Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - Hosszú ​Koporsó
Rejtezkedés ​és önleleplezés, valóság és fikció összefüggéseire már a címadatok sajátos kombinációjával utal az író: Tandori és Nat Roid nevű anagrammatikus szerzői alteregója, a detektívregényíró jegyzik a művet, mely - és ez is az alkotó sajátos szerkesztési játékaként, motívumaként fogható fel - egy képzelt nagyobb alkotás rövidítéseként valósul meg. ; Az írás mint probléma, a noteszekből, jegyzetekből az újrafeldolgozások során kialakuló szöveg a Tandori-próza jellegzetes tartalmi elemei, szerkesztési-formai eszközei közé tartozik. Ezúttal kétszeresen is: a párizsi lóversenypályák, utcák, hotelek világában, illetőleg az írói feldolgozás hazatérés utáni, otthoni magányában ezek az elsődleges élmények, a sors, a nyerés és vesztés permanens játszmái egybeszövődnek egy nyersen felvett, kriminalisztikus és erotikus kapcsolatmotívumokból építkező betétregénnyel. Maury és Maurny, a féltestvérek, Topo D'Azaray, Julien Renal, az író, St. Mondain, Anarchist Aristocrat és mások feleség- és szeretőcserék bonyodalmas szövedékével kapcsolódnak egymáshoz, néha földrésznyi távolságokra vetődve egymástól. Gyanús gyilkosságok, álnéven bujkálások töredék-históriái szövődnek a szövegbe velük kapcsolatban, - sőt a Nat Roid regények amerikai szereplői közül is fel-felbukkannak figurák az európai színtereken. Mindez azonban keserű, keményen ironikus játék, amelyben Tandori - többé-kevésbé maszkírozva, kissé marionettszerűen - alteregó szereplőket mozgat. Ez azonban egy mindjobban fogyatkozó, idővel el is fogyasztott szál, a mű fő szólama a gyász, a szomorúság, a vesztés crescendoszerűen erősödő motivikája szerint formálódik ki. Mind több vesztés a fogadásokon, a "belső hangok", a sugalmazások eltévesztése, a szállodai szobák mind reménytelenebb magánya, a szeretett lények halálának a változtathatatlanság, a gyász és magány csupasz perspektívái: voltaképpen ez a címben is szereplő Hosszú Koporsó, ahogy az író a Párizs melletti Maisons-Laffitte-i lóversenypályát elnevezte. Ahogy írja, ez "az élet maga". A Nat Roid regények morbidnak tetsző, címbeli szójátékai (Holtteste éltesse!, 871042; Túl jól fest holtan, 810815 stb.) nyomán itt a lét egész fenyegetettségét, vészterhességét jelzik. Az 1990-1992 között született és hosszabb kiadóra várakozás után megjelent művet - az író prózájában jártas olvasóknak lehet ajánlani.

Tandori Dezső - Tandori Ágnes - Madárnak ​születni kell...!
"Amire ​itt törekszünk: legyen emléke, nyoma annak, milyen is - volt - nálunk ez a madárvilág... De senki ne gondolja, hogy ha elolvassa a könyvnek akár minden egyes szavát, kezében lesz a módszer, miként lehet ezt "így" csinálni. Amit mi csinálunk, vagy ami - még pontosabban - velünk történik, sokkal egyszerűbb dolog annál, semhogy könyvből kellene tanítani. Nemcsak kapcsolatokról számol be könyvünk, de maga is kapcsolat akar lenni. Nem akarunk mi egyebet, mint hogy azok, akiket ez érdekel, egy kicsit így is elgondolkozhassanak a maguk hasonló dolgairól."

Tandori Dezső - Kalandos ​Angliák
1999-ben ​repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Medvék ​minden újabb mennyiségben
"Drága ​medvéim, mit mondjak útravalóul Nektek én, én, aki Nálatok jobban senkit - semmit nem szeretek! Bár élhetnénk örökké együtt ezen a világon, vagy Bármi Máshol" (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - A ​Semmi Kéz
Tandori ​"renoméja" és - különösen a fiatalabb évjáratok körében való - olvasottsága egyre nagyobb, bár ő maga az utóbbi években sokkalta kevesebbet publikált, mint egy évtizeddel korábban. A Semmi Kéz című kötet anyagát az elmúlt két évben, a Vagy majdnem az kötet (az ÚK nem ismertette) óta írt költemények alkotják. (Nagyon szép, a szerző maga tervezte borítóval - nagyobb könyvtárakban, ahol erre lehetőség van, érdemes ezt a fotómontázst is a kötetben megőrizni.) ; Tartalmilag nagyon kompakt a versvilág tematikája: a saját grafikáival tagolt ciklusokban a költő szeretett lényeinek, madarainak agóniája és pusztulása, illetőleg Tandori évek óta tartó európai csavargásának, egy művész-clochard bolyongásainak, lóversenyek, szállók helyszíneit megelevenítő, nyers és ugyanakkor filozofikus élményei, gondolatai adják a versek tárgykörének alapjait. A jóval korábban és a közelmúltban kidolgozott változatos formavilág szólaltatja meg ezt sokféle regiszteren: nagyon klasszikus formájú, míves költemények, a beszéd darabosságát, döccenőit is formai komponenssé tevő "prózaversek", valamint - ahogyan egy cikluscím találóan mondja: Rongyszőnyegtoldalékok, vagyis olyan kisformák (dal, haiku stb.), amelyek a kései Arany János melankóliáját és a weöresi lírai "rongyszőnyegezését" egyaránt az emlékezetbe idézhetik. A címadó vers - ez a létezés és elmúlás misztikumait idéző darab -, valamint a kötetet lezáró párverse (A Semmi Kéz - Egy fél szárny) valószínűleg a mai magyar költészet antológiaverseihez fog tartozni. A kötet anyagába kitűnően illeszkedik a költő feleségének, Tandori Ágnesnek Pipike című prózai írása: itt az asszony Tandoriék vak verebe és egy világtalan árus asszony ismerősük kapcsán a látás, az otthonosságban, barátságban életre kapó csonkaság históriájáról mond el nagyon fontos dolgokat. Nagy játékosság és mély - nemegyszer nagyon szomorú - bölcsesség járja át a kötet darabjait. - Versszeretők és "Tandori-hívők" figyelmébe egyaránt ajánlandó.

Tandori Dezső - Vissza ​a sírból
"Kemény ​idegekkel vedd kezedbe ezt a könyvet, Olvasó...!" Szoktak ilyen hangzatos szavakkal ajánlani a Már-Már-Megszokott-Izgalom (Akció) könyvei közül egyet-egyet. Ám itt a szerzőnek voltak talán erős idegsodronyai, hogy négy - legalább négy! - Nagy Londoni Lókalandot átélve vissza tudott jönni a sírból. A lovak "rémtörténetei", Hong-Kong, Barátok Nélkül, Promalee (anyja neve Oralee) és a többi: remélhetőleg karizmatikus szobrok, az én emlékezetemben feltétlenül. Rejtélyesen odakerültek az Életembe. De - ezzel a vallomással tartozom - be is végezték egy kalandos korszakomat. Csalódásodra leszek, Olvasó, de a Nagy Utazás históriája nálam ezzel végetért.

Tandori Dezső - Főmű
A ​kötet verseinek és prózai szövegeinek gazdag "fürtje" a neves költőtől, írótól ismerős szabad szövegalkotás eredménye. Egyaránt szerepelnek benne hagyományos formátumú alkotások, nagyobb - hosszúversnek nevezhető - kompozíciók, azután a tradicionális kereteket szabadon kezelő, átalakító, megújító alakzatok (pl. a szonettformát széttördelő, majd másképpen összerakó vers; reflexiókkal, idézetekkel, vendégszövegekkel, rájátszásokkal, tipográfiai variációkkal megalkotott, ironikus groteszkek), illetve posztmodern szövegalkotás útján keletkezett művek. A posztmodern jelenléte ellenére a kötet egésze éppen nem dekonstrukcióval jött létre: nagyon is tudatos szerkesztettségre vall a hat versciklus (Hang; Főmű; Versek; Hatvan felé; Okos kutya, jó kutya; És versek), továbbá a prózai munkák egysége (Szövegkörnyezet). A kötet két legjelentősebb darabja a címadó vers és a Hatvan felé című hosszúvers, ezek szigetcsúcsokként emelkednek ki a rövidebb - olykor töredékes benyomást keltő - versek folyton alakot változtató, más-más színben játszó, mozgásban lévő, hullámzó "tengeréből". A Főmű tehát valóban - irodalomtörténeti maradandóságát tekintve is - a Tandori -ouvre egyik kimagasló alkotása.

Tandori Dezső - Medvék ​és más verebek
Másról ​van szó. "A posztóképző szót keresem." "A MIIIIIT...?" Aztán belekapok az eszembe. A hajamba. Nem oly dús, mint Dömi fehér haja. Fehér haja és lila mellénye van Főmedvémnek. "Egyik legkedvesebb szavam keresem..." Eddig úgy tudtam, hogy csak legkedvesebb mondása van. Mégpedig: "Lila mellényem van..." "A posztóképzőt", mondom. És kapcsolok. Felkapcsolom a kis Tudományos Lámpát, hátha annak fényében megtaláljuk a szót. Mert Dömi úgy jött a világra, hogy előbb POSZTÓT KÉPEZTEK. "Én legalább pontosan tudom az Eredemetet." "Az eredetedet." (Így igazítom ki.) "Nem tudom. Ha a Demeter szót veszed..." Kicsit türelmetlen leszek. A medve néha így hat. "Hét", találja ki a gondolataimat. "Öt és hét közt. Fogadjunk." "Miért?" "Fogadóóra 5-7 közt", mondja, ábrázata zord. "Nincs benne a posztóképző szó." Persze, Dömi posztómedve. Posztót képeztek, abból készül ő. A posztóképzőből került ki az anyaga. Tanácstalanul ülök a Szótárral. "Ebben a szótárban minden benne van?"

Tandori Dezső - Madárzsoké
Birodalmat ​nyit a madárzsoké. Szárnyai kirajzolják a vidéket, ami bejárható, s jelzik mindazt, ami azon túl van, amit a HATÁR tábla elrekeszt (vagy talán mégsem:). Tandori utóbbi években írt remek elbeszélésfutamai zsokékat keresnek. Íme hát vállalkozzunk: Belefutni vagy befutni!

Tandori Dezső - Raszternyak
Egy ​ilyen könyvben az kellene, legyen meg a fű, a paták nyomán repülő föld szaga, legyen ott az égbolt - ha fényeivel, ha esőjével. Párizsi eső, párizsi fények: hagyjuk ezeket a szép szamárságokat. Ez a könyv, azt hiszem, nem azért "egy másik párizsi regény", mert Szomory, Hevesi, Hemingway és én nem tudom ki párizsi regényeihez képest más. Szól valamiről, elég sok mindenről szól majd ez a könyv, de talán kirajzolódik belőle még egy másik regény is.

Tandori Dezső - A ​zsalu sarokvasa
Könyvem ​tanulmányokat tartalmaz, és ha szerzőnek lehet egyáltalán ilyesmit szelíden előrebocsátania: elsősorban azoknak szól, akik úgy érzik majd, hogy az irodalomról szól. Dolgozataimat mint író írtam, meggyőződésem ugyanis, hogy az író, ha érti az irodalom "valamely " szándékát vagy szeletét, ha átéli a világirodalom bizonyos töredékeit, a maga módján szakszerűbben ért, elevenebben éli át, mint... Továbbá: amikor egy-egy tanulmányt befejeztem, láttam: kezdhetném elölről... A dolgozatok összefüggnek; Szép Ernőről nem írtam volna így, ha Kosztolányiról nem írok mindjárt előtte...

Tandori Dezső - Sár ​és vér és játék
„Aki ​valami nagyon egyszerű történetet keresne: itt találja meg vajon? Megtaláltuink egy madarat… 1979. májusában megtaláltuk Tilit… Tili 1980. áprilisában tojni kezd: nem vagyunk eléggé gondosak és szerencsések: már későn látunk a megmentéséhez: balszerencse is kísér minket: Tili meghal…” Ebből a – talán – „valami nagyon egyszerű történetből” alakul ki a Sár és vér és játék tényfolyamata, illetve tényfolyama. Tandori Dezső ugyanis ki akarja nyomozni Tili halálának körülményeit és okait. Az ezekre vonatkozó tény- és adatrengeteg, és a nyomok, a feltevések sok irányba, sok okhoz vezetnek vagy vezethetnek. Éppen ezért az anyag ismételten, sokszor ismételten előkerül, megforgatódik, feltételeződik, más szóval: állandóan újból megtörténik. „Talán a könyv, ha bemásolom ezeket az önismétléseket, éppen így ad valami képet erről a szerencsétlen ügyről és a mi állapotunkról utána, és sokan rá fognak ismerni a sajátjukra, ilyen s más esetekben…” – írja ezzel kapcsolatban Tandori Dezső. A regény azonban nemcsak a „szerencsétlen ügyről” ad így képet, hanem arról is, hogyan kell élnünk és bánnunk azzal, amit nélkülözhetetlennek érzünk, aminek örülni tudunk. Aktívan kell tevékenykedni érte, hogy ne veszítsük el. De nem elég tevékenységünkhöz az együttérzés, a jóakarat, a lelkesedés, a szenvedés és a még oly nagy ragaszkodás és szeretet sem. Valami plusz szükséges hozzá: a pontosság, a lehető legnagyobb „profi” pontosság. értenünk kell, nagyon kell értenünk ahhoz, ami van: „…mindent jól tettünk, csak hinni nem lett volna szabad abban, hogy bárki megmondhatja, mi van, nyomozni kellett volna szakadatlan, nyomozni mániákusan, amikor jó az eredmény, akkor is, tovább kellemetlenkedni a jó ügy érdekében, egyetlen pillanatig sem pihenve, ahogyan ennek elvben a világban is lennie kéne…” A minél nagyobb pontosság keresése és annak megfogalmazása ez a könyv, létfontosságúnak érzett megfogalmazása, mert eme bizonyos többlet nélkül nem tudjuk megtartani azt, ami a miénk, ami megmutat minket. Mert: „Talán nem beszélhetünk önmagunkról. Talán nincs ilyen kifejezés. Talán ezért vannak a kártyabajnokságok. Talán ezért vannak – életre-halálra már – a madarak”, mert nélkülük kifejezéstelenek vagyunk, kifejezhetetlen az örömünk, a szomorúságunk, a szeretetünk, mert önmagunk kifejezése nem bennünk van, hanem a világunkban.

Tandori Dezső - A ​megnyerhető veszteség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Keserü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Erdei ​nagytakarítás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Meghalni ​késő, élni túl korán
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Meghalni késő, élni korán - első könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. Mindhárom kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik: például a könyvek mindegyikének hét - hét - hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles: és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárásos változása, tünékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése...különböző fajta létezők együttélése...együttélése a szerzőnek regényébe....az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a "szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, az "indiai fríz" -szerkezet belő törvényszerűségek rnejvé szilárdul fájdalmasan és derűsen...a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik...de semmi el nem intéződik. Ez a "vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, "csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Egy ​talált tárgy megtisztítása
Tandori ​Dezső lét-, nyelv- és jelképeit olvasva már nem lehetett ugyanúgy beszélni a magyar költészetről, mint annak előtte. Miként a Töredék Hamletnek sem a költő adta eredeti címén (Egyetlen) jelent meg anno, e kötet sem kerülte el a beavatkozást: az A. Rimbaud a sivatagban forgat nem volt elfogadható, lett belőle: Egy talált tárgy megtisztítása. A sárga. "Remélem - írja Tandori -, a valóban hiteles (a kényszerűen kihagyott vagy később írt) munkákkal nem nem bővített könyv meghozza azt a hitelességet, melynek már csak az eredeti cím a híja." 1969-1970 között írt verseit olvashatjuk ebben a kötetben.

Tandori Dezső - Ködös ​iker
A ​szerző megindítóan őszinte, drámai erejű rövidebb írásokat és hangjátékokat (irgalmatlan történeteket — amint ő fogalmaz) kínál olvasóinak. Ő maga is jelen van a megírt történetekben, de mesterien rejtőzik el a sorok között. Apró napi — főleg gondolati — helyzetjelentések gazdagítják az írásokat. Ezek a művek jól példázzák Tandori senkiéhez sem hasonlítható, némiképp szabad asszociációs, mégis a való világ eseményeire épülő művészetét. A kötetben szereplő rajzokat Tandori Dezső készítette.

Tandori Dezső - Tandori ​Light - Elérintés
Ez ​egy látszókönyv. Valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész. Titkokkal együtt élni is bír. "Tandori Dezső és a Scolar Kiadó különleges vállalkozása ez a kötet, melyben a költő maga válogatta össze kimagasló, mívesen végfokon álló régebbi és mai verseit, s a nem könnyű témákat költői magyarázatokkal látta el. Így az olvasót maga Tandori engedni be egy szélesebb kapun a "lélekbe", a légi könnyedségek rejtelmes, ám földi súlyokkal terhes világába. Tandori "pozitív cunaminak" minősíti könyvét, ahol "rémfotók" vallanak Jekyll doktorról és Hyde úrról, madárkákat és lovakat érzékelhetünk tiszta szellemi szárnyalásban, s legfőképpen megtudhatjuk, hogy csaknem ötven év költői-szellemi tevékenysége hogyan zár teljes kört, s miként suhan a végső teljesség felé. E "látszókönyv" valóját csak az ismerheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész, s titkokkal együtt élni is bír. Tandori Dezső 2013-ban 75 éves - e kötettel köszöntjük a költőt." (a Kiadó)

Tandori Dezső - A ​szomszéd banánhal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Egy ​regény hány halott...?
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Egy regény hány halott... ? - második könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. MindhároAi kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik; például a könyvek mindegyikének hét-hét-hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles; és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárá-sos változása, tűnékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése... különböző fajta létezők együttélése... együttélése a szerzőnek regényével... az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a „szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, „indiai-friz"-szer-kezet belső törvényszerűségek rendjévé szilárdul fájdalmasan és derűsen... a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik... de semmi el nem intéződik. Ez a „vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, „csak egy nyár", amit élünk.

Pilinszky János - Tandori Dezső - A ​semmi napja mielőtt
Tandori ​Dezső 2006-ban (Pilinszky születésének 85. és halálának 25. évfordulóján) Hafner Zoltánnak, e könyv szerkesztőjének, egyben a Pilinszky-életmű gondozójának kérésére rajzokat készített. A baráti felszólítás magától kínálkozott: a kortárs irodalomban talán Tandori foglalkozott a legtöbbet Pilinszky életművével, s nem egy esetben ő mondta el róla a legérvényesebbet. A rajzok (ahogy ezt Tandoritól megszokhattuk) nem puszta illusztrációk - sokkal inkább hommage-ok és kommentárok, amelyek kettejük költészetének közös pontjaira világítanak rá, vagy közös alapproblémákra irányítják a figyelmet. Átjárhatóvá, egymás felől is értelmezhetővé teszik kettejük életművét: nem egyszer épp a nyelven túli területekre nyitnak kilátást, illetve a kimondhatóság kereteit igyekeznek tágítani a maguk nem irodalmi eszközeivel. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy nem csak a megszokott, klasszikus Pilinszky-darabok közül válogat, hanem a figyelmet egy másik olvasat lehetősége felé tereli, amelyben Pilinszky kései versei, sőt töredékei (Tandori kedvenc műfajai) is új jelentéssel gazdagodhatnak. Az idén hetvenéves szerző rajzain most is felbukkannak jól ismert motívumai, amelyek épp a Pilinszky-versek felől (és által) kapnak újabb variációs és interpretációs lehetőséget, illetve kiegészítést.

Tandori Dezső - Valamivel ​több
Kezdetben ​volt a játék. Egyszer festeni kezdtem. Túl sokat dolgoztam akkoriban egy-egy nap; kellett valami. Van is egy ilyen "képem" - volt képem kitenni a falra. Arasznyi négyzet, bordó alapon sok fehér freccsentés: mintha egy hajdani budapesti platánfa alól emeltem volna ki, egykori veréb-toronyház alól. Pontosan fogalmaztam: nekem valahogy az a platánfa is csak "hajdani", ha a madarakat olyan módszeresen leirthatták róla. Elveszett ott némi játékosság. A fáknak ott nincs igazi "játéka". Talán a legszebb dolog a játékban, hogy a zenészek a hangszereken szintén játszanak. S hogy mit tekintünk zenének, mit hangszernek? Én midig úgy szerettem volna játszani, hogy szép a gyep, ápolt, magam vagyok a legrondább az egész környezetben, és vigyorgok. Felrúgom a labdát, bele a fába, attól a madarak csak elrepülnek. Kedvelem az egészet. Aztán, ha jól csinálom a játékomat, elvisz egy elsőligás csapat, később meg visszatérek a kis klubhoz, játékos-edzőnek. És madarakkal foglalkozom az öbölben. Tehát: társas óhajok. A koalák is így adódtak. Nem voltak ők se mindig nemzeti értékek Ausztráliában. És szerencse kérdése, hogy az ember - ember lesz-e vagy más. Koala. Vagy veréb. Képemre, melyen fönt három freccsentés mintha maga is madár lenne, azonnal rászállt első verebünk. Aki most is a vállamon ül, hogy ezt írom. érdekes, hogy a kép címe: MADARAK ELVÁLÁSA (BÚCSÚJA), vagy: SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG. Hát van nyelv, ahol ez a kettő hasonlóan hangzik? Van. Szinte minden van ezen a világon. Volt már, hogy egymás mellé terült a négy ász; vannak játékmedvék, akiket négy emelet romjai alól kotortam ki: ők az első játékaim. Valamit most az időrendről. Ezt a könyvet 1977 tavaszán írtam. Utána jöttek tehát a verebek. Többen kérdezik: mi lett a koala-kártyabajnokságokkal. Válasz: élénkebben zajlanak, mint valaha. Madaraink is klubtagok lettek azóta. És így tovább. Készülünk az 1982-es jubileumra. Akkor lesz tízéves a bajnoki szisztéma. Kártyázni barlangban kezdtem. 1944 telén. Két szék volt a barlang. (Az egyik még akkor is megvolt, amikor ez a Tornakönyv készült; azon ültem, ahogy írtam.) A gránát a szemközti házba csapott be; a házat azóta lebontották. Szép fű van a helyén, szép fák, csak éppen a labdarúgás helyett a madáretetésre alkalmasabb hely. A játék: nem "talán". Nem kísérlet. A játék: bizonyosság. Ahogy Zelk Zoltán írja: a kártya végzetes szabály. A kötészet pedig - kényszerű igazmondás, miközben a Föld... hát, az döcög így-úgy, néha kisiklik. A játék: nos, jó, hogy van. Rend, melyet jó betartani. És nincs-e benne a Tornák Rendszerében maga a legnagyobb remény? Hogy amikor kijelölöm a Jubileumi Torna (a majdani Második Különtorna) utolsó fordulóját: "1982. február 2.; Medve Nap", holtbizonyosan bízni látszom benne, hogy azt a napot - megérem? Játszani mindig megéri. És a "magunk megjátszásából" csak el kell hagyni az elszánást meg az önzést - és ott a játék. A kezdet. Örülök, hogy mindig újrakezdhetem. Tandori Dezső

Tandori Dezső - Kísértetként ​a Krisztinán
Mi ​újság manapság Tandori Dezső házatáján? "A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő itt csellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano nevű lova Leicesterben... A Tandori egy füzetes regényt fordít. A Tandori egy platánfát nézve Omár Khajjám versmértékével bíbelődik... A Tandori leül a Hyde Parkban és jegyzetel... A Tandori a cigire se szokott rá... A Tandorinak már csak bolond vagy sérült madarai vannak, akik nem repülnek a lakás légterében, és a vak Icsit másfél-két óránként azért >el kell igazítaniok<. A Tandori is nyilván elfelejti jól kimondani, ami a szívét nyomja, ami van. Fárad épp..."

Tandori Dezső - Medveálom ​madárszárnyon
TANDORI ​DEZSŐ, amikor verset ír a medvéiről és madarairól, kicsit beenged minket saját világába. Sétálunk a medvés-madaras Duna-parton, a medvés-madaras városban, nézzük a sakktáblát és a gombfocipályát, az élet örök feladványait medveszemmel. Lehetünk újra gyerekek, a komoly dolgokat még komolyan vevők, elmélyülten játszók. Jó benne lenni ebben a verseskötetben, ahol folyton magunkba ütközünk, miközben a medvék és madarak mulatságos csetlés-botlásairól olvasunk. A _Medveálom madárszárnyon_ versei korábban csak folyóiratokban jelentek meg. Egy kötetben olvasni őket különleges irodalmi élmény.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​Rossz Reménység Foka
EGY ​ZÉRÓ-KŐRE Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek? Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja. Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát. Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el. Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson. És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat. Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll. (Tóth Ákos)

Kollekciók