Ajax-loader

Bálint Tibor könyvei a rukkolán


Bálint Tibor - Zokogó ​majom
A ​Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik. Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása. Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején. Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek. Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé. (Bálint Tibor)

Bálint Tibor - Végtelen ​világbajnokság
Bálint ​Tibor könyve gyermekekhez szól. A hol szomorkás, hol tréfás történetek szereplői miközben felfedezik a körülöttük levő világot, megtanulják azokat a viselkedési formákat is, amelyek a felnőttekkel és a gyermektársaikkal való pozitív kapcsolatok kialakítását is lehetővé teszik.

Bálint Tibor - Nekem ​már fáj az utazás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint Tibor - Égi ​és földi kovártély
A ​zokogó majom írója novellistának is kiváló. Apropó, néha csak villanásnyi vagy hosszabb lélegzetű történeteiben a leghétköznapibb sorsokat, lótó-futó emberkéket írja meg. de különleges beleérző képessége segítségével mindenütt és minden hősében föl tudja fedezni az egyszeri sorstragédiákat, lenyűgöző drámákat. Rendkívüli érzéke van az emberi megaláztatások, a hideglelős félelmek, a kilátástalanságok, lelki nyomorúságok, a halk szenvedések, a legtitokzatosabb, belső kínlódások fölfedezéséhez és átéléséhez. Tolla nyomán a legszürkébb emberi sorsban, a legérdektelenebb történésben a legjelentéktelenebb alakban is fölsejlik az élet, az ember nagyszerűsége, varázsa. Realista író a szó legszebb értelmében. Minden érzékszervével befogadja, szinte magába szívja a hétköznapok valóságát, és azt átalakítva a maga epikusan költői és drámaian groteszk hangszerelésére tárja elénk; a szegény-szegény valóságot fölruházva a művészet gazdag szépségeivel. Az írás gyönyörűségeivel az olvasás örömeit akarja szolgálni, nem akar többet, és talán éppen ezért rendíti meg, gondolkodtat el, amellett, hogy gyönyörködtet

Bálint Tibor - Látomás ​mise után
Bálint ​Tibor neve a Zokogó majom című regényével vált ismertté és népszerűvé az olvasók körében. A kolozsvári író ezúttal novelláival mutatkozik be a hazai közönségnek. S aki regénye ismeretében várakozással veszi kezébe ezt az anyagot, nem csalódik. Sűrű atmoszférájú, érzékletesen megjelenített alakokkal teli, erdélyi és különleges Bálint Tibor-i világba pillanthat be. S noha az író fantáziája gyakran elragadja hőseit a képzelet világába, a jövőbe és a science fiction körleteibe, szereplőinek örömei és bánatai, fájdalmai és szorongásai, reménységei és kétségbeesései mindig a mai valóságból, a mai ember életéből fakadnak. Mennyi megértő szeretettel és vibráló iróniával rajzolja meg az ötvenedik érettségi találkozóra érkezőket és kiránduláson találkozó beosztottat és főnökét, a balek zenepedagógust, akit kiüldöznek lakásából, vagy az öregasszonyt, aki haldoklása közben kénytelen végignézni, miként kótyavetyélik el, teszik tönkre az ősi kertes házat leszármazottai s az új tulajdonos. De Bálint Tibor novelláit nem lehet néhány mondatban jellemezni, alakjait nem lehet néhány fajta emberi sorsba vagy jellemtípusba beskatulyázni. Minden írás más hős, más téma, csak az írói eredetiség, stílusának leleményei, szavainak varázsa, látásmódjának groteszk ötletei azonos értékűek mindig.

Bálint Tibor - Antal, ​a láthatatlan
Antal ​különös képesség birtokosa lett, láthatatlanná tud válni. Ezzel elkezdődik csodálatos kalandjainak sora. Megannyi történet a jóságnak, a szeretetnek és a tudásnak a gonoszság, az önzés és a butaság fölött aratott győzelméről szól, arról, hogy a fogékony és jó kisfiú, akinek szeretet lakozik szívében, miként kerekedik felül a mindennapi kísértéseken, csábításokon, miként próbálja társait is rávenni arra, hogy – hozzá hasonlóan – jók legyenek. (Nagyapó mesefája - sorozat)

Bálint Tibor - Mennyei ​romok
Hitem ​szerint a novella vagy a karcolat nem azért rövid műfaj, hogy kevesebbet mondjunk általa, mint amennyit egy regény üzenhet. Sőt, ellenkezőleg: oly sürgős és oly fontos dolgot kell közölniük, hogy bármikor félrehívhassák az olvasót a közlendő meghallgatására. E tény ismeretében a Mennyei romok írásai közé olyan történeteket vettem be, amelyek valóságos jelentésükben s látomásosságukban is maiak, a máról szólnak és hozzánk, az emberi jószándék és humánum környezetvédő szerepét hangsúlyozzák a szennyező cinizmussal szemben. A karcolatok, novellák előtt ezúttal kéttucatnyi tárca sorakozik, hogy lehetőleg rögtön és röviden megmondja azt, amit ráérősebb korszakában az író mindig el akar mondani, kisregénnyé vagy legalábbis hosszabb elbeszéléssé igyekszik kikerekíteni. A színes, nyüzsgő világnak valamely részletét azonban egy zsebtükörben is meg lehet villantani, nem szükséges hozzá nagyobb visszatükröző felület. Bálint Tibor

Bálint Tibor - Zarándoklás ​a panaszfalhoz
A ​Zokogó majom folytatásának tekinthető Zarándoklás a panaszfalhoz címet viselő regényében gyakorlatban is bebizonyítja, Bálint Tibor a párhuzamos sorsok követése során megvalósuló emberábrázolás híve. Mint egy mozaikon, a különböző élethelyzetek követik egymást, néha anélkül, hogy egymásba fonódnának, s ezzel a némiképp pointilista technikával állnak össze a tabló színei és formái. Az író szerint csakis ily módon ragadható meg az átélt-szenvedett történelem lényege. Mind a Zokogó majomban, mind pedig a Zarándoklás a panaszfalhozban az egymással párhuzamos sorsok egymásra tevődése felszínre hozza a kisszerű-vidéki létezés felett uralkodó sötét hatalom drámai erejét. Ámbár helyenként, mintegy az idő történelmi, eseménycentrikus folyásának ironikus jelzéseként híreket, eseményeket, reklámokat vág be a korabeli újságokból, a történelem voltaképpen mégis valahol az említett eseményeken kívül zajlik. Az események sodrásánál erősebb áramlat irányítja. Minden lépésnél vágyakba, reményekbe, álmokba, de különösen kielégítetlen igényekbe, szenvedésbe, sebekbe ütközünk, a külváros lakóinak életét ezek határozzák meg. Már a Zokogó majomban úgy tűnt, az író vonzódik a szélsőséges emberi kapcsolatokhoz, hóhér és áldozat viszonya, furcsa fölé- és alárendeltségi viszonyok foglalkoztatják. A Zarándoklás a panaszfalhoz című regényében a változó világ körülményei között ugyancsak ezeket a viszonyokat követi nyomon. Ahogy egyszer Bálint Tibor nyilatkozta, szerette volna elkerülni a vitatott, ellentmondásos ötvenes évek felidézését, irodalmi értelmezését. A korábbi regénye folytatásának tekinthető Zarándoklás-ban mégis véghezviszi ezt az ítélkező vállalkozást. D. R. Popescuhoz hasonlóan az erőszak rémvilágát eleveníti meg. Zsákos, a tanácselnök például a tragikus helyszínként ábrázolt falu szörnyalakja. Visszaélései, erőszakos tettei helyi diktatúrát hoznak létre. Ezen a sodródó hajón gyakoriak a bizarr viselkedésmódok, a tudat háborgásai. Bárány, a Zokogó majom habókosa, a családját tönkretevő prédikátor az egyik ilyen figura. Itt úgy jelenik meg mint a gonosz boldogtalan szelleme, aki mindenkit tönkretesz maga körül. Ebben a regényében az író még rigorózusabb pontossággal követi a párhuzamos sorsok alakulását, ami itt már alapvető szerkesztési elvnek tekinthető. Korábbi írásainak némiképp régies-naturalista stílusát itt a szuggesztív indirekt cselekményalakítás váltja fel. Nicolae Balota

Bálint Tibor - Angyaljárás ​a lépcsőházban
Írói ​pályájának eddigi tanúsága szerint, Bálint Tibor a rövid műfajoknak - novellának, karcolatnak - kötelezte el magát. Képzőművészetből vett hasonlattal élve: nem látványos, monumentális szobrokat készít, hanem ötvösmunkákat - de ebben a nemben minden írása egy-egy kis műremek. Szokatlan, néha egészen groteszk ötletre épített írásainak mély erkölcsi tartalmához érzelmi hatásokon át vezet el. A szerző első kötete (Csendes utca) 1963-ban jelent meg. Azóta látás- és ábrázolásmódja elmélyült, írásai bonyolultabb, átfogóbb mondanivalót közvetítenek, stílusa - amivel már indulásakor megnyerte a közvéleményt - még cizelláltabb és érzékletesebb.

Bálint Tibor - Dénes Béla - Állatgyógyászati ​vademecum
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint Tibor - Kifli ​utca, zsemle szám
"Még ​kicsi voltam, amikor a nénikém elküldött, hogy keressem meg a mesepalotát, amely a Kifli utca, zsemle szám alatt található. Heteken, hónapokon, éveken át kutattam a különös cím után, az emberek azonban mosolyogva mindig továbbirányítottak. A tündérvárat nem találtam meg, de napról napra újabb csodákat fedeztem fel a magam ugyancsak mesébe illő kunyhója körül, ahol elvarázsolt emberek éltek, s olykor hihetetlen dolgok történtek. Oly sokmindent láttam akkoriban, hogy máig is álmélkodom rajtuk. Vajon mesék ezek valójában? Hiszen akadnak köztük elképzelt, kitalált vagy megálmodott történetek is, de javarészük igaz történet, amely hol kacagásra ingerel, hol könnyre fakaszt, aszerint, hogy vidám, vagy szomorú dolgok történtek-e a felidézett napon az én mesevilágomban." A szerző

Bálint Tibor - Önkéntes ​rózsák Sodomában
A ​Fák és Madarak Napján a Békevédő Államok Szövetsége nyolcszázezer önkéntes rózsát küldött a sápadtan tántorgó, szakállas előőrsök felmentésére, s megkezdődött a lassú, de szívós előnyomulás: beállt a rózsainvázió.

Bálint Tibor - Mese ​egy őrült kakaduról
Bálint ​Tibor novellahősei közt kevés a hős, annál több az elesettségében vagy éppen gőgjében, gonosz megátalkodottságában szánnivaló figura. Szánnivalók ők, mert reménységük s erejük fogytán botorkálnak a rögös utakon, s szánnivalók amazok, a gonoszak is, mert vaksággal megvertek és gátlástalansággal, s a lelkiismeret szavát nem iserik. S a hősei, azok is milyenek! milyenek lehetnek ebben a dosztojevszkijivel rokon panoptikumban... A kiszolgáltatottság teszi őket azzá s a szenvedés, ami elől kitérniük nincs mód, s így lesznek ők - nem mindig örömest, ám felemelt fővel vállalva sorsukat - lélekben erősekké. Mert hisz ők az igazi erősök - emeli ki s fordítja felénk őket Bálint Tibor szürke tömegéből az emberi sorsoknak -, ők azok, akikre felnézve élni és hinni érdemes.

Bálint Tibor - Nyargaló ​ihlet
Cikkek, ​karcolatok.

Bálint Tibor - Családi ​ház kerttel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bálint Tibor - Kenyér ​és gyertyaláng
Bálint ​Tibor a mai romániai magyar irodalom középnemzedékének egyik reprezentatív prózaírója. Jelen kötet irodalompublicisztikai írásait tartalmazza. Nem kimondottan irodalomkritikai, irodalomtörténeti jellegű írásokról van tehát szó; a szerző saját írói látásmódján átszűrve mutat be írókat, műveket, vall és tárgyal róluk. A kötet írásainak megítélésünk szerint kettős szerepe és haszna van: egyrészt Bálint a maga sajátos eszközeivel népszerűsíti a tárgyalt írókat, műveket; másrészt - lévén, hogy a tárgyalási mód többnyire vallomásszerű, személyes jellegű - az írásokon át s szerző alkotóműhelyébe tekinthetünk be, azokra a művekre, alkotókra, alkotói kérdésekre látunk rá, amelyek őt írói munkásságában különösképpen foglalkoztatták. Az első fejezet, az "Arcképek a köröm hátán" a hazai, a magyar vagy az egyetemes irodalom és képzőművészet egy-egy klasszikus vagy ma is élő képviselőjének pillanatképszerű portréját tartalmazza. A fotózással való összevetés itt nem véletlenszerű, hiszen akár a művészi fényképnek, ezeknek az irodalmi portréknak is abban van az értékük, hogy olykor váratlan, de jellegzetes, kifejező "helyzetben", "gesztusban", megvilágításban ábrázolják az illető alkotót. A "Töredelmes vallomások" fejezetében alkotói gondok, etikai-esztétikai problémák, hagyomány és modernség viszonya, az ábrázolás művészi kérdései, személyes emlékek, írói és olvasmányélmények kapnak hangot, olyan írót mutatnak be, aki művészetének gondjairól őszintén vall az olvasónak. Mindez a kötet harmadik részének ("Az emlékezet állandósága") esszéire, tanulmányaira is vonatkozik. Művelt, széles látókörű, szocialista humanista író nyilatkozik meg e kötetben, ami annál is figyelemre méltóbb, mert Bálintot valóban a szegény néprétegek küldték az irodalomban, s a felszabadulás nyitotta meg számára tehetsége kibontakoztatásának a lehetőségét.

Kollekciók