Ajax-loader

Wiesław Kielar könyvei a rukkolán


Wiesław Kielar - A ​290. számú auschwitzi fogoly
Ami ​ebben a pokoljárásban vonzó - különös, hát a borzalomnak is lehet bája? -, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: "Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom." Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Wiesław Kielar - Az ​auschwitzi halálgyár rémtettei
A ​szerző neve nélkül és megváltozott címmel kiadott kötet Wieslaw Kielar A 290. számú auschwitzi fogoly című regényes visszaemlékezése (legutóbb: 810275), amely több ízben megjelent már hazánkban - Murányi Beatrix fordításában. A könyv szerzője egy antifasiszta ifjúsági mozgalom tagja volt. Közel 800 lengyel társával együtt elsőként került az épülő és terjeszkedő auschwitzi táborba 1940 nyarán. Visszaemlékezése az ott töltött öt évet idézi fel - az érkezéstől a szabadság első napjaiig. A rendhagyó naplónak csupán háttere a halálgyár, előterében a különböző emberi magatartásformák állnak. Felvonulnak a hidegvérű, szadista gyilkos SS-tisztek, a brutalitást tébolyig fokozó kápók, a kegyeikbe férkőzni akaró, régi rabokból kikerülő 'funkcik', a női táborban kegyetlenkedő egykori prostituált felügyelők, a hidegvérrel szelektáló, fenolinjekcióval likvidáló orvosok, a közönyös és embertelen ápológárda, az aranyfogakkal spekuláló hullaszállítók, akik valamennyien valahogyan megvesztegethetők. Az állandó rettenet és halálfélelem a rabok egy részéből is felszabadítja az alantas ösztönöket: jelszóvá válik, hogy enni és élni minden áron, mert 'úgyis megyünk a krematóriumba'. Elterjednek a lopások, ügyeskedések, besúgások, az SS-ek és a kápók gyöngéinek kihasználása is sokszor életmentő. Vannak, akik teljesen lealjasodnak, de ezek nagy részét saját rabtársaik 'likvidálják' és taszítják ki maguk közül. Mások beérik az apróbb cselekkel, spekulációval, csereberével, a bőrüket kockáztató mesterkedésekkel. A kényszerű összezártság, az iszonyatos szenvedés és megalázás a bajtársiasság és hősiesség, a kollektív felelősségvállalás számtalan példáját is nyújtja. 'Civilekkel' való kapcsolatteremtések, tragikus kimenetelű szökések, megható szerelmek, tudatos szervezkedések és spontán áldozatvállalások erősítik a közösség szellemét. Kielar nemcsak jó megfigyelő, hanem avatott tollú író is - műve minden olvasónak ajánlható.

Wiesław Kielar - Anus ​Mundi
Ami ​azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Kollekciók