Forgách András könyvei a rukkolán

Forgách András - Élő ​kötet nem marad
1975-ben ​a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják "PÁPAI-né" beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs. ,,A kávéházi beszélgetésen - ahol ki kellett derülnie, hogy ki is az illető, az a bizonyos családtag, akiről a telefonhívásban már név nélkül szó esett -, én már azelőtt, hogy meghallottam volna a nevét, már azelőtt biztos voltam benne, hogy bár ez teljesen és tökéletesen lehetetlen, és ha valami, akkor az az egy ki van zárva, és éppen azért, mert teljességgel ki van zárva, de nyilván az anyám. De mitől is volt bennem ez a bizonyosság? Talán a rebbenő ajka, amikor éreztem, hogy mondani akar valamit, hogy ott van a nyelve hegyén, de végül mégsem mondja ki?"

Forgách András - Valami ​fiatal szélhámos
Az ​az igazság, hogy nem vagyok a helyemen. Mint úgynevezett fülszövegnek, alkalmazkodnom kellene a könyvhöz, de ez egyáltalán nincs ínyemre. Azt mondták, más nem lesz itt, ezen a helyen, mint én, és ez sem teljesen igaz. Mint egy spanyolcsizmába, úgy kényszerítenek rá, hogy ezen a pár négyzetcentiméteren, ráadásul nem is általam választott betűtípussal, olyasmiről beszéljek, ami voltaképpen nem érdekel. Üvölteni tudnék. Szeretnék brutális, kedves, groteszk, szép, lírai, prózai, továbbá drámai, ezenkívül harsány és szerény lenni egyszerre, mint az oroszlán vagy az ibolya, de a fülszöveg még abban sem lehet biztos, hogy elolvassák, bár állítólag van, aki a fülszöveget olvasva dönti el, megvegye-e a könyvet. Én ebben a dajkamesében nem hiszek. Úgy érzem, hogy engem, aki regénynek indultam, kitettek a Taigetoszra. Senki nem hallja egyre gyöngülő hangomat, de amott Zeuszt látom közeledni, sas alakjában. Remélem, engem kap föl, és nem azt a ványadt Ganümédeszt, és fölvisz az Olümposzra. Forgách András Taps a színházban, amely nem akar véget érni. Előadás, amelyik attól szép, hogy nem jön létre. Besúgó, akit a megfigyelt követ az éjszakában. Rituális kivégzés mindennap, újra és újra, amit az elítélt a szabad világ helyett választ. Szerkesztő, aki átveszi a hatalmat egy novella fölött. Főmű, amely egy üres vászonná lényegül. A 12 nő voltam nagy sikerű szerzőjének új kötetében huszonhét mesterien megírt szürreális elbeszélés található. Forgách András novelláiban, akárha Magritte vagy Max Ernst festményein, alig észrevehetően fonódik össze az irreális a reálissal, a mese varázsa a kegyetlen valósággal.

Forgách András - Bevilágítás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Forgách András - Végtől ​végig a Terézvároson / Terézváros from End to End
"...nem ​úgy sétálunk végig a városon, vagy szállunk villamosra, metróra, ülünk taxiba, mint aki titkok között barangol. Mindez evidencia. Nem is templomi szentségként vesszük magunkhoz a kávéházak, könyvesboltok, gyorsbüfék és nonstop közértek kirakatait. Ezek életünk terei, rég megszoktuk őket. És akkor jön egy halom régi - 100 éves - képeslap, és elmond valamit a térről, amelyben élünk: egy teljesen új történetet."

Forgách András - Zehuze
Ez ​van (ezt kell szeretni) - körülbelül ennyit tesz a címadó zehuze, amely mágikus fordulatként tér vissza Forgách András monumentális levélregényének lapjain. A leveleket egy anya írja, távoli világba szakadt lányának. "mikor mi hárman, Hanna, te, meg én, mentünk fotózkodni az Allenbyn, aznap a Stalingradi ütközet híreit hallgattuk a rádióba, néha olyan veszettül tudtatok nevetni Hannával, hogy fájt, jaj, hogy micsoda szépségek vagytok a képen! Két tündöklő csillag, two beauty queens, te a te föltornyozott gesztenyehajaddal, amit szőkének írtak az angolok a passzusodba, hova tették a szemüket?"

Szebeni András - Forgách András - Bevilágítás
Bevilágítás. ​Mint mikor egy színpadra került díszletet először bevilágítanak. Mint mikor a zseblámpa fénycsóvája bevilágít valahová. Mint amikor látható lesz a láthatatlan. Szebeni fotói nem egyszerűen a tizenöt éves Budapesti Kamaraszínház kész vagy születő előadásairól, az estékről és a délelőttökről, az olvasópróbákról, díszletállító-próbákról, felújítópróbákról készült képi beszámolók, művészi riportok, hanem a működés mindennapi izgalmainak rögzítései. Hiszen jól tudjuk, hogy a színház bonyolult üzem, ahol estéró1 estére élő, világoló, lélegző valaminek kell megszületnie. Forgách szövegei az ábécé szeszélyét követő szócikkek, a részletekből kibomló esszék, töredékek, hol urai, hol könyörtelenül tárgyilagos leírások. Leletmentés és látlelet. Bevilágítás.

Forgách András - 12 ​nő voltam
12 ​nő voltam. Egy - aki egy eszkimóhoz megy feleségül Kettő - aki az űrben akart csókolózni... Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak Négy - aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót Öt - aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret Hat - aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével Hét - aki tud nemet mondani Nyolc - aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron Kilenc - aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben Tíz - akinek rendőr volt az apja Tizenegy - akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte Tizenkettő - aki egy széthasított fejű férfit szeretett.

Forgách András - Aki ​nincs
Öt ​könyvből áll Forgách András "regénye", minden könyv 99 történetet (?), elbeszélést (?), darabot tartalmaz, kivéve az utolsót, abban 100 ilyen található. Persze nem regényről van szó, és természetesen nem történetekről, elbeszélésekről, hanem Chan Chu mester tanításait és róla szóló, a tanításait exemplifikáló szövegekről. Chan Chu zen mester (az irodalom valóban ismer ilyen nevű zen tanítót), ám annak is rendhagyó. A gyanútlan, a zenben nemigen járatos olvasó is hamar rájöhet, hogy Forgách András szövegei nem igazán zen történetek, bár nem egy közülük a megszólalásig hasonlít "igazi" zen példázatokhoz, annál is inkább, mivel "igazi" zen könyvekből vétetett. Csakhogy mindben felfedezhető kicsinyke, épp csak a lényeget érintő módosítás. Igen sok szöveg azonban egyáltalán nem zen-szerű, hanem hagyományos novellákhoz hasonlatos. Ezek a tel Avivban, varsóban, a budai Clark Ádám téren játszódó darabok azonban mégsem igazi novellák. Felkínálkozó lengyel rendezőnőről, liftben megesett csókokról (nem bizonyos, hogy megestek), európai hírű íróval való találkozásról tudósítanak, ám valójában egészen másról szólnak. Zen bölcsességeket (illetve zen ostobaságokat) jelenítenek meg - ezúttal is másképp. A zen átjárja a hangsúlyosan nem zentörténeteket és a zen-történetek átmennek európai (magyar) novellisztikába. Zavarbaejtően sokértelmű, sokjelentésű Forgách András kötete, amelyben a különböző egységek - sokszor igen távolról is - felelnek egymásnak, folytatják, kiegészítik egymást, miközben mindegyikük önmagába zárt és csak önmagából érthető. És végül, mégiscsak regény ez a mű, méghozzá a klasszikus nevelődési regény típusából. Csakhogy az a fiatalember, aki csupán néha-néha lép fel a darabokban, ezúttal a zenen keresztül, azt megvalósítva-megcáfolva, azt módosítva "nevelődik". Jelentős mű az Aki nincs, ám jobb, ha vagy teljesen naiv, zenben, posztmodernben, intertextualitásban járatlan, vagy mindezekben nagyonis járatos, "kitanult" olvasó veszi kezébe.

Forgách András - Gonosz ​siker
Ez ​a kötet Forgách András tanulmányírói munkásságának fontos állomása. Nem tesz mást, mint művekről ír -- hol filmről, hol regényről, hol naplóról, hol zenéről, hol táncról... vagy éppen életműről. Akármelyikről ír -- mindig megmutatja: hogyan helyezkedik el a mű a világban és a világ a műben. Láttat és ítél. Meglát, és nem megítél. Mélyen filozofikus gondolkodása teszi lehetővé, hogy olykor mintegy átússzon a tanulmány területéről a szépprózáéba. Írásait alapos munka előzi meg, ezért megengedheti magának, hogy egyszerű és közérthető legyen.

Forgách András - Valami ​Figaro-féle alak
Közel ​két évtizednyi színházi munka érzékeny lenyomata a kötet; lapjain más-más műfajú írások (interjúk, színikritikák, alkotói portrék stb.) olvashatók. Figyelemre méltó egy interjú Forgách Andrással, amely lehetőséget ad a kitűnő színházi szakembernek ars poetikája kifejtésére, de ő is "faggat", kérdez másokat, például Petri Györggyel beszélget. Filmrendezésekről mondja el egy kifinomult látású ember benyomásait (Kenneth Branagh: V. Henrik), "pillanatképek" sorát alkotja meg (Jeles András, Brook), színházi előadások értő elemzésére vállalkozik (Szöveg és zene; Lear Learje). - A kötet a huszadik század művészi - elsősorban színházi - törekvései iránt érdeklődőket maradandó élményben részesítheti.