Ajax-loader

Böszörményi Zoltán könyvei a rukkolán


Böszörményi Zoltán - Halálos ​bűn
Az ​író olyan, mint a napihírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újraformál, továbbgondol, átlényegít. Az író mesternek képzeli magát, mert annyi mindenbe belelát, annyi mindenen átlát, annyi mindenbe belekóstol, annyi mindent megszagol, annyi történésnek a szemtanúja, meg sem fordul a fejében, netán tévedhet, és az, amit a tökéleteshez mérhetőnek vél, csak ámítás, a felszín fecsegése, a gondolat dáridója. Olykor nem a tévhit, hanem a rosszul értelmezett empirikus tapasztalat magyarázatának az útvesztőjében vész el, nem menthetetlenül, csak időlegesen, mint ahogyan a mindenség léte is pillanatonként megkérdőjelezhető. Az író az igazi úr.

Böszörményi Zoltán - Majorana ​a tér tenyerén
Új ​kötetében Böszörményi Zoltán Majoranát, a nyomtalanul eltűnt atomfizikust jeleníti meg. Az ő nevében kutat költészete a hiányzó rész után. A kötet ciklusai e keresés állomásait és metódusait írják le, az önvizsgálattól, a magában-magát-kereséstől a formák, a megragadható összefüggések analízisén át a még lakható mikrovilágok felé. (Mányoki Endre)

Böszörményi Zoltán - Vanda ​örök
A ​35 éves Rudolf menedzser egy autószalonban. Felesége, Malvin a ruhatisztítóban dolgozik. Nem képesek kilépni az ördögi körből: a jobb megélhetés reményében látástól-vakulásig hajtanak. Eközben Rudolf – aki az egyetem filozófia szakának végzős diákja –, szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a csinos Vandával. Kapcsolatukban nincsenek korlátok: mindent szabad, és annak az ellenkezőjét is. S hogy kik alakítják még a fiatalember sorsát? Például Nina, aki logikát és filozófiát tanul, de titokban felkapott prostituált, vagy Alfréd úr, az autólízing tulajdonosa, aki látszólag tisztességes ember, de sikkaszt és csalárd módon csődöt jelent. Böszörményi regényében mindenki titkol valamit. A krimibe illő fordulatok során kiderül, ki mit rejteget. Mert a szerelem, a pénz és a hatalom sokakat kifordít önmagából. Vajon melyik az igazi énünk, és van-e visszatérés, ha a rossz utat választjuk. Néha csak gondoljuk, hogy létezünk… Böszörményi Zoltán Erdélyben született. Hányattatott fiatal éveit követően a sors Kanadába vetette. Torontóban saját vállalatot alapított. Jelenleg Monacóban élő sikeres üzletember, és az Irodalmi Jelen című folyóirat főszerkesztője. „Nagyszerű! Letehetetlen! Egyedi, átütő, remek könyv.” Stephen Vizinczey, az Érett nők dicsérete című nagysikerű könyv szerzője „Sokan fogják szeretni, és lesznek, akik utálják. A kettő között senki sem lesz.” Ferdinandy György, író

Böszörményi Zoltán - A ​semmi bőre
Böszörnényi ​Zoltán már első kötetének címadó versében (Aranyvillamos) invitálta az olvasót e különös, a képzelet és az emlékezet tájain való utazásra. A mostani, régi és új verseinek gyűjteménye nemcsak arról tanúskodik, hogy ezen utazás folytatódik, hanem a versek beszélőjének hűségéről. Mert a versbeli Én bármilyen tájakon járjon és bármiféle kalandokba keveredjen, két dologhoz feltétlenül hű maradt: az aradi gyermekkorhoz és a nyelvhez. És ennyi talán elég is egy életen tartó utazáshoz.

Böszörményi Zoltán - Majorana ​helyzetjelentése a tökéletes boldogságról
Az ​atomfizikus zseni, Ettore Majorana rejtélyes eltűnése ihlette meg Böszörményi Zoltánt, hogy poétai énje alteregójaként jelentesse meg őt verseiben. Újra felfedezi, kitalálja Majoranát, hogy az ő képében mondhassa el mindazt, amit e költői álöltözetben képes a legjobban megfogalmazni. A mindenségről. A gondolat és az érzések laboratóriumában megszülető reményről. Amely az élet maga. Az ő élete is.

