Ajax-loader

Sajó László könyvei a rukkolán


Sajó László - Evangélium ​szerintem
„E ​versek 1956-ban született szerzője három és fél éves korában meghalt. Majd feltámadott klinikai halottaiból, de utóbb az a szörnyű gyanúja támadt, hogy akit szülei a kórházból hazavittek, majd intézetbe adtak, mert a folyamatos beszéd képességét elvesztette, az valaki más, nem ő. Aki ezt az életet éli, mintha egy lidérces álmot álmodna. Netalán Isten fia volna, hiszen feltámadott? A halál botránya mégis a test, a romlandó és esendő hús képét égeti bele tudata közepébe.A szörnyű tréfát soha nem bocsátja meg Istennek.”

Sajó László - Volt ​időnk
_Ott ​állt a Pobjeda, a lefüggönyözött ávós kocsi. A járda felőli oldalán két ávós hanyagul nekidőlve várt. Az egyik megszólalt: - Maga a Sajó László? Aztán miért nem voltunk mi Egerben, a főiskolán, felvételizni, mi?! - Én a Színművészeti Főiskolára felvételiztem, oda is jelentkeztem. - Az minket nem érdekel. Elmegy Egerbe. Két hét múlva jövünk! Jelenti nekünk, hogy megvolt a felvételi. Másnap Egerben voltam._ Tehát tulajdonképpen az ávónak köszönhetem, hogy vagyok... Apám itt ismerte meg anyámat. Egerben találkoznak a betelepített Duna-menti római katolikus és Rajna-vidéki református németek leszármazottai. Messziről jöttek, sok idő eltelt, míg...

Sajó László - A ​futball ábécéje és más történetek
A ​futball ábécéje és egyéb történetek munkacímű kötet az Öt és feles című könyv folytatása. A témák: foci, kocsmák, restik, vasútállomások, karácsonyok a csillagos ég alatt; „történelem alulnézetből”: aluljárókból, pinceborozókból, hajléktalanok asztalánál ülve. Önéletrajz és leletmentés, egy süllyedő világ még látható díszletei, figurái, történetei. A könyvet Burger Barna fotói illusztrálják.

Sajó László - Istentelen ​színjáték
_Tartalom:_ Fiú ​újságokkal és jégkrémmel A szarrá változott fiú kiáltozása a temető kapujából A halott Halálom napjára Éjjeli nappali Tüdőszalon Sírverseim Istentelen színjáték

Sajó László - Írottkő
Tegnap ​megvolt a búcsúest is. Eleinte a vezetőség is ott volt de aztán elmentek és mi késő éjjelig fennmaradtunk. A nagyfiúk vettek tojáslikőrt és azt ittak. Én is ittam de nem éreztem semmit. Szerintem a többiek se de azért nagyon jókedvünk volt. Mi hárman fiúk ahogy a többiek mondták: a "Botlábuak klubja" közkívánatra előadtuk amit a kultúrműsorban táncoltunk. Direkt még rosszabbul táncoltunk. A többiek nevettek. Ők is előadták a saját műsorszámukat. A versmondó is direkt tévesztette el pedig eltudta volna mondani. Az énekkar egyszerre énekelte a különböző úttörő dalokat. Mindenki mást énekelt jó hangosan hogy túlénekelje a másikat. Volt "Mint a mókus fenn a fán" "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról" "Harsan a kürtszó úttörő" "Lenn hol a tölgyek" "Hegyek völgyek között" "Sej haj száll az ének" "Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal" de egyiket se lehetett érteni a másiktól. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Tánc is volt. Én nem táncoltam a csillebérci lánnyal akivel tetszünk egymásnak. Egy nagyfiúval táncolt és kimentek. Gondolom a lányvécébe de nem mentem ki a folyosóra utánuk. Most sajnáltam igazán hogy én először nem mentem be. Akkor most is velem táncolna és velem lenne a lányvécében. Későn feküdtünk le és álmosan keltünk. A zászlófelvonás elmaradt mert a vezetőség csak reggelizni jött. 17.40-kor a MALÉV 803-as járatával érkeztünk Ferihegyre. A többit a(z Emlék)könyvből. 1966, a títéves fiú Ottlik egykori Iskolájába jár, a "maradék nyári nagyvakáció"-ban jutalmul kiviszik az NDK "pionyírláger"-ébe.

Sajó László - Napkeleti ​pályaudvar
"1956-ban ​születtem (Sátoraljaújhelyen). Életem további állomásai: Tolcsva (gyerekkor), Miskolc (serdülőkor), Budapest (ifjúkor). Felnőttkor: (?) A kötet verseit 1970 és 1984 között írtam. A könyvet 1984-ben. (ennél) Többet nemigen mondhatok" - írja magáról a költő. És valóban: Sajó László - aki élete döntő élményeként a személyiség magára hagyottságát, az emberi kapcsolatok bizonytalanságát, az elszigetelődést és a közösségkeresést éli újra és újra meg - azt is nagyon jól tudja, hogy versben, versében csak azt szabad elmondania, amit máshogyan, másmilyen formában lehetetlen.

Sajó László - Éjszakai ​járat
A ​szerző nem tartozik a népszerű és könnyen fogyasztható kategóriába, mint ahogy ez a költészetről általában is elmondható.Egyetlenegy hangot tart ki hosszan, következetesen, iróniával csillapítva, olykor lírai szerepjátékokban: pesszimizmus, tragikus létszemlélet, az emberhez társult magány jellemzik ezt a hangot. A szerző rendszeresen publikál a Magyar Narancs című folyóiratban.

Sajó László - Dögcédulák
Erosz ​és Thanatosz.Érzékiség és Halál.Tetem És Tabu. Amiről nem lehet beszélni, arról verset kell írni.Sajó a "pornográf" vagy "disznó" vagy nekrofil anyagot oly magától értetődően teszi közszemlére, hogy immár megértjük a cím nyakatekertségét. A nevetséges, túlságosan posztmodern cím distanciál, míg a szövegek a hínárosba rántanak. A vers főhősének pokolbeli kéjeket okoznak a szenvedések, miközben a suta dallamosság röhejessé teszi a régi önsajnálatot.Sajó László új kötetében roppant kockázatot vállalt. Könyvében a kudarc és a művészi diadal alig elválasztható egymástól. A Nemes Nagy Ágnes-i programmal szemben ő a kimondhatatlan, nem pedig a "nehezen mondható" kidalolására esküdött fel. És ez a tutisták mai irodalmában lelkesítő.

Sajó László - Gyomorkeselyű
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sajó László - Kell ​egy mosodás
A ​könyv az Öt és feles (2008, Osiris) és A futball ábécéje és más történetek (2014, Osiris) után az immár trilógiának mondható sorozat újabb kötete. A tárcák, tárcanovellák fő témái itt is, akár az előző két könyvben: foci (a Puskás Arénától megyehármas hátsó földes pályákig, újabb címszavak A_ futball ábécéjéből), kocsmák (hajléktalanok nappali menedékhelyei, bádogbüfék), egy Duna-parti csónakház élete, karácsonyok apokrif evangéliuma, a Gyászszünet ciklusban nekrológok. És persze a főhős, K. Dezső mindennapjai - maszk nélküli "békeévek", a közelmúlt karanténban, ablakperspektívából; elérkezve a jelenbe, vissza az életbe. E kötetet is fotók illusztrálják; többségében, mint az előző kötetekben, Burger Barna fényképei.

Sajó László - Vendégkönyv
Vendégkönyvbe ​a megelégedés, a dicséret, az elragadtatás szavait szokták beleírni; Sajó László a költő panaszát. Ez a versben elbeszélt panasz azonban nem(csak) magánügy: "micsoda ócska búcsúba keveredtem / babát lufit tükrösszívet tukmál / rám az élet s én jóvátehetetlen / szopogatom a semmi vattacukrát" - írja egy gyerekkori emléket általános Iétmetaforává növelve, a Szökés című versében. Korunkban vált tömeges életérzéssé a rádöbbenés a bennünket körülvevő ürességre, s ezt az egyetemes emberi csalódottságot, Eliot nyomán, így lehetne tömören összefoglalni: „nem ezt ígérték!" a Lét kezdetén, amely fölött a remény szivárványa ragyogott. Sajó László versei azt hirdetik, hogy az ember reménytelenségre ítélt állapotán nem lehet változtatni, s ő költőként erről a sötét metafizikai rezignációról szól fájdalomcsillapító iróniával.

Sajó László - Negyednap
Sajó ​László minden szempontból eredeti fölfogású és erős hangzású költészete sajátos színfoltja kortárs líránknak. Ezúttal is különös kompozícióval lepi meg olvasóit: a Negyednap darabjainak - gondolatilag és szerkezetileg összetartozó, nagyobb versegység körvonalait sejtető ciklusainak - fő motívuma Krisztus szenvedésének és föltámadásának misztériuma. A kötetet keretező két mű - egy verspróza és egy szabadvers (Josua; Jézus fölébred a sírkamrában) - adja a kötet két pillérét, és jó néhány további vers is az Újszövetség világát, atmoszféráját idézi - akár a mai, profán környezetbe helyezés "eretnekségét" is vállalva (Üdvözlégy; Karácsony; Mária néni; Húsvét; Háttér stb.). A kötet összes versét, a köznapokat megéneklőket is belengi valami távoli - netán kozmikus - misztikus, fölsőbb hatalomtól való üzenet (pl. az Anakreon-szonettek ciklus darabjait). Sajó László tehát a földi létben, az evilági életben keresi a "túlsó dimenzió" jeleit; ebben a nagyon is múlandó, materiális, sokszor gusztustalan és szorongató létben szeretné fölfedni az örökkévalót, a spirituálist, a vonzót és a fölszabadítót (Halálom fogadóóráján; Horror vacui; Isten nem találja a tavasz-gombot stb.). ; Sokfelé ágazó, sokféle hatást szintetizáló költészet ez; van kapcsolódása az intertextualitáshoz meg a klasszikus formákhoz, olykor hagyományos, máskor meghökkentően eredeti és újszerű, egyszer szakrális, másszor döbbenetesen és szemtelenül profán. Nemkülönben sokszínű Sajó László versbeszéde: az áradó versprózától a középkori szent himnuszokig, a lendületes életképtől a Balassi-strófáig, az epigrammatikus tömörségtől a szonettig ér a műfaji, stiláris, poétikai skála. És mindezek mellé járul a túlvilági komolyságot fölváltó, hatásosan csapongó groteszk és irónia is (pl. születése éve okán "'56-osnak" mondja magát, de szójátékot űz "A'sziszi szentferenccel"). - Elgondolkodtató, komoly értelmezési kísérleteket indukáló kötet.

Sajó László - Öt ​és feles
A ​könyv a szerző _Magyar Narancs_ban 1998 óta megjelenő egotripjeiből válogat. Az írások műfaja publicisztika, de valójában a _költő_ személyes, érzelmes, "boldog, szomorú" helyzetjelentései önmagáról, az őt körülvevő szűkebb _pátriá_ról (a nagypálya kicsiny szegletéről, az öt és felesről). Nem politizál, mint a publicisták, de soraiban (s nem csak a sorok között) ott van az elmúlt tíz év "levegője, tudod, a légkör, miért". Tárcák, (s legjobb írásaiban) tárcanovellák folytatják a _nyugatos_ hagyományt; a szerző alteregója (alteregotripje), K. Dezső és árnyéka, E. Kornél bolyonganak _itt_ és _most_, a (futball)pályán, a "pálya szélén", dohos pinceborozókból föl a "napsütötte sávba", a mátramagaslati levegőre; szertenéznek e kicsiny, öt és felesnyi honban, a "megyeháromban"; együtt és külön-külön, míg végre találkoznak egymással, önmagu(n)kkal. Burger Barna fotói _megmutatják_ a kötet hely(i)színeit: futballpályákat, vasútállomásokat, kocsmákat, temetőket, (még élő) embereket.

Sajó László - Földön ​vonuló felhők
Sajó ​László találó című kötetéből a felszabadult derű hangja hiányzik. Komor tónusú világlátását azonban sokféle formában tudja megfogalmazni. Többrészes kompozícióban (Éden), az evangéliumot utánzó számokkal tagolt folyamatos versszövegben vagy tömör dalban (Az út végén) egyaránt. Bátor, olykor bizarr képeket használ, nem fél a visszatetsző szavak többszörös ismétlésétől. Haikuinak bizonysága szerint is ért a tömören fogalmazáshoz: "Kihunyt fény körül / szívkamrákban a homály / rongyai lógnak". Jó forma- és stílusérzékének köszönhető, hogy utolsó ciklusában (József Attila ismeretlen versei az elmegyógyintézetből), ebben a kétes eredménnyel fenyegető kísérletsorozatban is vannak jól megoldott darabok (Majd tavasz lesz.; Senki karácsonyfája; Könyékig föltűrt.; Az elmegyógyintézet udvarán.). - Az új magyar líra iránt érdeklődőknek ajánlandó.

Sajó László - Válasz ​búcsúlevélre
A ​szerző nem tartozik a népszerű és könnyen fogyasztható kategóriába, mint ahogy ez a költészetről általában is elmondható.Egyetlenegy hangot tart ki hosszan, következetesen, iróniával csillapítva, olykor lírai szerepjátékokban: pesszimizmus, tragikus létszemlélet, az emberhez társult magány jellemzik ezt a hangot. A szerző rendszeresen publikál a Magyar Narancs című folyóiratban.

Sajó László - Magyar ​versek
A ​kötetben Sajó László Soros-, Déry- és Nagy Gáspár-díjas költő azon sokszor éles hangú, olykor kíméletlen verseit válogatta össze, amelyekben egy-egy magyar költő életére és halálára reflektál, Jannus Pannoniustól egészen Utassy Józsefig.

Sajó László - Szünetjelek ​az égből
Sajó ​László mai költészetünkben ritka becsvággyal és szívós eltökéltséggel teljes világképet épít. Világképe sötét színekben, mondhatni, az undor jegyében rajzolódik ki. Sajó László metafizikai léptékben undorodik: a saját életén keresztül az egész teremtést perbe hívja. Patetikus iróniája térben és időben egyaránt kiterjed, így a történelem és a költészet idejében is: újraírja és egymásba írja a magyar és a világlíra nagy alakjait és motívumait. Vállalkozása mindeddig méltatlanul kevés figyelemben részesült, pedig már kerek tíz kötet - és öt évtized - van mögötte. Ennek a tíznek a legjavát igyekszik felmutatni Várady Szabolcs válogatása.

Sajó László - Aszfaltangyal
A ​kötet alcíme „képaláírások” – versek festmények (Segantini, Szűcs Attila, Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet képei) „alá” és fényképek (többek között Halas István, André Kertész, Nádas Péter fotói) „hátoldalára”. A fényképezőgépek optikáján át és az ecsetvonásokból a költő portréja rajzolódik ki – fotók és festmények által élesen.

Sajó László - Fényre ​sötétedő
A ​prózakötetek tanulságait felhasználva Sajó László ismét verseskönyvet írt. (Kérdés, mi jöhet még az Istentelen színjáték pokla után?) A kötött formákat megtartva, de fel-fellazítva a költő immár nem is verseket, sokkal inkább „hosszúverseket”, rövid versekből összeálló ciklusokat írt. A tónus ismét sötét, ámde „fényre sötétedő” – a halál negatívját a Nap világítja át.

Sajó László - hal.doc
Hiányod ​mondat. Beavatkozom a természet rendjébe, arrébb rúgok egy követ. Pontok, gondolatjelek – értelmezhetetlen morze ez, Uram.

Kollekciók