Ajax-loader

Nádor Tamás könyvei a rukkolán


Nádor Tamás - Liszt ​Ferenc életének krónikája
Kevés ​olyan zeneszerzőt ismer a zene története, akinek életútja valóban annyira "napról-napra" dokumentálható lenne, mint Liszt Ferencé. Az ő életútjának krónikáját összeállítani: főleg válogatás dolga. Elválasztani a fontosat és jellemzőt a mindennapitól, a jelentéktelentől, de azért az utóbbiból is megemlíteni annyit, amennyi az ember portréjának felrajzolásához szükséges - ez a krónikás feladata. A kialakuló művészi és emberi portré bámulatosan sokszínű. Hiszen Liszt univerzális zseni és rendkívül érdekes ember volt. A romantika művészetének és magatartásának talán legpregnánsabb képviselője. Zongoraművészként a legmerészebb újító. Íróként lebilincselő stílusú, színes tollú egyéniség. Gondolkodóként a romantika századának szélsőségek közt vívódó elméje. Férfiként a nők bálványa, s ugyanakkor abbé. Emberként maga a jótékonyság, az emelkedettség, a segítőkészség, a humánum. Magyarnak vallotta magát mindig, de kultúrája francia és német. Otthon volt egész Európában, de tulajdonképpen hontalan.... A legizgalmasabb életutak egyike. Mindenek összefoglalását vállalta és oldotta meg Dr. Nádor Tamás, a Puccini- és Vivaldi-krónika sikeres szerzője.

Nádor Tamás - Giacomo ​Puccini
Giacomo ​Puccini századunk legnagyobb operakomponistája. Nagy utat tett meg a luccai orgonista állásától a világhírig, sokat kellett harcolnia művészetének elismertetéséért. Operáinak bemutatói sorra botrányba fulladtak, a kritika nagyon sokáig lebecsülte műveit. A közönség azonban kezdettől lelkesedett Puccini operáiért, szívébe zárta a Manon Lescaut, bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony mély érzelmeket kifejező dallamait. Enrico Caruso, Nelly Melba, Lotte Lehmann, Szamosi Elza páratlan művészete segítette diadalra Puccini műveit, példátlan népszerűségét nagy művészek alapozták meg. Puccini életútját, művészetének fejlődését, operabemutatóinak körülményeit, korát mutatja be e könyv korabeli feljegyzések, hiteles források alapján.

Fajth Tibor - Nádor Tamás - Puccini
Giacomo ​Puccini a XX. századnak kétségkívül legnépszerűbb operaszerzője. A hétköznapi dolgok, érzések költője. Hőseit, a mindnyájunknak kedves Mimit, Toscát. Pillangókisasszonyt vagy furfangos Gianni Schicchit és ezek sorsát mély együttérzéssel, drámai erővel vagy elragadóan szellemes humorral ábrázolja. Puccini művei könnyen érthetőek, mindenkihez szólnak. Behízelgő dallamai valósággal slágerekké váltak. Zenei nyelvében mégis lépést tartott kora fejlődésével. A zenés színpadnak pedig alig van hozzá mérhető boszorkányos ismerője. A dokumentumokat bőven idéző kötetből az olvasó képet kaphat róla, hogy sikerekben és bukásokban gazdag életútján micsoda küzdelmek árán születtek halhatatlan művei. De bemutatja a könyv Puccinit, a magánembert is: a nők, az autók, a motorok, a vadászat örök szerelmesét.

G. Juhász Judit - Nádor Tamás - Scherer Zsuzsa - Faludy ​György
Aki ​egyetlen sorát sem olvasta, az is tudja: Faludy György neve szinte eggyé forrt Villonéval, akinek verseit ő tette népszerűvé a 20. század Magyarországán. Szabadságszerető szelleme nemcsak a középkori francia költővel rokonítható, hanem Petőfi Sándorral is. Mindkettejük életének vezérfonala: a szabadság és a szerelem. Humora, bölcsessége még a recski szenvedések időszakában sem hagyta cserben. Önmagáról e könyvben tabuk nélkül beszél. Mások saját nézőpontjuk tükrében láttatják őt. Megszólal többek között régi barát, könyvkiadó, költőtárs, Budapest főpolgármestere. Saját vallomásai és mások emlékezete állítja össze azt a friss szellemű Faludy portrét, amelyet most az olvasó a kezébe vehet.

Nádor Tamás - Ex ​Libris - Interjúk
Ex ​libris - írtuk a könyvre, holott ex vitist kellett volna jegyeznünk. Mert a beszélgetőtársak bibliotékája csak a bebocsáttatás lehetőségét, alkalmát kínálta: föllapozhattunk egy-egy sorsot, bepillanthattunk a legkülönfélébb gondolatépítkezésekre. Ki betűt, ki hangjegyet, ki jelent, ki históriát olvasott. Volt, aki az emberi agy térképét silabizálta, más a szellem mappáján kutakodott. Egyikük régészeti naplót böngészett: csonthieroglifát, kő-írásjeleket, másikuk a föld mélyrétegeiben, vagy épp a magasságos égen lelte meg olvasmányait. Volt vers-, kép-, muzsika-, s volt mimika- és mozdulatolvasó. Ám egyikük sem csupán a könyvért nyúlt a könyvhöz, nem pusztán a művészet, a tudomány, a vallás, a politika felismeréseiért, vélekedéseiért, s nem is a minden rendbéli kételyekért. Mert a betű, az írott szó, a legelmésebb gondolat, a leggördülékenyebb történet, a mégoly ismeretlen dokumentum mit sem ér - önmagában. Mindannyian a legfontosabbért betűztek könyvet s világot: az emberi nemhez méltó életért. A létüket tagolták, a sorsukat értelmezték általa. Létértelmezés, a miért is vagyunk e világon újra- meg újrakérdezése - más dolga nemigen lehetett az interjúkészítőnek sem. Ezért volt érdemes folytonosan a más bőrébe bújni, együtt élni a kérdezettel, feleleveníteni századunk magyar szellemi életének egy-egy emberöltőnyi részletét. Ezek illeszkedtek és keresztezték egymást, kinek-kinek a természete, emlékezete, hivatása, mestersége szerint. S ismét kitetszett, amit annyiszor kinyilatkoztatuni, és mégis mindig elfelejtünk: a legeltérőbb gondolat, a legkülönösebbnek tetsző értékítélet - ha humánus szándék vezérli: termékenyítően megfér egymás mellett. S épp ez, csakis ez lehetett a cél: bemutatni a színgazdagságot - a lehetőség megszabta keretben. Útkereső elmék sorsbeszámolói, számvetései, ars poeticái szerepelnek e hasábokon, ki-ki elmondta, az elődök kezét fogva - könyvet olvasva és a mesterek életét, "teremtményeit" megismerve -: ő maga mire jutott. Sokféle út vezet az igazsághoz, sok igazság egyidejűleg érvényes lehet - vontuk le megannyiszor az ismert tanulságot -, ám egyik sem lehet embertelen. Századunk - az ezredvég - humanistái szólnak e könyv lapjain, akik mindmáig az eredendő emberi eszményt keresik: az értelem, ha úgy tetszik, a megvilágosodás esélyét, kifejezésmódját. Nem pusztuláskeresők tehát, hanem - realista, mindennel szembenéző - életolvasók. A kötet szerzője ezért reménykedik abban, hogy nem a könyvek könyvét, hanem néhány kortársunk párhuzamos életrajzát nyújthatja át az olvasónak. Plutarkhosz bocsánatát kérve a merész kölcsönzésért...

Nádor Tamás - Pjotr ​Iljics Csajkovszkij életének krónikája
A ​Napról napra... sorozat legújabb kötete a zenetörténet és a zeneirodalom egyik legnépszerűbb mesterének életútját tárgyalja. Dr. Nádor Tamás, a sorozatban régebben megjelent kitűnő Vivaldi-, Liszt-, Puccini-kötetek szerzője ezúttal is a levelezésre, kortársak visszaemlékezéseire és a korabeli sajtóra támaszkodva szedte kronológikus rendben Csajkovszkij életének eseményeit. A krónika végigolvasásakor kiderül, hogy tobzódóan szenvedélyes, ízig-vérig romantikus szimfóniák, balettzenék, hangszeres művek és dalok, operák és vonósnégyesek alkotója életét – magánéletét – csak a munkának szentelte, s életútjából tulajdonképpen minden "romantika" hiányzott. Nagyon érdekes tehát összevetni az életrajz külső eseményeit és az eseményekkel egy időben keletkezett műveket. A sorozat eddigi köteteinek példájára ezt a könyvet is a zeneszerző legjelentősebb műveiből vett kottaidézetek színesítik.

Nádor Tamás - Hópereputty
Versek ​óvodásoknak Szántó Piroska rajzaival.

Nádor Tamás - Rátkay ​Endre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nádor Tamás - Antonio ​Vivaldi életének krónikája
Velence ​"rőt papjának" muzsikája korunkban olyan népszerűségre tett szert, mint kevés más mester alkotásai. Concertóit lépten-nyomon játsszák, kamarazenekarok éppúgy, mint nagy együttesek, sőt, eljutottak a jazzesítéshez is. A "Négy évszak" hanglemezfelvételeinek felsorolása katalógus-oldalakat tölt meg, de egyre-másra "fedezik fel" a hanglemezgyárak és a koncertrendezők Vivaldi vokális zenéjét is. Nádor Tamás krónikája a legújabb forrásmunkák alapján követi "napról napra" Vivaldi életútját. Azt az életutat, ami valóságos regény. Hiszen Vivaldi felszentelt pap volt, de nem misézett, hegedűművész volt, de operákat írt, népszerűségét concertóinak köszönhette, de a legfontosabb számára a színpad volt. Bejárta Európa számos zenei színpadát, ünnepelték Drezdában és Amszterdamban, Rómában és persze Velencében, de szegény nincstelenként temették el Bécsben. S a regényes életút leírása mögött kirajzolódik a Tengeri Köztársaság háttere is, a hanyatló hatalmú Velence örök karneválja. Megjelennek a korabeli velencei muzsikusok, megismerkedünk Serenissima operai életével és cenzoraival, leányárvaházi zenekaraival és a San Marco zenészeivel, valamint a más életében elfeledett zeneszerző "feltámadásával", ami külön regény...

Nádor Tamás - Múzsák ​és mesterek
Nádor ​Tamás versekkel, kritikákkal indult az irodalmi lapokban. Ciklusnyi versét a Magunk kenyerén című antológia, oratóriumait (Vox, Humana, Agyagangyal) a Rádió, más munkáit a Televízió, interjúit a sajtó közölte. Könyvei: 333 x 10 (interjúk, 1980); Hópereputty (gyerekversek, 1983); Tiszteletpéldány az olvasónak (interjúk, 1983)... A szerző "civilben" újságíró, az RTV-újság olvasószerkesztője.

Nádor Tamás - Fryderyk ​Chopin életének krónikája
Le ​a kalappal, urak, lángész van jelen" - mondatta e már klasszikussá vált szavakat a Dávidszövetség képzeletszülte tagjainak egyikével, az érzelmesen rajongó Eusebiusszal az Allgemeine musikalische Zeitung hasábjain Robert Schumann. A német mester ez idő tájt kezdett az újat bátorító, az ósdi nyárspolgárit ostorozó cikkek írásába: ez irányú tevékenysége 1831-ben a még szinte ismeretlen, zongoraművészi és zeneszerzői pályafutása elején álló Fryderyk Chopin felfedezésével indult. A lengyel fiatalember ekkor alig múlott húsz esztendős, de már büszkélkedhetett op. 2-es művével; "Lá ci darem la mano, varié pour le Pianoforte avec acc. d'Orchestre par Frédéric Chopin, (Euvre 2.", melyben Schumann úgy érezte, mintha "csupa idegen szem nézett volna velem farkasszemet: virágszemek, baziliszkuszszemek, pávaszemek, leányszemek... Leporello mintha rámhunyorgott volna és Don Juan fehér köpenyében elszállt előttem..." (Keszi Imre fordítása.) Kereken húsz esztendővel később, 1850-ben egy másik zongoraművész és zeneszerző - Liszt Ferenc - ragadott tollat Weimarban és írt a már halott Chopinről: "A zenekar zaja sohasem vonzotta: Chopin megelégedett azzal, hogy gondolata hiánytalan kifejezést találjon a billentyűk elefántcsontján; elérte célját, ha a zongorán semmit sem vesztett energiájából, de nem törekedett együttes hatásra s a díszletfestő ecsetjére." (Hankiss János fordítása.) E Chopin-nekrológ az Escudier-fivérek folyóiratában, a La France musicale-ban látott napvilágot, és megírásában jelentős része volt Liszt akkori élettársának, Sayn-Wittgenstein hercegnének. Lisztet szoros kapcsolat fűzte ahhoz a furcsa, ellentmondásokkal teli asszonyhoz, aki Aurore Dupin-nek született, de akit a világ George Sandként ismer, és aki Chopinnek szerelme, társa, múzsája - egyesek szerint tönkretevője - volt életének egy jelentős és kritikus szakaszában.

Nádor Tamás - Vágó ​képek
Vágó ​Istvánt senkinek sem kell bemutatni, hiszen a kvízprofesszor vetélkedőit milliók nézik esténként a képernyőn. Korábban a Mindent vagy semmit!, most éppen a Legyen Ön is milliomos! műsorvezetőjeként, de számos más szórakoztató, ismeretterjesztő és egyéb adás moderátoraként is figyelemmel kísérhettük elegáns és élvezetes stílusát. Önarckép ez, és rokonok, barátok véleménye, amelyből kitetszik: eddig nem sokat tudtunk a nagy játékosról. Ezúttal ő ül a vallatószékben, s talán kiderül, kicsoda valójában Vágó István. Ami bizonyos: sokarcú ember. Nézőpont kérdése, ki hogyan látja. Tessék választani!

Nádor Tamás - Tiszteletpéldány ​az olvasónak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók