Ajax-loader

Fekete István könyvei a rukkolán


Fekete István - Ballagó ​idő
"Közel ​jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló." Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.

Fekete István - A ​koppányi aga testamentuma
Oglu ​aga, a koppányi vár ura párviadalban megöli Babocsai Gáspárt. László, a megölt magyar vitéz fia viadalra hívja ki Oglut. A halálra sebzett török tiszt utolsó perceiben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy leányát, Zsuzsát, akit magyar felesége szült, vegye gondozásba. Így kezdődik a romantikus elemekkel átszőtt történet, amely hitelesen mutatja be a fiatal olvasóknak a dunántúli végvári harcok hétköznapjait.

Fekete István - Téli ​berek
Fekete ​István Tüskevárának olvasói bizonyára emlékeznek még Tutajos és Bütyök - becsületes nevükön Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla hetedik osztályos tanulók - vakációjának történetére. István bácsi, az állami gazdaság agronómusa szeretné szívóssá edzeni elkényeztetett unokaöccsét, ezért Matula Gergelyt bízza meg a fiúk nevelésével. A berekbeli élet lefarag minden nagyzolást és nyegleséget a két pesti kamaszról, és Tutajos, elbúcsúzva a nyártól, Matula véleménye szerint is "felsőbb osztályba léphet". Ez a felsőbb osztály a "téli berek", amely teljes szépségében tárul fel Matula két védence előtt. A szabadjára engedett fiúk önként vállalt fegyelemmel kerülik ki a vadász-halász élet buktatóit, s mire véget ér a vakáció, Matula két egész ember, két komoly fiatal férfi kezét szorítja meg búcsúzóul.

Fekete István - karácsony éjjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Gyula - Fekete István - Sebeők János - Horváth J. Benő - Tears for the Tisza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Pepi-kert
A ​Szarvasi Arborétum története és leírása

Fekete István - Hajnal ​Badányban
Mélyen ​az erdőben húzódik meg a badányi vízimalom, amelyben két gyermek él a múlt század közepén, Panni, a molnár kislánya és Matyi, a szolgálatba szegődött árva molnárinas. Ahogy nőnek, szenvedélyes szerelem támad a két fiatal között, amely keresztezi a család házassági terveit. Hogyan küzdenek meg a fiatalok a boldogságukért: a gyilkosság gyanújával börtönbe csukott fiú, s az új erdészsegéddel tervezett házasság ellen tiltakozó lány. A természet fenséges panorámája környezi a fiatalok romantikus szerelmét, amelyet a tőle megszokott finom lírával rajzol meg az író.

Fekete István - Régi ​karácsony
Részlet ​Sinkó Ferenc utószavából: "Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött."

Fekete István - Zsong ​az erdő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Állattörténetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Tűz ​mellett
1948/49 ​fordulóján Fekete István élete is gyökeresen megváltozott. Erdőgazdasági, illetve oktatófilmes állását elvesztette, apácalánya elhagyta az országot, az addigi irodalmi kapcsolatai pedig csaknem teljesen felszámolódtak. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle. Az Új Ember és a Vigilia közönsége viszont szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték. A korábbi Kísértést folytató "Tűz mellett" című válogatást ezekből állítottuk össze, kiegészítve néhány, kötetbe még sohasem került, illetve kéziratban maradt szöveggel. A keletkezésük időrendjét ezúttal is szem előtt tartottuk, miként azt is, hogy ezek az elbeszélések így együtt még ugyancsak sohasem kerültek gyűjteménybe.

Fekete István - Lutra
Lutra, ​a pompás vidralegény, elhagyja vízalatti otthonát, kalandos vándorútra indul s bekerül az emberi környezetbe. A magányos vidra találkozása a civilizált világgal, Fekete István egyik legnagyobb írói remeklése. Megismerjük a kötetből Lutra eredeti környezetét is, a folyók, tavak, nádasok állatvilágát. Az író népszerű állatregénye hosszabb idő után kerül ismét az olvasók kezébe.

Fekete István - Az ​erdő ébredése
Fekete ​István színes és változatos életművének másokéval össze nem téveszthető, jellegzetes elbeszélései azok, amelyekben a növények és a tárgyak, valamint a természet jelenségei beszélnek. Az író nemcsak az állatvilágot képes szóra bírni, hanem mindazt, ami a lehető legtágabb értelemben a környezetet jelenti. Hatásosan érzékeltetve ezzel, hogy semmi nem áll önmagában, azaz minden, ami van, a létezés összefüggésrendszerének része. Tündéri, és nem mágikus a világképe, hiszen varázslat helyett éppen hogy a valóság teljességének bemutatására törekedett „az anyag és a lélek szép harmóniájá”-ban. Nála nem kizökken az Idő, hanem azokat a pillanatokat jeleníti meg, amelyeket az eltompult érzékszervű városi ember nem láthat. A Fekete István által "élő víziók"-nak nevezett látomások éppen ezért, és nem a boszorkányosságuk miatt csodálatosak. Mintha tisztulna a szem és élesedne a hallás, melyek hatására a létezés addig észre sem vett jelzései immáron értelmezhető és emberi nyelvre fordítható üzenetekké válnának. Az évszakok a kalendáriumok illusztrációiként tűnnek fel a hónapsoroló elbeszélésekben. Az író – a régi nyomatkészítőkhöz hasonlóan – a közérthetőség miatt szükségszerűen antropomorfizál, amikor a természet folyton változó díszletei között a hónapokat olyan nők és férfiak képében lépteti színre, akiknek jelmeze, viselkedése és beszéde egyaránt a lényegüket jeleníti meg. A találkozások színhelye az erdő, mely látványosan érzékelteti a természet változását. Ezekben a helyenként kifejezetten áhítatos lírai elbeszélésekben szinte organikus templomot alkotnak a fák, ahol a megkonduló harangvirágok „mintha az egész világot hívták volna az erdei Csend és Béke ünnepére”. Sorozatunk legújabb kötete a Fekete István tündéri realizmusát szemléltető lírai elbeszélések gyűjteménye.

Fekete István - Szerelmem
"Amikor ​a kerítés mellett kibújt a csalán, a rétre sárga csillagokat rakott a gólyahír, és a kislibák először néztek fel a tavaszi égre: kitártam karjaimat, és a szívembe édes mézével, repülő szárnyával, titkos szomorúságával beköltözött a szerelem. Eleinte nem volt neve ennek a szerelemnek. Álmodozó messzeség volt, távoli vágy, ismeretlen reszketés csupán valami után, ami tiszta és szép, elérhetetlen és új, megfoghatatlan és tovatűnő, mint maga a tavasz..." A szerelem megterem erdőn-mezőn, a legszegényebb falusi kalyibában éppúgy, mint a legmódosabb gazda ragyogó portáján. Fekete István érzékeny és értő pillantása jártában-keltében különös emberi sorsokat látott meg; a kötet huszonegy novellájában az örök, nagy érzelem tüzében égő életeket örökített meg.

Fekete István - Éjfél ​után
Fekete ​István műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, később pedig számos szöveg került pontatlanul, sőt csonkán az olvasók kezébe. Újabb kiadványunk részben e hézagpótló munkának, részben az életmű gazdagságát bemutató tevékenységnek folytatása. A kötet kisregényeket és filmnovellákat tartalmaz.

Fekete István - Karácsonyi ​látogatók
Olvadásszagú ​tavaszban hazalátogat szülőfalujába a már húsz éve távol élő író, és találkozik öreg dajkájával, Rozi nénivel. Régi húsvétok emléke kavarodik fel a múltból, nagy harangozások története, amikor a padlás résein át ájtatos vénasszonyokat riogatott a rosszcsont kölyök. A kezdő borkóstolók csodálatos élmények részesei a pinceszerben egy bátor és lehetetlen délutánon. Szépséges, ragyogó őszidőkön szárnyakat kap az elmenekült szúrt disznó, s a gazda meg a böllér meglöveti a vadásszal a szomszédék kocáját, a gazdasszony mélységes kétségbeesésére. Hogyan akadt össze nagymama kislánykorában Király Ferkóval, a környék leghíresebb betyárjával? Hogyan szerezte meg előnevét „Könyves” Berta Jancsi? Erről és még sok más érdekes és szívmelengetően szép, megható vagy vidám eseményről szól a híres író új novellagyűjteménye, amelyben csupa kötetben még napvilágot nem látott elbeszélés jelenik meg.

Fekete István - Ci-Nyi
Három ​állatregényt tartalmaz a kötet és két kisebb lírai írást. A címadó Ci-Nyi az író egyik legjobb műve, egy részegeskedő özvegy egér története, aki egy öreg pincében lakik és egyszer véletlenül belekóstol a kiloccsant borba. Ettől fogva barátja lesz a pince három vendégének. A kis egér a maga módján osztozik az emberek gondjában-bajában. Hú, egy bagolypár élete az éjszaka rejtelmes világába, vércsék, poszáták, sarlós fecskék és nagyobb ragadozók, hol lenézett, hol félelmetes társaságában. 21 nap - Kata, az öreg tyúk küzdelme, hogy a pajtában életre hozza csibéit, miközben a pajta öreg tárgyai szeretettel veszik körül, ő meg a görénytől rettegve melengeti kicsinyeit, s közben Gyuriról, a kackiás kakasról álmodik, a tyúkhárem díszéről, akit szintén egy görény fosztott meg kellemes hivatalától. Az író régóta nélkülözött regényei az állatvilág számunkra érthetetlen nyelvén szólnak hozzánk az írón keresztül, feltárva ösztöneiket, "gondolataikat".

Fekete István - Csend ​/ 21 nap
Fekete ​István két kisregényét egy kötetben kapja kézhez az olvasó. Az első, a Csend, az író gyermekkorába, egy mélyen emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és érzékletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az álmodozó lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtett történetét - ez a Csend mélyebb mondanivalója. A 21 nap színes elbeszélések füzére, érzékeny kézzel festett természeti jelentek egymásutánja.

Fekete István - Első ​uhuzásom
A ​természethez gyermekkorától vonzódó Fekete Istvánt különösen érdekelte a madárvilág. Már szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált Kaposváron. Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a hazai madár megfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait a Nimródban, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Ekkoriban különösen a ragadozók érdekelték, mivel azokat, amelyek a rágcsálókat irtották, hasznosnak tekintette, míg a többit közömbösnek vagy kifejezetten károsnak tartotta. Az előbbieket védte, és mindent megtett, hogy a vadőrei se lőjék le őket, míg a károsakat, ha tehette, maga is puskavégre kapta. Saját etológiai tapasztalatai, valamint a felelőtlen puskahasználat, a korlátlan madárbefogás és a mezőgazdasági növényvédelem mérhető károkozásainak hatására azonban már a harmincas években az általános madárvédelem egyik leghangosabb szószólójává vált. Baglyok, ölyvek, gólyák és varjak a legtöbbet emlegetett szereplői Fekete István első madaras írásainak. Az uhuval szívesen vadászott, az ölyvekkel kapcsolatos félreértések különösen bosszantották, a gólyákat és varjakat pedig nemcsak közismert madaraknak, de a magyarság emblematikus állatainak is tekintette. A valamennyiük hathatós védelme mellett érvelő szenvedélyes hangú, ugyanakkor következetesen tárgyilagos publicisztikák meggyőzően szemléltetik azt a tudományos felkészültséget és hiteles szemléletmódot, amelyek Fekete István vaskos állatregényeinek sorozatát világirodalmi rangúvá teszik.

Fekete István - Őszi ​vásár
Az ​Őszi vásár, az író, Fekete István által összeállított novelláskötet. A könyv Gölle című nagyobbik fele a gyermekkort idézi, egy apró konfliktusaival együtt is boldog gyermekvilágot, a történetek első személyben mesélő gyermekhőse tökéletes zavartalanságban él együtt a természettel. Az Erdő-mező című második rész novelláiban a természet elevenedik meg, a fák, füvek és állatok világa.

