Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Medveálom ​madárszárnyon
Tandori ​Dezső, amikor verset ír a medvéiről és madarairól, kicsit beenged minket saját világába. Sétálunk a medvés-madaras Duna-parton, a medvés-madaras városban, nézzük a sakktáblát és a gombfocipályát, az élet örök feladványait medveszemmel. Lehetünk újra gyerekek, a komoly dolgokat még komolyan vevők, elmélyülten játszók. Jó benne lenni ebben a verseskötetben, ahol folyton magunkba ütközünk, miközben a medvék és madarak mulatságos csetlés-botlásairól olvasunk. A Medveálom madárszárnyon versei korábban csak folyóiratokban jelentek meg. Egy kötetben olvasni őket különleges irodalmi élmény.

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - A ​Rossz Reménység Foka
EGY ​ZÉRÓ-KŐRE Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek? Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja. Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát. Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el. Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson. És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat. Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll. (Tóth Ákos)

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Valamivel ​több
Kezdetben ​volt a játék. Egyszer festeni kezdtem. Túl sokat dolgoztam akkoriban egy-egy nap; kellett valami. Van is egy ilyen "képem" - volt képem kitenni a falra. Arasznyi négyzet, bordó alapon sok fehér freccsentés: mintha egy hajdani budapesti platánfa alól emeltem volna ki, egykori veréb-toronyház alól. Pontosan fogalmaztam: nekem valahogy az a platánfa is csak "hajdani", ha a madarakat olyan módszeresen leirthatták róla. Elveszett ott némi játékosság. A fáknak ott nincs igazi "játéka". Talán a legszebb dolog a játékban, hogy a zenészek a hangszereken szintén játszanak. S hogy mit tekintünk zenének, mit hangszernek? Én midig úgy szerettem volna játszani, hogy szép a gyep, ápolt, magam vagyok a legrondább az egész környezetben, és vigyorgok. Felrúgom a labdát, bele a fába, attól a madarak csak elrepülnek. Kedvelem az egészet. Aztán, ha jól csinálom a játékomat, elvisz egy elsőligás csapat, később meg visszatérek a kis klubhoz, játékos-edzőnek. És madarakkal foglalkozom az öbölben. Tehát: társas óhajok. A koalák is így adódtak. Nem voltak ők se mindig nemzeti értékek Ausztráliában. És szerencse kérdése, hogy az ember - ember lesz-e vagy más. Koala. Vagy veréb. Képemre, melyen fönt három freccsentés mintha maga is madár lenne, azonnal rászállt első verebünk. Aki most is a vállamon ül, hogy ezt írom. érdekes, hogy a kép címe: MADARAK ELVÁLÁSA (BÚCSÚJA), vagy: SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG. Hát van nyelv, ahol ez a kettő hasonlóan hangzik? Van. Szinte minden van ezen a világon. Volt már, hogy egymás mellé terült a négy ász; vannak játékmedvék, akiket négy emelet romjai alól kotortam ki: ők az első játékaim. Valamit most az időrendről. Ezt a könyvet 1977 tavaszán írtam. Utána jöttek tehát a verebek. Többen kérdezik: mi lett a koala-kártyabajnokságokkal. Válasz: élénkebben zajlanak, mint valaha. Madaraink is klubtagok lettek azóta. És így tovább. Készülünk az 1982-es jubileumra. Akkor lesz tízéves a bajnoki szisztéma. Kártyázni barlangban kezdtem. 1944 telén. Két szék volt a barlang. (Az egyik még akkor is megvolt, amikor ez a Tornakönyv készült; azon ültem, ahogy írtam.) A gránát a szemközti házba csapott be; a házat azóta lebontották. Szép fű van a helyén, szép fák, csak éppen a labdarúgás helyett a madáretetésre alkalmasabb hely. A játék: nem "talán". Nem kísérlet. A játék: bizonyosság. Ahogy Zelk Zoltán írja: a kártya végzetes szabály. A kötészet pedig - kényszerű igazmondás, miközben a Föld... hát, az döcög így-úgy, néha kisiklik. A játék: nos, jó, hogy van. Rend, melyet jó betartani. És nincs-e benne a Tornák Rendszerében maga a legnagyobb remény? Hogy amikor kijelölöm a Jubileumi Torna (a majdani Második Különtorna) utolsó fordulóját: "1982. február 2.; Medve Nap", holtbizonyosan bízni látszom benne, hogy azt a napot - megérem? Játszani mindig megéri. És a "magunk megjátszásából" csak el kell hagyni az elszánást meg az önzést - és ott a játék. A kezdet. Örülök, hogy mindig újrakezdhetem. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Madárlátta ​tollaslabda
"Ha ​az embernek hirtelen madara lesz, azt hiszem, nem is tudja igazán, hogy mije van. Azt gondoltam jómagam is, hogy: hát igen. Csipog; most először hallok ebben a lakásban verébcsipogást. Már úgy, hogy a veréb itt van, bent. Felvettem magnóra. Először láttam az ebédlőasztalunkon madarat ugrálni. Lefényképeztem. Aztán szerettem volna valahogy úgy egészen közel kerülni hozzá. Ezért láttam hozzá mégis a rajzolásához. Most meg csak ültem és féltem. Néztem a kosarat, néztem, ahogy felébredt, ahogy elkezd mocorogni, matatni; lehunytam a szemem, annyira féltem. Ahogy jöttem vele a parkon át, ezek az érzések mind megvoltak bennem, de csak most tudtam róluk. És most értettem meg, hogy nem rajtam múlik az egész... Éreztem, itt nem arról van szó, hogy először csipog a lakásban madár, először ugrál az asztalon veréb, hanem...." Hanem? Hogy miről is van valójában szó, arra a regény ad választ. A regény, amely egy izgalmas nyomozás története. Hogy milyen ügyben folyik a nyomozás? Érjük be annyival, hogy egy Ügyben s a teljes igazság felderítése érdekében. Egy tizenötéves fiú a teljes igazságot keresi. Arra keres választ, hogy "ha valami nem úgy van, akkor az emberek miért csinálnak úgy, mintha úgy lenne." És a nyomozás végén, ha nem is derül fény a teljes igazságra, mégis fontos felfedezésre jut hősünk, s az olvasó is, aki vele együtt éli át a lelkiismeretes és lelkiismereti nyomozás minden egyes mozzanatát.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_26554
elérhető
4

Tandori Dezső - Zombi
A ​Zombi önéletrajzi utalásokkal teli mű, mely kortárs és klasszikus világirodalmi művek sokaságával mutat rokonságot, pl. Bret Easton Ellis legújabb regényével (Holdpark): a "történet" hátterében maga Tandori áll, aki ismer valakit, aki a kéziratot írta. A személyiség megtöbbszöröződik, a léttel, annak valóságával kapcsolatban megoldhatatlannak tetsző filozófiai kérdések foglalkoztatják a főszereplőt. A történetet ezen a szálon kapcsolódik a Chandler-féle amerikai krimi, illetve inkább a thriller világához. A főszereplő nem képes sorsát irányítani, átláthatatlan és felfoghatatlan események és döntések vették át az irányítást; a valóság szülte összevisszaságban elkeseredetten próbálja előkeríteni gyerekeivel Dél-Amerikába szökött feleségét, és megfejteni, hogy új barátjával, a mackóval csak gondolati szinten kommunikál-e, a medve tényleg létezik, vagy párbeszédeiket csak a képzelete szülte.

Tandori Dezső - Vissza ​a sírból
"Kemény ​idegekkel vedd kezedbe ezt a könyvet, Olvasó...!" Szoktak ilyen hangzatos szavakkal ajánlani a Már-Már-Megszokott-Izgalom (Akció) könyvei közül egyet-egyet. Ám itt a szerzőnek voltak talán erős idegsodronyai, hogy négy - legalább négy! - Nagy Londoni Lókalandot átélve vissza tudott jönni a sírból. A lovak "rémtörténetei", Hong-Kong, Barátok Nélkül, Promalee (anyja neve Oralee) és a többi: remélhetőleg karizmatikus szobrok, az én emlékezetemben feltétlenül. Rejtélyesen odakerültek az Életembe. De - ezzel a vallomással tartozom - be is végezték egy kalandos korszakomat. Csalódásodra leszek, Olvasó, de a Nagy Utazás históriája nálam ezzel végetért.

Tandori Dezső - Ne ​lőj az ülő madárra!
Jó ​író nem törekszik arra, hogy sokféle hangon szóljon, mint egy zenekar, nincs sok témára szüksége, hogy a mindnyájunknak fontosról szóljon. Tandori hangja eltéveszthetetlen, s nem azért annyira megnyerő, mert eltéveszthetetlen, hanem mert személyhez szóló. Regényének hőse maga az író, életének mindennapi környezete, munkája, játékai, személyek, állatok, tárgyak. A látszólag csupán a személyes élet szférájában érvényes kapcsolatok és viszonyok észrevétlenül jelképessé válnak, egyre általánosabbá és közösségivé, egyre nagyobb ívűek lesznek. Ez a regény valami nagyon fontosat, mindnyájunk számára érvényeset mond el az életről, a munkáról, a világ apró dolgairól, amelyeket a nagyoktól csupán egy kis lépés választ el. A lépést együtt tesszük meg az íróval, hiszen amennyire az íróról, annyira az olvasóról is szól ez a regény; s ki ne tudná egy történet hősének helyébe magát behelyettesíteni?

