Ajax-loader

Lator László könyvei a rukkolán


Lator László - A világirodalom legszebb versei - az ókortól a XX. századig
Négy évezred költészetéből állítottuk össze a világirodalom legszebb verseit bemutató gyűjteményünket. A versszerető olvasó kedvére lapozhat benne: megtalálja az ősi sumér-akkád művészet himnikus áradású énekeit, a görög irodalom mindmáig varázslatosan ragyogó, minden antológiába belekívánkozó csodálatos remekeit, a fájdalom és a múlandóság, a szerelem és az életöröm ma is elevenen ható latin lírikusait. Mert az igazi költő, ha személyes sorsát, ha korát énekelte is, mindig a maradandót ragadta meg a szüntelenül változó világban. Az ember elemi érzései folyton módosulnak, minden időben másképp színeződnek, de legbenső lényük korról korra öröklődik. Az ezerszájú költészet annyiféle nyelven, annyiféle formában valamiképpen mindig az emberiség egyetemes élményeit mondja. Ezért szólhat hozzánk szellemi anyanyelvünkön az egyén, a közösség sorsát, a világ változását kecsesen súlyos négysorosokba sűrítő kínai vagy a fűszeresen illatozó, érzékien forró hindu költészet. Ezért hatnak megváltozott világunkban is a középkor ősi mondáit megörökítő énekek vagy az emberi nyomorúság kínzó képeit festő, a felemelkedni vágyó ember áhítatát zengő himnuszok. Villon világa rég letűnt, de ezer szállal hozzákötő indulatai, dühei és gyönyörei hevét nem oltotta ki az idő. A költészet titka, hogy a francia Ronsard, az olasz Michelangelo vagy a magyar Balassi olvasása közben mi is átéljük a középkorból kilépő ember hirtelen tágranyíló gondolatait, érzéseit. S a nagy múltszázadiak már-már a mi nyelvünkön beszélnek, otthonosan mozgunk Goethe nem mulandó csillagokkal ragyogó világegyetemében, hallgatjuk Hugo roppant orgonazengését, értjük Lermontov, Baudelaire vagy Rimbaud modern érzékenységét, Arany szemérmes bölcsességét. S minél közelebb jutunk a mához, annál bonyolultabb a kép: a modern költészet olyasmiket igyekszik megfogalmazni, amit még csak sejtünk, amit még csak tudni készülünk magunkról. Gyűjteményünkben nem törekedtünk irodalomtörténeti teljességre. Szép verseket akartunk egybegyűjteni, olyan verseket, amelyeket nemcsak elolvasunk, hanem újra és újra visszatérünk hozzájuk.

Lator László - A világirodalom legszebb versei - XX. század
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Edith Bruck - Giovanni Giudici - Lator László - Sul ​mestiere del poeta - A költői mesterségről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lator László - Sárangyal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lator László - A ​tér, a tárgyak
Az ​1927-ben Kárpátalján, Tiszasasváron született, Kossuth-díjas Lator László költőként, műfordítóként, esszéistaként egyaránt kiemelkedő alakja napjaink magyar irodalmának. Az Európa Könyvkiadónál a latin csoport élén évtizedeken át vezető szerepet játszott abban, hogy a világirodalom a legmagasabb szinten honosodott meg magyarul, egyetemi szemináriumáról több generáció új költő- és fordítótehetségei emlegetik máig mesterükként, a rádióban és a televízióban pedig az egész országot oktatja az irodalom ismeretére és értésére. Fordításai után a saját versei önálló kötetben először 1969-ben jelenhettek meg. Versben olyankor szólal meg, ha a sugallatos erővel megelevenített részletekbe a létezés egész drámáját tudja belesűríteni. Mint maga mondja: Ritkán történhet meg a csoda, úgy szólni a világról, hogy a szó visszanyerje érzéki erejét, hogy testté váljon az ige. Ritkán, de megtörténik. Erről tanúskodik ez a kötet is - örömére mindazon olvasóknak, akik a verstől ma is azt az ünnepi élményt várják, amit csak a nagy költészet képes megadni.

Domokos Mátyás - Lator László - Versekről ​költőkkel
"Gondolta ​a fene" - említi a kötet előszava Arany János sokszor citált szösszenetét, amit a Budapesti Szemlének őt méltató tanulmánya alá firkantott. Az anekdota példázata - melynek valódiságában különben a mikrofilológia ma már kételkedik - világos. Holott: a vers létezéséhez a költő szándékait értő olvasó is kell, aki magában újjáépíti a verset. Kell a magyarázat is. De hát, ki tudja valóban, milyen fájdalmak, örömök, élmények, az élet milyen szeletei szűrődtek be a versbe, miféle inspiráció ihlette, vezette tollát, mi hívta elő képeit, honnan való az indulat, ami dallamának ívét vagy darabos töredezettségét megteremtette - ki tudja: mire gondol a költő? Harmincnégyen felelnek rá a kötetben. A legilletékesebbek: a költők. Új magyar költészetünk egy-egy reprezentatív verséről szólnak, a mögöttes tartalmakról, a verseket meghatározó élményekről. A nem is mindig koncentrált pillanatról - időről, melyben a vers megszületett. Olykor sorról sorra bontják ki rétegeit, fejtik meg a vers titkát - ki, hogyan. Mindent persze még a költő sem magyarázhat meg - hiszen a "minden" maga a vers: a költő "csak" közelhozza a vers testét, fókuszait, áramának ábráját - elmondja, milyen élmények hatására írta, mit akart közölni vele, de ez a csak, ez a kevés: sok. Az esszék formája: párbeszéd. A kötet szerzői, szerkesztői: Domokos Mátyás és Lator László faggatják, vallatják a költőket. Partnerek és társszerzők a beszélgetésformát öltött esszékben. Az ő érdemük is - jártasságuk a lírában, a költők életében, az irodalomban; érzékenységük a vers rezdüléseire-, hogy rejtett, lényeges "titkokat" tudunk meg a versről, a költőről és a korról, melyben megszületett. S hogy ekképpen, a harmincnégy esszéből, mely két mártírhalált halt költő: Sárközi György és Radnóti Miklós egy-egy versével indul - kirajzolódik "az új magyar líra sajátos regénye". Az eleddig páratlan vállalkozás első fóruma a Magyar Rádió volt; a vasárnap reggeli Minden versek titkai címet viselő műsor közölte rövidített formában a dialógusesszéket - melyeknek most a versekkel együtt teljes szövegét kapja kézhez az olvasó.

Lator László - Az ​egyetlen lehetőség
Lator ​László kevés versű költő. Sűrű anyagú verseit szigorú fegyelemmel formálja meg: lírája a létezés érzéki gazdagságát és a gazdagságától megfosztott létezés sivárságát egyaránt teljes intenzitással képes sugározni. De nemcsak egyes verseit, hanem egész életművét is szoros egységbe fogja: verseit újra és újra átrendezi, köteteit folyamatosan bővíti-szűkíti. Ennek a szüntelenül átalakuló, de egyetlen lényegét változatlanul őrző költészetnek szinte kizárólagos tárgya a teremtés: a fogantatás és születés, a létezés gyönyöre és vágya önmaga újrateremtésére, röviden tehát a szerelem. Az a felajzott állapot, amelyben az ember a személyesnél nagyobb létezés teljességét érzékeli, és amelynek vonzásában az elmúlás, az elnémulás fenyegetése is feloldódik. Lator lírájának középpontjában nem a költő énje áll. Felfogása szerint a vers amúgy is megfigyelések, tapasztalatok, érzések, tudatállapotok egymásra rakódott rétegeiből keletkezik.

Lator László - Kalandok, ​szenvedélyek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lator László - Kakasfej ​vagy filozófia?
"Költőkről, ​versekről szólnak ezek az írások, magyarokról és nem magyarokról. Nem rendelésre írtam őket, tárgyukat magam választottam, frissen támadt vagy réges-régi vonzalmaim, ezért vagy azért fellobbant érdeklődésem jegyében. A vers rendeltetéséről, természetéről, szervezetéről, a versolvasás módjairól való, sokakéval, remélem, rokon, másokéval ellenkező felfogásom fordította figyelmemet erre vagy arra a versre, verseskönyvre. A líra ősidőktől változatlan lényegéről és szüntelen alakváltásairól szerettem volna beszélni. Elnagyoltan persze. Nincsenek nagyralátó szándékaim: meg sem kísértett, hogy akár csak XX. századi magyar líratörténetet írjak."

Lator László - Szigettenger
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lator László - Szabad ​szemmel
Nagy ​költő, bírd el a sorsod. Salve, kutya! - írta a nagy kutyabarát Szabó Magda egy alkalommal Lator Lászlónak. Versben írta, mert Latorhoz a vers illik leginkább. Szemérmes-cinkos noszogatás ez: a többiekre figyelő pályatárs levele ahhoz a szerzőhöz, aki csak a fő műveit szereti kötetben viszontlátni. Ugyanaz a ritka gesztus, amellyel a megszólított költő, tanár, szerkesztő fordul tanítványhoz, szerzőhöz, munkatárshoz. Lator Lászlónak a vers tere az élet tere. Nem az elméleté. Pilinszky-elemzése, Illyés Gyulával való levélváltása, az új nemzedékek tagjaira folytonosan reflektáló írásai mind-mind erre utalnak. Csillapíthatatlan kíváncsisággal ragad meg, mutat fel minden mozzanatot, aminek a költészet, az adott mű a létét köszönheti. Lenyűgöz szakmai megvesztegethetetlenségével is: szabad szemmel nézi mindenkori tárgyát, a műelemzést a szerzői szándék értelmében végzi el, nem pedig "az elmélet gyakorlóterepének" tekinti.

Lator László - A ​megmaradt világ
Nem ​írtam naplót, nem volt hozzá se türelmem, se tehetségem. És mert csak emlékezetemre hagyatkozhattam, ez a múltidéző könyv szeszélyes, hiányos. Ki ne tudná: mindenfélével, jóval-rosszal zsúfolt elménk torzít, átrendez, ezt a részletet homályba meríti, amazt aránytalanul erős fénybe emeli. Nem írhattam hát hagyományos önéletrajzot, történetem nem az elején kezdődik, nem is szabályosan folytatódik, rendje önkényes, akár egy-egy mondatban is többféle idő csúszik össze, az elbeszélés a féltudat ismeretlen vonzástörvényei szerint alakul, ezért a hosszú, erre-arra indázó, túlterhelt mondatok, a tagolatlan szöveg. Úgy képzelem, írásom félig-meddig esszé, szándéktalan önelemzés, ki kellene derülnie belőle, mi, mikor, miért épült bele szellemi szervezetembe. És verseimbe, mert verseim természetéről is szerettem volna szót ejteni. Honnan vettem az anyagukat, képeiket, milyen szándékok, milyen véletlenek alakítják szerkezetüket, külső-belső világukat, hol van többnyire személytelen tárgyiasságunk hátterében a mégiscsak nélkülözhetetlen személyes, a csakis-az-enyém? Ha innen nézem ezt a műfajtalan munkát, töredékes műhelytanulmánynak is mondhatom. Lator László A könyv CD-mellékletén Lator Lászlóval beszélget Kelevéz Ágnes.

Lator László - Lator ​László összes versei
Lator ​László ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra 1992-ben Az elhagyott színtér címmel egybegyűjtött verseit: „Ha minden korban másképp beszél is a vers, ha kénytelenek vagyunk is a régi költők olyan nagyon szívünkhöz nőtt, ízlésünkbe épült eszközeit félrevetni, a költészet, legalábbis a nekem fontos költészet lényege csupa ősi, elemi tapasztalat. Nem tudunk megrázóbbat mondani, mint a szüntelenül fenyegetett lét szorongató drámája, csontig ható gyönyörűsége. Ugyanazok az alaktalan szörnyek ólálkodnak körülöttünk is, mint a barlangmagányban kuporgó ősember körül. Ugyanaz a láz emészti gyönyörre szomjas húsunkat. Nekem a vers forrása az a döbbenet, amit a kívülünk, bennünk csodálatosan és ijesztően áradó, a teremtés és a pusztulás képeit szakadatlanul egymásba játszó, homályos vagy megvilágosuló világ láttán érez az ember.

Kollekciók