Böszörményi Zoltán - Katedrális ​az örök télnek
"Aki ​egy nehezen feledhető, vízzel telt üvegfigurák koreográfiáját idéző vers élményével szeretne gazdagodni, lapozza fel e kötetben a Majorana vallja című költeményt: Végül is nem szerettem, ez volt a tévedés. Kit a legjobban szerettem, szívemben ő a kés. Kit a legjobban szerettem, színt a színre hogyha tettem, tarkább lett a kérkedés. Rőt vitorla azúr égen, vízen súlytalan hajó, csillámlás a nyári éjben, veled együtt volna jó. Nézlek, ámde mégsem látlak, megvakít a szenvedély, ám a sorsom egyre áltat. Milyen nagyon kellenél. Már rég írtak magyarul ilyen egyszerű, ösztönös, áttetsző, szinte szellem-kezek által papírra vetett dalt. Mert dal ez, csak a költő nem jegyezte le hozzá a dallamot és a hangszert, amely a tenort kísérné." (Szőcs Géza)

Böszörményi Zoltán - Az ​éj puha teste
Tamás ​kivándorló, akihez új hazájában odaszegődik a szerencse, Walter, a hírlapíró és képviselőjelölt személyében. Tamás munkát kap egy szállodában, és minden törekvése, hogy maga után hozhassa családját... Walter politikai karrierje érdekében újra „összejön” a feleségével, de valaki zsarolni kezdi a szépséges Barbarával való viszonya miatt... Zénót, a gyermektelen gyártulajdonost pedig egy fiatal és szexi lány, Vanda csavarja az ujjai köré, és kényszeríti, hogy meghozza élete legfontosabb és legfájdalmasabb döntését... Mindeközben egy félelmetes és fordulatos krimi is kibontakozóban van, egy lélegzetelállító regény a regényben...

Böszörményi Zoltán - Soha ​véget nem érő szeretkezés
A ​Csendes- óceán felől érkező szél szőke fövenyt, homokszemet homokszemhez tapaszt. A mindenség és a képzelet kézen fogva szalad. A szépség fáradhatatlan munkál Érosz udvarában. A parton legyen sétád derűs. Vidd magaddal Tadziót, gondolj Phaidroszra, kit Szókratész imádott. Az írás is önkívület. Máglyák lángja. Utánakap az ember, hogy az irdatlan tüzet magába terelje. Nevezzük ezt az egész világot feldúló, önmagánál fogva és önmagában egyetlen formájú örök létezőt szerelemnek.

Böszörményi Zoltán - Aranyvillamos
Aranyvillamos Harmadik ​szakasz A kötet szerzője életének több kontinensre kiterjedő élményeit szólaltatja meg. Versei születésének színterei az egzotikus Egyiptom, Óceánia, Kanada, Monte Carlo és nem utolsósorban szülőhazája, Erdély. A költemények egy sokat hányódó lélek fölkavaró lírai naplójává állnak össze. Az öt versciklust (A végeken, A kötéltáncos rosszkedvű, Bora-Bora, Majorana látomása, Kinek az ágya a múltam) az Aranyvillamos (Somallivynara) tükörkép verse foglalja keretbe. Az igényes tipográfiát Albert Marencin szürrealisztikus kollázsai kísérik. Az Aranyvillamos a köd ölében pihen. / Takargatja, bújtatja aranyát, megszisszen / kerekeiben a türelem az Opera / előtti téren. Mintha régmúltból jött posta- / kocsi, vörösarany mázban, illedelmesen / meghúzza magát az acélszürke sínpáron, / rám vár, vagy másvalakire, hogy felszálljon, / s ha majd elindul, legyen, kiért megálljon. / Sietek, rohanok feléje, le ne késsem, / a soha vissza nem térő pillanatot el / ne szalasszam, aranyát magamhoz ragadjam, / mert ki tudja, lesz-e még másik alkalom, / visszatér-e még egyszer az Aranyvillamos? / Ez soha, talán egy másik - súgja-susogja / mellettem egy idegen. S felnézek rá, / szemében indulat-szikrák, habos és rumos / szagú a délután jól szabott kabátja. / kérdem tőle: miért aggódik, nekem hova / kell és miért sietnem, erős akaratom, / kitartó türelmem más alkalmat nem terem? - / mellettem az a másik, nem felel. Hirtelen / elfog a pánik, gyötör a kétség, hogy talán / ez az utolsó lehetőség, az utolsó / Aranyvillamos, enyém lehet - ha elérem - / a világ legnagyobb kincse, a reményemet / éltető és békétlen lelkemre írt hozó / balzsam. Vibrált a gondolat agyamban, / imbolyogni látszik az aszfalt is alattam. / Hát rohanok. Kapkodva szedem a levegőt, / az Aranyvillamos életre kel, a ködből / karcsú vörösarany teste lassan kibomlik, / lám, most szökni akar, hirtelen megrándul, / ajtaját szinte kezemre csapja, és sikolt. / Megdermedve, ijedten állok. Istenem, mit / is csinálok, miért késtem le az Aranyvillamost? / Szívem gyorsuló ritmusára / kettőnk között a távolság egyre nő. / Lassan, mint álmok illanó szele / viszi, söpri, magához öleli, / előlem eltakarja / a köd, a makacs szürke köd.

Böszörményi Zoltán - Füst
„Olvasni ​annyi, mint egy lökést, egy ütést érezni, akadályba ütközni; saját gondolkodásunk passzív, lusta simulékonyságát egy idegen, lezárt és kemény gondolkodás hajlíthatatlan pályájával helyettesíteni. (…) Személyes érintettség nélkül olvasni fárasztó semmittevés. Minden könyvnek egy sors meghatározatlan alakját kell jelentenie számunkra, minden olvasmánynak gazdagabbá vagy szegényebbé, boldogabbá vagy szomorúbbá, biztosabbá vagy bizonytalanabbá kell tennie bennünket, csak érintetlenül nem szabad hagynia. (…) Minden könyv, amely nem vág rejtett, csupasz, felajzott és vérző elevenünkbe, időleges menedék csupán.” A nagy magányos kolumbiai gondolkodó, Nicolás Gómez Dávila e szuggesztív meghatározása a lehető legszabatosabb leírása annak, hogyan született meg Böszörményi Zoltán újabb történetfüzére Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi remekművének ámuló, érző, elevenbe vágó olvasásából. Alkotó továbbgondolásából. Böszörményi Zoltán eddig is szívesen idézett szövegeiben mitológiából, filozófiai művekből, világirodalomból. Költői alteregója a titokzatos fizikus lángész, Majorana. De ezúttal nem beilleszt, nem ölt emblematikus maszkot. Pár szóra, néhány mondatra támaszkodva bont ki, teremt saját letisztult írói nyelvén egy külön kis világot, távolit, egzotikust, amelyben azonban mégis mindenki ráismerhet a sajátjára. Történetei élvezetes, nemegyszer kifejezetten szórakoztató olvasmányok, mégsem időleges menedékek csupán. HUDY ÁRPÁD

Böszörményi Zoltán - A ​szerelem illata
Játék ​és szenvedély. A szonettkoszorú költői játék és mesterségbeli próbatétel. Ám e nagy hagyományokkal rendelkező műfaj Böszörményi Zoltán számára nemcsak a játék felől volt fontos, hanem főként azért, hogy általa formát nyerjen a szenvedély. Formát, azaz nyelvet találjon az emberi szenvedélyek egyik legerősebbikére, a szerelemre. Arra, amire valójában nincs szavunk. De éppen a költői nyelv az, ami által mégis szóra bírható a szerelem. A szerelem illata című szonettkoszorú tétje is ez: egy szerelem belső történetének lírai megfogalmazásával a szerelemnek adjon nevet és nyelvet. Miként tették és teszik a költők néhány száz éve, hiszen régiek és újak között ebben nincs nagy különbség...

Böszörményi Zoltán - Az ​irgalom ellipszise
Elégikus ​költészet, ahol az öröm és a harmónia iránti nosztalgia a természeti szépség megfoghatatlanságának és a szellemi kultúra pusztulásának hol enyhébb, hol élesebb fájdalmával vegyül.

Böszörményi Zoltán - Regál
„Van-e ​határ? Vagy csak a képzeletem játéka az egész? Ott van a határnak nevezett valami, ott elöl, a fekete puha éj selymébe öltözve. A határ, amelyet át kell lépnem. Meg kell járnom, át kell jutnom rajta. Valami különleges határ, világokat választ el.” A menekülés mindig ugyanaz: hátunk mögött a kín, előttünk a remény. Közbül pedig az út, ami mindkettő egyszerre. Tarkovszkijnál mocsár, Babitsnál a cet gyomra. Böszörményi Zoltán Regálnak nevezi. Valóság és vízió, melynek présében a pokol és a purgatórium áthatolhatatlan masszává tömörül. Számkivetettség, fuldoklás, halál – és fel-felvillanó fények, megújuló remény, emberségfoszlányok, szeretetmorzsák… Lebegő álomvilág és vaskos valóság, bejárható tér és emlékek, vágyak tünékeny világa: ez a Regál. Mint a délibáb, vibrál maga a szó is. „Regal” – angolul: királyi. Magyarul valami gomolygó, képlékeny, formálódó alakzat a „reál” és a „regnál” határán. Itt él az író. Ezen a határon. Ez az ő összetéveszthetetlen világa. Mányoki Endre

Böszörményi Zoltán - Lábatlan ​idő
Böszörményi ​Zoltán aforisztikus, filozofikus költészete az idők folyamán, például a Majorana-korszakban ezotériával és mélylélektannal gazdagodott. És egyre személyesebbé, fájdalmasabbá válik. Költőnk mélyebb és mélyebb rétegekig ás le, ugyanakkor egyre magasabbra szárnyal. Irigylésre méltó töretlen igyekezete, fáradhatatlansága, folyamatos megújulása és mindenekelőtt a mai világban már oly ritka hite a költészetben. E kötet egyik sorát parafrazálva: a líra ebben az évben is velünk marad!

Böszörményi Zoltán - Kényszerleszállás ​Shannonban
Aki ​átélt egy halálközeli élményt, gyakran így mesél arról: És akkor, azokban a pillanatokban, lepergett előttem az egész életem - de hogy az gyakorlatilag hogyan volt, milyen mozzanatokból állt össze, s azok valójában mennyire fontosak voltak az illető személy életében, azt csak kevesen tudják érzékeltetni. Böszörményi Zoltán átélt egy ilyen eseményt: repülője meghibásodás miatt majdnem lezuhant, ám a végzetesnek indult baleset szerencsés kényszerleszállásba torkollt. De hogy ebből vers lett, s nem is akármilyen, az Böszörményi Zoltán költői tehetségét dicséri.

Kollekciók