Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Vigyázz magadra, ne törődj velem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Utolsó ​posta Budapest
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - Az ​éj felé
… ​verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Tandori Dezső - Nincs ​beszédülés
Tandori ​Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről - mint legfontosabb írói eszközről - való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya - szokásos akadály­mente­sí­tése? - nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon "szobrainak" elő­teré­ben, erőterében. A felrajzolás itt a szembenézés megszólítás - elemzés és analízis - nélküli lehetőségének aján­latát tartogatja. Másrészről, e raj­zok, e kinyilatkoztatás-előtti némaságukat felénk fordító arcok so­ro­zatai az elmondás jelenkori le­he­tő­ségeivel való számvetés ta­nul­ságát is hordozzák. Igaz, minden kö­vetelőző konklúzió, a visszavonulás kollektív érvényű jelentése helyett és mellett az egzisztencia "emberi hívás" (T. S. Eliot) előtti magára ta­lá­lásának esélye válik a könyv igazi, önfeledt élményévé. Tandori, a mű tematizálatlansága felé vezető hosszú útján - aforisztikus mon­dá­saiban, ideogrammáiban, és most, a portré kvázi-közvetlenségével - leg­­­főbb ambíciója, a semmit-mo­n­­dás korántsem semmitmondó le­hetőségeit vázolja előttünk. Akár az eddigi pálya jósolhatatlan, de vá­lasztásait később mindig vissza­igazoló dinamikájára, akár az alkotó felmérhetetlen ezirányú tar­ta­lé­kaira gondolunk, egyszerre je­lent­hetjük ki a jövőre vonatkozó vára­ko­zással és biztatással, valamint a kivételes művet illető mostani, friss elismeréssel, hogy mindez: nem semmi!

Tandori Dezső - A ​mennyezet és a padló
„Képzeljük ​el azt a szerencsés kezet, mely egy tűrhető gonddal kaleidoszkópszerűen összeállított művet ‒ az egyszerűség kedvéért: egy kaleidoszkópot! ‒ felületesen megpöccint, és csodák csodája, a bonyolult alakzatokból az alábbi sima mondatkezdet formálódik: 19.. december havának egy száraz hétköznap délelőttjén ‒ és így tovább. Sajnos én ilyen szerencsés kéz nem vagyok. A »kaleidoszkóp« marad, ahogy van, legfeljebb azzal vigasztalódhatom, hogy a helyes lehetőségre rájöttem már, és legközelebb most aztán csakugyan… A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom. Meggyőződésem, hogy nagyon egyszerű és fontos dolgokat nagyon egyszerűen és fontoskodás nélkül s el lehet mondani. Törekedni egyébre nem érdemes. Persze aztán… Bevallom, egyelőre itt tartok. Ahogy azonban a »lengő teher alá ne állj« vagy más hasonló figyelmeztetések kiírása a munkálatban lévő dolgozókra a munkálatvégzők elengedhetetlen kötelessége, engedtessék meg nekem is, hogy a fentebb jelzett tágasabb határidejű tevékenység épp ki tudja, mely szakaszában járván, annyit csak megjegyezzek: Ha a közlés hatásfoka szerény is, megtoldani ezt semmiképpen sem szükséges azzal, hogy kedvünkre olyasmit látunk bele a sorokba, amihez a szerzőnek se tehetsége, se ‒ kedve. Legnagyobb örömemre az szolgálna, ha minél többen azt gondolnák: ez és ez »történt« vele (ez én volnék), most elmondta, és… (ez a három pont is én volnék). Azt kérem csak tehát, hogy ami nekem nem sikerülhetett, próbálják meg helyettem. Én is ezt próbálom mindig ‒ magam helyett. Közhelyszerűen létezünk, és mégis mennyi furcsaság történik velünk.”

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Rilke ​és angyalai
A ​szerző ezúttal is meglepő és szokatlan kötettel jelentkezik: a Pilinszky Tandori kötet ("A semmi napja mielőtt", 2008) folytatásaként Rilkét olvasta és fordította újra, egyetlen motívum - az angyal - köré szervezve az anyagot. Angyalversek a nagy elődtől (köztük A duinói elégiák hét, részben új fordításával), s a közben született újabb Tandori- versek, filozófiai reflexiók, vallomások, kiegészülve rajzokkal, amelyek ezúttal sem pusztán vizuális retorikára épülnek: újabb variációk, kiegészítések és kommentárok, amelyek tovább mélyítik és gazdagítják a költő képzőművészeti ouvre-jét. A kötetet olvasva-nézegetve a különböző műfajok határai ezúttal is elbizonytalanodnak, virtuálissá és átjárhatóvá válnak, s egyetlen, figyelmesen szerkesztett, nagy fesztávokat átívelő műalkotássá állnak össze. Mint egyik kritikusa meg is jegyezte erről az eljárásról: műnem, művészeti ág, alkotó és befogadó szembeállíthatósága megszűnik és hipotetikussá válik - kicsit innen, kicsit túl a nyelven, kép és szöveg immár csak együtt elegendő mindahhoz, amit Tandori egy újabb radikális gesztussal közölni kíván velünk. Egy teljesen annak jegyében álló kötet, ami a mottója: "Itt-és-most időben / közel s távol jövőben: / Csak Istennek Hihetünk, / Angyalaiban Bízhatunk." -Tandori Dezső e kötetét nem véletlenül az egyik legjelentősebb s a számára is legfontosabb munkái között tartja számon.

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - A ​zen-lófogadás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Celsius
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Medvék ​és más verebek
Másról ​van szó. "A posztóképző szót keresem." "A MIIIIIT...?" Aztán belekapok az eszembe. A hajamba. Nem oly dús, mint Dömi fehér haja. Fehér haja és lila mellénye van Főmedvémnek. "Egyik legkedvesebb szavam keresem..." Eddig úgy tudtam, hogy csak legkedvesebb mondása van. Mégpedig: "Lila mellényem van..." "A posztóképzőt", mondom. És kapcsolok. Felkapcsolom a kis Tudományos Lámpát, hátha annak fényében megtaláljuk a szót. Mert Dömi úgy jött a világra, hogy előbb POSZTÓT KÉPEZTEK. "Én legalább pontosan tudom az Eredemetet." "Az eredetedet." (Így igazítom ki.) "Nem tudom. Ha a Demeter szót veszed..." Kicsit türelmetlen leszek. A medve néha így hat. "Hét", találja ki a gondolataimat. "Öt és hét közt. Fogadjunk." "Miért?" "Fogadóóra 5-7 közt", mondja, ábrázata zord. "Nincs benne a posztóképző szó." Persze, Dömi posztómedve. Posztót képeztek, abból készül ő. A posztóképzőből került ki az anyaga. Tanácstalanul ülök a Szótárral. "Ebben a szótárban minden benne van?"

Tandori Dezső - Töredék ​Hamletnek
Talán ​soha el sem hangzott az a kérdés, melyre jól-rosszul mindannyian szüntelenül válaszolgatunk. Bármit mondunk, épp e végszó, épp e bizonyosság híján marad töredék. De töredék lenne a csend is, ha már egyszer a mi csendünk, ha tudatos, ha személyes. Némaságunk oly tökéletességgel áltatna, melyen már megszólalásunk puszta lehetősége eredendő csorbát ejt. A szó akkor még mindig a kisebb hiúság. Csak - tettenérhetőbb. Kivált, ha valaki úgy érzi: színhelye csupán a hang és a némaság szüntelen, nosztalgikus vonzásának-taszításának, akkor igazán méltánytalan, túl kész tények elé állító kötelezettség. Szeretném - emiatt-e? -, ha mind, ami e lapokon következik, el is hagyna, meg is maradna, ne kelljen gondolni rá, de ha mégis: olyan legyen, mintha igazi hívást hallanék, s válaszolhassak - de már nem önmagamra mutatva. Egy fa, egy szikla, egy felhő, bármi körülöttünk - még megnevezetlenül...

