Ajax-loader

Csorba Győző könyvei a rukkolán


Csorba Győző - A ​város oldalában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Szabadulás
Aggódva ​válogatsz: nem méltó az sem, ez sem, hogy versbe-fogd. Csodák villámlására vársz. Tárulkozó eget fürkészel: onnan essen eléd költői tárgy: magos nyilatkozás. Bozótok, dzsungelek fordulnak útjaidra, - ó, minden szürke perc bogos dzsungel, bozót, s a jámbor dolgok is! figyelj álarcaikra! és zúgva rajzanak szájad köré a szók. Az észrevétlenül növekvő semmiségek omló, alaktalan homokba rejtenek, igékre őrzött torkod zizegve eltömik, s ki hajthatatlanul lesed jelét az égnek, már-már mozgatni is felejted nyelvedet, s a némaság lekúszik didergő lelkedig.

Csorba Győző - Görbül ​az idő
A ​külvilág jelenségei, a hétköznapi valóság jelzései, a kert példát adó változásai, a barátok és tisztelt előadók tetteinek tanulságai éppúgy helyet kapnak lírájában, mint az emberi kapcsolatok rejtelmei, az öregedés sajgó fájdalmait és erőt adó emlékeit föltáró alkotások. Mégis az összegzés igénye, az élet tisztelete, szemérmes szeretete és féltése teszi Csorba Győző új kötetét igazán felejthetetlen olvasmánnyá.

Csorba Győző - Simeon ​tűnődése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - A ​világ küszöbei
„Két ​napra is boldogság visszanézni/ lennék csak hátra annyival/ de tudván úgy múlik mint múlt valóban/ olyan zavartalan-simán/ kedvem fecskék rángó szárnyára tenném/ pipacssziromba rejteném/ révhez közelgő hajó kürtszavába/ alvásra búlt tyúkok közé/ léglökéses repülőgépre kötném/ hogy áttőrvén a hangfalat/ a robbanással híre szétömöljék/ s nevessen aki hallja majd/ Két napra is mert két nap is erősség/ míg most lépő lábam talán/ talajt se lel többé s kész már a pontos/ tervrajz utamról s nem tudom/ mikor kezdődik megvalósulása/ végképp kivédhetetlenül” - fogalmazza meg Két napra is című gyönyörű versében új kötete alaphangulatát és témáját a szerző. A versekben gyakran olvashatunk az öregedés gondjairól, a mind gyakoribb csalódásokról, az idő fájó s könyörtelen múlásáról, a halál fenyegető közeledéséről. Ezek azonban ne tévesszenek meg senkit, szó sincs ebben az új kötetben az élet vagy a remények föladásáról, szó sincs valamiféle behódolásról. Ellenkezőleg. Csorba Győző épp azért néz oly kitartóan farkasszemet az elmúlással, épp azért vizsgálja újra és újra makacsul, több oldalról mibenlétét, jelentését, értelmét és közeledését mert élni akar, minden önáltatás és csalás nélkül, értelmes emberhez méltóan, csak éppen tisztában van az emberi élet törékenységével, kiszolgáltatottságával, elkerülhetetlen befejeződésével. De amíg lehet, addig minden erejével kötődik, ragaszkodik a társakhoz, a családhoz, a természethez, a hasznos, értelmes cselekvéshez, a mindennapi eseményekhez, a társadalomhoz és a közvetlen környezethez. Régóta köztudott, hogy Csorba Győző költészete mélyen humánus, megszenvedett és megrendítően igaz költészet. Ez a mostani kötete igazolja, hogy az idő előrehaladtával költészete semmit sem veszített erejéből, hiteléből, sőt egyre fényesebben ragyog tragikus szépsége.

Csorba Győző - Vallomások, ​interjúk, nyilatkozatok
Csorba ​Gyözö (1916-1995) par excellence költő. Adekvát kifejezési formája a költészet: az eredeti vers és a műfordítás. „Pró­zában igen sután emlékezem” - mondja ma­gáról. Ennek ellenére meglepő, hogy viszonylag terjedelmes memoár műfajú szö­veget vetett papírra, s ha valamelyik folyó­irat szerkesztősége vallomást, személyes visszaemlékezést kért tőle, általában nem hárította el a kérést. Gyűjteményünk válogatás, szemelvénygyűjtemény ebből az igen gazdag anyagból. Egy ilyen jellegű kötet természetesen soha nem pótolhatja. a költői életművel tör­ténő személyes találkozást, a versek ismeretét és szeretetét, ugyanakkor az is nyil­vánvaló, hogy a könyvvel a költői pálya megismeréséhez és a költő világképének megértéséhez, értékeléséhez mind az olva­sóközönség, mind a költészet belső össze­függéseit kutató irodalomtudomány újabb forrást kap kézhez. Az az igazi és termé­keny olvasás, ha könyvünk lapjait a Csorba Győző verseit tartalmazó kötetekkel együtt forgatjuk.

Csorba Győző - Összegyűjtött ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Vissza ​Ithakába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Kétféle ​idő
Csorba ​Győző Kossuth- és József Attila-díjas költő és műfordító életfilozófiáját így fogalmazta meg a könyvborító hátlapján olvasható önvallomásban: „Azért vagyunk e földön, hogy aki szintén e földön van, segítsük élni. Én sajátos eszközeimmel: a versekkel is szolgálni óhajtom e célt.” Lírájának jellemző területei: a lélek, a család, a kert, az élet és halál. Már első olvasásra feltűnik versinek sötét tónusa, mely komor ifjúságának utórezgése. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettőség adja költészetének egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét. Családi verseiben - a férj, a szülő és nagyszülő érzelmei kapnak hangot: Ritmus, rend, zene, Ötösfogatom, Megtörtént, Külön marad, Unoka. Értelemszerűen foglalkoztatja a költészet maga. A Csak azt nem c. versében pokolba készülődő dudás önvádló panaszát halljuk: "csak azt nem, a dudát fújni, / azt nem tudtam megtanulni." Ifjú költőtársaiban egykori önmagát látja, vallja a Költők, fiatalok c. versében. S milyen a jó vers? „ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás” Az idő múlása, a közelítő öregség, a barátok fájdalmas elvesztése a témája az Apasirató, A kézműves halála, Túl már c. írásainak. A verseim sorsa c. költeményében önemésztő fájdalommal kérdi: "Mikor már véreim nem védenek, / s azok se, kik még emberként szerettek: / lesznek-e akkor is, kik kézbe vesznek, / olvasnak, emlegetnek, értenek?" – majd határozottan dönt: „Ne maradjon belőlem semmi több, / csak amit élő érdeke szerint / táplálékként őriz meg az utókor.” A válogatás minden értő és érzékeny versolvasó bizalmára számíthat. A kiadványt a szerző fontosabb műveinek a jegyzéke zárja.

Csorba Győző - Kettőshangzat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Észrevételek
Tizenegyedik ​kötetével jelentkezik Csorba Győző, a Pécsett élő kitűnő költő. Új verseskönyve lényegében előző könyvének, az Anabázis-nak szerves folytatása hangban, hangulatban, témában. Az akkor felvetett gondolatok személyes és általános problémák foglalkoztatják most is a költőt, de versei talán minden eddiginél filozofikusabb igénnyel, átfogobban, elmélyültebben közelítenek az idő, az elmúlás, a megsemmisülés vagy a létezés titkaihoz. Az elvontság,a tárgyilagosra sikerült hang szerencsés módon eleven, gazdag realizmussal, megbízható, hiteles nyelvi érzekeltetéssel, rokonszenves, bensőségesen közvetlen emberi és költői magatartással párosul. Talán e minden hamis póztól és nagy gesztustól távoli, nagyon őszinte és humánus magatartás magyarázza azt is, hogy Csorba művei komor témájuk ellenére sem szomorúak. Az emlékek, vágyak, nosztalgiák lágy anyagából formált, elégikus hangú költemények visszapillantó tükrében ugyanis felcsillannak a gyermekkor, a szerelem, az alkotó férfikor játékos, derűs színei is, s emlék és valóság, múlt és jelen sejtelmes tündérjátéka felidézi az emberi élet teljességét, megadja a szorongató kérdésekre a választ.

Csorba Győző - A ​szavak bolyhai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Időjáték
1970-ben ​jelent meg Csorba válogatott verseinek kötete: _A lélek évszakai._ Azóta írott új verseit foglalja keretbe (kilencedik kötetként) az _Időjáték._ Érdemes idéznünk Weöres Sándor vélekedését Csorba Győzőről: "Bizonyos, hogy a mostani magyar költészet átláthatatlan betűtengeréből a túlnyomó rész el fog süllyedni. Sok mutatós, csillogó látszateredmény az idő folyamán egyre inkább megfakul. De éppen Csorba versei, amelyek megjelenésükkor olyan fakónak, igénytelennek látszanak, az idő sodrában mindinkább érlelődnek, kiteljesednek. Ez a látszólagos igénytelenség tele van a maradandóság feszítő erejével. Ahogy korunk lármáját felváltja majd más korszak másfajta lármája, úgy vonulnak el ennek az időszaknak betűhullámai, és emelkedik ki belőle mind tisztábban a magányos pécsi költő, Csorba Győző arca." A költő maga a következő sorok kíséretében bocsátja útra új kötetét: "A verset egyik régebbi kötetem címében a szó ünnepének neveztem. A gondolatot folytatva: a leghőbb kívánságom most az, hogy a >>szó ünnepe<< >>az élet hétköznapjá<< -vá váljék. Legyen a vers használati tárgy. Olyan, mint egy ágy, egy ruhadarab, valami eledelféle. Illeszkedjék közéjük, s a felsorolásban se külön rövat, se pirosbetű ne jusson neki. Vagy ha mégis több akar lenni, azzal legyen több, hogy ne várjon a sorára. Agresszív módon kényszerítse rá magát az emberekre; annál erőszakosabban, minél inkább fenyegeti a kiszorulás veszélye. Mert ez valóságos veszély. A napi programokba mind kevésbé fér el a költészet, a titkos közmegegyezés egyre hajlamosabb korszerűtlen jelenségnek bélyegezni. Szűnjék meg a >>líra<< szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből."

Csorba Győző - Szemközt ​vele
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Anabázis
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Győző - Római ​följegyzések
Csorba ​Győző 1947-1948 fordulóján kelt római följegyzéseit bizonyosan nem a publikálás szándékával írta, a költő élettörténetében, költészetének motívum­rendjében azonban olyan erőteljesen fellelhetők a Rómában töltött hónapok, illetve az itt szerzett élmények, hogy a kézirat közreadása az élet­mű egészének szempontjából is indokolt. Ezek a följegyzések a legautentikusabb dokumentumai azon öt hónapnak, melyet az akkor pályája első szakaszában járó, mindössze harmincegy éves költő Károlyi Amy és Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Pilinszky János és Takáts Gyula, Kerényi Károly és Takács Jenő társaságában Kardos Tibor, a római Magyar Akadémia igazgatójának vendégszeretetét élvezve az örök városban eltölthetett. A följegyzések teljes szövege, amelynek létezésére 1996 nyaráig nem derült fény, most jelenik meg először. Vele együtt olvasható a költő nyolcvanas évek végén a római hónapokról adott interjúja, valamint Róma-ihlette verseinek legszebb darabjai.

Csorba Győző - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók