Ajax-loader

Tandori Dezső könyvei a rukkolán


Tandori Dezső - Az ​evidenciatörténetek
Valóságos ​kis Tandori-enciklopédiáról van szó, egy csak látszólag gátlástalan önbemutatásról, önkitárulásról. Tandori egy Wittgensteinre utaló (őt folytatni hivatott) gondolattal indítja a könyvet, és a könyv egésze tulajdonképpen válasz a wittgensteini hallgatás-parancsra, de egyúttal derűs-ironikus válasz Leibniz és Heidegger semmi-koncepciójára is. Talán a legjobb Tandori-könyv, de csak úgy érthető-élvezhető, ha az olvasó a korábbiakat is, legalább módjával ismeri. Mindenesetre a magyar posztmodern irodalom egyik csúcsműve, ha a szerzőnek egyébként igencsak sajátos és sajátosan kifejtett nézetei is vannak a posztmodernről - ezek szellemében érdemes ajánlani.

Tandori Dezső - Helyből ​távol
Az ​író és felesége nyaralni készülnek, játék mackóikat benaftalinozzák, verebeik azonban nagy gondot okoznak nekik, ezért a szomszédban lakó Schlachtoczky úrékra bízzák őket, részletes "használati utasítást" adva a madarakhoz. Miközben az olvasó effélékről értesül, egyre többet tud meg az író gyerekkoráról is, egyre inkább beavatást nyer különös jellemébe és világába, kezdi megérteni, hogyan él, hogyan dolgozik: "... szó sincs róla, láthatóan, hogy azt mondaná a szerző: helyből (= nekifutás nélkül is) távol vagyok én ettől-attól, mindenfélétől; s nincs viszont sem oly nagyralátó szándéka, miszerint helyből is a messzeségekig érhet, a szép szó erejével netán, ravaszkodó szerkesztéssel, ön-életírással; a könyvét írja, azt írja, ahogy ír, kívül saját anyagán, helyben s így mégis távol, ha tetszik, rálátással; ennyit közvetít, ezt próbálja elmondani: hogyan lesz íróvá megint - egy könyv erejéig. A többi - jó csend."

Tandori Dezső - A felhúzható medveorr
Minden tárgyhoz emlék és érzés kötődik. A játékmackókból is szeretet árad, báj és mosoly. A bűvös kis társulat - az író előző mesekönyveihez hasonlóan - itt is egy boldog család érzetét kelti, ahol könnyed, kellemes hangulatú költeményekbe szőve történik "a Dolgok Kutyagolása". Gondokkal-bajokkal teleültetett létezés-kertünkben üdítően hat e melegség, játékosság, amely néhol káprázatosan költői. A nyelvi találékonyság még fordulatosabbá, olvasmányosabbá teszi a verebek és medvék közötti párbeszédet.

Tandori Dezső - Sancho ​Panza deszkakerítése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Medvék ​minden újabb mennyiségben
"Drága ​medvéim, mit mondjak útravalóul Nektek én, én, aki Nálatok jobban senkit - semmit nem szeretek! Bár élhetnénk örökké együtt ezen a világon, vagy Bármi Máshol" (Tandori Dezső)

