Ajax-loader

Gergely Ágnes könyvei a rukkolán


Gergely Ágnes - A ​chicagói változat
"- ​Egészen jó statiszta lennél - mondta hazafelé menet Mányoki a gépkocsiban. - Nincs kedved megpróbálni? Másnap felmondtam az állásomat a szerkesztőségben, és beálltam színházi statisztériába, feleannyi fizetésért." Félreértés-e, hogy a regény főhősnőjéből színészt csinálnak? Mellőzött-e a színpadon - és az életben -, vagy csak tehetségtelen? Tévedés-e, hogy a sikertelen vidéki színésznőt egyetlen vers miatt hirtelen körülveszik az emberek? Véletlen-e, hogy kikerül az Egyesült Államokba? S hogy társai, akik négy kontinens hat országából sereglettek össze, mindnyájan sérültek vagy gyökértelenek vagy hazátlanok? Könnyebb-e a sorsunkat elviselni, ha a világban testvérekre találunk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a regény. "Első regényem, a Glogovácz és a holdkórosok a magyar értelmiség egy rétegével, a frusztrálódott, utat tévesztett alkotókkal és dilettánsokkal gyötrődött - mondja az író. - A második, A tolmács, észrevétlenül is szerelmi vallomás volt Magyarországhoz. A chicagói változat megkísérli megtalálni az ember helyét a világ változatai között."

Gergely Ágnes - Absztrakt ​tehén
A ​kötet Gergely Ágnesnek, a finom tollú költõnõnek az Élet és Irodalomban megjelent tárcáit fogja össze. A tárcák között az írónõ naplójegyzetei állnak, amelyek otthonainak, munkahelyeinek, utazásainak, szerelmeinek hűlt helyét idézik föl, mindig elõtérben a szakmai és morális problémákkal.

Gergely Ágnes - Képtelen ​világ
Furcsa, ​szokatlan, különleges versek sorát gyűjtötte össze ebben a kötetben Gergely Ágnes és fordította őket mesterien nyelvünkre. Verseket, melyeket a képtelen - vagy idegen szóval a nonszensz-költészet műveiként tartunk számon. A nonszensz-költészet Karinthy, Kosztolányi fordításai óta vált nálunk ismertté és kedveltté (különösen a Morgenstern-fordítások népszerűek), a spediális angol nyelvű nonszensz-vers pedig Edward Lear _limerickjeinek_ elterjedése óta. A limerick - úgy mondhatnánk a legtömörebben - fekete humorú rigmus vagy vers. S mint ilyen - bármennyire hagyományos is az angoloknál - ízig-vérig modern műfaj, mely századunk angol nyelvű költészetét gazdagon termékenyítette. Gergely Ágnes _Képtelen világa_ ennek a sajátos angol nyelvű műfajnak a legérdekesebb, legmulatságosabb műveiből kínál jó szórakozást az olvasónak.

Covers_519973
elérhető
0

Gergely Ágnes - Stációk
Ez ​a regény Rómeó és Júlia-történet; egy trilógiának képzelt regénysor harmadik kötete. Az első, A tolmács, a magunkra ismerés fontosságával, a második, A chicagói változat, a szétbontható magányossággal foglalkozik. A Stációk a következményeiben megmért megalázottság regénye. A trilógia képzelt, a három történet nem (vagy alig) függ össze, de az alapfogalmak igen: a fel nem ismert identitás, a magunkba zártság, a szolgalelkűség egymást követő állomások. Stációk. A harmadik regény stációi állomások a fájdalom útján, az egyéni sorsokban; a helyszíneken (falu, gyárüzem, egyetem), a történelmi dátumokban (a harmincas évektől 1956 karácsonyáig); egy szerelem stációi - a nemzeti lét stációi. A regény Rómeója és Júliája - és körülöttük mindenki - évtizedekig mérgeződött. Rétegesen egymásra rakódó, összekeveredő, különféle mérgektől. Ahogy Közép-Európában lenni szokott. Mérgeződtek kényszerből és mérgeződnek önként. Amit a történetükről írtam, az Arany János-i szőlősgazda indulatával írtam. Gergely Ágnes

