Ajax-loader

Koncz Erzsébet könyvei a rukkolán


Koncz Erzsébet - Lélekhasadás
"CÍM ​NÉLKÜLI" Először ez lett volna a cím. Cím helyett... Mert... Igazából semmi jót nem tudtam kitalálni. Amibe ezt írtam otthon, az egy kicsi zöld füzet, aminek ezt a címet adtam: Kicsiny zöld füzetke. De mivel a címnek tükröznie kéne azt, amiről szól, lehetne ez: Napló jellegű. Vagy köszönő jelleggel csak ennyi: HELLO. Szóval válassz egy neked tetszőt! Vagy ne. * Lehetnének itt rajz jellegű dolgok is. Amikkel próbáltam kúrálni magam, mert még régen azt mondták, hogy tehetséges vagyok. Pedig csak arról volt szó, hogy akkor még nem tudtam máshogy kifejezni magam, csak rajzolással. Utána megtanultam írni, meg fogalmazni. Azóta szavakkal könnyebben kifejezem magam, mint képekkel. Sajnálom, hogy nem tudtam teljesíteni szüleim egy nagy kívánságát, hogy festő legyek, vagy grafikus. Talán sikerült volna, ha nem tanultam volna meg beszélni, írni, olvasni... De így azért mégis jobb, nem? * A kiadóm szerint kellene ide egy "előforduló szavak, kifejezések magyarázata". Amíg én teljességgel bele voltam/vagyok merülve külön szlenget tartalmazó világomba, észre sem vettem, hogy a "más világban élők" esetleg nehezen értelmezhetik ezt a nyelvet. Nem teszem abc-sorrendbe a szavakat, ha nem haragusztok meg érte, mert azt már áltsuliban is utáltam. Olyan sorrendben lesznek, ahogy szerepelnek az írásomban... * Tessék: THC: Ez a marihuána hatóanyaga. Béke veletek! Peace! Alkesz: Az alkoholista szó rövidítése. Olyan, mint a palacsintának a palesz. Kékhalál: Szerintem ezt a windows használók jól ismerik, bár nem akarok ebbe beledumálni, mert nagyon analfabéta vagyok a gépekhez, csak még annyit, hogy ez az, amikor kék lesz a képernyő, és az égvilágon semmire nem reagál a számítógép. Naggyon bírtam "szeretni" az ilyet! Borderline: Személyiségzavar. Ilyen vagyok. Most nem ecsetelném az összes tünetét, mert tulajdonképpen erről szól az egész írásom. Bura: Egy weboldal, hozzá tartozó fórummal. Keressétek fel, ha kíváncsiak vagytok! Csopi, depi, öngyi...: Rövidítések. (csoport, depresszió, öngyilkos...), szoktam így beszélni. Egyik kedvencem a gyümijogi (gyümölcsjoghurt). Műhely: Ez egy csoportfajta Tündérhegyen, a pszichoterápiás kórházban. Bulímia: Az a fajta evészavar, amikor az ember nem tud ellenállni brutális faláskényszerének, majd rájön, hogy meg fog hízni, ezért szándékosan kihányja. Lógus, áter: Pszichológus, pszichiáter. Falcolás: Önmegsebzés, nem szuicid szándékkal.

Koncz Erzsébet - Tükörcukor
Vigyázz, ​veszélyesen ő s z i n t e ! Vész-sikítás tör magának utat, ajtót, üveget... a végeredmény mindig ellentéte a vártnak. Tombol bennem a semmi. Úgy élek, ahogy a kedvem tartja - a kedvem borzalmas. Nincs kedvem. Fájó húsba vájó, vérző penge... szalad a testbe... Nem csoda, hogy mindig mindenki fáradt, ha minden elalvásnál meghalunk, és ébredésnél megszületünk, minden nap. Ez nagyon fárasztó. Ha ezt valahogy ki lehetne küszöbölni, lehet, hogy évtizedekkel tovább élnénk. De az meg mire jó? Hello. Megint én. Ha még nem untok. Ha igen, hát olvassatok mást! Most jutottam odáig, hogy ezt az írásom is bemásolom a gépembe, csak hogy elüssem valamivel az időmet. Ezzel egyébként is szeretek foglalkozni. Tudjátok, az illúzió, hogy csinálok valamit. Nosza hát! Olvasok, aludni próbálok, nem megy, olvasok... újabb álmatlan éjszakát töltöttem el. Mintha sűrűsödnének. Hiába vagyok baromi fáradt, meg álmos, mégsem... Előbb arra gondoltam, két bögre (négy adag) kávé majd helyre tesz. Hát helyre is tett, viszont a másodikba krémport helyett capuccino port tettem, gondoltam, akármilyen rossz is az irish cream ízű, a mostani krémpornál nem lehet rosszabb, de tévedtem. Csak azért nem öntöttem ki, hogy elvegye az éhségem. Mellesleg emiatt kezdtem újra szedni a legelső bogyóm, a Rexetint, mivel rá van írva, hogy csökkenti az étvágyat, de baromira nem teszi. Csütörtökig szedem, akkor van dokilátogatási időpontom, aztán, ha addig semmi, kérek Zoloftot. Meg valami tisztességes altatót, végre. Hosszúnak ígérkezik a mai nap. Jobb esetben (ideális esetben) egykor kelek. Úgy simán elmegy egy nap. Így még azt se tudom, mivel ütöm el az időmet egyig. Mondjuk végre kitakaríthatnám a szobám. Sportolhatnék is egy keveset. Meg még mittudomén. "Az értelmes ember nem unatkozik." Hallottam már számtalanszor. Baromság! Mi van akkor, ha az értelmes ember inkább az unalmat választja, mint az elvégzendő teendőket? Ja, hogy akkor meg ne nyavalyogjon, hogy unatkozik? Miért ne? Egyébként nem tudom, miért írok most. Nem tudom, mi értelme van. Ugyanis előző könyvemet lezártam. Kezdjek egy újat? De ki lesz kíváncsi egy ugyanolyan jellegű olvasnivalóra? Talán a többi pszichiátriai beteg, akik (mint én) nem tudnak mást kézbevenni olvasás céljából. Magamból indulok ki.

Kollekciók