Tandori Dezső - Aforiz ​dió, aforiz mák
Az ​élet álom, az élet mákony, az élet dióny, az élet álomizma, áporizma. Az aforizma tesz róla, hogy az élet mégse legyen kizárólag áporizrma. A kortárs magyar líra élő klasszikusának aforizmái, „kertjének diói, mogyorói, mákjai” kerültek az Aforiz-dió – aforiz-mák „kamrájába”. Szikrányi remekművek, rímbölcsességek, máskor hömpölygő gondolatfüzérek és ceruzakarcok csokra a kötet, amelyben Tandori füzetlapokra lejegyzett reflexiói között kalandozhatunk.

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Tandori ​Light - Elérintés
Ez ​egy látszókönyv. Valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész. Titkokkal együtt élni is bír. "Tandori Dezső és a Scolar Kiadó különleges vállalkozása ez a kötet, melyben a költő maga válogatta össze kimagasló, mívesen végfokon álló régebbi és mai verseit, s a nem könnyű témákat költői magyarázatokkal látta el. Így az olvasót maga Tandori engedni be egy szélesebb kapun a "lélekbe", a légi könnyedségek rejtelmes, ám földi súlyokkal terhes világába. Tandori "pozitív cunaminak" minősíti könyvét, ahol "rémfotók" vallanak Jekyll doktorról és Hyde úrról, madárkákat és lovakat érzékelhetünk tiszta szellemi szárnyalásban, s legfőképpen megtudhatjuk, hogy csaknem ötven év költői-szellemi tevékenysége hogyan zár teljes kört, s miként suhan a végső teljesség felé. E "látszókönyv" valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész, s titkokkal együtt élni is bír. Tandori Dezső 2013-ban 75 éves - e kötettel köszöntjük a költőt." (a Kiadó)

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Ki ​nem feküdt halál
"Ez ​a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása. Csak az egyenes jó görbe. De görbe egyenessel jutunk ahhoz is, hogy miféle halál itt a KI NEM FEKÜDT HALÁL? Az Avon-gyilkosságok? Aligha. Az életbenmaradottak dolgai lennének ezek? Az Olvasó nyilván észreveszi azt a prózatrükköt, hogy regényt írok egy másik regény olvasásából. KÉREM EZT A REGÉNYT VÉGIGOLVASNI-LAPOZNI. A kert látszólag elaltat. De az agy-rázkódtatás a végén jön!!! Ha nem is a legvégén. Magam nem rejtőzöm nagy eszmék, szenvedélyek, pletykák, aktualitások, közbeszéd-szereplések védfalai mögé. Regényt írok. A technika korában a regénytechnika a fő-fő kérdés. Már aki bírja az iramát. Magam itt a regénytechnika maximumán megint egy jót fejlesztettem; egy jót rúgtam. Itt tartunk!!! Ha volna búcsúzásra mód, remélem, regénytechnikailag a világ élvonalában búcsúznék. Ha vitatható is, hogyan tudok írni, hogyan nem." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Medvék ​minden mennyiségben
A ​költő medvéi: mackók a játékboltból, bazártrafikból, áruházból, mackók a desszertesdoboz fedeléről, üvegmackók, de talán még képzeletbeli mackók is. Vegyes társaság, de mégis igaz jóbarátok, társak. Lehet velük beszélgetni, ki lehet találni, mire gondolnak, mit néznek, látnak, mire vágynak, mi az, amire a nagyokat intik. Pirongatni, korholni lehet őket, rájöhettünk apró cseleikre, úgy tehetünk, mintha... Lehet velük játszani, de ők is játszanak velünk. Egy szó, mint száz; nagyon fontos, hogy a versekből megtudhatunk mindent, "amit a játékmackókról tudni kell". De talán még többet is ennél, mert ezekben a medvékben emberi érzések élnek, mosoly és könny csillog a szemükben, emlék, részvét, szeretet bujkál bolyhos testükben.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Nem ​lóverseny!
"Nem ​ígérhetem, hogy az olvasó rendszeres lóverseny-történeti ismereteket szerezhet itt. Azt sem, hogy kíváncsiságát minden lehető pletykával, ténnyel, adattal kielégítem. Remélem, mégis jól fogunk mulatni. Magam, hogy emlékeimet felidézhetem, az olvasót pedig, hogy - ha jól végzem a dolgom - az események irdatlan bősége magával fogja sodorni, el fogja ragadni, s hogy honnan? A mindennapok taposómalmából."

Tandori Dezső - Medvék ​és más verebek
Másról ​van szó. "A posztóképző szót keresem." "A MIIIIIT...?" Aztán belekapok az eszembe. A hajamba. Nem oly dús, mint Dömi fehér haja. Fehér haja és lila mellénye van Főmedvémnek. "Egyik legkedvesebb szavam keresem..." Eddig úgy tudtam, hogy csak legkedvesebb mondása van. Mégpedig: "Lila mellényem van..." "A posztóképzőt", mondom. És kapcsolok. Felkapcsolom a kis Tudományos Lámpát, hátha annak fényében megtaláljuk a szót. Mert Dömi úgy jött a világra, hogy előbb POSZTÓT KÉPEZTEK. "Én legalább pontosan tudom az Eredemetet." "Az eredetedet." (Így igazítom ki.) "Nem tudom. Ha a Demeter szót veszed..." Kicsit türelmetlen leszek. A medve néha így hat. "Hét", találja ki a gondolataimat. "Öt és hét közt. Fogadjunk." "Miért?" "Fogadóóra 5-7 közt", mondja, ábrázata zord. "Nincs benne a posztóképző szó." Persze, Dömi posztómedve. Posztót képeztek, abból készül ő. A posztóképzőből került ki az anyaga. Tanácstalanul ülök a Szótárral. "Ebben a szótárban minden benne van?"

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Szép ​Ernő
"Ismerkedéseim ​szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad. Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme a prózaíró Szép Ernő." (A szerző)

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​mennyezet és a padló
„Képzeljük ​el azt a szerencsés kezet, mely egy tűrhető gonddal kaleidoszkópszerűen összeállított művet ‒ az egyszerűség kedvéért: egy kaleidoszkópot! ‒ felületesen megpöccint, és csodák csodája, a bonyolult alakzatokból az alábbi sima mondatkezdet formálódik: 19.. december havának egy száraz hétköznap délelőttjén ‒ és így tovább. Sajnos én ilyen szerencsés kéz nem vagyok. A »kaleidoszkóp« marad, ahogy van, legfeljebb azzal vigasztalódhatom, hogy a helyes lehetőségre rájöttem már, és legközelebb most aztán csakugyan… A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom. Meggyőződésem, hogy nagyon egyszerű és fontos dolgokat nagyon egyszerűen és fontoskodás nélkül s el lehet mondani. Törekedni egyébre nem érdemes. Persze aztán… Bevallom, egyelőre itt tartok. Ahogy azonban a »lengő teher alá ne állj« vagy más hasonló figyelmeztetések kiírása a munkálatban lévő dolgozókra a munkálatvégzők elengedhetetlen kötelessége, engedtessék meg nekem is, hogy a fentebb jelzett tágasabb határidejű tevékenység épp ki tudja, mely szakaszában járván, annyit csak megjegyezzek: Ha a közlés hatásfoka szerény is, megtoldani ezt semmiképpen sem szükséges azzal, hogy kedvünkre olyasmit látunk bele a sorokba, amihez a szerzőnek se tehetsége, se ‒ kedve. Legnagyobb örömemre az szolgálna, ha minél többen azt gondolnák: ez és ez »történt« vele (ez én volnék), most elmondta, és… (ez a három pont is én volnék). Azt kérem csak tehát, hogy ami nekem nem sikerülhetett, próbálják meg helyettem. Én is ezt próbálom mindig ‒ magam helyett. Közhelyszerűen létezünk, és mégis mennyi furcsaság történik velünk.”

Pilinszky János - Tandori Dezső - A ​semmi napja mielőtt
Tandori ​Dezső 2006-ban (Pilinszky születésének 85. és halálának 25. évfordulóján) Hafner Zoltánnak, e könyv szerkesztőjének, egyben a Pilinszky-életmű gondozójának kérésére rajzokat készített. A baráti felszólítás magától kínálkozott: a kortárs irodalomban talán Tandori foglalkozott a legtöbbet Pilinszky életművével, s nem egy esetben ő mondta el róla a legérvényesebbet. A rajzok (ahogy ezt Tandoritól megszokhattuk) nem puszta illusztrációk - sokkal inkább hommage-ok és kommentárok, amelyek kettejük költészetének közös pontjaira világítanak rá, vagy közös alapproblémákra irányítják a figyelmet. Átjárhatóvá, egymás felől is értelmezhetővé teszik kettejük életművét: nem egyszer épp a nyelven túli területekre nyitnak kilátást, illetve a kimondhatóság kereteit igyekeznek tágítani a maguk nem irodalmi eszközeivel. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy nem csak a megszokott, klasszikus Pilinszky-darabok közül válogat, hanem a figyelmet egy másik olvasat lehetősége felé tereli, amelyben Pilinszky kései versei, sőt töredékei (Tandori kedvenc műfajai) is új jelentéssel gazdagodhatnak. Az idén hetvenéves szerző rajzain most is felbukkannak jól ismert motívumai, amelyek épp a Pilinszky-versek felől (és által) kapnak újabb variációs és interpretációs lehetőséget, illetve kiegészítést.

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az .Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki egy "jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét"!) ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint 2 és 1/2 töredék.

Tandori Dezső - A ​komplett tandori - komplett eZ?
Tandori ​Dezső legújabb prózakötete önéletrajzi regény: regény is, életrajz is. A szerző "a tandori"-t próbálja körüljárni: mint alkotót, mint idősödő, esendő embert, és -az álszerénységet félretéve - mint jelenséget. A szerzőtől megszokott módon önmagára is sűrűn reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind az alkotói pálya újabb állomása is, előrelépés azon az úton, melyet ő "regényt-írni-tanulásának" nevez. A műből egyértelműen kiérzik: fontos egzisztenciális pillanat érkezett el a szerző életében 2006-ban. Kételyei, küzdelmei, kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra. Váratlan ajándék a szerzőtől ez az önéletrajzi kötet, melyben kíméletlen őszinteséggel és öniróniával enged bepillantást az olvasónak már-már remetei életvitelbe, ugyanakkor termékenyen hagy nyitva kérdéseket. "...a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be." A szerző egyetemi KISZ-értékeléséből.

Tandori Dezső - Vagy ​majdnem az
Tandori ​legutóbbi, Koppar köldüs című (910942) zúzott nyelven szóló, összeomlott állapotot tükröző kötetének élén mintegy fohászként írta: "uj fordltt remlek" (azaz: új fordulatot remélek). Az igazi lírai változás ebben az új, a terjedelmes verskötet-szerkesztést messze maga mögött hagyó, tudatosan is a pályakezdő kötet - a nevezetes Töredék Hamletnek - hangvételéhez visszahajló gyűjteményben történt meg. Intenciója szerint is a lírai kis formák, nevezetesen a dal, sőt annak magyaros metrikájú, rímes változatai kerülnek most e poézis centrumába. (E szándék személyes vonatkozásairól az egyéni módon felvezetett magyar költészet tradícióiról a költő az ELTE-n tartott "Arany János előadások" című sorozatában beszélt, melynek - az ÚK által nem ismertetett - szövegváltozata A dal változásai című füzetben 1994-ben jelent meg. Tárgykörüket tekintve e költeményekben, melyek sok esetben szerveződnek ciklusokba, Tandori gyakori londoni és bécsi utazásai, az útonlét és lóversenyek, a feszített életforma és az életérzés állandó, transzcendenssé emelkedő elemei jelennek meg. A zenei szólamvezetés egyszerűsége, a "szív panaszának" közvetlen megszólaltatása, a tisztán zengetett, de melankolikusan elhaló hang most egészen páratlan közvetlenséget eredményez, noha - s ez a fordulat ellenére szerves folytatást jelez - a költői aktust kísérő reflexiók, jegyzetek, mottók és magyarázatok, a ciklusok belső és külső kapcsolatainak jelzése mindezt egy tudatos esztétikai, filozófiai közeg hálójában hozza felszínre. A gyermekversíró Tandori bölcseleti nyelvjátékai, a jelversek levezetései, a fájdalom kínrímei itt egy új költői kifejezésmód szolgálatában jelentkeznek - egy immár kiépült költői mitológia változatos formaalakzataiként. A halál közelsége, az elpusztult, szeretett lényekkel tartott gyászkapcsolat megrendítő módon szólal meg ebben a kötetben - mely azoknak a versszerető olvasóknak is ajánlható, akik Tandori költészetétől korábban tartózkodtak.

Tandori Dezső - A ​zen-lófogadás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Kalandos ​Angliák
1999-ben ​repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - Költészetregény
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.