Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Vigyázz magadra, ne törődj velem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - 2 ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az .Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki egy "jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét"!) ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint 2 és 1/2 töredék.

Tandori Dezső - Az ​éj felé
… ​verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Tandori Dezső - Utolsó ​posta Budapest
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Baranyay
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Nincs ​beszédülés
Tandori ​Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről - mint legfontosabb írói eszközről - való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya - szokásos akadály­mente­sí­tése? - nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon "szobrainak" elő­teré­ben, erőterében. A felrajzolás itt a szembenézés megszólítás - elemzés és analízis - nélküli lehetőségének aján­latát tartogatja. Másrészről, e raj­zok, e kinyilatkoztatás-előtti némaságukat felénk fordító arcok so­ro­zatai az elmondás jelenkori le­he­tő­ségeivel való számvetés ta­nul­ságát is hordozzák. Igaz, minden kö­vetelőző konklúzió, a visszavonulás kollektív érvényű jelentése helyett és mellett az egzisztencia "emberi hívás" (T. S. Eliot) előtti magára ta­lá­lásának esélye válik a könyv igazi, önfeledt élményévé. Tandori, a mű tematizálatlansága felé vezető hosszú útján - aforisztikus mon­dá­saiban, ideogrammáiban, és most, a portré kvázi-közvetlenségével - leg­­­főbb ambíciója, a semmit-mo­n­­dás korántsem semmitmondó le­hetőségeit vázolja előttünk. Akár az eddigi pálya jósolhatatlan, de vá­lasztásait később mindig vissza­igazoló dinamikájára, akár az alkotó felmérhetetlen ezirányú tar­ta­lé­kaira gondolunk, egyszerre je­lent­hetjük ki a jövőre vonatkozó vára­ko­zással és biztatással, valamint a kivételes művet illető mostani, friss elismeréssel, hogy mindez: nem semmi!

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Tandori Dezső - Költészetregény
Egészen ​különös, egészen "tandoris", műfajilag alig(ha) meghatározható mű a Költészetregény. Elsőül természetesen annak tűnik, amit a címe is (leginkább) sugall: önéletrajznak, pontosabban olyan önéletrajznak, amely arról szól, mikor, melyik életkorszakban milyen, melyik költő lépett be a "kis" Tandori, majd az "egyre nagyobb" Tandori, végül az érett költő (immáron kolléga) életébe. Lenyűgöző rajza ez a próza annak, mit jelenthet egy költészetre fogékony gyerek, kamasz, fiatal, felnőtt életében a líra. Természetesen és elsősorban ahogy Tandori mondja: "Anyanyelv!" - a magyar líra. Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Kálnoky, Szép Ernő, Füst Milán, Weöres és másokkal az élen, sokak számára talán meglepően Jékely. Ám mégsem önéletrajz ez a könyv. Nemcsak azért nem az, mert "ugrabugrál" az időrend, nem alakul, még a legvégére (egészen bizonyosan jön majd folytatása is) sem alakul ki a "pályakép", hanem főként azért, mert egyre kevésbé fontos az írónak saját maga. A költők átveszik a szerepet, az irányítást. Nem arról van immáron szó, mikor ki lépett be Tandori életébe, hanem arról - és jószerint már csak arról -, micsoda remek költő ez vagy az, micsoda remek sorai (rímei, metaforái, képei, toposzai, fordulatai stb.) vannak "X"-nek vagy "Y"-nak. Az önéletrajz, a recepcióesztétikai memoár átmegy, méghozzá igen hamar irodalomtörténeti-kritikai esszégyűjteménybe. Illetve mégsem. Mert hisz Tandori nem arról szól, amiről az irodalomtudósok. Az ő számára egy Vas István- vagy egy Nemes Nagy Ágnes-vers, -sor, -strófa, -idézet egészen mást, sokkal többet jelent. Hogy pontosan mit, ezt igyekszik elmagyarázni a kötet, persze eközben a saját produkció kapcsolódási pontjaira is sort kerít. Vagyis megint műfajt vált. Saját költészetét mutatja be - mások tükrében - vallomás, sőt gyónásszerűen. - Zavarba ejtően gazdag, igen sok idézete miatt akár a modern (klasszikusan modern) magyar költészet breviáriumának is tekinthető mű. A magyar költészet szerelmeseinek, Tandori rajongóinak, minden igazi (vers)olvasónak ajánlható.

Tandori Dezső - Játékmedvék ​verébdala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Tandori ​Dezső válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Zabkeselyű
Ezúttal ​valódi regény. Fiktív szereplőkkel, valamint magával az íróval, aki szintén szereplővé válik. Még sokkal jobban, mint Millernél az ügyvéd (Pillantás a hídról). A történet itteni, mai. (A II. világháború után kezdődik.) hangulatvilága: ember ember ellen. Ez eleinte elkendőzödik, ennyiben "trükkös" a meseszövés. Hogy csak a végén derüljön ki, mi minden történt a háttérrétegekben. Az eleinte folyamként "ballagó" cselekmény az utolsó harmadban felgyorsul. S elérkezik a meghökkentő befejezés.

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Műholdas ​rózsakert
Tandoriról ​köztudott, hogy íróként, grafikusként, a zene területére tett kirándulásaival, versmondóként a művészeti ágak összhangzatának híve. Műfordítói tevékenységéért több nemzetközi kitüntetést kapott. A "Lombos ágak szívverése" után most rég várt "versfordításregénynek" örvendhetünk, melynek - látni fogja az olvasó - bizony, saját története is van. A Babitsra utaló és nagyon is mai című gyűjtemény mintha egyetlen, sokoldalú költő műve lenne. Egyvégtében olvasni jó először, majd itt-ott felütve keresni a megkedvelt darabokat. Vonzó sajátsága, hogy a hagyományosabb szépség hívének és az újat keresőknek egyaránt megfelel tematikai és verstípusbeli sokféleségével. A főszereplő az Idő és a Természet. A szerzők! Coleridge és Rilke, Beckett és Yeats, Klee és Ernst Jandl és sokan még - klasszikusok és friss felfedezések az avantgárd utáni modernségből is.

Tandori Dezső - Torlandó ​szörfpóker
"A ​Zombi után Tandori Dezső meglépte, ami várható volt: sakkjának középjátékában a pokoli kombináció bevezetését! A regény két szinten játszódik, az egyik a virtuális - egy "világkönyv" züllötten rémes története -, a másik a könyvvel foglalkozó, megfertőzött (boldog?) emberek, olvasók sztorija... hamar összekeveredik a kettő, és amaz is, ez is röhejes tragikumba fúl. Valóság és virtuális játékvalóság ábrázolásával Tandori az efféle regények mai határát jelöli ki. De már halljuk, megint lép tovább..."

Tandori Dezső - Döblingi ​befutó
"Magyarországon ​most szinte mindannyiunk élete változásban, ha nem éppen válságban van. Az a stabilitás is megingott, amely az én életemet tulajdonképpen fura módon Széchenyi jegyében határozta meg:ötvenkettedik éve élek a Lánchíd és az Alagút mellett, látom az Akadémiát-a nagy gróf művei érintenek meg naponta. Az emberélet stabilitását semmi sem helyettesítheti:mégis, valami váratlan fordulat segítséget hozhat, amolyan bírjátok ki valahogy péntekig jelleggel. Bécsben, Széchenyi István utolsó lakhelye környékén, Döblingben járva nem is sejtettem, hogy még ugyanaznap délután szenvedélyesen meg fog ragadni a nevezett nagy magyar egy további műve-mármint az általa nálunk meghonosított mű-, a lóverseny. Igaz, megannyi szeretett madaram pusztulása után kezdtek jönni a lovak. S rájöttem, mestereim-Ottlik, Pilinszky, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes-műveiből a lovak már rég-rég szólnak hozzám. Bécset Párizs, majd a Rajna-Ruhr vidék lóversenypályái követték. Találtam egy különös, bódító szenvedélyességű lételemet, amely pótcselekvés is, nem is...erről a kavargásról, nagyon valósághűen és csupa hiteles mozzanatot sorakoztatva, tárgyszerű hűséggel is, szól ez a regény. Kopott szó:mégis a túlélés, a kibírás folyamatosságát keresem benne, ill. számolok be arról, hogyan lett meg a számomra, most átmenetileg, ez"

Tandori Dezső - Medvetavasz ​és Medvenyár
"Medvék ​minden mennyiségben!"- kiáltott fel egyszer Tandori Dezső, amikor nagyobb gyerekeknek jelentetett meg egy egész kis verseskönyvet, játék mackóiról. Úgy látszik, valóban "minden mennyiségben" élnek ezek a játékmackók Tandori képzeletvilágában - talán a költő íróasztala melletti sarokban-, s most épp a legkisebbekhez fordultak. Ebben a kötetben kirándulunk, világot látunk, fagylaltot eszünk, és mindenféle tréfákban benne vagyunk a költő kedves mackóival együtt.

Tandori Dezső - Mint ​egy elutazás
Tandori ​Dezső hat színművet tesz közzé ebben a könyvben. Az 1978 és 1980 között keletkezett öt darab voltaképpen egyetlen, közös konfliktusú művé szerveződik, melyben az irodalmi forma és az élet megélésének természete közötti ellentétet tárja fel lírai megrendültséggel az író; az élmény igazságának elmásmilyenülését és az abból fakadó szomorúságot és tragikumot - ez élmény elmúlását és "elvesztését" a kifejezésben. Tandori Dezső ugyanis ahhoz a belátáshoz jut el, miszerint az egyszeri alakulás és a végleges forma között nincs kiegyezés; elér arra a pontra, ahol nem kielégítő többé a hibátlan termék, a jó minőség, a kifejezőerő, amikor túlságosan szembekerül egymással az, amiről állítólag beszélünk, és az, ami ezt állítólag kifejezi. És hogy ez miért van így, miért olyan nehéz megteremteni a közlés valóságát vagy organizmusát, arra próbál - a szó Tandori-értelmében "próbál" - ez a zaklatott és fájdalmas színműköltészet magyarázatot találni.

Tandori Dezső - Új ​nagy gombfocikönyv
Gombfoci!... ​G o m b f o c i !... GOMBFOCI! A Lánchíd utca egyik toronyházában több mint egy éven át újra ez volt a jelszó - és megpezsdült az élet. Gombfociélet, új nagy nemzetközi Torna zajlott a Vízivárosban. Hajózni muszáj, mondták már az ókorban, és azóta mennyi mindenről kiderült ugyanez - a gombfocitornákat is folytatni kell, a babérokon senki sem pihenhet. Minyutti főfelügyelő és barátai, köztük a legnevezetesebb külföldi szövetségi kapitányok, régi nagy magyar labdarúgók - Puskás, Czibor, Tichy, Albert - , híres játékmedvék és Tudós Madarak szervezték meg a korábbit is felülmúló Szuperbajnokságot, mely a Liverpoolt, a Manchester Unitedot s a többi legendás szigetországit hozta el hozzánk megint, s a világsztárokat. Megismétli-e bajnoki sikerét a vörös ördögök csapata? Sikerül-e a vízivárosi helytállás? Megint olyan páratlanul szoros, izgalmas küzdelemben dől-e el az első hely sorsa, mint a múltkor? A téli fordulók Sötét Alagútjaiból milyen lendülettel kanyarodik ki a bajnokság "szerelvénye" a tavaszi fénybe? Ki örül majd, ki lesz szomorú? Tandori Dezső, azaz Minyutti főfelügyelő Új Nagy Gombfocikönyve talán még az igazi labdarúgás világának is feladja a leckét: "Ti, ott a zöld gyepen, próbáljatok ti is ilyen izgalmasnak lenni...". Kezdődjék hát a játék!!!