Tandori Dezső - Költészetregény
Egészen ​különös, egészen "tandoris", műfajilag alig(ha) meghatározható mű a Költészetregény. Elsőül természetesen annak tűnik, amit a címe is (leginkább) sugall: önéletrajznak, pontosabban olyan önéletrajznak, amely arról szól, mikor, melyik életkorszakban milyen, melyik költő lépett be a "kis" Tandori, majd az "egyre nagyobb" Tandori, végül az érett költő (immáron kolléga) életébe. Lenyűgöző rajza ez a próza annak, mit jelenthet egy költészetre fogékony gyerek, kamasz, fiatal, felnőtt életében a líra. Természetesen és elsősorban ahogy Tandori mondja: "Anyanyelv!" - a magyar líra. Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Kálnoky, Szép Ernő, Füst Milán, Weöres és másokkal az élen, sokak számára talán meglepően Jékely. Ám mégsem önéletrajz ez a könyv. Nemcsak azért nem az, mert "ugrabugrál" az időrend, nem alakul, még a legvégére (egészen bizonyosan jön majd folytatása is) sem alakul ki a "pályakép", hanem főként azért, mert egyre kevésbé fontos az írónak saját maga. A költők átveszik a szerepet, az irányítást. Nem arról van immáron szó, mikor ki lépett be Tandori életébe, hanem arról - és jószerint már csak arról -, micsoda remek költő ez vagy az, micsoda remek sorai (rímei, metaforái, képei, toposzai, fordulatai stb.) vannak "X"-nek vagy "Y"-nak. Az önéletrajz, a recepcióesztétikai memoár átmegy, méghozzá igen hamar irodalomtörténeti-kritikai esszégyűjteménybe. Illetve mégsem. Mert hisz Tandori nem arról szól, amiről az irodalomtudósok. Az ő számára egy Vas István- vagy egy Nemes Nagy Ágnes-vers, -sor, -strófa, -idézet egészen mást, sokkal többet jelent. Hogy pontosan mit, ezt igyekszik elmagyarázni a kötet, persze eközben a saját produkció kapcsolódási pontjaira is sort kerít. Vagyis megint műfajt vált. Saját költészetét mutatja be - mások tükrében - vallomás, sőt gyónásszerűen. - Zavarba ejtően gazdag, igen sok idézete miatt akár a modern (klasszikusan modern) magyar költészet breviáriumának is tekinthető mű. A magyar költészet szerelmeseinek, Tandori rajongóinak, minden igazi (vers)olvasónak ajánlható.

Tandori Dezső - A ​szomszéd banánhal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Tandori ​Light - Elérintés
Ez ​egy látszókönyv. Valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész. Titkokkal együtt élni is bír. "Tandori Dezső és a Scolar Kiadó különleges vállalkozása ez a kötet, melyben a költő maga válogatta össze kimagasló, mívesen végfokon álló régebbi és mai verseit, s a nem könnyű témákat költői magyarázatokkal látta el. Így az olvasót maga Tandori engedni be egy szélesebb kapun a "lélekbe", a légi könnyedségek rejtelmes, ám földi súlyokkal terhes világába. Tandori "pozitív cunaminak" minősíti könyvét, ahol "rémfotók" vallanak Jekyll doktorról és Hyde úrról, madárkákat és lovakat érzékelhetünk tiszta szellemi szárnyalásban, s legfőképpen megtudhatjuk, hogy csaknem ötven év költői-szellemi tevékenysége hogyan zár teljes kört, s miként suhan a végső teljesség felé. E "látszókönyv" valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész, s titkokkal együtt élni is bír. Tandori Dezső 2013-ban 75 éves - e kötettel köszöntjük a költőt." (a Kiadó)

Tandori Dezső - Meghalni ​késő, élni túl korán
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Meghalni késő, élni korán - első könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. Mindhárom kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik: például a könyvek mindegyikének hét - hét - hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles: és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárásos változása, tünékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése...különböző fajta létezők együttélése...együttélése a szerzőnek regényébe....az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a "szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, az "indiai fríz" -szerkezet belő törvényszerűségek rnejvé szilárdul fájdalmasan és derűsen...a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik...de semmi el nem intéződik. Ez a "vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, "csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Tandori ​Dezső legszebb versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Ki ​nem feküdt halál
"Ez ​a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása. Csak az egyenes jó görbe. De görbe egyenessel jutunk ahhoz is, hogy miféle halál itt a KI NEM FEKÜDT HALÁL? Az Avon-gyilkosságok? Aligha. Az életbenmaradottak dolgai lennének ezek? Az Olvasó nyilván észreveszi azt a prózatrükköt, hogy regényt írok egy másik regény olvasásából. KÉREM EZT A REGÉNYT VÉGIGOLVASNI-LAPOZNI. A kert látszólag elaltat. De az agy-rázkódtatás a végén jön!!! Ha nem is a legvégén. Magam nem rejtőzöm nagy eszmék, szenvedélyek, pletykák, aktualitások, közbeszéd-szereplések védfalai mögé. Regényt írok. A technika korában a regénytechnika a fő-fő kérdés. Már aki bírja az iramát. Magam itt a regénytechnika maximumán megint egy jót fejlesztettem; egy jót rúgtam. Itt tartunk!!! Ha volna búcsúzásra mód, remélem, regénytechnikailag a világ élvonalában búcsúznék. Ha vitatható is, hogyan tudok írni, hogyan nem." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Madárzsoké
Birodalmat ​nyit a madárzsoké. Szárnyai kirajzolják a vidéket, ami bejárható, s jelzik mindazt, ami azon túl van, amit a HATÁR tábla elrekeszt (vagy talán mégsem:). Tandori utóbbi években írt remek elbeszélésfutamai zsokékat keresnek. Íme hát vállalkozzunk: Belefutni vagy befutni!