Tandori Dezső - Keserü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Lábon ​vett filozófia - Zen vagy sem
A ​neves költő már korábban elárulta műveiben vonzalmát a keleti filozófiák iránt. Új kötetében prózában, de a költészet eszközeinek segítségével próbálja értelmezni a zen buddhizmus tanításait és magatartásformáit a nyugati ember szkepticizmusával és a keleti gondolkodók meditatív szellemi erejével. A zen filozófia a kicsi és nagy kérdéseire irányítja figyelmét, melyekre virtuóz játékossággal és eredeti bölcsességgel fogalmazza meg mindig saját élményein alapuló válaszait. „Igen különböző műfajú írások sajátos gyűjteménye Tandori Dezső új kötete. Találhatók benne versek (legtöbbször igen rövid, epigrammaszerű, ám mégsem poénre kihegyezett, hanem ún. nyitott, többféle értelmezést lehetővé tevő, sőt megkívánó költemények), rajzok, amelyek önmagukban is megállnak, ám legtöbbször (kézírásos) kommentár is csatlakozik hozzájuk (ez a kommentár gyakorta mintha nem is magyarázná, hanem "tagadná', egy másik síkon újraértelmezné a grafikát), kisebb elbeszélések, valamint koanok (a zen buddhizmusra jellemző kicsiny történetek, példabeszédek). Ráadásul ezek a szórt, egymással laza, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem álló műfajok mégiscsak "rímelnek" egymásra, együttesük valami olyanfélét ad ki, ami - igen távolról - a regényre emlékeztet. Egy önmagával beszélgető művész (és állatbarát, lóversenyrajongó stb. művészről van szó) vallomás-regénye a munka, amely az igazán tandoris műformák és -alakzatok gazdag tárháza is. - A posztmodern irodalomban otthonos, „vájtfülű” olvasóknak ajánlható munka.”

Tandori Dezső - Raszternyak
Egy ​ilyen könyvben az kellene, legyen meg a fű, a paták nyomán repülő föld szaga, legyen ott az égbolt - ha fényeivel, ha esőjével. Párizsi eső, párizsi fények: hagyjuk ezeket a szép szamárságokat. Ez a könyv, azt hiszem, nem azért "egy másik párizsi regény", mert Szomory, Hevesi, Hemingway és én nem tudom ki párizsi regényeihez képest más. Szól valamiről, elég sok mindenről szól majd ez a könyv, de talán kirajzolódik belőle még egy másik regény is.

Tandori Dezső - Hét ​fejlövés
Bennem ​mestergyűjtő, embergyűjtő, trófeás kezdeményezőszellem sosem volt. Jóllehet mindenre-mindenkire rászorulhattam volna akkor. Mégis megvoltam a magam lehetőségeinek "szabályai" és törvényei és igényei között egészen jól, és hagytam, alakuljanak a dolgok. Ez jószerén máig sincs másképp, s közben hatvankét éves lettem Tandori Dezső

Tandori Dezső - Játékmedvék ​verébdala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Költészetregény
Egészen ​különös, egészen "tandoris", műfajilag alig(ha) meghatározható mű a Költészetregény. Elsőül természetesen annak tűnik, amit a címe is (leginkább) sugall: önéletrajznak, pontosabban olyan önéletrajznak, amely arról szól, mikor, melyik életkorszakban milyen, melyik költő lépett be a "kis" Tandori, majd az "egyre nagyobb" Tandori, végül az érett költő (immáron kolléga) életébe. Lenyűgöző rajza ez a próza annak, mit jelenthet egy költészetre fogékony gyerek, kamasz, fiatal, felnőtt életében a líra. Természetesen és elsősorban ahogy Tandori mondja: "Anyanyelv!" - a magyar líra. Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Kálnoky, Szép Ernő, Füst Milán, Weöres és másokkal az élen, sokak számára talán meglepően Jékely. Ám mégsem önéletrajz ez a könyv. Nemcsak azért nem az, mert "ugrabugrál" az időrend, nem alakul, még a legvégére (egészen bizonyosan jön majd folytatása is) sem alakul ki a "pályakép", hanem főként azért, mert egyre kevésbé fontos az írónak saját maga. A költők átveszik a szerepet, az irányítást. Nem arról van immáron szó, mikor ki lépett be Tandori életébe, hanem arról - és jószerint már csak arról -, micsoda remek költő ez vagy az, micsoda remek sorai (rímei, metaforái, képei, toposzai, fordulatai stb.) vannak "X"-nek vagy "Y"-nak. Az önéletrajz, a recepcióesztétikai memoár átmegy, méghozzá igen hamar irodalomtörténeti-kritikai esszégyűjteménybe. Illetve mégsem. Mert hisz Tandori nem arról szól, amiről az irodalomtudósok. Az ő számára egy Vas István- vagy egy Nemes Nagy Ágnes-vers, -sor, -strófa, -idézet egészen mást, sokkal többet jelent. Hogy pontosan mit, ezt igyekszik elmagyarázni a kötet, persze eközben a saját produkció kapcsolódási pontjaira is sort kerít. Vagyis megint műfajt vált. Saját költészetét mutatja be - mások tükrében - vallomás, sőt gyónásszerűen. - Zavarba ejtően gazdag, igen sok idézete miatt akár a modern (klasszikusan modern) magyar költészet breviáriumának is tekinthető mű. A magyar költészet szerelmeseinek, Tandori rajongóinak, minden igazi (vers)olvasónak ajánlható.

Tandori Dezső - A ​zen-lófogadás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Játék-történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Szellem ​és félálom
Két ​lap az élet „Tudtam, nem tudtam – de semmiképp sem tudatosan! – mindent egy lapra, két lapra tettem fel. A költészet és a próza két lapjára.” Tandori érdeklődé­sé­nek, gondolkodásának középpont­jában ezúttal a kötetben szent köl­té­szet­ként és szent prózaként is emle­ge­tett Irodalom áll. Mielőtt azonban mind­ezért a mesterség gondjaira ref­lektáló műhelynaplót vagy az íróság tapasztalatvilágát összegező vallomást várnánk a szerzőtől, nem árt figyel­mez­tetnünk magunkat arra, hogy Tandori – mint mindentől – az iro­dalom­tól való távolságát is állandó kételyek közt újítja meg és tetézi to­vábbi képzet-kilométerekkel. Újabb pályaszakaszának fordulatait már régebb óta nem annyira új témák és események felmerülése jelzi, hanem – paradox módon – valamiféle, csak rá és munkájára jellemző állandóság fenntartása. Ha híreket szeretnénk háza tájáról megosztani, valahogy így szólhatnánk: Tandori nagyszerűen halad a Zenón-féle haladás lehetetlen­ség tételének bizonyításával. Vagy hogy, Wittgenstein elkötelező, Trac­ta­tus-beli tanácsának megfelelve, amiről nem beszélhet, arról – s úgy tűnik, mind többről – műveiben hallgat. Előttünk, beszédesen. Versben, prózá­ban, két lapon, egy életen át…

Tandori Dezső - Kész ​és félkész katasztrófák
Minden, ​ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa.

Tandori Dezső - Bűnös-szent ​lófogadás
Tandori ​legújabb könyve a lófogadás teljes spektrumát mutatja be: bevezet a fogadási rendszerek, a praktikák és esélylatolgatások világába, megismerjük a pályákat, a lovat és lovasát, és beavat minket abba, hogyan lehet itthonról - szigorúan a nagy, külföldi világversenyekre koncentrálva - lóversenyezni. Megtudhatjuk, mi olvasható a szaklapokban, mit jelentenek a zsokék neve előtt és után felsorakozó számok, milyen felsőbb "súgások" ér(het)ik a fogadót.

