Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Vigyázz magadra, ne törődj velem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Játékmedvék ​verébdala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Az ​erősebb lét közelében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Nem ​lóverseny!
"Nem ​ígérhetem, hogy az olvasó rendszeres lóverseny-történeti ismereteket szerezhet itt. Azt sem, hogy kíváncsiságát minden lehető pletykával, ténnyel, adattal kielégítem. Remélem, mégis jól fogunk mulatni. Magam, hogy emlékeimet felidézhetem, az olvasót pedig, hogy - ha jól végzem a dolgom - az események irdatlan bősége magával fogja sodorni, el fogja ragadni, s hogy honnan? A mindennapok taposómalmából."

Tandori Dezső - Aztán ​kész
A ​mai magyar költészet koronázatlan királyának az elmúlt tíz évben írt legfontosabb versgyűjteménye. A kötetet a kritika egyöntetű elismeréssel fogadta és Év könyve díjat is kapott.

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Csodakedd, ​rémszerda
"Schillerről ​írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind -a mi közegünk-, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább. A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég." (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - 13:87
13:87?? ​Mi ez, mit rejt a valószínűtlen cím? A 13-as balsorsra utal? TANDORI DEZSŐ már sokszor megpróbálta: Maury és Morny történeteivel is A KIS-NAGY-NAGY bűnügyi regényt. VÉGLEGESEN? Minden tájleírás, lekizés, aprólék nélkül? (Aprólék nélkül? Majd megértjük a célzást? és lesz KÖRET is A HÚSÉTELHEZ!) Az ajkakra fog fagyni a röhej!

Tandori Dezső - Aforiz ​dió, aforiz mák
Az ​élet álom, az élet mákony, az élet dióny, az élet álomizma, áporizma. Az aforizma tesz róla, hogy az élet mégse legyen kizárólag áporizrma. A kortárs magyar líra élő klasszikusának aforizmái, „kertjének diói, mogyorói, mákjai” kerültek az Aforiz-dió – aforiz-mák „kamrájába”. Szikrányi remekművek, rímbölcsességek, máskor hömpölygő gondolatfüzérek és ceruzakarcok csokra a kötet, amelyben Tandori füzetlapokra lejegyzett reflexiói között kalandozhatunk.

Tandori Dezső - Kész ​és félkész katasztrófák
Minden, ​ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa.

Tandori Dezső - Úgy ​nincs, ahogy van
Minden ​irodalomnak megvan a saját kánonja. A magyarban Tandori Dezsőnek speciális szerep jutott. A mester költészete mérföldkő és hivatkozási alap is egyben. Új verseskötetét széles körben várták: Mi újat hoz lírája, mennyiben változott, frissült.

Tandori Dezső - Miért ​élnél örökké?
Tandori ​Dezsőnek van egy - a nyilvánosság előtt még be nem vallott - kedvenc elképzelése a "tökéletes" krimiről, amely azáltal lenne tökéletes, hogy nincs benne bűntény. Persze, azért felvonultatná az összes szokásos izgalomkeltő eszközt a helyes megoldás minél nehezebb megfejtése érdekében. A Miért élnél örökké? nem krimi, viszont olyasfajta regény, "amiben nincs" regény, a szónak sem a hagyományos, sem pedig a legszélsőségesebb értelmében. Érzelmi, lélektani és intellektuális "nyomozás" ez, amit D'Oré (az író) folytat a címben feltett kérdés válaszának a kiderítéséért. Bonyolult, többértelmű "tényfelvétel" ez, amelyben játék és valóság, értelem és érzelem egyaránt a mikroszkóp tárgylencséjére kerül. Mert valóban: ha vagyunk, miért kell, illetve miért kellene egyszer csak nem lennünk? Ki milyen érvet, ellenérvet: "indítékokat" tud felhozni erre - pro vagy contra? D'Oré egész életével, élete minden apró történésének megvallásával keresi a rejtély kulcsát, és eközben feltárja annak minden bizonyítékát, ami az "ittlenni" és a "nem-ittlenni", az élni s egyszer majd elmúlni mellett vagy ellen szól. D'Oré rájön az egyik lehetséges megoldásra, de mivel ez csak egy a szinte számtalan közül arra figyelmezteti eszünket, szívünket és lelkiismeretünket, hogy valamennyiünknek hozzá kell járulnia a maga "bűntény nélküli krimijével" a teljes megfejtéshez.

Tandori Dezső - A ​Rossz Reménység Foka
EGY ​ZÉRÓ-KŐRE Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek? Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja. Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát. Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el. Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson. És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat. Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll. (Tóth Ákos)

Tandori Dezső - A ​járóbeteg
30 ​éve halt meg ő. Amaz évben jelent meg „Hamletem”, járóbetegként Duchamp világában kínlódom. Ez minimum annyit jelent, hogy ó, jaj, meg kell halni. De csak saját híre(i)m veszem tudomásul. Így jártam. Tartalom: Hogy jártam? Illik alább adni. Persze, hogy mindnyájan halálraítéltként járkálunk, járkáljunk csak. Hír, por. Ám ebbe nekem nehezen fér akár csak annyi is, hogy itt, idehaza, jól érezzem magam a (viszkető) bőrömben, mélyeket lélegzem (két görcsös tüsszögés-sorozat között) a levegőből. Könyvem csalóka. Írországgal kezdődik és végződik. Nem írhoni könyv. Csalóka. Kemény kifejezések jönnek elő benne. Nem erről van lényeg. Akkor miről? Már arról alig, amiről a könyv szól. Máris arról van szó, amit ez a kísérőszöveg mondhat. Mindent imádok, csak élnem azt ne kelljen. Ezzel közvetlen környezetem és a többi 93 ezer négyzetkilométer, a Föld teljes felülete és az óceánok, sőt, a légtér kérdéseit is megoldottam. Mit mondott Duchamp? Semmit se kell megoldani, mert nincs semmi problema.

Tandori Dezső - És ​megint messze szállnak
... ​délutáni repóráját (mikor már fáradt volt, még kevesebbet mozgott) tenyeremben kezdte tölteni. Ráhajthattam kezem a fejére - veréb ezt alig engedi -, lehunyta szemét, kéklett a szemhéja, aludta igaz álmát, még élve.

Tandori Dezső - A ​feltételes megálló
A ​már nem kapható főmű, a '83-ban megjelent kötet új kiadása, kiadónk egyik ünnepi meglepetése. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője , aki forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást. A kötet rajzai és ábrái is jól példázzák a művészet határvonalainak Tandorira oly jellemző átlépési szándékát, illetve e határok kihágásának vágyát.

Tandori Dezső - Medvék ​és más verebek
Másról ​van szó. "A posztóképző szót keresem." "A MIIIIIT...?" Aztán belekapok az eszembe. A hajamba. Nem oly dús, mint Dömi fehér haja. Fehér haja és lila mellénye van Főmedvémnek. "Egyik legkedvesebb szavam keresem..." Eddig úgy tudtam, hogy csak legkedvesebb mondása van. Mégpedig: "Lila mellényem van..." "A posztóképzőt", mondom. És kapcsolok. Felkapcsolom a kis Tudományos Lámpát, hátha annak fényében megtaláljuk a szót. Mert Dömi úgy jött a világra, hogy előbb POSZTÓT KÉPEZTEK. "Én legalább pontosan tudom az Eredemetet." "Az eredetedet." (Így igazítom ki.) "Nem tudom. Ha a Demeter szót veszed..." Kicsit türelmetlen leszek. A medve néha így hat. "Hét", találja ki a gondolataimat. "Öt és hét közt. Fogadjunk." "Miért?" "Fogadóóra 5-7 közt", mondja, ábrázata zord. "Nincs benne a posztóképző szó." Persze, Dömi posztómedve. Posztót képeztek, abból készül ő. A posztóképzőből került ki az anyaga. Tanácstalanul ülök a Szótárral. "Ebben a szótárban minden benne van?"

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Mint ​egy elutazás
Tandori ​Dezső hat színművet tesz közzé ebben a könyvben. Az 1978 és 1980 között keletkezett öt darab voltaképpen egyetlen, közös konfliktusú művé szerveződik, melyben az irodalmi forma és az élet megélésének természete közötti ellentétet tárja fel lírai megrendültséggel az író; az élmény igazságának elmásmilyenülését és az abból fakadó szomorúságot és tragikumot - ez élmény elmúlását és "elvesztését" a kifejezésben. Tandori Dezső ugyanis ahhoz a belátáshoz jut el, miszerint az egyszeri alakulás és a végleges forma között nincs kiegyezés; elér arra a pontra, ahol nem kielégítő többé a hibátlan termék, a jó minőség, a kifejezőerő, amikor túlságosan szembekerül egymással az, amiről állítólag beszélünk, és az, ami ezt állítólag kifejezi. És hogy ez miért van így, miért olyan nehéz megteremteni a közlés valóságát vagy organizmusát, arra próbál - a szó Tandori-értelmében "próbál" - ez a zaklatott és fájdalmas színműköltészet magyarázatot találni.

Tandori Dezső - Kísértetként ​a Krisztinán
Mi ​újság manapság Tandori Dezső házatáján? "A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő itt csellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano nevű lova Leicesterben... A Tandori egy füzetes regényt fordít. A Tandori egy platánfát nézve Omár Khajjám versmértékével bíbelődik... A Tandori leül a Hyde Parkban és jegyzetel... A Tandori a cigire se szokott rá... A Tandorinak már csak bolond vagy sérült madarai vannak, akik nem repülnek a lakás légterében, és a vak Icsit másfél-két óránként azért >el kell igazítaniok<. A Tandori is nyilván elfelejti jól kimondani, ami a szívét nyomja, ami van. Fárad épp..."

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - Erdei ​nagytakarítás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Egy ​regény hány halott...?
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Egy regény hány halott... ? - második könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. MindhároAi kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik; például a könyvek mindegyikének hét-hét-hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles; és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárá-sos változása, tűnékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése... különböző fajta létezők együttélése... együttélése a szerzőnek regényével... az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a „szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, „indiai-friz"-szer-kezet belső törvényszerűségek rendjévé szilárdul fájdalmasan és derűsen... a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik... de semmi el nem intéződik. Ez a „vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, „csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Lábon ​vett filozófia - Zen vagy sem
A ​neves költő már korábban elárulta műveiben vonzalmát a keleti filozófiák iránt. Új kötetében prózában, de a költészet eszközeinek segítségével próbálja értelmezni a zen buddhizmus tanításait és magatartásformáit a nyugati ember szkepticizmusával és a keleti gondolkodók meditatív szellemi erejével. A zen filozófia a kicsi és nagy kérdéseire irányítja figyelmét, melyekre virtuóz játékossággal és eredeti bölcsességgel fogalmazza meg mindig saját élményein alapuló válaszait. „Igen különböző műfajú írások sajátos gyűjteménye Tandori Dezső új kötete. Találhatók benne versek (legtöbbször igen rövid, epigrammaszerű, ám mégsem poénre kihegyezett, hanem ún. nyitott, többféle értelmezést lehetővé tevő, sőt megkívánó költemények), rajzok, amelyek önmagukban is megállnak, ám legtöbbször (kézírásos) kommentár is csatlakozik hozzájuk (ez a kommentár gyakorta mintha nem is magyarázná, hanem "tagadná', egy másik síkon újraértelmezné a grafikát), kisebb elbeszélések, valamint koanok (a zen buddhizmusra jellemző kicsiny történetek, példabeszédek). Ráadásul ezek a szórt, egymással laza, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem álló műfajok mégiscsak "rímelnek" egymásra, együttesük valami olyanfélét ad ki, ami - igen távolról - a regényre emlékeztet. Egy önmagával beszélgető művész (és állatbarát, lóversenyrajongó stb. művészről van szó) vallomás-regénye a munka, amely az igazán tandoris műformák és -alakzatok gazdag tárháza is. - A posztmodern irodalomban otthonos, „vájtfülű” olvasóknak ajánlható munka.”

Tandori Dezső - Főmű
A ​kötet verseinek és prózai szövegeinek gazdag "fürtje" a neves költőtől, írótól ismerős szabad szövegalkotás eredménye. Egyaránt szerepelnek benne hagyományos formátumú alkotások, nagyobb - hosszúversnek nevezhető - kompozíciók, azután a tradicionális kereteket szabadon kezelő, átalakító, megújító alakzatok (pl. a szonettformát széttördelő, majd másképpen összerakó vers; reflexiókkal, idézetekkel, vendégszövegekkel, rájátszásokkal, tipográfiai variációkkal megalkotott, ironikus groteszkek), illetve posztmodern szövegalkotás útján keletkezett művek. A posztmodern jelenléte ellenére a kötet egésze éppen nem dekonstrukcióval jött létre: nagyon is tudatos szerkesztettségre vall a hat versciklus (Hang; Főmű; Versek; Hatvan felé; Okos kutya, jó kutya; És versek), továbbá a prózai munkák egysége (Szövegkörnyezet). A kötet két legjelentősebb darabja a címadó vers és a Hatvan felé című hosszúvers, ezek szigetcsúcsokként emelkednek ki a rövidebb - olykor töredékes benyomást keltő - versek folyton alakot változtató, más-más színben játszó, mozgásban lévő, hullámzó "tengeréből". A Főmű tehát valóban - irodalomtörténeti maradandóságát tekintve is - a Tandori -ouvre egyik kimagasló alkotása.

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az "Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki "egy jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét") ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint két és fél töredék.

Tandori Dezső - Az ​éj felé
… ​verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Kollekciók