Ajax-loader

Szántó György könyvei a rukkolán


14346097-nagy
elérhető
0

Szántó György - Csőd
Szántó György Magvető Könyvkiadó (Budapest) , 1955 Fűzött keménykötés , 658 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 15 cm

Szántó György - Nelli ​néni öröksége
Szántó ​György regényének két főhőse van: az egyik Vaszkó néni, az öreg újpesti takarítónő, másik Vasco da Gama, a portugálok nagy felfedezője, India egykori alkirálya. Mi közük egymáshoz? Két ember, egymástól térben és időben egyaránt távol. Nelli néni nem tudja, hogy ő egyenesági leszármazottja az egykori híres utazónak. Jól tudják azonban ezt egyesek külföldön, s számolnak mindazzal, ami ebből következik: az egyenes ági leszármazott jogigényt támaszthat a portugál kormánnyal szemben a nagy ős hagyatékára. Nagy hajsza indul a mesés összegű örökségért. Szántó György írása műfajilag sem mindennapi könyv: a történelmi, társadalmi és fantasztikus regény izgalmas vegyülete. Végeredményben két történet fonódik össze a könyvben: Nelli néni élete, és nagy ősének, a híres portugál világjárónak az életsorsa, amely távoli világrészek felfedezését foglalja magában.

Szántó György - A ​tibeti biblia
Elbeszélések ​a történelem és a művészet nagyjairól. A mindmáig rendkívül népszerű szerző egyik legérdekesebb, legváltozatosabb elbeszéléskötete. Nemcsak Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály, Jászai Mari vagy Mányoky életének egy-egy válságos fordulatát, elbűvölő vagy megrendítő élményét tárja olvasója elé ez a gyűjtemény, hanem a történelem olyan korszakalkotó hőseivel is szívszorító ismeretségbe kerülünk, mint Huszt János, akit Konstanz városában nem vonta vissza tanításait, hanem vállalta vértanúhalálát a máglyán. Szántó György a történelem és művészet óriásait nagyszerű elbeszélő tehetséggel rajzolja meg életük apró dolgaiban is.

Szántó György - Mozart ​kutyája
Bécsben, ​a Schwarzspanier utca 16-ban, Beethoven egykori lakhelyén pillantotta meg e könyv szerzője azt a régi metszetet, a Szegény ember temetését, melyre kézírással valaki (talán Beethoven) a "Mozart temetése" megjegyzést írta. A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet. Így ír erről levélben librettistájának: "Folytatom is a munkát, mert az kevésbé fáraszt, mint a semmittevés. Mástól már nem kell félnem. Állapotom mutatja: az óra üt. Közeledni érzem a halált. A végét járom, mielőtt tehetségemnek örülhettem volna. És az élet mégis oly szép volt, pályám oly szerencsés körülmények között kezdődött. Hanem a kirótt sorson változtatni nem lehet." Az élet szépségébe vetett hittel dolgozott utolsó leheletéig. Anyagi gond, intrika, a főúri megrendelők sürgetése, közvetlen környezetének közönye árnyékolja be végső lobogását. A korfestő, gondolatgazdag regényt, amely ezúttal harmadik kiadásban jelenik meg, Mozart életéhez kapcsolódó képek egészítik ki.

Szántó György - Stradivari
"A ​közel harminc kiadásban megjelent Stradivari a leginkább népszerű Szántó György-regény. A Stradivari nevű világhírű cremonai hegedűkészítő dinasztia hangszerei mindig is a hegedű királyai voltak (és ez ma is így van), és minden nagy nemzetközi hangversenysikert elért violonista arra vágyott vagy vágyik, hogy egyszer egy valódi Stradivárija legyen. Ennek a hegedűnek a regényét írta meg Szántó György: egyetlen hangszer történetét, mondhatni, négy tételben, több történelmi korszakon át. Ezek a korszakok nemcsak gazdag művelődéstörténeti képet rajzolnak, hanem az önmagát a muzsikának áldozó alkotó ember sajátos lelkiségét is bemutatják az olvasónak. A Stradivari-hegedűk története maga is mindig regényes mozzanatokat tartalmazott, Szántó György figyelmét és képzeletét azonban természetesen nem a hangszer, hanem a hangszer megszólaltatásában önmagára találó és a világ titkaival találkozó ember regénye kötötte le." (Pomogáts Béla)

Szántó György - A ​három vaskorona
Szántó ​Györgynek másfél évtizede megjelent népmonda-feldolgozásait veszi kézbe az olvasó. Az új kiadást a mű irodalmi értékén és a mondák iránti érdeklődés megnövekedésén túl még egy körülmény indokolja. Szántó György - akinek életrajzából tudjuk, hogy a Duna völgyében több helyen élt magyarok és más nemzetiségűek között - szlovák, székelyföldi, bácskai és szerémségi szerb, továbbá bihari és bánsági román népmondákat dolgozott fel négy önálló történetben. Van közöttük másféle feldolgozásokból is jól ismert téma (Bolondóc), népmesei és történelmi elemeket hasznosító történet (Gond anyó kunyhója), Csorni Jovan, az 1527-es szerémségi parasztvezér históriája (A három vaskorona), végül a paraszti világot jelképező ifjú hős története az erdélyi román mondavilágból (Bolha Juon). A kis mondagyűjteményt Reich Károly két színnel készült illusztrációi képeken is megelevenítik az olvasó számára.

Szántó György - Az ​Alapiak kincse
Szántó ​György legnépszerűbb ifjúsági regénye a török hódítás elleni harcok egyik leghősibb mozzanatát: Szigetvár védelmét örökli meg. A regényben szereplő családnak két ága van: a gazdag Alapyak és a zsellérsorba süllyedt, szegény Alapiak. Mindkét család féltve őrzi címeres kutyabőrét, pedig hosszú ideig nem is sejtik, hogy az egyik pergamenre rá van rajzolva a családi kincsek rejtekhelye. Hosszú és izgalmas versenyfutás folyik a titokzatos tervrajzért, az ország helyzete ezalatt egyre rosszabbodik, a török már Szigetvárt fenyegeti. A kincs egyre fontosabb nemcsak a gazdag Alapy családnak de még Zrínyi Miklósnak, Szigetvár kapitányának is: kitelne belőle az erődítés teljes költsége. A kincskeresés kalandjai közben megismerjük a kor sok fontos alakját, nemcsak magyarokat és horvátokat, hanem törököket és császáriakat is. Maguk az események pedig egyre inkább az ország sorsa körül forognak. A legfontosabb feladat most: Szigetvár védelme és a várral együtt a haza oltalmazása. A regény második fele Szigetvár védelmének történelmi hűségű, izgalmas rajza.

Szántó György - A ​boszorkány
Tötösi ​Borbála, a kis szőke jobbágylány még anyjától tanulta a gyógyfüvek titkait, ő azonban nem ráolvasással segít a betegeken, mint a vajákos asszonyok, hanem igazi tudással. Erős igyekezettel tanul, hogy megismerje az emberi test felépítését. Fiatal férjének, Szamosközi Dávid íródeáknak a kíséretében Padovába utazik, s az ottani egyetemen fiúnak öltözve hallgatja a világ egyik első boncoló orvosának, a flamand Vesalius professzornak anatómiai előadásait. Hazájában, a három részre szakadt Magyarországon a kor legjobb tudományos módszereivel gyógyítja a hozzá fordulókat, a haladás ellenségei azonban kelepcébe csalják, és máglyahalálra ítélik. A regény méltó emléket állít a tudomány meg nem alkuvó magyar hősnőjének.

Szántó György - Esze ​Tamás talpasai
A ​Rákóczi-szabadságharc egy jellegzetes népi alakjának a sorsa elevenedik meg ennek a regénynek a lapjain. Esze Tamásé, aki az egész kuruc kor hőse. Harcolt már Thököly seregében is, és most tapasztalt katonaként hűségesen szolgálja új fejedelmét, akit ő hív be vezérül a lázongó országba. Közben arra is van gondja, hogy felkaroljon három apátlan-anyátlan kisfiút, Jancsit, Juont és Janót. Az egyik magyar, a mások román, a harmadik ukrán. Derék vitézeket nevel a három erdei vadócból, a talpasok hadának bátor kis dobosait, akiknek helyén a szívük és az eszük: kiszabadítják a legendás brigadérost ellenségei fogságából, a várbörtönből. A három katonapalánta jóban-rosszban összetart, a harcok után ugyanannak a kislánynak teszik a szépet, akit valamikor együtt mentettek meg a tarpai tűzvész idején

Szántó György - A ​bölcső
Szántó ​Györgyöt, a világtalan szép-látót megihlette a nagy magyar világjáró, Körösi Csoma Sándor alakja, egyénisége, egész élete. És ez nem véletlen. A reformkor kiemelkedő személyisége ő, aki idegen földön szerzett hírnevet a magyarságnak azzal, hogy az egyetemesség jegyében maradandót alkotott. Az ő gazdag életútját követi végig a regény, szinte lépésről lépésre, a tények ismeretében, a szülőföldtől a megboldogulásig. A helyenként romantikával fűszerezett szöveg nem idilli, inkább a realitáshoz közel álló képet ad olvasójának, ettől mindig a hitelesség benyomását kelti. Kiváló, érdekfeszítő olvasmány lehet a 14-18 éves korosztály számára, de nemcsak. A kötetet Vincze László illusztrációi gazdagítják.

Szántó György - Az ​ötszínű ember
Amikor ​Nagy Péter "Az 1919 utáni emigráció egyik kiadói vállalkozása (, A Monde magyar könyvei)" című cikke az Irodalomtörténeti Közlemények 1960. I. számában megjelent, akkor már Szántó György "Az ötszínű ember" című regényének töredező-szakadozott papírú, fakult gépelésű kézirata a Magvető Könyvkiadó lektorainál volt, illetve a kiadó 1960-as kiadási programjában szerepelt. A kézirat harminchárom éve kész, 1927-ben, fiatal korában írta Szántó György ezt a regényét, és ha "A Monde magyar könyvei" nevet viselő franciaországi kaidói vállalkozás, melynek szervezői, irányítói Aranyossi Pál, Bölöni György és Károlyi Mihály voltak, anyagi okokból meg nem szűnik, akkor A. Taraszov-Rogyionov, Ernst Glaeser, Szilágyi András és Jaroslav Hasek művei után 1930-ban vagy talán 1931-ben megjelent volna a sorozat könyvei között Barbusse A tüze és Szántó György Az ötszínű embere is.

Szántó György - Aranyágacska
A ​regény az utolsó Árpád-házi királyok nagy magyar sorskérdésekkel való vívódását ábrázolja megrendítő erővel... IV. Béla uralkodásának utolsó évei, István, László és Endre alakja villan fel hol egymásutáni képsorban, hol egymás mellett párhuzamosan a kötet lapjain, s mögöttük ott kavarog a XIII. századi magyar társadalom ellentmondásokkal, tragikus küzdelmekkel, nagy vereségekkel váltakozó hatalmas forgataga. A regény központi figurái: IV. László, és III. Endre mélyen átérzik és átélik a két világ ütközőpontjában gyökeret vert magyarság tragikus vívódásait. Védőpajzsot tartani a feudális Nyugat elé, s felfogni a barbár népek vad rohamait, vagy a nagy népvándorlás élére állva, elsöpörni a magyarságot mindig eláruló minden válságos helyzetben hátba támadó Nyugatot - ez a regény alapproblémája. Erre ad választ az író, s akárcsak a többi történelmi regényeiben, a múltról mesélve, a mai emberhez szól mondanivalója. De nemcsak ez található a regényben... A magyar események szélesebb európai horizontba illeszkednek. Megelevenedik előttünk a virágzását élő gazdag Velence, a nagy olasz reneszánsz csaknem minden jelentős alakja. Tanúi vagyunk a világ első regénye, a \"Vita nuova\" születésének. Szemünk előtt fogant meg Dantéban a \"Divina Commedia\" gondolata, látjuk Giottót és néhány társát, a nagy művészeti megújhodás úttörő alakjait. Találkozunk Marco Polóval, aki éppen megtér távolkeleti útjáról. Hallunk Julianus barátról, aki után Kézai Simon, a nagy magyar krónikaíró kutat... Ezenkívül számos nagy történelmi esemény szemtanúivá válunk a mű olvasása közben.

Szántó György - Öt ​fekete holló
A ​kiváló erdélyi író a Fekete éveim című önéletrajzát követő öt esztendő történetét írja meg ebben a könyvében. Minden szava, minden mondata, minden sora megrázó, lebilincselő olvasmány, mert bátor őszinteségével, tökéletes írásművészetével valósággal lenyűgözi az olvasót.

Szántó György - Két ​kisregény
A ​Weimari árnyjátékban két boldogtalan ember tesz vallomást: August Goethe, aki az aggastyán költőfejedelem árnyékában nem élheti saját életét, nem bizonyíthatja a világnak tehetségét, s akinek az apa iránti tisztelet megtiltja a lázadást. Mindössze annyit tehet ez a keserű, feleségétől lenézett, gyermekeinek idegen ember, hogy szerény bolygóként keringjen a "Nap" - Goethe - körében. A másik naplóban Ottilie von Pogwisch, August felesége vall - az az asszony, aki az "unalmas" August mellett, a weimari "copfosok" között gyötrelmesnek érzi sorsát, egy hosszú életen át konokul - és hiába - kergeti a boldogságot. Szántó György könnyed kézzel keveri ki színeit, amelyekből egy nagyon érdekes, tarka világ bontakozik ki, s megelevenedik a XIX. század négy évtizedének művészvilága, a Goethe-ház lakóitól és látogatóitól kezdve Grillparzer bécsi köréig, a Róma kávéházaiban összeverődő angol, svéd vagy izlandi festőkig, szobrászokig. A beszélő festményben Munkácsy híres Milton-festményét kelti életre Szántó György, akinek ez volt utolsó alkotása. A vak költőt és leányait - az angol történelem és irodalomtörténet nevezetes alakjait - szólaltatja meg az író - és ez alkalmat ad nemcsak arra, hogy Miltont "faggassa" ki, hanem arra is, hogy ő maga elmélyedjen a cromwelli korszak rendkívül érdekes krónikájában, az eseményekben és azok összefüggéseiben, hogy szóljon Rembrandtról, Van Dycke-ról és Munkácsyról, a spanyol marannusokról, Torqurmada inkvizíciójáról, Nostradamus jövendöléseiről, szinte enciklopédikus mennyiségben, s könnyedén gyűjtsön össze rengeteg adatot és tárja föl összefüggéseiket. S arra is felhasználja Szántó György ezt a művét, hogy az elmúlás sejtésével fölidézze ifjúsága vágyait, átélje egykori álmait - lemondásait, megmutassa melegen érző szívét - és lírai módon búcsút vegyen a világtól, az emberektől.

Szántó György - Meléte ​I-II
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szántó György - Hajdútánc
Óriási ​körkép a XVII. század elejének Erdélyéről meg az egész három részre szakadt országról, amelynek nyugati részén a bécsi császár az úr, közepébe a török ékelődött be hatalmasan, és csupán a keleti kis haza ápolja a magyar nemzeti létet, küszködik a külső ellenségekkel és a belső bajokkal. Nagyravágyó és sokszor tehetségtelen fejedelmek, nemegyszer züllött és jellemtelen hatalmaskodók veszélyeztetik a magyarságnak ezt az utolsó mentsvárát, de a jóakaratú és rátermettebb vezetők se járnak mindig szerencsével, a csüggesztő közép-európai politikai helyzetben zátonyra fut nem egy lelkes és önfeláldozó vállalkozás. Amikor Bocskai István rádöbbent, hogy a hajdúk élén kell megindítania szabadságharcát a Habsburg-önkényuralom ellen, csalódásokkal terhes élet volt már mögötte, számtalan kioltott remény, vérlázító meghurcoltatás, és talán ennek is köszönhette, hogy a népi erőkhöz mert folyamodni, a kiút és a megoldás egyetlen biztosítékához. S ez már több mint politikai éleslátás, ez már inkább zsenialitás. Milyen esendő tulajdonságok, gyöngeségek közt nyilvánult meg ez a kiválóság, és milyen környezetben virult ki ez a tehetség? Ennek megválaszolására ne vállalkozzék az ismertető, keressük a feleletet magában a műben, ebben a szinte végeláthatatlan sodrású alkotásban, amely a kavargó történelmi események mozgatóit, véghezvivőit, alfáit és ómegáit, az önnön szélsőségeikkel viaskodó embereket okos és meleg fényekkel világítva állítja elénk.

Szántó György - Metropolis
Lugoson ​egyetlen miss élt gyermekkoromban, de ez annál titokzatosabb volt. Különben lehet, hogy egyáltalán nem volt titokzatos. Csak mi, a Szedlacsek-ház gyermekei láttuk és éreztük annak. A két hatalmas udvar és a kert felnőtt lakói, mint afféle jó bánságiak, megmosolyogtak minden titokzatosságot. Realitás és humor szemüvegén nézték az életet. Mert keverék nép volt, olyan, mint Amerika népe. Nézzük például csak a Szedlacsek-házat, melyben a gyermekévek aranykorát éltem. Megboldogult háziurunk, Szedlacsek, kit már csak egy aranyrámás olajfestményről ismerjem, valamelyik csehországi garnizonból került ulánusezredével együtt városunkba, ahol levetette a pirosparolis, aranyrojtos kék századosi ulánkát a Német Tóni bácsi szép leánya kedvéért és beállott háziúrnak és szeszfőzőnek. Emlékszem, szép barna Henrik-szakálla és igen lelkes, jóságos, szürke szeme volt, szerettem belopódzni Szedlacsek néni szalónjába, a pálmák és Makart-csoportok közé, hogy egy-egy tekintetet váltsák az aranyrámában élő daliás ulánustiszttel. De lakott a szomszédunkban egy élő, valóságos tiszt is, Schőnben 'tüzérfőhadnagy, gyermekkorom bálványozott ideálja. Igaz, hogy erősen ragyás, enyhén szólva; himlőhelyes volt, és emellett még szeplős is, mint a pulykatojás. Ezzel szemben majdnem ölnyi magas dalia, kápráztatóan elegáns feketelószőrös csákójával, pirosgalléros, aranygombos, kávébarna Waffenrockjával, pirosparolis, fekete szalónnadrágjával, ragyogó lakkcipőjével.

Szántó György - Kastély
Másfél ​évszázadot ölel fel a néhány éve elhunyt kiváló írónak ez a terjedelmes történelmi regénye. 1766-ban kezdődik az Ózdy bárócsalád története és 1918-ban fejeződik be. Változatos események sorozatán keresztül ismerkedünk meg az Ózdy kastély és a XVII-XVIII. századbeli arisztokrácia életével. Az ő történetükkel párhuzamosan bemutat a szerző egy Erdélyből menekült nincstelen családot is, a Jancsó famíliát. Ez a kettős szál, mely érdekesen össze-összetalálkozik az események sodrában, az író számára a kastélybeli életnél szélesebb korkép festését teszi lehetővé: a fent és a lent élők sorsa egyaránt megelevenedik.

Szántó György - A ​javíthatatlan javító
Izgalmas ​korba vezeti vissza olvasóját a neves író, hogy bemutassa az emberi haladás egyik meg nem alkuvó előharcosát, a "javíthatatlan javítót". Ez a kor: az angol ipari forradalom, s a haladás előharcosa: Robert Owen. Owent az utópista szocializmus képviselői között tartja számon a történettudomány. Érdekes, tevékeny egyénisége azonban csak kevesek számára ismerős, pedig a maga idejében egy egész társadalom élő lelkiismerete volt. Kegyetlen korban emelte fel szavát Robert Owen az ipari kizsákmányolás borzalmai - a kíméletlen gyermekmunka, a napi 16 órás robot, a nyomor és a tudatlanság - ellen, és nemcsak szavakkal, hanem ipari mintatelepek szervezésével igyekezett a tőkéseknek bebizonyítani, hogy a szociális gondoskodás nemcsak emberbaráti kötelesség, hanem jó befektetés is. Számos ma is működő szociális intézmény köszöni létét Robert Owennak, s elméleti és gyakorlati munkássága rányomta bélyegét a nevelésügy és az angol munkásmozgalom történetére is. Elgondolásai természetesen nem jelentették a problémák megoldását. Ami azonban ma naivnak tűnik, a maga idejében történelmi jelentőségű tett volt, méltó arra, hogy ifjúságunk megismerje. Robert Owen regényes életrajza nagy nyeresége irodalmunknak.

Szántó György - A ​kék lovas
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szántó György - A ​földgömb
A ​földgömb hőse: Marlowe, Shakespeare zseniális kortársa, ez a "kozmikusan nagy csavargó", aki kocsmai kalandok és verekedések közt élte le életét, de addig is, amíg egy jól irányzott döfés a másvilágra nem juttatta, megírta a II. Edwardot, A máltai zsidót, a Tamerlánt és mindenekfölött: az első igazi Faust-drámát. De mégis hangsúlyozni kell: A földgömb igazi hőse - a földgömb. A földgömb, amelyet ennek a regénynek éveiben fedez föl és szabadít föl a maga számára a középkor dermedtségéből éledező ember, a földgömb, amelynek meghódítására most indul el a spanyol Nagy Armadát leverő Anglia. Mint egy százszorosra felnagyított Shakespeare-színpadon, ott nyüzsög Szántó regényében ez az egész, hallatlan perspektívájú világ. Asszonyok, a királynőtől és a nemeshölgyektől a leghitványabb utcalányokig. A feudalizmus ott rohad szemünk előtt Oldcastle Jankó alakjában. Parasztok éhezve húzzák az igát, de közben csillagászok, fizikusok fölfedezései követik egymást: Shakespeare jegyez, Marlowe komikus látomásokba révedve írja Faustus tragédiáját, s az épülő új színház homlokzatán diadalmasan emelkedik a szimbolikus cégér: a földgömb!

Szántó György - Fekete ​éveim
"A ​Fekete éveim című önéletrajzi regényben Szántó György elbeszélő tehetségének legjobb erényei öltenek alakot.. Alakjait eleven módon ábrázolja, az önéletrajzi emlkezés érdekes és színes történetekben nyilatkozik meg, stílusa erőteljes és festői. A regény egyszerre önéletrajz és korrajz. Önéletrajz, amelyben Szántó György 1921-től 1931-ig mutatja be saját életörténetét, megvakulásának eseményeit, irodalmi pályájának indulását.. Ám az önéletrajzból hiteles regény is lesz, amely egy különleges emberi sors történetét ábrázolja. Annak az embernek a sorsát, akit a háború foszt meg szeme világától és legfőbb ambíciójától, hivatásának betöltésétől, attól, hogy festő legyen, s önmagát és a világot színekben és képi formákban fejezze ki. A regény egyszersmind széle körű korrajz is, mégpedig kettős értelemben. Egyrészt képet ad a húszas évek Magyarországáról, a romániai magyar irodalom indulásáról, s a közép-európai helyzetről. Másrészt pedig a Fekete éveim érdekes képét adja az évtized irodalmi életének, folyóiratainka, irodalmi társaságainak, könyvkiadóinak. Különösen érdekesek azok a jelenetek és portrék, melyeket Szántó György az emigrációs magyar irodalom és a romániai magyar irodalom tűzhelyeiről és alkotóiról rajzol. Olyan folyóiratokról olvasunk, mint az emigrációs Ma, Az Ember, Diogenész, az erdélyi Géniusz, Periszkóp, Korunk és Erdélyi Helikon. És olyan írókról, mint Fábry Zoltán, Kassák Lajos, Kemény János, Tabéry Géza, Tamási Áron..." (Pomogáts Béla, 1971)

Szántó György - Temesvár ​felé...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók