Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Nincs ​beszédülés
Tandori ​Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről - mint legfontosabb írói eszközről - való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya - szokásos akadály­mente­sí­tése? - nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon "szobrainak" elő­teré­ben, erőterében. A felrajzolás itt a szembenézés megszólítás - elemzés és analízis - nélküli lehetőségének aján­latát tartogatja. Másrészről, e raj­zok, e kinyilatkoztatás-előtti némaságukat felénk fordító arcok so­ro­zatai az elmondás jelenkori le­he­tő­ségeivel való számvetés ta­nul­ságát is hordozzák. Igaz, minden kö­vetelőző konklúzió, a visszavonulás kollektív érvényű jelentése helyett és mellett az egzisztencia "emberi hívás" (T. S. Eliot) előtti magára ta­lá­lásának esélye válik a könyv igazi, önfeledt élményévé. Tandori, a mű tematizálatlansága felé vezető hosszú útján - aforisztikus mon­dá­saiban, ideogrammáiban, és most, a portré kvázi-közvetlenségével - leg­­­főbb ambíciója, a semmit-mo­n­­dás korántsem semmitmondó le­hetőségeit vázolja előttünk. Akár az eddigi pálya jósolhatatlan, de vá­lasztásait később mindig vissza­igazoló dinamikájára, akár az alkotó felmérhetetlen ezirányú tar­ta­lé­kaira gondolunk, egyszerre je­lent­hetjük ki a jövőre vonatkozó vára­ko­zással és biztatással, valamint a kivételes művet illető mostani, friss elismeréssel, hogy mindez: nem semmi!

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Lábon ​vett filozófia - Zen vagy sem
A ​neves költő már korábban elárulta műveiben vonzalmát a keleti filozófiák iránt. Új kötetében prózában, de a költészet eszközeinek segítségével próbálja értelmezni a zen buddhizmus tanításait és magatartásformáit a nyugati ember szkepticizmusával és a keleti gondolkodók meditatív szellemi erejével. A zen filozófia a kicsi és nagy kérdéseire irányítja figyelmét, melyekre virtuóz játékossággal és eredeti bölcsességgel fogalmazza meg mindig saját élményein alapuló válaszait. „Igen különböző műfajú írások sajátos gyűjteménye Tandori Dezső új kötete. Találhatók benne versek (legtöbbször igen rövid, epigrammaszerű, ám mégsem poénre kihegyezett, hanem ún. nyitott, többféle értelmezést lehetővé tevő, sőt megkívánó költemények), rajzok, amelyek önmagukban is megállnak, ám legtöbbször (kézírásos) kommentár is csatlakozik hozzájuk (ez a kommentár gyakorta mintha nem is magyarázná, hanem "tagadná', egy másik síkon újraértelmezné a grafikát), kisebb elbeszélések, valamint koanok (a zen buddhizmusra jellemző kicsiny történetek, példabeszédek). Ráadásul ezek a szórt, egymással laza, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem álló műfajok mégiscsak "rímelnek" egymásra, együttesük valami olyanfélét ad ki, ami - igen távolról - a regényre emlékeztet. Egy önmagával beszélgető művész (és állatbarát, lóversenyrajongó stb. művészről van szó) vallomás-regénye a munka, amely az igazán tandoris műformák és -alakzatok gazdag tárháza is. - A posztmodern irodalomban otthonos, „vájtfülű” olvasóknak ajánlható munka.”

Tandori Dezső - Ki ​nem feküdt halál
"Ez ​a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása. Csak az egyenes jó görbe. De görbe egyenessel jutunk ahhoz is, hogy miféle halál itt a KI NEM FEKÜDT HALÁL? Az Avon-gyilkosságok? Aligha. Az életbenmaradottak dolgai lennének ezek? Az Olvasó nyilván észreveszi azt a prózatrükköt, hogy regényt írok egy másik regény olvasásából. KÉREM EZT A REGÉNYT VÉGIGOLVASNI-LAPOZNI. A kert látszólag elaltat. De az agy-rázkódtatás a végén jön!!! Ha nem is a legvégén. Magam nem rejtőzöm nagy eszmék, szenvedélyek, pletykák, aktualitások, közbeszéd-szereplések védfalai mögé. Regényt írok. A technika korában a regénytechnika a fő-fő kérdés. Már aki bírja az iramát. Magam itt a regénytechnika maximumán megint egy jót fejlesztettem; egy jót rúgtam. Itt tartunk!!! Ha volna búcsúzásra mód, remélem, regénytechnikailag a világ élvonalában búcsúznék. Ha vitatható is, hogyan tudok írni, hogyan nem." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Két ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az "Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki "egy jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét") ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint két és fél töredék.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Sár ​és vér és játék
„Aki ​valami nagyon egyszerű történetet keresne: itt találja meg vajon? Megtaláltuink egy madarat… 1979. májusában megtaláltuk Tilit… Tili 1980. áprilisában tojni kezd: nem vagyunk eléggé gondosak és szerencsések: már későn látunk a megmentéséhez: balszerencse is kísér minket: Tili meghal…” Ebből a – talán – „valami nagyon egyszerű történetből” alakul ki a Sár és vér és játék tényfolyamata, illetve tényfolyama. Tandori Dezső ugyanis ki akarja nyomozni Tili halálának körülményeit és okait. Az ezekre vonatkozó tény- és adatrengeteg, és a nyomok, a feltevések sok irányba, sok okhoz vezetnek vagy vezethetnek. Éppen ezért az anyag ismételten, sokszor ismételten előkerül, megforgatódik, feltételeződik, más szóval: állandóan újból megtörténik. „Talán a könyv, ha bemásolom ezeket az önismétléseket, éppen így ad valami képet erről a szerencsétlen ügyről és a mi állapotunkról utána, és sokan rá fognak ismerni a sajátjukra, ilyen s más esetekben…” – írja ezzel kapcsolatban Tandori Dezső. A regény azonban nemcsak a „szerencsétlen ügyről” ad így képet, hanem arról is, hogyan kell élnünk és bánnunk azzal, amit nélkülözhetetlennek érzünk, aminek örülni tudunk. Aktívan kell tevékenykedni érte, hogy ne veszítsük el. De nem elég tevékenységünkhöz az együttérzés, a jóakarat, a lelkesedés, a szenvedés és a még oly nagy ragaszkodás és szeretet sem. Valami plusz szükséges hozzá: a pontosság, a lehető legnagyobb „profi” pontosság. értenünk kell, nagyon kell értenünk ahhoz, ami van: „…mindent jól tettünk, csak hinni nem lett volna szabad abban, hogy bárki megmondhatja, mi van, nyomozni kellett volna szakadatlan, nyomozni mániákusan, amikor jó az eredmény, akkor is, tovább kellemetlenkedni a jó ügy érdekében, egyetlen pillanatig sem pihenve, ahogyan ennek elvben a világban is lennie kéne…” A minél nagyobb pontosság keresése és annak megfogalmazása ez a könyv, létfontosságúnak érzett megfogalmazása, mert eme bizonyos többlet nélkül nem tudjuk megtartani azt, ami a miénk, ami megmutat minket. Mert: „Talán nem beszélhetünk önmagunkról. Talán nincs ilyen kifejezés. Talán ezért vannak a kártyabajnokságok. Talán ezért vannak – életre-halálra már – a madarak”, mert nélkülük kifejezéstelenek vagyunk, kifejezhetetlen az örömünk, a szomorúságunk, a szeretetünk, mert önmagunk kifejezése nem bennünk van, hanem a világunkban.

Tandori Dezső - Aztán ​kész
A ​mai magyar költészet koronázatlan királyának az elmúlt tíz évben írt legfontosabb versgyűjteménye. A kötetet a kritika egyöntetű elismeréssel fogadta és Év könyve díjat is kapott.

Tandori Dezső - Medvék ​minden újabb mennyiségben
"Drága ​medvéim, mit mondjak útravalóul Nektek én, én, aki Nálatok jobban senkit - semmit nem szeretek! Bár élhetnénk örökké együtt ezen a világon, vagy Bármi Máshol" (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Kész ​és félkész katasztrófák
Minden, ​ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa.

Tandori Dezső - Mesélj ​rólam, ha tudsz
Köztudomású, ​hogy Micimackó nem nagyon okos, udvariasabban mondva: okos, de nem nagyon. Ezzel Róbert Gida természetesen tisztában van, Micimackót mégis nagyon szereti, nem ennek ellenére hanem ezért, ezzel a - mondanánk mi, okosak - fogyatékossággal, illetve tulajdonsággal együtt. Tradoni, aki felügyelő ugyan, bár sosem él a felügyelői címe biztosította jogokkal, előnyökkel - ha léteznek ilyenek -, pontosan ilyen viszonyban van Dömötör nevű barátjával. Dömi hasonlít Micimackóra, már csak azért is, mert ő is medve, s mert ő is gyakorta eltéved képzelet és valóság útvesztőiben. A felügyelő tapintatosan segítségére siet ilyenkor, mi több, tisztelettudó - csak befelé kuncogni, Tradoni! - udvariassággal.

Tandori Dezső - Hosszú ​Koporsó
Rejtezkedés ​és önleleplezés, valóság és fikció összefüggéseire már a címadatok sajátos kombinációjával utal az író: Tandori és Nat Roid nevű anagrammatikus szerzői alteregója, a detektívregényíró jegyzik a művet, mely - és ez is az alkotó sajátos szerkesztési játékaként, motívumaként fogható fel - egy képzelt nagyobb alkotás rövidítéseként valósul meg. ; Az írás mint probléma, a noteszekből, jegyzetekből az újrafeldolgozások során kialakuló szöveg a Tandori-próza jellegzetes tartalmi elemei, szerkesztési-formai eszközei közé tartozik. Ezúttal kétszeresen is: a párizsi lóversenypályák, utcák, hotelek világában, illetőleg az írói feldolgozás hazatérés utáni, otthoni magányában ezek az elsődleges élmények, a sors, a nyerés és vesztés permanens játszmái egybeszövődnek egy nyersen felvett, kriminalisztikus és erotikus kapcsolatmotívumokból építkező betétregénnyel. Maury és Maurny, a féltestvérek, Topo D'Azaray, Julien Renal, az író, St. Mondain, Anarchist Aristocrat és mások feleség- és szeretőcserék bonyodalmas szövedékével kapcsolódnak egymáshoz, néha földrésznyi távolságokra vetődve egymástól. Gyanús gyilkosságok, álnéven bujkálások töredék-históriái szövődnek a szövegbe velük kapcsolatban, - sőt a Nat Roid regények amerikai szereplői közül is fel-felbukkannak figurák az európai színtereken. Mindez azonban keserű, keményen ironikus játék, amelyben Tandori - többé-kevésbé maszkírozva, kissé marionettszerűen - alteregó szereplőket mozgat. Ez azonban egy mindjobban fogyatkozó, idővel el is fogyasztott szál, a mű fő szólama a gyász, a szomorúság, a vesztés crescendoszerűen erősödő motivikája szerint formálódik ki. Mind több vesztés a fogadásokon, a "belső hangok", a sugalmazások eltévesztése, a szállodai szobák mind reménytelenebb magánya, a szeretett lények halálának a változtathatatlanság, a gyász és magány csupasz perspektívái: voltaképpen ez a címben is szereplő Hosszú Koporsó, ahogy az író a Párizs melletti Maisons-Laffitte-i lóversenypályát elnevezte. Ahogy írja, ez "az élet maga". A Nat Roid regények morbidnak tetsző, címbeli szójátékai (Holtteste éltesse!, 871042; Túl jól fest holtan, 810815 stb.) nyomán itt a lét egész fenyegetettségét, vészterhességét jelzik. Az 1990-1992 között született és hosszabb kiadóra várakozás után megjelent művet - az író prózájában jártas olvasóknak lehet ajánlani.

Tandori Dezső - A ​komplett tandori - komplett eZ?
Tandori ​Dezső legújabb prózakötete önéletrajzi regény: regény is, életrajz is. A szerző "a tandori"-t próbálja körüljárni: mint alkotót, mint idősödő, esendő embert, és -az álszerénységet félretéve - mint jelenséget. A szerzőtől megszokott módon önmagára is sűrűn reflektáló szöveg az életpálya mellett egyszersmind az alkotói pálya újabb állomása is, előrelépés azon az úton, melyet ő "regényt-írni-tanulásának" nevez. A műből egyértelműen kiérzik: fontos egzisztenciális pillanat érkezett el a szerző életében 2006-ban. Kételyei, küzdelmei, kínjai fogságában Tandori azt vizsgálja, lehet-e író tovább, és ha igen, hol a helye egy olyan irodalmi közegben, mely egyszerre hagyja figyelmen kívül és emeli piedesztálra. Váratlan ajándék a szerzőtől ez az önéletrajzi kötet, melyben kíméletlen őszinteséggel és öniróniával enged bepillantást az olvasónak már-már remetei életvitelbe, ugyanakkor termékenyen hagy nyitva kérdéseket. "...a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be." A szerző egyetemi KISZ-értékeléséből.

Tandori Dezső - Szellem ​és félálom
Két ​lap az élet „Tudtam, nem tudtam – de semmiképp sem tudatosan! – mindent egy lapra, két lapra tettem fel. A költészet és a próza két lapjára.” Tandori érdeklődé­sé­nek, gondolkodásának középpont­jában ezúttal a kötetben szent köl­té­szet­ként és szent prózaként is emle­ge­tett Irodalom áll. Mielőtt azonban mind­ezért a mesterség gondjaira ref­lektáló műhelynaplót vagy az íróság tapasztalatvilágát összegező vallomást várnánk a szerzőtől, nem árt figyel­mez­tetnünk magunkat arra, hogy Tandori – mint mindentől – az iro­dalom­tól való távolságát is állandó kételyek közt újítja meg és tetézi to­vábbi képzet-kilométerekkel. Újabb pályaszakaszának fordulatait már régebb óta nem annyira új témák és események felmerülése jelzi, hanem – paradox módon – valamiféle, csak rá és munkájára jellemző állandóság fenntartása. Ha híreket szeretnénk háza tájáról megosztani, valahogy így szólhatnánk: Tandori nagyszerűen halad a Zenón-féle haladás lehetetlen­ség tételének bizonyításával. Vagy hogy, Wittgenstein elkötelező, Trac­ta­tus-beli tanácsának megfelelve, amiről nem beszélhet, arról – s úgy tűnik, mind többről – műveiben hallgat. Előttünk, beszédesen. Versben, prózá­ban, két lapon, egy életen át…

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Kísértetként ​a Krisztinán
Mi ​újság manapság Tandori Dezső házatáján? "A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő itt csellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano nevű lova Leicesterben... A Tandori egy füzetes regényt fordít. A Tandori egy platánfát nézve Omár Khajjám versmértékével bíbelődik... A Tandori leül a Hyde Parkban és jegyzetel... A Tandori a cigire se szokott rá... A Tandorinak már csak bolond vagy sérült madarai vannak, akik nem repülnek a lakás légterében, és a vak Icsit másfél-két óránként azért >el kell igazítaniok<. A Tandori is nyilván elfelejti jól kimondani, ami a szívét nyomja, ami van. Fárad épp..."

Tandori Dezső - A ​szomszéd banánhal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​legújabb kis-nagy gombfocikönyv
A ​szerző jól tudja, hogy a futball szó említése a legtöbb magyar állampolgárban heves emóciókat ébreszt, s ezért játékos elmeköszörüléseinek újabb bizonyítékaként megírta gombfocitörténetei folytatását. A gombfoci- és állatkedvelők nem kis tábora, különösen pedig a vájtfülű szurkolók bizonyára ismét élvezni fogják a szerző nagyszabású, ironikus- képzeletbeli meccseinek forró hangulatú leírását, a mérkőzésekre való lázas előkészületek, a tudósítók és élclapok harsogását, az álnevek mögé rejtőzött hazai és világsztárok parádézását, a gombfocivilág kulcsfiguráinak ismerős koreográfiáját. A nyelvi szójátékok kedvelői pedig Tandori Dezső kimeríthetetlen fantáziájának mulatságos asszociációkat szóösszetételeiben lelhetik örömüket, valamint a beszélő nevek nem kis feladatot jelentő megfejtésében.

Tandori Dezső - Madárlátta ​tollaslabda
"Ha ​az embernek hirtelen madara lesz, azt hiszem, nem is tudja igazán, hogy mije van. Azt gondoltam jómagam is, hogy: hát igen. Csipog; most először hallok ebben a lakásban verébcsipogást. Már úgy, hogy a veréb itt van, bent. Felvettem magnóra. Először láttam az ebédlőasztalunkon madarat ugrálni. Lefényképeztem. Aztán szerettem volna valahogy úgy egészen közel kerülni hozzá. Ezért láttam hozzá mégis a rajzolásához. Most meg csak ültem és féltem. Néztem a kosarat, néztem, ahogy felébredt, ahogy elkezd mocorogni, matatni; lehunytam a szemem, annyira féltem. Ahogy jöttem vele a parkon át, ezek az érzések mind megvoltak bennem, de csak most tudtam róluk. És most értettem meg, hogy nem rajtam múlik az egész... Éreztem, itt nem arról van szó, hogy először csipog a lakásban madár, először ugrál az asztalon veréb, hanem...." Hanem? Hogy miről is van valójában szó, arra a regény ad választ. A regény, amely egy izgalmas nyomozás története. Hogy milyen ügyben folyik a nyomozás? Érjük be annyival, hogy egy Ügyben s a teljes igazság felderítése érdekében. Egy tizenötéves fiú a teljes igazságot keresi. Arra keres választ, hogy "ha valami nem úgy van, akkor az emberek miért csinálnak úgy, mintha úgy lenne." És a nyomozás végén, ha nem is derül fény a teljes igazságra, mégis fontos felfedezésre jut hősünk, s az olvasó is, aki vele együtt éli át a lelkiismeretes és lelkiismereti nyomozás minden egyes mozzanatát.

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az .Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki egy "jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét"!) ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint 2 és 1/2 töredék.

Tandori Dezső - Tandori Ágnes - Madárnak ​születni kell...!
"Amire ​itt törekszünk: legyen emléke, nyoma annak, milyen is - volt - nálunk ez a madárvilág... De senki ne gondolja, hogy ha elolvassa a könyvnek akár minden egyes szavát, kezében lesz a módszer, miként lehet ezt "így" csinálni. Amit mi csinálunk, vagy ami - még pontosabban - velünk történik, sokkal egyszerűbb dolog annál, semhogy könyvből kellene tanítani. Nemcsak kapcsolatokról számol be könyvünk, de maga is kapcsolat akar lenni. Nem akarunk mi egyebet, mint hogy azok, akiket ez érdekel, egy kicsit így is elgondolkozhassanak a maguk hasonló dolgairól."

Tandori Dezső - Medvék ​és más verebek
Másról ​van szó. "A posztóképző szót keresem." "A MIIIIIT...?" Aztán belekapok az eszembe. A hajamba. Nem oly dús, mint Dömi fehér haja. Fehér haja és lila mellénye van Főmedvémnek. "Egyik legkedvesebb szavam keresem..." Eddig úgy tudtam, hogy csak legkedvesebb mondása van. Mégpedig: "Lila mellényem van..." "A posztóképzőt", mondom. És kapcsolok. Felkapcsolom a kis Tudományos Lámpát, hátha annak fényében megtaláljuk a szót. Mert Dömi úgy jött a világra, hogy előbb POSZTÓT KÉPEZTEK. "Én legalább pontosan tudom az Eredemetet." "Az eredetedet." (Így igazítom ki.) "Nem tudom. Ha a Demeter szót veszed..." Kicsit türelmetlen leszek. A medve néha így hat. "Hét", találja ki a gondolataimat. "Öt és hét közt. Fogadjunk." "Miért?" "Fogadóóra 5-7 közt", mondja, ábrázata zord. "Nincs benne a posztóképző szó." Persze, Dömi posztómedve. Posztót képeztek, abból készül ő. A posztóképzőből került ki az anyaga. Tanácstalanul ülök a Szótárral. "Ebben a szótárban minden benne van?"

Tandori Dezső - Keserü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Csodakedd, ​rémszerda
"Schillerről ​írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind -a mi közegünk-, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább. A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Vagy ​majdnem az
Tandori ​legutóbbi, Koppar köldüs című (910942) zúzott nyelven szóló, összeomlott állapotot tükröző kötetének élén mintegy fohászként írta: "uj fordltt remlek" (azaz: új fordulatot remélek). Az igazi lírai változás ebben az új, a terjedelmes verskötet-szerkesztést messze maga mögött hagyó, tudatosan is a pályakezdő kötet - a nevezetes Töredék Hamletnek - hangvételéhez visszahajló gyűjteményben történt meg. Intenciója szerint is a lírai kis formák, nevezetesen a dal, sőt annak magyaros metrikájú, rímes változatai kerülnek most e poézis centrumába. (E szándék személyes vonatkozásairól az egyéni módon felvezetett magyar költészet tradícióiról a költő az ELTE-n tartott "Arany János előadások" című sorozatában beszélt, melynek - az ÚK által nem ismertetett - szövegváltozata A dal változásai című füzetben 1994-ben jelent meg. Tárgykörüket tekintve e költeményekben, melyek sok esetben szerveződnek ciklusokba, Tandori gyakori londoni és bécsi utazásai, az útonlét és lóversenyek, a feszített életforma és az életérzés állandó, transzcendenssé emelkedő elemei jelennek meg. A zenei szólamvezetés egyszerűsége, a "szív panaszának" közvetlen megszólaltatása, a tisztán zengetett, de melankolikusan elhaló hang most egészen páratlan közvetlenséget eredményez, noha - s ez a fordulat ellenére szerves folytatást jelez - a költői aktust kísérő reflexiók, jegyzetek, mottók és magyarázatok, a ciklusok belső és külső kapcsolatainak jelzése mindezt egy tudatos esztétikai, filozófiai közeg hálójában hozza felszínre. A gyermekversíró Tandori bölcseleti nyelvjátékai, a jelversek levezetései, a fájdalom kínrímei itt egy új költői kifejezésmód szolgálatában jelentkeznek - egy immár kiépült költői mitológia változatos formaalakzataiként. A halál közelsége, az elpusztult, szeretett lényekkel tartott gyászkapcsolat megrendítő módon szólal meg ebben a kötetben - mely azoknak a versszerető olvasóknak is ajánlható, akik Tandori költészetétől korábban tartózkodtak.

Tandori Dezső - Az ​erősebb lét közelében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - A ​meghívás fennáll
1977. ​július 9-én, egy szombati napon azzal a kéréssel ébredtem, hogy ha lehet, engem úgy most egy darabig ne nagyon keressenek az események, a dolgok pedig hagyjanak békén. Még aznap, 1977. július 9-én délelőtt aztán máskép alakult, s azóta is egyfolytában és homlokegyenest ellenkezőleg zajlik minden. Kérésemnek, keveset mondok, nem lehetett meg a címzettje. Hozzátehetném: szerencsére. De a szerencsével vigyáznék. Hiszen ahogy kérésemet a reggelizőasztalnál kifejtettem, hallanom kellett - és hallottuk is - három emelet mélységből azt a bizonyos hangjelenséget vagy zajt. Kitartóan szólt a hang, egészen addig, amíg végül tőle teljesen függetlenül lementünk, és akkor megkezdődött. De hát itt kezdődött-e, vagy már az előző napi halottal? Vagy még pár héttel korábban? Amikor valaki ott kapaszkodott fölfelé, reménytelenül, egy fa törzsén, aztán leszedtük, s mert nem bíztunk magunkban, keresztültaxiztunk vele a városon, a legjobb helyre, így hittük, ahol azután még három napot élt? Vagy tavaly indult mindez, az akasztott madárral? S az a haláltusa egy papírkosárban? 1977. július 12-e hajnalán, pár karnyújtásnyira onnét, félálomban, ébredezés zajainak véltem. Itt kezdődött? Vagy azzal inkább, hogy nem és nem akartam feladni; valahogy olyan középkoriasan nekivágtam, és akkor tényleg akartam, hogy történjenek az események, és jöjjenek a dolgok, és ezt kérni könnyebb? Pedig ott ezt a kérést teljesíthette nehezebben és bajosabban a címzett. És mégis. És nekem újra alkalmam lett nyugtalannak lenni és írni. Egyelőre csak a következőket: Kövi veréb, vagy énekes veréb, nyugtom fölébe fogsz-e lengeni! Vagy más-hont kéne e merengeni ily messzi kérdés fél-közeleképp? Hanem ha épp így jó ha-mily vidék! Ember-vidék; hol nyakonönteni, fagylalásul, nem fog a helybeli, ha meg nem trolykolom vállát-fejét. Ha kő, ha ének, nem hat el odáig, hol a fagy idején leslágozott barátokkal együtt nyugszom; fölébem virágtolvaj hajol, köz-rokon ásít, agyag-részeg sírásó tántorog; se ember, se veréb felem nem érzem.

Tandori Dezső - Föld ​és vadon
Föld ​és vadon: ez a könyv egy Randall Jarrell-verstől kölcsönzi a címét. A versben szereplő róka, e pillanatban úgy gondolom, Saint-Exupéryrókája. Erre eléggé későn jöttem rá ; jóval a fordítás után. És lehet, hogy most is tévedek. "E pillanatban"... Talán ez a kulcs-szó. Ez a könyv: e pillanat könyve, így olyan, amilyen. Alig tíz évet zár le - vagyis: egyáltalán nem csinál semmit ezzel a tíz évvel - a jelen pillanat. Legföljebb tekintettel lehetek az említett időszakra ; ezért nem akarok másmilyen könyvet csinálni itt, mint amilyen ez a tíz év versfordítás számomra lehetett. Ahogy számos véletlenből ilyenné alakult. Nem költőket, nem korokat mutat be ez a könyv, nem ad semmiféle "teljes" képet. Véletlen, hogy épp Beckett szerepel "összes versével". S hogy Sylvia Plath fordítását csak most kezdem el, ha sikerül; jelzi ezt is egypár vers. Betűrendben jönnek a költők; nemzetek, nyelvterületek bemutatása véletlenül se lehetett volna szándékom. "És lehet, hogy most is tévedek..." Ennyi műfordítás-válogatások nagy pillant. Ezért volna nevetséges, ha a fordító azt hinné, önmagát mutatja meg. Ugyan. Ha viszont abban az egy róka-dologban nem tévedek, jogos az alábbi idézet: "Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. ..Ha akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem... Sok-sok türelem kell hozzá.Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit... De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..." (Vajon - ?) És aztán, másnap: "jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal..." Jó szívvel ennyit állíthatok : ebben az idő-dologban én is, ösztönösen is igyekeztem. Tréfálkozásnak hatna, ha azt mondanám : megpróbáltam mindennap ugyanabban z időben elkezdeni s szintúgy befejezni a fordítást. Az igazság e mulatságosan konkrét és a fellengzősen jelképes jelentés között lehet. (Az idézet fordítója Rónay György. Húsz évvel ezelőtt ő segített nekem először műfordítás-ügyben. Könnyen kiszámítható, hogy aztán tíz évig csak ütöttem-vétettem a dolgot. Akkor meg egyszerre szorgalmas lettem. De hát ezek már érdektelen véletlenek ; legföljebb személyemet érintik.) Tandori Dezső

Kollekciók