Ajax-loader

Mihályi Gábor könyvei a rukkolán


Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Mihályi Gábor - A ​moderntől a posztmodernig
"Van ​és nincs összefüggés. Nem igaz, hogy csak demokráciákban virágozhat az irodalom, a művészet, hogy totalitárius rendszerek börtönvilágában nem lehet remekműveket alkotni. Noha kellettek szabad országok, hogy Szolzsenyicin regényeit, Gulag krónikáját meg lehessen jelentetni. Másrészt bármennyire is demokratikus ország például Dánia vagy Kanada, bármennyire is irigylésre méltó ezeknek az államoknak a kulturális szintje, irodalmuk, művészetük nem bővelkedik mostanában világnagyságokkal. De ki tudhatja, nem éppen ezekben az országokban jelentkezik holnap egy új Tolsztoj, egy új Picasso. Az sem igaz, hogy csak mélyen humanista, demokratikus, toleráns világnézet alapján lehet remekműveket alkotni. Picasso remekléseit nem befolyásolta, hogy a kommunista párt tagja volt. (Igaz, az FKP nem is akarta neki előírni, hogy mit és hogyan fessen.) A mi Szabó Lőrincünkről tudjuk, hogy egy időben rokonszenvezett a fasiszta diktatúrákkal, a férfi—nő kapcsolatról hangoztatott nézetei nemcsak napjaink feministáit késztette volna heves tiltakozásokra, még sem lehet kétségbe vonni, hogy kárhoztatható nézetei ellenére a modern magyar líra egyik legnagyobb alakja. Ezzel szemben hiába tisztánlátó filozófus, éles tollú publicista valaki, az még nem predesztinálja arra, hogy korszakalkotó regényeket tudjon írni."

Mihályi Gábor - Színházról ​vitázva
A ​SZKÉNETÉKA sorozat új kötete Mihályi Gábor kritikus színházi témájú cikkeit, elemzéseit és tanulmányait gyűjti össze. Az eredeti írások 1965 és 76 között jelentek meg a Nagyvilág, a Színház, a Kritika és egyéb folyóiratok hasábjain. Négy témakörben ad egységes rajzot a modern színházi törekvésekről. Az első, az európai színház kiemelkedő alkotó egyéniségeit és társulatait mutatja be, a második a magyar színházak külföldi klasszikus repertoárját állítja a korszerűség követelményének fényébe, a harmadik az új magyar színházi kísérletekkel foglalkozik, végül a negyedik Mihályi álláspontját rögzíti az eszmei vitakérdésekben.

Mihályi Gábor - A ​Kaposvár-jelenség
"A ​kaposvári színház kétségkívül rendkívüli jelenség, egyedülálló képződmény a maga nemében. Mi a titka ennek a színháznak, ennek a társulatnak? Csak jobb színházat csinálnak, színvonalasabbat, mint a többiek? Vagy pedig másfajta színházat? Nézetem szerint a kaposvári színház valóban másfajta színház. Valóban egyedülálló, rendhagyó jelensége szellemi életünknek. Könyvem ezt kívánja dokumentálni, bizonyítani. A rendhagyó színházhoz illően rendhagyó módon."

Mihályi Gábor - Két ​apa között
"Mi, ​akik őszintén hittünk a földi paradicsom, az új Éden kialakításának a lehetőségében, nehezen, szomorúan vettük tudomásul, hogy az élet, a társadalmak, az emberek nem úgy működnek, ahogy mi képzeltük, szerettük volna. A világ, a társadalom ellentmondásait nem lehel kitörülni, felszámolni. Maradnak a szegények és a gazdagok, a hatalmasok és a hatalomtalanok. Elűzzük az egyik zsarnokságot, és jön a másik. (...) Az olvasó nem történelemkönyvet, nem is politológiai esszékötetei tart a kezében. Az előbb elmondottak azt a történelmi hátteret vázolják fel, amelyben apáink és a magam nemzedékének boldogulnia kellett -- már amennyire tudtunk. Három ember, két apám: Mihályi Ödön, a fiatalon meghalt költő, második apám, a politikus-történész, Horváth Zoltán és a magam sorsán keresztül beszélem el, mit is jelentett a nehéz 20. században élni, átvészelni a történelmi kataklizmákat úgy, hogy a baloldal tragédiái ellenére is megőrizzük hitünket a haladás némi módosítással igaznak tartott eszméiben: az emberek testvériségében, a gondolkodás, a szólás, az alkotás szabadságában, a növekvő jólétet biztosító szociális igazságban." -- írja a szerző bevezetőjében. Mihályi Gábor személyes sorsán keresztül idézi föl a huszadik századi magyar baloldal történetét -- különös tekintettel a két apára, Mihályi Ödön költőre, valamint nevelőapjára, Horváth Zoltánra, a magyar szociáldemokrácia meghatározó alakjára. Úgy állít emléket e két kiváló férfiúnak, hogy közben megelevenedik a korszak is, amelyben és ahogyan élniük adatott.

Mihályi Gábor - Végjáték
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók