Ajax-loader

Fekete István könyvei a rukkolán


Fekete István - karácsony éjjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Gyula - Fekete István - Sebeők János - Horváth J. Benő - Tears for the Tisza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Állattörténetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Vuk ​és a számok
Vuk, ​a kisróka segít abban, hogy megismerd a számokat. Közben bejárhatod az erdőt és a simabőrű udvarát is.

Fekete István - Névtelen ​katona
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Vuk ​és a színek
Vuk, ​a kisróka segítségével megismerheted a legfontosabb színeket. Közben bejárhatod az erdőt és a simabőrű udvarát is!

Fekete István - Fekete Istvánné - Napló ​/ Hajnalodik / Keserves évek
A ​kötet Fekete István: Napló - elbeszélés; Hajnalodik - színdarab/dráma, és Fekete Istvánné: Keserves évek című elbeszéléseit tartalmazza.

Fekete István - Töredékek ​Fekete István levélhagyatékából és írásaiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Almárium
,,Elfelejtjük, ​hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre -, elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat." Orvosságos könyv? Valami olyasmi. Rövid szövegekből szőtt, őszinte vallomás. Bármikor fellapozható barát. Olyan könyv, ami Fekete Istvánnak újabb olvasókat toboroz, de a régieknek is örömére szolgál.

Fekete István - Örökség
Az ​elmúlt években következetesen törekedtünk arra, hogy egyeztetve az örökösökkel, végre hozzáférhetővé tegyük Fekete István gazdag – szerteágazó és színes – életművét. Ezért folyamatosan sajtó alá rendeztük, amitől az író hagyományos budapesti kiadója mindeddig eltekintett. Előbb a nem ifjúsági regényeket, majd a kisprózákat szerkesztettük tematikus kötetekbe, mindvégig a készülő bibliográfia és a pályaképet feltáró kutatások eredményeire támaszkodva. Ez utóbbiak nyomán mára vált egyértelművé, hogy mi minden maradt ki az életműsorozat eddigi darabjaiból: elgondolkodtató töredékek és elfeledett – rejtőzködő, kéziratos, valamint a figyelmünket elkerülő – befejezett szövegek. Hagyományos elbeszélései, különösen az 1949 előttiek, hatásosan szemléltetik, hogy a kortársai milyennek látták azt a Fekete Istvánt, akit az idő tájt még senkinek sem jutott eszébe ifjúsági írónak tekinteni. Nem egy szövege most lát először nyomdafestéket. Az önéletrajzi írások viszont megannyi példái annak, hogy szerzőnk mindenekelőtt akkor alkotott maradandót, ha első személyben szólalt meg. Ilyenkor elmosódik a határ képzelet és valóság, műfaji értelemben: krónika és novella között. Szülőföldjéről, családjáról és a saját tapasztalatairól beszél, de olyan magától értetődő közvetlenséggel, mintha valamennyiünk közös élményét akarta volna megörökíteni. Végezetül, mintegy bevezetőjeként a majdani ismeretterjesztő publicisztikáknak, a Kittenberger Kálmánt idéző írásokat vettük számba. Emlékidéző írásaival Fekete István az atyai jó barát iránti háláját és múlhatatlan fiúi ragaszkodását kívánta kifejezni és időtlenné tenni. Örökségét részletezte, az olvasók nemzedékei pedig újra és újra rácsodálkozhatnak egy megunhatatlanul változatos életműre.

Fekete István - Aranypáva
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Ballagó ​idő
"Közel ​jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló." Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.

Fekete István - Zsong ​az erdő
"- ​Egyedül vagyok... kicsi vagyok... éhes vagyok... vakogta halkan, aztán mind hangosabban: - Egyedül vagyok... kicsi vagyok... mit kell tennem? Éhes vagyok! Ekkor egy mély hang kiáltott vissza a dombról, hol sötét volt, és nagy fenyők sóhajtoztak: - Ki fia vagy odalent, kicsi vérem? - Kag fia vagyok... és még kicsi vagyok. Segítsetek Vuknak, a kis rókának." Fekete István nagy sikerű, kisregénnyi terjedelmű elbeszélése, a Vuk mellett a kötet még tizenkilenc hasonlóan megrendítő és izgalmas történetet tartalmaz.

Fekete István - Vadászatok ​erdőn-mezőn
Ezzel ​a könyvvel Fekete István összes vadászati tárgyú elbeszélésének második kötetét nyújtjuk át az olvasónak. Többek között azok az elbeszélések kaptak benne helyet, amelyek témáját a hazai "nagyvadak", a szarvas, az őz, a vaddisznó vadászata szolgáltatta, továbbá az író egyik legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról, a rókáról szóló történetek. A múlt évben megjelent első kötet, Erdei utakon címmel elsősorban azokat az írásokat tartalmazza, amelyek az író ifjúkori emlékeit idézik fel. Ugyancsak ebbe az első kötetbe soroltuk a szelíd iróniával átszőtt Matula-történeteket, a nagyotmondó, kétbalkezes Pacolai eseteit megörökítő elbeszéléseket, az író erdélyi vadászatairól szóló beszámolókat, valamint a régi, bravúros szalonkázásokat, a nagy nyúlvadászatokat, s az oly sok érdekességgel szolgáló uhuzásokat felidéző leírásokat.

Fekete István - Tíz ​szál gyertya
Valóban ​tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti "naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Fekete István - Ködös ​utak
"Az ​én igazi elemem a köd, színes vagy borús párák, az ólmos őszi eső, a hosszú téli alkonyatok és sűrű esték" - vallja magáról az író. Fekete István írásainak egy része a gyermeki élményvilágból, az elsüllyedt falusi életből fakad. Úgy mutatja be szülőföldjét, ahogy gyerekszemmel nézte, egyszrű eseményeiben is örök csodákra ámulva. Novelláinak hősei "kétkezi" emberek, harangozók, csizmadiák, kocsisok, pásztorok, bakterok, zsellérek, elsősorban pedig gyerekek. A másik világ, ahonnan a legszívesebben merít: a természet. Az író megbonthatatlan harmóniában élt vele, megfigyelte, ellesse titkait. Írásainak természetfestő erejét, hitelességét természetismeretének tulajdonította: "hogy az erdőt megszeressük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait és a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának ősi törvényét". A természet azonban nemcsak növény- és állatvilág, hozzá tartozik az idő örök mozgása, évszakok változása, nappalok-esték fordulása, csillagok, felhők járása, szél játéka. A kisebb-nagyobb történetekben mindenütt fölleljük Fekete István tehetségének sajátos jegyeit: a megformálás nemes vonalú egyszerűségét, az érzelmek és gondolatok humanizmusát, a tragikus helyzeteket is elviselhetővé, emberivé oldó humort, a világ csúfságait elfedő, mindent a szépség ragyogásba vonó költészetét, a játékosan könnyed, szárnyalóan kristálytiszta nyelvet.

Fekete István - Vasárnap ​délután
Jelen ​kötet az 1991-ben a kiadónál megjelent "Vasárnap délután" változatlan, újraszedett kiadása.

Fekete István - Gyeplő ​nélkül
A ​közelmúlt emlékei és a megírás idejének élményei egyaránt rányomták bélyegüket Fekete István 1946-ban keletkezett regényének hangulatára. A témaválasztást a csaknem tizenöt esztendős gazdatiszti múlt inspirálta, melynek keserű tapasztalatait a mezőgazdaságban 1945 óta történtek folyamatosan eszébe juttatták a Földmívelésügyi Minisztérium tisztviselőjének. Ráadásul az író a regény tervezése idején vakult meg egyik szemére, és ez a tragédia alapjaiban befolyásolta szemléletmódját. Ekkoriban írta egyik levelében, hogy „az ostrom és a következmények az én idegeimet is alaposan megreszelték, és derengést még az elveszett szememmel se látok, pedig azzal sok mindent meglátok, amit eddig nem láttam”. A _Gyeplő nélkül_ ispánnak nevezett főszereplője is hasonlóképpen tanácstalan. Egy dunántúli nagy uradalom intézőjeként keserűen tapasztalja, hogy nem „csupán” a természet pusztító erőivel és a gazdasági élet kiszámíthatatlan tényezőivel kell megküzdenie, hanem az emberek korlátoltságával is. Köztes helyzetben tevékenykedik: munkaadói és beosztottjai egyaránt gyanakvással figyelik, gyakorta megkérdőjelezve szakértelmét és becsületességét. Ebben a jelképes esztendőben játszódó történetben az ispán szereti a földet és a munkáját, így – akárcsak a gazdatiszt Fekete István – nehezen fogadja el a felismerést: mennie kell. Az életrajzi olvasattal ezért éppen úgy célszerű számolni, mint azzal, hogy a szerzői szándék szerint emlékeztető és intés kívánt lenni a múltból látszólag semmit sem tanuló jelen számára. S ez utóbbiak különösen figyelemreméltóvá teszik a regényt, mivel a felvetett problémák – mai színezettel – változatlanul időszerűek. A _Gyeplő nélkül_t is a manapság már nehezen beszerezhető első kiadás alapján rendeztük sajtó alá.