Tandori Dezső - Két ​és fél töredék Hamletnek
Egyetlen. ​- A könyv eredeti címe lett volna, sokan tudják. A mai, 2 és fél töredék igazán hű a régihez, a későbbihez is. Sőt, a Töredék Hamletnek is hű volt az egyetlen-fogalomhoz, hiszen annak csak töredékei mutathatók meg. Az egyetlen-fogalom nem zen-buddhista, nem "keleti", ahogy a Hamlet-kötet koanjai sem voltak effélék, nem, ahogy a képversekkel, ideogrammákkal mindig is a rációval követhető értékekig, költészeti lehetőségekig mentem el. Megmaradt-e az "Egyetlen"?! Mármint hogy nekem. Meg, és a mostani kötet verseinek során erre ki is tértem. Nekem a "Hamlet" idejében életelemem volt a filozófiai, eszmei, végteleni gondolkodás (a könyv zsengéket is tartalmazott bőven!), ergo önéletrajzi voltam. Ma egzisztencialistának mondom magam, és beszélgetni csak azzal tudok, aki "egy jelentős irodalmi életművel" párban az "élet-rajz" jelentősségét (két s-sel, és ez más, mint a "jelentőségét") ugyanígy elfogadja, még ha fanyalogva is, tehát ha negatív egész számoknak tekinti, ahogyan élek, annak sorát. Az olyasmi, ami a "Hamlet", csupa lepergető anyag már, ha nekem nem tetszik is itt-ott, nem karcolhatja semmi. Ilyen a vers. A vers maga a nyilvánvalóság. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a kísérletet végre kell hajtani, "Hamlet" magára maradt, most lett, én csak tudom, igazán "Egyetlen". Mint két és fél töredék.

Tandori Dezső - Nincs ​beszédülés
Tandori ​Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről - mint legfontosabb írói eszközről - való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya - szokásos akadály­mente­sí­tése? - nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon "szobrainak" elő­teré­ben, erőterében. A felrajzolás itt a szembenézés megszólítás - elemzés és analízis - nélküli lehetőségének aján­latát tartogatja. Másrészről, e raj­zok, e kinyilatkoztatás-előtti némaságukat felénk fordító arcok so­ro­zatai az elmondás jelenkori le­he­tő­ségeivel való számvetés ta­nul­ságát is hordozzák. Igaz, minden kö­vetelőző konklúzió, a visszavonulás kollektív érvényű jelentése helyett és mellett az egzisztencia "emberi hívás" (T. S. Eliot) előtti magára ta­lá­lásának esélye válik a könyv igazi, önfeledt élményévé. Tandori, a mű tematizálatlansága felé vezető hosszú útján - aforisztikus mon­dá­saiban, ideogrammáiban, és most, a portré kvázi-közvetlenségével - leg­­­főbb ambíciója, a semmit-mo­n­­dás korántsem semmitmondó le­hetőségeit vázolja előttünk. Akár az eddigi pálya jósolhatatlan, de vá­lasztásait később mindig vissza­igazoló dinamikájára, akár az alkotó felmérhetetlen ezirányú tar­ta­lé­kaira gondolunk, egyszerre je­lent­hetjük ki a jövőre vonatkozó vára­ko­zással és biztatással, valamint a kivételes művet illető mostani, friss elismeréssel, hogy mindez: nem semmi!

Tandori Dezső - Ködös ​iker
A ​szerző megindítóan őszinte, drámai erejű rövidebb írásokat és hangjátékokat (irgalmatlan történeteket — amint ő fogalmaz) kínál olvasóinak. Ő maga is jelen van a megírt történetekben, de mesterien rejtőzik el a sorok között. Apró napi — főleg gondolati — helyzetjelentések gazdagítják az írásokat. Ezek a művek jól példázzák Tandori senkiéhez sem hasonlítható, némiképp szabad asszociációs, mégis a való világ eseményeire épülő művészetét. A kötetben szereplő rajzokat Tandori Dezső készítette.

Tandori Dezső - Tandori Ágnes - Madárnak ​születni kell...!
"Amire ​itt törekszünk: legyen emléke, nyoma annak, milyen is - volt - nálunk ez a madárvilág... De senki ne gondolja, hogy ha elolvassa a könyvnek akár minden egyes szavát, kezében lesz a módszer, miként lehet ezt "így" csinálni. Amit mi csinálunk, vagy ami - még pontosabban - velünk történik, sokkal egyszerűbb dolog annál, semhogy könyvből kellene tanítani. Nemcsak kapcsolatokról számol be könyvünk, de maga is kapcsolat akar lenni. Nem akarunk mi egyebet, mint hogy azok, akiket ez érdekel, egy kicsit így is elgondolkozhassanak a maguk hasonló dolgairól."