Fekete István - Vadászatok ​erdőn-mezőn
Ezzel ​a könyvvel Fekete István összes vadászati tárgyú elbeszélésének második kötetét nyújtjuk át az olvasónak. Többek között azok az elbeszélések kaptak benne helyet, amelyek témáját a hazai "nagyvadak", a szarvas, az őz, a vaddisznó vadászata szolgáltatta, továbbá az író egyik legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról, a rókáról szóló történetek. A múlt évben megjelent első kötet, Erdei utakon címmel elsősorban azokat az írásokat tartalmazza, amelyek az író ifjúkori emlékeit idézik fel. Ugyancsak ebbe az első kötetbe soroltuk a szelíd iróniával átszőtt Matula-történeteket, a nagyotmondó, kétbalkezes Pacolai eseteit megörökítő elbeszéléseket, az író erdélyi vadászatairól szóló beszámolókat, valamint a régi, bravúros szalonkázásokat, a nagy nyúlvadászatokat, s az oly sok érdekességgel szolgáló uhuzásokat felidéző leírásokat.

Fekete István - Almárium
,,Elfelejtjük, ​hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre -, elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat." Orvosságos könyv? Valami olyasmi. Rövid szövegekből szőtt, őszinte vallomás. Bármikor fellapozható barát. Olyan könyv, ami Fekete Istvánnak újabb olvasókat toboroz, de a régieknek is örömére szolgál.

Fekete István - Járányi György - Használjuk ​ki jobban öntöző berendezéseinket
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Tűnődések
A ​harmincas évek közepétől Kittenberger Kálmán és barátai elismeréssel fogadták Fekete István írásait, és ez megerősítette önbizalmát. Ennek félreérthetetlen jele, hogy nemcsak elbeszéléseket kezdett publikálni a vadászújságban, hanem arról is egyre-másra kifejtette véleményét, ami a vadászat kapcsán valamennyiüket - így a Nimród olvasóit is - érdekelte. Élete utolsó évtizedében aztán megint kedvet érzett ahhoz, hogy erről az őt minden bizonnyal leginkább foglalkoztató témáról nyilvánosan is megszólaljon. Az íróként pályakezdő Fekete István egy jelentős ajkai uradalom vezető gazdatisztje volt. Kenyérkereső tevékenységének nehézségei és eredményei szintén arra késztették, hogy a munkakörének időszerű kérdéseiről is rendszeresen értekezzen a foglalkozásának szakfolyóirataiban. S ugyancsak ezt tette, amikor az ötvenes években átmenetileg halászmesterséget oktatott Kunszentmártonban. Vadászattal kapcsolatos fejtegetéseinek egy része és csaknem valamennyi gazdatiszti írása kifejezetten ingerült vagy türelmetlen. A harmincas évek második felében nyilvánvalóan hatalmas indulatok fortyogtak benne, és a vállaltan személyes érintettségű megszólalásaival a tehetetlenségén próbált enyhíteni. A negyvenes évek elejétől már Budapesten élt, és bár minisztériumi tisztviselő volt, íróként vált közismertté. Ettől kezdve időről időre felkérték, hogy egy-egy frissen megjelent könyvről, illetve neves szerzőkről nyilatkozzon. Fekete István igyekezett megfelelni a szerkesztők elvárásainak, miközben természetesen nem akart sem kritikusnak, sem irodalomtörténésznek látszani. Hozzászólásainak, tanulmányainak és bírálatainak ciklusokba rendezett gyűjteménye Fekete István érdeklődésének, gondolkodásmódjának és műveltségének egyaránt fontos dokumentuma. Jelentős hányaduk most kerül először kötetbe, köztük számos olyan szöveg, amelynek eddig csupán a kézirata volt ismert. Ezek a tűnődések nemcsak érdekes olvasmányok, de tanulságos kiegészítői-magyarázói is a huszadik századi magyar irodalom egyik sajátos életművének.

Fekete István - Tarka ​rét
A ​kötet alaptémája változatlanul Fekete István életének fő témája: a természet, az erdő, a mező, az állatok, amelyeket még a vadásztörténetekben is elsősorban a szemlélődő ember mutat be. A természeti képek mellett gyermekkori visszaemlékezések is szerepelnek a válogatásban. Külön érdekessége a kötetnek hogy mindegyik ciklus természetleíró verset is közöl.

Fekete István - Barangolások
Sok-sok ​év vadászcserkészéseinek és halászkalandjainak gazdag élményvilágából merítette elbeszéléskötetét Fekete István. "Barangolások közel negyven év alatt - vallja ő maga előszavában -, éjjel és nappal, esőben-fagyban, napsütésben és borulásban, hajnalok hajnalán, éjjelek éjjelén, nehéz zsákmánnyal és üres tarisznyával, vidám gondolatok és elment, drága Emberek emlékárnyai között... Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton, kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban... Barangolások az Idő és az Emberek erdejében, amely lassan emlékké válik, mint az elszállt füst és az ódon kalendáriumok, amelyekben már megfakult a betű..." - A természet és a múlt áhítatos szeretetével írt, finom lírájú könyv hangulatát ízlésesen elevenítik meg Csergezán Pál mélyen átélt illusztrációi.

Fekete István - Emberpor
Kevés ​olyan magyar író van, aki műveivel nemzedéki határokat átlépve otthonra talált mind a gyermekek, mind a felnőttek könyvespolcán és lelkében. Fekete István közéjük tartozik. Az olvasók töretlen érdeklődését jelzi, hogy művei manapság is az eladási listák élén állnak. A jelek szerint írói hagyatéka még nem zárult le; sorra kerülnek elő olyan írásai, melyek egyáltalán nem, vagy csak újságokban, folyóiratokban jelentek meg. Az Emberpor is ilyen válogatás: a kötetben szereplő elbeszélések többsége most jut el először (1944) a szélesebb olvasóközönséghez. A természet csodái elevenednek meg bennük, gyermekkorunk romlatlan világa, amikor az íróval együtt még mi is válaszoltunk az állatok szavára, értettük a pásztorfurulya hangját, s elbűvölve hallgattuk az öreg diófa suttogó meséit.

Fekete István - Gregorics Tibor - Nagy Sára - Bevezetés ​a mesterséges intelligenciába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Hú
A ​folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Fekete István - Emberek ​között
Fekete ​István 1943-44 fordulóján egyre elkeseredettebben figyelte a közösségek szétesését, éppen akkor, amikor pedig mindennél nagyobb szükség lett volna az összefogásra. Már a _Zsellérek_ben, a _Hajnalodik_ban és a _Doktor Kovács István_ban is erről beszélt. Regényének, drámájának és játékfilmjének zajos közönségsikere azt sejtette vele, hogy a világháborús viszonyok között fokozott az igény a példaértékű történetek iránt. Nem andalítani akart, és főként nem megnyugvást kelteni ezek szerencsés befejezéseivel, hanem hatásosan érzékeltetni, hogy _így is lehetne_. Felelősen gondolkodó emberként meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a magyar társadalom meghatározó eleme, és sorsuk alakulásával minden politikai erőnek számolnia kell. Ő azonban nem feltárni kívánta a vidéken élők életét, hanem _bemutatni_ azokat a típusokat, akiket személyesen is megismert. Retek Jánosnak hívják az először 1944 karácsonyán megjelent _Emberek között_ főszereplőjét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetők nyomon az általuk felnevelt szajkó életének első esztendejében. A madarat tavasszal pelyhes fiókaként szedi ki fészkéből a vadőr unokája, a következő évben pedig mint kifejlett, ivarérett állatot engedik szabadon ugyanabban az erdőben. A párra találó és immáron saját utódokat nevelő szajkó - más néven: mátyásmadár - időnként "emberi nyelven kiáltott valamit az erdőnek". Az "erdei népek" ilyenkor megrettentek, és azt "suttogták a fiaknak", hogy "ez az a mátyás, aki sokkal többet tud, mint mi, mert bodzaéréstől somvirágzásig élt az emberek között". Fekete István regényét az első kiadás alapján, és természetesen az eredeti címével rendeztük sajtó alá.

Fekete István - Három ​karácsony
Alcím: ​Színmű három felvonásban

Fekete István - Csend
Fekete ​István új regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről - ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség - a játék világa után a valódi világ - felfedezésének nyara.

Kollekciók