Ajax-loader

Robert Yugovich könyvei a rukkolán


831324_5
elérhető
39

Robert Yugovich - Olja
Az ​Olja bűnügyi tényregény, melynek címadó hőse egy moldvai bányászcsaládból a helyi plébános közreműködésével kerül a hollandiai szerb leánykereskedők hálójába. Olja létező személy, akinek izgalmas és egyben borzalmakkal teli „nemzetközi karrierjét” ugyanaz a maffia szervezte, melynek a szerző évekig maga is az egyik vezéralakja volt. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy Yugovich újabb kedvcsináló és szórakoztató könyvet írt a luxusprostituáltakról és a pornóiparról, amint az manapság divatos. Ellenkezőleg. A szerző, aki jelenleg már harmadik könyvén dolgozik egy hazai fegyházban, vérfagyasztó hitelességgel írja le, mi vár valójában azokra a szerencsétlen emberformájú lényekre, akik a maffia kezébe kerülnek és egy hatalmas multinacionális bűnszövetkezet tehetetlen rabszolgáiként tengetik életüket, rendszerint a szabadulás legcsekélyebb reménye nélkül.

Robert Yugovich - Topolyai ​fiúk
Tifó ​tizenöt év önkéntes száműzetés után tér haza, s miközben rég nem látott szerelmét keresve sorra találkozik az egykori barátokkal, ismerősökkel, párhuzamosan megelevenedik a múlt, a lázadó serdülőkor évei, a Topolyai fiúk néven hírhedté vált galeri igaz története.

Robert Yugovich - Narkománia
Ezzel ​a könyvével a "fegyencíró", aki pár éve még a hollandiai szerb-magyar drogmaffia egyik alvezére volt, alighanem az ifjúság ellen elkövetett bűneiért vezekel olymódon, hogy autentikus leírást ad a könnyű és a nehéz drogok veszélyeiről, valamint a védekezés lehetőségeiről. "Rob" azoknak a szülőknek és serdülőknek írta ezt a roppant gyakorlatias és tárgyilagos útmutatót, akik azt képzelik, hogy éppen ők lesznek majd a kivételek, azaz büntetlenül incselkedhetnek az "ezerfejű hidrával"

Robert Yugovich - Roncsgyár
„2010 ​karácsonyára megjelent Az őszinteség jutalma című könyvem, melyben ha érintőlegesen is, de igen szigorú kritikát fogalmaztam meg a magyar igazságszolgáltatásról. A könyv után rengeteg fenyegetést kaptam, hogy ez meg az lesz, hogy beperelnek, további éveket fogok kapni, meg fogok rohadni a Gulágban. Senki sem jelentett fel vagy perelt be. Minden érintett tudta, hogy az igazat írtam és senki sem várta jobban egy esetleges bírósági per elindítását, mint én magam, ahol aztán milliónyi olyan dologgal is szembesíteni lehetett volna a társadalmat, ami abba a könyvbe nem fért bele, vagy direkt nem lett még akkor megírva." Az Olvasó azt a Robert Yugovich művet tartja kezében, amelybe viszont „minden belefért"! A szerző egy nemzetközi bűnszervezett tagjaként került a tanúvédelmi programba. Méltányos elbírálást ígéretével csábították őszinte, feltáró vallomásra. Ennek ellenére első fokon tizennégy évre ítélték. Az ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság jogerősen kilenc évre súlyosbította. Yugovich a börtönévei alatt kezdte írni a visszaemlékezését, a munkát a 2016 nyarán történt szabadulása után folytatta. A „Roncsgyár" a koncepciójában, merész és szókimondó stílusában és végkövetkeztetéseiben messze túlmutat a szokásos börtönnaplókon; hacsak a fele igaz annak, amit Yugovich papírra vetett – márpedig a mű minden momentumában hiteles beszámoló – a „Roncsgyár" fenekestül fogja felforgatni a magyar igazságszolgáltatásról és büntetés-végrehajtásról kialakult képet. Yugovich a lehető legőszintébben és félelmet nem ismerve ír a megtapasztalt börtönviszonyokról, az éppen regnáló hatalom érdekeit kiszolgáló, gyakran dróton rángatott parvenü jogászokról, bírókról, egymást taposó wannabee nyomozókról, miközben számtalan, „felsőbb politikai utasításra" elhallgatott, vagy készakarva félrekommunikált esetről is beszámol, és akkor sem hallgat, mikor véleményt mond arról a Magyarországról, amely egy expresszvonat sebességével száguld a semmibe Európával éppen ellenkező irányban.

Robert Yugovich - Az ​őszinteség jutalma
A ​szerzőt, egy bűnszervezet prominens tagját 2009 februárjában első fokon tizennégy év börtönre ítélték, bár a tanúvédelmi program keretében segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. A bezártság nem törte meg, hiszen egyetlen, a bűnszervezetben dolgozó barátja sem érte meg a negyvenet. Ő most harmincnyolc, és a börtönben pár évig még biztosan nem forog veszélyben az élete... Különben is: átélt már ennél jóval rázósabb dolgokat is, kezdve a gyerekkori vajdasági bunyóktól a délszláv háborún és a kilencvenes évek vad budapesti éjszakai életén át a legkeményebb testőrkiképzésekig és a holland alvilágban zajló könyörtelen presztízsharcokig. "Amíg lélegzem, harcolok" - vallja Yugovich. Az elsőfokú ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság nemrég jogerősen kilenc évre súlyosbította büntetését. Ő viszont tovább küzd az igazáért a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. Ezt a könyvet azért írta meg, hogy emléket állítson az alvilágban töltött, nem éppen unalmas éveinek, lerántsa a leplet a maffia olykor romantikusnak beállított világáról, és hogy felhívja a figyelmet a hazánkban és az igazságszolgáltatásban uralkodó provinciális és ellentmondásos viszonyokra. Yugovich vallomását olvasva felmerülhet a kérdés: ha tizenéves korában nem szippantja be a délszláv háború, vajon mi lehetett volna ebből az írói tehetséggel megáldott fiatalemberből...

Robert Yugovich - Hontalan ​hazafi
Lágyan ​ránézett, majd visszafordult, és beledőlt a mélységbe. Danit elhagyta az ereje, egész teste elernyedt, majd térdre rogyott. Fejét az égre emelte, és száját kitátva torkaszakadtából üvölteni kezdett. Aztán a hópihék és a néma csend leple borult a vidékre. A gyász csendje a legszörnyűbb csend, ami létezik. A csend, amely ölni képes, amely úgy tud fájni, mint a nyílt seb a forró tőr forgatására. A szerző hátborzongató őszinteséggel meséli el mindazt a szörnyűséget, amit a Jugoszláv Néphadseregben szolgálva vajdasági magyar emberként élt meg a kilencvenes évek délszláv háborúja idején. A válogatott borzalmak és a harctéri jelenetek részletes, valósághű ábrázolása az olvasóban nem hagy kétséget afelől: megtörtén eseményekről értesül, méghozzá első kézből. A kordokumentummal felérő regény szerzőjének elsősorban az a célja, hogy a délszláv háborút elfogulatlanul ábrázolja. Igyekezett úgy rekonstruálni az eseményeket, hogy közben objektív maradjon, és senkit se sértsen meg, hogy egyik részvevőjét se tüntesse fel jobb vagy rosszabb színben a másiknál. Ez az a könyv, melyet olykor könnyedén írtam, máskor meg könnyekkel küszködve préseltem ki magamból -vallja Yugovich olvasóinak szánt legújabb regényéről.

Kollekciók