Ajax-loader

Fekete István könyvei a rukkolán


Fekete István - Régi ​karácsony
Részlet ​Sinkó Ferenc utószavából: "Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött."

Fekete István - A ​koppányi aga testamentuma
Oglu ​aga, a koppányi vár ura párviadalban megöli Babocsai Gáspárt. László, a megölt magyar vitéz fia viadalra hívja ki Oglut. A halálra sebzett török tiszt utolsó perceiben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy leányát, Zsuzsát, akit magyar felesége szült, vegye gondozásba. Így kezdődik a romantikus elemekkel átszőtt történet, amely hitelesen mutatja be a fiatal olvasóknak a dunántúli végvári harcok hétköznapjait.

Fekete_bogancs
elérhető
23

Fekete István - Bogáncs
Fekete ​István regényének hőse Bogáncs, a filmről is ismert, hányatott életű juhászkutya. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész.... Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet: terelőkutyából rövidesen "csodakutya" lesz. De a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

821995_5
elérhető
12

Fekete István - Tüskevár
Vár ​volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt; bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész. Az ifjúsági irodalomban klasszikussá lett regény felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton víziparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja, kiműveli, útbaigazítja őket és az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani - vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság... amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.

Fekete István - Ballagó ​idő
"Közel ​jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló." Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.

Fekete_istvan_hu
elérhető
12

Fekete István - Hú
A ​folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Fekete István - karácsony éjjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Ködös ​utak
"Az ​én igazi elemem a köd, színes vagy borús párák, az ólmos őszi eső, a hosszú téli alkonyatok és sűrű esték" - vallja magáról az író. Fekete István írásainak egy része a gyermeki élményvilágból, az elsüllyedt falusi életből fakad. Úgy mutatja be szülőföldjét, ahogy gyerekszemmel nézte, egyszrű eseményeiben is örök csodákra ámulva. Novelláinak hősei "kétkezi" emberek, harangozók, csizmadiák, kocsisok, pásztorok, bakterok, zsellérek, elsősorban pedig gyerekek. A másik világ, ahonnan a legszívesebben merít: a természet. Az író megbonthatatlan harmóniában élt vele, megfigyelte, ellesse titkait. Írásainak természetfestő erejét, hitelességét természetismeretének tulajdonította: "hogy az erdőt megszeressük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait és a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának ősi törvényét". A természet azonban nemcsak növény- és állatvilág, hozzá tartozik az idő örök mozgása, évszakok változása, nappalok-esték fordulása, csillagok, felhők járása, szél játéka. A kisebb-nagyobb történetekben mindenütt fölleljük Fekete István tehetségének sajátos jegyeit: a megformálás nemes vonalú egyszerűségét, az érzelmek és gondolatok humanizmusát, a tragikus helyzeteket is elviselhetővé, emberivé oldó humort, a világ csúfságait elfedő, mindent a szépség ragyogásba vonó költészetét, a játékosan könnyed, szárnyalóan kristálytiszta nyelvet.

Fekete István - Állattörténetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Csí ​és más elbeszélések
Messze, ​Egyiptom földjén, a Nílus hullámai ringatta nádasok fölött megsebesült egy fecskeasszonyka. Nem követheti férjét Magyarországig, kitelel valamelyik nagyvárosban a folyó mentén, ott új férjre tesz szert, s azzal alapít családot. Hú , a bagoly, a kártevő pockok veszedelme, kerek bölcs szemével emberi sorsokat követ a faluban, akárcsak Kele, a párjavesztett gólya, amely régi otthonán, a falusi kéményen új életbe kezd egy másik özvegyen maradt madárral. Miután megszületett a falubeli parasztcsalád kisgyereke, Keléék is kiköltik, fölnevelik fiókáikat, majd megint vándorútra kelnek. A frontról hadirokkantként hazatérő katona nem akar lemondani az életről, szerencséje is van, jó kutya szegődik hozzá, talál egy sebesült, elbitangolt lovat is. A földosztáskor kitűnő földet juttat magának, és noha egyedül maradt, mert édesanyjának csak a sírját látja viszont, keményen dolgozik, nagyszerű kertészetet teremt, teljes értékű emberként indul az életbe.

Fekete István - Matula ​és egyebek
A ​kötet huszonkét olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Az elbeszélések összeolvashatósága hatásosan szemlélteti Fekete István figurateremtését, s azt is bemutatja, hogy miként formálódott ez a sajátos írói szövegvilág egészen a Tüskevárig és a Téli berekig.

Fekete István - Vadászelbeszélések
Fekete ​István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kitten­ber­ger Kálmán biz­tatá­sára a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellá­kat, és hama­rosan az újság legeredetibb szerzőjé­nek számí­tott: a hangulat­festés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatok­ról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül ki­válogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadászelbeszélései közé is tartoznak.

Fekete István - Ci-Nyi
Három ​állatregényt tartalmaz a kötet és két kisebb lírai írást. A címadó Ci-Nyi az író egyik legjobb műve, egy részegeskedő özvegy egér története, aki egy öreg pincében lakik és egyszer véletlenül belekóstol a kiloccsant borba. Ettől fogva barátja lesz a pince három vendégének. A kis egér a maga módján osztozik az emberek gondjában-bajában. Hú, egy bagolypár élete az éjszaka rejtelmes világába, vércsék, poszáták, sarlós fecskék és nagyobb ragadozók, hol lenézett, hol félelmetes társaságában. 21 nap - Kata, az öreg tyúk küzdelme, hogy a pajtában életre hozza csibéit, miközben a pajta öreg tárgyai szeretettel veszik körül, ő meg a görénytől rettegve melengeti kicsinyeit, s közben Gyuriról, a kackiás kakasról álmodik, a tyúkhárem díszéről, akit szintén egy görény fosztott meg kellemes hivatalától. Az író régóta nélkülözött regényei az állatvilág számunkra érthetetlen nyelvén szólnak hozzánk az írón keresztül, feltárva ösztöneiket, "gondolataikat".

Fekete István - Csí
Csí ​és Vit, a fecskepár nagy útra készül. Ideje volna indulni már a meleg tenger partjáról haza, ahol üresen várja őket a malomalji fészek. A kis fecskeasszony sebesült szárnya azonban nem bírná az utazást. Maradnia kell hát, egyedül. És várja, hűségesen várja a párját. Ám hűségről, hűtlenségről a természet másként vélekedik, mint mi, emberek.

Fekete István - 21 ​nap
Az ​öreg pajta kívülről még a búcsúzó nap vörös lángo­lásában sem volt szép. De belül! Belül bizony álmodóan szép és csendes volt minden. Ezt persze nem lehetett látni, mert belül homály volt ál­landóan; de tudta ezt mindenki. Tudták a verebek, akiknek fészke úgy buggyant ki a szalufa mellől, mint a koldustarisznya; tudták a darazsak, akik­nek nagy fészke a falhoz volt ragasztva, mint sziklához a rablólovagok vára; tudták az öngyilkos legyek és szúnyo­gok, hogy itt száz pókháló van kifeszítve, de azért úgy jaj­gattak, ha megjelent a szőrös hóhér, mintha nem tudták volna; tudták az egerek, tehát tudta a macska is, és tudta a kutya is, aki nyári délutánokon néha itt aludta ki a szol­gálat fáradalmait; tudták az átmeneti vendégek: egy-egy menyét, görény, patkány, de ezek hamarosan távoztak, mert az öreg pajtában sok minden volt ugyan, de enniva­ló alig akadt De elsősorban tudta ezt az öreg kocsi, amely rúd nélkül és három keréken is első volt a csend és öregség ezen békés társadalmában; és végül — úgy látszik — tudta Kata is, a vén tyúk, aki egyik kora tavaszi délutánon betotyogott a pajta I homályába, vaksin körülnézett, megállt a kocsi mellett és * vakaródzott, mintha odakint nem vakaródzhatott volna. Aztán kinyújtotta nyakát, méregette a távolságot, és nehéz­kesen felhuppant a kocsi saroglyájára..

Fekete István - Dr. ​Kovács István
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Fészekrablás
Felsőfokú ​tanulmányai során Fekete István alapos mezőgazdasági képzésben részesült, miközben a széleskörű oktatás révén a gyermekkorától folyamatos gyarapodó természettudományi ismeretei is rendszereződtek és elmélyültek. A haláláig szenvedéllyel űzött vadászat és horgászat kiváló lehetőségeket biztosított a folyamatos tapasztalatszerzésre, és egyúttal korán tudatosította benne, hogy valójában egyetlen dolog érdekli igazán, mégpedig az erdők, mezők és vizek világa. Köteteket lehet összeállítani a természetírásaiból, amelyek közé - tágabb értelemben - a vadászírások éppen úgy odatartoznak, mint az ismeretterjesztő publicisztikák, a szakcikkek és elbeszéléseinek egy része. Gyakran a természet valamely jelensége áll e kisprózák középpontjában, rendszerint egy-egy állatfajhoz kötve. Övék a nézőpont, az ábrázolásmód szakszerűen részletező, a narratíva tónusát pedig a látvány és hangulat impressziói határozzák meg. Az effélék elsősorban "állatos elbeszélések", mivel az állatok inkább szereplői, mintsem hősei a történeteknek. A klasszikusnak mondható állatelbeszélésekben (éppen úgy, mint az állatregényekben) viszont az író nevesíti, és szinte mindig címszereplővé teszi a szükségszerűen antropomorfizált állatfigurát. A cselekmény a példázatos szándéknak megfelelően bonyolódik, attól függően, hogy minek a kifejeződései a hősök. Fekete István varázsának titka, hogy - az elbeszéléseiben éppen úgy, mint a szakcikkekben és az ismeretterjesztő publicisztikákban - megszólítja a természetet, és az válaszol neki, ő pedig hihetően tolmácsolja a megtudottakat. Legújabb kötetünkben e téma és hangnem szerint is roppant változatos "társalgásból" kínálunk ízelítőt. A madarak, kutyák, macskák és egyéb melegvérű állatokat szerepeltető, különböző műfajú írásokat most is ciklusokba rendezve, az első megjelenések alapján közöljük.

Fekete István - Tűnődések
A ​harmincas évek közepétől Kittenberger Kálmán és barátai elismeréssel fogadták Fekete István írásait, és ez megerősítette önbizalmát. Ennek félreérthetetlen jele, hogy nemcsak elbeszéléseket kezdett publikálni a vadászújságban, hanem arról is egyre-másra kifejtette véleményét, ami a vadászat kapcsán valamennyiüket - így a Nimród olvasóit is - érdekelte. Élete utolsó évtizedében aztán megint kedvet érzett ahhoz, hogy erről az őt minden bizonnyal leginkább foglalkoztató témáról nyilvánosan is megszólaljon. Az íróként pályakezdő Fekete István egy jelentős ajkai uradalom vezető gazdatisztje volt. Kenyérkereső tevékenységének nehézségei és eredményei szintén arra késztették, hogy a munkakörének időszerű kérdéseiről is rendszeresen értekezzen a foglalkozásának szakfolyóirataiban. S ugyancsak ezt tette, amikor az ötvenes években átmenetileg halászmesterséget oktatott Kunszentmártonban. Vadászattal kapcsolatos fejtegetéseinek egy része és csaknem valamennyi gazdatiszti írása kifejezetten ingerült vagy türelmetlen. A harmincas évek második felében nyilvánvalóan hatalmas indulatok fortyogtak benne, és a vállaltan személyes érintettségű megszólalásaival a tehetetlenségén próbált enyhíteni. A negyvenes évek elejétől már Budapesten élt, és bár minisztériumi tisztviselő volt, íróként vált közismertté. Ettől kezdve időről időre felkérték, hogy egy-egy frissen megjelent könyvről, illetve neves szerzőkről nyilatkozzon. Fekete István igyekezett megfelelni a szerkesztők elvárásainak, miközben természetesen nem akart sem kritikusnak, sem irodalomtörténésznek látszani. Hozzászólásainak, tanulmányainak és bírálatainak ciklusokba rendezett gyűjteménye Fekete István érdeklődésének, gondolkodásmódjának és műveltségének egyaránt fontos dokumentuma. Jelentős hányaduk most kerül először kötetbe, köztük számos olyan szöveg, amelynek eddig csupán a kézirata volt ismert. Ezek a tűnődések nemcsak érdekes olvasmányok, de tanulságos kiegészítői-magyarázói is a huszadik századi magyar irodalom egyik sajátos életművének.

Fekete István - Járányi György - Használjuk ​ki jobban öntöző berendezéseinket
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Féltékenység
Utószó: A ​Dr. Kovács István című film sikere után 1943-ban került ki Fekete István tolla alól a Féltékenység forgatókönyve. A Zsigray Julianna regényéből készült mű cselekménye több szálon fut: egyrészt egy több szereplős szerelmi (illetve bizonyos szempontból érdek!) konfliktus bontakozik ki a történet folyamán, másrészt egy nagy, társadalmi méretű munka kivitelezése zajlik a műben. Természetesen mindkét cselekményszál számos konfliktus lehetőségét rejti, ezek a konfliktusok rendre meg is jelennek az események haladtával. A kétféle eseménysort (és a sokféle konfliktust) egy személy köti össze: Szenei Imre. a főszereplő. O szembekerül magánéleti válsággal és ezzel összefüggésben egy új kapcsolat kibontakozásával (ráadásul ez a kapcsolat a társadalmi szokásokkal is ellentétes!); ezzel párhuzamosan szembesül a magára vállalt munka: a terméketlen táj termővé változtatásának sok buktatójával. Ebben a „több frontos harcban" Szenci felőrlődik, és végül a körülmények összjátéka folytán, közvetve ugyan, de ebbe a küzdelembe belehal. Ahogy mondani szokás az „erkölcsi győzelem" az övé, de semmilyen téren nem láthatja már eredményét küzdésének, munkájának. Önfeláldozása azonban példa értékű lehetett a korabeli magyarság számára, bár a film mellőzte a propagandisztikus hatást. A regény nyilván nem véletlenül keltette fel Fekete István érdeklődését, az író könnyen tudott azonosulni a vidékre vágyó, a föld és a parasztság értékeit kiaknázni akaró főhős személyével. (Magától Fekete Istvántól, de feleségétől, Edith asszonytól is tudjuk, hogy bár az író életének csaknem felét élte le a fővárosban, soha nem tudta megszokni a nagyvárosi életet, mindig vágyott vissza vidékre, a földekre, rétekre, erdőkbe, a föld emberei közé.) Az elkészült film végül meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült: a kritikusok egy része dicsérte, más része bírálta, amit természetesnek lehet mondani, hisz ha valaki létrehoz valamit, mindmáig biztosan számíthat fanyalgókra, hibákat keresőkre. Talán a legsúlyosabb kritikát (amint később látni fogjuk) maga a film alapjául szolgáló regény szerzője, Zsigray Julianna gyakorolta a filmmel kapcsolatban. De lássuk a korabeli véleményeket! „ A Féltékenység c. filmben (...) elnyelte a szövegkönyv a propagandának minden külső jelét s olyan igazságokat szólaltat meg, amivel közel áll úgy az egyszerű magyar ember szívéhez, mint az előrelátók igyekezetéhez: szebbé, boldogabbá tenni minden ember otthonát és életét. (...) szinte sajnáljuk, hogy a film a propaganda-íztől való félelmében alig mer hozzányúlni ehhez a kérdéshez (...) de lélekben megtaláljuk azt a férfiút, aki élete fő feladatának tartja az Alföld-öntözést és még a családi boldogságát is kész feláldozni azért az eszméért, mely részére elhivatottságot jelent." (Magyar Film, 1943. szept. 29.)

Fekete István - Szerelmem
"Amikor ​a kerítés mellett kibújt a csalán, a rétre sárga csillagokat rakott a gólyahír, és a kislibák először néztek fel a tavaszi égre: kitártam karjaimat, és a szívembe édes mézével, repülő szárnyával, titkos szomorúságával beköltözött a szerelem. Eleinte nem volt neve ennek a szerelemnek. Álmodozó messzeség volt, távoli vágy, ismeretlen reszketés csupán valami után, ami tiszta és szép, elérhetetlen és új, megfoghatatlan és tovatűnő, mint maga a tavasz..." A szerelem megterem erdőn-mezőn, a legszegényebb falusi kalyibában éppúgy, mint a legmódosabb gazda ragyogó portáján. Fekete István érzékeny és értő pillantása jártában-keltében különös emberi sorsokat látott meg; a kötet huszonegy novellájában az örök, nagy érzelem tüzében égő életeket örökített meg.

Fekete István - Töredékek ​Fekete István levélhagyatékából és írásaiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Első ​uhuzásom
A ​természethez gyermekkorától vonzódó Fekete Istvánt különösen érdekelte a madárvilág. Már szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált Kaposváron. Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a hazai madár megfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait a Nimródban, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Ekkoriban különösen a ragadozók érdekelték, mivel azokat, amelyek a rágcsálókat irtották, hasznosnak tekintette, míg a többit közömbösnek vagy kifejezetten károsnak tartotta. Az előbbieket védte, és mindent megtett, hogy a vadőrei se lőjék le őket, míg a károsakat, ha tehette, maga is puskavégre kapta. Saját etológiai tapasztalatai, valamint a felelőtlen puskahasználat, a korlátlan madárbefogás és a mezőgazdasági növényvédelem mérhető károkozásainak hatására azonban már a harmincas években az általános madárvédelem egyik leghangosabb szószólójává vált. Baglyok, ölyvek, gólyák és varjak a legtöbbet emlegetett szereplői Fekete István első madaras írásainak. Az uhuval szívesen vadászott, az ölyvekkel kapcsolatos félreértések különösen bosszantották, a gólyákat és varjakat pedig nemcsak közismert madaraknak, de a magyarság emblematikus állatainak is tekintette. A valamennyiük hathatós védelme mellett érvelő szenvedélyes hangú, ugyanakkor következetesen tárgyilagos publicisztikák meggyőzően szemléltetik azt a tudományos felkészültséget és hiteles szemléletmódot, amelyek Fekete István vaskos állatregényeinek sorozatát világirodalmi rangúvá teszik.

Fekete István - Gregorics Tibor - Nagy Sára - Bevezetés ​a mesterséges intelligenciába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Fekete Istvánné - Napló ​/ Hajnalodik / Keserves évek
A ​kötet Fekete István: Napló - elbeszélés; Hajnalodik - színdarab/dráma, és Fekete Istvánné: Keserves évek című elbeszéléseit tartalmazza.

Fekete István - Derengő ​hajnal
Az ​író regényében a természettel szoros közösségben élő madár s egy rabságba került mátyasmadár sorsát írja meg, a tőle megszokott líraisággal, a természet rejtett titkainak felfedésével. A háttérben egy dunántúli falu élete rejlik, amelyet megzavar, hogy szerelmi és családi drámáit világgá kiáltja az emberi beszédet eltanult madár. A sokáig hozzáférhetetlen regény 1945 óta most jelenik meg először, az író életművének tervezett teljes kiadása első köteteként.

Fekete István - Zsong ​az erdő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Névtelen ​katona
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Örökség
Az ​elmúlt években következetesen törekedtünk arra, hogy egyeztetve az örökösökkel, végre hozzáférhetővé tegyük Fekete István gazdag – szerteágazó és színes – életművét. Ezért folyamatosan sajtó alá rendeztük, amitől az író hagyományos budapesti kiadója mindeddig eltekintett. Előbb a nem ifjúsági regényeket, majd a kisprózákat szerkesztettük tematikus kötetekbe, mindvégig a készülő bibliográfia és a pályaképet feltáró kutatások eredményeire támaszkodva. Ez utóbbiak nyomán mára vált egyértelművé, hogy mi minden maradt ki az életműsorozat eddigi darabjaiból: elgondolkodtató töredékek és elfeledett – rejtőzködő, kéziratos, valamint a figyelmünket elkerülő – befejezett szövegek. Hagyományos elbeszélései, különösen az 1949 előttiek, hatásosan szemléltetik, hogy a kortársai milyennek látták azt a Fekete Istvánt, akit az idő tájt még senkinek sem jutott eszébe ifjúsági írónak tekinteni. Nem egy szövege most lát először nyomdafestéket. Az önéletrajzi írások viszont megannyi példái annak, hogy szerzőnk mindenekelőtt akkor alkotott maradandót, ha első személyben szólalt meg. Ilyenkor elmosódik a határ képzelet és valóság, műfaji értelemben: krónika és novella között. Szülőföldjéről, családjáról és a saját tapasztalatairól beszél, de olyan magától értetődő közvetlenséggel, mintha valamennyiünk közös élményét akarta volna megörökíteni. Végezetül, mintegy bevezetőjeként a majdani ismeretterjesztő publicisztikáknak, a Kittenberger Kálmánt idéző írásokat vettük számba. Emlékidéző írásaival Fekete István az atyai jó barát iránti háláját és múlhatatlan fiúi ragaszkodását kívánta kifejezni és időtlenné tenni. Örökségét részletezte, az olvasók nemzedékei pedig újra és újra rácsodálkozhatnak egy megunhatatlanul változatos életműre.

Fekete István - Útra ​kelünk
Az ​életműsorozat legújabb kötete a Tojáshéjdarabkák és a Sárgaréz patkók címmel megjelentetett összeállítások folytatása. Az előbbi a göllei elbeszélések, míg az utóbbi a kamaszélmények és a rokonságot megörökítő önéletrajzi írások gyűjteménye. Az újabb válogatás az író házasságkötését követő négy évtized vallomásait, emlékezéseit és tűnődéseit teszi hozzáférhetővé a közönség számára. A tematikus egyezések miatt fontos a ciklusokba rendezett szövegek egymásutánisága, ezért e kötetünket is az elejétől érdemes folyamatosan olvasni. A Fekete család ajkai hétköznapjait megelevenítő elbeszélések éppen úgy összeilleszthetők, mint a már Budapesten élő famíliával történtek krónikái. Ezek között – az első autótól a cigarettázáson át az óvóhelyiig – magánügyek és közérdekű beszámolók egyaránt találhatók. Mindemellett a környezetükben élő érdekes alakokat is megörökítette a szemlélődő Fekete István. Gazdatiszti pályakezdésének számadó juhásza, az ajkai gyerekek és az összetartozást megtestesítő játék mackó megannyi bizonyság arra, hogy az irodalom halhatatlanná tesz. A szerzői figyelem révén ezek megőrződnek, ahogyan az író világháború alatti mindennapjait és szemléletmódját is dokumentálja az Esti Újságban közölt tárcáiból időrend szerint összeállított ciklus. Végezetül az egymás mellé sorolt horgászbeszámolók hatásosan szemléltetik, hogy ez az elfoglaltság több mint pusztán halfogás, míg a Szigligetet emlegető írások alapján nem csupán kikapcsolódni járt a Balatonhoz Fekete István. Ezúttal is többnyire a folyóiratközléseket rendeztük ismét sajtó alá, köztük néhány olyan szöveget is, amely most került először kötetbe. S olyan írás is található az újabb önéletrajzi válogatásban, amely itt lát először nyomdafestéket.

Fekete István - Éjféli ​harangszó
A ​kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem. Az elbeszélések mintha egyetlen évet ölelnének fel: télutón játszódik az első novella, az utolsóban pedig kitavaszodik. A karácsonyról több történet is szól, ez az az ünnepi időszak, amelyben a falvak szűkszavú, szemérmes népének is megered a nyelve. A kötet grafikáit, amelyek visszaadják a hol álomszerű, hol szinte szociografikus pontosságú novellák hangulatát, Herbszt László készítette.

Fekete István - Karácsonyi ​látogatók
Olvadásszagú ​tavaszban hazalátogat szülőfalujába a már húsz éve távol élő író, és találkozik öreg dajkájával, Rozi nénivel. Régi húsvétok emléke kavarodik fel a múltból, nagy harangozások története, amikor a padlás résein át ájtatos vénasszonyokat riogatott a rosszcsont kölyök. A kezdő borkóstolók csodálatos élmények részesei a pinceszerben egy bátor és lehetetlen délutánon. Szépséges, ragyogó őszidőkön szárnyakat kap az elmenekült szúrt disznó, s a gazda meg a böllér meglöveti a vadásszal a szomszédék kocáját, a gazdasszony mélységes kétségbeesésére. Hogyan akadt össze nagymama kislánykorában Király Ferkóval, a környék leghíresebb betyárjával? Hogyan szerezte meg előnevét „Könyves” Berta Jancsi? Erről és még sok más érdekes és szívmelengetően szép, megható vagy vidám eseményről szól a híres író új novellagyűjteménye, amelyben csupa kötetben még napvilágot nem látott elbeszélés jelenik meg.

Kollekciók