Tandori Dezső - Tandori Ágnes - Madárnak ​születni kell...!
"Amire ​itt törekszünk: legyen emléke, nyoma annak, milyen is - volt - nálunk ez a madárvilág... De senki ne gondolja, hogy ha elolvassa a könyvnek akár minden egyes szavát, kezében lesz a módszer, miként lehet ezt "így" csinálni. Amit mi csinálunk, vagy ami - még pontosabban - velünk történik, sokkal egyszerűbb dolog annál, semhogy könyvből kellene tanítani. Nemcsak kapcsolatokról számol be könyvünk, de maga is kapcsolat akar lenni. Nem akarunk mi egyebet, mint hogy azok, akiket ez érdekel, egy kicsit így is elgondolkozhassanak a maguk hasonló dolgairól."

Tandori Dezső - A ​feltételes megálló
A ​már nem kapható főmű, a '83-ban megjelent kötet új kiadása, kiadónk egyik ünnepi meglepetése. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője , aki forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást. A kötet rajzai és ábrái is jól példázzák a művészet határvonalainak Tandorira oly jellemző átlépési szándékát, illetve e határok kihágásának vágyát.

Pilinszky János - Tandori Dezső - A ​semmi napja mielőtt
Tandori ​Dezső 2006-ban (Pilinszky születésének 85. és halálának 25. évfordulóján) Hafner Zoltánnak, e könyv szerkesztőjének, egyben a Pilinszky-életmű gondozójának kérésére rajzokat készített. A baráti felszólítás magától kínálkozott: a kortárs irodalomban talán Tandori foglalkozott a legtöbbet Pilinszky életművével, s nem egy esetben ő mondta el róla a legérvényesebbet. A rajzok (ahogy ezt Tandoritól megszokhattuk) nem puszta illusztrációk - sokkal inkább hommage-ok és kommentárok, amelyek kettejük költészetének közös pontjaira világítanak rá, vagy közös alapproblémákra irányítják a figyelmet. Átjárhatóvá, egymás felől is értelmezhetővé teszik kettejük életművét: nem egyszer épp a nyelven túli területekre nyitnak kilátást, illetve a kimondhatóság kereteit igyekeznek tágítani a maguk nem irodalmi eszközeivel. Külön érdekessége az összeállításnak, hogy nem csak a megszokott, klasszikus Pilinszky-darabok közül válogat, hanem a figyelmet egy másik olvasat lehetősége felé tereli, amelyben Pilinszky kései versei, sőt töredékei (Tandori kedvenc műfajai) is új jelentéssel gazdagodhatnak. Az idén hetvenéves szerző rajzain most is felbukkannak jól ismert motívumai, amelyek épp a Pilinszky-versek felől (és által) kapnak újabb variációs és interpretációs lehetőséget, illetve kiegészítést.

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Koppar ​köldüs
Koppenhága, ​Párizs, Köln, Düsseldorf. Négy városnevet rejt a cím, s egyben négy utazást. A versek alanya amúgy kiüresedetten, "kopár koldus"-ként tévelyeg az idegen környezetben, mindent egy ötödik helyszínre vonatkoztatva: Budapestre. Budapest jelenti a szeretetet, az otthont, az értelmes tevékenységet. Az utazás élményei (múzeumok, kiállítások, szállodák, templomok) korántsem megnyugtatóak, inkább tovább tördelik a lélek még ép területeit. Ezt a tördeltséget fejezi ki a szövegek sajátos nyelve is. A helyesírás és a nyelvhelyesség szabályait felrúgva Tandori egy magyarból transzformált, ám idegenül csengő nyelvet konstruált, amely állandó távolságtartásra kényszeríti az olvasót, míg különös zenéjével ámulatba ejti. Mégsem a nyelvi játék, ami rendhagyóvá, avantgárddá teszi ezt a kötetet. A sversek egytől egyig "érthetőek", "értelmezhetőek". Az újdonság a világot "mikro"-vá változtató szemléletmódban rejlik, amely nyílt ellentmondásban áll az "utazás" felfedezés-jellegével. Hanyattzúdulás csomagokkal egy mozgólépcsőn... guberálás egy városban... értekezés a kutyák fogorvosi kezeléséről az Isar partján... Csavargók és műlovarok ugyanazon a sétányon... és mind ennek "Nagy Értelmetlensége" - mégis vigasz, hogy a jelen koldus-kopárságát távolból nézhetjük, bár közben épp önmagunktól, saját valóságunkból nem szabadulhatunk.