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gergely Ágnes - Kobaltország
Gergely ​Ágnes a Kobaltország-gal újfajta verseskötetet tett elénk. Olyat, ami részben egységesebb, részben – legalábbis műfajilag – heterogénabb a szokottnál. Egységesebb, mert nem egymástól elkülönülő versek sorozatából áll, hanem az egymásnak felelő, egymást kiegészítő versek sorát még össze is fűzi egy keretvers, mely a maga minden egyes vers előtt megjelenő részletével még hozzá is kapcsol az előzményekhez. Biztosítja a belső kontempláció egyes állomásainak (ezek volnának a kötetben sorjázó versek) a folyamatosságát.

Gergely Ágnes - Viharkabát
Két ​szimpla a Kedvesben (memoár); Oklahoma ezüstje (portrék); Viharkabát (versek) - a három könyvet én trilógiának fogom fel. Egyszer az írószövetségben megkérdezte tőlem Örkény István: – Min dolgozik? Zavartan válaszoltam. – Regényt írok. Örkény felkiáltott. – A fene egye meg! És én nem tudok regényt írni! Megírta az egyperceseket, a drámákat, köztük a Tótékat és a Macskajátékot, sikere végigszáguldott Európán - mégis bántotta, hogy regényt írni nem tud. Üzenem Odaátra, alázattal, Örkény Istvánnak: én sem tudok regényt írni. Sem regényt, sem novellát, sem tárcát, esszét, riportot - de memoárt és portrét sem. Nem tudok prózát írni. Egész életemben verset írtam. 2015. november (G. Á.)

Gergely Ágnes - Lélekvesztő
Robert ​Lowell, Robinson Jeffers, Geoffrey Chaucer, Léopold Sédar Senghor, Ezra Pound, Dylan Thomas, Robert Browning, William Carlos Williams, William Wordsworth, John Keats, William Blake, Sylvia Plath, James Joyce, Wystan Hugh Auden, Gabriel Okara, Chinua Achebe, Christopher Okigbo, Emily Dickinson, Wole Soyinka, Robert Herrick, Birago Diop, Thomas Stearns Eliot, John Ashbery, Stevie Smith, Marianne Moore, John Crowe Ransom, William Butler Yeats, Robert Bly, Vachel Lindsay, Algernon Charles Swinburne, Flavien Ranaivo, Amy Lowell, Edgar Lee Masters, Frank O'Hara, Anne Sexton, Louis Simpson, Richard Lovelace, George Mackay Brown, Lord George Gordon Byron, James Wright, Dennis Brutus, Albert Kayper Mensah, Arthur Nortje, Austin Clarke, Geombeeyi Adali-Mortty, Gérard Félix Tchicaya U Tam'si, James David Rubadiri, Jean-Joseph Rabéarivelo, Kenneth Koch, Mazisi Kumene

Gergely Ágnes - Carmen ​lugubre
Szigorúan ​igényes válogatás - mindössze ötvenkilenc vers - az eddigi életműből: negyven év költeményeiből. Carmen lugubre. Gyászdal. Gyászének. A legrégebbi irodalmi forma, megvan alighanem az ősköltészet óta. Talán mindig is létezett. És szinte beláthatatlanul sok változatban. Gergely Ágnes változataiban fényes, sziklapontosan megvésett sorokban karolja egymást a végesség: élet és halál. Végtelen spirálban hömpölyögnek itt a gyilkos századok, kiváltképp ez az épp csak hogy elmúlt huszadik. És hömpölyögnek halhatatlan zenék, feltörő tornyok, örök versek, képek, paloták - ember műve ez is valamennyi. De visszaperelhetnek-e valamit is, megőrizhetnek-e bárkit és bármit is a haláltól? Igen is, nem is? Vagy nem így szól a kérdés? Hát a többiek? Szeretteink? Az érintések emlékei? A tanúságok, amelyeket mások életéről tehetünk? Hát a magunk élete, a magunk tanúságtétele? Nem, ne várjon az olvasó álszent vigasztalást, se felemelő erkölcsi tanulságot. Tartást, fegyelmet, a művészi forma, az ember teremtette érték tiszteletét, mély, többnyire meglepő képekben kifejeződő gondolatiságot, olykor jeremiádos-keserű gúnyt annál inkább, és egy gazdag motívumokból építkező, intellektuálisan kifinomult, mély érzésekből táplálkozó, gyökereivel messze nyúló költészetet egy tudatosan, nagy műgonddal megkomponált kötetben. Ez maga a tanúságtétel. Pontos válasz az ügyetlenül feltett kérdésre. Post scriptum: "Csak szeretetből ér vagyon. / Ott van minden a polcokon. / Csontja sincs, árnyék az a kéz. / Az égre nézz, az útra nézz!"

Gergely Ágnes - Nyugat ​magyarja
Szenvedélyes ​és objektív, rendkívül sokrétű Gergely Ágnes esszéje. Az esszé héja, a ˝story˝: Yeats élete, jellemének, sorsának alakulása, beleágyazva Írország vérrel-vassal szabdalt történelmébe, krimiszerűen izgalmasan fut előre... De ez csak a külső réteg. Mert cseppet sem véletlen, hogy Gergely Ágnes azt a költőt választotta húszéves stádiumának tárgyául, aki a kicsi, a szegény, a legendás, a romantikus múlttal büszkélkedő Írország szerelmese. Akinek költészetében és drámáiban, filozófiájában, mitológiájában egyetlen gondolat, érzés izzik, s ez Írország. S miközben verseit elemzi, életét, szerelmeit, Nobel-díjának történetét mondja el, a kelta homályból előbukkanó különös, olykor vad, félelmetes vagy furcsán szomorú szimbólumait fejti meg, és öregkorának keserves küszködéseit, botlásait s öntépő gyötrelmeit írja le: az olvasó megérzi, anélkül hogy erről egyetlen szó is esnék, hogy mint gézen a vér, úgy üt át a Yeats-esszén Gergely Ágnesnek, a költőnek, prózaírónak, esszéistának a maga fájdalmas-haragos szerelme: a magyar történelem, Magyarország.

Gergely Ágnes - A ​tolmács
A ​történet elbeszélője fiatal nő, foglalkozása tolmács, életformája utazó. Az önálló, magányos nők hagyományos útjait járja, míg egy napon bele nem ütközik egy másik sorsba: a férfi örmény, másfajta abroncsok szorításában él. És mégis, ez a teljesen másféle sors mutatja fel az emberi szenvedések azonosságait. Háromszor találkoznak. Minden találkozás egy másik utazás emlékét hozza felszínre - egy varsói, egy tokiói és egy londoni útét. A három út emléke visszakapcsol a két ember többszörösen másfajta kötöttségeihez. És felszikráztat néhány pillanatot, amikor döntenie kell, melyik kötöttség az erősebb és a fontosabb. Az emlékezés sokszorosan egymásba tükrözi az eseményeket, a helyszíneket és az időszakokat. A háttérben állandó motívum a második világháború.

Gergely Ágnes - Pompóné ​könyve
A ​szerző e kötetében bejárja az angol nyelvű líra útjait Angliától Afrikáig, összegyűjti és lefordítja a legizgalmasabb nonszensz alkotásokat.

Gergely Ágnes - Költészet ​és veszélytudat
"Talán ​érdemes volna közelebbről megismerkedni az afrikai tapasztalattal, nem a napi események sekélyvizében és nem az ingoványban, ahol a muszájfeladat mögött a fáról épp hogy lemászott fekete író tévképzete gőzölög, alig egy lépésre a nyereg alatt puhított húsétól. Érdemes mélyebbre nézni a bonyolult szolgaságba s a bonyolult szabadságba, a fellángolással, széthúzással, korrupcióval terhelt küszködésbe, melynek súlyát elsőnek ott is az írók cipelik... Nem sokan állak be teherhordónak." Az afrikai irodalom ilyen teherhordója volt a biafrai háborúban elesett Christopher Okigbo, "az afrikai Eliot", aki egyesítette bonyolult költészetében a törzsi hagyományokat, a kontinens méretű őshaza örökségét és a modern európai műveltségből mindazt, amit a magáénak vallott. A szerző Okigbo munkásságában a költészet és a veszélytudat összefüggéseit kutatja az afrikai népköltészet, műköltészet, a nigériai történelem és irodalom közegében.

Gergely Ágnes - Tigrisláz
Gergely ​Ágnes eredeti foglalkozása szerint tanár. A katedrát 1963-ban szerkesztői íróasztalra cserélte, dolgozott a Magyar Rádiónál, az Élet és Irodalom-nál, a Szépirodalmi Könyvkiadónál, végül a Nagyvilág-nál. Közben megalkotta azt a költői-prózaírói-műfordítói életművet, amelyet 2000-ben Kossuth-díjjal ismertek el. 1991-ben jött a felkérés, hogy műfordítás-elemző szemináriumot vezessen az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol tanszékén. Ennek a szemináriumnak a gyümölcse ez a könyv, kiegészítve Az idegen vers megközelítése című székfoglaló előadással, amelyet 2000-ben tartott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián. "A szemesztert a korai angol romantikával kezdjük, a kései modernekkel fejezzük be, a fordítók a Nyugat költői, azután a követőik, néhányan nemrég haltak meg, néhányuk él, és én sem menekülök a fordítói felelősség elől. Az indexbe írandó tárgy: "A vers műfordítói megközelítése"." Nem könnyű szívvel vág bele. "Újra és újra megcsap, hogy idegen a vers, a nyelv, az ember, aki a verset írta, a kultúra, amely mögötte áll. Rémületem, hogy talán nem bírok velük azonosulni, elveszi a maradék biztonságérzetemet is. Nincs közöttünk "hinta", nincs "porond". Álarcot sincs módom ölteni: műszavakat, idegen szavakat, a fölülemelkedés látszatát. A vers és a versfordító arca mezítelen." Valóban: aki tudós tanulmányokra kíváncsi a műfordítás tárgyköréből, ne itt keresse. Itt műhelymunka folyik, az idegen vers szövetének fölfejtése. Tudni való, idegen verset legjobban úgy érthetünk meg, ha lefordítjuk. Lehetőleg persze úgy, mint azok a legnagyobbak, akikből Gergely Ágnes a tananyagát összeállította. Voltak az egyetemen legendás műfordító-szemináriumok. Ez itt abban kivételes, hogy magunk is részt vehetünk benne. A szerző minden mondatából a személyes jelenlét sugárzik - ezzel kínál meg bennünket, olvasókat is.

Gergely Ágnes - Válogatott ​szerelmeim
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gergely Ágnes - Johanna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gergely Ágnes - Két ​szimpla a Kedvesben
„Teljesedjék ​be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat. _A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság önti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat._ Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?” Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről. Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg.

Gergely Ágnes - Huszonegy
Mezey ​Mária Makay Margit Rajz János Honthy Hanna Ladomerszky Margit Lázár Mária Kőmíves Sándor Lukács Margit Feleki Kamill Ráday Imre Olty Magda Palotay Erzsi Kellér Dezső Szabó Sándor Gobbi Hilda Mészáros Ági Sulyok Mária Bulla Elma Tolnay Klári Páger Antal Major Tamás

Gergely Ágnes - Glogovácz ​és a holdkórosok
Glogovácz ​Simon meghal, de magát meg nem adja - a mindenható főszerkesztőnek, aki visszautasította, a lektornak, aki kéziratait papírkosárba dobta, a szerkesztőknek, a rovatvezetőknek, a folyóiratok "igényeseinek". Tragikus hirtelenségű halála egyszeriben felkapottá teszi, a hírt az újságok gyászkeretben hozzák, a költő hagyatékáért kiadók vetélkednek, a kritikusok szuperlatívuszokban vitatkoznak. Eközben a budai hegyekben tömegek hallgatják áhítattal a szentéletű prédikátort, a jelen és jövő látnokát. A remete megszólalásig hasonlít...Igen, Glogovácz Simon él - agyafúrt ál-öngyilkossága teljes sikerrel járt -, most már élvezni akarja posztumusz dicsőségét. De a kiadónak, kritikusoknak, folyóiratoknak nem kell az élő Glogovácz, csak a mártír volt üzlet és szenzáció. És ekkor kezdődik Glogovácz Simon vándorútja. Megismerkedik József nádor haladó lelkületű imádójával, a balatoni villatulajdonos "szegény özvegyemberrel", az őszülő halántékú íróval, a Memphis irodalmi kávéház törzsközönségével, a "kéklámpás nővel", az okos és kiábrándult festőnővel, aki végül magai is giccspingálásra adja fejét... a féltehetségek és féléletűek birodalmának "állampolgáraival", és végül találkozik - önmagával. A szatirikus kisregény mondanivalója: a tehetség kötelez, a tehetséges ember felelősséggel tartozik magának, a társadalomnak. Ebben a könyvben csupa olyan ember lép színre, aki ezt szem elől téveszni, tudatlanságból vagy tudatosan. Közéjük kerül Glogovácz Simon, a nagy cápák közé a kis cápa, és természetesen - ő marad alul.

Gergely Ágnes - Riportnapló ​Északról
Gergely ​Ágnes Riportnapló Északról című dokumentumkönyve három északi országnak a második világháború alatti életével foglalkozik: a norvég ellenállással, a dánok kiegyezéses politikából nagyszabású, sikeres ellenállássá növekvő mozgalmával és a svéd semlegességgel. A szerző mindhárom országot beutazta, helyszíneket nézett meg, interjúkat készített ma fontos és kevésbé fontos posztokat betöltő emberekkel, egy norvég polgármesterrel, egy tengerparti faluban lakó öreg halásszal, magas rangú katonatisztekkel, egy keménybeszédű kommunista dán munkással, egy ugyancsak dán, szúrós szavú, morózus könyvkereskedővel, nyugalmazott miniszterekkel, a svéd királyi testőrség főparancsnokával, neves művészekkel, történészekkel, újságírókkal, akiknek java része átélte a háborút, harcolt vagy szerepe volt az ellenállók kiképzésében, a kémelhárításban - és az embermentésben. Útja Norvégiában kezdődik. Az író tisztelettel, megrendülten faggatja az ellenállás egyik szemtanúját - aki azonban elégedetlen saját népével. "Miért tudták a dánok?" - kérdezi keserűen. A Dániában tett út arról győzi meg az írót, hogy - noha a dán ellenállás valóban egyedülálló volt, s noha a dánok a közöttük élő zsidókat valóban megmentették a koncentrációs táboroktól, a gázkamráktól - az idő során a dán ellenállás történetébe mitikus elemek is beleszövődtek. Az író a valóságot faggatva igyekszik megvilágítani: mi az, ami eddig a dán ellenállásról másként élt a köztudatban, lefejtve a mítoszt a valóságról. Összetett és izgalmas "a vészkikötő", Svédország szerepe, háttérként és önmagában is. Az igazat kutatni és megtalálni a három skandináv nép történelmében, ez volt az író célja. A prózaíró, a dokumentumró Gergely Ágnes objektív szövegén, mondatain átüt a lírikus - a szó legtisztább értelmében. Magába a történetbe - az útnak, történelemkutatásnak történetébe - befutnak - nem hivalkodóan, nagyon is visszafogottan - életének jelenét meghatározó élményei, s a maga jelleme, moralitása is.

Gergely Ágnes - Útérintő
Gergely ​Ágnes tizenhárom lírai kötet után tekint végig költészetén. Közvetett, rejtőzködő, tárgyias elemekhez kötődő líraisága mérhetetlenül gazdag. Térben és időben egyre bővülő, táguló. Szenvedélyes és személyes - de mindig játékos, ironikus távolságtartással.

Fenákel Judit - Gergely Ágnes - Hajtogatós
Hajtogatós... ​Emlékeznek a gyerekkori játékra? Írjunk meg együtt egy történetet! Enyém a kezdőmondat, s ráhajtom a papírt, hogy leshess. Most te következel, írsz, ráhajtod, írok, ráhajtom, nagy nevetések közepett, mindaddig, amíg úgy nem érezzük, a végére értünk... minek is? a türelmünknek? a mondanivalónknak? az életünknek?! Fenákel Judit és Gergely Ágnes hajtogatóst ír: prózát, verset vegyesen, kinek milyen nyelven idéződik föl a közös gyerekkor, a csupa-titok világ: az endrődi ház, a kút, a szilvafa, meg Bikficke és fantáziajátékaik többi hőse; aztán a nagyszülők - szép esküvői képek idillje -, az anyák, akik mellől a munkaszolgálat elrabolta a férjüket, csak néhány fényképet hagyva meg emlékeztetőül; később az ifjúság, a pályakezdés, szerelmek és kudarcok, most már kinek-kinek a magáé, az elváló utak, de az időpont és a légkör azonos: az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek. És lassan elfogy a papír, egészen összehajtogattuk, ideje, hogy kibontsuk, s megnézzük, mire jutottunk ketten...

Gergely Ágnes - Árnyékváros
Ez ​a gyűjtemény mindenekelőtt bizonyítéknak készült. Szerzője mindig várost akart alapítani. Metropolist, kisvárost, olykor egy egész országot; mindenképpen egy talpalatnyi helyet, amelyen a lábát megvetheti, s amely szükség esetén neki is, másnak is vészkikötő. A gyűjteménybe tehát épületként kerültek be a versek. Úgy, ahogy az Egész: ahogy a város kívánta. Mindig a város diktált. Pannon és idegen égboltokat vonzott magához, tengereket és sikátorokat, hivatást és mesterséget, ablaktörő szerelmet és kapuzáró etikát; mindenből annyit, amennyit fegyelmezetten a keretei közé tudott szorítani. Az építő megtanulta, hogy szabadság és fegyelem édestestvérek. Diákfejjel írt verskezdeményét, a csavargó és városalapító Aeneas álmát ezért vette be a gyűjteménybe. S a városát elhagyó bibliai Joachimról jóval később írt versét ezért törte pozdorjává s építette föl nemrégiben újra, továbbadandó még egy tanulságot. Azt, hogy az ember sosem alapít várost hiába. Ha a látszat azt mutatja, s ha a délibáb rájátszik, akkor sem. És ha fölépítette, és aztán van ereje elhagyni a várost, akkor alapítja meg igazán.

Gergely Ágnes - Oklahoma ​ezüstje
"Nem ​voltak mestereim. Nem volt kinek a lábához ülnöm. Valahányszor a lapok közölték egy-egy írásomat, a barátaim tapintattal és gyanakodva telefonáltak, mint egy szomorú, lázas betegnek (...) Hanem az elérhető klasszikusokból nekem is jutott néhány pillanat, igazán néhány pillanat. Éppen látszólagos törékenysége miatt őrzöm ezt az egyszervolt időt, aminthogy legkedvesebb ékszerem az igazgyöngy, mert a formája riasztóan gyöngéd, de tetszetősen illeszkedő fémlapokba nem csiszolható, nem hagyja magát, emlékszik rá, hogy miből született." (Gergely Ágnes) Portrék - utal szerényen az új kötetbeli írások műfajára Gergely Ágnes. A sokszínűségében is példásan fegyelmezett költői-írói életmű ismerőit azonban aligha lepné meg, ha az alcím Memoár II. volna; és nem csupán azért, mert a legutóbbi igazgyöngyként nemrég nagy sikert arató Két szimpla a Kedvesben is a Memoár alcímet viselte. Tény, hogy az olvasó ezúttal nem egyetlen, saját történetet kap, hanem mindjárt huszonnégyet. Portrékat – pályatársakét, "elérhető klasszikusok"-ét és barátokét. Füst Milánról és Kassákról, Vas Istvánról és Pilinszkyről, Hajnal Annáról, Zelk Zoltánról és Nemes Nagy Ágnesről, Weöres Sándorról és Székely Magdáról, Rába Györgyről és másokról. És mégis: a huszonnégy történetből valamiképpen csak kikerekedik, huszonötödikként, az önarckép folytatása is.

Gergely Ágnes - A ​szomjúság ára
„Két ​regényt írtam őrangyal nélküli emberekről. 1973-ban A tolmácsot, 2000-ben az Őrizetleneket. Mindkettő egy szerelem története; mindkét történet vízparton kezdődik, az egyik a bolgár tengerparton, a másik a finnországi tóvidéken. A nemrég meghalt, magyar születésű svéd professzor, Georg Klein egy barátomnak úgy beszélt az Őrizetlenekről, kegyetlen könyv. A Berliner Zeitung kritikusa azt írta: aki elolvassa, megváltoztatja az életét. Bár igaza volna.” (Gergely Ágnes) Gergely Ágnes 1933-ban született Endrődön. Költő, prózaíró, esszéista, műfordító. A négy regény és a költői életmű egységbe rendeződik, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki Gergely Ágnes írói világának hiteles képét. Ezt egészítik ki az író esszéisztikus igényű, egyedi műfajú memoárjai: egy riportnapló, egy esszénapló és egy tárcanapló. Tevékenységének markáns területe a műfordítás. Többnyire verseket fordít, de emellett drámát, regényt, novellát is. Elsősorban a brit, amerikai és afrikai irodalom közvetítője. Résztvevője annak a törekvésnek, amely a modern angol nyelvű irodalmat teljesebben és frissebb közvetítésben akarja eljuttatni a magyar olvasókhoz.

Gergely Ágnes - Fohász ​lámpaoltás előtt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gergely Ágnes - Ajtófélfámon ​jel vagy
Gergely ​Ágnes nevét eddig szép műfordításaiból ismerhette az olvasóközönség - most igényes verseinek kötetével jelentkezik. A fiatal költő egyéni hangú, egyéni látású művész, akit eredeti logika, mély gondolatiság és ugyanakkor remek formaérzék jellemez. Szeretne feloldódni az emberi közösségben, s ezért nagyon tudatosan, nagyon elszántan szaggatja szét emlékeit - azokat a szálakat, amelyek keserű múltjához kötik. Megkapó versekben vall a tiszta, önzetlen szerelemre vágyó, a csalódásokból is épülő nő lelkéről. A mű első kötet, és mint ilyen, csak első állomás, de biztató, ígéretes állomása a fejlődés minden lehetőségével rendelkező fiatal költő útjának.

Gergely Ágnes - Őrizetlenek
Görög ​sorstragédiák az elmúlt fél évszázad Közép-Európájában – a friss Kossuth-díjas Gergely Ágnes új, harmadik regénye költészetének legmélyebb, drámai hangját idézi fel. „Hazajöttem Velencéből. Mindig hazajövök. A szeretet a kifosztottak fényűzése, és a szenvedély maga a kifosztottság.”

Kollekciók