Ajax-loader

Fekete István könyvei a rukkolán


Fekete István - karácsony éjjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász Gyula - Fekete István - Sebeők János - Horváth J. Benő - Tears for the Tisza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Tojáshéjdarabkák
Fekete ​István csupán kisgyermekkorát töltötte szülőfalujában, de ennyi is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy e somogyi települést a magyar irodalom térképén örökre megjelölje. A göllei elbeszélések zöme eredendően tárca, melynek kötött terjedelme szükségszerűen késztet-te a szerzőt a visszatérő témák és alakok szerepeltetésére, valamint a hangulat és a látvány megjelenítésére. A Berta Jancsi, Puska Péter, Kovács Ilona és a többiek társaságában megélt kalandok felidézésével az elbeszélő mintha az első esztendők „tojáshéjdarabkáit” illesztgetné egymáshoz. A gyerekes csibészségek emlegetése azonban sohasem öncélú, mivel e történetek többsége először vallásos lapokban, és általában egy-egy kiemelt ünnephez (húsvéthoz, min-denszentekhez, adventhez és karácsonyhoz) kötötten látott napvilágot. Csíny és áhítat szem-beállítása fokozza a hatást, és a hol komikus, hol tragikus következmények nyomatékosítják a tanulságot. Feltűnő, hogy az iskola szinte egyáltalán nem játszik szerepet a göllei elbeszélé-sekben, mintha Fekete István ezzel azt sugallná, hogy tudással alig, inkább tapasztalatokkal gazdagodott élete első évtizedében.

Fekete István - Állattörténetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - A ​magam erdeiben
„...a ​magam vizein horgászgattam, a magam erdeiben vadászgattam, ahova másnak nem volt sem horgászengedélye, sem vadászjegye, és most már nem is lehet soha, mert ezek a vizek elapadtak, ezek az erdők elmúltak, és csak álmaimban és írásaimban élnek, ha nem is »örökké«, de talán sokáig, nagyon sokáig." E gondolatokkal tekintett vissza írói tevékenységére a hatvanas évek végén az idén száz esztendeje született Fekete István, aki 1970-ben bekövetkezett halála óta is folyamatosan jelen van a hazai irodalmi életben. Mindmáig népszerű regényei, elbeszélései újra meg újra napvilágot látnak, a műveit szeretők és jól ismerők örömére. A jeles évforduló alkalmából nekik is újdonságnak számító ajándékot szeretnénk adni olvasóinknak: a szerző azon írásaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, amelyek önálló kötetben még nem jelentek meg - eddig csak régi folyóiratokban, újságokban vagy kézirat formájában lehetett őket megtalálni. Szereplőik hosszú évtizedekig tartó álmuk után most lépnek ki Fekete István emlékeinek erdejéből az olvasók elé.

Fekete István - Aranypáva
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Képzelet ​és valóság
Különleges ​kötetet vehet a kezébe a kedves Olvasó. A több mint harminc éve elhunyt író, Fekete István írásainak olyan válogatását jelentette meg a kiadó, amelyek könyvbe gyűjtve még nem jelentek meg. A már négy éve készülő bibliográfiai kutatások ismereteit használta fel a Szent Gellér Kiadó. Most először állíthatja bárki is hitelesen, hogy könyvben még meg nem jelent írások csokrát nyújtja át, olyan írásokat, amelyeket maga a szerzője is érdeklődéssel olvashatna, hiszen "ez az ember tud írni"! Csak a homályos raktárak mélyén megbúvó újságokat kellett leporolni, s a bennük rejlő írások úgy érintik meg lelkünket, mint a párás hajnalokon szálló távoli harangszó.

Fekete István - Összegyűjtött ​versek
Fekete ​István kiskamaszkorától egészen a haláláig verselt, mégsem tartotta magát költőnek. Időről időre azonban rímes formákban is hangot adott mindannak, ami íróként leginkább foglalkoztatta. Verseinek a hangulatfestés, a tájleírás és a vizualitás a legfőbb jellemzőik. Rendszerint a természet valamely jelensége vagy látványa inspirálta őket, kifejezőjeként a nyugalmas élet, a csendes elmúlás és a békesség utáni vágyakozásnak. A részletek rendkívül fontosak, amit ábrázol, többnyire valóságos, és nem költői képek, így az olvasó szinte észrevétlenül azonosulni képes a szerző hol elégikus, hol pedig rezignált hangulatával. Költeményeinek java vallomás. Egy érzékeny és sebezhető személyiség megannyi leplezetlen kitárulkozása, figyelemre méltó illusztrációjaként egy jelentős életműnek. Költészetében szintén mesterét, a rajongva tisztelt Gárdonyi Gézát követte, és ahogyan a prózában, a költészetben ugyancsak szorosan a nyomában járt, sőt, túl is lépett rajta, abba az irányba, amerre Ápriliy Lajos elindult. Fekete István verseinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartja kezében az olvasó.

Fekete István - Féltékenység
Utószó: A ​Dr. Kovács István című film sikere után 1943-ban került ki Fekete István tolla alól a Féltékenység forgatókönyve. A Zsigray Julianna regényéből készült mű cselekménye több szálon fut: egyrészt egy több szereplős szerelmi (illetve bizonyos szempontból érdek!) konfliktus bontakozik ki a történet folyamán, másrészt egy nagy, társadalmi méretű munka kivitelezése zajlik a műben. Természetesen mindkét cselekményszál számos konfliktus lehetőségét rejti, ezek a konfliktusok rendre meg is jelennek az események haladtával. A kétféle eseménysort (és a sokféle konfliktust) egy személy köti össze: Szenei Imre. a főszereplő. O szembekerül magánéleti válsággal és ezzel összefüggésben egy új kapcsolat kibontakozásával (ráadásul ez a kapcsolat a társadalmi szokásokkal is ellentétes!); ezzel párhuzamosan szembesül a magára vállalt munka: a terméketlen táj termővé változtatásának sok buktatójával. Ebben a „több frontos harcban" Szenci felőrlődik, és végül a körülmények összjátéka folytán, közvetve ugyan, de ebbe a küzdelembe belehal. Ahogy mondani szokás az „erkölcsi győzelem" az övé, de semmilyen téren nem láthatja már eredményét küzdésének, munkájának. Önfeláldozása azonban példa értékű lehetett a korabeli magyarság számára, bár a film mellőzte a propagandisztikus hatást. A regény nyilván nem véletlenül keltette fel Fekete István érdeklődését, az író könnyen tudott azonosulni a vidékre vágyó, a föld és a parasztság értékeit kiaknázni akaró főhős személyével. (Magától Fekete Istvántól, de feleségétől, Edith asszonytól is tudjuk, hogy bár az író életének csaknem felét élte le a fővárosban, soha nem tudta megszokni a nagyvárosi életet, mindig vágyott vissza vidékre, a földekre, rétekre, erdőkbe, a föld emberei közé.) Az elkészült film végül meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült: a kritikusok egy része dicsérte, más része bírálta, amit természetesnek lehet mondani, hisz ha valaki létrehoz valamit, mindmáig biztosan számíthat fanyalgókra, hibákat keresőkre. Talán a legsúlyosabb kritikát (amint később látni fogjuk) maga a film alapjául szolgáló regény szerzője, Zsigray Julianna gyakorolta a filmmel kapcsolatban. De lássuk a korabeli véleményeket! „ A Féltékenység c. filmben (...) elnyelte a szövegkönyv a propagandának minden külső jelét s olyan igazságokat szólaltat meg, amivel közel áll úgy az egyszerű magyar ember szívéhez, mint az előrelátók igyekezetéhez: szebbé, boldogabbá tenni minden ember otthonát és életét. (...) szinte sajnáljuk, hogy a film a propaganda-íztől való félelmében alig mer hozzányúlni ehhez a kérdéshez (...) de lélekben megtaláljuk azt a férfiút, aki élete fő feladatának tartja az Alföld-öntözést és még a családi boldogságát is kész feláldozni azért az eszméért, mely részére elhivatottságot jelent." (Magyar Film, 1943. szept. 29.)

Fekete István - Harangszó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Almárium
,,Elfelejtjük, ​hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre -, elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat." Orvosságos könyv? Valami olyasmi. Rövid szövegekből szőtt, őszinte vallomás. Bármikor fellapozható barát. Olyan könyv, ami Fekete Istvánnak újabb olvasókat toboroz, de a régieknek is örömére szolgál.

Fekete István - Nagy Domokos Imre - Magasles
1937 ​óta, mikor első nagyobb műve, A koppányi aga testamentuma megjelent, Fekete István az ifjúság legnépszerűbb írói közé tartozott mindig. Állatokról szóló történetei, a Csí, a Kele, a Lutra, a Bogáncs és a többiek szinte minden magyar korosztály számára ismertté tették nevét, még azokban az 50-es években is, amikor háttérbe szorították. Magasles című könyvét azonban senki sem olvashatta. Ez ugyanis befejezetlen maradt. A kéziratot az íróhoz igen közel álló író-tudós-tanár, Nagy Domokos Imre folytatta és fejezte be, úgy beleélve magát bérmaapja stílusába, hogy az olvasó észre sem veszi a "váltást". A könyveivel és vadászírói munkásságával önállóan is hírnevet szerzett Nagy Domokos Imre méltó lezárást adott ebben a sajátos könyvben Fekete István gazdag, a természet szeretetével és bölcs emberismerettel átszőtt életművének.

Fekete István - Halászat
Tudományos ​munka: a tankönyv, melyből még ma is tanítanak a szakemberek.

Fekete István - Öreg ​magyarok
Matula ​bácsit, a kis-balatoni nádas szeretetre méltó bölcsét, Tutajos és Bütyök tanítómesterét mindenki ismeri. Azonban nem ő volt az egyetlen öreg magyar, akinek Fekete István megírta a történetét. Kötetünk szereplői olyan idős emberek, akik rászolgáltak arra, hogy novellák hősei legyenek: mindegyikük mögött mozgalmas élet áll, amely bővelkedik kalandokban és tanulságokban. Akad a szereplők közt fanyar humorú vadőr, élemedett korú betyár, több feleséget eltemetett bácsika, huncut szemű iszákos. Még Matula bácsi is felbukkan a kötet lapjain, és a maga ízes nyelvén osztogatja tanácsait. Fekete István öreg magyarjai méltósággal öregedtek meg, és olyan tiszta lelkű álmodozók maradtak, mint a gyerekek akiket éppen ők igyekeznek eligazítani a kamaszkor sűrű, regényes erdejében.

Fekete István - Emberpor
Kevés ​olyan magyar író van, aki műveivel nemzedéki határokat átlépve otthonra talált mind a gyermekek, mind a felnőttek könyvespolcán és lelkében. Fekete István közéjük tartozik. Az olvasók töretlen érdeklődését jelzi, hogy művei manapság is az eladási listák élén állnak. A jelek szerint írói hagyatéka még nem zárult le; sorra kerülnek elő olyan írásai, melyek egyáltalán nem, vagy csak újságokban, folyóiratokban jelentek meg. Az Emberpor is ilyen válogatás: a kötetben szereplő elbeszélések többsége most jut el először (1944) a szélesebb olvasóközönséghez. A természet csodái elevenednek meg bennük, gyermekkorunk romlatlan világa, amikor az íróval együtt még mi is válaszoltunk az állatok szavára, értettük a pásztorfurulya hangját, s elbűvölve hallgattuk az öreg diófa suttogó meséit.

Fekete István - Ci-Nyi
Három ​állatregényt tartalmaz a kötet és két kisebb lírai írást. A címadó Ci-Nyi az író egyik legjobb műve, egy részegeskedő özvegy egér története, aki egy öreg pincében lakik és egyszer véletlenül belekóstol a kiloccsant borba. Ettől fogva barátja lesz a pince három vendégének. A kis egér a maga módján osztozik az emberek gondjában-bajában. Hú, egy bagolypár élete az éjszaka rejtelmes világába, vércsék, poszáták, sarlós fecskék és nagyobb ragadozók, hol lenézett, hol félelmetes társaságában. 21 nap - Kata, az öreg tyúk küzdelme, hogy a pajtában életre hozza csibéit, miközben a pajta öreg tárgyai szeretettel veszik körül, ő meg a görénytől rettegve melengeti kicsinyeit, s közben Gyuriról, a kackiás kakasról álmodik, a tyúkhárem díszéről, akit szintén egy görény fosztott meg kellemes hivatalától. Az író régóta nélkülözött regényei az állatvilág számunkra érthetetlen nyelvén szólnak hozzánk az írón keresztül, feltárva ösztöneiket, "gondolataikat".

Fekete István - Éjféli ​harangszó
A ​kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem. Az elbeszélések mintha egyetlen évet ölelnének fel: télutón játszódik az első novella, az utolsóban pedig kitavaszodik. A karácsonyról több történet is szól, ez az az ünnepi időszak, amelyben a falvak szűkszavú, szemérmes népének is megered a nyelve. A kötet grafikáit, amelyek visszaadják a hol álomszerű, hol szinte szociografikus pontosságú novellák hangulatát, Herbszt László készítette.

Fekete István - Örökség
Az ​elmúlt években következetesen törekedtünk arra, hogy egyeztetve az örökösökkel, végre hozzáférhetővé tegyük Fekete István gazdag – szerteágazó és színes – életművét. Ezért folyamatosan sajtó alá rendeztük, amitől az író hagyományos budapesti kiadója mindeddig eltekintett. Előbb a nem ifjúsági regényeket, majd a kisprózákat szerkesztettük tematikus kötetekbe, mindvégig a készülő bibliográfia és a pályaképet feltáró kutatások eredményeire támaszkodva. Ez utóbbiak nyomán mára vált egyértelművé, hogy mi minden maradt ki az életműsorozat eddigi darabjaiból: elgondolkodtató töredékek és elfeledett – rejtőzködő, kéziratos, valamint a figyelmünket elkerülő – befejezett szövegek. Hagyományos elbeszélései, különösen az 1949 előttiek, hatásosan szemléltetik, hogy a kortársai milyennek látták azt a Fekete Istvánt, akit az idő tájt még senkinek sem jutott eszébe ifjúsági írónak tekinteni. Nem egy szövege most lát először nyomdafestéket. Az önéletrajzi írások viszont megannyi példái annak, hogy szerzőnk mindenekelőtt akkor alkotott maradandót, ha első személyben szólalt meg. Ilyenkor elmosódik a határ képzelet és valóság, műfaji értelemben: krónika és novella között. Szülőföldjéről, családjáról és a saját tapasztalatairól beszél, de olyan magától értetődő közvetlenséggel, mintha valamennyiünk közös élményét akarta volna megörökíteni. Végezetül, mintegy bevezetőjeként a majdani ismeretterjesztő publicisztikáknak, a Kittenberger Kálmánt idéző írásokat vettük számba. Emlékidéző írásaival Fekete István az atyai jó barát iránti háláját és múlhatatlan fiúi ragaszkodását kívánta kifejezni és időtlenné tenni. Örökségét részletezte, az olvasók nemzedékei pedig újra és újra rácsodálkozhatnak egy megunhatatlanul változatos életműre.

Fekete István - Tűnődések
A ​harmincas évek közepétől Kittenberger Kálmán és barátai elismeréssel fogadták Fekete István írásait, és ez megerősítette önbizalmát. Ennek félreérthetetlen jele, hogy nemcsak elbeszéléseket kezdett publikálni a vadászújságban, hanem arról is egyre-másra kifejtette véleményét, ami a vadászat kapcsán valamennyiüket - így a Nimród olvasóit is - érdekelte. Élete utolsó évtizedében aztán megint kedvet érzett ahhoz, hogy erről az őt minden bizonnyal leginkább foglalkoztató témáról nyilvánosan is megszólaljon. Az íróként pályakezdő Fekete István egy jelentős ajkai uradalom vezető gazdatisztje volt. Kenyérkereső tevékenységének nehézségei és eredményei szintén arra késztették, hogy a munkakörének időszerű kérdéseiről is rendszeresen értekezzen a foglalkozásának szakfolyóirataiban. S ugyancsak ezt tette, amikor az ötvenes években átmenetileg halászmesterséget oktatott Kunszentmártonban. Vadászattal kapcsolatos fejtegetéseinek egy része és csaknem valamennyi gazdatiszti írása kifejezetten ingerült vagy türelmetlen. A harmincas évek második felében nyilvánvalóan hatalmas indulatok fortyogtak benne, és a vállaltan személyes érintettségű megszólalásaival a tehetetlenségén próbált enyhíteni. A negyvenes évek elejétől már Budapesten élt, és bár minisztériumi tisztviselő volt, íróként vált közismertté. Ettől kezdve időről időre felkérték, hogy egy-egy frissen megjelent könyvről, illetve neves szerzőkről nyilatkozzon. Fekete István igyekezett megfelelni a szerkesztők elvárásainak, miközben természetesen nem akart sem kritikusnak, sem irodalomtörténésznek látszani. Hozzászólásainak, tanulmányainak és bírálatainak ciklusokba rendezett gyűjteménye Fekete István érdeklődésének, gondolkodásmódjának és műveltségének egyaránt fontos dokumentuma. Jelentős hányaduk most kerül először kötetbe, köztük számos olyan szöveg, amelynek eddig csupán a kézirata volt ismert. Ezek a tűnődések nemcsak érdekes olvasmányok, de tanulságos kiegészítői-magyarázói is a huszadik századi magyar irodalom egyik sajátos életművének.

Fekete István - Töredékek ​Fekete István levélhagyatékából és írásaiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Emberek ​között
Fekete ​István 1943-44 fordulóján egyre elkeseredettebben figyelte a közösségek szétesését, éppen akkor, amikor pedig mindennél nagyobb szükség lett volna az összefogásra. Már a _Zsellérek_ben, a _Hajnalodik_ban és a _Doktor Kovács István_ban is erről beszélt. Regényének, drámájának és játékfilmjének zajos közönségsikere azt sejtette vele, hogy a világháborús viszonyok között fokozott az igény a példaértékű történetek iránt. Nem andalítani akart, és főként nem megnyugvást kelteni ezek szerencsés befejezéseivel, hanem hatásosan érzékeltetni, hogy _így is lehetne_. Felelősen gondolkodó emberként meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a magyar társadalom meghatározó eleme, és sorsuk alakulásával minden politikai erőnek számolnia kell. Ő azonban nem feltárni kívánta a vidéken élők életét, hanem _bemutatni_ azokat a típusokat, akiket személyesen is megismert. Retek Jánosnak hívják az először 1944 karácsonyán megjelent _Emberek között_ főszereplőjét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetők nyomon az általuk felnevelt szajkó életének első esztendejében. A madarat tavasszal pelyhes fiókaként szedi ki fészkéből a vadőr unokája, a következő évben pedig mint kifejlett, ivarérett állatot engedik szabadon ugyanabban az erdőben. A párra találó és immáron saját utódokat nevelő szajkó - más néven: mátyásmadár - időnként "emberi nyelven kiáltott valamit az erdőnek". Az "erdei népek" ilyenkor megrettentek, és azt "suttogták a fiaknak", hogy "ez az a mátyás, aki sokkal többet tud, mint mi, mert bodzaéréstől somvirágzásig élt az emberek között". Fekete István regényét az első kiadás alapján, és természetesen az eredeti címével rendeztük sajtó alá.

Fekete István - Csend
Fekete ​István új regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről - ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség - a játék világa után a valódi világ - felfedezésének nyara.

Fekete István - Tűz ​mellett
1948/49 ​fordulóján Fekete István élete is gyökeresen megváltozott. Erdőgazdasági, illetve oktatófilmes állását elvesztette, apácalánya elhagyta az országot, az addigi irodalmi kapcsolatai pedig csaknem teljesen felszámolódtak. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle. Az Új Ember és a Vigilia közönsége viszont szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték. A korábbi Kísértést folytató "Tűz mellett" című válogatást ezekből állítottuk össze, kiegészítve néhány, kötetbe még sohasem került, illetve kéziratban maradt szöveggel. A keletkezésük időrendjét ezúttal is szem előtt tartottuk, miként azt is, hogy ezek az elbeszélések így együtt még ugyancsak sohasem kerültek gyűjteménybe.

Fekete István - Sárgaréz ​patkók
A ​Fekete család 1910 legelején a közeli Kaposvárra költözött, így az író kamaszemlékei ehhez a somogyi városhoz kötődtek. A gölleiekkel szemben az itteni élmények kevésbé idillikusak, ami elsődleges indoka lehet annak, hogy sokkal ritkábban emlegette őket. A szüIőfalujában eltöltött mesés évtized magától adódó gyermeki nézőpontját szükségszerűen a tizenévesek kritikus szemléletmódja váltotta fel, és ez minduntalan elkomorította a nosztalgia derűjét. Az önéletrajzi olvasat ezúttal is magától értetődő, miközben az elhallgatások elfojtott indulatokat és kibeszélhetetlen intimitásokat sejtetnek. E tematikusan összeolvasható önéletrajzi elbeszéléseket ciklusokba rendeztük, és e sorozatok különös erővel érzékeltetik a Fekete István-i vallomásos próza sajátos múltidézését.

Fekete István - Névtelen ​katona
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Vuk ​és a színek
Vuk, ​a kisróka segítségével megismerheted a legfontosabb színeket. Közben bejárhatod az erdőt és a simabőrű udvarát is!

Fekete István - Vuk ​és a számok
Vuk, ​a kisróka segít abban, hogy megismerd a számokat. Közben bejárhatod az erdőt és a simabőrű udvarát is.

Fekete István - Dr. ​Kovács István
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Járányi György - Használjuk ​ki jobban öntöző berendezéseinket
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Vasárnap ​délután
Jelen ​kötet az 1991-ben a kiadónál megjelent "Vasárnap délután" változatlan, újraszedett kiadása.

Fekete István - Tíz ​szál gyertya
Valóban ​tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti "naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Fekete István - Búcsú
Fekete ​István Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. Ennek egyik fő oka, hogy műveiben utánozhatatlan megjelenítő erővel ábrázolja a természetet, s életre kelti a mindnyájunk lelkében elrejtve élő vágyat, amikor a természet közelségében élő embert tekinti értékesnek és tisztának. A kötet több mint hetven novelláját gyűjti csokorba, amelyek az évszakok változását követve egy egész esztendő színeit, fényeit; az elmúlás és az újjászületés csodáját varázsolják elénk.

Kollekciók