Ajax-loader

Fekete István könyvei a rukkolán


Fekete István - Éjfél ​után
Fekete ​István műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, később pedig számos szöveg került pontatlanul, sőt csonkán az olvasók kezébe. Újabb kiadványunk részben e hézagpótló munkának, részben az életmű gazdagságát bemutató tevékenységnek folytatása. A kötet kisregényeket és filmnovellákat tartalmaz.

Fekete István - A ​koppányi aga testamentuma
Oglu ​aga, a koppányi vár ura párviadalban megöli Babocsai Gáspárt. László, a megölt magyar vitéz fia viadalra hívja ki Oglut. A halálra sebzett török tiszt utolsó perceiben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy leányát, Zsuzsát, akit magyar felesége szült, vegye gondozásba. Így kezdődik a romantikus elemekkel átszőtt történet, amely hitelesen mutatja be a fiatal olvasóknak a dunántúli végvári harcok hétköznapjait.

185385
elérhető
12

Fekete István - Vadászok
Az ​életmű sorozat "Öreg utakon" című vadászleírásainak folytatása a "Vadászok" című novelláskötet. Akik szeretik Fekete Istvánt, szeretik a vadászleírásokat, nem fognak csalódni!

Fekete_istv%c3%a1n_k%c3%b6d
elérhető
12

Fekete István - Köd
Fekete ​István poetikus regényeinek kedvelői fokozott örömmel forgathatják a Ködöt. Ez a novellagyűjtemény halász-vadásztörténetek füzérén csillogtatja az író természetlátásának, lírai kedélyének sokszínű villódzását, emberábrázoló erejének nemes értékeit. Gyűjteményét az évszakok változása fogja keretbe: tél, tavasz, nyár, ősz adja egymásnak a kilincset a kötetben, s ebben a négyes beosztásban sorra megelevenednek az író természetjáró múltjának, vadászcserkészéseinek és horgászkalandjainak színes emlékei. Fekete István legjobb vadászíróink úttörése nyomán halad, s az ő eredményeiket teljesíti ki jelképeket látó lírai szemléletével, érzelemgazdag ábrázolásával, erőteljes, tiszta stílusával. Mindenki, aki bele tud feledkezni a tájak szépségeibe, aki szívesen lesi meg erdő-mező titkait, akiben vadászszív dobog, örömmel fogja felfedezni a saját élményeit a Köd gazdag élményvilágában.

B%c3%bacs%c3%baz%c3%a1s
elérhető
14

Fekete István - Búcsúzás
Fekete ​István műveit a Lazi Könyvkiadó tíz évvel ezelőtt kezdte megjelentetni. A Zsellérekkel 2002-ben induló sorozat a további korai regényekkel folytatódott, amit előbb az elbeszélések, majd a publicisztikák teljességigényű, tematikus válogatásai követtek. Ez az összesen huszonhét kötet bizonyosan a majdani edíciók megkerülhetetlen forrása lesz. A búcsúkötet a válogatásban kezdetektől nélkülözhetetlen Horváth József gyűjtései alapján jött létre. A gyenesdiási bibliográfus nemrégiben néhány elfeledett közleményre bukkant. Ezek témája, cselekménye a korábbi könyveinkből ismerős lehet, tehát az ismétlődések miatt maradtak ki belőlük. Ám így, egymás után szerkesztve az ún. naiv olvasat csapdáira hívják fel a figyelmet. Fekete István első személyű, bizonyíthatóan önéletrajzi írásai ugyanis arra csábítanak, hogy szó szerint értelmezzük a történteket, megfeledkezve a múlt felidézésének korlátairól. „Ősz van, és nemsokára tél” – ez a kötet utolsó mondata, és egyúttal a Fekete István-sorozatnak is hatásos zárása. Megjelenésekor valóban ősz van, és mert e kiadvánnyal véget ér egy igényes kiadói-irodalomtörténészi vállalkozás, a kényszerű téli pihenő következik. Ha visszatekintünk az elmúlt tíz esztendőre, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy jelentős munkát végeztünk. A kritikai kiadás igényével válogattuk, rendeztük sajtó alá és gondoztuk Fekete István szövegeit. A korai regények többsége először jelent meg hiteles újrakiadásban, a versek, az elbeszélések és a publicisztikák az írói hagyaték ismeretében és a bibliográfia segítségével tematikus kötetekben láttak napvilágot. Sorozatunk csaknem teljessé tette: nemcsak gazdagította, de árnyalja és kutatásra érdemesnek is mutatja a magyar irodalom egyik jelentős életművét.

Fekete István - Emberek ​között
Fekete ​István 1943-44 fordulóján egyre elkeseredettebben figyelte a közösségek szétesését, éppen akkor, amikor pedig mindennél nagyobb szükség lett volna az összefogásra. Már a _Zsellérek_ben, a _Hajnalodik_ban és a _Doktor Kovács István_ban is erről beszélt. Regényének, drámájának és játékfilmjének zajos közönségsikere azt sejtette vele, hogy a világháborús viszonyok között fokozott az igény a példaértékű történetek iránt. Nem andalítani akart, és főként nem megnyugvást kelteni ezek szerencsés befejezéseivel, hanem hatásosan érzékeltetni, hogy _így is lehetne_. Felelősen gondolkodó emberként meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a magyar társadalom meghatározó eleme, és sorsuk alakulásával minden politikai erőnek számolnia kell. Ő azonban nem feltárni kívánta a vidéken élők életét, hanem _bemutatni_ azokat a típusokat, akiket személyesen is megismert. Retek Jánosnak hívják az először 1944 karácsonyán megjelent _Emberek között_ főszereplőjét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetők nyomon az általuk felnevelt szajkó életének első esztendejében. A madarat tavasszal pelyhes fiókaként szedi ki fészkéből a vadőr unokája, a következő évben pedig mint kifejlett, ivarérett állatot engedik szabadon ugyanabban az erdőben. A párra találó és immáron saját utódokat nevelő szajkó - más néven: mátyásmadár - időnként "emberi nyelven kiáltott valamit az erdőnek". Az "erdei népek" ilyenkor megrettentek, és azt "suttogták a fiaknak", hogy "ez az a mátyás, aki sokkal többet tud, mint mi, mert bodzaéréstől somvirágzásig élt az emberek között". Fekete István regényét az első kiadás alapján, és természetesen az eredeti címével rendeztük sajtó alá.

Fekete István - Téli ​berek
Fekete ​István Tüskevárának olvasói bizonyára emlékeznek még Tutajos és Bütyök - becsületes nevükön Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla hetedik osztályos tanulók - vakációjának történetére. István bácsi, az állami gazdaság agronómusa szeretné szívóssá edzeni elkényeztetett unokaöccsét, ezért Matula Gergelyt bízza meg a fiúk nevelésével. A berekbeli élet lefarag minden nagyzolást és nyegleséget a két pesti kamaszról, és Tutajos, elbúcsúzva a nyártól, Matula véleménye szerint is "felsőbb osztályba léphet". Ez a felsőbb osztály a "téli berek", amely teljes szépségében tárul fel Matula két védence előtt. A szabadjára engedett fiúk önként vállalt fegyelemmel kerülik ki a vadász-halász élet buktatóit, s mire véget ér a vakáció, Matula két egész ember, két komoly fiatal férfi kezét szorítja meg búcsúzóul.

Kep_(2)
elérhető
13

Fekete István - Kele
Megsebesül ​egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár - ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házörző kutya, a csacsi és a ló meg a tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében. Az ötödik kiadásban megjelenő könyvet Csergezán Pál illusztrációi díszítik.

Fekete István - Öreg ​utakon
Fekete ​István első elbeszélései a magyar vadászok neves folyóiratában, a _Nimród_ban láttak napvilágot. Ennek főszerkesztője, Kittenberger Kálmán fedezte fel, és éppen úgy írásra biztatta az ajkai munkájával elégedetlen gazdatisztet, mint a másik két vadászbarát, az író Csathó Kálmán és a kritikus Láng Rezső. Ők hárman meghatározó szerepet játszottak Fekete István első elbeszéléskötetének összeállításában és megjelentetésében. Az _Öreg utakon_ írásai 1934 és 1938 között készültek. Elbeszélésmódjukat alapvetően az első személyű történetmondás jellemzi, és az anekdotikus hagyománynak megfelelően, többnyire a _visszaemlékezés_ áll a középpontban. A múlt panoptikumából különös alakok: ismerős vadőrök, barátok és rokonok elevenednek meg. Központi témájuk a vadászat, mégis csak elvétve szólnak kapitális vadak elejtéséről. Elbeszélőjük hazai környezetben is küzdhetne vaddisznóval, farkassal, esetleg medvével, de Fekete István nem a romantikus élethalálharcot kívánta ábrázolni. Mindenekelőtt azért, mert _vadászíróként_ nem érdekelte a kitalált történetek valóságosnak tetsző előadása. Vadászni ugyanis nem a küzdelem, hanem a kikapcsolódás és megtisztulás reményével járt. Természetesen nem vetette meg az érmes trófeát, de nem esett kétségbe, ha fegyvere használatlan maradt. Ezért aztán e vadészelbeszélésekben a puska jobbára csupán ürügy arra, hogy szerzőjük a természetbe invitálja olvasóit. Alapállása a _szemlélődés_, mely nyitott minden megnyilvánulásra. Ennek a gyermeki - nem naiv, hanem érdek nélküli - _rácsodálkozásnak_ a képessége, majd pedig az élmény roppant kifejező tolmácsolása tesz a huszadik századi magyar irodalom jelentős írójává Fekete Istvánt. Az író 1941-ben megjelent elbeszélésgyűjteménye ma már csaknem beszerezhetetlen. E fokozott érdeklődést kívánjuk kielégíteni életműsorozatunk újabb darabjával, melyet az első kiadás alapján rendeztünk sajtó alá.

821995_5
elérhető
9

Fekete István - Tüskevár
Vár ​volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt; bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész. Az ifjúsági irodalomban klasszikussá lett regény felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton víziparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja, kiműveli, útbaigazítja őket és az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit. El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani - vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság... amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.

Fekete_bogancs
elérhető
19

Fekete István - Bogáncs
Fekete ​István regényének hőse Bogáncs, a filmről is ismert, hányatott életű juhászkutya. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész.... Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet: terelőkutyából rövidesen "csodakutya" lesz. De a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

Fekete István - Ballagó ​idő
"Közel ​jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló." Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.

Fekete István - Hajnal ​Badányban
Mélyen ​az erdőben húzódik meg a badányi vízimalom, amelyben két gyermek él a múlt század közepén, Panni, a molnár kislánya és Matyi, a szolgálatba szegődött árva molnárinas. Ahogy nőnek, szenvedélyes szerelem támad a két fiatal között, amely keresztezi a család házassági terveit. Hogyan küzdenek meg a fiatalok a boldogságukért: a gyilkosság gyanújával börtönbe csukott fiú, s az új erdészsegéddel tervezett házasság ellen tiltakozó lány. A természet fenséges panorámája környezi a fiatalok romantikus szerelmét, amelyet a tőle megszokott finom lírával rajzol meg az író.

Alm%c3%a1rium
elérhető
28

Fekete István - Almárium
,,Elfelejtjük, ​hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre -, elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat." Orvosságos könyv? Valami olyasmi. Rövid szövegekből szőtt, őszinte vallomás. Bármikor fellapozható barát. Olyan könyv, ami Fekete Istvánnak újabb olvasókat toboroz, de a régieknek is örömére szolgál.

Vorosvariujsag_37
elérhető
22

Fekete István - Zsellérek
1945 ​óta a tiltott könyvek listáján szerepelt, elsősorban a Tanácsköztársaság kritikus ábrázolása miatt. A regényre valóban erősen hatott a két világháború közti korszak szemlélete. A kötet a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda pályázatán első díjat nyert. A Zsellérek cím valójában nem a falusi nincstelenek rétegét jelenti, hanem családnév, ha némiképp jelképes is, a falusi módosabb gazdák szemszögéből ábrázolja a társadalmat. A regény kétségtelenül Fekete István talán legjobb írása, azzá teszi a szándék naivságában is nemes tisztasága, szemléleti frissessége, az induló tehetség duzzadó ereje, a föld, a mezők, a paraszt iránti megrendítő szeretete. Mint Fekete István szinte minden írása, a természet óvásától az állat és ember mély érzelmi közösségének felfedezéséig, egyre aktuálisabb, akárcsak ebben a művében a falu összefogásának, megújulásának próféciája. A regény főhőse így választja friss jogi diplomával a zsebében a gabonakereskedő hivatását. S a mindig szemérmes írónál ez a regény, mint a falu fölé hajló szőlőhegy az erjedő must illatával, megtelik az egyetemista fiú és a még fiatal özvegy szerelmének beteljesülésével.

Fekete István - Vuk ​- Képeskönyv
A ​legendás rajzfilm alapján készült képeskönyv főhőse Vuk, az árván maradt rókakölyök, akit nagybátyja, az öreg Karak nevel fel. Vuk az erdő leghíresebb vadászává válik, megleckézteti a Simabőrűt, túljár a falusi kutyák eszén, és rátalál Cselére, a szintén árva rókalányra, akivel családot alapít.

Fekete_istvan_hu
elérhető
7

Fekete István - Hú
A ​folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Vuk
elérhető
42

Fekete István - Vuk
A ​rókalyuk folyosója tágabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyag mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a levegőbe… "Vuk lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul." Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz. A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adjuk közre.

Fekete István - Tíz ​szál gyertya
Valóban ​tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti "naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Fekete István - Éjféli ​harangszó
A ​kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem. Az elbeszélések mintha egyetlen évet ölelnének fel: télutón játszódik az első novella, az utolsóban pedig kitavaszodik. A karácsonyról több történet is szól, ez az az ünnepi időszak, amelyben a falvak szűkszavú, szemérmes népének is megered a nyelve. A kötet grafikáit, amelyek visszaadják a hol álomszerű, hol szinte szociografikus pontosságú novellák hangulatát, Herbszt László készítette.

Fekete István - karácsony éjjel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - 21 ​nap / Csend
A ​mezőgazdász, tehát nem irodalmár végzettségű Fekete István voltaképpen sohasem tudta pontosan meghatározni saját kisprózáinak műfaját. Feltétlenül fontosnak tartotta, hogy a valóságról írjon, de úgy, hogy az ettől elválaszthatatlannak hitt transzcendens élmény szavakkal is kifejezhető legyen. Ezeket a valóság határait és regisztereit egyaránt árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékfeletti élményére fogékony felnőttek figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a tündéri realizmust nevezte követendő mintának. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait megtörtént meséknek mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem médium. Úgy mondta el ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük. Ha a megjelenésükkor még nem is tudatosult benne, a Csi című kötet állattörténetei is felnőtt mesék, a negyvenes évek közepétől azonban már így nevezte a hozzájuk hasonló írói elképzeléseit. Hányatott életének fordulatai miatt csak jó tizenöt esztendő múltán szánta el magát efféle ötleteinek megvalósítására. Nagy kedvvel dolgozott, hiszen 1961 és 1963 között egymás után papírra vetette A Tölgy, a 21 nap, a Hú, a Ci-Nyi, a Cönde és a Magánúton című, esetében kisregény hosszúságú szövegeket. Egyetlen könyvben kívánta megjelentetni őket, és nem rajta múlott, hogy a terve meghiúsult. (Ráadásul az utolsó írást kényszerűségből Csendre kellett átkeresztelnie.) Életműsorozatunk újabb kötete Fekete István felnőtt meséinek gyűjteménye, javított szöveggel és többé-kevésbé rekonstruálva a szerzői elképzelés

Fekete István - Egy ​szem kukorica
Az _Egy ​szem kukorica_ című elbeszélésgyűjtemény először 1944 húsvétján került a könyvesboltok kirakatába. A megjelentetést vállaló Új Idők Irodalmi Intézet azzal a leplezetlen szándékkal adta ki egyik legnépszerűbb szerzőjének újabb válogatását, hogy feledhetővé tegye a Fekete István számára kényelmetlennek érzett vadászirodalom-skatulyát. A harmincnégy elbeszélés közül csak néhánynak témája a vadászat, de ezekben sem dörren a fegyver. Ebből következően nem a _Nimród_ közleményeiből szemezgetett a szerző, hanem mindannak javát sorolta egymás mellé, ami 1936 és 1943 között az _Új Idők_ben, az _Esti Újság _tárcarovatában, valamint néhány más folyóirat és napilap hasábjain napvilágot látott. Az elbeszélésmódok változatossága, a szerteágazó figyelem és az erőteljes nyelvezet gazdagsága érett, sokoldalú írónak mutatja Fekete Istvánt. A nyilvánvaló szerzői-kiadói szándékból következően vitathatatlan az _Egy szem kukorica_ eklektikussága, amit azonban sajátos harmóniává old az emlékezés és a közösségvállalás. Bármiről legyen szó – a természetről, a szülőföldről, a családról vagy a barátságról –, az aprólékosan részletező ábrázolást hatékonyan időtleníti a tűnődő hangulat és az érzelmesség vállalása. Mindezek alapján a kortárs kritikusok költészetet emlegetve méltatták az _Egy szem kukoricá_t, de talán pontosabb lenne ahhoz a _tündéri realizmus_hoz sorolni, amelyet éppen ez idő tájt emlegetett elismerően az író. Ez a modernizált népiesség számos világirodalmi forrásból táplálkozó, bukolikus hangulatú, stilizált és folklorizált Fekete István-i változata, amely nemcsak olyannak láttatja a világot, amilyen, hanem amilyennek lennie kellene. Hatvanöt esztendő telt el az _Egy szem kukorica_ első megjelenése óta, és az elbeszélései ismerősnek tűnhetnek az elmúlt évtizedek különböző válogatásaiból. Így, együtt azonban azt szemléltetik hatásosan, hogy a pályája elején - amikor még senki sem gondolta ifjúsági írónak - milyennek akarta mutatni önmagát Fekete István. Ráadásul nemcsak gépelési figyelmetlenségek és a stilisztikai javítások mutatnak eltérést az első közlésekhez képest, hanem esetenként mondatnyi törlések és betoldások, valamint néveltérések is. Mindezek egyértelmű jelzései annak, hogy az _Egy szem kukorica_ szerkesztésekor a szerző fontosnak érezte a saját kezű változtatást.

Fekete István - Névtelen ​katona
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Töredékek ​Fekete István levélhagyatékából és írásaiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete István - Pepi-kert
A ​Szarvasi Arborétum története és leírása

Fekete István - Csí ​és más elbeszélések
Messze, ​Egyiptom földjén, a Nílus hullámai ringatta nádasok fölött megsebesült egy fecskeasszonyka. Nem követheti férjét Magyarországig, kitelel valamelyik nagyvárosban a folyó mentén, ott új férjre tesz szert, s azzal alapít családot. Hú , a bagoly, a kártevő pockok veszedelme, kerek bölcs szemével emberi sorsokat követ a faluban, akárcsak Kele, a párjavesztett gólya, amely régi otthonán, a falusi kéményen új életbe kezd egy másik özvegyen maradt madárral. Miután megszületett a falubeli parasztcsalád kisgyereke, Keléék is kiköltik, fölnevelik fiókáikat, majd megint vándorútra kelnek. A frontról hadirokkantként hazatérő katona nem akar lemondani az életről, szerencséje is van, jó kutya szegődik hozzá, talál egy sebesült, elbitangolt lovat is. A földosztáskor kitűnő földet juttat magának, és noha egyedül maradt, mert édesanyjának csak a sírját látja viszont, keményen dolgozik, nagyszerű kertészetet teremt, teljes értékű emberként indul az életbe.

Fekete István - Halászat
Tudományos ​munka: a tankönyv, melyből még ma is tanítanak a szakemberek.

Fekete István - A ​magam erdeiben
„...a ​magam vizein horgászgattam, a magam erdeiben vadászgattam, ahova másnak nem volt sem horgászengedélye, sem vadászjegye, és most már nem is lehet soha, mert ezek a vizek elapadtak, ezek az erdők elmúltak, és csak álmaimban és írásaimban élnek, ha nem is »örökké«, de talán sokáig, nagyon sokáig." E gondolatokkal tekintett vissza írói tevékenységére a hatvanas évek végén az idén száz esztendeje született Fekete István, aki 1970-ben bekövetkezett halála óta is folyamatosan jelen van a hazai irodalmi életben. Mindmáig népszerű regényei, elbeszélései újra meg újra napvilágot látnak, a műveit szeretők és jól ismerők örömére. A jeles évforduló alkalmából nekik is újdonságnak számító ajándékot szeretnénk adni olvasóinknak: a szerző azon írásaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, amelyek önálló kötetben még nem jelentek meg - eddig csak régi folyóiratokban, újságokban vagy kézirat formájában lehetett őket megtalálni. Szereplőik hosszú évtizedekig tartó álmuk után most lépnek ki Fekete István emlékeinek erdejéből az olvasók elé.

Fekete István - Karácsony ​éjjel
A ​mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem".

Fekete István - Vadászelbeszélések
Fekete ​István írói pályája azokkal az elbeszélésekkel indult, melyek az 1930-as évek elejétől folyamatosan jelentek meg a Nimród vadászújság hasábjain. Kitten­ber­ger Kálmán biz­tatá­sára a fiatal gazdatiszt sorra írta a novellá­kat, és hama­rosan az újság legeredetibb szerzőjé­nek számí­tott: a hangulat­festés, a szemléletes leírások és az éles szemű megfigyelések mesterének, aki legalább olyan örömmel mesélt balul elsült vadászatok­ról, mint a kapitális vad elejtésének diadaláról. Jelen kötet szerkesztője, Sánta Gábor arra törekedett, hogy a csaknem másfél évtized elbeszélései közül ki­válogassa azokat, amelyek kiemelkedőek az írói életművön belül, és egyúttal a magyar irodalom legjelesebb vadászelbeszélései közé is tartoznak.

Fekete István - Sárgaréz ​patkók
A ​Fekete család 1910 legelején a közeli Kaposvárra költözött, így az író kamaszemlékei ehhez a somogyi városhoz kötődtek. A gölleiekkel szemben az itteni élmények kevésbé idillikusak, ami elsődleges indoka lehet annak, hogy sokkal ritkábban emlegette őket. A szüIőfalujában eltöltött mesés évtized magától adódó gyermeki nézőpontját szükségszerűen a tizenévesek kritikus szemléletmódja váltotta fel, és ez minduntalan elkomorította a nosztalgia derűjét. Az önéletrajzi olvasat ezúttal is magától értetődő, miközben az elhallgatások elfojtott indulatokat és kibeszélhetetlen intimitásokat sejtetnek. E tematikusan összeolvasható önéletrajzi elbeszéléseket ciklusokba rendeztük, és e sorozatok különös erővel érzékeltetik a Fekete István-i vallomásos próza sajátos múltidézését.

Kollekciók