Szalóczi Dániel könyvei a rukkolán

Szalóczi Dániel - Padtárskereső
Sokan ​emlékeznek Szalóczy Dániel előző verseskötetére, a Csakrádfigyelősre. Az olvasók tetszését hamar elnyerte a kedves, a gyermeki lélek titkaiba is szeretettel kutató költő verseinek sokasága. Új kötete szinte egyenes folytatása az előzőnek. "Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki mellé ülsz az első napon. Lehet, hogy a másik megeszi majd a szendvicsedet, kimásolja a házi feladatot a füzetedből, sőt még a titkaidat is kihallgatja, ha túl hangosak a gondolataid. Ha engem választasz, én megeszem a szendvicsedet, lemásolom a házidat, és minden titkodat kibeszélem a többieknek. Cserébe viszont elkísérlek a gimibe, ott leszek a nagy szerelmeid szembogarában, a gyerekeid esti meséjében, és az öregember alakú hintaszéked mellett ülve is az utolsó napon. Na, mit gondolsz, leszel a padtársam?" Kriszti Szeretem ha elromlik a tévé apa akkor nekem olvas este ha elromlik a fűtés a szobában és anya mellé bújok dideregve ha penészes a vajas kenyér széle a bátyám meg az övét nekem adja ha induláskor elfelejtek puszit adni és az öcsi utánam szalad ha elromlik a suliban a csengő és a portás összevissza berreg ha nincs elég hely és az osztálytársam engem kér hogy üljek eggyel beljebb olyan jó így könyökösszeérve mikor a szív ideoda dobban olyankor még az se baj ha éppen hibát találok a matekomban sőt ettől lesz izgalmas az élet a béna helyzetekben annyi báj van hogy ha jobban belegondolsz akkor nem is találsz hibát a hibában.

Szalóczi Dániel - Mosakodj, ​Petike, addig nem nézlek indiánnak
Egy ​cinikus és elsötétedett humorú huszonéves fiú keresi múltjának hiányzó kirakódarabkáit egy bizarr világot képviselő főiskolán, a mozgássérültek kalimpáló, vagy épp lebénult végtagjainak rengetegében. A helyszín Budapest, rétek és padok, egy darufülke, na és persze az Intézet, ahol a nap huszonnégy órájában terézanyáskodnak és szélmalomharcolnak tanárnők és antinők a mozgássérült gyerekek testi és lelki üdvéért. Miért akar belemászni e tabuvilágba Kristóf, miért tesz tönkre maga körül mindent és mindenkit, megalázva és meggyűlölve e világ legártatlanabbjait is? Hogy jön a képbe a tengelye körül forgó nyúl; Petike, akit addig nem néznek indiánnak; a napraforgós vangógkép a tányér tejbegríz felett; vagy mondjuk a bölcsőbe fojtott kisbaba? Nagyon is összefügg minden, mint az idegsejtek szinapszisai, melyeket Kristófnak is újra kell építenie, hogy ő is megtanulhasson először járókerettel, majd két bottal, végül önállóan járni.

Szalóczi Dániel - Csakrádfigyelős
„Még ​egy Dani a magyar költészetben” – egy különleges tehetségű és érdekes nézőpontú fiatal költő első kötete jelenik most meg. Kamaszoknak, kamaszlelkületű felnőtteknek és azoknak ajánljuk, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak kisgyerekek, kamaszok. „Ez a kötet a szerelemről szól, kicsit idétlen, kicsit komoly, kicsit mosolygödröt arcra varázsoló, kicsit szájszélet lebiggyesztő. Van benne koncepció, rendezettség, de van benne hirtelen csakúgy is. Versikekötet, tehát nem szabad komolyan venni, ezek olyan reggelire teavajjal versek, amit nem baj, ha leöntesz egy kis kakaóval, mert úgy sokkal inkább a magadénak érzed őket. Én is egy csomószor lekajáltam a cetliket, amikre írogattam, meg el is vesztettem párat. Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek, amit kábé az anyukák mondanak az épp bekakilás előtti állapotukban édesen mosolygó kisbabájuknak. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik, meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután. Talán ez az én versikéim lényege, hogy… nem, nem magyarázom meg őket. Tudod mit? Olvasd el őket, és ha valamelyik tetszik, akkor egy nagy összeveszés utáni jóleső kibéküléskor suttogd a kedvesed fülébe, és tuti egy mélyről jövő szeretleksóhajt kapsz vissza a nyakadba, kicsit csikizősen, kicsit komolyan, és egy kicsit mosolygödröt az arcra varázslósan…” (Szalóczi Dániel)