Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Vigyázz magadra, ne törődj velem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az .Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki egy "jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét"!) ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint 2 és 1/2 töredék.

Tandori Dezső - Baranyay
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Medvék ​minden újabb mennyiségben
"Drága ​medvéim, mit mondjak útravalóul Nektek én, én, aki Nálatok jobban senkit - semmit nem szeretek! Bár élhetnénk örökké együtt ezen a világon, vagy Bármi Máshol" (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - Aforiz ​dió, aforiz mák
Az ​élet álom, az élet mákony, az élet dióny, az élet álomizma, áporizma. Az aforizma tesz róla, hogy az élet mégse legyen kizárólag áporizrma. A kortárs magyar líra élő klasszikusának aforizmái, „kertjének diói, mogyorói, mákjai” kerültek az Aforiz-dió – aforiz-mák „kamrájába”. Szikrányi remekművek, rímbölcsességek, máskor hömpölygő gondolatfüzérek és ceruzakarcok csokra a kötet, amelyben Tandori füzetlapokra lejegyzett reflexiói között kalandozhatunk.

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Tandori Dezső - Ördöglakat
"Azt ​hiszem, kevés ilyen könyv van a világon is: gyûjtemény vagy ember-enciklopédia, egy teljesen sajátos ember- képzôdmény vallomásai. Vannak aforizmák, rajz-aforizmák, tényleg ördöglakatok, a nyelv (messze, közel) ördöglakatainak felismerései, vannak mélyen érzelmi rajzok." "Van (a kb. 100 könyv és kiállításfüzetem közt) talán jobbkönyvem nem is egy, de ilyen monstre szellemi könyvem egy sincs. Ahol ennyi az átütő anyag (a rajzolatok), ilyen megdöbbentően mai-őszinte a duma (pardon). Volt mit megszűrni, ez szuper mód csak az esszencia. Tehát ez annak, aki ilyet szeret, annak, aki mazsolázgatni akar, kifogyhatatlan olvasmány, nézmény. Aki előre akar haladni benne, egy esetlegesnek látszó, de örökké visszacsatoló ’regénye’ van, amely egyre inkább sűrűsödik szövegessé, de ott is bőven rajzos és aforizmás. A bódulat érzését fokozza a sokszori ’befejeződés’. A Mindig Van Rajta Túl érzete." Tandori Dezső

Tandori Dezső - A ​Legjobb Nap
SEMMIT ​BOLDOGABBAN! (Mint hogy „ezt” írjam) Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos, alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserü Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyag-jegyével, kutyakölyök-írókori pálya-társam… soroljam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért. Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát. Az első szakasz, eléggé bámulatos, gólyalábakon állt, pár oly kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel. A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az elébbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Az ​oceánban
Tandori ​Dezsőt a magyar irodalom Kopernikuszának nevezi egyik kritikájában Tőzsér Árpád (utalva előtte Wittgensteinre, a XX. századi filozófia Kopernikuszára). Mintha a szerző valamiféle parancsnak engedelmeskedve döntött volna úgy, sorba veszi a világ dolgait, kitartóan, kicsiket és nagyokat, nem rangsorol közöttük, nem választ ki magának magasztos témákat (legfeljebb csak kedvesebbeket, mint a verebek vagy a lovak), nála egy piros műanyag pohár, kavics a járdán vagy Proust időfolyama egyazon mércével méretik, hisz minden egyformán része az időnek, s múlik vele, vagy éppenséggel az idő tűnik el mellőle. Tandori Dezső kötelességének érzi, hogy mindezen dolgoknak megtalálja a helyét a maga naprendszerében, mint Kopernikusz a sajátjáéban, hogy aztán ott keringhessenek a versek soraiban, a maguk egyensúly-univerzumában…

Tandori Dezső - „Itt ​éjszaka koalák járnak”
"E ​könyv címét látva nem szabad mindjárt rejtelmes dolgokra gondolnunk. Sőt, a cím jócskán útszéli. Egy út szélén, Queenslandben, Ausztráliában, egy táblán olvasható nagyjából ugyanez a szöveg. Ezen a helyen nyolc év alatt harminc koalát gázoltak halálra a járművek. Ezért állította fel az ausztrál közlekedésrendészet ezt a különös figyelmeztető táblát: ITT ESETENKÉNT KOALÁK MÁSZNAK ÁT AZ ÚTON. Az "esetenként" az biztosan "esténként" akar lenni. De mit akarunk mi? Mit akarunk, mit akarunk. Szó lesz ebben a könyvben bizonyos helyről, tengerparton, ahol egészen mulatságosnak ígérkezne az örökfekvés... már így elgondolva, persze; de hát ez aligha lehetséges. És szó lesz azokról, akik miatt feltétlenül örökké kellene élnem; és ez is aligha lehetséges..." - írja legújabb könyvéről a szerző. A különös játékossággal és humorral "mesélő" tizenegy történet szereplői koalák meg sok más kicsi medve: Aloysius, Alacsony, Titusz, Blinkey Bill, Dömi, Bulmár - megannyi Micimackó; kedvesek, ártatlanok, okosak. Azért ilyenek, azért vannak, hogy az emberek érzelmei tisztán, őszintén és érintetlenül mutatkozhassanak meg bennük. Az a világ, amit ők teremtenek, nem egzakt, hanem lírai - és gyermekien bölcs, meseszerűen meghitt. Éppen ezért mondja Tandori Dezső: "Itt tartunk tehát; nem tudjuk jól megfogalmazni, hogy nem kell kérdezgetni erről a könyvről, meg ami benne van, mert ez itt... Ezt nem tudjuk jól megfogalmazni. Ahogy a vers is mondja: Ha a városban járkálok, S medvét vagy ilyesmit látok, Kire gondolok? Könnyű dolog! Csak rátok, rátok, rátok. Ti meg otthon "ültök az ágyon", Nyugodtak vagytok: Játszom... Kire gondoltok? Könnyebb dolgot Kérdezzek? Jó, belátom..."

Tandori Dezső - Nem ​lóverseny!
"Nem ​ígérhetem, hogy az olvasó rendszeres lóverseny-történeti ismereteket szerezhet itt. Azt sem, hogy kíváncsiságát minden lehető pletykával, ténnyel, adattal kielégítem. Remélem, mégis jól fogunk mulatni. Magam, hogy emlékeimet felidézhetem, az olvasót pedig, hogy - ha jól végzem a dolgom - az események irdatlan bősége magával fogja sodorni, el fogja ragadni, s hogy honnan? A mindennapok taposómalmából."

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - Utolsó ​posta Budapest
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Egy ​regény hány halott...?
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Egy regény hány halott... ? - második könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. MindhároAi kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik; például a könyvek mindegyikének hét-hét-hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles; és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárá-sos változása, tűnékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése... különböző fajta létezők együttélése... együttélése a szerzőnek regényével... az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a „szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, „indiai-friz"-szer-kezet belső törvényszerűségek rendjévé szilárdul fájdalmasan és derűsen... a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik... de semmi el nem intéződik. Ez a „vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, „csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Tandori ​Dezső válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Szép ​Ernő
"Ismerkedéseim ​szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad. Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme a prózaíró Szép Ernő." (A szerző)

Tandori Dezső - Celsius
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Medvetavasz ​és Medvenyár
"Medvék ​minden mennyiségben!"- kiáltott fel egyszer Tandori Dezső, amikor nagyobb gyerekeknek jelentetett meg egy egész kis verseskönyvet, játék mackóiról. Úgy látszik, valóban "minden mennyiségben" élnek ezek a játékmackók Tandori képzeletvilágában - talán a költő íróasztala melletti sarokban-, s most épp a legkisebbekhez fordultak. Ebben a kötetben kirándulunk, világot látunk, fagylaltot eszünk, és mindenféle tréfákban benne vagyunk a költő kedves mackóival együtt.

Tandori Dezső - Keserü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​megnyerhető veszteség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​becsomagolt vízpart
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​komplett tandori - komplett eZ?
Tandori ​Dezső legújabb prózakötete önéletrajzi regény: regény is, életrajz is. A szerző "a tandori"-t próbálja körüljárni: mint alkotót, mint idősödő, esendő embert, és -az álszerénységet félretéve - mint jelenséget. A szerzőtől megszokott módon önmagára is sűrűn reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind az alkotói pálya újabb állomása is, előrelépés azon az úton, melyet ő "regényt-írni-tanulásának" nevez. A műből egyértelműen kiérzik: fontos egzisztenciális pillanat érkezett el a szerző életében 2006-ban. Kételyei, küzdelmei, kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra. Váratlan ajándék a szerzőtől ez az önéletrajzi kötet, melyben kíméletlen őszinteséggel és öniróniával enged bepillantást az olvasónak már-már remetei életvitelbe, ugyanakkor termékenyen hagy nyitva kérdéseket. "...a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be." A szerző egyetemi KISZ-értékeléséből.

Tandori Dezső - Nincs ​beszédülés
Tandori ​Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről - mint legfontosabb írói eszközről - való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya - szokásos akadály­mente­sí­tése? - nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon "szobrainak" elő­teré­ben, erőterében. A felrajzolás itt a szembenézés megszólítás - elemzés és analízis - nélküli lehetőségének aján­latát tartogatja. Másrészről, e raj­zok, e kinyilatkoztatás-előtti némaságukat felénk fordító arcok so­ro­zatai az elmondás jelenkori le­he­tő­ségeivel való számvetés ta­nul­ságát is hordozzák. Igaz, minden kö­vetelőző konklúzió, a visszavonulás kollektív érvényű jelentése helyett és mellett az egzisztencia "emberi hívás" (T. S. Eliot) előtti magára ta­lá­lásának esélye válik a könyv igazi, önfeledt élményévé. Tandori, a mű tematizálatlansága felé vezető hosszú útján - aforisztikus mon­dá­saiban, ideogrammáiban, és most, a portré kvázi-közvetlenségével - leg­­­főbb ambíciója, a semmit-mo­n­­dás korántsem semmitmondó le­hetőségeit vázolja előttünk. Akár az eddigi pálya jósolhatatlan, de vá­lasztásait később mindig vissza­igazoló dinamikájára, akár az alkotó felmérhetetlen ezirányú tar­ta­lé­kaira gondolunk, egyszerre je­lent­hetjük ki a jövőre vonatkozó vára­ko­zással és biztatással, valamint a kivételes művet illető mostani, friss elismeréssel, hogy mindez: nem semmi!

Tandori Dezső - Töredék ​Hamletnek
Talán ​soha el sem hangzott az a kérdés, melyre jól-rosszul mindannyian szüntelenül válaszolgatunk. Bármit mondunk, épp e végszó, épp e bizonyosság híján marad töredék. De töredék lenne a csend is, ha már egyszer a mi csendünk, ha tudatos, ha személyes. Némaságunk oly tökéletességgel áltatna, melyen már megszólalásunk puszta lehetősége eredendő csorbát ejt. A szó akkor még mindig a kisebb hiúság. Csak - tettenérhetőbb. Kivált, ha valaki úgy érzi: színhelye csupán a hang és a némaság szüntelen, nosztalgikus vonzásának-taszításának, akkor igazán méltánytalan, túl kész tények elé állító kötelezettség. Szeretném - emiatt-e? -, ha mind, ami e lapokon következik, el is hagyna, meg is maradna, ne kelljen gondolni rá, de ha mégis: olyan legyen, mintha igazi hívást hallanék, s válaszolhassak - de már nem önmagamra mutatva. Egy fa, egy szikla, egy felhő, bármi körülöttünk - még megnevezetlenül...

Tandori Dezső - Az ​éj felé
… ​verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Tandori Dezső - Egy ​talált tárgy megtisztítása
Tandori ​Dezső lét-, nyelv- és jelképeit olvasva már nem lehetett ugyanúgy beszélni a magyar költészetről, mint annak előtte. Miként a Töredék Hamletnek sem a költő adta eredeti címén (Egyetlen) jelent meg anno, e kötet sem kerülte el a beavatkozást: az A. Rimbaud a sivatagban forgat nem volt elfogadható, lett belőle: Egy talált tárgy megtisztítása. A sárga. "Remélem - írja Tandori -, a valóban hiteles (a kényszerűen kihagyott vagy később írt) munkákkal nem nem bővített könyv meghozza azt a hitelességet, melynek már csak az eredeti cím a híja." 1969-1970 között írt verseit olvashatjuk ebben a kötetben.

Kollekciók