Ajax-loader

Pályi András könyvei a rukkolán


Pályi András - Gyász ​és gyönyör
"Nem ​lehet igazán tudni, mit rejt még íróasztala" - jegyezte fel Nádas Péter jó két évtizeddel ezelőtt Pályi Andrásról. Az író most, mintha csak igazolni akarná e megállapítást, előhúzta néhány elvetélt, fiatalkori művét a fiókból, és másodjára-harmadjára is nekifutott a számára ma is eleven élményanyagnak.

Pályi András - Megérkezés
A ​regény a rendszerváltás szerelmi metaforája, egy szerelmi háromszög története. Az író arra keresi a választ, megszülethet-e a belső szabadságot eleve feltételező szerelmi misztika olyanokban is, akiket a társadalmi közeg és a szubkultúra, amelyben felnőttek, teljesen megfosztott a belső szabadság eszméjétől.

Pályi András - Darabos Enikő - Az ​én határain
Pályi ​András és Darabos Enikő beszélgetése bepillantást enged az írói műhelybe – és jóval többet ad, mint egy életútinterjú vagy műhelynapló. Lényegében a neves, több díjjal kitüntetett szerző pályaképe és öntörvényű írói gondolkodása ismerhető meg e beszélgetőkönyvből.

Pályi András - Éltem ​- Másutt - Túl
Pályi ​Andrást Nádas Péter többek közt így jellemzi: „A felől semmi kétség, hogy amit Pályi András művel, az a szó minden értelmében istenkísértés. Szent borzadály nélkül nem lehet olvasni írásait. Hadakozik Istennel, kihívja, káromolja.” Pályi András mestere a jeles katolikus költő, Pilinszky János, s mesteréhez hasonlóan spirituális szerző, ha tetszik, misztikus, akinek írásművészetét a katolikus mitológia hatja át. A történet is ebben a miszticizmusban oldódik fel, vagy jobban mondva: ennek a miszticizmusnak az értelmezési és megnyilvánulási szintjei lesznek történetté.

Pályi András - Képzelet ​és kánon - Esszék, kritikák
Pályi ​András ugyan nem tartozott az „újholdasok“ köréhez, mégsem véletlen, hogy összegyűjtve három és fél évtized java irodalmi kritikáit, esszéit, az Újhold ról írott elemzését mintegy kötete előszavaként közli. Itt véli ugyanis felfedezni azt az „irodalmi hazát”, amely mára minden autonóm alkotói törekvés közös öröksége lett. A hűvös és tárgyilagos kritikus maszkja mögül Pályiból újra meg újra előbújik az íróbarátok és kollégák műhelygondjaiban-titkaiban a maga alkotói nyugtalanságaira (is) választ kereső szenvedélyes szellem.

Pályi András - A ​kerület órái - Történetek, tárcák, esetek
„Te ​állat, mondom magamnak. Állok a tükör előtt, zilált, ragacsos, félrealudt hajjal, árkos szemekkel, horpadt mellkassal, lógó tökkel. Te állat, beleszerettél egy harmincnégy éve halott nőbe, egy költőbe, egy mítoszba, akit Sylvia Plath-nak hívnak, és most féltékeny vagy Ted Hughes-ra, a poéták poétájára, a költői szó nagymesterére, akit mi tagadás, újabb meg újabb öngyilkos nővel vert meg a sors… Már pirkad, egyre zajosabbak a madarak. Ted ott ül a fotelban, ahol nemrég Sylvia. Csak épp azóta itt járt egy asztalos, megragasztotta a csonka karfát. Ted kigombolt, kockás ingben, félrefésült, lobogó hajjal. Egy lomha, darabos, látnok favágó, egy csöndes, révült óriás. Én meg a barna fürdőköntösömben, szemüveggel, egy álmatlan kíváncsiskodó. Tárcaíró, ha be kell mutatkozzam.” „Az eksztatikus prózának nálunk, Nádas Péter mellett, Pályi az egyetlen következetes művelője” – írja Reményi József Tamás. A vallomásos, érzéki írásmód képviselőjeként számon tartott íróról azt is tudjuk, hogy mindig vonzódott a magyar irodalomban oly gazdag örökséget jelentő kisprózai műfajokhoz. A jelen kötet ebből nyújt ízelítőt, a hagyományos történetet mesélő elbeszéléstől a hírlapi tárcákon, a személyes életképeken át az irodalmi fikció és a miniesszé határán mozgó jegyzetlapokig vagy a naplóig. Pályi András kisprózáiban azonban nemcsak a műfaj egykori mestereinek hangját halljuk – Mándyt, Pilinszkyt, Kosztolányit és másokat –, hanem ők maguk is újra meg újra színre lépnek, hol személyes emlékképek szereplőiként, hol az írói képzelet teremtette alakok élő partnereként, akár a szerző barátainak, kollégáinak, családtagjainak társaságában. A gyűjtemény az ifjúkori írásoktól a legfrissebbekig ível, s mellesleg az is kiderül belőle, hogy szenvedélyről, az ember zsigeri titkairól, életlázáról, ami Pályi örök témája, szerzőnk nemcsak eksztatikusan tud mesélni, hanem bölcs iróniával is.

Pályi András - Kövek ​és nosztalgia
Két ​remek, szorongatóan fájdalmas kisregényével (Éltem, Másutt) irodalmunk élvonalába került Pályi András. Új kötetének szinte valamennyi elbeszélése a transzcendenciával átitatott létezés csodájáról szól, mely a szerelemben, a testi szerelemben éri el csúcspontját. az erotika izzásának a nemi ösztön feltörésének, a szerelem beteljesülésésnek, a kielégülés örömének ábrázolása jóformán tabunak számított az európai keresztény kultúrában. Pályit azonban éppen e kettő vegyülete és ellentéte ihleti leginkább: mai európai ember szexuális kultúrájának konfrontrációja az évszázados hagyományoktól ihletett, megszentelt keresztény kultúrával. Lírai izzású elbeszélésinek sajátos asszociációi az érzékelésből (ízek, színek, szagok) indulnak, s visznek a létezés mélyebb, biológiai szférájába, alagútjaiba. Atmoszférájuk szuggesztív, magának a történetnek leírása pedig aprólékosan pontos - miközben észrevétlenül mégis "továbbnyúl", hogy elmondja mindazt, ami számára a történetnél fontosabb, s a ami persze mégiscsak benne rejtőzik a mesében...A "valóban" megélt történetek gyakran keverednek álmokkal, víziókkal - s valamennyi álom motívum pontosan a helyén van. Az egyes elbeszélések egymásra épülnek: van közöttük egy laza tematikai-kronológiai és egy mélyebb - test és lélek mélyén játszódó, egymást kiegészítő, egymásra rímelő, egymásnak felelő - összefüggés: a teljesség vágya az, szenvedés és boldogság teljességéé, s az odavivő, izzó örömöktől, éles fájdalmaktól tépett út, melynek jelentős szakasza ismét a szexualitáson át vezet: akár egyszerű öröm csupán, akár a szorongástól gyötört ember menekülése a boldogság felé, alámerülése a fulladásig. Végezetül pedig: Pályi András kitűnő mesélő. Lebilincselően érdekes történetekkel találkozik az az olvasó is, aki nem keres mélyebb értelmet, közlendőt írásaiban.

Pályi András - Provence-i ​nyár
Nádas ​Péter szerint „amit Pályi András művel, az a szó minden értelmében istenkísértés”. Holott Pályi nem tesz egyebet, csak tudomásul veszi, hogy a hit és a szentség tradicionális kánonja hitelét vesztette, s fokozott érzékenységgel fordul az emberi lét érzéki dimenziója felé. Pályi már első novelláiban meghökkentő nyíltsággal keresett egy új, erotikus nyelvet. A jelen kötet, amely az író korábbi novelláinak legjavát és jó pár kötetben eddig nem közölt elbeszélést tartalmaz, így igazi, szenvedélyes felfedező útra invitál az érzékiség világában

Pályi András - Éltem
"Bűnöző ​és káromló világ ez, attól, ahogyan írója ránéz, és attól, amilyen: angyalkák, nippek, csipketerítők, buja tiszik, szenteskedő-kéjsóvár asszonyok istentelen tenyészete. Itt az emberei is olyanok, mint egy trópusi kert húsevő virágszörnyei. A négy novella konfliktusa éppen abban a feszültségben van, ami a gyerekkori kertélmény hagyományos idillikussága és kegyetlen valósága között áll fenn... Hallatlan szépséggel fogalmazza meg a rútat és megvetendőt. "Még csak" szerkeszteni tud, "még csak" intenzíven lefelé fúrni.. egy önjáró lélek igazságát pillanthatjuk meg ebben az első könyvben, melyekben máris a szuverén, eredeti prózaírót köszönhetjük" - írta Balassa Péter Pályi András Tiéd a kert című első kötetéről. Új könyvének két történetében a már kiforrott, kész prózaíró szól az olvasóhoz. A főszereplő: két nő; a forma: belső monológ. Betegen, piszkosan, rongyosan fekszik a penészes falú, összeroskadással fenyegető házban özvegy Magyarné, Maday Veronika; egyik lázálomból a másikba zuhanva. Motyog és átkozódik; hol a jelenben, hol a múltban jár föl-le csúszva az emlékek és víziók járatain. Iszonyú élete volt. Házassága szörnyű, a szeretetet, a megértést, a szexuális örömöket nem ismerte; a vágy gyűlöletté, undorrá, félelemmé torzult testében. Valami hihetetlen, imponáló és gonosz erő állítja talpra ismét. Gonosz erő, de a gonoszság egyetlen tartaléka, amivel úrrá lehet sorsán és embertársain. - A másik elbeszélés fiktív történet Avilai Szent Terézről. Az ő gyötrelme sem kisebb - ha ellenkező előjelű is -, mint Veronikáé. Egész lelkével a Magasat szomjazza, az elragadtatás pillanatát, amikor lelke másutt lesz, nem a földön. De vágyai: a Sátán őt is megkísérti. Nyugtalan szelleme a hit boldogsága, s a hit igaza felett tépelődik. Nem csapda-e a hit is? S ha van igazság, hol található, s egyáltalán: mi az? Pályi András mindkét regénye felkavaró, tabukat nem ismerő, megrázó olvasmány.

Pályi András - Tiéd ​a kert
Pályi ​András 1942-ben született, magyar-lengyel szakos tanári diplomát szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, mintegy tizenkét esztendeje újságíróként működik, közben rövid ideig színházi dramaturg volt. Rendszeresen jelennek meg irodalmi és színházi kritikái, a lengyel irodalom magyarországi népszerűsítésével foglalkozik. 1963-ban a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatták _Tigris_ című darabját, ugyanebben az évben jelent meg az első elbeszélése is az Élet és Irodalomban. A jelen kötet, mely első önálló könyve, másfél évtized java novelláit tartalmazza.

Kollekciók