Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - Miért ​élnél örökké?
Tandori ​Dezsőnek van egy - a nyilvánosság előtt még be nem vallott - kedvenc elképzelése a "tökéletes" krimiről, amely azáltal lenne tökéletes, hogy nincs benne bűntény. Persze, azért felvonultatná az összes szokásos izgalomkeltő eszközt a helyes megoldás minél nehezebb megfejtése érdekében. A Miért élnél örökké? nem krimi, viszont olyasfajta regény, "amiben nincs" regény, a szónak sem a hagyományos, sem pedig a legszélsőségesebb értelmében. Érzelmi, lélektani és intellektuális "nyomozás" ez, amit D'Oré (az író) folytat a címben feltett kérdés válaszának a kiderítéséért. Bonyolult, többértelmű "tényfelvétel" ez, amelyben játék és valóság, értelem és érzelem egyaránt a mikroszkóp tárgylencséjére kerül. Mert valóban: ha vagyunk, miért kell, illetve miért kellene egyszer csak nem lennünk? Ki milyen érvet, ellenérvet: "indítékokat" tud felhozni erre -pro vagy contra? D'Oré egész életével, élete minden apró történésének megvallásával keresi a rejtély kulcsát, és eközben feltárja annak minden bizonyítékát, ami az "ittlenni" és a "nem-ittlenni", az élni s egyszer majd elmúlni mellett vagy ellen szól. D'Oré rájön az egyik lehetséges megoldásra, de mivel ez csak egy a szinte számtalan közül arra figyelmezteti eszünket, szívünket és lelkiismeretünket, hogy valamennyiünknek hozzá kell járulnia a maga "bűntény nélküli krimijével" a teljes megfejtéshez.

Tandori Dezső - Valamivel ​több
Kezdetben ​volt a játék. Egyszer festeni kezdtem. Túl sokat dolgoztam akkoriban egy-egy nap; kellett valami. Van is egy ilyen "képem" - volt képem kitenni a falra. Arasznyi négyzet, bordó alapon sok fehér freccsentés: mintha egy hajdani budapesti platánfa alól emeltem volna ki, egykori veréb-toronyház alól. Pontosan fogalmaztam: nekem valahogy az a platánfa is csak "hajdani", ha a madarakat olyan módszeresen leirthatták róla. Elveszett ott némi játékosság. A fáknak ott nincs igazi "játéka". Talán a legszebb dolog a játékban, hogy a zenészek a hangszereken szintén játszanak. S hogy mit tekintünk zenének, mit hangszernek? Én midig úgy szerettem volna játszani, hogy szép a gyep, ápolt, magam vagyok a legrondább az egész környezetben, és vigyorgok. Felrúgom a labdát, bele a fába, attól a madarak csak elrepülnek. Kedvelem az egészet. Aztán, ha jól csinálom a játékomat, elvisz egy elsőligás csapat, később meg visszatérek a kis klubhoz, játékos-edzőnek. És madarakkal foglalkozom az öbölben. Tehát: társas óhajok. A koalák is így adódtak. Nem voltak ők se mindig nemzeti értékek Ausztráliában. És szerencse kérdése, hogy az ember - ember lesz-e vagy más. Koala. Vagy veréb. Képemre, melyen fönt három freccsentés mintha maga is madár lenne, azonnal rászállt első verebünk. Aki most is a vállamon ül, hogy ezt írom. érdekes, hogy a kép címe: MADARAK ELVÁLÁSA (BÚCSÚJA), vagy: SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG. Hát van nyelv, ahol ez a kettő hasonlóan hangzik? Van. Szinte minden van ezen a világon. Volt már, hogy egymás mellé terült a négy ász; vannak játékmedvék, akiket négy emelet romjai alól kotortam ki: ők az első játékaim. Valamit most az időrendről. Ezt a könyvet 1977 tavaszán írtam. Utána jöttek tehát a verebek. Többen kérdezik: mi lett a koala-kártyabajnokságokkal. Válasz: élénkebben zajlanak, mint valaha. Madaraink is klubtagok lettek azóta. És így tovább. Készülünk az 1982-es jubileumra. Akkor lesz tízéves a bajnoki szisztéma. Kártyázni barlangban kezdtem. 1944 telén. Két szék volt a barlang. (Az egyik még akkor is megvolt, amikor ez a Tornakönyv készült; azon ültem, ahogy írtam.) A gránát a szemközti házba csapott be; a házat azóta lebontották. Szép fű van a helyén, szép fák, csak éppen a labdarúgás helyett a madáretetésre alkalmasabb hely. A játék: nem "talán". Nem kísérlet. A játék: bizonyosság. Ahogy Zelk Zoltán írja: a kártya végzetes szabály. A kötészet pedig - kényszerű igazmondás, miközben a Föld... hát, az döcög így-úgy, néha kisiklik. A játék: nos, jó, hogy van. Rend, melyet jó betartani. És nincs-e benne a Tornák Rendszerében maga a legnagyobb remény? Hogy amikor kijelölöm a Jubileumi Torna (a majdani Második Különtorna) utolsó fordulóját: "1982. február 2.; Medve Nap", holtbizonyosan bízni látszom benne, hogy azt a napot - megérem? Játszani mindig megéri. És a "magunk megjátszásából" csak el kell hagyni az elszánást meg az önzést - és ott a játék. A kezdet. Örülök, hogy mindig újrakezdhetem. Tandori Dezső

Tandori Dezső - „Itt ​éjszaka koalák járnak”
"E ​könyv címét látva nem szabad mindjárt rejtelmes dolgokra gondolnunk. Sőt, a cím jócskán útszéli. Egy út szélén, Queenslandben, Ausztráliában, egy táblán olvasható nagyjából ugyanez a szöveg. Ezen a helyen nyolc év alatt harminc koalát gázoltak halálra a járművek. Ezért állította fel az ausztrál közlekedésrendészet ezt a különös figyelmeztető táblát: ITT ESETENKÉNT KOALÁK MÁSZNAK ÁT AZ ÚTON. Az "esetenként" az biztosan "esténként" akar lenni. De mit akarunk mi? Mit akarunk, mit akarunk. Szó lesz ebben a könyvben bizonyos helyről, tengerparton, ahol egészen mulatságosnak ígérkezne az örökfekvés... már így elgondolva, persze; de hát ez aligha lehetséges. És szó lesz azokról, akik miatt feltétlenül örökké kellene élnem; és ez is aligha lehetséges..." - írja legújabb könyvéről a szerző. A különös játékossággal és humorral "mesélő" tizenegy történet szereplői koalák meg sok más kicsi medve: Aloysius, Alacsony, Titusz, Blinkey Bill, Dömi, Bulmár - megannyi Micimackó; kedvesek, ártatlanok, okosak. Azért ilyenek, azért vannak, hogy az emberek érzelmei tisztán, őszintén és érintetlenül mutatkozhassanak meg bennük. Az a világ, amit ők teremtenek, nem egzakt, hanem lírai - és gyermekien bölcs, meseszerűen meghitt. Éppen ezért mondja Tandori Dezső: "Itt tartunk tehát; nem tudjuk jól megfogalmazni, hogy nem kell kérdezgetni erről a könyvről, meg ami benne van, mert ez itt... Ezt nem tudjuk jól megfogalmazni. Ahogy a vers is mondja: Ha a városban járkálok, S medvét vagy ilyesmit látok, Kire gondolok? Könnyű dolog! Csak rátok, rátok, rátok. Ti meg otthon "ültök az ágyon", Nyugodtak vagytok: Játszom... Kire gondoltok? Könnyebb dolgot Kérdezzek? Jó, belátom..."

Tandori Dezső - Sár ​és vér és játék
„Aki ​valami nagyon egyszerű történetet keresne: itt találja meg vajon? Megtaláltuink egy madarat… 1979. májusában megtaláltuk Tilit… Tili 1980. áprilisában tojni kezd: nem vagyunk eléggé gondosak és szerencsések: már későn látunk a megmentéséhez: balszerencse is kísér minket: Tili meghal…” Ebből a – talán – „valami nagyon egyszerű történetből” alakul ki a Sár és vér és játék tényfolyamata, illetve tényfolyama. Tandori Dezső ugyanis ki akarja nyomozni Tili halálának körülményeit és okait. Az ezekre vonatkozó tény- és adatrengeteg, és a nyomok, a feltevések sok irányba, sok okhoz vezetnek vagy vezethetnek. Éppen ezért az anyag ismételten, sokszor ismételten előkerül, megforgatódik, feltételeződik, más szóval: állandóan újból megtörténik. „Talán a könyv, ha bemásolom ezeket az önismétléseket, éppen így ad valami képet erről a szerencsétlen ügyről és a mi állapotunkról utána, és sokan rá fognak ismerni a sajátjukra, ilyen s más esetekben…” – írja ezzel kapcsolatban Tandori Dezső. A regény azonban nemcsak a „szerencsétlen ügyről” ad így képet, hanem arról is, hogyan kell élnünk és bánnunk azzal, amit nélkülözhetetlennek érzünk, aminek örülni tudunk. Aktívan kell tevékenykedni érte, hogy ne veszítsük el. De nem elég tevékenységünkhöz az együttérzés, a jóakarat, a lelkesedés, a szenvedés és a még oly nagy ragaszkodás és szeretet sem. Valami plusz szükséges hozzá: a pontosság, a lehető legnagyobb „profi” pontosság. értenünk kell, nagyon kell értenünk ahhoz, ami van: „…mindent jól tettünk, csak hinni nem lett volna szabad abban, hogy bárki megmondhatja, mi van, nyomozni kellett volna szakadatlan, nyomozni mániákusan, amikor jó az eredmény, akkor is, tovább kellemetlenkedni a jó ügy érdekében, egyetlen pillanatig sem pihenve, ahogyan ennek elvben a világban is lennie kéne…” A minél nagyobb pontosság keresése és annak megfogalmazása ez a könyv, létfontosságúnak érzett megfogalmazása, mert eme bizonyos többlet nélkül nem tudjuk megtartani azt, ami a miénk, ami megmutat minket. Mert: „Talán nem beszélhetünk önmagunkról. Talán nincs ilyen kifejezés. Talán ezért vannak a kártyabajnokságok. Talán ezért vannak – életre-halálra már – a madarak”, mert nélkülük kifejezéstelenek vagyunk, kifejezhetetlen az örömünk, a szomorúságunk, a szeretetünk, mert önmagunk kifejezése nem bennünk van, hanem a világunkban.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - A ​komplett tandori - komplett eZ?
Tandori ​Dezső legújabb prózakötete önéletrajzi regény: regény is, életrajz is. A szerző "a tandori"-t próbálja körüljárni: mint alkotót, mint idősödő, esendő embert, és -az álszerénységet félretéve - mint jelenséget. A szerzőtől megszokott módon önmagára is sűrűn reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind az alkotói pálya újabb állomása is, előrelépés azon az úton, melyet ő "regényt-írni-tanulásának" nevez. A műből egyértelműen kiérzik: fontos egzisztenciális pillanat érkezett el a szerző életében 2006-ban. Kételyei, küzdelmei, kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra. Váratlan ajándék a szerzőtől ez az önéletrajzi kötet, melyben kíméletlen őszinteséggel és öniróniával enged bepillantást az olvasónak már-már remetei életvitelbe, ugyanakkor termékenyen hagy nyitva kérdéseket. "...a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be." A szerző egyetemi KISZ-értékeléséből.

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - És ​megint messze szállnak
... ​délutáni repóráját (mikor már fáradt volt, még kevesebbet mozgott) tenyeremben kezdte tölteni. Ráhajthattam kezem a fejére - veréb ezt alig engedi -, lehunyta szemét, kéklett a szemhéja, aludta igaz álmát, még élve.

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - Műholdas ​rózsakert
Tandoriról ​köztudott, hogy íróként, grafikusként, a zene területére tett kirándulásaival, versmondóként a művészeti ágak összhangzatának híve. Műfordítói tevékenységéért több nemzetközi kitüntetést kapott. A "Lombos ágak szívverése" után most rég várt "versfordításregénynek" örvendhetünk, melynek - látni fogja az olvasó - bizony, saját története is van. A Babitsra utaló és nagyon is mai című gyűjtemény mintha egyetlen, sokoldalú költő műve lenne. Egyvégtében olvasni jó először, majd itt-ott felütve keresni a megkedvelt darabokat. Vonzó sajátsága, hogy a hagyományosabb szépség hívének és az újat keresőknek egyaránt megfelel tematikai és verstípusbeli sokféleségével. A főszereplő az Idő és a Természet. A szerzők! Coleridge és Rilke, Beckett és Yeats, Klee és Ernst Jandl és sokan még - klasszikusok és friss felfedezések az avantgárd utáni modernségből is.

Tandori Dezső - Tandori Ágnes - Madárnak ​születni kell...!
"Amire ​itt törekszünk: legyen emléke, nyoma annak, milyen is - volt - nálunk ez a madárvilág... De senki ne gondolja, hogy ha elolvassa a könyvnek akár minden egyes szavát, kezében lesz a módszer, miként lehet ezt "így" csinálni. Amit mi csinálunk, vagy ami - még pontosabban - velünk történik, sokkal egyszerűbb dolog annál, semhogy könyvből kellene tanítani. Nemcsak kapcsolatokról számol be könyvünk, de maga is kapcsolat akar lenni. Nem akarunk mi egyebet, mint hogy azok, akiket ez érdekel, egy kicsit így is elgondolkozhassanak a maguk hasonló dolgairól."

Tandori Dezső - Sancho ​Panza deszkakerítése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Mesélj ​rólam, ha tudsz
Köztudomású, ​hogy Micimackó nem nagyon okos, udvariasabban mondva: okos, de nem nagyon. Ezzel Róbert Gida természetesen tisztában van, Micimackót mégis nagyon szereti, nem ennek ellenére hanem ezért, ezzel a - mondanánk mi, okosak - fogyatékossággal, illetve tulajdonsággal együtt. Tradoni, aki felügyelő ugyan, bár sosem él a felügyelői címe biztosította jogokkal, előnyökkel - ha léteznek ilyenek -, pontosan ilyen viszonyban van Dömötör nevű barátjával. Dömi hasonlít Micimackóra, már csak azért is, mert ő is medve, s mert ő is gyakorta eltéved képzelet és valóság útvesztőiben. A felügyelő tapintatosan segítségére siet ilyenkor, mi több, tisztelettudó - csak befelé kuncogni, Tradoni! - udvariassággal.

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Az ​erősebb lét közelében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - Kísértetként ​a Krisztinán
Mi ​újság manapság Tandori Dezső házatáján? "A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő itt csellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano nevű lova Leicesterben... A Tandori egy füzetes regényt fordít. A Tandori egy platánfát nézve Omár Khajjám versmértékével bíbelődik... A Tandori leül a Hyde Parkban és jegyzetel... A Tandori a cigire se szokott rá... A Tandorinak már csak bolond vagy sérült madarai vannak, akik nem repülnek a lakás légterében, és a vak Icsit másfél-két óránként azért >el kell igazítaniok<. A Tandori is nyilván elfelejti jól kimondani, ami a szívét nyomja, ami van. Fárad épp..."

Tandori Dezső - Ne ​lőj az ülő madárra!
Jó ​író nem törekszik arra, hogy sokféle hangon szóljon, mint egy zenekar, nincs sok témára szüksége, hogy a mindnyájunknak fontosról szóljon. Tandori hangja eltéveszthetetlen, s nem azért annyira megnyerő, mert eltéveszthetetlen, hanem mert személyhez szóló. Regényének hőse maga az író, életének mindennapi környezete, munkája, játékai, személyek, állatok, tárgyak. A látszólag csupán a személyes élet szférájában érvényes kapcsolatok és viszonyok észrevétlenül jelképessé válnak, egyre általánosabbá és közösségivé, egyre nagyobb ívűek lesznek. Ez a regény valami nagyon fontosat, mindnyájunk számára érvényeset mond el az életről, a munkáról, a világ apró dolgairól, amelyeket a nagyoktól csupán egy kis lépés választ el. A lépést együtt tesszük meg az íróval, hiszen amennyire az íróról, annyira az olvasóról is szól ez a regény; s ki ne tudná egy történet hősének helyébe magát behelyettesíteni?

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Mint ​egy elutazás
Tandori ​Dezső hat színművet tesz közzé ebben a könyvben. Az 1978 és 1980 között keletkezett öt darab voltaképpen egyetlen, közös konfliktusú művé szerveződik, melyben az irodalmi forma és az élet megélésének természete közötti ellentétet tárja fel lírai megrendültséggel az író; az élmény igazságának elmásmilyenülését és az abból fakadó szomorúságot és tragikumot - ez élmény elmúlását és "elvesztését" a kifejezésben. Tandori Dezső ugyanis ahhoz a belátáshoz jut el, miszerint az egyszeri alakulás és a végleges forma között nincs kiegyezés; elér arra a pontra, ahol nem kielégítő többé a hibátlan termék, a jó minőség, a kifejezőerő, amikor túlságosan szembekerül egymással az, amiről állítólag beszélünk, és az, ami ezt állítólag kifejezi. És hogy ez miért van így, miért olyan nehéz megteremteni a közlés valóságát vagy organizmusát, arra próbál - a szó Tandori-értelmében "próbál" - ez a zaklatott és fájdalmas színműköltészet magyarázatot találni.

Tandori Dezső - A ​legújabb kis-nagy gombfocikönyv
A ​szerző jól tudja, hogy a futball szó említése a legtöbb magyar állampolgárban heves emóciókat ébreszt, s ezért játékos elmeköszörüléseinek újabb bizonyítékaként megírta gombfocitörténetei folytatását. A gombfoci- és állatkedvelők nem kis tábora, különösen pedig a vájtfülű szurkolók bizonyára ismét élvezni fogják a szerző nagyszabású, ironikus- képzeletbeli meccseinek forró hangulatú leírását, a mérkőzésekre való lázas előkészületek, a tudósítók és élclapok harsogását, az álnevek mögé rejtőzött hazai és világsztárok parádézását, a gombfocivilág kulcsfiguráinak ismerős koreográfiáját. A nyelvi szójátékok kedvelői pedig Tandori Dezső kimeríthetetlen fantáziájának mulatságos asszociációkat szóösszetételeiben lelhetik örömüket, valamint a beszélő nevek nem kis feladatot jelentő megfejtésében.

Tandori Dezső - Meghalni ​késő, élni túl korán
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Meghalni késő, élni korán - első könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. Mindhárom kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik: például a könyvek mindegyikének hét - hét - hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles: és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárásos változása, tünékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése...különböző fajta létezők együttélése...együttélése a szerzőnek regényébe....az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a "szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, az "indiai fríz" -szerkezet belő törvényszerűségek rnejvé szilárdul fájdalmasan és derűsen...a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik...de semmi el nem intéződik. Ez a "vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, "csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Ködös ​iker
A ​szerző megindítóan őszinte, drámai erejű rövidebb írásokat és hangjátékokat (irgalmatlan történeteket — amint ő fogalmaz) kínál olvasóinak. Ő maga is jelen van a megírt történetekben, de mesterien rejtőzik el a sorok között. Apró napi — főleg gondolati — helyzetjelentések gazdagítják az írásokat. Ezek a művek jól példázzák Tandori senkiéhez sem hasonlítható, némiképp szabad asszociációs, mégis a való világ eseményeire épülő művészetét. A kötetben szereplő rajzokat Tandori Dezső készítette.

Tandori Dezső - Kész ​és félkész katasztrófák
Minden, ​ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa.

Tandori Dezső - Raszternyak
Egy ​ilyen könyvben az kellene, legyen meg a fű, a paták nyomán repülő föld szaga, legyen ott az égbolt - ha fényeivel, ha esőjével. Párizsi eső, párizsi fények: hagyjuk ezeket a szép szamárságokat. Ez a könyv, azt hiszem, nem azért "egy másik párizsi regény", mert Szomory, Hevesi, Hemingway és én nem tudom ki párizsi regényeihez képest más. Szól valamiről, elég sok mindenről szól majd ez a könyv, de talán kirajzolódik belőle még egy másik regény is.

Tandori Dezső - Csodakedd, ​rémszerda
"Schillerről ​írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind -a mi közegünk-, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább. A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Szellem ​és félálom
Két ​lap az élet „Tudtam, nem tudtam – de semmiképp sem tudatosan! – mindent egy lapra, két lapra tettem fel. A költészet és a próza két lapjára.” Tandori érdeklődé­sé­nek, gondolkodásának középpont­jában ezúttal a kötetben szent köl­té­szet­ként és szent prózaként is emle­ge­tett Irodalom áll. Mielőtt azonban mind­ezért a mesterség gondjaira ref­lektáló műhelynaplót vagy az íróság tapasztalatvilágát összegező vallomást várnánk a szerzőtől, nem árt figyel­mez­tetnünk magunkat arra, hogy Tandori – mint mindentől – az iro­dalom­tól való távolságát is állandó kételyek közt újítja meg és tetézi to­vábbi képzet-kilométerekkel. Újabb pályaszakaszának fordulatait már régebb óta nem annyira új témák és események felmerülése jelzi, hanem – paradox módon – valamiféle, csak rá és munkájára jellemző állandóság fenntartása. Ha híreket szeretnénk háza tájáról megosztani, valahogy így szólhatnánk: Tandori nagyszerűen halad a Zenón-féle haladás lehetetlen­ség tételének bizonyításával. Vagy hogy, Wittgenstein elkötelező, Trac­ta­tus-beli tanácsának megfelelve, amiről nem beszélhet, arról – s úgy tűnik, mind többről – műveiben hallgat. Előttünk, beszédesen. Versben, prózá­ban, két lapon, egy életen át…

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Tandori Dezső - Langer ​Sarg in aller Kürze
Az ​evidenciatörténetek Tandori későbbi köteteinek "extenzív" személyessége valójában a személytelenség eszköze. A naplószerű, filozofikus Evidenciatörténetekben versekről, művészekről, verebekről, lovakról, zenéről (elsősorban a heavy metalról), magányos éjszakai csavargásról és öngyilkosságról is szó esik, de a szójátékokban, viccekben, anekdotákban Tandori ugyanúgy az "evidenciát" találja meg, mivel a nyelv is mindig játék, "vicc". Az alap-evidencia a halál. A költőt a nyelvnek is a határesetei érdeklik, ahol valami azonos lehet az ellenkezőjével, mint a borítón olvasható idézet: "Ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet."

Kollekciók