Tandori Dezső - Meghalni ​késő, élni túl korán
tandori...? ​nat roid...? tradoni...? - Meghalni késő, élni korán - első könyve egy trilógiának, az Egynyári vakjátszmának. Mindhárom kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik: például a könyvek mindegyikének hét - hét - hét része van, de a fejezetek, a mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles: és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárásos változása, tünékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése...különböző fajta létezők együttélése...együttélése a szerzőnek regényébe....az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a "szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, az "indiai fríz" -szerkezet belő törvényszerűségek rnejvé szilárdul fájdalmasan és derűsen...a csillagos ég és az erkölcsi parancs végül eggyé válik...de semmi el nem intéződik. Ez a "vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, "csak egy nyár", amit élünk.

Tandori Dezső - Kilobbant ​sejtcsomók
Tandori ​Dezső jelenléte a kortárs magyar szépirodalom palettáján állandó, méghozzá többféle minőségben is, hisz publicisztikáit hónapról hónapra olvashatjuk, rendszeresen jelentkezik a hazai posztmodern líra és próza különlegességeinek számító írásokkal, valamint - szinte hihetetlen mennyiségben - fordításokkal. Ez utóbbi tevékenysége adta az apropóját a jelen mű megírásának, amely a maga nemében (hasonlóan Tandori egyéb műveihez) unikumnak számít, hisz a szerző a fordítói munka műhelytitkaiba kínál bepillantást az olvasónak - természetesen a maga finoman szólva egyéni szemszögéből, Virginia Woolf életművének apropóján, amelyből hét könyv magyar nyelvre való átültetését jegyzi. Kötete azonban nem valamiféle irodalomtörténeti, kritikai vagy életrajzi jellegű elemzés, hanem teljes egészében Tandori szubjektív reflexióiból, személyes hangvételű meglátásaiból szövődő gondolatfolyamok áradata, amelyet Woolf művei, s nem utolsó sorban az írónő személyes karizmája ihlettek. Az elsősorban a Woolf-életmű alapos ismerőinek, illetve a posztmodern szépprózára fogékony olvasóknak ajánlható kötetet versrészletek és Tandori Dezső grafikái gazdagítják.

Tandori Dezső - Döblingi ​befutó
"Magyarországon ​most szinte mindannyiunk élete változásban, ha nem éppen válságban van. Az a stabilitás is megingott, amely az én életemet tulajdonképpen fura módon Széchenyi jegyében határozta meg:ötvenkettedik éve élek a Lánchíd és az Alagút mellett, látom az Akadémiát-a nagy gróf művei érintenek meg naponta. Az emberélet stabilitását semmi sem helyettesítheti:mégis, valami váratlan fordulat segítséget hozhat, amolyan bírjátok ki valahogy péntekig jelleggel. Bécsben, Széchenyi István utolsó lakhelye környékén, Döblingben járva nem is sejtettem, hogy még ugyanaznap délután szenvedélyesen meg fog ragadni a nevezett nagy magyar egy további műve-mármint az általa nálunk meghonosított mű-, a lóverseny. Igaz, megannyi szeretett madaram pusztulása után kezdtek jönni a lovak. S rájöttem, mestereim-Ottlik, Pilinszky, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes-műveiből a lovak már rég-rég szólnak hozzám. Bécset Párizs, majd a Rajna-Ruhr vidék lóversenypályái követték. Találtam egy különös, bódító szenvedélyességű lételemet, amely pótcselekvés is, nem is...erről a kavargásról, nagyon valósághűen és csupa hiteles mozzanatot sorakoztatva, tárgyszerű hűséggel is, szól ez a regény. Kopott szó:mégis a túlélés, a kibírás folyamatosságát keresem benne, ill. számolok be arról, hogyan lett meg a számomra, most átmenetileg, ez"

Tandori Dezső - "Hol ​élsz te?"
Hangzatos, ​bár mostanra alig tetszetős – gondolom – egy ily bejelentés: „Most, hogy ebben a könyvben élek…” Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam, s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk... ...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső - Madárlátta ​tollaslabda
"Ha ​az embernek hirtelen madara lesz, azt hiszem, nem is tudja igazán, hogy mije van. Azt gondoltam jómagam is, hogy: hát igen. Csipog; most először hallok ebben a lakásban verébcsipogást. Már úgy, hogy a veréb itt van, bent. Felvettem magnóra. Először láttam az ebédlőasztalunkon madarat ugrálni. Lefényképeztem. Aztán szerettem volna valahogy úgy egészen közel kerülni hozzá. Ezért láttam hozzá mégis a rajzolásához. Most meg csak ültem és féltem. Néztem a kosarat, néztem, ahogy felébredt, ahogy elkezd mocorogni, matatni; lehunytam a szemem, annyira féltem. Ahogy jöttem vele a parkon át, ezek az érzések mind megvoltak bennem, de csak most tudtam róluk. És most értettem meg, hogy nem rajtam múlik az egész... Éreztem, itt nem arról van szó, hogy először csipog a lakásban madár, először ugrál az asztalon veréb, hanem...." Hanem? Hogy miről is van valójában szó, arra a regény ad választ. A regény, amely egy izgalmas nyomozás története. Hogy milyen ügyben folyik a nyomozás? Érjük be annyival, hogy egy Ügyben s a teljes igazság felderítése érdekében. Egy tizenötéves fiú a teljes igazságot keresi. Arra keres választ, hogy "ha valami nem úgy van, akkor az emberek miért csinálnak úgy, mintha úgy lenne." És a nyomozás végén, ha nem is derül fény a teljes igazságra, mégis fontos felfedezésre jut hősünk, s az olvasó is, aki vele együtt éli át a lelkiismeretes és lelkiismereti nyomozás minden egyes mozzanatát.

Tandori Dezső - Kolárik ​légvárai
"Igazi ​esszék"-et ígér Tandori Dezső legújabb kötetében. Miközben állítja, meggyőződéssel vallja, hogy minden elemző hamisítatlan légvár-építő. Ha Tandori Dezső nem verset ír, akkor is költő. Nem hihetjük, hogy tud úgy is írni, hogy egy idő után ne lenne egyértelmű: költő sorait olvassuk. Együtt van a magyar és a világirodalom, s közvetlen közelükben a képzőművészet. Tandori mindig csak olyan művészekről ír, akikhez erős köze van, akik számára egészen személyes élményt, már-már közeli ismerőst jelentenek. Irodalomról és képzőművészetről született elemzései két vonulatban követik egymást: egyik a személyesebb-önéletrajzi, a másik a tárgyszerűbb, elemző típusú tanulmány.

Tandori Dezső - Még ​így sem
Rengeteg ​nagyszerű vers Ottliktól Charlie Parkerig. 1978

Tandori Dezső - Sohamár. ​De minek?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Nem ​lóverseny!
"Nem ​ígérhetem, hogy az olvasó rendszeres lóverseny-történeti ismereteket szerezhet itt. Azt sem, hogy kíváncsiságát minden lehető pletykával, ténnyel, adattal kielégítem. Remélem, mégis jól fogunk mulatni. Magam, hogy emlékeimet felidézhetem, az olvasót pedig, hogy - ha jól végzem a dolgom - az események irdatlan bősége magával fogja sodorni, el fogja ragadni, s hogy honnan? A mindennapok taposómalmából."

Tandori Dezső - Kalandos ​Angliák
1999-ben ​repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért. A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

Tandori Dezső - Utolsó ​posta Budapest
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tandori Dezső - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók