B. S. Aldrich könyvei a rukkolán

B. S. Aldrich - Száll ​a fehér madár
Az ​„És lámpást adott kezembe az Úr” története folytatódik A világhírű családregény-folyam a XIX. századi Amerika romantikusnak tartott, ám valójában zord világába, a pionírok korába vezeti az Olvasót, megelevenítve az egészséges erkölcs, a józan megelégedettség, a mindennapok próbáival való bátor szembenézés szellemét, az élet egyszerű igazságaiba vetett hitet. E kötetben, az És lámpást adott kezembe az Úr folytatásában Laura Deal történetét ismerhetjük meg. Kislány korától fogva írónő akart lenni, s egyedül nagyanyja, Abby volt az, aki megértette vágyait, hiszen valaha ő is művészi karrierről álmodott. S míg másokra anyagi javakat hagy, Laura az álmait örökli…

B. S. Aldrich - Családi ​kör
Részlet ​a könyvből: "Mama ott ült diófa asztala előtt. Zöld alapon levendulaszínű krizantémumokkal teleszórt japán selyempongyolát viselt. Mamát teljes nevén Mrs. Henry Y. Masonnek hívták. Éjszaka tizenegy óra volt, ami Springtownban késő éjszakának számít. Mielőtt lihegve felkapaszkodott a széles mahagónilépcsőn, mama megdagasztotta a kenyeret. Ebben van valami jellemző, sőt szimbolikus, mama egész életére nézve. Mahagónilépcső vezet föl a hálószobájába, de a kenyeret maga dagasztja. Kövérkés kezéről három briliánsgyűrűt húzott le. A gyűrűk ott sorakoztak egymás mellett a Cluny-csipkével borított öltözőasztalon. Ezek a gyűrűk korszakokat jelöltek a család életében. A szerény kis briliáns annak a napnak emlékét őrizte, amelyen henry könyvelőből segédpénztárossá lépett elő. A közepes nagyságú briliáns a pénztárossá való kinevezésére emlékeztetett. A gőgös, nagy gyémántot azon a napon kapta mama, amelyen Henry Y. elnöke lett az Első Springtowni Nemzeti Banknak. Ma este mama fáradt és ideges volt. Ingerültnek, öregnek, rosszkedvűnek érezte magát, ami nála egészen szokatlan volt. Kék szeméről levette a pápaszemet. Ez is az én szerencsém, gondolta bosszúsan, hogy még szemüveget sem tudok viselni. A szemüveg egyszerűen nem marad meg az orromon."

B. S. Aldrich - A ​múlt dala
Bess ​Streeter Aldrich (1881-1954) amerikai írónő hosszú ideig középiskolai tanárként működött az USA prériterületein. E különös táj és sajátos embertípusa a hajdani pionír ősök küzdelmes élete felé irányították a figyelmét. Nekik állított maradandó emléket az És lámpást adott kezembe az Úr, a Száll a fehér madár és A múlt dala című regényeiben. E világsikert aratott regények közül kettőt már megismerhetett a magyar olvasó. Tudván, hogy sokak óhaja, legyen e harmadik most ajándék, melyet szeretettel ajánl minden kedves olvasójának.

B. S. Aldrich - Ella ​kisasszony
Oak ​River városa 1846-ban még nem volt sehol sem, vagy ha volt, akkor csak az álmok birodalmában volt. 1856-ban beteljesült az álom. Tíz év múlva, amikor vége lett a nagy polgárháborúnak, már ezren laktak benne, egyébként azonban sáros főutcájú, rendszertelenül épített kisközség maradt. 1876-ban kezdett komolyan terjeszkedni: az oakriveriek, persze - mint minden nyugat-amerikai új város polgárai - most már holtbizonyosra vették, hogy meg sem áll addig, amíg nem lesz belőle világváros. Az úttörő városi tanácsosok reményei azonban túl vérmeseknek bizonyultak. Ha a jövendő úgy alakult volna, mint amilyennek ők elképzelték: Nyugat-Amerikában ma az egyik város főutcájából egyenesen át lehetne sétálni a másik város főutcájába. A reménységek azonban nem váltak be: a száz meg száz kisváros egyike sem vitte többre néhány ezer főnyi lakosságnál, azután megtorpant, megállt a növekedésben, a polgárai pedig beletörődtek abba, hogy szülővárosuk - bármilyen nagyszabású tervek merülnek is fel a tanácsüléseken - nem terjeszkedhet tovább egy tapodtat sem.

B. S. Aldrich - És ​lámpást adott kezembe az Úr
Cedartown ​a széles országút mentén terül el. Aki átutaztában elhalad mellette, aligha fogja figyelemre méltatni. Cedartownt csak azok látják szépnek, akik benne élnek, no meg a nebraskai bennszülöttek, akiket - messze vidékeken járván - olykor elfog a honvágy az alacsony, lejtős dombok meg a hullámzó kalásztenger után. A hófúvás meg a havas eső olykor heteken át tartja kegyetlen markában Cedartownt. Máskor meg forró szelek jönnek délnyugat felől és lázt hozó leheletük végigsöpör a városon. Néha hetekig tart a szárazság, máskor hetekig zuhog az eső. De e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is - a frissen kaszált széna, az érett alma szagától és egyéb, fűszeres illatoktól terhesek -, hogy a préri szülötte ezeknél a napoknál szebbeket sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni.