Ajax-loader

Mikó Árpád könyvei a rukkolán


Galavics Géza - Marosi Ernő - Mikó Árpád - Wehli Tünde - Magyar ​művészet a kezdetektől 1800-ig
A ​magyarországi művészet történeteról legutóbb majd húsz éve jelent meg összefoglalás, amely rövid idő alatt szinte nyomtalanul eltűnt a könyvpiacról. Amikor most útjára indítjuk két kötetre tervezett vállalkozásunk első felét, nemcsak egyszerűen ezt a hiányt szeretnénk megszűntetni, hanem egyszersmind lehetőséget adni az olvasónak arra is, hogy a témát a legújabb tudományos eredmények tükrében ismerhesse meg. A honfoglalástól 1800-ig terjedő majdnem egy évezred művészetét négy szakember, az adott korszak legjelesebb specialistaja a hagyományos stíluskorszakok szerinti beosztásban targyalja, ugyanakkor nagy súlyt fektet arra, hogy a művészeti folyamatok alakulását a történelem és a kultúra más területeinek alakulásával összefüggésben láttassa. Ahol ez lehetséges, együtt mutatják be az építészet, a szobrászat és a festészet alkotásait, s minden esetben törekszenek a főbb áramlatok stíluseredőinek feltárására, országhatárokon belüli és kívüli összefüggések megmutatására. A friss szemléletű kötetet - amelyet hamarosan követ az 1800-2000 közötti éveket tárgyaló párja - bőséges bibliográfia és közel 500 kép egészíti ki.

Bellák Gábor - Jernyei Kiss János - Keserü Katalin - Mikó Árpád - Szakács Béla Zsolt - Magyar ​művészet
A ​IX. század vége óta, amikor a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, nem egyszer megváltozott az ország államformája, fővárosa, lakóinak összetétele, sőt maga az elhelyezkedése és a mérete is. A mindenkori Magyarország művészetét azonban jobbára ugyanazokkal a stílustörténeti fogalmakkal írhatjuk le, mint amelyeket a nyugat-európai művészet történetéből jól ismerünk. Az újdonságok többnyire uralkodói, egyházi kezdeményezésre jelentek meg az országban, minden korszakban találunk azonban valamilyen egyedi jelenséget, mint például a középkori falképek Szent László-legenda-ábrázolásai, az egész reneszánszon végigvonuló Mátyás-szimbolika, vagy a barokk vidéki rezidenciák egyik változata, a Grassalkovich Antal gödöllői kastélyáról elnevezett Grassalkovich-típus. A XIX. században itthon is megerősödött a nemzeti kultúra iránti igény, s hamarosan soha nem látott művészeti fellendülés következett, a XX. század első felében pedig már a világ élvonalába tartozó alkotások születtek, főként a fotó- a plakát-, illetve az iparművészet területén. 1948-tól speciális helyzetet eredményezett, hogy a művészek nagy része a tiltott vagy a tűrt kategóriába szorult, és munkáit csupán félhivatalos kiállítóhelyeken mutathatta be, egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig. A kötet öt neves művészettörténész szerzője - Bellák Gábor és Mikó Árpád (Magyar Nemzeti Galéria), Jernyei Kiss János (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Keserü Katalin (ELTE), valamint Szakács Béla Zsolt (PPKE és CEU) - nehéz feladatra vállalkozott. Több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben, a festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a XX. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve.

Hapák József - Mikó Árpád - Mátyás ​Corvinái
A ​páratlanul szép színes illusztrációkban gazdag kötet, az Országos Széchényi Könyvtár corvináit mutatja be.

Karsay Orsolya - Wehli Tünde - Mikó Árpád - Három ​kódex
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikó Árpád - A ​reneszánsz Magyarországon
Amit ​ma francia eredetű szóval reneszánsznak nevezünk, annak idején nem hívták így; az ókori mintákat követő művekre az all'antica (antik módra készült) fordulatot alkalmazták. Az első ilyen emlékek Magyarországon jól datálhatók, és hovatartozásuk sem kérdéses: Mátyás király művészetpártolásának antikizáló fele az itáliai reneszánsz legjavához tartozik. A 16. század első harmada sem okoz gondot; az olasz import mellett ekkor tűntek fel az északi reneszánsz elemei. A 16. század második fele, de főképp a 17. század problematikus: meddig tartott a késő reneszánsz, miket sorolunk oda? A datálás és a stiláris besorolás szempontjainak bemutatása mellett a kötet felrajzolja a műalkotások szellemi hátterét adó politikai és intellektuális erőtereket. Forrásszövegek segítségével idézi meg az elpusztult emlékeket, de helyet kaptak benne a frissen előbukkant, fontos darabok (régészeti leletek) és a kutatás legújabb eredményei is.

Kollekciók