Tandori Dezső - Az ​oceánban
Tandori ​Dezsőt a magyar irodalom Kopernikuszának nevezi egyik kritikájában Tőzsér Árpád (utalva előtte Wittgensteinre, a XX. századi filozófia Kopernikuszára). Mintha a szerző valamiféle parancsnak engedelmeskedve döntött volna úgy, sorba veszi a világ dolgait, kitartóan, kicsiket és nagyokat, nem rangsorol közöttük, nem választ ki magának magasztos témákat (legfeljebb csak kedvesebbeket, mint a verebek vagy a lovak), nála egy piros műanyag pohár, kavics a járdán vagy Proust időfolyama egyazon mércével méretik, hisz minden egyformán része az időnek, s múlik vele, vagy éppenséggel az idő tűnik el mellőle. Tandori Dezső kötelességének érzi, hogy mindezen dolgoknak megtalálja a helyét a maga naprendszerében, mint Kopernikusz a sajátjáéban, hogy aztán ott keringhessenek a versek soraiban, a maguk egyensúly-univerzumában…

Tandori Dezső - Galambocskám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Szép ​Ernő
"Ismerkedéseim ​szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad. Döbbenetes emberközelség, egyetemes világlátás a legapróbb részletecskék révén is: íme a prózaíró Szép Ernő." (A szerző)

Tandori Dezső - A ​mennyezet és a padló
„Képzeljük ​el azt a szerencsés kezet, mely egy tűrhető gonddal kaleidoszkópszerűen összeállított művet ‒ az egyszerűség kedvéért: egy kaleidoszkópot! ‒ felületesen megpöccint, és csodák csodája, a bonyolult alakzatokból az alábbi sima mondatkezdet formálódik: 19.. december havának egy száraz hétköznap délelőttjén ‒ és így tovább. Sajnos én ilyen szerencsés kéz nem vagyok. A »kaleidoszkóp« marad, ahogy van, legfeljebb azzal vigasztalódhatom, hogy a helyes lehetőségre rájöttem már, és legközelebb most aztán csakugyan… A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom. Meggyőződésem, hogy nagyon egyszerű és fontos dolgokat nagyon egyszerűen és fontoskodás nélkül s el lehet mondani. Törekedni egyébre nem érdemes. Persze aztán… Bevallom, egyelőre itt tartok. Ahogy azonban a »lengő teher alá ne állj« vagy más hasonló figyelmeztetések kiírása a munkálatban lévő dolgozókra a munkálatvégzők elengedhetetlen kötelessége, engedtessék meg nekem is, hogy a fentebb jelzett tágasabb határidejű tevékenység épp ki tudja, mely szakaszában járván, annyit csak megjegyezzek: Ha a közlés hatásfoka szerény is, megtoldani ezt semmiképpen sem szükséges azzal, hogy kedvünkre olyasmit látunk bele a sorokba, amihez a szerzőnek se tehetsége, se ‒ kedve. Legnagyobb örömemre az szolgálna, ha minél többen azt gondolnák: ez és ez »történt« vele (ez én volnék), most elmondta, és… (ez a három pont is én volnék). Azt kérem csak tehát, hogy ami nekem nem sikerülhetett, próbálják meg helyettem. Én is ezt próbálom mindig ‒ magam helyett. Közhelyszerűen létezünk, és mégis mennyi furcsaság történik velünk.”

Kollekciók