Ajax-loader

Murányi Gábor könyvei a rukkolán


Köves József - Murányi Gábor - Könyvhetek ​krónikája - az Ünnepi Könyvhét 75 éve
1927 ​pünkösd vasárnapján Miskolcon rendezték meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, a magyar könyvszakma akkor már 49 éve működő társadalmi-érdekvédelmi szervének rendes évi közgyűlését. A vitában szólásra jelentkezett Supka Géza, a polgári radikális sajtó kiválósága, ismert író, történész, művelődéstörténész, irodalmi szerkesztő, népszerű adomázó, könyvtáros, diplomata, politikus, műfordító, szabadkőműves páholymester. A javaslata az volt, hogy "Az évnek egyik napján [...] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely [...] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában." "Az olvasók megfogyatkozott száma mellett - mondta - a kiadók csak bevált magyar és külföldi írókkal mernek rendszerint a közönség elé lépni: új írók bevezetésének a rizikója és költsége, a legjobb esetben is várható kis példányszám mellett nemigen fizeti ki magát..." Magyarországon kevés az olvasó - fejtegette továbbá. Ebben hibásak "a könyvelőállítás és -terjesztés szervei, amelyek csak igen kis mértékben látják be azt, hogy 1. az olvasóközönséget fel kell nevelni magunknak, 2. tehát azért fel kell kutatni a legelrejtettebb zugokban is, 3. folytonos és ügyes propagandával ébren kell tartani benne a tudatot, hogy kötelessége önmagával, karrierjével, családjával és hazájával szemben az, hogy folyton olvasson..."Két évvel később, 1929-ben aztán meg is született az első könyvnap, melyet a könyv évről évre terebélyesedő, a világháborút is túlélő, az ötvenes évektől könyvhétté szélesedő ünnepe követett Magyarországon. Az ünnepi könyvhét nem mindig zavartalan, a társadalom változásait magán viselő és tükröző, vitákkal tarkított történetét dolgozza fel a korabeli dokumentumok, sajtóvisszhang alapján Köves József (az első ötven év) és Murányi Gábor (az utolsó huszonöt év) izgalmas, oknyomozó könyve.

Murányi Gábor - A ​sajtó szövedéke
A ​megbicsaklott 20. század sajtótörténete - melyet újságíróként, történészként három évtizede kutatok - kimeríthetetlen adalékokkal szolgál örök témámhoz, választott szakmám és a hatalom viszonyához. Ezen írásaimat - akár részletező tanulmányok, akár archívumok mélyéről előbányászott ismeretlen dokumentumközlések, akár hosszabb-rövidebb cikkek - legszívesebben krónikáknak nevezem. Olyan múltböngésző krónikáknak, amelyek a megjelent sorok mögé igyekeznek bepillantani. Hiszen annak, hogy mikor mi, hol és hogyan jelent meg, viszonylag könnyű utána járni. A "mögötteseket" megsejteni, azokra rálelni - nos, számomra ez volt mindig az izgalmasabb kihívás. Választ találni arra, hogy a politikai érdekek, háttéralkuk milyen következményekkel jártak a nyilvánosságra, a sajtószabadságra nézve, hogy mi miért nem, vagy miért csak csonkítva jelent meg a 20. század során szinte mindvégig valamiképpen irányított, gyakorta bilincsbe verten beszélő magyar sajtóban. Mint azt a kötetcím sejteti, a tartalomjegyzék pedig alátámasztja, könyvem puzzle-darabokból áll. Olyan vegyes szövegekből, amelyek három évtized során a legkülönfélébb orgánumokban, könyvekben, folyóiratokban jelentek meg, s amelyekhez utólag számos új "foltot", ténymorzsát, azóta előkerült forrásértékű dokumentumot illesztettem. Reményeim szerint mindezek egybegyűjtve nem csak számomra állnak össze izgalmas, egymásra épülő, egymást kiegészítő krónikafolyammá.

Kókay György - Buzinkay Géza - Murányi Gábor - A ​magyar sajtó története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Murányi Gábor - A ​múlt szövedéke
Murányi ​Gábor újságíró, Pulitzer-emlékdíjas sajtótörténész a 20. század nevezetes vagy éppenséggel elfeledett históriáit gyűjtötte össze ebben a kötetben. A szerző 11 esztendeje a HVG munkatársa, s e hetilap hasábjain adja közre kéthetente rendszereken átívelő múltböngészésének aktuális felfedezéseit. Szívós oknyomozó újságíróként jár utána irodalom- művészettörténeti, történelmi pletykáknak és mindenestben dokumentumokkal támasztja az igazságot. A Baumgarten-alapítvány díjkiosztó döntései körüli anomáliák éppúgy felkeltik érdeklődését, mint József Attila szerelmi életének vagy öngyilkosságának rejtelmei, vagy Cholnoky László, Csáth Géza személyes tragédiája. Kutatásainak hőse többek között Márai Sándor, Radnóti Miklós, Szerb Antal s az ő tragikus életútjuk. A politika- és sajtótörténeti kuriózumok mellett figyelmét gyakorta fordítja a megbicsaklott század irodalmi történései felé, s az olvasóval együtt csodálkozik rá a Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, illetve Kádár János nevével jelzett, egyébiránt igen különböző módon diktatórikus rendszerek működése közötti kísérteties hasonlóságokra. A most közreadott, több mint száz írást tartalmazó válogatás a HVG-ben megjelent cikkek némiképp bővített változata. A kötetet számos, eddig nagy nyilvánosság előtt soha meg nem jelent fényképek gazdagítják.

Murányi Gábor - Egy ​epizodista főszerepe
"Balga ​és gonosz munka!" - süvítette 1939 nyarán számos politikus és sajtóorgánum, amikor egy addig ismeretlen pécsi történész azt állította: Németország, ha kirobbantja, bizonyosan el is fogja veszíteni a világháborút. A politikai vihart kavaró, s rögvest betiltott Szürke Könyvében a legitimista Lajos Iván azt is megjövendölte, hogy Amerika feladja izolációs politikáját: Anglián és Franciaországon kívül pedig a bolsevik Szovjetunióval is összefog majd. Éppen ezért arra figyelmeztette a magyar politikai elitet, ne hallgasson a német szirénhangokra, mert annak "második Trianon" lesz a következménye. A Szürke Könyv korszellemmel szembeforduló szerzőjét 1944 márciusában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan csak a háború végén tért haza. Újabb jövendölése, bátor helyzetelemzése viszont már a győztesek rosszallását váltotta ki. A szovjet megszállók a vazallus magyar kommunista párton keresztül előbb írásainak megjelenését akadályozták meg, majd - 1946 nyarán - egy kazahsztáni gulágba deportálták, s onnan már nem volt számára visszaút. Az elveiért kétszer elhurcolt Lajos Iván történeti emlékezetből való módszeres kiiktatása olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy a véletlen rábukkanás után Murányi Gábor Pulitzer-emlékdíjas újságíró-történésznek majd' húszéves kutatómunkájába tellett, mire sikerült megrajzolnia a kérlelhetetlen igazmondó hiteles portréját.

Murányi Gábor - A ​sajtó szövedéke
A ​megbicsaklott 20. század sajtótörténete - melyet újságíróként, történészként három évtizede kutatok - kimeríthetetlen adalékokkal szolgál örök témámhoz, választott szakmám és a hatalom viszonyához. Ezen írásaimat - akár részletező tanulmányok, akár archívumok mélyéről előbányászott ismeretlen dokumentumközlések, akár hosszabb-rövidebb cikkek - legszívesebben krónikáknak nevezem. Olyan múltböngésző krónikáknak, amelyek a megjelent sorok mögé igyekeznek bepillantani. Hiszen annak, hogy mikor mi, hol és hogyan jelent meg, viszonylag könnyű utána járni. A "mögötteseket" megsejteni, azokra rálelni - nos, számomra ez volt mindig az izgalmasabb kihívás. Választ találni arra, hogy a politikai érdekek, háttéralkuk milyen következményekkel jártak a nyilvánosságra, a sajtószabadságra nézve, hogy mi miért nem, vagy miért csak csonkítva jelent meg a 20. század során szinte mindvégig valamiképpen irányított, gyakorta bilincsbe verten beszélő magyar sajtóban. Mint azt a kötetcím sejteti, a tartalomjegyzék pedig alátámasztja, könyvem puzzle-darabokból áll. Olyan vegyes szövegekből, amelyek három évtized során a legkülönfélébb orgánumokban, könyvekben, folyóiratokban jelentek meg, s amelyekhez utólag számos új "foltot", ténymorzsát, azóta előkerült forrásértékű dokumentumot illesztettem. Reményeim szerint mindezek egybegyűjtve nem csak számomra állnak össze izgalmas, egymásra épülő, egymást kiegészítő krónikafolyammá.

Kollekciók