Fekete István - Vadászelbeszélések
Fekete ​István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kitten­ber­ger Kálmán biz­tatá­sára a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellá­kat, és hama­rosan az újság legeredetibb szerzőjé­nek számí­tott: a hangulat­festés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatok­ról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül ki­válogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadászelbeszélései közé is tartoznak.

Fekete István - Őszi ​vásár
Az ​Őszi vásár, az író, Fekete István által összeállított novelláskötet. A könyv Gölle című nagyobbik fele a gyermekkort idézi, egy apró konfliktusaival együtt is boldog gyermekvilágot, a történetek első személyben mesélő gyermekhőse tökéletes zavartalanságban él együtt a természettel. Az Erdő-mező című második rész novelláiban a természet elevenedik meg, a fák, füvek és állatok világa.

Fekete István - Éjféli ​harangszó
A ​kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem. Az elbeszélések mintha egyetlen évet ölelnének fel: télutón játszódik az első novella, az utolsóban pedig kitavaszodik. A karácsonyról több történet is szól, ez az az ünnepi időszak, amelyben a falvak szűkszavú, szemérmes népének is megered a nyelve. A kötet grafikáit, amelyek visszaadják a hol álomszerű, hol szinte szociografikus pontosságú novellák hangulatát, Herbszt László készítette.

Fekete István - Kele ​(német)
Kele, ​ein alter erfahrener Storch, den ein Bengel mit der Flinte anschweißt, kann im Herbst den großen Flug nicht mitmachen. Er muß in seiner Sommerheimat überwintern, ist auf die Fürsorge der Menschen angewiesen, findet auf dem Gehöft einen warmen Stall und Nahrung, aber auch Gesellschaft, er wird in die Gemeinschaft der Tiere aufgenommen, Hund, Katze, Pferd, Esel und Kuh freunden sich mit Kele an. Dank der besonderen Kunst des Autors lernen wir die Tiere als Persönlichkeiten mit ausgeprägtem Charakter kennen; die Tiere denken, unterhalten sich miteinander, haben ihre Sprache, ihren Namen, ihre Interessen, und der Leser fühlt sich den Tieren nicht weniger nahe als den menschlichen Bewohnern des Hofs. Wer sich in Feketes Tiergeschichten vertieft, bekommt andere Vorstellungen von der Natur, Tieren und Pflanzen und wird - ein besserer Mensch. Als das Jahr um ist, findet Kele zu seinen Brüdern zurück, und als es Herbst wird, folgt er wie die anderen dem Ruf des Südens.

Fekete István - Járányi György - Használjuk ​ki jobban öntöző berendezéseinket
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Pepi-kert
A ​Szarvasi Arborétum története és leírása

Fekete István - Vuk ​(angol)
Meet ​Vuk, the little fox cub whose family has been killed by the "Smooth skins". He is not alone, though, his uncle Karack takes good care of him, takes him to his own home and teaches him to hunt. By the end of winter after surviving a dangerous fox-hunt Vuk himself is an experienced hunter, not only can he protect himself but frees his sister from the Smooth skins’ captivity. When Chelle, his future mate comes along, Vuk is a grown up fox, one of the bravest in the woods. István Fekete’s classic novel is famous for its unforgettable adventures, memorable characters and beautiful landscapes. A set reading for each Hungarian student and adult now in English.

Fekete István - Kísértés
Második ​regényét, a Zselléreket kedvezően fogadó kritikusok és lapjaik szükségszerűen kijelölték azt a szépirodalmi irányt, amely felé a budapesti kulturális életben tájékozatlan, de érvényesülni vágyó vidéki Fekete István figyelme fordulhatott. ... A napilapok tárcarovataiban és a szépirodalmi folyóiratok hasábjain másfél évtizeden át folyamatosan alkalma nyílott arra, hogy hagyományos elbeszélésekkel is bizonyítsa tehetségét. Ezekben a gyakran példázatos történetekben narrátortól függetlenített figurákat teremtett, akik általában a polgári középosztály feltételezett érdeklődése-elvárása szerinti helyzetekben találják magukat. Kísértés című kötetünkbe a megjelenésük alapján – vagyis a keletkezésük kronológiájával azonos sorrendbe – szerkesztettük az életmű 1950 előtt publikált harmadik személyű, tehát bizonyosan elbeszélésként értelmezhető kisprózáit. Némelyikük most lapozható fel először könyvben, de még ennél is fontosabb, hogy ezek az elbeszélések így együtt még sohasem jelentek meg. Egybeolvasásuk hatásosan érzékelteti, hogy kortársai miféle szerzőnek (is) láthatták azt a Fekete Istvánt, akit akkoriban még senkinek sem jutott eszébe ifjúsági írónak nevezni.

Fekete István - Csí ​és más elbeszélések
Messze, ​Egyiptom földjén, a Nílus hullámai ringatta nádasok fölött megsebesült egy fecskeasszonyka. Nem követheti férjét Magyarországig, kitelel valamelyik nagyvárosban a folyó mentén, ott új férjre tesz szert, s azzal alapít családot. Hú , a bagoly, a kártevő pockok veszedelme, kerek bölcs szemével emberi sorsokat követ a faluban, akárcsak Kele, a párjavesztett gólya, amely régi otthonán, a falusi kéményen új életbe kezd egy másik özvegyen maradt madárral. Miután megszületett a falubeli parasztcsalád kisgyereke, Keléék is kiköltik, fölnevelik fiókáikat, majd megint vándorútra kelnek. A frontról hadirokkantként hazatérő katona nem akar lemondani az életről, szerencséje is van, jó kutya szegődik hozzá, talál egy sebesült, elbitangolt lovat is. A földosztáskor kitűnő földet juttat magának, és noha egyedül maradt, mert édesanyjának csak a sírját látja viszont, keményen dolgozik, nagyszerű kertészetet teremt, teljes értékű emberként indul az életbe.

Fekete István - Matula ​és egyebek
A ​kötet huszonkét olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Az elbeszélések összeolvashatósága hatásosan szemlélteti Fekete István figurateremtését, s azt is bemutatja, hogy miként formálódott ez a sajátos írói szövegvilág egészen a Tüskevárig és a Téli berekig.

Fekete István - Tűnődések
A ​harmincas évek közepétől Kittenberger Kálmán és barátai elismeréssel fogadták Fekete István írásait, és ez megerősítette önbizalmát. Ennek félreérthetetlen jele, hogy nemcsak elbeszéléseket kezdett publikálni a vadászújságban, hanem arról is egyre-másra kifejtette véleményét, ami a vadászat kapcsán valamennyiüket - így a Nimród olvasóit is - érdekelte. Élete utolsó évtizedében aztán megint kedvet érzett ahhoz, hogy erről az őt minden bizonnyal leginkább foglalkoztató témáról nyilvánosan is megszólaljon. Az íróként pályakezdő Fekete István egy jelentős ajkai uradalom vezető gazdatisztje volt. Kenyérkereső tevékenységének nehézségei és eredményei szintén arra késztették, hogy a munkakörének időszerű kérdéseiről is rendszeresen értekezzen a foglalkozásának szakfolyóirataiban. S ugyancsak ezt tette, amikor az ötvenes években átmenetileg halászmesterséget oktatott Kunszentmártonban. Vadászattal kapcsolatos fejtegetéseinek egy része és csaknem valamennyi gazdatiszti írása kifejezetten ingerült vagy türelmetlen. A harmincas évek második felében nyilvánvalóan hatalmas indulatok fortyogtak benne, és a vállaltan személyes érintettségű megszólalásaival a tehetetlenségén próbált enyhíteni. A negyvenes évek elejétől már Budapesten élt, és bár minisztériumi tisztviselő volt, íróként vált közismertté. Ettől kezdve időről időre felkérték, hogy egy-egy frissen megjelent könyvről, illetve neves szerzőkről nyilatkozzon. Fekete István igyekezett megfelelni a szerkesztők elvárásainak, miközben természetesen nem akart sem kritikusnak, sem irodalomtörténésznek látszani. Hozzászólásainak, tanulmányainak és bírálatainak ciklusokba rendezett gyűjteménye Fekete István érdeklődésének, gondolkodásmódjának és műveltségének egyaránt fontos dokumentuma. Jelentős hányaduk most kerül először kötetbe, köztük számos olyan szöveg, amelynek eddig csupán a kézirata volt ismert. Ezek a tűnődések nemcsak érdekes olvasmányok, de tanulságos kiegészítői-magyarázói is a huszadik századi magyar irodalom egyik sajátos életművének.

Fekete István - 21 ​nap
Az ​öreg pajta kívülről még a búcsúzó nap vörös lángo­lásában sem volt szép. De belül! Belül bizony álmodóan szép és csendes volt minden. Ezt persze nem lehetett látni, mert belül homály volt ál­landóan; de tudta ezt mindenki. Tudták a verebek, akiknek fészke úgy buggyant ki a szalufa mellől, mint a koldustarisznya; tudták a darazsak, akik­nek nagy fészke a falhoz volt ragasztva, mint sziklához a rablólovagok vára; tudták az öngyilkos legyek és szúnyo­gok, hogy itt száz pókháló van kifeszítve, de azért úgy jaj­gattak, ha megjelent a szőrös hóhér, mintha nem tudták volna; tudták az egerek, tehát tudta a macska is, és tudta a kutya is, aki nyári délutánokon néha itt aludta ki a szol­gálat fáradalmait; tudták az átmeneti vendégek: egy-egy menyét, görény, patkány, de ezek hamarosan távoztak, mert az öreg pajtában sok minden volt ugyan, de enniva­ló alig akadt De elsősorban tudta ezt az öreg kocsi, amely rúd nélkül és három keréken is első volt a csend és öregség ezen békés társadalmában; és végül — úgy látszik — tudta Kata is, a vén tyúk, aki egyik kora tavaszi délutánon betotyogott a pajta I homályába, vaksin körülnézett, megállt a kocsi mellett és * vakaródzott, mintha odakint nem vakaródzhatott volna. Aztán kinyújtotta nyakát, méregette a távolságot, és nehéz­kesen felhuppant a kocsi saroglyájára..

Fekete István - Kittenberger ​Kálmán élete
"Az ​én célom a Kilima-Ndzsáró környékét és a magas régiókat még egyszer átkutatni, hogy azután Nyugat felé menjek" - idézi Fekete István minden idők legnagyobb Afrika-vadászát, Kittenberger Kálmánt. A regényes életrajz majd harminc év kalandjait beszéli el a vadász naplójegyzetei, valamint személyes visszaemlékezései alapján, ilyenformán: "A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni".

Fekete István - Egy ​szem kukorica
Az _Egy ​szem kukorica_ című elbeszélésgyűjtemény először 1944 húsvétján került a könyvesboltok kirakatába. A megjelentetést vállaló Új Idők Irodalmi Intézet azzal a leplezetlen szándékkal adta ki egyik legnépszerűbb szerzőjének újabb válogatását, hogy feledhetővé tegye a Fekete István számára kényelmetlennek érzett vadászirodalom-skatulyát. A harmincnégy elbeszélés közül csak néhánynak témája a vadászat, de ezekben sem dörren a fegyver. Ebből következően nem a _Nimród_ közleményeiből szemezgetett a szerző, hanem mindannak javát sorolta egymás mellé, ami 1936 és 1943 között az _Új Idők_ben, az _Esti Újság _tárcarovatában, valamint néhány más folyóirat és napilap hasábjain napvilágot látott. Az elbeszélésmódok változatossága, a szerteágazó figyelem és az erőteljes nyelvezet gazdagsága érett, sokoldalú írónak mutatja Fekete Istvánt. A nyilvánvaló szerzői-kiadói szándékból következően vitathatatlan az _Egy szem kukorica_ eklektikussága, amit azonban sajátos harmóniává old az emlékezés és a közösségvállalás. Bármiről legyen szó – a természetről, a szülőföldről, a családról vagy a barátságról –, az aprólékosan részletező ábrázolást hatékonyan időtleníti a tűnődő hangulat és az érzelmesség vállalása. Mindezek alapján a kortárs kritikusok költészetet emlegetve méltatták az _Egy szem kukoricá_t, de talán pontosabb lenne ahhoz a _tündéri realizmus_hoz sorolni, amelyet éppen ez idő tájt emlegetett elismerően az író. Ez a modernizált népiesség számos világirodalmi forrásból táplálkozó, bukolikus hangulatú, stilizált és folklorizált Fekete István-i változata, amely nemcsak olyannak láttatja a világot, amilyen, hanem amilyennek lennie kellene. Hatvanöt esztendő telt el az _Egy szem kukorica_ első megjelenése óta, és az elbeszélései ismerősnek tűnhetnek az elmúlt évtizedek különböző válogatásaiból. Így, együtt azonban azt szemléltetik hatásosan, hogy a pályája elején - amikor még senki sem gondolta ifjúsági írónak - milyennek akarta mutatni önmagát Fekete István. Ráadásul nemcsak gépelési figyelmetlenségek és a stilisztikai javítások mutatnak eltérést az első közlésekhez képest, hanem esetenként mondatnyi törlések és betoldások, valamint néveltérések is. Mindezek egyértelmű jelzései annak, hogy az _Egy szem kukorica_ szerkesztésekor a szerző fontosnak érezte a saját kezű változtatást.

Kollekciók