betekintést enged közel száz költőnk 1945 után született versébe, de ábrázolásának központi eseménye a versformák megjelenésének elemzése.

Szepes Erika - Szerdahelyi István - A ​múzsák tánca
Ellentmondásokban ​szűkölködő korunk egyik jelensége, hogy miközben világszerte prófétai ihletű ítészek évtizedek óta temetik a lírát, a líra ma is él, sőt hazánkban mintha kezdené visszanyerni vezető szerepét is. A mai magyar lírával foglalkozók újabb ellentmondásként tapasztalhatják, hogy míg szabályt és kötöttséget nem tűrő, lázadó korunk több mint fél évszázada a szabadverset hirdeti önmaga egyetlen megfelelő kifejezési formájának, addig az új magyar költészetbe újra meg újra visszalopódzik a forma. Magunk is meglepődtünk, amikor az 1945 utáni reprezentatív antológiákat, életműveket, egyedi köteteket átolvasva nemcsak hogy sok kötött formájú verset találtunk, hanem szinte azt a törekvést is, mintha költőink a világ csaknem minden versformáját meg akarnák honosítani. És ez nem csupán egy-egy olyan költőre jellemző, aki formaművészetéről, versfordítói bravúrjairól közismert, hanem a magyar lírikusok jelentős részére. Ennek a törekvésnek az eredményeképpen vált lehetővé, hogy verstani kisenciklopédiánk megírásakor a jellegzetesen magyar versformákon kívül a világ valamennyi közismert versformájához találtunk példát a legújabbkori magyar költészetben. Köszönet érte költőinknek, akik ily módon segítenek az egyetemes kultúra értékeit továbbmenteni és új talajba gyökereztetni.

Szepes Erika - A ​mocskos mesterség
"Évtizedek ​óta életformámmá lett a versolvasás: olvasok, mert tanítom a verselés tudományát és esztétikáját, olvasok, mert bemutatok, ajánlok, véleményezek verseket, versesköteteket, és főként - olvasok, mert örömömet lelem a szép versben. Ám csaknem ugyanebben az időben kezdtem tapasztalni, hogy ami nekem tetszik, amit el tudok fogadtatni mindazon közösségekkel, ahol beszélek az általam esztétikailag magasra értékelt alkotásokról, az nem tetszik az irodalomkritika és az irodalomelmélet jelenkori hangadóinak. Az ember ilyenkor mélyen magába néz, önvizsgálatot tart: nem hibádzik-e az ő értékrendjében valami, mert ha igen, akkor azt át kell alakítani, "paradigmát", azaz elvárási szintet kell váltani. De ha a divatos teória részéről nem találtam is megerősítést, sőt, messzemenőkig elutasíttatott az én értékrendem, mielőtt megrendeltem volna, tapasztalnom kellett, hogy a költők egy része - és éppen a legjobbak, a más paradigmákban gondolkodók által sem elutasítottak, ha nem is elsősorban kedveltek - nemcsak olyan verseket írnak továbbra is, ami nekem tetszik, hanem maguk is szembefordulnak ezzel az ízléssel (gyakran ízlésdiktatúrával), és ezt műveikben meg is vallják. Ez a kötet az ő érdekükben, kirekesztésük, félremagyarázásuk ellen, a "virágozzék minden virág" esztétikai demokratizmusának érdekében született."

Szepes Erika - Az ​Ördöggolyó körülnéz
Az ​Ördöggolyó, amely korábban fogságban tartott, majd fogságom kínjainak megfogalmazásával ajándékként némi szabadság érzettel töltött el, most megint más irányt vett: a szabadság kiterjesztésével a teljes megszabadulás lehetőségével kecsegtet. Az Ördöggolyó - egyszemélyes magánzárkám - a kiút lehetőségét mutatta meg: ne csak magamra figyeljek, ne az engem polipkarként szorító személyi-társadalmi elvárások, kötelezettségek gúzsát vegyem észre, vegyem magamra, hanem érezzem erejét a szűkebb és tágabb környezet szeretetének, gyengeségeim esetén segítségnyújtásának. A kifelé mozdulás ebben a második kötetben, azAjándékban észrevehetően elindult, de az apró lépéseket még csak a magánzárka területén tettem meg. Most, a környezet unszolására, az ablakon kinézve, vonzó látványok, élmények, tennivalók csábítottak kifelé, és - még ha nem voltak is teljességükben örömet szerzők - annyi erejük volt, hogy közelebb hívjanak, érintésre, tettre csábítsanak. Ezek az új élmények csaknem mind közösségben szerzett érzések, vonzalmak, amelyek segítségével jobban értettem magamat és a korábban bennem vihart kavaró eseményeket. Segítségükkel egyre inkább a csorbítatlan világ részének éreztem magam. És ha része lettem valaminek, bekerültem egy számomra alig ismertbe, kiléphetek az Ördöggolyóból, egyszemélyes magánzárkámból, és befogadhatom a világot. Azt azonban tudom: annyira nem távolodhatom el soha, hogy ne érezzem a hajdani szorongásokat, a magány csöndjének rémületét. Nem tudok teljesen kilépni az Ördöggolyóból, hiszen az én teremtményem - mindig emlékezni fogok teremtésének világra hozó, kínzó szükségszerűségére.

Szepes Erika - Mágia ​és ritmus
Szepes ​Erika több mint egy évtizedes klasszika-filológiai, verstani-ritmikai kutatásainak eredményeit adja közre tanulmánykötetében. Írásai hatalmas ismeretanyagra épülnek, imponáló tájékozottságot és szerteágazó szaktudást, tág érdeklődési kört mutatnak. A Mágia című fejezet vallás- és kultúrtörténeti tanulmányokat foglal magába. Szepes akár képzőművészeti, akár irodalmi alkotásokat vizsgál, többnyire egy apró elem meglétére vagy hiányára keres magyarázatot, esetleg átváltozásának okait kutatja. Elemzéseiben a jelentéktelennek tetsző részletek tág horizontú kultúrtörténeti beágyazást nyernek, és annak a társadalomnak változásairól is hírt adnak, amelyben a mű született. A klasszika-filológia nemes hagyományait követve Szepes Erika maga is foglalkozik az antikvitás erotikus irodalmával. Nemcsak a szexualitás istenéhez, Priapushoz írott Corpus Priapeorum ciklus szexuális tabukat nem ismerő verseit elemzi, de Arany János és Devecseri Gábor nyomán újrafordítja a Lüszisztratét is, s tanulmányban bizonyítja, hogy a kétértelműségeknek és nyílt szókimondásnak esztétikai szerepük van a drámában, s összemosásuk a helyes megértés rovására megy. A Ritmus című tanulmányegység a verstan e bonyolult és nehezen megközelíthető kérdéskörével foglalkozik. Szepes azon szakemberek közé tartozik, akik az időmértékes verselésben megkülönböztetnek a lábnál nagyobb, állandó, tovább nem bontható egységeket : kólonokat is. A látszólag ártatlan kérdés körül heves polémiák folynak. Szepes több alkalommal és fórumon fejti ki világos, konzekvens álláspontját, mely a túlburjánzó, egyre bonyolultabb ritmuselemzések helyett egyszerűbbet, áttekinthetőbbet, a szubjektív elemeket jobban kiszűrőt javasol. Bár a tanulmánykötet írásai szaktudományos igénnyel és apparátussal készültek, Szepes Erika lebilincselő oknyomozásait a kultúra világában a laikus érdeklődő olvasónak is jó szívvel ajánlhatjuk.

Szepes Erika - Szerdahelyi István - Verstan
A ​szerzők - szakirodalmunkban először - az 1970-es években egyetemes verstant dolgoztak ki, rendszerbe foglalva a legtöbb jelentős, európai és ázsiai irodalom verstani jelenségeit. A mű első fejezetében a verstan alapfogalmait elemzik, a többiben pedig a verselés fő típusait: az időmértékes, a hangsúlyos, a szótaghanglejtéses és a szótagszámláló verselést. Részletesen az első két típust tárgyalják, mivel a magyar verselés szempontjából ezek a lényegesek. Az időmértékes verselésről szólva külön ismertetik a görög mintákat, ezek latin megfelelőit, valamint esetleges szerepüket a magyar irodalomban, majd kitekintenek az arab, az indiai stb. verselésre is. A hangsúlyos verselésen belül részletesen foglalkoznak a magyar ütemhangsúlyos verselés sajátságaival és fejlődésmenetével. Egyéb irodalmak (francia, német, angol, olasz, cseh, észt, örmény, héber stb.) ütemhangsúlyos, hangsúlyváltó vagy hangsúlyszámláló verselését többnyire csak olyan mélységben tárgyalják, hogy elhelyezhessék őket ebben a rendszerben. Röviden jellemzik a szótaghanglejtéses és a kínai, török, japán szótagszámláló verselést. Végül a különféle verselési típusok kereszteződésének lehetőségeit mutatják meg a magyar és a középkori latin verselés példáin. ; A szerzők a főszövegben fejtik ki felfogásukat; a szakirodalomban szereplő más nézeteket általában a terjedelmes apró betűs betétekben ismertetik. Előadásmódjukkal, a szakkifejezések gondos magyarázataival is érzékeltetik, hogy művüket népszerű kézikönyvnek is szánták. A főszöveg nem vet fel problémákat, hanem kézikönyvbe illő határozottsággal közli a szerzők nézeteit, olyankor is, ha azok hipotézisek. Nem tűnik ki belőle pl. az, hogy Szerdahelyinek a magyar ütemhangsúlyos verselésről vallott felfogása szembekerül a magyar verstani irodalom zömével (ugyanis ő abból az axiómából indul ki, hogy ütemhatár csak szóhatárra eshet). Annál hasznosabb ez a könyv a szakembernek, illetve a verstani irodalomban elmélyedni kívánó olvasónak: átfogó összefüggéseikben mutatja be a verstani jelenségeket, a legkülönfélébb nézetek ismertetésével és hatalmas bibliográfiával segíti a további tájékozódást, a szerzők nézeteit támogató érveivel ösztönzést ad eddig természetesnek vett tételek újabb átgondolására.

Szepes Erika - Az ​ördöggolyó fogságában
Az ​íróasztal fiókjaiból nemcsak apám elzárni kívánt lelke szabadult ki visszagyömöszölhetetlenül, hanem az én emlékeim is, amelyek felszínre törve formát kerestek maguknak, hogy abban elrendeződve áttekinthetővé tegyék az éveket-évtizedeket, amelyekben családtagjaimmal együtt éltünk ugyan, de együttélésünk formája az általános bezárkózás volt. Ezek az emlékek, amelyek pillanatnyi hangulatok szivárványát őrző arcokat, évtizedek keserűségei gyűrte ráncokat rögzítettek képekben, minthogy aszerint váltak élesen láthatóvá avagy más emléknyom takarásában homályossá, hogy a megtalált forma, az ördöggolyó külső faragványain keresztül kukucskálva éppen melyiket pillantottam meg, hangulati holdudvarukat is megváltoztatták: a gyűlölt tweed-szövet kalászszőke unokám suta babaruhájává alakult, a Éden minden terményével pompázó kert kiszáradt fák, bokrok rideg rézkarcává, a hajdani zord fenségű apa tompa beszédű haldoklóvá, és én, a vele hajdan mindig szembeszegülő, konok kamasz őt egyre inkább megértő, unokáimban ismerős vonásokat kutató nagymamává.

Kollekciók