Tandori Dezső - És ​megint messze szállnak
... ​délutáni repóráját (mikor már fáradt volt, még kevesebbet mozgott) tenyeremben kezdte tölteni. Ráhajthattam kezem a fejére - veréb ezt alig engedi -, lehunyta szemét, kéklett a szemhéja, aludta igaz álmát, még élve.

Tandori Dezső - Zabkeselyű
Ezúttal ​valódi regény. Fiktív szereplőkkel, valamint magával az íróval, aki szintén szereplővé válik. Még sokkal jobban, mint Millernél az ügyvéd (Pillantás a hídról). A történet itteni, mai. (A II. világháború után kezdődik.) hangulatvilága: ember ember ellen. Ez eleinte elkendőzödik, ennyiben "trükkös" a meseszövés. Hogy csak a végén derüljön ki, mi minden történt a háttérrétegekben. Az eleinte folyamként "ballagó" cselekmény az utolsó harmadban felgyorsul. S elérkezik a meghökkentő befejezés.

Tandori Dezső - A ​Rossz Reménység Foka
EGY ​ZÉRÓ-KŐRE Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek? Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja. Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát. Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el. Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson. És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat. Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll. (Tóth Ákos)

Tandori Dezső - Csodakedd, ​rémszerda
"Schillerről ​írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind -a mi közegünk-, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább. A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Kísértetként ​a Krisztinán
Mi ​újság manapság Tandori Dezső házatáján? "A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő itt csellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano nevű lova Leicesterben... A Tandori egy füzetes regényt fordít. A Tandori egy platánfát nézve Omár Khajjám versmértékével bíbelődik... A Tandori leül a Hyde Parkban és jegyzetel... A Tandori a cigire se szokott rá... A Tandorinak már csak bolond vagy sérült madarai vannak, akik nem repülnek a lakás légterében, és a vak Icsit másfél-két óránként azért >el kell igazítaniok<. A Tandori is nyilván elfelejti jól kimondani, ami a szívét nyomja, ami van. Fárad épp..."

Tandori Dezső - Főmű
A ​kötet verseinek és prózai szövegeinek gazdag "fürtje" a neves költőtől, írótól ismerős szabad szövegalkotás eredménye. Egyaránt szerepelnek benne hagyományos formátumú alkotások, nagyobb - hosszúversnek nevezhető - kompozíciók, azután a tradicionális kereteket szabadon kezelő, átalakító, megújító alakzatok (pl. a szonettformát széttördelő, majd másképpen összerakó vers; reflexiókkal, idézetekkel, vendégszövegekkel, rájátszásokkal, tipográfiai variációkkal megalkotott, ironikus groteszkek), illetve posztmodern szövegalkotás útján keletkezett művek. A posztmodern jelenléte ellenére a kötet egésze éppen nem dekonstrukcióval jött létre: nagyon is tudatos szerkesztettségre vall a hat versciklus (Hang; Főmű; Versek; Hatvan felé; Okos kutya, jó kutya; És versek), továbbá a prózai munkák egysége (Szövegkörnyezet). A kötet két legjelentősebb darabja a címadó vers és a Hatvan felé című hosszúvers, ezek szigetcsúcsokként emelkednek ki a rövidebb - olykor töredékes benyomást keltő - versek folyton alakot változtató, más-más színben játszó, mozgásban lévő, hullámzó "tengeréből". A Főmű tehát valóban - irodalomtörténeti maradandóságát tekintve is - a Tandori -ouvre egyik kimagasló alkotása.

Tandori Dezső - Kalandos ​Angliák
1999-ben ​repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók