Ajax-loader

Dobos Marianne könyvei a rukkolán


Dobos Marianne - Világ ​tenyerén katicabogár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dobos Marianne - A mezítelen Lázár feltámasztása
"Vértanú? Maga is Isten szolgája? Küldetéses ember? Akinek nem véletlenül, és nem a balszerencse folytán kellett szörnyű halállal halnia? Ismerte a veszélyt - ismernie kellett! -, ami leselkedett rá. A háború kitörése, vagyis Lengyelország lerohanása előtt hetekkel, 1939 nyarán indult Magyarországra. Onnan pedig tovább, Krakkó és Gdańsk felé. Ha ismerte a veszélyt, akkor rettegte is. Rettegnie kellett. De legyőzte. Emiatt az emberi győzelme miatt adatott meg neki, hogy posztulátorinál fontosabb hivatása gyakorlása közben halhasson meg. Végül is könnyű belátni, hogy a kérdések - Mikor? Hol? Hogyan? - megkerülhetetlenek. És igazából mindegy, hogy miről van szó. Hogy mit veszünk górcső alá. Hiszen maga a vizsgálódás, a kérdezés, a válaszkeresés a lényeg. A legfontosabb." Adalberto Topolinski 1885. április 23-án született Lengyelországban, azonban lengyel állampolgár sohasem lehetett, mert az a terület akkoriban éppen Poroszországhoz tartozott. Jelentkezett a minorita szerzetesi rendbe, majd az emigrációban szeretett volna dolgozni. Itt jött egy különleges pont – előbb alakult meg Amerikában a minorita lengyel rend, mint ahogy a lengyel állam újra megalakult volna. Rómában doktorált filozófiából és teológiából, később pappá szentelték, majd Amerikába vitték. Ezek után jött Loretto, a Seraphicum, a Római Egyetem, ahol tevékenykedett és ezután kinevezték posztulátorrá – tájékoztatott az írónő. A posztulátor a szentté avatási ügyek előadója, szóvivője a posztulátor, aki összegyűjti az aktákat, dokumentumokat, tanúságtételeket, utánanéz annak, hogy történnek-e a vizsgált személyek sírjánál csodák, van-e imameghallgatás. Azonban ennél sokkal nagyobb feladatot kapott Topolinski, utolsó útját végignézve – tette hozzá az írónő. Azt az utat láthatjuk, amit megtettek azok a lengyel menekültek, akik Magyarországon keresztül jobbára a francia légióba igyekeztek és jutottak el. „Ez nyitotta fel a szememet arra, hogy XI. Piusz pápa felfogta korunk jeleit. Ő volt az, aki az első világháború után a menekülteket és hadifoglyokat segített hazahozni, összehozni családjukkal. Tudta, mi a háború. Ez az ember a béke pápája volt” – hangsúlyozta Dobos Marianne. Ilyen háttérrel „érkezett” Piusz udvarából Topolisnki. A szerzetes 1938 novemberében került a Gestapóhoz, innentől kezdve szinte semmit nem lehet tudni életéről. Dobos Marianne a lengyel nemzeti archívumban azonban megtalálta az atya nevét és egy fényképet. Hamarosan érkezett Bodgan atya telefonja, aki megtudta, hogy Topolinski 1940. április 19-én Sztumban halt meg, ahol fürdőkádba fojtották bele. Hogy miért került a németekhez, arról csak feltételezések vannak. „Megértettem, hogy a világot csakis megtéréssel lehet megmenteni a háborútól” – szól a pápa idézete. Ez a mondat vezette ahhoz az írónőt, hogy megírja a két szakrális nemzetállam feladatát: ez a feladat pedig az, hogy megmentsék Európát. A mostani világban újra ott tartunk, hogy bűnbánattal, megtéréssel és imádsággal próbáljuk megmenteni a keresztény nyugatot, amit ma már nem igazán nevezhetünk annak – hangsúlyozta. 2015 februárjában az első nyilvános kopt keresztény kivégzés után vérrel írták a homokba, hogy „legyőzzük a kereszt népét”. Topolinski talán az írónőn keresztül próbált üzenni, hogy a kereszténység veszélyben van.

Dobos Marianne - Akkor ​is karácsony volt - Adventre várva, 1989
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dobos Marianne - Akkor ​is karácsony volt - Bölcsészek 1956-ról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dobos Marianne - Akkor ​is karácsony volt - 1944
Szabó ​Magda, Polcz Alaine, Püski Sándorné, Kabdebó Lóránt, Határ Győző, Schéner Mihály... Csupán néhány név azon harminc közül, amelyek mögül az ember szól egy-egy kitörölhetetlen élményéről. A kiindulópont 1944 karácsonya, amelynek kapcsán sorsok bontakoznak ki, pillanatok, amelyek meghatározták az élet és a lét alakulását. Dobos Marianne interjúival arra tesz kísérletet, hogy beszélgetőtársai megnyilatkozásaival igazolja: legyen bár az ember keresztény, zsidó, mohamedán, hindu, a szeretet lelkiismereti kérdés.

Dobos Marianne - A ​szívek kötelessége megmarad
"1984 ​nyarán messzirõl jött vendég csengetett be budapesti Dózsa György úti lakásunk ajtaján. Tel-Avivból érkezett Itamár Jaoz Keszt az akkor már nemzetkõzi ismerttségü költõ és mûfordító. Az 1944-ben Szentesrõl deportált zsidó orvos család Benjaminja, Keszt Péter Ervin, elhurcolásukkor kilenc éves kisfiú, éppen nagy munkájának közepe táján tartva jött hozzánk, hogy férjem, Kabdebó Lóránt segítségét kérje. Ekkora már lefordította ugyanis Balassi Bálinttól kezdve és a XX. századi líráig eljutva a magyar költészet legszebb darabjait a biblia nyelvére. Az azóta elhunyt Mezei András költõ, közös barátunk javaslatára azért akart férjemhez fordulni, hogy eligazítsa õt abban, melyek a század versirodalmának fordítást megérdemlõ remekei. Egyedül voltam. Lóránt Szigligeten, Alkotóházban."

Dobos Marianne - Beszélgetések ​az imáról
Amikor ​az ökumenikus mozgalom lényegéről gondolkodunk, nem a közös liturgia, az istentisztelet, a közös egyházi nyilatkozatok vagy az egységes társadalmi fellépés jut eszünkbe elsőként, hanem az imádság, amely az ökumenikus egységtörekvések leghatékonyabb eszközének bizonyult. Dobos Marianne olyan könyvet ad az olvasók kezébe, amelynek témája az imádság. A kis kötet keresztény felekezetek képviselőivel folytatott beszélgetéseket tartalmaz, amelyeket az írónő sajátos ökumenikus „zarándokútjai” során készített. Az interjúkötet gondosan összeállított válogatásában keresztény papok, lelkészek, szerzetesek vallanak hitükről, imádságban szerzett tapasztalataikról. Bensőséges lelki életük olyan területeit tárják fel, amelyek tartalmait csak a lélek békéjének meghitt csendjében, tiszteletteljes alázattal fogadhatjuk magunkba. A szerző azokról a lelki dimenziókról is szól, amelyeknek a rejtett mélységeibe csak a teremtő Atya láthat bele. Dobos Marianne igen jó érzékkel válogatta ki beszélgetőtársait; az imádságról alkotott gondolataik és reflexióik segítségével sokszínű és gazdag kép rajzolódik ki az ökumené mai magyarországi helyzetéről. Sokféle imádságos életet élő keresztény ember osztja meg vélekedését és érzéseit az olvasóval e beszélgetésekben: Svájcban élő református teológus, a Pápai Missziós Művek igazgatója, a tihanyi apátság perjele, evangélikus ökumenikus szakértő, görög katolikus lelkész, művészettörténész, adventista egyháztörténész, baptista és metodista egyházelnök... Az írónő által összeállított interjúcsokor széles perspektívát rajzol elénk, amely mindannyiunkat segíthet abban, hogy újra erőt, lendületet és mélységet vigyünk sokszor elfásuló, kiüresedő, lélektelen rutinná váló imaéletünkbe. Az ökumenikus egységért munkálkodók személyes példái arról is meggyőzhetnek bennünket, hogy a keresztény egységkeresésért személyes és közösségi imaéletünkben megtett erőfeszítések nem hiábavalók, mert az imádság a keresztény küldetés hitelességének legalapvetőbb megnyilvánulási formája.

Dobos Marianne - A ​szeretet önkéntesei
Legyen ​ez a könyv történelmi dokumentum az érdeklődőknek, legyen példázat a hívőknek és útmutatás a hinni vágyóknak. Nem csodára kell várni, és nem csak elfogadni kell az életet. A boldogsághoz igyekezni kell Isten Akaratának kifürkészésére. Belső meditációval és külső, a rászorulók felé forduló cselekedettel.

Kollekciók