Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - Valamivel ​több
Kezdetben ​volt a játék. Egyszer festeni kezdtem. Túl sokat dolgoztam akkoriban egy-egy nap; kellett valami. Van is egy ilyen "képem" - volt képem kitenni a falra. Arasznyi négyzet, bordó alapon sok fehér freccsentés: mintha egy hajdani budapesti platánfa alól emeltem volna ki, egykori veréb-toronyház alól. Pontosan fogalmaztam: nekem valahogy az a platánfa is csak "hajdani", ha a madarakat olyan módszeresen leirthatták róla. Elveszett ott némi játékosság. A fáknak ott nincs igazi "játéka". Talán a legszebb dolog a játékban, hogy a zenészek a hangszereken szintén játszanak. S hogy mit tekintünk zenének, mit hangszernek? Én midig úgy szerettem volna játszani, hogy szép a gyep, ápolt, magam vagyok a legrondább az egész környezetben, és vigyorgok. Felrúgom a labdát, bele a fába, attól a madarak csak elrepülnek. Kedvelem az egészet. Aztán, ha jól csinálom a játékomat, elvisz egy elsőligás csapat, később meg visszatérek a kis klubhoz, játékos-edzőnek. És madarakkal foglalkozom az öbölben. Tehát: társas óhajok. A koalák is így adódtak. Nem voltak ők se mindig nemzeti értékek Ausztráliában. És szerencse kérdése, hogy az ember - ember lesz-e vagy más. Koala. Vagy veréb. Képemre, melyen fönt három freccsentés mintha maga is madár lenne, azonnal rászállt első verebünk. Aki most is a vállamon ül, hogy ezt írom. érdekes, hogy a kép címe: MADARAK ELVÁLÁSA (BÚCSÚJA), vagy: SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG. Hát van nyelv, ahol ez a kettő hasonlóan hangzik? Van. Szinte minden van ezen a világon. Volt már, hogy egymás mellé terült a négy ász; vannak játékmedvék, akiket négy emelet romjai alól kotortam ki: ők az első játékaim. Valamit most az időrendről. Ezt a könyvet 1977 tavaszán írtam. Utána jöttek tehát a verebek. Többen kérdezik: mi lett a koala-kártyabajnokságokkal. Válasz: élénkebben zajlanak, mint valaha. Madaraink is klubtagok lettek azóta. És így tovább. Készülünk az 1982-es jubileumra. Akkor lesz tízéves a bajnoki szisztéma. Kártyázni barlangban kezdtem. 1944 telén. Két szék volt a barlang. (Az egyik még akkor is megvolt, amikor ez a Tornakönyv készült; azon ültem, ahogy írtam.) A gránát a szemközti házba csapott be; a házat azóta lebontották. Szép fű van a helyén, szép fák, csak éppen a labdarúgás helyett a madáretetésre alkalmasabb hely. A játék: nem "talán". Nem kísérlet. A játék: bizonyosság. Ahogy Zelk Zoltán írja: a kártya végzetes szabály. A kötészet pedig - kényszerű igazmondás, miközben a Föld... hát, az döcög így-úgy, néha kisiklik. A játék: nos, jó, hogy van. Rend, melyet jó betartani. És nincs-e benne a Tornák Rendszerében maga a legnagyobb remény? Hogy amikor kijelölöm a Jubileumi Torna (a majdani Második Különtorna) utolsó fordulóját: "1982. február 2.; Medve Nap", holtbizonyosan bízni látszom benne, hogy azt a napot - megérem? Játszani mindig megéri. És a "magunk megjátszásából" csak el kell hagyni az elszánást meg az önzést - és ott a játék. A kezdet. Örülök, hogy mindig újrakezdhetem. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Miért ​élnél örökké?
Tandori ​Dezsőnek van egy - a nyilvánosság előtt még be nem vallott - kedvenc elképzelése a "tökéletes" krimiről, amely azáltal lenne tökéletes, hogy nincs benne bűntény. Persze, azért felvonultatná az összes szokásos izgalomkeltő eszközt a helyes megoldás minél nehezebb megfejtése érdekében. A Miért élnél örökké? nem krimi, viszont olyasfajta regény, "amiben nincs" regény, a szónak sem a hagyományos, sem pedig a legszélsőségesebb értelmében. Érzelmi, lélektani és intellektuális "nyomozás" ez, amit D'Oré (az író) folytat a címben feltett kérdés válaszának a kiderítéséért. Bonyolult, többértelmű "tényfelvétel" ez, amelyben játék és valóság, értelem és érzelem egyaránt a mikroszkóp tárgylencséjére kerül. Mert valóban: ha vagyunk, miért kell, illetve miért kellene egyszer csak nem lennünk? Ki milyen érvet, ellenérvet: "indítékokat" tud felhozni erre -pro vagy contra? D'Oré egész életével, élete minden apró történésének megvallásával keresi a rejtély kulcsát, és eközben feltárja annak minden bizonyítékát, ami az "ittlenni" és a "nem-ittlenni", az élni s egyszer majd elmúlni mellett vagy ellen szól. D'Oré rájön az egyik lehetséges megoldásra, de mivel ez csak egy a szinte számtalan közül arra figyelmezteti eszünket, szívünket és lelkiismeretünket, hogy valamennyiünknek hozzá kell járulnia a maga "bűntény nélküli krimijével" a teljes megfejtéshez.

Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Hosszú ​Koporsó
Rejtezkedés ​és önleleplezés, valóság és fikció összefüggéseire már a címadatok sajátos kombinációjával utal az író: Tandori és Nat Roid nevű anagrammatikus szerzői alteregója, a detektívregényíró jegyzik a művet, mely - és ez is az alkotó sajátos szerkesztési játékaként, motívumaként fogható fel - egy képzelt nagyobb alkotás rövidítéseként valósul meg. ; Az írás mint probléma, a noteszekből, jegyzetekből az újrafeldolgozások során kialakuló szöveg a Tandori-próza jellegzetes tartalmi elemei, szerkesztési-formai eszközei közé tartozik. Ezúttal kétszeresen is: a párizsi lóversenypályák, utcák, hotelek világában, illetőleg az írói feldolgozás hazatérés utáni, otthoni magányában ezek az elsődleges élmények, a sors, a nyerés és vesztés permanens játszmái egybeszövődnek egy nyersen felvett, kriminalisztikus és erotikus kapcsolatmotívumokból építkező betétregénnyel. Maury és Maurny, a féltestvérek, Topo D'Azaray, Julien Renal, az író, St. Mondain, Anarchist Aristocrat és mások feleség- és szeretőcserék bonyodalmas szövedékével kapcsolódnak egymáshoz, néha földrésznyi távolságokra vetődve egymástól. Gyanús gyilkosságok, álnéven bujkálások töredék-históriái szövődnek a szövegbe velük kapcsolatban, - sőt a Nat Roid regények amerikai szereplői közül is fel-felbukkannak figurák az európai színtereken. Mindez azonban keserű, keményen ironikus játék, amelyben Tandori - többé-kevésbé maszkírozva, kissé marionettszerűen - alteregó szereplőket mozgat. Ez azonban egy mindjobban fogyatkozó, idővel el is fogyasztott szál, a mű fő szólama a gyász, a szomorúság, a vesztés crescendoszerűen erősödő motivikája szerint formálódik ki. Mind több vesztés a fogadásokon, a "belső hangok", a sugalmazások eltévesztése, a szállodai szobák mind reménytelenebb magánya, a szeretett lények halálának a változtathatatlanság, a gyász és magány csupasz perspektívái: voltaképpen ez a címben is szereplő Hosszú Koporsó, ahogy az író a Párizs melletti Maisons-Laffitte-i lóversenypályát elnevezte. Ahogy írja, ez "az élet maga". A Nat Roid regények morbidnak tetsző, címbeli szójátékai (Holtteste éltesse!, 871042; Túl jól fest holtan, 810815 stb.) nyomán itt a lét egész fenyegetettségét, vészterhességét jelzik. Az 1990-1992 között született és hosszabb kiadóra várakozás után megjelent művet - az író prózájában jártas olvasóknak lehet ajánlani.

Tandori Dezső - Madárzsoké
Birodalmat ​nyit a madárzsoké. Szárnyai kirajzolják a vidéket, ami bejárható, s jelzik mindazt, ami azon túl van, amit a HATÁR tábla elrekeszt (vagy talán mégsem:). Tandori utóbbi években írt remek elbeszélésfutamai zsokékat keresnek. Íme hát vállalkozzunk: Belefutni vagy befutni!

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Szép ​Ernő
"Ismerkedéseim ​szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad. Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme a prózaíró Szép Ernő." (A szerző)

Tandori Dezső - Csodakedd, ​rémszerda
"Schillerről ​írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind -a mi közegünk-, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább. A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Játékmedvék ​verébdala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Tóth-Vásárhelyi Réka - Kavicsok
Tandori ​Dezső haikufordításai Tóth- Vásárhelyi Réka képeivel.

Tandori Dezső - Mesélj ​rólam, ha tudsz
Köztudomású, ​hogy Micimackó nem nagyon okos, udvariasabban mondva: okos, de nem nagyon. Ezzel Róbert Gida természetesen tisztában van, Micimackót mégis nagyon szereti, nem ennek ellenére hanem ezért, ezzel a - mondanánk mi, okosak - fogyatékossággal, illetve tulajdonsággal együtt. Tradoni, aki felügyelő ugyan, bár sosem él a felügyelői címe biztosította jogokkal, előnyökkel - ha léteznek ilyenek -, pontosan ilyen viszonyban van Dömötör nevű barátjával. Dömi hasonlít Micimackóra, már csak azért is, mert ő is medve, s mert ő is gyakorta eltéved képzelet és valóság útvesztőiben. A felügyelő tapintatosan segítségére siet ilyenkor, mi több, tisztelettudó - csak befelé kuncogni, Tradoni! - udvariassággal.

Tandori Dezső - Celsius
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​legjobb nap
SEMMIT ​BOLDOGABBAN! (Mint hogy „ezt” írjam) Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos, alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserü Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyag-jegyével, kutyakölyök-írókori pálya-társam… soroljam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért. Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát. Az első szakasz, eléggé bámulatos, gólyalábakon állt, pár oly kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel. A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az elébbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Az ​oceánban
Tandori ​Dezsőt a magyar irodalom Kopernikuszának nevezi egyik kritikájában Tőzsér Árpád (utalva előtte Wittgensteinre, a XX. századi filozófia Kopernikuszára). Mintha a szerző valamiféle parancsnak engedelmeskedve döntött volna úgy, sorba veszi a világ dolgait, kitartóan, kicsiket és nagyokat, nem rangsorol közöttük, nem választ ki magának magasztos témákat (legfeljebb csak kedvesebbeket, mint a verebek vagy a lovak), nála egy piros műanyag pohár, kavics a járdán vagy Proust időfolyama egyazon mércével méretik, hisz minden egyformán része az időnek, s múlik vele, vagy éppenséggel az idő tűnik el mellőle. Tandori Dezső kötelességének érzi, hogy mindezen dolgoknak megtalálja a helyét a maga naprendszerében, mint Kopernikusz a sajátjáéban, hogy aztán ott keringhessenek a versek soraiban, a maguk egyensúly-univerzumában…

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Raszternyak
Egy ​ilyen könyvben az kellene, legyen meg a fű, a paták nyomán repülő föld szaga, legyen ott az égbolt - ha fényeivel, ha esőjével. Párizsi eső, párizsi fények: hagyjuk ezeket a szép szamárságokat. Ez a könyv, azt hiszem, nem azért "egy másik párizsi regény", mert Szomory, Hevesi, Hemingway és én nem tudom ki párizsi regényeihez képest más. Szól valamiről, elég sok mindenről szól majd ez a könyv, de talán kirajzolódik belőle még egy másik regény is.

Rainer Maria Rilke - Tandori Dezső - Prágai ​házioltár
Újabb ​világirodalmi értékű fordítás az ezer arcában is mindig egy TD-től. A 2012-es év költőnk életében egyfajta beteljesítő hálaadás volt az ifjú Rilke felé: a PolíSz folyórat folyamatosan tette közzé a kötet darabjait. Európa 19. századvégi Prágája és a 20.-21. század lírájának mágiája - így együtt az 2012-es év magyar költői remeklése! A kötet hatalmas ciklusrendszere akár az ódon város utcáinak, sikátorainak és történelemre tekintő múltjának is összegzése. Tandori munkája igazi Közép-európai szimbiózis. Egység, amely megmutatja, milyen is lehetne történelmünk, ha népeink a lélek elkerülhetetlen ösvényein érintkeznének egymással, mint hajdan a középkor társzekereinek utasai. Rilke katolicizmusa köztudott. Tandori úgynevezett egzisztencialista kereszténysége kevésbé. A vallásosságtól érintett líra jelentőségét Dante óta éppen mindenkori hétköznapisága, aktualitása adja. Ebben a tekintetben is kortársi jelentősége van ennek a 81 költeménybe sűrített prágai városnézésnek.

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az .Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki egy "jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét"!) ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint 2 és 1/2 töredék.

Tandori Dezső - Döblingi ​befutó
"Magyarországon ​most szinte mindannyiunk élete változásban, ha nem éppen válságban van. Az a stabilitás is megingott, amely az én életemet tulajdonképpen fura módon Széchenyi jegyében határozta meg:ötvenkettedik éve élek a Lánchíd és az Alagút mellett, látom az Akadémiát-a nagy gróf művei érintenek meg naponta. Az emberélet stabilitását semmi sem helyettesítheti:mégis, valami váratlan fordulat segítséget hozhat, amolyan bírjátok ki valahogy péntekig jelleggel. Bécsben, Széchenyi István utolsó lakhelye környékén, Döblingben járva nem is sejtettem, hogy még ugyanaznap délután szenvedélyesen meg fog ragadni a nevezett nagy magyar egy további műve-mármint az általa nálunk meghonosított mű-, a lóverseny. Igaz, megannyi szeretett madaram pusztulása után kezdtek jönni a lovak. S rájöttem, mestereim-Ottlik, Pilinszky, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes-műveiből a lovak már rég-rég szólnak hozzám. Bécset Párizs, majd a Rajna-Ruhr vidék lóversenypályái követték. Találtam egy különös, bódító szenvedélyességű lételemet, amely pótcselekvés is, nem is...erről a kavargásról, nagyon valósághűen és csupa hiteles mozzanatot sorakoztatva, tárgyszerű hűséggel is, szól ez a regény. Kopott szó:mégis a túlélés, a kibírás folyamatosságát keresem benne, ill. számolok be arról, hogyan lett meg a számomra, most átmenetileg, ez"

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - Vissza ​a sírból
"Kemény ​idegekkel vedd kezedbe ezt a könyvet, Olvasó...!" Szoktak ilyen hangzatos szavakkal ajánlani a Már-Már-Megszokott-Izgalom (Akció) könyvei közül egyet-egyet. Ám itt a szerzőnek voltak talán erős idegsodronyai, hogy négy - legalább négy! - Nagy Londoni Lókalandot átélve vissza tudott jönni a sírból. A lovak "rémtörténetei", Hong-Kong, Barátok Nélkül, Promalee (anyja neve Oralee) és a többi: remélhetőleg karizmatikus szobrok, az én emlékezetemben feltétlenül. Rejtélyesen odakerültek az Életembe. De - ezzel a vallomással tartozom - be is végezték egy kalandos korszakomat. Csalódásodra leszek, Olvasó, de a Nagy Utazás históriája nálam ezzel végetért.

Tandori Dezső - Ködös ​iker
A ​szerző megindítóan őszinte, drámai erejű rövidebb írásokat és hangjátékokat (irgalmatlan történeteket — amint ő fogalmaz) kínál olvasóinak. Ő maga is jelen van a megírt történetekben, de mesterien rejtőzik el a sorok között. Apró napi — főleg gondolati — helyzetjelentések gazdagítják az írásokat. Ezek a művek jól példázzák Tandori senkiéhez sem hasonlítható, némiképp szabad asszociációs, mégis a való világ eseményeire épülő művészetét. A kötetben szereplő rajzokat Tandori Dezső készítette.

Tandori Dezső - Kész ​és félkész katasztrófák
Minden, ​ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa.

Tandori Dezső - A ​feltételes megálló
A ​már nem kapható főmű, a '83-ban megjelent kötet új kiadása, kiadónk egyik ünnepi meglepetése. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője , aki forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást. A kötet rajzai és ábrái is jól példázzák a művészet határvonalainak Tandorira oly jellemző átlépési szándékát, illetve e határok kihágásának vágyát.

Pilinszky János - Tandori Dezső - A ​semmi napja mielőtt
Tandori ​Dezső 2006-ban (Pilinszky születésének 85. és halálának 25. évfordulóján) Hafner Zoltánnak, e könyv szerkesztőjének, egyben a Pilinszky-életmű gondozójának kérésére rajzokat készített. A baráti felszólítás magától kínálkozott: a kortárs irodalomban talán Tandori foglalkozott a legtöbbet Pilinszky életművével, s nem egy esetben ő mondta el róla a legérvényesebbet. A rajzok (ahogy ezt Tandoritól megszokhattuk) nem puszta illusztrációk - sokkal inkább hommage-ok és kommentárok, amelyek kettejük költészetének közös pontjaira világítanak rá, vagy közös alapproblémákra irányítják a figyelmet. Átjárhatóvá, egymás felől is értelmezhetővé teszik kettejük életművét: nem egyszer épp a nyelven túli területekre nyitnak kilátást, illetve a kimondhatóság kereteit igyekeznek tágítani a maguk nem irodalmi eszközeivel. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy nem csak a megszokott, klasszikus Pilinszky-darabok közül válogat, hanem a figyelmet egy másik olvasat lehetősége felé tereli, amelyben Pilinszky kései versei, sőt töredékei (Tandori kedvenc műfajai) is új jelentéssel gazdagodhatnak. Az idén hetvenéves szerző rajzain most is felbukkannak jól ismert motívumai, amelyek épp a Pilinszky-versek felől (és által) kapnak újabb variációs és interpretációs lehetőséget, illetve kiegészítést.

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - Lábon ​vett filozófia - Zen vagy sem
A ​neves költő már korábban elárulta műveiben vonzalmát a keleti filozófiák iránt. Új kötetében prózában, de a költészet eszközeinek segítségével próbálja értelmezni a zen buddhizmus tanításait és magatartásformáit a nyugati ember szkepticizmusával és a keleti gondolkodók meditatív szellemi erejével. A zen filozófia a kicsi és nagy kérdéseire irányítja figyelmét, melyekre virtuóz játékossággal és eredeti bölcsességgel fogalmazza meg mindig saját élményein alapuló válaszait. „Igen különböző műfajú írások sajátos gyűjteménye Tandori Dezső új kötete. Találhatók benne versek (legtöbbször igen rövid, epigrammaszerű, ám mégsem poénre kihegyezett, hanem ún. nyitott, többféle értelmezést lehetővé tevő, sőt megkívánó költemények), rajzok, amelyek önmagukban is megállnak, ám legtöbbször (kézírásos) kommentár is csatlakozik hozzájuk (ez a kommentár gyakorta mintha nem is magyarázná, hanem "tagadná', egy másik síkon újraértelmezné a grafikát), kisebb elbeszélések, valamint koanok (a zen buddhizmusra jellemző kicsiny történetek, példabeszédek). Ráadásul ezek a szórt, egymással laza, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem álló műfajok mégiscsak "rímelnek" egymásra, együttesük valami olyanfélét ad ki, ami - igen távolról - a regényre emlékeztet. Egy önmagával beszélgető művész (és állatbarát, lóversenyrajongó stb. művészről van szó) vallomás-regénye a munka, amely az igazán tandoris műformák és -alakzatok gazdag tárháza is. - A posztmodern irodalomban otthonos, „vájtfülű” olvasóknak ajánlható munka.”

Tandori Dezső - A ​megnyerhető veszteség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók