Ajax-loader

Karátson Gábor könyvei a rukkolán


Karátson Gábor - A ​csodálatos kenyérszaporítás
A ​Kossuth-díjas író, műfordító, festő és filozófus új könyve napjaink egyik legnagyobb szabású írói vállalkozása. Szellemi magaslataival, téma- és motívumgazdagságával, gondolati-művészi színvonalával méltó folytatása az Ötvenhatos regénynek (2005). Naplószerű időjátékok bibliai és lelki tájakról, az ecsetvonások esztétikájáról, Jézusról, a kínai, keleti filozófiáról, Gyimesről, Dunáról, az elmúlt évtized természetvédő politikájáról, tüntetésekről a velünk történtekről. És az öregedésről, betegségről, vallásról. Az én egyházam, mondja Karátson Gábor, maga az emberiség, valamennyi vallás, és persze a növények és az állatok is, mert kiterjesztettem rájuk is a dolgot.

Karátson Gábor - Ulrik ​úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony
Ez ​a könyv a szerzőről és családjáról szól, vagyis egyszerre játszódik az egész világtörténelem idejében, az ismeretlen őskortól napjainkig, és az egész Földön, a régi Kínától a mai VIII. kerületig. Főszereplője Rembrandt van Rijn, aki, mint tudjuk, festő volt, akárcsak a szerző; Rembrandt és a Duna; és így, ha tetszik, a regény a dunai vízlépcső történetének tekinthető, allegorikus értelemben. A természethez való viszonyunkról szól tehát, vagyis, a szerző egyértelmű vonzalmai szerint, a klasszikus kínai filozófiáról, játékosan, ám szakszerűen. A kínai filozófiáról szól, vagyis, ha úgy tetszik, krimi; valami ismeretlen bűncselekmény után kutatunk, végig az egész hosszú történeten, és igazán túlzás volna azt állítani, hogy a szerző szerint maga a szerző a bűnös. Családregényről van tehát szó, egy házaspárról, egy házasság történetéről, a szülőkről és gyermekeikről, arról, hogy mit is csinálunk mi ma itt, e világon.

Karátson Gábor - A ​Gyermek Altdorfer
Az ​a nagy fejedelemnő, akit Salamon király udvarában, de még Jézus idejében is Sába királynőjével, a Délnek királyné asszonyával véltek azonosnak, az antik Kínában pedig Hsi Wang Mu, a Nyugati Királynő Anya nevén emlegették, itt is, ott is az igazságot mondva ki e különböző és persze ezáltal sokféle személytévesztésre vezető elnevezésekkel, meglátogatta egyszer Mátyás királyt, Budán. Ez a mi királyunk pedig pompás ünnepeket rendeztetett a tiszteletére, reneszánsz ceremóniasorozatot; a lakomák az éjszakába nyúltak. Egy ízben, amikor már a legmulatósabb meghívottak is csak fáradtan hunyorogtak, a király meg a királynő, észre sem véve senkitől, kisétált a palota fokára, ahonnan messzire ellátni északra-délre a széles Dunán. Fölöttük tündöklő csillagos ég; egész éjszaka találós kérdést játszottak ők ketten, most azonban a királynő halálra vonatkozó kérdéseket intézett a királyhoz. Az meg nem tudott rá mit felelni; mire nyomban egy nagy sötét rengeteg mélyén találták magukat. Kézen fogva mentek, botorkálva, és gyermekek voltak újra. A régi festmények többnyire úgy ábrázolják őket, hogy a kislány fényes, égő gyertyát tart a jobb kezében. S csakugyan meggyújtották néha ezt a kicsi gyertyát a kisfiú övében lévő tűzszerszámmal, ha jobban meg akartak valamit nézni a félelmetes sötétben, fűcsomót, fa tövét. Ugyanerre a kérdésre ébredtem én is gyerekkoromban, és mivel meg kellett értenem, hogy egyetlen felnőtt sincsen, aki kérdésemre nemhogy válaszolni tudna, hanem akár csak tudná is magától, amúgy is, mit keresek én, hát valahonnan mindörökre gyermek maradtam; sötét és félelmetes útra kerülve, de talán nem gonosz az. Sokáig tartott, mire észrevettem, hogy ezt a kérdésemet, amelyet egy virágzó cseresznyefa alatt vallottam meg valakinek, nálam sokkal idősebb embernek, fele részben inkább a fához kellett volna intéznem; és akkor talán már késő volt. Mégis, egyszer aztán, évtizedekkel később, egy magashegységben, gránitsziklák és hideg források között sokáig nézegettem egy icipici fehér virágot, kissé áttetszőn sárgásrózsaszín szirmait, és megsejtettem ott valamit abból, ami az ősidőkben történt mint a Virágok Háborúja. Történetét, mert felfoghatatlan egységű képzet, elbeszélnem sohasem sikerült senkinek, még önmagamnak sem; mindazonáltal ebből jöttek elő mindazok a történetek, amelyeket e megtört szív mégis be tudott még fogadni, Albrecht Altdorfernak, a nagy festőnek, és apjának, a szerencsétlen sorsú Ulrik úrnak a történetei.

Karátson Gábor - Világvége ​után
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karátson Gábor - Miért ​fest az ember
Értelmes, ​modern fiatalnak lenni és megpróbálkozni a művészet valamelyik ágával - csaknem egyet jelent. Van, aki verset ír, van, aki zenél - Bachot vagy beatet -, és van, aki a képző- vagy iparművészet egy-egy ágában kísérletezik. Ez a sorozat - a MŰHELYTITKOK - az utóbbiakhoz szól. Minden kötetünk szerzője fiatal művész: festő, építész, textiltervező, grafikus, keramikus, bábkészítő és így tovább. Írásaikban nemcsak az adott művészeti ág történetét és esztétikáját foglalják össze, hanem saját érzéseikről, terveikről is vallanak, s - nem utolsósorban - hasznos, sehol másutt nem található tanácsokat adnak: hogyan fejlesztheti ki az olvasó a benne szunnyadó képességeket?

Karátson Gábor - A ​festés mestersége
Részlet ​a könyvből: Régi levélből származó idézettel kezdem ezt a könyvet: egy álom leírásával. "... azt álmodtam, hogy egy hajdani iskolatársam is ide jár az Akadémiára. Olajfestményen dolgozott; rettenetesen sok fehér festéket fölkent rá. Mögötte álltam és nem mertem megmondani neki, micsoda butaságot művel. Ám ekkor megérkezett Rembrandt, ő volt a professzor. Olyan ruhát viselt, mint képein a főpapok, ugyanolyan szent homály is vette körül. Láttára sebesebben vert a szívem. Meglátta, hogy mit csinál a barátom, és rettenetesen megharagudott. Hosszú beszédet tartott, ilyesféléket mondott: 'mihaszna fickók, iszonyú hideglelkűséggel használjátok azokat az eszközöket, amelyeket kezetekbe ad a Múzsa; amilyen fagyos a szívetek, olyan fagyosan kenitek-fenitek ezt a meszes festéket, és szegényes értelmetekkel a végére akartok járni olyan dolgoknak, amelyeket mind az egész világ érzései át nem tudtak élni még soha.' Nem tudom, mi mindent mondott még, de az egész jelent mélyen bennem él; a barátom pedig, mérgében, hogy a dolgai nem dicséretet nyertek, mindet összetépte. Rembrandt erre azt mondta, ez a nemzedék már nem érdemli, hogy láthassa a Régi Képeket; visszament az égbe; nem tudtam uralkodni magamon, átka engem is sújtott; úgy éreztem, az üdvösségem forog kockán. Hátraestem, s álmom mintha megszűnt volna.

Karátson Gábor - Ötvenhatos ​regény
"Szakadékok ​vannak az időben, repedések" - tartja egy régi mondás. A szerző és barátai tízéves gyermekként, már ébredező tudattal élték meg a világháború végét, huszonegy éves korukban, egy másféle tudatosodásban váltak részeseivé a magyar forradalomnak, kerültek be aztán a magyar börtönökbe, s megérték még az úgynevezett rendszerváltozást is, már nem éppen fiatalon, de még mindig nem későn ahhoz, hogy az akkor induló eseményeknek is szereplőivé váljanak - már aki nem halt bele közben a maga megtépázott életébe. Szakadékok és repedések az időben s a térben. Ugyanaz az esemény később már nem ugyazan az esemény, ugyanaz a helyszín nem ugyanaz, a helyszín, sem Pesten és Budán, sem Erdélyben. Néha már ugyanaz a nép sem ugyanaz a nép. A nyelv kérdése és a tér s az idő a szerző számára ugyanazt a kérdést jelentik. Hogyan lehet ezekről a dolgokról egyáltalán beszélni: egy új magyarság születéséről a forradalmi Pesten, majd ennek összeomlásáról, megsemmisüléséről, látszólag ugyanabban a városban, igazából egy egészen másféle térben és időben. Öt fiatalember, s idővel némelyiküknek felesége is, amint hasonló kezdetektől különböző irányokban haladnak tovább. S mindezek mögött egy Jézus-alak, fel-felbukkanva, eltűnve, ingadozva az ellenállás és a szellemi életút között, mert néha egybeesnek ezek, néha nem. A Golgotától és a jeruzsálemi felkeléstől még mindig nem vagyunk annyira messze. Egy végigfutó, hosszú dallam felkutatásáról van szó, amely - s ez elég keményen kiderül majd - egy csak utólag meghatározódó kezdettől halad egy megfoghatatlan vég felé.

Karátson Gábor - Így ​élt Leonardo da Vinci
A ​művészettörténet és a tudománytörténet egyik legkiemelkedőbb alakjának életét és munkásságát mutatja be ez a könyv; töredékeket csupán, de ezek a töredékek végül mégis képpé állnak össze, nemcsak a Mona Lisa festőjének képévé, hanem a reneszánsz tudós portréjává, aki a művészet mellett foglalkozott természettudománnyal, biológiával, technikával, haditudománnyal, zenével, filozófiával. A ma emberének szinte hihetetlen az ő sokoldalúsága. És ha körülményes is eligazodni a bonyolult életút labirintusaiban, érdemes fáradságot venni, és a mintegy 100 darabból álló, gazdag képanyag átböngészése mellett elolvasni a nagy Leonardo életének és munkásságának rövid történetét.

Karátson Gábor - Hármaskép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Geréb Ágnes - Feldmár András - Karátson Gábor - Beszélgetések ​Feldmár Andrással, A tudatállapotok szivárványa szerzőjével
"Pontosan ​ma tíz éve kezdtem azt az előadás-sorozatot a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, amiből A tudatállapotok szivárványa című könyv fakadt 1997, illetve 1998-ban. Én megöregedtem, de szerintem a könyv mondanivalója nem. Most is érvényes minden, amit akkor mondtam, sőt, az elmúlt tíz év tapasztalatai egyértelműen meggyőztek arról, hogy álláspontom ma is figyelemre méltó. Az egyetemi oktatás a pszichológia és pszichiátria tanszékein, világszerte, ma is, hasznavehetetlen, hamis és unalmas. Dogmatikus imperializmus vakítja és bénítja a lélektannal foglalkozók gondolkodását, és ebből eredően, sajnos, a praxisát is..."

Kollekciók